Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)
1960-01-20 / 6. szám
19í*. január 20. NÓGRÁDI NCPÜJSAG 5 ERDEI EMBEREK KÖZÖTT Metsző szél vág a hátunkba, amikor kiérünk a községből. A hintó tompán kopog a fagyos földön. A lovak rövidesen „szakáit eresztenek”. Mire az erdőbe érünk valamennyit csillapodik a szél, de a hó rendületlenül hull tovább. Az erdészháztól már gyalog folytatjuk az utat. Ketten. Dvorszki József erdőímémökikel, aki a Mátravidéki Állami Erdészet pásztói gazdaságának vezetőfagyott hóban s távolabb apró csemeték kíváncsiskodnak a hideg Világra. Aa erőstörzsű tölgyek között egyre több cserfát is látni. Itt-ott egy-egy nyír vetekszik a hó színével. — Sajnos a cser kezdi kiszorítani az értékesebb faanyagú tölgyet — mondja Dvorszki elvtárs. — Mi meg a csert szorítjuk vissza. Ez is harc, amiben az ember fog győzni. Néhány perc múlva már „Fűrészelni jaj de jó..de azért fázni is lehet — mondja nevetve Tari Mátyás. je. A fakitermeléshez látogattunk el. Dvorszki elvtárs „magyarázza’' az erdőt, amerre elhaladtunk. — Nagy munkát kell végeznünk ezen a vidéken. A kopár és félkopár területeket kell befásítani ha a jövőben jó és elegendő fát akarunk innen kitermelni. A jövő évben meginduló 15 éves fejlesztési terv részletéként valósítjuk meg nálunk is a Dél-Mátrai rekonstrukciós tervet, amelynek az a lényege, hogy biztosítA ledöntött fákat legallyazzák... suk a kitermelt állomány pótlását s megfelelő fajtájú erdők nőjjenek ki a földből — mondja Dvorszki elvtárs, amikor megállunk a „Bikák rétjénél”. A réttől kissé északnyugatra hatalmas fenyők zúgják a téli erdők dalát, közvetlenül előttünk négy-öt éves fenyők csillognak a rájuk halljuk a távolból a gőzfűrész zaját. Izzasztó kapaszkodók után már megpillantjuk az embereket is. Halljuk a kidűlő fa ágainak recsegését és a tompa zajt amint ledobban egy-egy kivégzett tölgy a havas hegyoldalba. Vijjog a fűrész, nyög a motor ha vastagabb a fa dereka. A ledöntött fákat lehúzzák az útra és megkezdődik a gallyazás, a feldarabolás. Kucsmás, bekecses, csizmás emberek szorgoskodnak körülöttünk. De van, aki csak bakancsban, meg úgy „tavasziasan” posztóban jött, vagy viharkabátban. Tűzifából rakott sarankok (kupacoik) várják az elszállítást. A fűrészielők megállnak, mikor odaérünk. Tari Mátyás a gép kezelője megtörli a homlokát, mert ilyen hidegben is izzad. Mucsina István bátya leengedi a baltát, amivel meg-meg biztatja a megfűrészelt szálfákat. Beszélgetünk. —Sokan azt gondolják, hogy gyerekjáték géppel fűrészelni a fát — szól Tari Mátyás — Könnyebb az igaz, de itt az erőhöz, már ügyesség, meg ész is kell ám. A ledűlő fának nem szabad felakadni, mert az nagyon megnehezíti a munkát. Szóbakerülnek az egyéni gondok, bajok is. Nehéz a kijárás a munkahelyre, van úgy hogy térdig érő hóban másfél-két órát is kell gyalogolni. De már megszokták. Ez a két ember már hat éve dolgozik az erdőn. „A fizetés lehetne több is” — mondják, de azért nem elégedetlenek. Innen is, onnan is csurran cseppen valami. Üjra felzúg a kis Druzsba (ez a gép neve) és recsegnek dübörögnek a lezuhanó fák. — Dél lesz rövidesen — mondja az öreg Mucsina, aztán megmarkolja a fejsze nyelét és odacsap a fának. A tűznél az erdei ember meleg barátjánál már gyülekeznek az ebédelők. Az erdészet vezetője még megmutatja hogyan készítik elő az elszállításra kerülő famennyiséget. — A jelenlegi termelés 35 százaléka ipari fa lesz, a többi tűzifa. Van itt bányafa, mezőgazdasági szerfa, épület- fa különböző méretekben. Kikerül innen deszka is. Éves fatermelési tervünk 4200 köbméter, amiből már 1550-öt teljesítettünk. — Magyarázza Dvorszki elvtárs. A tűznél előkerül a paprikásszalonna, meg a csatto- sok is. Melegszenek és esznek. Közben körbe-körbe járnak a csa/ttosok. Süvít a szél, hordja a havat, de vidám .tréfákkal szórakoznak az emberek. S ebéd után újra megkezdődik a munka. A kocsik már megrakottak, s rövidesen indulnak nagy biztatások közepette. Hat ember munkájától zajos ez az erdőrész. Egyszerű érző munkás emberek, akik hóban esőben szorgalmasan dolgoznak, hogy legyen önmaguknak, de nekünk is. A közel 9 ezer holdas erdészetben most itt a Muzisla környékén folyik a kitermelés, de rövidesen tovább vonulnak, ahogyan a jövőt formáló emberi célszerűség megkívánja. Pádár András Megfontoltan cselekedtek A tágas terem teljesen megtelt emberekkel. Akiknek már ülőhely nem jutott azok hátukat a falnak támasztva hallgatták a járási pártbizottság küldöttét, aki arról beszélt, hogy okosan, megfontoltan cselekedtek a cserhát- s urányi gazdáik, amikor a község határába kikerült a szövetkezeti községet jelző tábla. Szorgalmuk, hozzáértésük sokéves tapasztalatuk, a termelőszövetkezetben gyümölcsözik majd igazán. Fejkendős asszonyok, vattaruhá- ba bújt, viharkabátos megfontolt parasztemberek hallgatták szavait. Itt van Pau- lich József, Varga Mihály meg a többiek, akik a helyi termelőszövetkezet fejlődését látva, a kommunisták segítségével túljutottak a nagy elhatározáson és most már az érdekli őket, miután eddig eljutottak, innen hogyan tovább? Kik is legyenek azok az emberek, akik irányítják, vezetik majd a közösséget, hogy más legyen az életük, mind eddig volt, hogy több gabonát adjon a cserhátsurá- nyi határ, több tej, hús legyen és ne kelljen a gazda- embernek évi 15 ezer forint jövedelemért 30 ezer forintot gazdaságába ölnie. Ez jellemezte Gserhátsu- rányban az alakuló ülés hangulatát. — Veres István, Nándori János ... — idős parasztbácsi sorolta a neveket a jelölő bizottságba. — Aki jobbakat tud szóljon . . . Igen, aki jobbakat tud szóljon, mert alaposan meg kell fontolni kikből álljon a termelőszövetkezet vezetősége, s Cserhátsurány község dolgozó parasztjai nagy gonddal, felelősséggel választottak vezetőket maguknak. Komoly, tapasztalt gazdaembereket küldtek a jelölő bizottságba, ők majd tudják kiket illet meg a vezetés. Közben az alakuló ülés hallgatósága —. most már szövetkezeti tagok — az alapszabály legfontosabb pontjaival foglalkozott. — Mi lesz a leszerződött állatokkal? . . .Mikor fizetik ki a bevitt állatok árát? — röpködtek a szavak a teremben. — Kapunk-e földjáradékot a behozott föld után? — érdeklődött egy sötétkendős asszony, aki közvetlenül az ajtó mellett ült, s 21 holdat hoz a termelőszövetkezetbe. — Én már túl vagyok a hatvanon — emelkedett szólásra Holes János bácsi. — Mi lesz az öregek sorsa a termelőszövetkezetben ? Mire valamennyi kérdésre kielégítő válasz született, a termelőszövetkezet vezetősége kiválasztotta maga közül az elnököt. Közben szót értettek a tagok is, hogy mi legyen a termelőszövetkezet neve. Az új közösség Cser- hátsurányban Petőfi Termelőszövetkezet lett, mert nagy Helytálltak az ifjú traktorosok — ÉRTÉKELTÉK AZ IFJÜ TRAKTOROSOK VERSENYÉT — ... S a legallyazás után különböző méretűre vágják. Még az elmúlt év januárjában a KISZ Központi Bizottsága a MEDOSZ elnöksége és a Gépállomások Főigazgatósága meghirdette a gépállomások ifjú traktorostáinak versenyét. A verseny célkitűzése a gépek jobb kihasználása, s ezáltal magasabb teljesítmény elérése, s a szakmailag gyengébb traktorosok munkájának segítése, az anyag és üzemanyag költségek csökkentése, valamint a karbantartások rendszeres elvégzésével a műszaki kiesés meszüntetése, illetve minimálisra való csökkentése. A verseny megyénk gépállomásainak körében is visszhangra talált és 66 ifjú traktoros nevezett be. A napokban értékelték a traktorosok versenyét, mely sikerrel zárult. A 64 traktorvezető aki végig részt vett a versenyben a gépállomások éves tervfeladatából több mint 20 százalékot teljesített, vagyis 1959 év során elvégzett 191 660 normálholdból 38 793 normáLholdat végeztek. Az ifjú traktorosok többsége a kongresszusi versenyben is részt vett, ahol igen szép eredményekkel dicsekedhetnek. A versenyben a legjobb eredményt Vonák László, kisterenyei traktoros érte el, 1315 normálhold 396 műszak- norma teljesítéssel, Tóth Sándor Kisterenyéről, 943 normálholdat 321,6 műszaknormát Weiser Ferenc Erdőkürtről 1082 normálholdat 262,9 műszaknormát, Rózsa Sándor Kisterenyén, 769 normálholdat 248,8 műszaknormát, és Sáfár László II. Bercelen, 1184 normálholdat 241,3 mű- szaknonmát teljesítettek. Vonák László, a Kisterenyei Gépállomás fiatal traktorvezetője az országos versenyben is az elsők között van. A megyei KISZ-bizottság és a MEDOSZ területi bizottsága, valamint a Gépállomások Megyei Igazgatósága az öt legjobb ifjú traktorost anyagi megbecsülésben is részesíti, így Vonák László 1000, Tóth Sándor és Weiser Ferenc 800-800, Rózsa Sándor és Sáfár László pedig 500-500 forint jutalomban részesült. Reméljük, és elvárjuk, hogy az 1960-as esztendőben a fiatal gépállomási traktorvezetők ismét megállják helyüket, a megnövekedett feladatok teljesítésében. Közel 200 növényvédelmi előadás a télen A mezőgazdasági termelés fokozása, a minőség javítása szükségszerűen megköveteli, hogy termesztett növényeinket megvédj ük a rovari kártevőktől és gambabetegségek- től. Ezt kívánja megyénk fokozatosan emelkedő mezőgazdasági exportforgalma is. E cél megvalósítása érdekében a Növényvédő állomás szakemberei a tél folyamán növényvédelmi előadásokat tartanak ezüstkalászos tanfolyamokon művelődési otthonokban. Az előadásokat filmvetítés köti össze. A tervek szerint 200 előadást tartanak megyénk termelőszövetkezeti tagjai és egyéni dolgozó parasztjai részére. Eddig 50 ilyen előadást tartottak meg, különösen Ipolyszög, Szécsénke, Csesztve és Szurdokpüspöki községekben volt igen nagy az érdeklődés az előadások iránt, melyeken eddig közel 2000-en vettek részt. ember volt Petőfi, meg aztán a járásban somos ilyen nevű termelőszövetkezet. így indokolták a döntést. Egy idősebb bácsi amellett kardoskodott, hogy legyen a neve „a mi szövetkezetünk.” Csak akkor ült le helyére, amikor társa megnyugtatta: — A mi szövetkezetünk lesz az ne féljen. Annak kell, hogy legyen! Csak hát ezt névnek nem vehetjük fel, — mosolygott. — Nem lesz itt baj a közös munkával, — tette még hozzá egy középkorú paraszt ember. Nyolc és fél holddal lépett a termelőszövetkezetbe - ha összefogunk, gyorsabban haladunk előre. Az elnök Veres Laci bácsi, mert hát őt választották meg, kért ezután szót. Dolgos, igyekvő embernek ismerik őt a faluban. Most, hogy ott állt az asztalnál gyérülő fekete hajával, nagy bajuszával látszott rajta jól esik neki az emberek bizalma. — Köszönöm ... — Lassan, akadozva beszélt — ígérem, úgy fogok dolgozni, hogy ne csalódjanak bennem. — Aztán a működési engedélyt kérte a cserhátsurányi Petőfi Termelőszövetkezet számára, meg a földrendezést, hogy megindulhasson a komolyabb munka. Mert arról beszélgetnek már Cserhátsurányban az új szövetkezeti tagok, az állattenyésztést kell fejleszteni, a szarvasmarha, meg a sertéstenyésztést, mert ez jelent biztos jövedelmet, s a cserhátsurányiak is azért választották a közös utat, hogy jobb legyen az életük, mint idáig volt. KARDOS LÁSZLÓ: ezer Álarc mögül Kardos László, a Kossuth- díjas kiváló fordító új gyűjteménye a világköltészet óriási változatát kínálja az olvasónak a nagy görögöktől, s a tudós odaadással és modem átéléssel fordított latinoktól kezdve Goethén, Puskinon, Heinén; E. B. Browningon és Rimbaud-n át a mai legkiválóbb szovjet költőkig. Kardos fordításaiban valóban „ezer álarc mögül” ahogy címe ígéri, egy rejtőzködő, bölcs és szerény költő néz velünk szembe. 3OOOOOOGGOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOO0QOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Amikor beléptem a rimáéi tanácsházára, Oláh Pál már ott ült az ablaknál. Fiatal ember, nem igen több a harmincnál, fején sötét sapka, kezében égő cigarétta, melyből időnként mélyeket szívott. Valami problémája akadt, abban kérte a községi tanács segítségét, de hogy később bejött a termelőszövetkezet elnöke, s még egy szövetkezeti tag, ő is maradt tovább, s beszélgetni kezdtünk. Az Űj Élet Termelőszövetkezet a napokban tartotta zárszámadási közgyűlését. Sok beszédtémát ad most a faluban, hogyan zárt a szövetkezet, hogyan élnek a szövetkezeti tagok. Itt van erre Oláh Pál példája. Nem a legjobb munkaerő, nem is a legrosszabb. Így munkaegysége sem a legtöbb a termelő- szövetkezetben. Ez az első esztendő, amit Oláh Pál a termelőszövetkezetben töltött, mint sertésgondozó. Korábban üzemi dolgozó volt, de ahogy mondta: — Minek járjam én ezt a hosszú utat, Oláh Pál számadása ami a faluból az üzembe visz, amikor itthon is megtalálom számításomat. Mert mit is keresett az elmúlt évben Oláh Pál? — 426 munkaegységem volt .— folytatta tovább a beszélgetést. Igaz, besegített a feleségem is, bár ez nem olyan sok. Több mint három kiló búzát kaptunk munkaegységenként, ez nálam közel 13 és fél mázsát jelentett. Aztán árpát, takarmányt vittem haza, s több mint 70 kiló cukrot. A pénz — megállt a beszéddel, gondolkozott egy kicsit — az is vált majdnem 9 ezer forint. — Még mentegetőzve hozzá tette: — Mert hol 13, hol 19 forint volt a munkaegység előleg, nem is tudja hirtelen az ember. — Otthon már számolgattam — folytatta, miközben elnyomta a még égő cigarettavéget —, 1250 forintra jövök ki havonként a közösben végzett munkám után... — Az már igaz — szólt közbe a termelőszövetkezet elnöke —, de számold csak hozzá, mennyit jövedelmezett a háztáji gazdaságod, — — magyarázva tette még hozzá —, mert nálunk a szövetkezetben minden tagnak megadtuk az egy hold háztáji földet, amelyen többnyire burgonyát, kukoricát termeltek... — Hát — mélyedt gondolataiba a fiatalember — a 18 mázsa kukoricám biztos megvolt. Aztán ott volt a burgonya is ... — Nekem 54 zsákkal lett, de te nagyobb területen termeltél, mint én, tiéd biztosan több lett — szakította félbe Oláh Pált újra a termelőszövetkezet elnöke. — ... olyan két és fél szekérnyivel volt. Jó hosszú szekerekkel. Ahogy számolom, jó 25 mázsa lehetett. Csendesen, megfontoltan beszélt, minden szaván érződött, hogy elégedett az első esztendő eredményével. A kukoricán, a burgonyán sertések híznak majd jövőre, meg aprójószággal bajlódik a felesége. — Az idén is leadtam két hízósertést. Kevés híján 3000 forintot kaptunk érte. Egy megmaradt nekünk, könnyebb úgy a tél, ha tele van a kamra. Az asszony aprójószágot is nevelt, húsz kacsát, libát tartott... így mindig van mihez nyúlni, bár kaptunk előleget is rendszeresen ... Erről beszélgettünk a rimóci tanácsházán. Az elmúlt esztendő eredményéről, meg aztán arról, hogyan találja meg számítását a termelőszövetkezetben minden olyan tag, aki becsületesen elvégzi a közösben reá eső munkát. Mert ennek nyomán erősödik, izmosodik a rimóci Új Élet Termelőszövetkezet, így lesznek magasabbak a növénytermesztés és állattenyésztés hozamai, s így lesz egyre boldogabb, gondtalanabb Oláh Pál, a termelőszövetkezeti oláh pálok élete is. Vincze Istvánná
