Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-16 / 100. szám

1959. december 16. NÓGRÁDINlPOJSAG 3 Két panasz — sötét ügyekben 2 A kazári dolgozók nap-nap után bosszankodva, arról pa­naszkodnak, hogy miért olt­ják el már reggel 5 órakor a villanyt? A dolgozók reg­gel 6 órakor igyekeznek a villamoshoz és autóbuszhoz — korom sötétben. Az utak, főleg a bányatelepen göd­rösek, vízmosásosak és pár napon belül talán síkosak is lesznek. Van olyan falusi dol­gozó — és sok van olyan — akinek a patak keskeny partján vezet az útja a vil­lamos megállóhoz. Reggel 5 óra előtt elindul hazulról, hogy még világosban érje el a megállót, nehogy sötétben a patakban kössön ki, (pedig a villamos csak 6 óra 15-kor indul). Ne ezzel takarékos­kodjanak, mert vannak olyan esetek is, hogy fényes nap­pal is égnek az oszlopokon a lámpák. Elfelejtik-e leol­tani, vagy az automata óra nem kapcsol ki? A dolgozók jogosan teszik fel a kérdést: ha baleset lesz azért valakinek vállalni kell a felelősséget! Mindenütt vil­lamosítunk, akkor ne teremt­sünk a legfontosabb időben sötétséget ott, ahol már ré­gen van villany. Már egyszer szóvátettük — talán éppen egy esztendeje — de azóta már volt egy nyár és úgy látszik, hogy az ak­kori jogos kérés, és az azt követő intézkedés feledésbe merül. Ugyanis nem egyébről van szó, mint arról, hogy a salgó­tarjáni iparmedencében köz­lekedő némely munkásvona­tok ismét sötétek. A Mátra- novák és Kisterenye között utazók hozzánk küldött leve­lükben erről panaszkodnak. Elmondják, hogy ez ügyben már kéréssel is fordultak a MÁV-hoz. Változás azonban nem történt. Hasonló panasz­szót fordultak hozzánk a Pásztó—Salgótarján között közlekedő utasok is. Reméljük, miként tavaly, az idén is gyors intézkedés követi az utasok jogos pa­naszait. Természetesen azért jobb lenne, ha emiatt nem kel­lene minden esztendőben kü­lönböző szervekhez panaszo­kat küldözgetni, hanem akikre ez a vasútnál tartozik, min­den felszólítás nélkül, hogy úgy mondjuk hivatalból, idő­ben intézkednének. Mert a sötétség sem a vonatban, sem egyebütt nem kellemes. OJeeembzz 29 éj 30-án húzzák a békekálewn k&taény&ket A második békekölcsön 1959. második félévi sorsolá­sát december 29-én tartják 724 órai kezdettel, az Egye­temi Színpadon. December 30-án 724 órai kezdettel a III. és a IV. békekölcsönkötvé­nyeket sorsolják. A kötvény- tulajdonosok ezúttal összesen 89 millió forintot kapnak vissza nyeremény és törlesz­tés formájában. A mezőgazdaság is haladjon az ipar Megtörtént az új kemence minőségi átadása a Zagyva II. építésénél A mintegy 140 forintos költséggel épülő Zagyva II., a Zagyvapálfalvi Üveggyár új üzemrésze a napokban je­lentős állomáshoz érkezett el. Szerdán történt meg, az új üzemrész kemencéjének mű­szaki átadása. Az építkezés úgynevezett második szakasza is jóütémben halad és december 31-ig mintegy 3 millió forinttal több munkát végeznek el az Építőipari Vállalat dol­gozói, mint az eredeti terv­ben szerepel. Az új üzemrészben az építkezési munka befejeződött és a Zagyva II. már szere­lésre készen áll. A Szovjet­unióból határidő előtt még ebben a hónapban megérkez­nek a korszerű üveghúzó gé­pek. Ez azt jelenti, hogy a szerelési munkálatok is előbb fejeződhetnek be és gyobb célok által megkívánt ütemben. A Tűzhelygyárban ezer munkásra pontosan fél­szer annyi műszaki jut, mint amennyi az országos átlag! A NŐK HELYZETÉRŐL A gyárban mintegy 470-re tehető a női dolgozók száma, amely az összes munkások jelentős részét teszi ki. De mi a helyzet velük kapcsolat­ban. A 470-ből mindössze 25—30 szakmunkás. Sajnos ezek sem dolgoznak vala­mennyien a szakmájukban. Művezető, csoportvezető, brigádvezető, a női dolgozók közül egyetlen egy sem ke­rült ki. Már magukban ezek a tények is elég komoly mu­lasztást takarnak. De számos más, a közeli időben leját­szódott példa is utal arra, hogy az eddigi helyzeten sürgősen változtatni kell. A kulcsműhelyben például hét nőt kellett elküldeni. Közöt­tük olyan is van azonban, akinek életszükséglet a mun­ka, mert apa nélkül maga ne­veli gyermekét. Mást alacso­nyabb munkakörbe helyez­tek, ahol fizikai teljesítő ké­pessége jóval a kívánt mun­ka alatt van. A nőtanács és a kulcsüzem vezetősége hiá­ba tiltakozott ez ellen. A zománcüzemben 43 nő és 56 férfi dolgozik. Valamennyi vezető bosztást a férfiak töl­tik be. Általában sok a panasz ar­ra, hogy a nők gondjaival, az üzemrész 1960. április 4-én, hazánk felszabadulá­sának évfordulóján be­kapcsolódhat a munkába, begyújthatják az új kemen­cét. Működésével megyénk egyik legnagyobb és legkor­szerűbb ipari létesítménye járul majd hozzá a hazai és külföldi növekvő síküveg szükséglet jobb kielégítéséhez. Nekem, mint bányásznak teljesen egy a véleményem a kongresszus határozataival. Ügy látom —, de ezért tenni is kell nekünk munkásoknak is — feltétlen szükséges, hogy a mezőgazdaság feltétlen együtt haladjon az ipar fej­lődésével. Furcsa dolog az, hogy az ipar szocialista, a mezőgazdaság egy része pe­dig még kapitalista módon, magán alapon halad. Feltét­len egy szintre kell hozni ezt a fejlődést. Mert míg 1938-hoz viszonyítva a mező- gazdasági, termelés csak 15 százalékot fejlődött, addig az iparban 3,5-szeresére emelke­dett a termelés. Kádár elv­társ, ezt úgy fogalmazta meg, hogy míg a mezőgazdaság­ban dolgozók a legmodernebb motorkerékpárokkal járnak a határban, ők maguk még is a legelmaradottabb módszer­rel, kisparcellákon gazdál­kodnak. A szocializmus építésének meggyorsítása hazánkban azt követeli, hogy megoldjuk a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, bányászatunk­ban pedig a termelékenység növelését, a minőség javítá­sát és azokat a feladatokat, amelyeket a márciusi határo­zat után most a kongresszus is feladatként szabott meg. E kettő párosításával győzni fog a szocializmus hazánk­ban is. Domonkos Vilmos, vájár Mizserfa, Pálhegy II. üzeme A munkaverseny sikereiért újabb /gyorsan terjed a híre megyénkben annak a felhívásnak, amelyet a ka­zári bányászok intéztek a a dolgozókhoz. E felhívás lé­nyege: a szocialista munka­verseny még nagyobb jelen­tőséget kapott építőmunkánk meggyorsításában, beigazoló­dott, hogy elválaszthatatlan mindennapi életünktől. A ka­zári bányászok úgy vélték, ha 1960-ban is tartani és fo­kozni akarják eredményeiket, akkor nem nélkülözhetik a munkaversenyt, feladataik megoldásának ezt a fontos emelőjét. Kétségtelen, hogy az előt­tünk álló fő feladat az 1959- es év minél eredményesebb befejezése, a márciusi párt- határozatban ajánlott felada­tok megvalósítása, illetve túl­teljesítése. Nem egészen há­rom hét választ, el még ben­nünket az év végétől. Me­gyénk munkásai már eddig sok szép sikert mondhatnak magukénak a kongresszusi munkaversenyben. Az Erő­mű, a Vasötvözetgyár már befejezte ez évi tervét, más nagy vállalatok is közeláll- nak ehhez. Előreláthatólag jelentősen túlteljesítik a kong­resszusi felajánlás termelésre vonatkozó részét üzemeink nagy többségében. Nem lehe­tünk azonban nyugodtak az egyéb mutatókat illetően. Több helyen lemaradás van a termelékenység és az ön­költség tekintetében. Helyes, hogy ahol erre szükség van, még a hátralévő munkana­pokat is alaposan kihasznál­ják és igyekeznek pótolni, ahol lemaradás tapasztalható. Amellett, hogy gyáraink­ban, bányáinkban az év hát­ralévő részében a sajátos, legfontosabb feladatokra irá­nyítják a figyelmet, teljesen helyénvaló gondolni a jövő esztendőre, előkésziteni annak sikeres megindítását, lebo­nyolítását. A kazári bányá­szok felhívásának további je­lentősége éppen abban van, hogy elősegíti e’ célkitűzése­ket is. A kazárnak vállalá­sukban a legfontosabb gaz­dasági mutatókra helyezték a hangsúlyt. Nagyon lénye­ges, hogy megjelölték azokat a műszaki szervezeti intéz­kedéseket is, amelyeket a vállalás sikeres teljesítése érdekében végrehajtanak. De ennél továbbmenve, kimondot­ták azt is, hogy a gazdasági­műszaki és a mozgalmi szer­vek vezetői a vállalás alap­ján megfelelő intézkedési tervet dolgoznak ki, hogy minden szerv a maga eszkö­zeivel és módszereivel a leg­hatásosabban járuljon hozzá annak teljesítéséhez. A kezdeményezés híre- gyorsan elterjedt me­gyénkben. Az Acélárugyár­ban, a Vasötvözetgyárban és a többi bányaüzemeknél ké­szültek az 1960. évre vonat­kozó versenypontok. Ezeknél általában hasznosítják a kongresszusi munkaverseny tapasztalatait. Csak egyet le­het például érteni az acél­árugyáriaknak azzal a véle­Rendelet a szolgálati lakások bejelentéséről A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány 39/1959. (IX. 30.) sz. rendeletében sza­bályozta a szolgálati lakások kérdését. E rendelet meghatá­rozza, hogy mely lakások te­kinthetők szolgálati, illetve Két és félmilliós villamosítást végez terven felül az ÉMÁSZ Az Áramszolgáltató Válla­lat salgótarjáni üzletigazga­tóságának dolgozói a kong­resszusi verseny kezdetekor arra vállalkoztak, hogy Hol­lókő, és Szúpatak községek terven felüli villamosítását bajaival keveset foglalkoz­nak. Igaz, hogy elég gyak­ran előfordul, amikor egyes dolgozó nők — fizikai, admi­nisztratív körben egyaránt — méltatlan magatartást tanúsí­tanak. De többségük üzemi munkájának becsületes ellá­tása mellett részt vesz a tár­sadalmi tevékenységben, többen pártoktatásra járnak, a gyár kulturális életében is megtalálnátok. emberség dolga A rengeteg műszaki prob­léma, a napi termelési gon­dok mellett nem könnyű megtalálni a lehetőséget, hogy az emberekkel való törődés, foglalkozás magasabb szint­re emelkedjék. De éppen ezért lenne erre szükség, mert sok a gond, nagyok a problémák. Megbecsülni, támogatni és megfelelő időben nagyobb feladatokkal megbízni az em­bereket a kádermunka alap­vető lenini követelménye. Ügy gondoljuk a tűzhelygyári gazdasági és mozgalmi veze­tők számára is a feladatok könnyebb megoldását jelenti majd, ha közelebb kerülnek az emberek szivéhez, agyá­hoz, teljesebb lesz a bizalom a vezetők és dolgozók között. Emberség dolga ez és akara­té, következetességé, ame­lyet a mindennapi munkában gyakorolni a vezetés légfőbb követelményei közé tartozik. Balogh Gyula Ujlaky Mária végzik el, több mint 880 ezer forintos értékben. Miután ezt a vállalásukat becsü­lettel teljesítették, decem­ber hónapban további ter­ven felüli munkák elvég­zésére tettek ígéretet. Így például Túra községben átépítik az egész hálózatot. Ezzel párhuzamosan Kistere- nyén, Cereden és Mátracser- pusztán a termelőszövetkeze­tek villamosítását fejezik be. Mintegy 450 ezer forint ér­tékben korszerűsítik Salgó­tarján közvilágosítását. Sal­gótarján és Karancsalja kö­zött 6 kilométeres hosszúság­ban átépítik a vezetéket. Mindez azt eredményezi, hogy a 26,4 millió forintos évi tervükön felül nem 880 ezer forintot adnak, hanem az előzetes számítások sze­rint évi munkájuk eléri majd a 29 millió forintot. A hagyarányú munkák si­keres lebonyolításához a vál­lalat vezetősége átcsoportosí­tást is hajtott végre. A terven felül elvégzendő mintegy 2,5 millió forint értékű mun­ka azonban nemcsak a lakosságnak, hanem a vál­lalat dolgozóinak is elő­nyös lesz. A megye villamoshálózatá­nak leromlott állapota miatt ebben az évben is jelentős anyagi erőt fordítottak a kar­bantartásra, felújításra. Ezek megnövelték a költségeket és nem hatottak kedvezően az önköltségre. A vállalatnál eredetileg 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészese­dést irányoztak elő 1959-re. Ezzel szemben október 31-ig 14 napnak megfelelő volt a veszteség! December elejéig azonban már 10 napot ledol­goztak. Még tizenöt napi bér­nek megfelelő összeget kell biztosítani ahhoz, eredetileg tervezett nyereségrészesedést hessék. Az eddigi mények arra engednek kö­vetkeztetni, hogy célkitűzése­iket meg is valósítják. hogy az 11 napi kifizet­te! j esi t­készenléti lakásoknak. Elő­írja azok újbóli bejelentését, új nyilvántartásba vételét és a szolgálati, illetve készen­léti jelleg határozati elisme­rését. A bejelentéseknek és a nyilvántartásba vételnek igen fontos jelentősége van, ugyan­is a szerv a szolgálati lakás feletti rendelkezés jogával csak akkor élhet, ha a beje­lentés és a szolgálati, vala­mint készenléti tálcások nyil­vántartásba jegyzése határo­zattal igazoltan megtörtént. A fentiek alapján a kor­mányrendelet értelmében a bejelentéseket a szolgálati, il­letve készenléti lakások pon­tos helyének megjelölésével 1959 december 31-ig a városi tanács vb. igazgatósági osz­tályára kell megtenni. menyével, hogy igen megfon­toltan, ' körültekintően, minél több dolgozó és vezető bevo­násával készüljön ez a válla­lás. Legyen minél reálisabb, el akarják kerülni, hogy jö­vőre is a lehetőségeknél jó­val kisebb arányban szabják meg célkitűzéseiket. A Vasötvözetgyárban — szintén helyesen — az 1959- ben elért szintekhez viszo­nyítva tűztek ki újabb célo­kat az egyes gazdasági muta­tókat illetően. Mint általában mindig, a kongresszusi verseny további folytatásánál, az 1960-as vál­lalások kidolgozásánál is igen káros a merevség, a sablon, az elhamarkodottság. Minden gyár, minden bánya a sajátos feladatainak megfe­lelően dolgozza ki a verseny szervezésének, a vállalások­nak és az értékelésnek mód­ját, nagyságát. Természetesen a fő feladatok változatlanok: biztosítani a termelés gazda­ságosságát, fokozottabb ütem­ben emelni a termelékenysé­get, csökkenteni az önköltsé­get. Szükséges, hogy az 1960- as munkaversenyben az idei­nél nagyobb helyet és szere­pet kapjon a műszaki fejlesz­tés. A munkások nemcsak lelkesen vesznek részt a munkaversenyben, de elvár­ják azt is, hogy vállalásaikat egyre korszerűbb körülmé­nyek között teljesíthessék. A technika mind nagyobb mér­tékben szolgálja tevékenysé­güket. A kibontakozó jövő évi versenynek jelentősé­gét külön aláhúzza az a tény, hogy szervesen kapcsolódik április 4-hez, nemzeti ünne­pünkhöz, hazánk felszabadu­lásának évfordulójához. Ugyanakkor pedig a kong­resszuson hozott határozatok megvalósítását szolgálja. A felszabadulásunk évforduló­jának tiszteletére kibontako­zóban lévő munkaverseny elsőrendű politikai jelentősé­gű: példázza azt a felelősség- érzetet, amelyet népünk érez. Gazdasági jelentőségét pedig az adja meg, hogy tovább erősíti a népgazdaságot, hoz­zájárul a dolgozók munka és életkörülményeinek fokozot­tabb javításához. Ez a mun­kaverseny újabb bizonyítéka lesz a munkások teremtő erejének, az ország ügyeiért érzett magasfokú felelősség- érzetének. 19 MILLIÓS TERVTÜLTELJESlTÉS, 10 SZÁZALÉKOS TERMELÉKENYSÉG EMELKEDÉS: A kongresszusi verseny sikerei a Salgótarjáni Acélárugyárban A már sok sikert elért Salgótarjáni Acélárugyár dol­gozói a kongresszusi munka­verseny során is számos te­kintetben tovább gazdagítot­ták eddigi eredményeiket. November hónapban pél­dául termelési tervüket mennyiségben 1,8, érték­ben 4,6 százalékkal telje­sítették túl. Az év elejétől közel 19 mil­lió forint értékű termelési többletet értek el. Különösen a szalagacél, a bútorrugó, a mezőgazdasági szerszámok te­kintetében volt magas a túl­teljesítés. Az egyik legfontosabb mu­tató, a termelékenység eme­lésében szintén végrehajtot­ták a párt márciusi határo­zatában előírt tennivalókat. Az év első 11 hónapjában 5,2 százalékos emelkedés van a tervhez viszonyítva. Novem­berben ez az arány 6,2 szá­zalék. A múlt év hasonló időszakával összehasonlítva még számottevőbb az emelke­dés. Az egy fő egy napra eső termelési érték november­ben majdnem 10 száza­lékkal volt magasabb, mint a múlt esztendőben. Az év elejétől pedig — szintén a múlt év hasonló időszakához viszonyítva — 4,3 százalékos az emelke­dés. November végéig több mint 434 tonna, novemberben közel 99 tonna anyagot takarítot­tak meg az egy tonna kész­áru előállítására eső anyag­felhasználás csökkentésével. A sikerek mellett az év hátralevő részében azonban még számos tennivaló van a gyárban. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a mű­szaki intézkedések tekinteté­ben is teljesítsék a felaján­lást. Hasonló a helyzet az önköltségnél és az év köz­ben felemelt exportterv telje­sítésénél is. A gyár jelentős készítménye a különböző méretű szeg. Ebből a tervüket novemberben 8,8 százalékkal teljesítet­ték túl. Képünkön: munkaközbeni ellenőrzés a szegverő gépeknél.

Next

/
Thumbnails
Contents