Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-02 / 96. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. december 2. (Folytatás az 1. oldalról) san normalizálódtak. A vi­szony 1956-58-iig erősen rom­lott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazda­sági, s néhány társadalmi kapcsolat — mint például a sport —területén normálisnak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai el­lentétek ellenére — meg­van a lehetősége annak, hogy a két állam között normális jószomszédi vi­szony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös érdeke. Ä jó­szomszédi viszony kedvező alakulásában szerepet játszik az, hogy a Jugoszláv kor­mány néhány fontos nem­zetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot, az viszont nehe­zíti a jóviszony kialakulását, hogy támadják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban — a Kínai Nép- köztársaságot és áz Albán Népköztársaságot. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szomszéd ál­lam között — az eltérő belső, társadalmi rendszer ellenére — jó kapcsolatok alakulja­nak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársaság­gal szemben ellenséges nyugati körök mesterke­déseitől engedi bef ilyásol- tatnl politikáját. Az osztrák kormány még mindig tűri, hogy Ausztria területén a Magyar Népköz- társaság ellen aknamunkát folytató kémügynökségek és magyar fasiszta szervezetek tevékenykedjenek és garáz­dálkodjanak. Ez is számotte­vően zavarja viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jóviszony ki­alakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság népei­nek közös érdeke. — Semmiféle tényleges ér­dekellentét nincs a Magyar Népköztársaság és az európai semleges államok, nevezete­sen Ausztria, Svédország, Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsola­tok bővülése. Ezért arra tö­rekszünk. hogy viszonyunkat tovább javítsuk velük. Sze­rintünk a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és népek békés egy­más mellett élésének előmoz­dításában. — Elvtársak! Korunk leg­fontosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 eszten­dő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köz­társaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lé­pett az önálló nemzeti fejlő­dés útjára. Velük_ jó a vi­szonyunk. s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imnerializmussal szemben; szélesíteni akarjuk velük gaz­dasági és kulturális kapcsola­tainkat. Bizonvos mértékiga Magvar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sor­ból felszabadult országok önálló iparának fejlesztésé­hez. Teljesen szolidárisak va­gyunk a felszabadulásukért most küzdő srvarmati népek­kel. Meggyőződésünk, hogy az imDerializmus nem tudja többé megállítani a felsza­badulásért és függetlenségért vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a gyarmati népek igazságos harca. Nép­köztársaságunk viszonva a a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is legin­kább az Amerikai Egyesült Államok kormányával van­nak komoly ellentéteink. — Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósíta­nak a Magyar Népköztársa­ság elleni aknamunkára. Mintegy ötezer magyar disz- szidenst felvettek az USA hadseregébe. Fenntartják az úgynevezett „szabad európa” rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytat­ják, hogy miközben diplomá­ciai kapcsolat áll fenn országaink között, az ameri­kai kormány hivatalos kül­döttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos kül­dötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében és más nemzetközi szer­vezetekben. — Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a nor­mális viszony kialakítá­sát az Amerikai Egyesült Államok és a M sgy r Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas ' civilizációt kifejlesz­tett amerikai népet. Üdvözöl­jük, azoknak az amerikai köz­életi tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítésé­hez. A két ország közötti vi­szony normalizálása megkí­vánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és kor­rigálják a hamis presztízs okokból mindmáig fenntar­tott idejét múlt, barátságta­lan és célra nem vezető poli­tikájukat a Magyar Népköz- társasággal szemben. — Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar­amerikai viszony normalizá­lásának útját és módozatait megtalálni. Kormányunk en­nek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés meg­tételére. Elitéljük a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányá­nak külpolitikáját. Adenauer kancellár színleg a békéről beszél, ugyanakkor —mint az egész világon — itt Magyar- országon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Né- metországban erőltetett fegy­verkezés folyik és minden­áron a hidegháború fenntar­tására törekszenek. Közis­mert a Német Szövetségi Köztársaság Kormányának ellenséges magatartása a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal szemben. — A magyar nép a nyugat­német agresszív szellemmel szemben, teljes mértékben szolidáris a Német Demokra­tikus Köztársaság békepoliti­kájával. A Magyar Népköz- társaság és az első német munkás-paraszt állam, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság törekvései teljes mérték­ben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésében elért nagy sikereiket. örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasz­tásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szö­vetségi Köztársaságot. Kí­vánjuk: a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozói ér­jenek el új sikereket a szocia­lizmus építésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irányuló politikájukban. — Három évvel ezelőtt az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyo­lulttá, nehézzé vált. Rágalma­zó hadjáratot indítottak az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ elle­nünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy be­avatkozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló törvényte- telen határozatokat nem is­mertük el és nem fogjuk el­ismerni a jövőben sem. A ha­tározatok körül évenként fel­melegített hecc-kampány mindenkor szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált. — Népiköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamo­san, megerősödött nemzetközi helyzetünk is. A k pit lis­ták bojkottja, és rág lom­hadjárata részben már a múltté. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt leleple­ződtek, és a m- gyár köz­vélemény előtt hitelüket vesz­tették. Még ellenség ink is kénytelenek tudomá ul ven­ni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősö­dött. A Magyar Népköztár­saság barátai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben is szolidárisak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik népünket. — Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak köszönhetjük, hogy kö­vetkezetesen szembeszáll­tunk minden imperialista beavatkozási kísérlettel és annak, hogy népűik he­lyesli és támogatja kül­politikánkat. Ez kötelez bennü'ket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősítsük tovább. — Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az elmúlt két- három esztendő alatt bizo­nyos enyhülés következett be. Ez a változás dön ő n a Szovjetunió, a szocialista tá­bor, a nemzetközi munkás- mozgalom és a v lág béke­mozgalma erői növek d sé- nek, a békepolitikának kö­szönhető. — Kiemelkedő és jelentős esemény volt Hruscsov e v- társ amerikai útj , r melyet a világon mindenütt üdvözöl­tek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész világon, még a kom­munizmustól távol eső emberek is úgy tekint k, mint akinek a legnagyobb személyes érdeme van ab­ban, hogy a hidegháború jege töred :z'.k. örülünk, hogy közöttünk van és szívből gratulálunk ameri kai útja sikeréhez. — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes le­szerelésre vonatkozó javas­latának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ör­vendetes, hogy az Egye ült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének nagy többsége ezt a javaslatot helyesléssel fo­gadta és — közös amerikai— szovjet indítványra — egy­hangú szavazattal a tizes le­szerelési bizottság hatás­körébe utalta. Nagy horderejű az a meg­egyezés, amelyben Hus- csov elvtárs és Eisen­hower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások út­ján kell rendezni. — Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaság. egyetértésben a Szovjetunióval, a szocia ista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Tá­mogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszo­nyában a békés egymás mel­lett élés elvének teljes érvé­nyesítését. — Támogatjuk az atom­fegyver kísérletek megszün­tetését, az atomf gyve r- mentes zónák létrehozását, az atomfegyverek has nála- tának megtiltását, megsem­misítését. Támogatjuk a ber­lini kérdés rendezésére, a német békeszerződés meg­kötésére vonatkozó javaslato­kat. Támogatjuk a teljes le­szerelésre vonatkozó szov­jet javaslatokat és helyes­nek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megva’ó ul- hat, közbeeső intézk dé- sek történjenek; a had­seregek létszámának csök­kentése, a külföldi tá­maszpontok megszünte­tése, a külföldön á'lomá- sozó csapatok kölcsönös visszavonása. — Mi a békés egymás mel­lett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok for­májában képzeljük eh Je­lenleg már 48 országgal ál­lamközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcso­latainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fej­lesszük további ors/ágokk 1 is. Közismert, hogy mi a nem­zetközi gazdasági munka- megosztás, a special! záódás, és kooperáció elvét valósít­juk meg a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában a szocialista államokkal. Ugyan­akkor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megváló át­ható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatban is. Vannak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, amelyeket a ka­pitalista országok vásá ól­nak és még jelentősebb mér­tékben vásárolhatnak a jö­vőben. Ugyanakkor értelmet­lennek találnánk, hogy id> haza gyártsunk — kis soro­zatban és nagy költséggel — olyan termékeket, amelyeket a kapitalista országok á lí- tanak elő olcsóbban és meg­felelő minőségben. Az i y m értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának természe­tesen feltétele, hogy a s o- cialista és a kapitalista or­szágok gazdasági kapcsolatai­ból eltűnjenek a hideg- háborús, korlátozó és zavaró tényezők. — Véleményünk szerint a népeknek békében kell egy­más mellett élniök és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a ku tu ál Is cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országik és népek békés, egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberi­ség nagy többsége á'tal elfogadott elv, előbb, vagy utóbb legyőz m'.n- den akadályt és győzedel­meskedik. Kádár János ezután a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzetéről beszélt. A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egész­séges irányú volt és rend­szerünk megszilárdulásához vezetett. Az eil nforr da om elleni harc a szocia1 izmus erőit megedzette és tömörí­tetté. A tömegek politiKailag sokat fejlődtek, nagy tapasz­talatokra tettek szert az osz­tályharcban. A harc meneté­ben, a szocializmus eszméi alapján erősödött népü k nemzeti egysége — ez a tör­ténelmi haladás jegyében szü­letett és fejlődő, új nemzeti egység ma erősebb, mint ko­rábban bármikor. Hazánkban munkáshatalom, proletárdik­tatúra volt, és a szocializmus épült, amikor 1956 októberé­ben bekövetkeztek az ismert események A párt az e e- mények minden lényeges mozzanatára 1 i *f rj dó v s- gálatot fo'ytatott, h.gy fe- tárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényező­ket, az eseményekben műkö­dő erőket. A Központi Bi­zottság megállapította: az 1956. október 23-án Buda­pesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkásosztály ha­talma, a népi állam, a ma­gyar nép szrcialista vívrrá- nyai ellen irányú'*-, e ért burzsoá, ellenforradalmi el - legű volt. Az események t felidéző okokra, az azokb n résztvevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges lé ye ők nt szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyel­mein kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sa­játosság kát, s így egy dő múlán képtelennek bizonyul­tak arra. hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő tör­vényszerűségei* helyesen al­kalmazzák hazánkban. E hi­bák súlyossága és ta'tós ág í gyengítette a proletárdiktatú­rát, és kedvező talajt terem­tett az osztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásá­hoz. Súlyos szerepet já szott Nagy Imre és cscpor jának példátlan árulása is. Végig­járták az utat a pártonbelüli frakciózástól a burzsoáziával, és az imperialistákkal kötött titkos, és nyílt szövetség'g; mint osztály áru'ók, a mun­káshatalom feladásáig; mint hazaáiulók, az imperi I s ák beavatkozásának sürgetéséig. — Az e'.lnforrad ilain honi fő ereje a pi.i-i.tai hatalmától, kiváltságai­tól és gazdasági alapjától korábban megfosztott ka­pitalista és fasiszta res­taurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osz­tály és reakciós u izály- hordozóinak serige volt. Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi ala­pon újjászervezett három egykori koalíciós párt csak­úgy, mint a két vármegyé­ben nyíltan zászlót bontó nyilaskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platfor­mon álló, úgynevezett „mun- kástanács”-okat és „forradal­mi” bizottságokat használták fel politikai céljaikra. — A Magyarországon ki­robbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb té­nyezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA körökkel az élen. Ilymodon a Magyar Népköz- társasággal szemben valójá­ban két egymással szövetke­zett — a belső ellenforradal­mi és a nemzetközi imperia­lista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizott­sága — folytatta Kádár Já­nos — az 1956 októberi ellen­forradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956 decemberi határozatában foglalta ösz­sze. Most a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolat­ban három fontos tényre mutathatunk rá: Először: az 1956 novembe­rének első napjaiban és azt követően az események el­lenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk he­lyesnek bizonyult, s a ké­sőbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellen- forradalom okairól és moz­gató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó ma­gyar nép. Harmadszor: ér­tékelésünket elfogadta és he­lyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész vi­lágon. —Az ellenforradalmi felke­lésben — mondotta a továb­biakban — a párt és a nép- köztársaság minden hazai el­lensége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pén­zelt és ez alkalommal Bécs- be vezényelt emigrációs cso­port, Nagy Ferenc és társai. — Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége sze­rint járt el. A nép sorsáért érzett felelősségtől áthatva a magyar kommunisták létre­hozták az új forradalmi köz­pontot, megszervezték a harc vezetőerejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjet­unió, hűséges és legjobb ba­rátunk és szövetségesünk se­gítségét kérte. — A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirend­re tűzött, súlyosak és bonyo­lultak voltak — folytatta Ká­dár János és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szi­lárd elvi politikával és ha­tározottsággal lehetett boldo­gulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék át­mentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni an­nak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen. Sza­badságot és demokráciát kel­lett adni a szocialista forra­dalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat: a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat; a nacionaliz­mus és a nemzeti gyűlölkö­dés szításával szemben félre­érthetetlenül és nyütan a népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság, a munkás­nemzetköziség eszméjével le­hetett harcolni. Az ellenfor­radalmárok „semlegességé­vel” szemben félreérthetetle­nül meg kellett mondani, hogy mi hűek maradunk a Varsói Szerződés szervezeté­hez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszol­tunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendsze­rét? A munkás-paraszt szö­vetséget vezető marxista-le­ninista pártra, a szakszerve­zetekre, a Hazafias Népfront­ra és _a többi tömegszervezet­re építjük politikai rendsze­rünket, elvetve a munkásta­nácsok rendszerét. Az ellen- forradalmi felkelés időszaká­ban bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a több­pártrendszer az ellenforra­dalom javára hajtotta a vi­zet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront al­kalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistá­kat és mindazokat a pár- tonkívülieket, akik az alapvető célok teki -.tété­ben — a szocializmus felépítése, az őrs ág szuverén it ásán;k és füg­getlenségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztala­ta bizonyítja, hogy a párt ál­tal vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes poli­tikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pár- tonkívüli tömegeket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak vol­tak tagjai, vagy esetleg min­dig is pártonkívüliek voltak. — A nép életbevágó érde­keinek biztosítása megköve­telte az ellenforradalmi fel­kelés kezdeményezőinek, ve­zetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem kö­vettek el, akiket megtévesz­tettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egyidőben kellett a párt­nak két nagyon fontos feladatot megoldani: sza­kítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellenfor­radalommal. Pártunk képes volt erre és egyidőben megoldotta mind­két feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista-le­ninista állásfoglalás és poli­tika meghozta a maga gyü­mölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulsá­gát és tapasztalatát még so­káig számon kell tartania a pártnak, de magáról az ellen- forradalomról elmondható, hogy minden területen teljes vereséget szenvedett és a múlté. Kádár János itt emlékezte­tett a tavaly novemberben tartott országgyűlési és ta­nácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalé­kának támogatását megkap­ták a párt által vezetett Ha­zafias Népfront jelöltjei. — A Magyar Népköztársa­ság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdu­lás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb, mint az ellenforra­dalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentő­sen szélesedtek azóta és a szocializmus építése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai tá­mogatása és odaadó, szorgal­mas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tük­röződik még a Magyaror­szággal szemben erősen elfo­gult nyugati sajtóban is. Az (Folytatása a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents