Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)

1959-11-25 / 94. szám

1959. november 25. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Nagyobb segítséget! — Néhány tapasztalat a szocialista címért küzdő brigádok munkájából — Néhány hét muíva dönteni kell abban, hogy a bánya­üzemeknél, s más vállalatok­nál is, melyek azok a bri­gádok, amelyek féléves mun­kájuk alapján méltóak a büszke „Szocialista brigád” cím elnyerésére, viselésére. Az idő mindinkább követelő­leg lép fel, hogy nézzünk szét a portán, s terjesszük a hasznos tapasztalatokat, na­gyobb segítséget adjunk azok­nak a brigádoknak, melynek tagjai ma még nem tudják valamennyi követelményt teljesíteni. A szénmedence szénterme­lő üzemeiben 68, a kiszogáló üzemeknél pedig 24 brigád harcol 1 173 fővel a szocialis­ta brigád büszke cím elnye­réséért. A brigádok szerve­zéséből aktívan vették ki ré­szűket az üzemek pártszerve­zetei, s ma is állandóan na­pirenden tartják a szocialista brigád címért versenyző bri- gátdok tevékenységének ala­kulását. Példa van rá, így Rónán, Zagyván, Mizserfán, hogy a pártvezetőségi ülések­re is meghívják a brigádveze­tőket. A szakszervezetek a a munkahelyi beszélgetése­ken kívül üb. üléseken is ér­tékelik a brigádok munkáját, sőt a munkahelyi, a bányalá­togatások alatt tapasztalt problémák megoldására a műszaki vezetőket kérik mint Rónán, Kisterenyén, Mizser­fán, de baj az, hogy sem itt, sem a többi bányaüzemek­nél az így kiadott problémák megoldását már nemigen el­lenőrzi sem a szakszervezet, sem a pártszervezet. Igaz, az, hogy a legna­gyobb segítséget a műszaki dolgozókak kellene a szoci­alista címért küzdő brigá­doknak adni. Helyes, hogy minden brigád felett egy-egy műszaki dolgozó vállalt véd­nökséget, az is helyes, hogy a műszaki vezetők a brigá­dok részére megkülönböztető kedvezményeket nem tesznek, de az már helytelen, hogy a műszaki dolgozók nem éreznek együtt a csapattal, s nem kapcsolódnak be teljes odaadással elsősorban a mun­ka,helyi problémák megoldá­sába. Bár ezen a téren is vannak eredmények Hányá­son, Zagyván, Kisterenyén, ahol segítenek a munkahelyi fa és levegőellátás megoldá­sában, de még mindég kevés, hogy ezek a brigádok jobb eredményeket érjenek el. A zagyvái üzemnél Juhász Pál főaknász. Szorospatakon Tóth Mihály az, aki legkeve­sebbet tesz e brigádokért, nem úgy mint . Tiribesen Zsuffa Miklós fiatal mérnök, vagy Kazáron Kovács László főaknász. A termelés műszaki felté­teleinek biztosítása mellett nagyon fontos lenne a szoci­alista brigádok tagjainak szakmai továbbképzése is. Bár vannak eredmények, de korántsem olyanok, mint arra szükség lene. Mert nem lehet elegendő az, hogy Mizserfán Józsa Pál főmérnök, Szoros­patakon Kadlót Ernő főak­nász keresi a megoldás út­ját, de ezek mellett a Nagy- bátonyi Szolgáltató Vállala­ton és a kazári üzemen kívül összevont műszaki tovább­képzés még nem volt, arról már nem is beszélve, hogy a szocialista címért küzdő brigádok igen sokszor van­nak vasárnap is szerelési és fenntartási munkáknál igény­be véve, ami az egységes szak­mai és politikai továbbkép­zést hátrányosan befolyásol­ja. Az elkövetkezendő napok­ban mégis sokat kell ezért tenni, nagyobb segítséget kell adni e címért versenyző bri­gádoknak, azok tagjainak. Mert a korábban már emlí­tetteken kívül nehézségek merülnek fel a műszaki to­vábbképzésben, a VII-VIII. általános iskola elvégzésében, a szocialista típusú ember ki­alakításában. De vannak olyan nehézségek is mint Kis­terenyén, vagy a zagyvái üzemnél, hogy túlzottak egyes követelések. A szocialista brigád cí­mért küzdők valamennyien ismerik a célkitűzéseket, s tőlük telhetőén harcolnak is érte. Ezért segítsük őket to­vábbi munkájukban. Hogyan? Az üzemek vezetői tegyék lehetővé, hogy a patronáló műszakiak havonta tartsanak előadásokat — bányaművelés, feltárás, fejtés, elővájás, jö- vesztés, gépesítés, rakodás, szállítás és más témakörök­ből. Ennek keretében szervez­zék meg a politikai tájékoz­tatókat is. Az általános műveltség to­kozása érdekében tegyék le­hetővé, hogy a 35-éven aluli­ak elvégezzék az általános iskola VII-VIII. osztályát. A brigádok eredményeit a jö­vőben külön tüntessék fel a versenytáblákon, s a verseny eredményeit havonta értékel­jék — külön összevont érte­kezleteken vitassák meg az eredményeket, hiányosságo­kat. Feltétlen tűzzék lega­lább negyedévenként napi­rendre az üzemi pártszerve­zetek és szakszervezetek a szocialista brigádok eredmé­nyeinek vizsgálatát, s erre egy-két brigádvezetőt is hív­janak meg. A szocialista címért küzdő brigádok nemes célt tűztek maguk elé. A nagyobb támo­gatást, nagyobb segítséget feltétlen igénylik, hogy pél­dát mutathassanak dolgozó társaiknak az új típusú em­ber kialakításában. Somogyvári László Egy nagy bányász-sztrájk emlékére úfrMEtV pis? ~r~m «’shí™' A '■ -v \ M Iá. Szabó István Kossuth-díjas művész újabb alkotásán dol­gozik. Most lesz 25 éves év­fordulója a Középdunántúli bányászok na?y sztrájkjának — az emlékművet Szabó Ist­ván készíti. Az emlékművet Balinkán, decemberben leplezik le, Beruházás nélkül — évi 2 milliós többtermelés Minden vasárnap, reggeltől hétfő reggelig csak a karban­tartók, fűtők és az üzemfenn­tartás más dolgo ói serény­kednek a Salgótarjáni Üveg­gyárban. A gépek, a kemen­cék, a szállítószalagok és a csiszolókorongok munkásai pihennek. De amíg elérkezik a munkaszüneti nap után az első műszak kezdete, és újra üzembe lép a gyár, na­gyon sok energia, érték megy veszendőbe. Egy-egy munka­szüneti nap csak a tízkarú Owens automatagcp esetében 130 tonna szén, mintegy 33 ezer formt érték terme­lés nélküli elfüstölését je­lenti, Ha még ehhez ho'zísz'm't- juk a 24 órai állás után az indulási nehézségeket, az ala­csonyabb teljesítményt, a magasabb selejtet, akkor már­is világos a kép, hogy a megszakított üzemeltetés egy évben súlyos százezrekkel ter­heli a gyár számláját. Már több évvel ezelőtt fel­merült annak a gondola'a, hogy az automata g péknél folyamatos üzemeltetést ve­zessenek be. Először 1950- ben, majd később 1955-ben. Azonban a megfelelő politi­kai előkészítés hiányában — és elsősorban emiatt — a kezdeményezés nem valósult meg. A napokban ismét szóba került az elgondolás kivitelezése. Megvalósulását mindenek előtt az a tény sürgeti, hogy 1960. február 15-e után a most épülő nagytel'e- sítményű kemence mel­lett két szovjet automata üvegfúvó gép kezd majd működésbe. Mind a két gép magas ter­melékenységgel dolgozik. A két gépet a későbbiekben kö­veti majd egy harmadik is. vezete ezért támogatja ezt a célkitűzést, amelynek meg­valósulása teljesen belevág a párt márciusi határozatá­ba. Kétség te’en, hogy az a negyven dolgozó, akit a vasárnapi műszak bevezetése érint, átmenetileg s okst’an helyzetbe jut. De a kom­munisták úgy vélik, hogy ez a befektetés az érintett dol­gozók részéről bőségesen meg­térül a gyár gazdasági ered­ményeinek, a dolgozók jó­létének további javulásában. Minden beruházás nélkül, egész minimális költségráfor­dítással az automata gépek eseté­ben jelentősen növelhető a termelés és csökkent­hető az önköltség a Salgó­tarjáni Ü veggyá ban. Ez a példa is bizonyítja, hogy nagy tartalékaink vannak még a műszaki fejlesztésben, a kedvezőbb termelési mu­tatók kialakításában! Karancs-lejtős, 1944 november 1944. novembere a nógrádi vidékeken is már a felsza­badulás szelét hozta. Minél közelebb értek a szovjet haderő egységei, annál veszettebbül támadott a dolgo­zókra, minden haladó megmozdulásra a magyar és a né­met fasizmus. Hiába volt azonban fegyverzetük korsze­rű, elnyomó gépezetük hatalmas, de nem élvezték az emberek bizalmát, mert azok az illegalitásban dolgo­zó kommunista pártra, a moszkvai magyar rádióra hal- gattak. A kommunisták által vezetett ellenállási mozgal­mak egyik népszerű példája volt az az esemény, amely 1944. november utolsó napjaiban Karancs-lejtősön, Gusztáv-tárón lezajlott. Már Szálast volt a hatalmon, a nyilasok garázdálkodtak az országban, amikor meg­jelent a parancs, hogy aki csak járni tud, fogjon ásót, csákányt, három napi élelmet, induljon Salgótarjánba, onnan a háború vágóhídjára. November 24-én kellett volna a Karancs-lejtősi bányászoknak is a Salgótar­jáni külső pályaudvaron jelentkezni. De 280 bányászt hiába vártak a fasiszták. Ügy dön­töttek, hogy lemennek a bányába és ott várják meg a Vörös Hadsereget. Hozzájuk csatlakozott több, a cél­talan háborút felismerő szökött katona. Fegyver, rob­banóanyag hamar előkerült. Primitív módon kézigrá­nátokat készítettek. Számítottak arra, hogy a német és magyar fasiszta vezetőség kegyetlen megtorlást készít számukra. Néhány nappal később, november 26-án haj­nalban német SS-ek és magyar tábori csendőrök lepték el a bánytelepet, Gusztáv-táró bejáratát. Gázbombát dobtak le a légaknába, később a bányász asszonyok védelme alatt akartak benyomulni a tárnába. Mint­hogy a német fasiszták ilymódon sok erdményre nem jutottak, olyan Ígéretet tettek, ha a bányászok kijön­nek, semmi bántódásuk nem lesz. Tizenkét ember ki­vételével. november 27-én, délután 5 órakor rendezett sorokban elindultak a külszínre. De a vége más lett, mint amit a németek ígértek. Más­nap a bányában maradt 12 emberből, alig, hogy a fel­színre értek, Páles Imrét, Laczkó Mátyást és egy isme­retlen katonát a helyszínen kivégezték. A salgótarjáni laktanyában pedig Cselényi József, Tóth Miklós, Lukács Sándor és egy ismeretlen katona lett újabb áldozata a fasiszta vérengzésnek. Alig egy hónapifai a salgótarjá­ni szénmedence felszabadítása előtt hét fiatal, még az élet előtt álló mártír figyelmeztetett a nagy tanulság­ra: a fasizmussal egyezkedni nem lehet, a fasizmust csak megsemmisíteni lehet. Most tizenöt éve, hogy emlékezünk megyénk mun­kásosztályának, e nagyszerű tetteire, ellnállására. Em­lékezni ma a mártírokra és az életben maradottak tet­teire nemcsak azért kötelességünk, hogy lerójjuk há­lánkat és tiszteletünket irántuk. De kötelességünk azért is, mert van egy Németország, ahol a hét karancs- lejtősi mártír gyilkosainak volt főnökei, parancsnokai ismét vezető helyet töltenek be. Hazánk munkásosztá­lya a felszabadulás óta eltelt tiznöt év alatt egy pilla­natra sem szűnt meg küzdeni a békéért, a nácizmus újraéledő szelleme ellen. A fegyver, amely 1944-ben hős ellenállók életét ontotta ki, amely 1956-ban gyil­kosán meredt ismét a magyar munkásosztályra, újra olyanok kezében is van, akik már egyszer felgyújtot­ták a világot és porig égették fél Európát. Amikor emlékezünk tanulságot is vonunk le: a mun­kásosztály hatalmának megtartásában, hazája felvirá­goztatásában, a béke biztosításában csak úgy érhet el sikereket, ha lefogja a gyilkos fegyvereket, s ha a gyil­kosokat méltó helyükre juttatja. Van-e értelme? Úgy hisszük, semmi! Szerte a megyében, csak­nem valamennyi ipari üzem­ben, de más vállalatiknál, hivataloknál és intézmények­nél is megkezdődött a szak­mai és politikai továbbkép­zés. A dolgozók túlnyomó több­sége szívesen vállalja ezt a tanulást, s nem egy csal di házban lehet olyan képiéi találkozni, hogy az asztal egyik végén a gyermek, a másik véyén pedig az apa merül gondolatba: fejti meg házi feladatit, növeli szak­mai tudását, általános mű­veikig í. Ennek ö ülni le­het. De annak semmi es tre sem, hogy egyes izakmai továbbképzéseken felelőtle­nül feleslegesen olyan anya­gokkal is terhelik dolgozóin­kat, melyeknek megoldása nem egy munkásnak, de az azzal állandóan f glalkozó matematikai tanárnak is nun kis gondot okoznak. Így vol ez Zagyvapálfalván is, az Uveggvár s rakmai tovább­képzésén. Itt a dolgo ók tgy része darukezel"i ta 'folyam­ra jár, s a feladatok m g- oldása szinte lázba hozta már nemcsak Zagyvapálfalvát, ha­nem egy feladat meg Idása csődöt mondok a telepen, Kisterenyén, Nagybátmybfn, de Salgótarjánban is nem kis gondot okozott. Ennek a számtan-láznak az az alapja, hogy a tanfolyam egyik elő­adója olyan sz imtanpéda megoldását adta házi feladat­ként, amelyre a válasz csak­nem egy ön etűen az volt: ilyen számokat aligha jegyez­tek edd’g fel! A megoldás azért, ha nrhe en is, de si­kerüli. S h gy meg ziinjön, ne terjedjen tovább ez a számtani láz, le is írjuk: az a feladat, hogy római szám­mal fejezzék ki először 9999-et, aztán 27 426-ot, végül pedig azt, hogy 1948. Ol­vasóinkat nem tesszük ki egy ú'abb tertúrának — itt a megfejté1. Tehát 9939= IXMDCCCCIC. A másik: 27 426--XXVIIMCDXXVI. Vé­gűi a harmadik: 1948= =MDCCCCXLVIII, (ha egy- egy betű elmaradt, vagy In nem így van, felelősséget nem vállalunk érte, sem mi, sem pedig a város matema­tikai, vagy Iá in szakos ta­nárai!) De száz szónak is egy a vége. Felesleges ilyen, úgy­nevezett „házi feladatokkal” elvenni a dolgozók tovább tanulásának kedvét, olyan feladatokkal, ame’yeket jó ha az előadó meg is fejt, amely­nek az égvilágon semmi ér­telmük nincs! Ez tanulságul másoknak is szolgálhat! — S. L. — A gyár vezetői részletes gazdasági számítást is vé­geztek. Csak a 10 karú Owens gép esetét vették figyelem­be, amely pedig a mostani­akhoz viszonyítva már elégé elavult. A folyamatos üze­meltetés megvalósítása ez -n a gépen egy évben, egy ter­mékre számítva például egy­millió 40 000 darab félliteres söröspalack többletgyártását jelentené. Az átállással járó költségkihatásokat is figye­lembe véve, palackonként 10 fillérrel, mint gy hat százalékkal csökkenne az ön­költség. összességében több mint kétmillió fo­rintos íc melési érték­növekedést jelentene, ha a kezdeményezés meg­valósulna. De menjünk tovább. Nem­csak a gyár összessége, ha­nem ' hozzátehetjük, személy szerint minden dolgozó érez- né ennek anyagi előnyeit. A napi 2700, az évi több rn-'nt 900 000 forintos vállalati ered­ményjavulás kedvezően . je­lentkezne a nyereségrésze­sedésben is. Hangsúlyozzuk, csak a régi automata gépek­re vonatkoznak a számítá­sok! így is a többlet jöve­delem minden dolgozónak négy napi kereí'tnzk m g- felelő, általában, mintegy 200 forint évi többletjö­vedelmet jelentene. A gyár párt- és szakszer­Hogycm gondoskodnak 300 család ellátásáról? Átlag 300 kg felvágott, 600 doboz mosópor, egy hónapban Rákóczi bányatelepen nap­jainkra egészen új település is létesült. Legalább 300 csa­lád lakja az új telepet, ugyanannyi körülbelül a régi telep lakóinak száma is. Az új telep már elkészült, de az itt lakók ellátásáról még nem intézkedtek kellő­képpen az illetékesek. Húsért például Terenyére kell be- járniok a telepieknek. A kis vegyesboltban nagyjából minden kapható. Kenyér minden nap friss érkezik az üzletbe, sokszor azonban nyers állapotban kapják a telepiek. Itt tehát volna még javítani való. Egyéb élelmiszeráruból an­nál kifogástalanabb az el­látás. Átlag 300 kg felvágot­tat fogyaszt ez a mintegy 300 család havonta. A választék is jobb, 36-os, 40-es, 60-as kolbász éppúgy kapható, mint a kü'önfé’e szalámi és sza­lonnaféle. Ritkán kapnak azonban konzervet, májkré­meket, pedig keresi a telep lakossága. Elősegíti a gyors kiszolgá­lást a bolt dolgozóinak kezde­ményezése: néhány fontosabb cikket előre csomagolnak. Jó az ellátás mosóporokból is, mintegy 5—600 doboz fogy el egy hónapban. Ez azt is je- elnti, hogy legalább minden második házban található a mosógép. A kis bolt havi for­galma októberben 110 ezer forint volt, ami annyit jelent, egy család havonta mintegy 400 forint értékű élelmiszert, tisztálkodási szert és egyéb apróbb dolgot vásárol a kis vegyesboltban. Ismét megkezdődött a vas gyűjtés falvainkban, hogy az elfekvő vasak segítsék a ko hászok munkájút. Képünkön: a mohorai úttörők már a begyűjtő helyre szállítják az ócskavasat, hogy annak értékéből nyáron ismét táborozá­son vehessenek részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents