Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)

1959-11-25 / 94. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. november 25. Őizi tártat li/Jegyénk festőművészei­nk nek Vili. tárlata be­zárta kapuit. A kiállított ké­pek eszmei és művészi szín­vonala azt jelzi, hogy me­gyénkben életképes, komoly értékek létrehozására képes képzőművészeti élet folyik. A kiállítás látogatóinak száma pedig azt, hogy dolgozóink egyre nagyobb és őszintébb érdeklődéssel fordulnak a kiállítások felé. Es ez vissza­hat festőink alkotó munkájá­ra, ösztönzi, felelősségtudatra inti őket. A művészet, a fes­tőművészet is, az alkotó és a közönség közös dolga és így társadalmi üggyé válik, tár­sadalmi értelmet nyer. És, mert társadalmi ügy — és fő­képpen ma annak kell lennie — nem helyeselhetünk olyan szemléletet és gyakorlatot, mely a művészetet el próbál­ja választani az élettől, a társadalmi harcoktól, emberi törekvésektől és pusztán a széppel való játékká alacso- nyítja. A kiáTUtás megközelítően teljes képet ad sokszínű éle­tünkről. És ez azt is jelenti szükségszerűen, hogy témá­ban rendkívül változatos, formában, kompozícióban ér­dekes megoldásokat felmutató ez a kiállítás. Lassan sikerül — persze elsősorban témában és a táj ábrázolásában — megteremteni valamilyen jel­legzetesen nógrádi festésze­tet. mely ugyanakkor szerves része hazánk festőművészeté­nek. Mind ezzel a tárlat, egé­szének alapvető értékét fo- galmaztuk meg. Másik értékes jellemzője a kiállításnak, hogy a festők egyéni hangú, kompozícióban és színekben is jellegzetes arcot mutatnak. Pataki Jó­zsef a legkiegyensúlyozottabb ezen a kiállításon. Igen egy­szerű eszközökkel ható mo­dern megoldású, gazdag ér­zelmet árasztó képeinek té­máit, a szívéhez legközelebb ez állván, a munkáséletből veszi elsősorban. Iványi Ödönre a gondola­tok. határozott kifejezése, sok­színű__ és mély érzelem jel­lemző, tájképei, figurális kompozíciói alapján. Kutató, kereső szenvedélyéről még szót ejtünk. Farkas András a megyé­ben talán legcsiszoltabb tech­nikáját csillogtatja olajképén és a változatos témájú han­gulatos akvarelljein. Czinke Ferenc a paraszti élet és világ alapos ismerő­je most elsősorban mesteri gouache-aival kelt feltűnést. Sztrapec Károly kemény ecsetvonásokkal, modern szemlélettel megfestett képei sok elismerést, de vitát is ki­váltanak. Radics István ké­peinek tisztaságával. derűs színeivel. Réti Zoltán nagy­vonalúan előadott akvarelljei- vel. KráRk Andor apróléko­sabban részletező technikáid­nál tűnik ki. Németh Márta képei teljes értékűek. Átgon­dolt. a szín és tónushatáso­kat tudatosan felhasználó érett művészetet ad. Festőink sajátságos egyéni arca azonban természetesen csak viszonylagos, hiszen a képek jó részénél érződik még más mesterek hatása, sok az utánérzés, másokkal azonos hangulat, azonos meg­oldás. Mégis biztató az, hogy művészeinkre elsősorban a haladó, modern mesterek haznaK, és biztosan tudjuk., hogy ezeket, a hatásokat a legtehetségesebbek előbb- utóbb le tudják küzdeni. Hogy erre a szándék is megvan, mutatja, hogy mű­vészeink közül néhány aktív kisérletezés időszakában van. A kísérletező kedvet és szán­dékot erősíteni akarjuk an­nak ellenére is, ha vélemé­nyünk szerint útkeresésük eddig még megnyugtató ered­ményeket nem hozott. Két művészről, elsősorban Iványi- ról és Czinkéről kell ezzel kapcsolatban beszélnünk. Ivá­nyi valamiféle sajátos szín- harmóniát szándékozik meg­teremteni és ezt felhasználva magasabb fokon összegezni eddigi eredményeit. Czinek és tónusok játé­ka. a „Szőlőben” című képe. Célja érdekében bizo­nyos fokig absztrahált, a vi­lág tárgyi valósága kevésbé érdekelte öt. Színeiben össze­fogott, kompozícióban igen érdekes képe ez, a közönség mégsem barátkozik vele, mert a szinkisérlet és a puszta hangulat mellett a gondola­tot is keresi. Mert az ellágyí­tott színek, a naturális meg­fogalmazástól való tartózko­dás a mondanivaló kifejezé­sének erőtlenségét hozta ma­gával. Ez elsősorban a „Sző- löben”-re vonatkozik, de bi­zonyos fokig vonatkozik a „Kazalrakók” című képére is. Czinke Ferenc „Piacon” cí­mű képe befejezetlennek és élettelennek tűnik. Színtelen ez a kép és halott, mozdulat­lan az ábrázolt valóság is rajta. Ügy érezzük, a művész­nek nem sikerült ilyen mó­don gondolatát kifejezni. Hangulatában a kép valami­féle mélabút, lemondást fe­jez ki, amely úgy érezzük, magától az alkotótól is ide­gen. Jellemző a tárlatra, a kí­sérletezéssel szemben, a be­mutatott képek nagy részénél megmutatkozó konvencionális látásmód is. Elsősorban a je­lentős számban szereplő me­zőgazdasági témájú képek esetében. A művészek szem­lélete legtöbb esetben külső- séges. Gondoljunk csak a te- henes, szénakazlas, falusi ut- eás képekre, Radics István „Cséplés”-ére, Orosz László építkezésről festett képére, de még jelentkezik Krá’ t képein is. Külsőséges szemlé­letet mutatnak ezek a képek, mert rajtuk csak az embert körülvevő világot láthatjuk, de azt nem, hogy a tárgyban emberi akarat. lelkesedés, öröm és bánat lobog. Az em­ber és a természet mély és szerves kapcsolata hiányzik legtöbb esetben. A konvencionális látásmód­tól leginkább azok a képek mentesek, melyeknek témáit alkotóik mély őszinteséggel ábrázolták és gondosan ki­munkálták, mint Pataki munkásképei, Iványi — kom­pozíciójában nagyon érdekes — „Kazalrakók” és az „Ápri­lis” című képe; Farkas And­rás munkástémájú akverellje, Czinke vasai gouache-ai, Sztrapec Károly „Gittája” és „Sümegi utca részlete”. Németh Sándor és Réti Zoltán csendéleteiről kell még szólnunk, mert úgy érez­zük, a tárlat szellemétől elütő vonásokat mutatnak. Németh Sándor képén a virág és a háttér összekomponálását lát­juk túl keresettnek, hatásva- dászónak; Réti Zoltán képén pedig elsősorban a rózsaszín szalagos virágkosár, de az egész kép kispolgári érzelgős­séget és vasárnapi idill han­gulatát árasztja. A kiállítással kapcsolat­" ban még meg kell ír­nunk, Irogy igen hiányoltuk Szabó István Kossuth-díjas szobrász alkotásait, Erhardt Tibor ötvös munkáit, keres­tük a kiállításon a csoport pásztói tagjainak képeit is. Hasznosnak tartottuk volna azt, hogy a tárlat alkalmát művészeti ismeretterjesztésre is felhasználták volna. En­nek szükségességét — úgy gondoljuk — senki sem vitat­ja. A galgagutai népi együttes IVincs olyan rendezvény, 1' vagy ünnepség Galga- gután, amely után ne csen­dülnének fel a színpadon a népviseletbe öltözött lányok és fiúk ajkán a szebbnél- szebb népdalok, ne járna lá- 'juk a szívhez szőlő népi /Afíadás az apák ’felelősségérá! A Salgótarjáni Acélárúgyár művelődési otthonának nagy­szerű ismeretterjesztő tevé­kenysége nagymértékben nö­veli a lakosság látókörét, bő­víti életismereteiket. A na­pokban több értékes előadás hangzott el ismeretter esztő előadás keretében. Így a család világnézeti és erkölcsi neveléséről, külön előadások­ban foglalkoztak a család egészségvédelmével, s most újabban november 26-án csütörtökön este hat órakor dr. Bencsáth Aladárné egye­temi adjunktus az „Apák felelőssége" címmel tart elő­adást. Az előadás után ki­egészítésül „A mi kis csalá­dunk” című nagysikerű fil­met vetítik le az ismeret- terjesztő előadás érdeklődői számára. muzsika dallamára, szemet, ADY ENDRE SZÜLETÉSÉNEK 82. ÉVFOR­DULÓJÁRA EMLÉKEZÜNK: Ady Endre: Új vizeken járok Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre, Röpülj hajóm, Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre Üj, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre, Röpülj hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Üj horizontok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Elet, Röpülj hajóm, Üj horizontok libegnek elébed. Nem kellenek a megálmodott álmok. Üj kínok, titkok, vágyak vizén járok, Röpülj hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson Szentlélek, vagy a korcsma gőze, Röpülj hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. Radnóti Miklós emlékére Radnóti Miklósra, a költő­re emlékezett Salgótarján. Az ünnepséget a megyei ta­nács művelődési osztálya és a salgótarjáni irodalmi szín­pad rendezte. Szép volt a megemlékezés, méltó a költő­höz. Szebben nem is emlé­kezhettünk volna halálának 15. évfordulójára. Hogy a salgótarjáni dolgozók szivé­ben él Radnóti, azt éppen az igazolta, hogy fiatalok, idő­sebbek, sokan eljöttek a Radnótit elevenítő estre. Me­leg elismeréssel köszöntötték verseit és azokat, akik tol­mácsolták. Az ünnepséget emelte, hogy Németh László elvtárs, a megyei tanács művelődési osztályvezetője nyitotta meg és Lengyel Dénes egyetemi tanár, Radnóti kortársa tar­tott emlékező beszédet. De elismeréssel szólott Demján Éváról, Bánki Zsuzsáról, Té­ri Árpádról, az előadóművé­szekről, Szendrő Mária ének­művészről és a művészek kí­séretében lévő Kardos Györgyről és Ravasz Tibor­ról. Sok ilyen művészi színvo­nalú estet kell tartani Sal­gótarjánban. A salgótarjáni közönség várja ezt. lelt ház előtt tartott előadást a Irodalmi Színpad A Balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad no­vember 21-én és 22-én nagy­sikerű előadást tartott: „Nevetve mondunk igazat” címmel. Az előadás kereté­ben részleteket adtak elő Cirano, Fösvény, Tartuffe, Úrhatnám polgár című szín­művekből. A világirodalom humorából Versényi György és Szabó Károly állította ösz- sze ezt a vidám, szórakoztató műsort. A nagy siker eléré­sében a jóképességű szerep­lők mellett nagy része van Versényi György és Hemer- ka Gyula rendezőknek is. Az előadást a két alkalom­mal több mint hatszázan te­kintették meg. nyomában szivet egyaránt gyönyörköd­tető népi táncot. Tizennégy esztendeje már, hogy a galgagutai népi együt­tes megkezdte szereplését. Az apró igazgatói irodában — ahol Halmai Istvánnal, az együttes vezetőjével beszél­getünk —, finom szobrok, csillogó serlegek, csiszolt vá­zák jelzik, hogy az együttes nemcsak a községbelíeket gyönyörködtette változatos, gazdag műsorával, hanem megfordultak már a megye igen sok községében, s elis­merést szereztek Nógrád me­gyének az ország néhány vá­rosában is. Salgótarján . . . Balassa­gyarmat ... Balatonfüred ... röpködnek a levegőben a szavak, amelyek mind egy- egy szereplését, forró sikerét jelzik a lelkes, galgagutai együttesnek. Halmai István azóta vezeti, irányítja a kultúrcsoportot, tanítja a jó, a szép szerete- tére, egymás megbecsülésére a fiatalokat, amióta a köz­ségben dolgozik, mint peda­gógus. Tizennégy év sok idő. A kulturcsoportból egyesek elmentek, újak jöttek helyet­tük, de Halmai István ma­radt. Most a fiatal pedagó­gusok személyében lelkes se­gítőtársakat kapott. Puskely Zsuzsanna, Halmos Ildik' Rácz Margit, Kiss Imre se­gítik munkáját. Fiatalok és lelkesek a cso­port tagjai is. Ádámi János, kőműves tanuló, a helybeli KISZ-szervezet titkára, Bá- gyon Erzsébet, Bágyon Lász­ló, meg Bartus József a ter­melőszövetkezetben dolgoz­nak. De Szlovák Anna, Vrbovszki Teréz mind-mind lelkes, szorgalmas tagjai az együttesnek, akik szabadide­jükből áldoznak az esténkén­ti próbákra. S hány sikerte­len kisérlet, próba után jár­ja lábuk úgy a táncot, én>*V lik úgv a magyar, vagy szlo­vák dalt. hogy azzal közön­ség elé állhatnak? Ki győzné azt megszámolni. Tyfűsorukban régi magyar ifI és szlovák népdalok, népitáncok szerepelnek, meg jeleneteket mutatnak be új, megváltozott életükből. Sze­retettel ápolják azokat a da­lokat, táncokat, amelyek a régi öregektől maradtak ránk. Most a községben a Népművészeti Intézet egyik munkatársa dolgozik. Kérésé­re idős bácsikák, nénikék éneklik el reszkető hangon azokat a magyar és szlovák nótákat, amelyeket az ő ide­jükben még énekeltek, ame­lyek azóta feledés homályába vesztek. így felelevenítve, csokorba kötve nyújtják majd át a község, a környék dolgozóinak. Mert a tervük az, hogy sok-sok felejthetet­len estét szerezzenek még a galgagutaiaknak, de szer 1 nek néhány napos körútra menni az országban, hogy bemutassák népdalaikat, tán­caikat más vidéken is. Az­tán ígéretet kaptak egy kül­földi útra. Ezért dolgoznak most a csoport tagjai még nagyobb szorgalommal, még nagyobb akarással, mint ed­dig tették. Nemrégiben a községbe ér­kezett a mezőmegyeri szlo­vák nemzetiségű kultúrcso- port. Kedves, felejthetetlen estét szereztek a községbeli­eknek. Ittiártuk azonban fel­vetett egy problémát is, amely Halmos Istvánt a cso­port vezetőjét már korábban is foglalkoztatta. Felszaporí­tani a 34 tagból álló kultur- csoportot. Idősebb embere­ket, asszonvokat is bevenni maguk közé. Fz azonban egyelőre igen nehéz feladat. Megvalósítani, nem is futja erejükből. Segítséget kémek, a község vezetőitől is. S ép­pen azért fordulnak hozzá­juk, mert bebizonyosodott, hogy bármennyire megoldha­tatlannak látszott a feladót, közös erővel sikerült megol­dást találni rá. Itt volt a korábban említett mezőme­gyeri kultúrcsoport vendég- szereplése. Szállást, étkezést kellett biztosítanioik a cso­port tagjainak. De hogyan? A csoport vezetője fölkereste a községi tanács elnökét, megbeszélték a dolgokat. Az ebéd közös volt, az előadás után pedig a galgagutai kul­túrcsoport valamennyi tagja a mezőmegyeri csoport egy- egy tagjával hagyta el a mű­velődési otthont. Jutott a vendégekből a községi ta­nács elnökének is. Nem mondom azt, hogy problémamentes a csoport munkája, de helyzetük na­gyon sokat javult, mióta el­készült a községben a műve­lődési otthon. Ami az anya­giakat illeti, egy-egy előadá­son mindig telt ház van» s ez szép bevételt jelent. Az­tán a községi tanács a követ­kező esztendőben közel hat ezer forint segítséget ad. Ko­rábban nem tudták hol gya­koroljanak. Most esténként a művelődési otthonból hal­latszik a nótaszó, kilopalko- diik az ablakon a dal, elterül a falu felett, majd behúzó­dik a házakba, az emberek szivébe, ahol derűt, vidámsá­got fakaszt. V-né Tájékoztatások az esztétikai nevelésről iskoláinkban A Pedagógus Szakszerve­zet Nógrád megyei Bizottsága másodízben tartotta meg azt az előadást, amelyen tájékoz­Hogyan kell eljárni a lejárt személyi igazolványok kicserélésekor ? Az 1955. évben kiadott sze­mélyi igazolványok közül az 1925—1940. évben születettek személyi igazolványa, ha idő­közben személyi igazolványu­kat nem cseré’ték ki, akkor 1960-ban érvényességi ideje lejár. A személyi igazolványok ki­cseréléséhez kérdőívet kell kitölteni, melyet a községi ta­nácsoknál, vagy a lakónyilván- tartóköny vezetőktől lehet be­szerezni. A kérdőívek kiosz­tásáról a lakosságot a községi tanácsok, és a lakónyilván­tartó könyv vezetők időben értesítik. A kérdőíveket a személyi igazolványok alap­ján kell kitölteni. A kérdőív hátlapján levő tudnivalókat a kitöltésnél figyelembe kell venni és a munkaadói igazo­lási részt a munkaadóval kell kitöltetni. A kitöltött kérdő­ívet a községi tanácsnak, vagy lakónyilvántartókönyv vezetőknek kell a megadott határidőre visszaadni. A személyi Igazolványok kicserélésének idejéről és he­lyéről a lakosság értesítve lesz. Azok a személyek, akik állandó lakhelyük ül 100 kilo­méternél távolabb laknak, és ott ideiglenes lakásuk van, úgy személyi igazolványukat — Budapest kivételével — ideiglenes lakhelyükön ki­cserélhetik. A személyi igazolványok kicserélésekor be kell nyúj­tani: két darab személyi iga­zolványhoz készült fényképet, melyet 5 forintért a fény­képész ktsz-ek készítenek el — melynek készítését már a községekben megkezd'ék, 10 forintos illetménybélyeget, egy darab állandó lakás­bejelentőlapot kitöllve, és az olyan változásról szóló ok­iratot kell bemutatni, ami a lejárt személyi igazolványon átvezetve nincs. Le kell adni még a lejárt személyi iga­zolványt. Akik a lejárt személyi iga­zolványuk időbeni kicserélé­séről nem gondoskodnak, és a rendeletnek nem tesznek eleget, azon személyeket sza­bálysértés miatt vonják fele­lősségre. tatást adott azon pedagógusok részére, akik községenként megvitatják az iskolai okta­tásunk egyéb problémáit. Az első előadássorozat a szocia­lista erkölcsi nevelésről szólt. Mint az előadásokat tartó pedagógusok elmondják, isko­lánként igen nagy érdeklő­déssel hallgatták, széles hasz­not hozó vitát eredményezett. A második előadássorozat esz­tétika és művészeti nevelő­munka címmel indult. A tá­jékoztató előadást Patakné elv­társnő, az Országos Úttörő- központ osztályvezetője tar­totta. A részt vevő pedagó­gusok nagy érdeklődéssel hallgatták, s az elkövetkező napokban szerte a megvében megtartják ők is tájékoztató előadásukat­Az iskolák közegészséqügyi helyzetéről tórgyaltak A Nógrád megyei Köz­egészségügyi Járványügyi Bi­zottság kedden délelőtt tar­totta ülését Salgótarjánban a TIT helyiségében. Az ülésen ismertették az október havi értekezlet jegyzőkönyvének végrehajtását, majd dr. Vaj­nóczky Franciska iskolaorvos, a salgótarjáni iskolák köz­egészségügyi helyzetéről tar­tott tájékoztatást. Az előadást felszólalások követték, amely­ben részt vettek pedagógusok, orvosok. Ezután az iskola közegészségügyének meg­felelően filmbemutatás volt.

Next

/
Thumbnails
Contents