Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-01 / 87. szám
6 NÓGRÁDINÉPÜJSÁG 1959. noverrv úgy fogalmazzák meg, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lemondanak az értelmiség megnyeréséről, vagy a városi és falusi kispolgárságot úgy tekintik, mint akik a szocializmus építése során kárára vannak a fejlődésnek. Elfelejtik, hogy a pártnak, s a munkásosztálynak az építés során szüksége van minden dolgozó rétegre és ezért hajlandó nap, mint nap harcolni ezeknek a rétegeknek megnyeréséért. Sok helyen elfelejtik, hogy a párt általános politikájával a dolgozó tömegek egységesen egyetértenek és csak részkérdésekben vannak más elképzeléseik az egyes rétegeknek. A tömegkapcsolat erősítése során olyan kérdések is felvetődnek, hogy ki kiért van. Egyes párttagjaink és pártszervezeteink valahogy úgy tekintik a tömeget, hogy az eszköz a párt kezében a szocializmus építése érdekében. Valahogy úgy tekintik, hogy a tömeg a pártért van. Ez a szemlélet a marxizmus tanításával ellentétes. A tömeg nem eszköz a várt kezében, hanem a párt az a szerv a munkásosztály kezében, amely szervvel a munkásosztály képes véghez vinni a szocializmus felépítését. Minden más elképzelés ezen a téren a tömegektől való elszakadáshoz vezet. A tömegkapcsolatnál úgy látjuk, hogy nem megy minden rendben a tömegek felé mondott vélemények terén. Sokszor előfordul kü'önösen ha a tömegpk vélt érdekével ellentétben kell állástfoglalni, hogy egyes párttagjaink, vagy vezetőink nem mernek igent, vagy nemet mondani. Ez azt jelenti, hogy egyes esetekben mgsértik a nyílt véleménynyilvánítás szabályait. Pedig a nyíltság a tömegeknek imponáló, a párt és a tömegkapcsolatra jótékonyan ható cselekedet. Éppen ezért száműzni kell a párt tevékenységéből azt a megszokottságot. hogy a párt életéről, tevékenységéről szóló határozatokat, amennyiben ez az egész társadalomra vonatkozik ne ismertessék a tömegekkel. Fel kell számolni a még ma is élő és a gyakorlatban ható állásfoglalást, amely abban jut kifejezésre, hogy csak kommunista lehet jó vezető. Az ilven állásfoglalásnak az eredménye, hogy 129 tanácselnök közül csupán 6 fő pártonkívüli. Abban az elméletben, hogy csak kommunista lehet jó vezető benne van az is, amelyet régebben kimondták, s ma már nem mernek kimondani, hogy igazán becsületes ember csak kommunista lehet. Ez pedig nem igaz. Valakinek a politikai felfogása nem feltétlen szabja meg becsületességét. Méginkább így van ez, ha a rátermettséget vizsgáljuk, mert sok esetben pártonkívüli nagyobb rátermettséggel rendelkezik egy munkakör ellátására, mint az ott található párttagok. Ha pedig ez így van és az illető szimpatizánsa a pártnak, akkor többet érünk vele, ha őt, mint szinpatizánst állítjuk szakképzettségének megfelelő munkakörbe. Ha ezeken változtatunk tovább fog javulni tömegkapcsolatunk. A párt életének és tevékenységének vizsgálatánál kell szólni a munkásőrségről. A megalakulásakor kivívott elismerést, tekintélyt a munkásőrség tovább növelte. Kiképzési feladatát sikerrel látja el. Fáradságot nem ismerve dolgoznak a jobb eredményeken. A párt életének és tevékenységének vizsgálatánál nézzük meg a megyei, járási és városi pártbizottságok, illetve pártapparátusok munkamódszerét és kádermunkáját. Itt is, mint a pártmunka más treületein jelentős eredményekről számolhatunk be. A pártapparátus a rábízott feladatot becsülettel teljesítette E téren a következő lépés a vezetés színvonalának emelése. Elsősorban ez azt jelenti, hogy még inkább törekedni kell a helyi és rétegekre vonatkozó politika kialakítására. Ehhez szükséges, hogy a vezetőknek minden szinten jobban kell törekedni a terület minden oldalról való megismerésére. Továbbá törekedni kell a párthatározatok szellemének mélyebb megértésére, hogy a kettő alapján jó elképzelések, tervek születhessenek. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a jó, helyi határozatok készítése. Ezt követni kell a káderek még körültekintőbb kiválasztásának, mely egyik feltétele az ellenőrzés színvonala és folyamatossága biztosításának. Kádermunkánk során általában helyesen érvényesül a kettős elv, hogy a funkciókba olyan elvtársakat vagy pártonkívülieket kell állítani, akiknél megvan a politikai megbízhatóság, a rátermettség, vagy felkészültség. Igaz, ezt az elvet ma még többször megsértik, úgy, hogy csak a megbízhatóságot veszik figyelembe és még ma is egyesek úgy gondolkodnak hogy a funkció mellé ad az isten észt is. A tudásbeli fel- készültség pedig a megbízhatóság elvének megsértése nélkül egyre nagyobb jelentőséget nyer majd a fejlődésük során. Ennek elhanyagolása egyenlő a fejlődésről való lemondással. Kádermunkánk során jelentkezik még egy másik hiba is, különösen alsó pártszervezeteknél és méginkább alapszervezeteinknél: ez a szubjektivizmus. Található még baráti alapon végzett káderpolitika, sok még az elvi kérdéseket megkerülő vizsgálódás. Ugyanakkor más oldalról jelentkezik az indokolatlan bizalmatlanság, az indokolatlan fenntartás. Mindkettő fékezi a munkához szükséges legjobb káderek leggyorsabb megtalálását és kinevelését. A párt tevékenységének szempontjából döntő jelentősége van az ideológiai munkának. Valamennyien ismerjük azt a lenini megfogalmazást, hogy az élenjáró csapat szerepét csak az a párt töltheti be, amelyet élenjáró elmélet vezet. Éppen ezért a marxista párt életében állandó feladat a marxizmus—leninizmus tanulmányozása, a marxista ideológia egyre magasabb szinten val.ó elsajátítása. Az elmélet elsajátítása teszi képessé a pártot a vezetésre. A párt egységének, a párt szervezettségének, ütőképességének alapvető feltétele a párt tudományos világnézetének megismerése, elsajátítása. Sokat segített ebben az ideológiai harcban, hogy a párt útmutatásai alapján beindult pártoktatásba széles tömegeket kikerült bevonni. A pártoktatás, mint az ideológiai munka szervezett formája, a maga kereteiben és a feldolgozandó témák aktualitásával az első pillanattól kezdve alapját képezte ideológiai munkánknak. A szervezett pártoktatást vizsgálva megállapíthatjuk, hogy soha ilyen becsülete és tekintélye nem volt a tanulásnak, mint amilyen most van. Az ellenforradalom óta a pártoktatás önkéntessége mellett is a párttagság 60—65 százaléka minden évben szervezetten sajátítja el a marxizmus— leninizmus tanításait. Ez azt jelenti, hogy megyénkben a párt a tagság több, mint 60 százalékát szervezett képzésben részesíti és napról napra készíti fel az ideoló- gai harc megvívására. De nemcsak a párttagokról mondható el a tanulás iránti vágy, hanem a pártonkívü'iekről is. Évente a 11—12 ezer oktatásban résztvevő hallgatók 20—25 százaléka pártonkívüli. Az oktatás színvonalas emelése érdekében ez évben beindítottuk a marxista-leninista esti egyetemet 105 hallgatóval. Fel kell tárni a tapasztalataink nvomán, hogy az ideológiai munka legnagyobb akadálya ma a vezető beosztásban dolgozó elvtársak leméleti tunyaságában van. A párt, gazdasági, tömegszervezeti és ál1 ami funkcióban levő elvtársak többsége nem szívesen foglalkozik elméleti kérdésekkel. Szívesebben ellenőriznek taggyűléseket, vagy vesznek részt valamiben brigádmunkában, mint egy-egy elméleti pártnapot tartsanak, vagy egy elvi vonatkozású kérdésben kutatásokat végezzenek. Ha ki akarjuk elégíteni az alulról jövő igényeket, ha biztosítani akarjuk az eddig elért eredményeink tartósságát és még nagyobb lépések megtételét tűzzük ki célul, akkor emelni kell a párt ideológiai tevékenységét, elsősorban a pártfunkcionáriusok ideológiai munkáját. Az ideológiai munka során ma még egv sor fontos kérdés vár megoldásra. Ezek közül egyet kívánunk itt megemlíteni, amely sorrendben is az első. Ma a legnagyobb erőt a szektarianizmus végleges szétzúzására kell helyezni. Feltehető a kérdés, miért beszélünk hol szektásságról, hol pedig álradikalizmusról, mi a különbség közöttük? Tartalmukat tekintve a két szó ugyanazt jelenti lényegében, mégis a szektás kifejezést akkor használjuk. amikor olyan hibákról beszélünk, amelyeket a múltból örököltünk. Az álradikalizmus jelzőt pedig akkor használjuk, amikor a jelen fejlődésünk szektás hibáit jellemezzük. A szektásság, vagy álradikalizmus nem ellenséges nézet, de káros, mert nem a szocializmus építését szolgálja, hanem akadályozza azt, ezért az ellenség malmára hajtja a vizet. A szektások sokszor azt állítják, hogy ők baloldaliak, pedig az igazság az, hogy a párttól baloldalibb szervezet nincs, a marxizmus—leninizmus a legbaloldalibb eszme. Akik tehát megsértik ezt akár így, akár úgy, eltérnek a párt ideolóeiájától, ez egvet jelent a párt cél- kitűzése1 nek végrehajtásáról való lemondással. Eltérés a marxizmus—leninizmustól, egyenlő az opportunizmussal. ’ Ma az ilyen hibák sokféle formában jelentkeznek a párton belül. Megtalálható a tömegkapcsolat félreértelmezésénél, amikor a tömeget olyan társutasnak tekintik, akikre egy meghatározott cél elérésében van szükség. Az álradikálisok ma a párt féltésének jelszavával helytelenítik a szocialista demokrácia kiszélesítését. Azt hangoztatják, hogy a párt túlzottan türelmes és megbocsátó. Ugyanakkor ők lépten-nyomon még ma is az ellenforradalmi időszak eseményeiben turkálnak és nem akarnak előbbre jutni. Ma is, ha mód van rá, sértően vetik fel a megtévedt emberek felé az elkövetett hibákat, holott a párt már régen lezárta az ilyen ügyeket. Az álradikálisok hallani sem akarnak arról, hogy bármilyen funkciót is be- töltsenek pártonkívüliek. Ha módjuk van rá, ezt érvényesítik a gyakorlatban is. A párton belül a parancsolgatás hívei a meggyőző viták helyett. Nem akarják megérteni, hogy ma ahhoz, hogy valaki funkciót töltsön be, nem elég az osztályhűség, a megbízhatóság, hanem szükség van felkészültségre is. Az álradikálisok a nők funkcióba állítását általában ellenzik, mondván, hogy azok nem képesek vezetni, politizálni. Általában nem tudnak különbséget tenni az egyes és általános jelenségek között, ezért elragadtatják magukat és túlzásokba esnek. Egyszóval az álradikálisok eltérnek a4 párt helyes pplitikájától, miközben azt gondolják, hogy ők képviselik legjobban és legosztályharcosabban a párt álláspontját. Senki nem tagadhatja, hogy ilyen emberek sokan vannak a mi pártszervezeteinkben. Nem elégedhetünk meg azonban a hibák felsorolásával, hanem meg kell keresni a hibák okait is. Az álradikalizmus gyökere a kispolgári nézetekből táplálkozik, tehát állandó támaszt kap a kispolgárság soraiból. Az álradikalizmus is oportunizmus, csak fordított előjellel. Az pedig köztudomású, hogy az opportunizmus elsősorban kispolgári tulajdonság. Ezek után nem véletlen, hogy azokban az üzemekben, ahol magas a kétlaki dolgozók aránya, ezzel együtt a kispolgári gondolkodás is nagyobb talajjal rendelkezik, ott mindig megtalálható az álradikalizmus. A kétlrki dolgozók puszta létükkel és gondolkodásukkal is támaszt jelentenek ma a kispo’gári szemléletnek, ami pedig eszmei alapja az á'.radikalizmusnak is. A hibák gyökerének elemzésénél ki kell emelni az eszmei e’méleti felkészületlenséget. Az ösztönök alapján végzett munkába köny- nyen belecsúszhat hiba. Az elvi tisztánlátás hiányában sokan ma úgy gondolkodnak, hogy a múltban őket ért csapásokat vissza kell adni, de azt már nem nézik meg, hogy kinek és mikor, ezért csapkodnak világba ütve azokat is, akiket pedig meg kellene nyerni. A hibák másik oka az elbizakodottság Kétségtelen, hogy az eredményeink nagyok, de ezek nem jogosíthatnak fel egyetlen kommunistát sem a további sikerekről való lemondásra. Az elbizakodottság az a kendő, ami beköti elvtársaink szemét és így a legjobb elvtársainkat is zátonyos vizekre vezetheti. Ma az elbizakodottság megyénk kommunistáinál gyakran jelentkező jelenség. Álradikalizmushoz vezet az ellenség túlbecsülése is, mert az ellenség és a köztünk levő ellentétek felnagyítása arra serkenti elvtársainkat, hogy gyors eredményeket érjenek el. Ezért a meggyőzés helyett adminisztratív eszközöket használnak, gondo’ván, hogy a sikerek így hamarabb elérhetők. Vannak helyek, amelyeknek pártszervezetei úgy akarják lemosni a múltból örökölt szégyenfoltot, hogv minden téren túl akarják teljesíteni a tervet. Ok akarnak lenni a legbalosabbak, ők akarnak a legradikálisabbak lenni, mutatva, hogy gyökeresen szakítottak a mú’ttal. Különösen áll ez olyan üzemek pártszervezeteire, ahol a múltban nem volt szerve a munkásmozgalomnak, vagy éppen valamiféle reakciós szervezetnek volt nagy bázisa. Az ilyen elhatárolásra való törekvés nem eredményezhet mást, mint eltérést a párt helyes politikai vonalvezetésétől. Ilyen pártszervezetünk is van egy pár. Ma tehát, amikor megá’lapítjuk, hogy a párton belül a fejlődés fő akadályozója az ál- radikalizmus, el ke’l azt is fogadni, hogy az ellene folyó harc csak akkor lesz eredményes, ha felszámoljuk azokat az okokat, amiből táplálkozik. Az akadályokat összefoglalva úey lehetne jellemezni, hogy mind elvezet eev közös eredőhöz, az ideológiai színvonal alacsony voltához. Tehát a leküzdések főmódszere csak egy lehet: tanulni, tanulni és harmadszor is tanulni. A párt poétikájának végrehajtásában sok segítséget adnak a tömegszerveztek. Ezt még nem minden párttag látja így. Ezért jelentkezik olyan hiba, hogy párttagjaink nem szívesen végeznek pártmunkát a tömegszervezetekben és jelentkezik az is, hogy egyes párt vezetők lebecsülik a tömegszervezeti munkát. Pedig a három év tapasztalata újból igazolta, hogy a tömegszervezetek akkor tudják betölteni hivatásukat, akkor tudnak hivatásuk magaslatán állni, ha a párt határozatainak szellemében dolgoznak, ha ott a kommunisták aktív tevékenységet fejtenek ki. Jó példa erre a Hazafias Népfront esete. Az ellenforradalom előtt elsősorban politikai okokból szinte nullára redukálódott a Hazafias Népfront tevékenysége. Miután a Párt Központi Bizottsága meghozta határozatát, politikai és személyi feltételekkel azon voltunk, hogy a Hazafias Népfront megfelelően doleozon. Ez sikerült. Ma a Hazafias Népfront jó segítőtársunk, eredményesen dolgozik a párt politikájának végrehajtásában. Pártszervezeteink továbbra is adjam mális segítséget a Hazafias Népfror Külön kell itt szólni a szekszerve mint a legszélesebb tömegszervezet arról a tömegszervezetről, amely i elsősorban a munkásosztállyal 1 össze. A szakszervezetek az eltelt ide lődtek. Eredményesen segítették a sági építőmunka sikerét. Hozzájáru üzemi aemo' rácia, a munkaversenv sedéséhez. Erdekvédemi feladatokat ban jól látják el, helyenként azonbai désben még téves felfogás, demag előfordul. A pártszervezeteink szaks tét irányító tevékenysége úgy alul, ír gyei szinten jó irányban halad. A s: vezetben dolgozó kommunisták a pái rozatainak szellemében végzik min munkájukat. Egy területen mutatko maradás, ez pedig a politikai munka ■ A tömegfelvilágosító munka helyett az adminisztratív szervezeti munka ke térbe. Éppen ezért a munka meg, során főfeladat a munka politikai ta nak növelése. A másik nagy segítő szervezete a f a KISZ, mint az ifjúságot átfogó, a ] közvetlen tartozó szervezet. A KISZ len a párt vezetése alatt dolgozó i szervezet. Megyénkben ennek a sze nek több mint 12 500 tagja van. Ti sorainkba a párthoz közeláPó fiatalo' Kommunista Ifjúsági Szövetség tev sége különösen jelentős a termelés A Kongresszusi munkaversenyben 60 brigád vesz részt. Sokan jelentke: „Szakma ifjú mestere” cím elnyerésé dúlt mozgalomban. Ugyancsak eredn munkát végez a kultúra és sport Eredményesen kapcsolja be a fiatalé reit társadalmi munkába. Oktatási re: révei a marxista és általános ismeretit tésével hozzájárul az ifjúság művt színvonalának emeléséhez. Munkája igyekszik a szervezetbe tömörült fiat: felkészíteni a párttagságra. Sikeréhez zájárult a pártirányítás javulása, bár ren meg kell szüntetni a kampányszí get. Munkájának ma legámyékosabb t a nevelés. Eddig még nem sikerült n dani az ifjúság egészének szocialista lemben való nevelését. Az ifjúságban nem szilárdultak meg a szocialista er normái, sem a materialista világnézet, sok fiatal sérti a szocialista együttélés bályait. Itt kell a jövőben emelni a ' munka színvonalát. Ezért emelni kt KISZ vezetők politkiai és általános mi séeét. A jövőben a KISZ-nek töreki kell arra, hogy szervezetében növelje a: kás fiatalok arányát, valamint a lányc fiatal asszonyok számát is emelni kell. megszervezeteink, elsősorban a vezetőik tékonyabban dolgozzanak a jobb együt ködés megteremtésén. Se sovinizmus, az érdemeken való osztozás ne legyen g ennek. Ha ezt kiküszöbölik, eredménye lesz munkájuk. * A megyei pártértekezlet beszámolója i jelentést terjesztett elő a Megyei Revíziós zottság. majd a Mandátum Vizsgáló Bi: ság számot adott a pártértekezlet küldő nek létszámáról, összetételéről. A beszámolók és jelentések elhangzása l megkezdődött a vita, amelyről lapunk közelebbi számában részleteket közlünk. Elvtársai és édesanyja emlékében él Hován Józse a fiatalok szervezője özvegyasszony négy gyermekének volt egyike Hován József huszonkilenc másik kommunista szervezője, ö a bányász fiatalokat akarta megnyerni a nagy sztrájk ügyének. Mindössze huszonkét éves volt, akit a nagy munkásnyomor döbbentett rá arra, hogy így nem lehet tovább élni, az emberi jogokért harcolni kell a fiataloknak is. Eszméjéért, elveiért sokat üldözték. Kovács szeretett volna lenni, azonban a mester, akinek lakásán szakma- tanulás helyett. mindenes voDt hamar elküldte mert rádöbbent, hogy érdekli, őt a politika. Utána bányában dolgozott mezítláb mert cipőre sem tellett neki. Anyja szegény özvegyasszony három apró gyermekével alkalmi munkából élt. szolgált, takarított az uraknál, segített a bányában, mígnem őt is elküldték fia volitikai magatartása miatt. 1929 után, amikor a nagy bányászsztrájkot leverték, Hován Józsefnek menekülnie kellett az őt üldöző csendőrök elől. Neki sem adtak munkát. nem tudott ezen a környéken megélni. Egy reggel ünneplőbe öltözött és azt mondta édesanyjának elmegy innét, ki Oroszországba a munkások igazi hazájába. Pár hónapig Pesten tartózkodott, amig intézték a szocialista országba való távozását. Anyja többször ellátogatott hozzá és gyakran előfordult, hogy hazafelé leragasztott kis csomaggal búcsúztatta fia. Az anya nem tudta, mi van a csomagban, de fia megbízásából elvitte a baglyasaljai kommunistákhoz. Így kapcsolódott be ö is a munkásmozgalomba. 1930-ban sikerült elintézni az útlevelet és Hován Jóskát az üldözött magyar kommunistát tárt karokkal várta az újjászülető szovjet ország. Minden hónapban írt levelet az anyjának meg is nősült ott kinn a szocial hazában. Utolsó levéléi fényképet küldött a kis c Iádról és kérte anyját is j tason el hozzá felvételt itthoniakról. A fényképes vél elment, de válasz n jött rá vissza. Újból írt anya, de levelét visszakü lék azzal, hogy a címzett meretlen. 1945-ig nagy kétségek gi törték az itthonmaradt édi anyát. Akkor tudta meg chc kovi komszomolisták level bői. hogy Hován Józsefet Szovjetunióban helyezi örök nyugalomba. Az ittho üldözésben szerzett betegi ge hamar végzett vele. Ekk 1945-ben Hován József éde anyja felvételét kérte a pái ba. Ma is tagja a Magyi Szocialista Munkáspártna az idős munkásasszony ak fia vezetett be a mozgalon ba. Hován néni lelke mélyébi gyűlöli az elmúlt rendsze: és a mai háborúra uszítóka Mert ez vette el tőle égyi legkedvesebb gyermekét, al ha élne még ma is egésze fiatalon többi társával együ\ dolgozhatna mindannljíun kért. Fia levelei fényképe m,ellett számos képeslapot i őriz a Szovjetunióról. A Hét venkéteves asszony mindé4, vágya az volt. hogy egysze eljuthasson abba az ország ba, amely az ő nagyszerű fi ának menedéket adott.
