Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-01 / 87. szám
Visszaemlékezés nagy bányász-sztrájkra Szt^áik IRTA: POTHORNIK JÓZSEF A Horthy-rezsim alatt a munkásosztály és különösen a bányamunkásság féktelen elnyomásnak és gazdasági kizsákmányolásnak volt kitéve, politikai és kulturális jogainak gyakorlásától el volt ütve- Az 1920-as évek közepétől, különösen a „bethleni konszolidáció’1 idején a bányászok anyagi helyzete állandóan romlott. Rendszeressé váltak a tömeeges tavaszi elbocsátások és a dolgozó munkások is csak heti 2—3 napot dolgozhattak. Ilyen körülmények - között a bányászságnak nemcsak politikai jogaiért, hanem a nagyobb darab kenyérért is napról napra harcot kellett vívnia a Bethlen- kormánnyal, a bányatulajdonos bányabárókkal és a munkásosztály árulóival, Peyer Károllyal és társaival, a szakszervezetek jobboldali vezetőivel szemben is. Ebben az időszakban a magyarországi munkásosztály érdekeit csak az illegalitásban dolgozó Kommunisták Magyarországi Pártja képviselte. A párt salgótarjáni, illetve nógrádi szervezete, miután a baloldali elvtársakat mozgósította és kiépítette tömegkapcsolatait is, annyira megerősödött, hogy már felvehette a harcot a bányász szakszervezet a munkásság nevében beszélő, de a munkásság érdekei ellen dolgozó jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel szemben. A párt- szervezet célkitűzése, amelyre már jelentős tömegeket is mozgósított, az volt, hogy baloldali elvtársakból álló aknabizottságokat és aknaközi bizottságokat hozzanak létre, a bányász szakszervezet jobboldali vezetőségétől megszabaduljanak és a párt saját kezébe vegye a munkások szervezetének vezetését és harcának irányítását. Nagy segítséget adott ehhez az 1928. márciusában Losoncon a Kommunisták Magyar- országi Pártja nógrádi szervezete által megtartott bá- nyászkoníerencia. Ezen a kétnapos konferencián résztvett a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetősége, Kun Béla, Révai József és Orosz Nándor elvtárs, a nógrádi bányászokat pedig hét elvtárs képviselte. A konferencián megtárgyalták a magyar bá- nyászság gazdasági helyzetét, mérlegelték szervezeti egységét, harci erejét. Az erők felmérése után a konferencia olyan határozatot hozott, hogy a nógrádi kommunista bányászoknak segítséget kell adniok az ország összes bányászának. A segítségadás nyilvánuljon meg a pártépítésben, a szakszervezet kiépítésében, a baloldali érzelmű elvtársak tömörítésében és összefogásában, a tömegek ügyünknek való megnyerésében és alapos szervezés és előkészítés után harcot kell indítani 15 százalékos béremelésért, a helyi sérelmek orvoslásáért és a munkásárulók kiszorításáért a szak- szervezetekből. Fenti feladatok végrehajtására a losonci konferencia határozatot hozott. Bár a nógrádi kommunista bányászok a losonci határozat megvalósítása érdekében megkezdték a harcot és mind nagyobb tömegeket nyertek meg ügyüknek, a bányász szakszervezet 1929. februárjában megtartott rendes közgyűlésén még sikerült Peyer- nek és jobboldali társainak a szakszervezet vezetőségében bentmaradnia. A rendes közgyűlés után a nógrádi kommunisták tovább folytatták harcukat a szakszervezet jobboldali vezetősége ellen, a bányászok jobb életkörülményeinek biztosításáért. A nógrádi kommunistáknak jelentős szerepük volt abban, hogy az ország többi szénmedencéjében is megerősödtek a Kommunisták Magyarországi Pártja illegális helyi szervezetei és ezeknek a szervezeteknek tömegkapcsolata olyan mértékben megnövekedett, hogy egységes fellépéssel kiharcolták: 1929. november 2-re a bányász szakszervezet rendkívüli közgyűlését összehívják. Ezt megelőzően, 1929- október közepén, minden egyes szénmedence aknaközi bizottsága a helyi bányaigazgatósághoz kérelemmel fordult, amelyben 15 százalék béremelést és a helyi sérelmek orvoslását sztrájkra vonatkozó határozatot. így országos sztrájkvezetőség sem alakú .hatott meg, tehát a már beindult sztrájknak nem volt országos vezetősége. Bár a rendkívüli közgyűlés elvetette a sztrájkra vonatkozó határozati javaslatot, a közgyűlésen résztvevő kommunista elvtársak a sztrájk mellett döntöttek! A kommunista bányászok által illegálisan szervezett sztrájk minden ellenséges cselszövés ellenére is hatalmas méreteket öltött. A munkások minden szénmedencében leálltak és hosszabb-rövi- debb ideig küzdöttek célkitűzéseik megvalósításáért. Leghamarabb Pécsett fejeződött be a sztrájk, majd Ajkán és Tatabányán vették fel a munkát. Nógrádban azonban, kérte. Ezt a kérelmet természetesen különféle indokokkal az igazgatóságok elutasították. Ennek következtében az aknaközi bizottságok a rendkívüli közgyűlés elé olyan határozati javaslatot terjesztettek, hogy a 15 százalékos bérkövetelés kivívása érdekében országos sztrájkot kell indítani. Ezen a közgyű.ésen kellett volna leváltani a szak- szervezet jobboldali vezetőségét is. A közgyűlés első napirendi pontként az általános bányász-sztrájk elrendelését tárgyalta, a közgyűlés küldöttei nagy többséggel a sztrájk mellett foglaltak állást és megszavazták az erre vonatkozó határozati javaslatot. Az országos sztrájk beindult. Az általános a sztrájkra vonatkozó határozat megszavazása után Peyer ismét kimutatta foga fehérét. Az ebédszünet alatt tárgyalt a rendőrséggel és az ebédszünet befejezése után egy rendőri szakasz jelent meg a közgyűlés elnöki emelvényén. Ilyen körülmények között szólalt fel Peyer Károly és élesen bírálta a délelőtt elfogadott határozatot. Azt állította, hogy a kommunisták „guruló rubelért“ elárulják az ország érdekeit, csak egyéni érdekeiket tartják szem előtt, demagóg agitációt folytatnak. Az egész sztrájkot felelőtlen és lelkiismeretlen kommunista megmozdulásnak ítélte. Ilyen bevezető után ismételten szavazásra tette fel a sztrájkra vonatkozó határozati javaslatot. A rendőrség jelenléte miatt a közgyűlés résztvevői közül többen meginogtak és az újból történő szavazás négy szavazattöbbséggel elvetette az általános amely kiinduló pontja volt az egész sztrájkmozgalom megszervezésének, négy héten keresztül állt a munka. Érdemes megemlíteni, hogy a nógrádi szénmedencében a sztrájk idején közel 70 000 munkanap esett ki a termelésből és a sztrájkolok száma az 5000 főt is meghaladta. Ez az összmunkáslétszám 80—85 százalékát tette ki. A munkába járó munkások is ez alatt az idő alatt csak a sztrájkvezetőség által engedélyezett fenntartási munkát végeztékA sztrájk tizedik napján a salgótarjáni járás főszolgabírója jelentést tett a belügyi államtitkárnak. Jelentéséből megállapítható, hogy a sztrájkban a kommunisták kivétel nélkül résztvettek. Ebben az időben a Vági (kommunista) párt létszáma 2400 fő volt. Jelentésében a főszolgabíró többek között a következőket írta: „A magam részéről egyedüli helyes álláspont jelenleg az, hogy a munkások részére semmiféle engedmény ne adassék, mert ha ez megtörténne, úgy azt kizárólagosan a legszélsőségesebb vezetők eredményeként tüntetnék fel, kik a sztrájkot is csinálták s előállna az az eset, hogy az egész szénmedencét bolsevizálnák1’. A hatóságok mindenben támogatták a bányaigazgatóságot annak érdekében, hogy a munkások sztrájkmozgalmát minél előbb letörjék. A rendőrség a sztrájkvezetőség tagjait letartóztatta. A letartóztatott munkások családját a bányai lakásokból — nem törődve a zord időjárással — kilakoltatták, utcára tették. A belügyi államtitkárnak a salgótarjáni sztrájkkal kapcsolatos jelentése a kilakoltatásokra vonatkozóan a következőket tartalmazza: „Róth bányaigazgató a kilakoltatásokra vonatkozóan megemlíti, hogy úgy a salgótarjáni, mint a szécsényi járásbíróság egy-egy munkásra vonatkozóan hozott ítéletet birtokon kívül és az ítélet holnap végrehajtható lesz. Ezenkívül a szécsényi járásbíróság még három és a salgótarjáni járásbíróság körülbelül 20—23 egyén kilakol- tatási ügyében fog Ítéletet hozni 25-én. Az illető munkások a sztrájk főirányitói közül valók, akiket a bányavállalat vezetősége a kibocsátott hirdetményük alapján munkásainak már nem is tekint.“ Nem a magyarországi kommunistáknak és nem az öntudatos bányászoknak volt a hibája az, hogy ez a hatalmas megmozdulás nem hozta meg a kívánt eredményeket. Csak a munkásosztály minden rendű és rangú ellenségeinek, Horthy fasiszta rendszere hatóságainak, Peyer és jobboldali szociáldemokrata társainak, az Ébredőknek, a Sasoknak, a csókistáknak összefogása akadályozta meg azt, hogy a bányászok sztrájkja sikerrel járjon. A sztrájk szervezése és lefolyása annak ellenére, hogy a gazdasági követeléseket a munkások nem tudták kiharcolni, mégis hozott olyan eredményeket, amelyeket a munkásosztály további harcaiban felhasználhatott. A Kommunisták Magyarországi Pártja ezt a sztrájk-mozgalmat értékelve megállapította, hogy ez volt az első komoly megmozdulás, amikor a munkásosztály Peyerék nélkül és Peyerék ellenére indított harcot az uralkodó osztállyal szemben, gazdasági követeléseinek kivívása érdekében. Megállapította a párt értékelése azt is, hogy a bányászok ismerték fel elsőként az akna és aknaközi bizottságok jelentőségét, azt, hogy saját ügyeik intézését és érdekeik megvédését nem a jobboldali szakszervezeti vezetőségre, hanem saját maguk közül választott öntudatos, baloldali munkásokra kell bízni. Ezért hozták létre az üzemi szerveket, az akna és aknaközi bizottságokat. Ezek a bizottságok a későbbi időkben is szervezték, segítették a munkások megmozdulásait, vezették a harcot az életviszonyok megjavítása érdekében. Ezek az akna és aknaközi bizottságok azért tudták híven képviselni a munkásosztály érdekeit, mert a Kommunisták Magyarországi1 Pártja vezette és irányította munkájukat. A párt minden támogatást megadott azokhoz a harcokhoz, amelyeket a munkások ki- zsákmányolóikkal szemben vívtak. A sztrájk eredményes volt abból a szempontból is. hogy a munkásosztály megmutatta az uralkodó osztálynak erejét. A Kommunisták Magyarországi Pártja irányításával és vezetésével ilyen harcokban fejlődött a magyar bányász- ság öntudata és edződött harci ereje. A bányászság az elnyomás éveiben, 1929. után is bátran szembeszállt elnyomóival. A felszabadulás után a párt biztos segítőjeként az első sorokban küzdött az ország vérkeringésének megindulásáért, a proletárdiktatúra kivívásáért és megszilárdításáért. Helytálltak a magyar bányászok a népi hatalom megvédésében, a politikai és gazdasági konszolidáció megteremtésében is. A párt és a kormány a jövőben is mindig számíthat a bányászok öntudatára, harci erejére a szocializmus építésének minden szakaszában. (A nógrádi bányászok nagy sztrájkjának 30. évlordulójára) Dermedt az éj. Ajkam kiszáradt, láztól csapzott a homlokom. Törött üvegen huhog a szél s bomlott huzalú lámpaoszlopon holttestként csüng a bénulás — ordíts, vagy kiálts vagy kacagj eszelősen, vacogó utcán nem csosszan cipő sem, kulcslyukba bújnál szóért, tornyot döntenél: csináljon robajt. Vízként szomjazod a zajt, de tulajdon hangod megtagad, ököllel verj falat — mindhiába... És a bánya, a gyár! Kapujában a csend portása szalutál. Szélütött felvonók között nyirkos nyelvet ölt a köd. Nézd a csillék hadát: mint mankós koldusok, állnak szötálan. Ernyedten leng a drótkötél, agyadnak ólomsúlya van. Szádra könyörgés tolulna csákányütésnyi neszért, úgy szomjazod a zajt. S csak a szíved súgja: elvtárs, kitarts. VÁRSZEGI GYÖRGY Huszonkilenc egyik élő tanúja: a sstrájksserveaő Sulyok András Az 1929-es nagy bányászsztrájk egyik ma is élő szervezője Sulyok András elvtárs volt. Már előtte is részt vett a munkásmozgalomban és munkatársaival együtt készült az országosnak hirdetett bányászsztrájkra. A sztrájk kitörésekor a csendőrök 28 társával együtt elfogták és láncrafűzve to- loncházba vitték. Addig tartották ott őket, míg véget nem ért a sztrájk. Hideg őszi nap volt, zuhogott az eső is, mikor elszakították a családtól. De Horthy Magyarországában nemcsak az eszmét üldözték, nemcsak azt, aki magáénak vallotta ezt az eszmét. Ártatlan gyermek, védtelen nő is áldozatául esett a csendőröknek. Sulyok András családját, az asszonyt szopós pici gyermekével, zuhogó esőben az utcára tették. Kipakolták holmijukat, nem törődtek a síró anyával, a lilára fagyott gyermekkel, szívtelenül bezárták előttük a lakást. Először senki sem merte befogadni őket. Végül egy öreg parasztbácsi fogadta magához az árván maradt asszonyt és gyermekét. Tettéért szigorúan megfenyegették, és börtönnel ijesztgették a jószivű öregembert. A sztrájk végeztével a munkások egyöntetű követelésére szabadon bocsátották a 28 kommunistát, így Sulyok Andrást is. Horthy- rendszere másképp is büntetett, sehol sem kapott munkát ez a néhány kommunista. Mi maradt más hátra, feketéllett a halda a szegény emberektől. Tíz körmükkel kaparták ki a szenet és zsákonként adták el a rászorulóknak. Ennek csekélyke jövedelméből élt a család egy pár napig. Mígnem ezt is tiltani kezdték Baglyásalja urai, és akit elcsíptek a haldán, bevitték a bányairodára. Élőről, hátulról puskatussal verték a szerencsétlen embereket, akiknek a szemétdombon megkeresett kenyérért is súlyos harcot kellett folytat- niok. Hozzájárult a család nyomorúságához az is, hogy a szülők, akik valamelyest módosabbak voltak, ellenezték vejük kommunistaságát. V á- laszút elé állították: vagy a lányuk, vagy az eszme. — Egy eszme van csak, a mar- xizmus-leninizmus — válaszolta Sulyok András — és én ezért élek. Ezekután szé- rűskertekben, szénakazlakban aludt még télen is. Majd. megfagyott a lába a hideg éjszakában. Sokszor szédült el az éhségtől, a koplalástól. A felesége vele érzett, de a szülei nagyon ellenezték, hogy visszafogadja élettársát. Az asszony elment szolgálni és lopva kosztolta hites urát, aki esténként titokban ment hozzá egy-egy tányér meleg ételért. Ezután súlyos tüdővérzést kapott Sulyok András, amivel kórházba szállították. Hiába kereste igazságát, hogy a beteg emberrel legalább emberségesen bánjanak. Az urak Magyarorszagában csak egyféle igazság volt, az urak igazsága. Nagy betegen hazavitték a kórházból. Az orvosok nem kezelték tovább a kommunistát. Volt egy emberséges orvos, aki azt tanácsolta, továbbítsa ügyét a járásbírósághoz. De hát mit lehetett remélni attól a bíróságtól, amely az Urak érdekét képviselte. Kidobolták, hogy munka- nélküliek számára munkaalkalom nyílt Franciaországban. Aki nem jelentkezik, azt lecsukják munkakerülésért. A nagybeteg Sulyok András is mit tehetett mást, jelentkezett felvételre. Azután ott folytatta tovább a harcot a munkások követeléseinek teljesítéséért. Innét is kitoloncolták, 24 órán belül el kellett hagynia munkahelyét. Hazajött, ahol várta újra a harc, a munka, folytatta tovább egészen napjainkig a dolgozó emberek jogainak kivívását. Most 58 éves korában is biztosan számíthat rá a párt, mert Sulyok Andrást az eltelt harcos esztendők fáradhatatlan kommunistává edzették. U. M. Emlékünnepségek november másodikéin A november 2-i nagy bányászsztrájk évfordulójáról megyeszerte megemlékeznek. Megemlékező ünnepséget tartanak a sztrájk színhelyein is. Így Baglyasalján Pothornik József elvtárs tart emlékbeszédet. Ezenkívül Kazár bányatelepen, Kisterenyén és Karancslapujtőn tartanak emlékünnepségeket. Az ünnepi beszéd után a munkásmozgalom történetéből készült magyar és szovjet filmet vetítenek.
