Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-18 / 92. szám
1959. november 18. NÓGRÁDINÍPŰJSÁG 3 Magasabb színvonalú építőipari tevékenységet közelmúltban ünnepelte államosításának és ezzel együtt nagyüzemmé való alakulásának 10. évfordulóját hazánk építőipara. Építőiparunk rohamos léptekkel haladt előre az új technika és technológia alkalmazásá- sában és napok, hetek alatt többet alkot mint régen évek, vagy évtizedek alatt. Megyénk ipari jellegéhez már évek óta szervesen hozzátartozik a megyei Építőipari Vállalat. Sok dicséretes feladatot oldottak meg e vállalat vezetői és dolgozói, küszködve tengernyi gyermekbetegséggel, építve új gyárakat, lakások ezreit, iskolákat. A z építőiparra a második ötéves tervben fokozottabb feladatok hárulnak. Amíg például a tervidőszakban az ipar termelése 65-70 százalékkal fog növekedni, addig az építőiparnak 75 százalékos növekedést irányoztak elő, a technika és a technológia további fejlesztésével. Az építőiparnak a jövőben meg kell valósítania a 15 éves lakásépítési tervet, számos új létesítményt kell elkészítenie megyénkben, részt kell vállalnia ipari üzemeink rekonstrukciójából. Óriási feladatok ezek, amelyeket csak fejlettebb módszerekkel, jobb munkaszervezéssel, a technika és a technológia legújabb vívmányainak széleskörű felhasználásával érhet el. A műszaki fejlesztésben több jelentős sikert ért már el a vállalat. 1949-től mintegy 4-szeresére növekedett az egy munkásra jutó gépi lóerők száma. Csak az utóbbi négy évben a kisgépek állománya kétszeresére emelkedett. A Zagyvapálfalvi Üveggyár új gyárrészlegének építésében, a salgótarjáni lakásprogram megvalósításában elért gépesítés nincs az országos arány alatt. Több jelentős újítás is segítette a műszaki fejlesztést. Sikerült előrehaladni olyan tekintetben is, hogy kialakuljon az a műszaki irányító gárda, amely képes az egyre növekvő' feladatokat ellátni. ' Azonban, ha számításba vesszük az országos szinteket és az ötéves terv célkitűzéseit — a műszaki fejlesztésben még igen sok a megoldásra váró feladat, hogy építőiparunk elérje a kívánalmakat, egyáltalán az ipar általános műszaki fejlettségi fokát. A vállalatnál például sok a probléma a gépek kihasználásával. Egy műszakra vetítve ez mintegy 70 százalékos. A termelékenység tekintetében az ország többi megyei vállalatai között a középen helyezkedik el. Ez jelentős fejlődés, ha számításba vesszük, hogy egy-két évvel ezelőtt még az utolsók voltak, de elmaradás ahhoz viszonyítva, hogy az országban számos jobban dolgozó vállalat is van. Szükséges tovább javítani az építkezések határidején, költségein és minőségén is. Ma még gyakran előfordul, hogy nagy termelékenységű építőipari gépek, műszaki hiba, gondatlanság, vagy munkaterület hiánya miatt állnak. Áz Acélárugyárban több évtizedes módszerekkel végzik a vakolást. A műszaki fejlettség elmaradottságára vall, hogy egyes műszaki vezetők nem mérik fel alaposan a feladatokat, hiányosan szervezik, meg a munkát és emiatt kisebb hibák, súlyos károkat, határidő eltolódást okoznak. Előfordult olyasmi, hogy egy 100 forintos műszaki gondatlanságért 33 ezer forintos bírsággal sújtották a vállalatot. S zámos tényt lehetne még sorolni a műszaki fejlesztés fogyatékosságaival kapcsolatban. Gyorsabban haladunk azonban előre ha többet időzünk el az okok keresésénél. Az első és legfontosabb helyen szükséges említeni a megyei Éptőipari Vállalat műszaki vezető gárdájának felkészültségét, képzettségét és az ezzel kapcsolatos más problémákat. Ennél a vállalatnál a megyében talán a legrosszabb az ezer munkásra jutó műszakiak aránya. Amíg ez a szám megyei szinten 74. adig a megyei építőipari vállalat 1885 munkására mindössze 73 egyetemi és technikumi végzettségű műszaki vezető jut. A legnagyobb probléma különösen a műszaki középkádereknél van. A 45 művezetőből, építésvezetőből jelenleg egyetlen egy jár gépipari technikumba. Mintegy egy- harmad részük csak VIII., vagy ennél kevesebb általáNAGYOBB ÖNÁLLÓSÁGOT, SZABADABB LÉGKÖRT AZ ALKOTÁSHOZ Nhány példát ragadtunk ki azok közül az újítások közül, melyeket legfontosabbnak tartottunk, melyek véleményünk szerint a legtöbb hasznot hoznák népgazdaságunknak, — ha azok bevezetésre , kerülnének. E tények tehát azt bizonyítják, hogy bányászaink, műszaki dolgozóink egyetlen napot sem töltenek el anélkül, hogy ne gondolkodnának: hogyan tovább, ne keressék az újat, az ésszerűt. Ennek ellenére is visszaesett az újítás — annak gazdasági eredménye. Mert mit is mondanak az újítók. — Belefárad az ember a nagy bürokráciába, a még- nagyobb huzavonába . . . — Az újító ott kapja a tust, a hidegzuhanyt, amikor az anyagiakra, a pénzre kerül a sor . . . És ami legjobban bizonyltja az újítók fáradtságát, talán ez a kijelentés bizonyítja: — Kicsi vagyok én az előterjesztéshez! Az újítók, ésszerűsítők úgy érzik, megkötötték a kezüket, hogy csak abban az esetben boldogulnak, ha az újítások összege egy bizonyos forint mennyiséget nem halad túl. Azzal pedig, hogy csak egyes területi főmérnökök bírálhatják el az újításokat, hogy azok engedélyével lehet az újítások kivitelezéséhez, illetve a kísérletezéshez hozzákezdeni, feltétlen szembehelyezkednek a 37/1957 és a 29/1959-es számú újítási rendelettel. Mi tehát a tennivaló? Bár súlyosan hangzik, de mégis ki kell jelenteni; elsősorban is ne az embert, ne is az újítót, annak személyét bírálják el elsősorban, hanem újításának nagyságát, gazdaságosságát. Ne azt nézzék, hogy fizikai, vagy műszaki dolgozó nyujtottta-e be újítását, ésszerűsítését, hanem azt, hogy mennyit hoz annak alkalmazása a népgazdaság konyhájára. Ne azzal akadályozzák az újítások továbbterjedését, azok számának növekedését, hogy megkötik a vállalatok, bányaüzemek vezetőinek kezét, hanem még szabadabb légkört biztosítsanak az újítóknak, az ésszerű- sítőknek. Legyen fontos feladat az újítások továbbterjesztése, ha nem is országos, de legalább szénmedencei szinten. Tartsák , fontos feladatuknak az újítók rendszeres tájékoztatását és végre hozzák létre a már annyiszor megígért újítási műhelyt, ahol az újítók kísérleti munkájukat elvégezhetik. Az újítómozgalom tíz éves évfordulóját ünnepelte az elmúlt napokban. Milliárdok- ban fejezték ki az újítások gazdasági eredményét, de kormányunk sem maradt szűkmarú, kitüntetésekkel jutalmazta az újítók eddigi munkáját. Legyen példa ez a Nógrádi Szénbányászati Tröszt előtt is. Minden támogatást adjanak meg azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a gazdaságosság, a termelékenység mutatóinak alakulását segítik elő. Ez gész népünk érdeke, s feltétlen megegyezik a párt márciusi határozatával. Sosuogyvári László nos iskolai végzettséggel rendelkezik. Ezek a műszaki vezetők nagy szakmai gyakorlatuk ellenére is elmaradtak a technikai fejlődés mögött, amely végeredménybn az egyes építkezések munkaszervezésének, műszaki színvonalának, általában gazdaságosságának alacsony színvonalában jut kifejezésre. 1960-ban például a vállalat kisgép állományának mintegy 60 százalékát korszerűsítik. Ez a többi feladatok mellett sürgetően követeli meg, hogy megoldódjék a művezetők továbbképzése. Nemcsak a gépkezelőkre, hanem az építésvezetőkre is nagy feladat vár majd, hogy megfelelően kihasználják a gépesítési fok növekedését, mint a termlékenység emelésének elsőrendű lehetőségét. Szükség lesz arra is, hogy nagyobb teret hódítson az új technológia. Itt elsősorban az előregyártott elemek beépítésének fejlesztésére gondolunk. Ez a bátor kezdeményezésen túl természetesen megfelelő munkahelyet is kíván. A műszaki színvonal emelésével el kell érni azt is, hogy az egyes létesítmények készültségi foka és átadási ideje között ne legyen aránytalanság, mert ezek drágítják az építkezéseket. A megyei Építőipari Vállalat a harmadik negyedévben nem dolgozott rosszul. 104,1 százalékra teljesítette tervét. Azonban a negyedik negyedévben 5 százalékos túlteljesítést kell elérni ahhoz, hogy éves tervüket is maradéktalanul megvalósítsák. Ez a közvetlen tennivaló és a távolabbi feladatok sürgetőbben írják elő, hogy gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők teljes energiájukkal dolgozzanak építőiparunk műszaki színvonalának emelésén. Szükség lenne arra, hogy a yállalat távlati műszaki fejlesztési tervet dolgozzon ki, jobban hasznosítsa a termelői árrendezésből adódó lehetőségeket. Az a tény, hogy az ez évi újítási feladatterv 14 pontjára még egyetlen javaslat sem érkezett be, arra int, hogy a műszaki vezetőknél el kell érni: ne csak kisebb szervezési kérdésekben tegyenek javaslatokat, hanem a fejlődést jobban elősegítő nagy, általános műszaki kérdésekben is. Általában az újí- tásóknál, mint a műszaki fejlesztés társadalmi bázisánál, nagyobb gondot kell fordítani e vállalatnál a munkaköri kötelesség megállapításra, a gyors elbírálásra és a pártatlan jutalmazásra. V égül külön szeretnénk szólni a pártszervezet munkájáról. Kétségtelen, hogy több esetben hasznos kezdeményezést valósított meg a műszaki fejlesztés érdekében. Azonban fokozottabban szükség lenne arra, hogy például a műszaki dolgozók politikai és szakmai képzettségének emelésében érvényesítse pártellenőrző jogát, hogy törekedjen társadalmi üggyé tenni a vállalat műszaki színvonalának fejlesztését. Lépjen fel keményen és következetesen a tanulás, továbbképzés lebecsülésének gyakorlatával szemben. A vállalat kommunistái adjanak meg minden támogatást azokhoz a helyes törekvésekhez, amelyek építőiparunk gazdaságosabb, fejlettebb munkájára irányulnak, — mielőbb megvalósuljanak. Ha építőiparunk olcsóbban, jobb minőségben végzi el munkáját, ez társadalmi tekintetben is igen előnyös, de közvetlenül érinti az építőipar dolgozóit is, mert nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést biztosít számukra. BALOGH GYULA a mwikásnők helyzetének javítására A megyei pártértekezletnek a munkásnők helyzetét is vitató tanácskozása után történt néhány intézkedés a munkásnőkre vonatkozó, régóta húzódó problémák megoldására. így például a Salgótarjáni Üveggyárban, ahol közel 500 munkásnő dolgozik — pótolják azt a régi mulasztást, mely szerint a szakmai továbbképzésről kimaradtak a nődolgozók. A jövőben megszervezik a munkásnők szakmai oktatását is. Ugyancsak félezernyi munkásnővel dolgozik a Nógrád megyei Építőipari Vállalat is. A vállalat szakszervezeti bizottságának a pártértekezlet tapasztalatai alapján megtartott vizsgálatakor elhatározták: nőbizottságot szerveznek az építő munkásnők érdekvédelme biztosítására. Ugyancsak most került sor a 100 személyes női munkásszálláson a mosókonyha berendezésére és a fürdőberendezés felszerelésére. A szakszervezeti bizottság azt is elhatározta, a közeljövőben mosógépet ajándékoz a 100 személyes női munkás- szállás lakói részére. Villanyt a falunak Bármennyire is furcsa, így van: két köz cégű ikben, Becskén cs Csécsén nem kell a villanyfény. Az igazsághoz tartozik, hogy a két községben nem minden ember általánosan vallja ezt, hanem egynéhány akkurátus ember. Ezek miatt mondják már szerte a megyében, — hol bosszankodva, hol nevetve —■, Becskének és Csécsének nem kell a villanyfény. Becske község az előre elkészített tervek alapján jutott el napjainkban odáig: hozzálát'ak a vil am isvezeték készítéséhez, a vezetéknek a lakásba való bekötéséhez. Az eddigi gyakorlat az, hogy a falu villimosításához a lakosság is hozzájárult. E? egyébként közös megállaoodás, ami szinte már törvénnyé lett. Nem is volt edd g semmi különösebb baj. Hiszen, mint Becskén is, a villamosítási költségből a lakosságnak mintegy 20 százalékot kellett csupán vállalni. Nem nagy összeg, 400, 500, vagy esetleg 600 forint egy-egy családnak. Ezt januártól augus tusig részletben is lehetett fizetni. Igen ám, de a községben egynéhány ember megmakacsolta magát. Nem fizetett. Mivel nem fizettek, fény sem gyulladt ki. Az ünnepséget most, november 7-re tervezték. De elmaradt a fény ünnepe. Egynéhány kötelességét nem tudó hanyag ember miatt. Csupán az iskolában gyűlt ki a fény, hogy a gyermekek zavartalanul tanulhassanak. És mi a helyzet Csécsén? Már két éve, vagy még annál is több, hogy kérték a villamosítást. Velük együtt kérte Szarvasgede is. A felsőbb szervek úgy határoztak« hogy legyen az első Csécse: tekintettel a mezőgazdaságban végzett előrehaladásukért, — noha ez is eléggé látsaat dolog. Mindenesetre a csécseiek vállalták a ho’záj írulást. A helyzet így alakult: a villamosítás teljes kö’tsége 500 ezer forint. 250 ezret az állam vállalt, 40 e'ret a községfejlesztésből pótoltak. Maradt 210 ezer forint, ezt kellett volna a falu lakóinak befizetni. Itt is lehetőség volt a részletfizetésre. Nem fizettek. Legalábbis egyneháuyan nem. Mit lehet ilyen esetben tenni? Megálltak a munkálatokkal. Közben más községek egyre sürgetik: villanyt a falunak. Hát nem felelőtlenség, ami a két községben történt? Nem kell nekik a villanyfény?! Egy év alatt több mint hatvanezer választóinkkal találkoztak már személyesen Nógrád országgyűlési képviselői - megvalósultak a tanácstagi jelötőgyüléseken elhangzott községlejlesztési javaslatok is A múlt év nov. 16-i országgyűlési képviselő és tanácstagi választások első évfordulóján hétfőn Nógrád megye több helységében is számot vetettek a képviselők és tanácstagok egyéves munkájáról. A községekben, különösen a tanácstagi jelölő- és választógyűléseken elhangzott községfejlesztési javaslatok valóraváltását ellenőrizték a tanácstagok és választóik is. Az országgyűlési képviselők munkájával kapcsolatban Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának első titkára, az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának elnöke többi között a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A munka első éve igen eredményes volt az ország- gyűlési képviselők számára. A választások óta a palócföld számos olyan helységébe is eljutottak már, ahol 10—12 éve járt utoljára képviselőd Mintegy hatvan helységben tartottak eddig beszámolót a nógrádi képviselők, 30 esetben voltak gyárban, üzemekben, termelőszövetkezetekben és intézményekben, ahol a munkások, dolgo ó parasztok és értelmiségiek százaival találkoztak. Harmincnál több tanács és népfront ülésen is részt vettek a megye képviselői, akik választóiknak csaknem a felével — több mint hatvanezer választójukkal — találkoztak személyesen már a képviselői megbízatásuk első esztendejében. A választóikkal való kapcsolatról szólva Jakab Sándor elvtárs elmondotta, hogy egy esztendő alatt egy-egy országgyűlési képviselőt körülbelül kétszázan kerestek fel eddig kérelmekkel és közérdekű javaslatókkal a községekben tartott fogadónapokon, s havonta negyven-ötven levél érkezik a választópolgároktól a képviselőcsoport részére is. A képviselők további munkájáról szólva elmondotta, hogy az év hátralevő 20 liter viz percenként A mátraszelei völgyben a 3. sz. kutat 150 méter mélységben lefúrták, s megkezdték a próbaszivattyúzást. Salgótarján környékén ez az első mélyfúrású kút, ' amely pozitív jellegű. Ugyanis az említett kútból minden szivattyúzás nélkül 20 liter víz folyik ki percenként. részében, a pártkongresszus időszakában arra vállalkoztak: közel negyven falugyűlést tartanak, a termelőszövetkezetek zárszámadásainak előkészületi munkáiból is kiveszik részüket Nógrád országgyűlési képviselői. Az egy éve választott tanácsok is nagyszerű eredményekről számolnak be Nóg- rádban. Salgótarjánban, ahol a tanácstagi jelölőgyűléseken és választói gyűléseken sok- száz javaslat hangzott el a város fejlesztésére, szépítésére vonatkozóan, közvetlenül a választások után egy munkabrigád alakult a városi tanácson belül. A brigád összegyűjtötte a javaslatokat és a nagyobb beruházást nem igénylő elgondolásokat soronkívül a városfejlesztési tervbe állította. Különösen jelentősek a járdaépítési munkák. Az új kertes családiházakból álló Béke-telepen. az üveggyári kolónián és még több jelölőgyűlésen kérték a választók a járdák építését. Az egy éve választott tanács, választóinak segítségével valamennyi járdaépítési javaslatot valóra váltotta már. Közel ezerötszáz méter járda épült a Béke-telepen, négyszáz méternyi a Kővár utcában, ötszázhatvan négyzet- méternyi járda a Régi Posta utcában. Megépült a járda az üveggyári kolónián és Salgótarján más utcáiban is. Egy év alatt például Salgótarján város tanácsa az egész hároméves városfejlesztési tervben előirányzott ötezer méter járda- építési tervét teljesítette. Hasonló módon készült el Nemtiiben az új posta épülete, Kisbágyonban az új tűzoltó szertár, Kálión a művelődési ház és Nógrád megye több helységében is az utak, járdák építése, fásítása. c// Tfímluíuifi cü e t ép k állj h a íj tf álfa a n Kongresszusi f elajánlósukat sikeresen teljesítve, a Romhányi Cserépkályhagyár dolgozói elhatározták, hogy az eredeti vállaláson felül még ebben az évben új gyártmány, — az égetett falburkolólap — készítését vezetik be. A napokban már megkezdték a sorozatgyártást, és az év végéig mintegy 40 ezer forint értékű, kiváló minőségű lapot állítanak elő. Radvánszki Sándor mérnök és Kiszner Károly művezető a kész lapok minőségi ellenőrzését végzi.
