Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)
1959-07-04 / 53. szám
2 NÓGRÁDINÍPÜJSAG 1959. július 4 A végrehajtás útján Á salgótarjáni kiskereskedelmi szervek taggyűléseinek tapasztalatai Nagyon helyes, hogy napirendre tűzik — mondották igen sokan, amikor tavaly az MSZMP Központi Bizottsága megvizsgálta a munkásosztály politikai, gazdasági és kulturális helyzetét. Ennek megfelelően megyei, városi szerveink néhány fontos területen helyes — a munkásosztály érdekeinek jobban megfelelő — intézkedést hoztak. Most ismét napirendre került a végrehajtás ellenőrzése, a menetközbeni problémák megbeszélése. Ez helyénvaló, hiszen a fontos dokumentum nem kampánymunkára ad csupán feladatot, hanem évekre megszabja. A megyei pártbizottság ülése, értékelve városunk területén az e téren folyó munkát, — amellett, hogy elismerte az eddigi ténykedést, — többek között a pártbizottságnak és a pártszervezeteknek a gazdasági munkában, ezen belül a lakosság áruval való jobb ellátása érdekében kifejtett ténykedését bírálta. Az e területen végzett munkával a városi párt-végrehajtó bizottsága sem volt megelégedve. Még a pártbizottsági ülés előtt javasoltuk a munkáslakosság ellátását szolgáló üzemek, hivatalok, pártszervezeteink: tűzzék ismét napirendre a munkáslakosság áruellátását. miként lehetne kijavítani az e téren meglévő hibákat. Az eddig lezajlott vezetőségi ülések, taggyűlések tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt ismét napirendre tűzni ezt a problémát. A párttagok igen hasznos, a munkát alkotóan előrevivő javaslatai, a kereskedelem igazi célját megmutató hozzá- szólalásai fontosnak bizonyultak az e téren még megmutatkozó hibák kijavítására. Különösen a FÜSZÉRT pártszervezet kommunistái tapintottak rá helyesen a munkások jobb ellátását akadályozó néhány tényezőre. Főleg az áruk helyes raktározására, a hiánycikkek megszüntetésére tettek konkrét javaslatokat. Elmondották, hogy egyik-másik kereskedelmi vállalat túlzott óvatosságból bizonyos áruféleségeket csak akkor rendel meg, amikor készlete a legutolsó darabig kifogyott (pl. a csemegebolt). Ennek is a következménye, hogy sokszor a lakosság indokolatlan, szükségleteit meghaladó mennyiségben vásárol. Ez különösen a citromnál, élesztőnél fordul elő leginkább. De baj van a munkáslakosság egyre növekvő igényei felkutatásában is. Bár ezen a területen sokat fejlődtünk, még mindig nem mondhatjuk el, hogy a piackutatás az igények felmérésének szerves része. Ebből adódik azután olyan helyzet elő, hogy kékkői víz, meggybor, csipkeszörp van raktáron, ugyanakkor az eladatlan árukészletekben igen nagy a romlási százalék, amely közvetve szintén a munkások zsebére megy. Az állami áruház párttaggyűlésén is a dolgozók ellátásának megjavításáról beszéltek. Megvitatták a Salgótarjáni Állami Áruházban bevezetett menetközbeni leltározás hatását. Ennek már jelenleg is pozitív eredményei mutatkoznak. Ugyanis * ezzel a módszerrel folyamatossá tehetik a munkáslakosság áruval való ellátását. Még az 1—2 napos kiesést is el lehet kerülni. A pártszervezet kommunistái azonban már most felfigyeltek néhány problémára. A leltározás elhúzódása azt eredményezheti, hogy egyes osztályok árufel- töltése, éppen a raktárakban folyó számbavétel miatt lehetetlenné válik. Ez a gyorsan fogyó áruknál okozhat problémát. Így bizonyos időre a napi árufeltöltésnek szünetelnie kell. Hogy a helyes módszer kialakuljon, a párt- szervezet a főigazgatósághoz is eljuttatja véleményét. A minőségileg, s mennyiségileg jobb áruellátás foglalkoztatja a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat kommunistáit is. Már korábban elhatározták, hogy vasárnaponként négy fűszerárudét egész napra, egy hentesárudét részleges időtartammal reggel 7 órától délelőtt 10-ig tartanak nyitva, v A jövőben éppen az ipari munkásság ellátása végett egyes fontos cikkeket árusító üzleteket a szokásosnál korábban nyitnak, vagy a szokásosnál későbben zárnak be. De a kulturáltabb kereskedelem felé való törekvést jelentette a 8-as számú áruda önkiszolgáló üzletté való fejlesztése is. Több elvtárs hozzászólásában a fel- világosító munka fontosságával is foglalkozott. Nem elég kiszolgálni, helyesen gazdálkodni a dolgozó nép vagyonával. az áruellátást biztosítani, — állandóan foglalkozni kell a dolgozók igényei felkutatásával, problémáik megválaszolásával. A MÉSZÖV és a Vendéglátóipari V. párttagjai és a kisebb kereskedelmi szervek kommunistái is különböző formában foglalkoztak, vagy foglalkozni fognak a jövőben az ipari dolgozók jobb áruellátásával. Az ÉMASZ párttaggyűlésén az iparvidék árammal való jó ellátása feltételeként a törzsgárda kiépítését, a párttagság fizikai dolgozókkal való fel- frissítését jelölték meg. A meglévő párttagság eszmei, politikai nevelése is igen fontos. Ugyanis még mindig tapasztalható bizonyos közömbösség passzivitás a taggyűléseken az ÉMÁSZ pártéletében. A taggyűléseken, értekezleteken elhangzott beszámolók, javaslatok arról tanúskodnak, helyes volt ismét napirendre tűzni a fontos kérdést, sőt felveti annak szükségességét is, hogy félévenként erre térjenek vissza, hogy menetközben a megfelelő segítséget ^megadhassák a gazdasági vezetésnek, a pártonkívüli dolgozóknak. Molnár Pál A külügyminiszter első helyettese tart előadást Salgótarjánban A Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottsága rendezésében hétfőn este 6 órakor Salgótarjánban, a városi művelődési otthon nagytermében Péter János, a külügyminiszter első helyettese tart előadást az időszerű nemzetközi problémákról. Orvosokat és gyógyszerészeket tüntettek ki Semmelweis Ignác születésének 141. évfordulóján kiemelkedő munkájuk elismeréseként az idén nyolcadszor adták át az orvosoknak, és ötödször a gyógyszerészeknek a kiváló, illetve érdemes orvos, valamint a kiváló és érdemes gyógyszerész kitüntetéseket. Megyénkben „Érdemes orvos“ címet kapott dr. Csendes Oszkár, a pásztói Járási Kórház főorvosa és dr. Szőke Szabolcs adjunktus a Megyei Kórházban. Érdemes gyógyszerész kitüntetést id. Rem- csák Miklós romhányi gyógyszerész kapott. Még mindig előfordul A múlt szombaton Nagy Sándor, Salgótarján egyik. lakója kenyeret vásárolt a 34-es számú (üveggyári) élelmiszerboltban. Ilyen alkalommal egy vagy két kenyeret is hazavisznek a vevők, attól függően, hogy milyen nagy a család. Amikor Nagyéknál sor került arra, hogy megszegjék a kenyeret, bizony csodálkozással és bosszúsággal vegyes érzelmekkel tapasztalták, hogy az ehetetlen. A kenyér belsejében valami meghatározhatatlan, idegen, összecsomósodott anyagot találtak. Rendjén való, hogy az utóbbi időben csökkentek a panaszok a salgótarjáni kenyér minőségével szemben. De ez az eset is arra utal, hogy a Kenyérgyárban még mindig nem vált megmásíthatatlan törvénnyé a tisztaság, a technológiai fegyelem megtartása. Ajánljuk az esetet a megyei tanács egészségügyi és ipari osztálya, valamint az ÁKF vezetőinek figyelmébe. A megdönthetetlen bizonyítékot — az idegen anyaggal szennyezett kenyeret —, akiket illet, átvehetik szerkesztőségünkben. MI TÖRTÉNT AZÓTA? Tizennégy millió tégláért Tizennégy millió tégláért. Ezzel a címmel írtunk lapunk május 16-i számában a téglagyárak munkájáról. Mint akkor hírül adtuk, a vontatott karbantartás ellenére is közel 2 hónappal előbb indult meg a termelés az elmúlt évhez viszonyítva. De ugyanitt foglalkoztunk azzal is, hogy a tervet felemelték s ez megnövekedett feladatot ró az ,itt dolgozó műszaki és fizikai dolgozókra egyaránt. Írásunk rpegjelenése óta másfél hónap telt el. Most arra kerestük a választ, mi történt ezalatt téglagyárainkban, sikerült-e teljesíteniük megnövekedett feladataikat. A mennyiségi termelés alakulását nézve május 31-ig égetett téglánál 654 000 darab, a nyerstéglagyártásnál 787 000 darab', míg a cserépgyártásnál 26 000 darab lemaradás mutatkozik. Nem volt a helyzet kedvezőbb június 20-ig sem. A négy téglagyár közül csak kettő teljesítette az égetési tervet 100 százalékra, míg a nyerstéglagyártásnál mindenütt lemaradtak. Bár még nem készült el a hóvégi összesítés, az eddigi lemaradásokat figyelembevéve közel 1 millió téglával maradtak le június végéig a tervtől. Már korábban is szóvátet- tük, helyes lett volna a tervemeléskor felkeresni a gyárakat. s ott a teljesítés lehetőségéről tanácskozni. A vállalat vezetői február 28-án tartottak kibővített műszaki értekezletet, s azóta hasonló jellegű értekezletre csak június 20-án került sor. Az helyes volt, hogy összehívták a telep vezetőit, az azonban már nem, hogy a tulajdonképpeni termelési problémákra alig jutott idő, mert ugyanezen a napon tartották meg a szakszervezeti választásokat is. A telepek problémái nem kerültek felszínre, hiányzottak a ió javaslatok. Ez egvben következménye annak is. hogy még ma sem megfelelő a vállalat központja és a telepek közötti viszony. A munkaversenyben sem történt előrehaladás. Kongresszusi vállalásukat is büszkén mutogatják. Pedig ma nemhogy a vállalást, de törvényes kötelességüket sem teljesítik. Nem előre lépés, hanem visszafejlődés történt. Ma már eltűntek a grafikonok is, sőt új versenytáblák sem kerültek ki. A termelésnek, a versenynek egyszerűen nincs nyilvánossága. A főmérnök véleménye ; szerint is pedig hathatós segítséget nyújtana, ha a telepeken a dolgozók látnák számszerű lemaradásukat és azt, hogy naponként mennyivel kell többet termelni a lemaradás behozására. A másik jelentős probléma a kellő előrelátás hiánya. Az itt lévő gépek közül nem egy már idős, ahol könnyen történhet hibásodás. Ennek ellenére ma sincs a vállalatnak TMK terve, s természetesen hiányzik a rendszeres karbantartás. Nem különb a helyzet az újítómozgalomban sem. Az előbb említettük, hogy a meglevő berendezések nem tartoznak a legkorszerűbbek közé. Itt különösen tág lehetőség nyílna az újításra. az ésszerűsítésekre. Jelenleg azonban újítómozgalomról nem lehet beszélni. Hiányzik a munka fő irányvonala. az újítási feladatterv. Idegenkod és tapasztalható az új módszerek bevezetésétől, a kísérletektől is. Például még ma sem végezték el a tari kőbányában a kőlapok kísérleti égetését, hogy annak zsugorodását megállapíthassák. Ugyanitt még ma sem alkalmazzák a nagy kapacitású fűrészgépet, holott ezzel sokkal gazdaságosabban termelhetnének. Ma már a telepvezetők is megtanulták, mit jelent, ha a vállalatuk a banknál sorba áll. Előfordult a közelmúltban. hogy például a kis- terenyeiek később kaDták meg bérüket. Ennek előidézőié szintén a szervezetlenség. ITsvanis ma sem folyik előrelátó elemzés a vállalat költségeivel r kapcsolatban. A lemaradás nagy! Itt az ideje, hogy a téglagyárak központja véget vessen a kényelmességnek, s világosan megértsék a vezetők: csak az előrelátóbb, szervezettebb irányítás, a dolgozók kezdeményezéseinek kibontakoztatása hozhat alapvető változást. — tob — aoaxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>3oooocxxxxxxxxxx Következetesen hajtsák végre a párthatározatokat a Zagyvapáifalvi Üveggyárban Nemcsak a megyében, de az országban is nagyjelentőségű a Zagyvapáifalvi Üveggyár munkája. Itt készül hazánkban . egyedüli helyen a táblaüveg. amely nélkülözhetetlen építőanyag, autóbuszokba, s egyéb termékekbe beépítve mint exportcikk is szerepel külkereskedelmünkben. Az a közel 60 millió forintos beruházás, amellyel ezekben az években fejlesztik a gyárat, ismételten aláhúzza fokozott szerepét országunk életében. AZ ELSŐ LÉPÉSEK A zagyvapáifalvi üvegesek évekre visszamenőleg gazdag sikereket értek el a termelésben. Hogy csak a legutóbbit említsük: határidő előtt teljesítették első félévi tervüket és az egész évre vállalt 150 000 négyzetméter terven felüli üvegből már közel 7* caret elkészítettek. Csökkentették az egy négyzetméter üveg előállítására eső költségeket is. Az elvtársi segítségnyújtás számos jelével találkozhattunk, I részükről, amikor megindult a második kemence, a Zagyva IIV építése, és megtették az első intézkedéseket a gyár bővülésével járó szakmunkásigény kielégítésére. Bizonyos politikai előrehaladásról is számot adhatnak a gyár vezetői, dolgozói. A felsőbb pártszervek hatékony támogatásával sikerült feltárni a korábbi hónapok káros légkörének okait. A csoportosulások, az intrika bomlasztó légkörét előidéző embereket súlyos pártbüntetésben részesítették. Az azóta eltelt másfél-két hónap során némileg javult a gyár politikai élete, megtörténtek az első lépések, hogy a helyi párezer vezet egységesen, összefogva minden erőt végezze el a ráváró nagy feladatokat. Az utóbbi hónapokban tovább javult a termelési tanácskozások színvonala, kedvezőbben alakult az újítómozgalom is. Általában a gyár életében jelentkeznek olyan egészséges vonások, amelyek elengedhetetlen feltételei a kiegyensúlyozott munkának, a nyugodt, alkotó légkörnek. A LEGFŐBB: A MUNKA A dolgozók eltökélt szándéka, hogy ä termelési sikerek mellett a gyár politikai életében, vezetőinek munkájában és magatartásában segítsenek kedvező változást elérni. A felsőbb pártszervek határozott közbelépése a pártegység lazí- tóival szemben szintén kedvezően hatott. Mindezek azonban még nem oldották meg és nem is oldhatják meg végérvényesen és következetesen a tennivalókat. A valóság az, hogy a munka java még hátra van és erre* kell most összpontosítani minden figyelmet a Zagy- vapálfalvi Üveggyárban. Amint az előbb szóltunk róla, a kezdeti eredmények már szemmel láthatóak. . Azonban néhány hónap távlatából az is megállapítható, hogy a helyi vezetés közel sem tett annyit, amely akár a feladatok minimumának is elfogadható lenne. Amikor a pártszervezet munkatervét kértük, akkor elénk tették a szakszervezeti bizottság és a KISZ munkatervét azzal a megjegyzéssel, hogy ez a pártszervezet munkaterve js, mert mindkettőben helyet kapott néhány pártfeladat. Olyan terv pedig, amely arról szólna, hogyan segíti, ellenőrzi a pártszervezet a gazdasági és tömegszervezeti munkát — sajnos nem készült. Nem különb a helyzet a párt- határozatok végrehajtásában sem. Sem a munkásosztály helyzetéről szóló határozattal, sem a március 6-i határozatban semmiféle intézkedési terv, elgondolás nem született. A múlt héten tartott taggyűlésen joggal tették szóvá a párttagok, hogy nagyobb gondot fordítson a pártvezetőség az aktívák, a pártbizalmiak munkájának segítésére, feladatokkal való ellátására. SZABAD. ALKOTÓ LÉGKÖRT Az előrelátó, megalapozott szervezeti munka, a tervszerűség elengedhetetlen tartozéka a szabad légkör, a bátor véleménynyilvánítás, a vezetők és a dolgozók jó kapcsolatának kialakulása. A gyár sok dolgozójával beszélgettünk, vezetőkkel, fizikai munkásokkal, fia- talahbakkal, és idősebbekkel. Egybehangzó vélemény, hogy a kritikai légkör a gyárban még nem elégséges, hogy még mindig él a dolgozók nagy részében a félelem, hogy gátlás nélkül elmondják véleményüket. A munkások szinte kivétel nélkül elítélik a korábban kialakult káros helyzetet, de elvárják azt is, hogy bátorítást kapjanak az építő bírálathoz, javaslataik, elgondolásaik kifejtéséhez. Számos tény igazolja, hogy a munkásoknak ez az álláspontja megalapozott, jogos. Munkásgyűlés például több mint három hónapja néni volt. Egyes műszaki vezetők között pedig az a reális vélemény alakult ki, hogy keveset törődnek munkájukkal, nem érzik teljes egészében a vezetők támogatását feladataik megoldásához. Több, mint egy hónappal ezelőtt a pártvezetőség beszámoltatta a gazdasági vezetést. Azon a hibán túl, hogy mintegy 30 témakör szerepelt ezen az ülésen, elkövettek olyan hibát is. hogy nem készítették jegyzőkönyvet. Ma csak a párttitkárnál néhány feljegyzés utal erre a fontos tanácskozásra. De senki sem rögzítette pontosan sem a javaslatokat, sem a hozzászólók neveit. Ezért nem véletlen, hogy ez a vezetőségi ülés azóta sem hozott komolyabb eredményt. Nem is beszélve arról, hogy a legutóbbi taggyűlésen a tagságot még arra sem méltatták, hogy tájékoztassák arról. Általában nemcsak a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtására fordítanak kevés gondot, de nagyon ritkán találni nyomokat arra vonatkozólag, hogy saját határozataik végrehajtását hogyan ellenőrzik, hogyan számolnak be arról á kommunistáknak, a dolgozóknak. ■ Ez a gyakorlat lent az üzemekben fokozottabban jelentkezik. A vágóműhely kivételével például a gyár egyetlen üzemrészében sincs javaslatkönyv, vagy valami egyéb írásos nyoma annak, hogy a dolgozók milyen javaslatokat tesznek, azok elintézéséért ki a felelős és mi történt a munkások észrevételeivel. A dolgozók javaslataival való lelkiismeretesebb bánásmódra mind a felsőbb pártszervek, mind a helyi moz1 galmi szervek már többször felhívták a gyár igazgatójának figyelmét. Megnyugtató változás azonban nem történt. Például nagyobb gondot kellene fordítani az újításokra, a mozgalom propagandájára, az újítók érdekeinek védelmére. A gazdasági, műszaki vezetés nem tesz eleget annak a feladatának sem, hogy gyorsan és gondosan értékeljék a verseny eredményeit. Sőt, olyan vélemények is voltak, hogy az év elején vállalt terven felüli 150 ezer négyzetméter üveg előállítása nem lehetséges. Az élet erre a ferde nézetre is alaposan rácáfolt: a munkások állják szavukat! A gyár vezetésének, elsősorban az igazgatónak, minden alkalmat fel kell használóitok arra, — pl. fogadónapok, munkásgyűlések —, hogy találkozzanak, tanácskozzanak a dolgozókkal. TANULNI ÉS BIZALMAT SZEREZNI Az üveggyári helyzet alapos megváltoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyes vezetők munkájának és magatartásának további javítása is. Kétségtelen, azok az elvtársak, akik ma valamilyen vezető tisztséget töltenek be, többségükben sokat tettek a munkásmozgalomért, a népgazdaság fejlődéséért. Éppen eddig szerzett érdemeik teszik na- gyonis indokolttá, hogy állandóan tanuljanak, Kepezzék magukat, kerüljenek ki a személyeskedés, a csoportosulás légköréből, nagyon jó kapcsolatot teremtve a munkásokkal. Jelenleg sajnos a gyár vezető beosztásban lévő kommunistáinak politikai és szakmai képzése nem kielégítő. Túlnyomó többségük mindössze alacsonyabb fokú pártoktatásban vett részt. A pártvezetőség hét tagjából eddig csak kettő tanult valamilyen állami OKta- tásban, egy pedig legközelebb iratkozik iskolába. A szakszervezeti bizottság tagjai közül egyet sem találni — a pénzügyi előadó kivételével — aki magasabb szakmai képzettség megszerzésére törekedne. Az igazgató elvtárs sem tanul nagyobb igényeket támasztó iskolán. A műhely és üzemvezetők közül egy sem vesz részt szervezett állami szakoktatásban. A gyár igazgatója pedig sajnos, annak a kötelességének sem tett rendszere-
