Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-04 / 53. szám

1959. július 4. NÓGRÁDINlPÜJBAG 3 XX xX Mint már beszá­moltunk arról, az elmúlt vasárnap több ezer vendége volt Salgónak, akik részt vettek a Ma­gyar Tanácsköztár­saság dicső harcai­nak emlékére állí­tott emlékmű avató ünnepségén. Az alábbi képeink né­hány mozzanatot örökítették meg er­ről a kedves és kedélyes ünnepség­ről. X. A felavatott és már megkoszorú­zott emlékmű előtt feszes vi- gyázzban áll az őrség. 2. Az ünnepség résztvevőinek egy része, akik a tűző melegtől az árnyé­kos fa alá „húzód­tak". Hasonló volt az avató ünnepség közelében lévő minden terebélye- sebb, hűs árnyékot nyújtó fa környé­ke. yn 3. Az egyik legif-> jabb „hölgy tu­rista”, aki idő­közben megszom­jazott. Egy szorospataki kezdeményezés — Levél a szerkesztőséghez — Szorospatak bányatele­pének pártszervezete a kö­zelmúltban határozatot ho­zott a ' tömegkapcsolat megerősítésére. A határo­zat a telep kommunistái­nak javaslatára történt, s a taggyűlésen nem az elfogadásán volt a vita, hanem gyakorlati meg­valósításán. Végül is több hozzászólás után történt meg a döntés, a nőtanács- csal közösen családlátoga­tásokat végeznek. Az első látogatásokról most kaptunk levelet ifj. Nagy Károlytól, az alap­szervezet titkárától: „Az első látogatásra Felső- Katalin hányatelepen került sor. Meglátogattuk Gyüre Sándorékat, ahol hosszasan elbeszélgettünk. Megtudtuk, hogy a családban 6 gyermek, van, az apa keresete havon­ként 1200 forint. A feleség nem dolgozik, s bizony meg­élhetésük, ruházkodásuk sok­szor nehézségbe ütközik. Sőt, ami különösen fájó, a család két gyermeke vak, sőt, a leg­kisebbnek testi hibája van. Elmondták, hogyan élnek, hogyan osztják be az apa fizetését. Beszélgettünk az időszerű politikai kérdések­ről. Bücsúzáskor Gyüre néni szemében a meghatottság könnyei csillogtak, mert mint mondták, oly jól esett, hogy meglátogattuk őket. A látogatás után a család segítségére siettünk. A két gyermeknek a helyi tömeg­szervezetekkel együtt 700 fo­rint értékű ruhát, cipőt, és fehérneműt vásároltunk. Ezenkívül a nőtanács és a szülői munkaközösség tagjai is a család segítségére siet­tek. Szabadidejüket feláldoz­va, a látogatás után megje­lentek és segítettek a ház­tartási munkában. Azóta is rendszeresen felkeresik Gyü- rééket és segítenek...” — fe­jezi be levelét Nagy elvtárs. A levélhez csak annyit: örömmel üdvözöljük a szo­rospataki pártszervezet kez­deményezését, s reméljük, követői lesznek a többi bá­nyatelepen is. A párt, a nép bizalmából sen eleget, hogy a pártszer­vezet által rábízott szeminá­riumot vezesse. Nem lehet vitatott, hogy a továbbképzésnek ez a kialakult helyzete messzemenően érez­teti hatását, nemcsak a gaz­dasági—műszaki feladatok el­látásában, hanem a politikai légkör kialakulásában, a je­lenség megítélésében. Jel­lemző, hogy például a párt- titkár indokolatlanul sokat tartózkodik távol munkahelyé­től, amely a csomagolóban van. Megengedi magának, hogy különböző címeken el­hagyja a termelőmunkát, olyan ügyek intézésére is füg­getlenítse magát, amelyet más- - kor, vagy mások is elintézhet­nének. Volt olyan pártvezető­ségi tag, aki — amikor az új­ságírók a gyár életét, munká­ját érintő véleménye felől ér­deklődtek — egyszerűen kitért a válasz elől, ezzel is jelezve, nála sincs még minden rend­ben a bátor véleménynyilvá­nítással. Több vezetőnek na­gyobb gonddal kell ügyelnie baráti körére, még a látsza­tát is kerülve annak, hogy a rokoni kapcsolatok befolyása alá kerüljenek. Más, kisebb kifogások me­rülnek fel egyes vezető szemé­lyeket illetőleg is, amelyek meghallgatása és a hibák ki­javítása feltétlenül üdvösen fog majd hatni a vezetés te- kintetélyének szilárdulására, a munkásokkal való elvtársi kapcsolat erősítésére. Akkor nem lesz szükség arra, hogy némely vezetők a bizalom hiá­nyát érezzék a munkások ré­széről irányukba, s ezért „fél­gőzzel” dolgozzanak, mondván: „úgyis más kerül a helyemre”. EGYENESEN, KÖVETKEZETESEN A Zagyvapájfalvi Üveggyár­ban megvannak a feltételei annak, hogy fokozottabb ütem­ben jöjjön létre egy egységes légkör, jó vezetés. Vannak idős, tapasztalt elvtársak, felnőtt, egy lelkes, erővel teli fia­tal generáció is. Ha mindket­tőt ‘megfelelően egyesítik és képesek a személyi érdekeket alávetni a közösség érdekeinek, akkor az egység lazításának, a csoportosulásnak, intrikónak nem marad talaja a gyárban. Azt is meg kell mondani őszin tén, hogy némely emberek mozgolódása az ellenforrada­lomban viselt dolgaik rehabili­tálására. újabb csoportosulás szervezése elsősorban az ő szá­mukra nagyon káros. Az utób­bi időben ilyen jelenségek­kel találkozni a gyárban és a kommunisták feladata, hrgy munkájuk állandó javítása mellett határozottan elejét ve­gyék az ilyen és ehhez hason ló megnyilvánulásoknak. Ez pedig találkozik a dolgozók nagy többségének akaratával A megnyugvás, a káros ál­baloldali elzárkózás és az itt- ott jelentkező megalkuvás el­leni kétfrontos harcban vigyék győzelemre az üveggyári kom­munisták pártunk politikáját, minél előbb érjék el, hogy gyárunk politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásban is egyaránt megtisztelő helyet foglaljon el a megye ipará­ban. Balogh Gyula Hortobágyi András SaLoMar jútii 'siker' A Magyar Üttörők Szövet­sége a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmával mű­vészeti versenyeket írt ki még a múlt évben az úttörők részére. A versenyek a na­pokban értek véget. Füzes Marika, a Salgótarjáni Zene­iskola tanulója és az Üttörő- ház zenekarának tagja orszá­gosan első helyezést ért el a hegedűsök versenyében Füzes Marika 13 éves. Két éve tanul hegedülni, ősztől kezdve a Miskolci Zeneművé­szeti Szakiskolán folytatja tanulmányait. olyan vezetői tekintélyt, amely a dolgozókkal való rendszeres és szoros kapcso­laton, az elvtársi együttdol­gozáson alapul. Kukol Emil elvtárs, a Salgótarjáni Erő­mű igazgatója megbecsült vezetője üzemének, mert együtt él az üzem munkásai­val, ismeri minden gondju­kat, bajukat, munkaidejének túlnyomó részét köztük tölti. Sándor Béla elvtárs, a mi- zseríai szénbányák igazgató­ja elsősorban azért vallhat magáénak szép eredménye­ket, mert a dolgozókon túl támaszkodik, igényli és meg is valósítja a párt-, a szak- szervezet javaslatait, az üze­met érintő legfontosabb kér­désekben nem hoz döntést megkérdezésük nélkül. Más elvtársak azzal érdemelnék ki fokozott megbecsülést, hogy gyorsan választ adnak a dolgozókat érintő kérdé­sekre, mert ismerik a mun­kások kívánságát. Példát, a fentiekhez hason­lóan még sokat lehetne so­rolni. Az élet azt igazolja, hogy a mi vezetőink, akik harcokban edződtek és ren­geteg munka közepette nőt­tek fel,' megállják helyüket, képesek arra, hogy irányít­sanak, vezessenek, — a dol­gozó nép érdekeinek megfe­lelően. A túlnyomó többségben levő eredmények ellenére sem állíthatjuk azonban egy­értelműen, hogy kielégítően halad a küzdelem a vezetés­ben tapasztalható némely káros jelenség ellen. Nem sikerült még megfelelően előre haladni abban a tekin­tetben, hogy a gazdasági ve­zetők minden esetben és el­sősorban politikai munkások legyenek. A különböző elfog­laltságra való hivatkozással még elég gyakori, hogy egyes vezetők nem tartanak rend­szeresen munkásgyűléseket, pártnapokat, keveset keresik fel a dolgozókat. Pedig semmi­lyen gazdasági, műszaki, vagy kulturális feladatot nem le­het jól megoldani anélkül, hogy előzőleg a vezető ne ta­nácskozzon a munkásokkal, s ne kérje ki véleményüket. Különösen vonatkozik ez olyan esetekre, amikor nem mindennapos, hanem nehe­zebb feladatokat kell meg­oldani. Némely vezetőnél a szűk látókör, a szubjektív véle­ményalkotás, magyarán szól­va a bürokrácia csökkenti a munka értékét. Ezekből kö­vetkezik azután, hogy beosz­tottjaikat,, tennivalóikat nem a való tények, hanem egyéni elképzelések, jó kapcsolatok, vagy éppen ellenszenv alap­ján ítélik meg. Ettől is figye­lemre méltóbbak az olyan Mostanában sok szó esik a vezetőkről, a vezetők mun­kájáról, feladatairól. Hogy az életünk különböző fontos posztjain munkálkodó tiszt­ségviselők tevékenysége, ma­gatartása politikai életünk­ben fokozottabban előtérbe került, azért van, mert az élet által támasztott követel­mények / nagyobb fejlődést sürgetnek. A dolgozó nép bi­zalmából vezetni, megvalósí­tani gyakorlatilag is a mun­kásosztály hatalmát, a párt célkitűzéseit: nagy felelősség, nagy dolog. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt kemény harcban született meg az a nagyszerű vívmány, hogy a politikai, gazdasági és kulturális élet legkülönbö­zőbb vezető helyeire munká­sok kerülték. A napokban egy nyugdíjas bányász, aki a fel- szabadulás óta eltelt tizenöt esztendőből mintegy nyolc évet töltött nagyon fontos beosztásban, felidézte azokat az időket. Rengeteg nehéz­ség, tapasztalatlanság, nem egyszer tudatos kártevés gá­tolta munkájukat. De a fele­lősség, a munkásszív, a kom­munista öntudat nem ismert meghátrálást. Ö is és sokan ezrek, tízezrek az országban, a megyében legyűrték azokat, s ma túlnyomó többségük jól végzi munkáját azon a posz­ton, ahová állították. Meg- állták helyüket, mert tanul­tak,! együtt nőttek a felada­tokkal. Nappal dolgoztak, délután gyűléseket tartottak, este. éjszaka tanultak, műve­lődtek. Ma már a vezetők* sokkal jobban, tapasztalatok­ban gazdagodva a nép. a szocializmus ügye érdekeinek megfelelően vezetik, igazgat­ják a politikai, gazdasági és kulturális életet, együtt mű­ködve a dolgozókkal, köny­velhetnek el számos, szép si­kert. Legtöbb vezető nagy gond­dal ügyelt arra, hogy ne la­zuljanak. hanem állandóan erősödjenek azok a szálak, azok a kapcsolatok, amelyek volt munkahelyéhez. volt munkatársaihoz fűződnek. Nemcsak munkájukat, hanem magánéletüket is a kommu­nista szerénység, következe­tesség és emberség jellemzi. Megbecsülésük, elért sike- leik alapvető oka azonban mégiscsak az, hogy nap mint nap a párt, a kormány poli­tikájának. határozatainak megvalósításán munkálkod­nak. Ügy dolgoznak, hogy azok a célkitűzések, amelyek „fent” születnek. ..lent” is. a gyakorlati végrehajtás során is úgy valósuljanak meg, ahogy azt az országos poli­tikai irányvonal meghatároz­za. Bátor állásfoglalással, a kritikai légkör állandó erő­sítésével szereznek maguknak I jelenségek, amikor itt-ott a Biztosítsuk az elhelyezkedést az idén végzett fiataloknak Ebben az évben az általános és középiskolát megyénkben összesen mintegy 3000 fiatal fejezi be. Az általános isko­lát végzett fiatalok közül mintegy 800 főnek, a középis­kolát végzett fiatalok közül 100 főnek nyílik továbbtanu­lási lehetőség magasabb is­kolatípusokban. Ezenkívül kb. 800 főt lehet beiskolázni kü­lönböző szakmákban ipari­tanulónak. A többi, közel 1300 főt kitevő fiatal előtt a munkábalépés problémája áll. Világosan kell látni, hogy az általános iskolából ki­került, tovább nem tanuló fia­talságot feltétlenül munkába kell állítani. A munkába állítandó ifjú­ságot nem az élettől el­szakított, elkülönített terü­letekre kell bevinni, ha­nem be a gyárakba, a nép­gazdaság különböző ágai­nak vállalataihoz, az élet munkára nevelő iskolái­ba. Éppen ezért a fiatalság el­helyezési problémájának meg­oldása a vállalatok kezében van. A vállalatoknak számos lehetőség nyílik a tovább imr nem tanuló fiatalság mun- kábaállítására. Elsősorban a rövidített munkaidejű (4—6 órás) alkal­maztatás formájában. Erre a vonatkozó kormányhatározat és a végrehajtást szabályzó 9/1958. Mü. M. számú munka­ügyi miniszteri rendelet alap­ján a múlt évben bevezetett módszer a legalkalmasabb mind a fiatalok, mind a vál­lalatok szempontjából. Ezért szükséges, hogy a 4—6 órás foglalkoztatás' méreteit mintegy kétszeresére emel­jük. Célszerű, ha a fiatalkorúak jelenlegi rendes, 8 órás fog­lalkoztatását is perspektívá­ban mindinkább szűkítjük, — természetesen a már ilyen munkaviszonyban állók érin­tetlenül hagyásával. Gyakor­latilag ezt úgy lehet elérni, hogy új fölvételek esetén azokon a területeken is, ahol eddig 8 órás munkán is alkalmaztak fiatalkorú­akat, ott most egy fő he­lyett vegyenek fel két fia­talkorút a vállalatok, rövi­dített munkaidővel. Ezzel már ezen a területen is bővíthető a foglalkoztatás. A vállalatoknak meg kell vizsgálni azokat az okokat amellyel sokan érvelnek, hogy a fiatalok foglalkoztatása nem kifizetődő, sőt inkább gazda­ságilag teher a vállalatnak, Az alkalmazás bővítésének fő akadályozója leginkább az, hogy a vállalatok nagyrésze, a vezetők és az ott dolgozók egyaránt nem szívesen foglal­koznak ezzel a feladattal nem érzik eléggé a társa­dalmi jelentőségét s azt elismerve, hogy fontos do­log az ifjúság foglalkozta­tásának biztosítása, mégis azt mondják, hogy csinál­ja valaki más. szűk helyi érdekeket nem képesek a népgazdasági ér­dekeknek alárendelni, nem az egész fejlődést vizsgálják, hanem csak saját érdekeiket tartják szem előtt. Van ta­pasztalat arra is, hogy egyes vezetők elvtelen kapcsolato­kat valósítanak meg beosz­tottjaikkal, amelynek ellen­kező előjelű kísérője a pa­rancsolgatás, utasítgatás. Mind a fegyelmezetlenség eltűrése, a megalkuvás, mind a rosz- szul értelmezett katonai módszerek megvalósítása a vezetésben káros, árt a ve­zetők és a dolgozók kapcso­latának. Sajnos, van példa arra is, hogy némelyek nagy­lábon élnek, erősen • kifogá­solható magatartással vonják magukra a figyelmet. Az ilyen esetek pedig nemcsak a párt ügyének ártanak, de személy szerint annak is, aki elköveti. E káros jelenségek okát mindenek előtt az elbizako­dottságban kell keresni. Több vezetőt megszédítenek a si­kerek, csalhatatlannak hiszik magukat. Ügy gondolják, hogy mindent jól intéznek, nincs szükségük bíráló szóra. Nem kevésbé hozzájárul e dolgokhoz a kényelmesség, amely pedig teljesen idegen a kommunista vezetőktől. Megijedni a nehézségektől és mindent másra hárítani át, nem egyéb, mint kibújni a felelősség alól. hogy nyugodt légkörben, csendesen éldegél­jenek. Ezekkel függ össze, hogy akadnak még vezetők, akik nem sok gondot fordí­tanak politikai és szakmai képzettségük színvonalának emelésére, gondolva, hogy múltbeli érdemeik amúgyis minden feltételt megteremte­nek, amely munkájukhoz szükséges. Nem állíthatjuk azt, hogy nincsennek olyan emberek, akik azért figyelik a vezetők munkáját és magatartását, hogy kisebb hibáikat felna­gyítsák és abból olyan mesz- szemenő következtetéseket vonjanak le, hogy nem érde­mesek az adott tisztség betöl­tésére. De az élet mégis azt igazolja, hogy a dolgozók túlnyomó többsége jószándék­tól vezetve tartja szemét és kezét a vezetésen, tesz ja­vaslatokat, bíráló megjegyzé­seket. A dolgozók döntő több­ségét a szocializmus ügye iránti mélységes felelősség- érzet vezeti amikor felhívják a hibákra a figyelmet és sür­getik, hogy a vezetés tegyen gyors és határozott intézke­déseket azok kijavítására. Vezetőink túlnyomó többsé­gében megvan az a képzett­ség, hogy reagáljanak ezekre a jelzésekre. Tudják azt, hogy a kommunista vezető szoros kapcsolata a dolgozók­kal volt és marad a jövőben is elsőrendű követelmény po­litikai, gazdasági és kulturá­lis életünk gyors fejlődésének, a dolgozók, valamint a párt és a kormány között állan­dóan erősödő bizalomnak. Tudják azt, hogy az embe­rek nagy többsége az egyes vezetők munkáján és maga­tartásán keresztül mond vé­leményt a párt és a kormány munkájáról, irányvonaláról. Vezetőink eddig elért sike­rei jórészt biztosítékai an­nak, hogy a jövőben mind több lesz munkájukban és magatartásukban a jó, a he­lyes és mind keményebb küz­delem folyik majd a negatív jelenségek leküzdésére. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy tovább emelkedjék a veze­tés színvonala, mindjobban megfeleljen azoknak a köve­telményeknek, amelyet a szo­cializmus ügye mind itthon, mind nemzetközi vonatkozás­ban megkíván. A fiatalság számára mun kaalkalmat teremteni magá nak a vállalatnak is érdeke, hiszen részben a saját dolgo­zói gyermekeiből van szó részben a vállalat saját jövő­jéről. A vállalatok dolgozói is kiöregednek* az utánpótlást is a korán bekerült, az adott üzemben betanuló, odaszok­tatott fiatalokból a legtermé­szetesebb kinevelni. Egy érdekes kirándulás A TIT és az IBUSZ július­ban négynapos Balaton-körüli autóbusztúrát szervez. A tú­rán résztvevők a magukkal vitt sátrakat verik fel estén­ként és az éjszakákat így sá­tortáborban töltik. Aki sze­reti a Balatont és a roman­tikát, ne maradjon el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents