Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-11 / 55. szám

Tizennégy év eredményeiből Szécsény, 1959. A jelszabadulás után 14 esztendő. A történelemben nem nagy idő, de ennek a járási székhelynek olyan, mintha ki tudná hány évtized múlott volna el. ök nem is az időben mérik a múlást, hanem az előrehaladásban. Tizennégy esztendővel ezelőtt egy romhalmaz volt Szécsény. Talán megyénk egyetlen helye, ahol legborzalma­sabb pusztítását hagyta maga után a há­ború. Ahogy mondják, hajnaltól estéiig két­szer is gazdát cserélt. Ügy fekszik a község, mintha egy nyitott tenyéren lenne. Nincs hegy, völgy, ami megvédje. Nem is maradt egyetlen ép háza sem. Azon a téli reggelen, amikor elült a há­ború vihara és odraikból fázva, félve, re- ménytvesztve előbújtak az emberek, nem Hogy mit jelentett az el­múlt tizennégy év Szécsény történetében? Nagyon, nagyon sokat! Tények és számok iga­zolják, a megváltozott embe­rek bizonyítják! Sokat jelen­tett a csaknem másfél évtized a község életében, még töb­bet az emberek jólétében. Ma Szécsényben több mint ötezer lelket számlálnak, két ezerrel többet, mint a felsza­badulás előtt. És ezeknek az embereknek, i aikik a felszaba­dulás előtt Dr. Grosz Jenő, Szabados Gyula, vagy a Ve- lics földbirtokosok földjein dolgoztak éhbprért, látástól — vakulásig, új lehetőségeket biztosított a nép állama. Mi is volt 1945 előtt Szé­csényben? A földterület mint­egy 5300 kateszteri holdjából több, mint 3600 holdat a földbirtokosok bitoroltak. Ezen kívül pedig alig akadt valami munkalehetőség, ha­csak nem vesszük annak a nagyon kis létszámmal dolgo- A romoknak nyoma sincs. Duzzad a köz- zó téglagyárat, vagy a még hitték, hogy egyszer lesz 1959 nyársütötte napja. És íme, 1959 esztendeje van. Remény­től gazdag és már nemcsak a mát, hanem a holnapot mutatva. ség az erőtől. Peng a kasza, aratják a gabo­nát és amit a tenyérnyi síkság nem adott a háború alatt, adja most sokszorosan. Gaz­dagon terem. Az ^emberek, akik fázósan, reménytvesztve 14 évvel ezelőtt előbújtak odraikból, ma az életkedvtől telítettek. Munkával köszöntik a hajnalt, fehér házaikon ragyog a napfény, gazdagodik tudatukban, hogy érdemes volt az elmúlt 14 esztendő munkája. Szécsény virul, gyarapodik, megy a daloló holnapok felé. Ahol a község dolgait intézik Tiszta, barátságos a tanács­elnök szobája. Benne kis asz­tal, két öreg fotel, körbe szé­kek. A fal mellett nehéz pán­célszekrény. Faragott íróasztal, rajta az akták sokasága, s a csaknem örökké csengő tele­fon. Ékessége az asztalnak a metszett virágváza — benne sötétvörös és fehér rózsa. Az asztal mögött ül az elnök: Tóth Sándor elvtárs. Még jó­formán szét sem nézett a ..portán1', az ajtón máris ko­pogtatnak, jönnek a felek. Egymásnak adják a „kilin­cset“, mindenki a maga gond- ját-baját tartja a legfon­tosabbnak, azt, az övét kell a legsürgősebben orvosolni. Érdemes néhány percet el­tölteni ebben a szobában. Egy falu, Szécsény lakóinak problémáival lehet itt megis­merkedni. Az egyik ezzel, a másik azzal kopog be a ta­nácsházára, s várja a jó szót, várja, hogy segítsenek megol­dani problémáját — amit egy­magában képtelen. Hallgassuk hát ezeket a panaszokat. Idős asszony kíséretében fiatal, alig 18 esztendős leány kér bebocsátást. Határozot­tak, úgy érzik, jó helyen ko­pogtatnak. Nem mutatkoznak be, mert itt a tanácson min­denkit ismernek a faluból. Én is úgy tudom meg: Sár­közi Erzsébet az érkező édes­anyjával. — A kislány most végzett a salgótarjáni gyors- és gép­író iskolán. Tudja, elnök elv­társ, nagyon kellene a pénz. Segítsen abban, hogy a leá­nyom álláshoz jusson. — Kitüntetéssel végeztem az iskolán — dicsekedik a kis­lány, s máris nyújtja azt az ezt a munkát is szívesen vég­oklevelet, amelyet az orszá- zik Szécsényben, mert a ve- gos gyorsíró és gépíró ver- zetők a falu lakóinak bizal- senybizottság az 1959. évi ta- mát élvezik, ők küldték oda, nulói gépíróversenyén Sárközi Erzsébetnek állított ki, „Nóg- rád megye legjobb verseny­zője“ cím birtokosának. Néhány perc telik csak el, s az intézkedés máris megtör­tént. — Igen, ilyen, éppen ilyen kell — mondja az elnök szinte alig hallhatóan, s máris a járási tanács mezőgazdasági osztályára küldi az anyát és lányát, ott, ott van éppen most szükség az ilyen munka­erőre. Fiatal asszony érkezik. Ar­cán látni, hogy megtört. Férje napokkal ezelőtt hagyta ott hathónapos gyermekével. A beszélgetés során egy asz- szony tragikus élete rajzoló­dik ki. A férj, aki traktoros volt, itt hagyta a családot, az ország másik részére vándo­rolt. Az asszony megélheté­sét keresi. — Segíthetünk. A termelő- szövetkezetben volt egy hold háztáji földjük. Most már ne csak azon dolgozzék, hanem a közösben is. A gyermekről gondoskodunk, azonnal bölcső­débe helyezzük ‘ — így a ta­nácselnök. Az asszony gondolkodik. Mit tegyen? A gyermekéről, meg a saját sorsáról van szó. Jól jönne a munkaegység, meg a föld termése is — segítene sokat hirtelenjében. S míg az asszony, G. F.-né így tűnődik magában, újabb tanácsokat is kap. — A bíróságon keresse az átmeneti gyerektartást, mivel csak csökkentett időben tud dolgozni. Véleményem mégis az lenne, hogy a gyermek ér­dekében keressék a megegye­zést. S mivel G. F. a tsz-ben volt traktoros, az asszony még azt az ígéretet is meg­kapja, hogy férje ügyének tárgyalásánál ott lesz a tanács képviselete is. Egymást váltják az embe­rek. Rigó Vince 61 éves ter­melőszövetkezeti tag is pa­nasszal érkezik. Még február­hogy vezessék, irányítsák a falut hogy segítsenek ügyes­bajos dolgaik intézésében. És Szécsényben nincs is ezzel semmi baj. Senki sem hagyja el úgy a tanácsházát, hogy ne segítettek volna rajta. kisebb tejüzemet, — bár ezek is idényszaki foglalkozást biz­tosítottak. És ahogy az ország vala­mennyi településén, úgy Szé­csényben is nagyot fordult a kerék. Közvetlen a felszaba­dulás után jogos birtokosa vette tulajdonába a földet, a dolgozó parasztság. Nem ke­vesebb, mint 368 család ka­pott földet, 320-an pedig ház­helyhez is jutottak. Megkez­dődött a lüktető élet, újat építettek az emberek, meg­változott gondolkodásuk, élet- felfogásuk. Nézzük csak a fejlődést. Szécsény lakosságának össze­tételét vizsgálva megállapít­hatjuk, hogy a lakók nagy többsége az üzemekben keresi megélhetését. Többen helyez­kedtek el a kereskedelemben, s csak alig 30 százaléka fog­lalkozik földműveléssel a la­kosságnak. S hogyan jöhetett ez létre? Úgy, hogy egy egész sor új munkalehetőség nyílott a falusiak előtt, egy egész sor új üzem létesült ebben a köz­ségben is. Igen jelentős új létesítmény a Háziipari Szövetkezet. Itt átlagosan több mint 200 főt foglalkoztatnak, s a dolgozók átlagos keresete is meghalad­ja az 1300 forintot. Termé­kük eljut csaknem a világ minden tájára, termelésük 95 százalékát exportálják — sok dicsőséget szereztek már a magyar háziiparnak. A tejüzem termékei híresek Nyugaton csakúgy, mint Egyiptomban, Szíriában, egész Távol-Keleten. Naponta 8000 liter tejet, 4—5 ezer liter tej­színt dolgoznak fel, a régi 10-12 fővel szemben ma 100 embert alkalmaznak, biztosí­tanak azok számára kenyér- kereseti lehetőséget. Mitöbb, a ■ fiatalok foglalkoztatásáról sem feledkeznek meg. A világhírességek mellett beszélhetünk az országosan elismert Tangazdaság munká­járól, a Kisipari Termelő Szö­vetkezetekről, a gépállomás­ról, a Vegyesipari Javító Vál­lalatról, ahol az emberek szá­zait foglalkoztatják, ahol a dolgozók fizetése egyetlen üzemnél sem kevesebb az 1300 forintnál. A téglagyárak­ban is sokat változott a hely­zet. Legtöbbet talán itt keres­nek a dolgozók, átlagosan 1720 forintot. Van is bőven munkájuk. Míg 1945 előtt évente alig 1 300 000 téglát gyártottak, most a két üzem­ben több, mint 13 millió tég­lát készítenek egy év alatt. Ezzel segítik a lakásépítkezé­seket, ezzel a termelőszövet­kezetek fejlődését. Az első félévben például 600 000 tég­lát gyártottak terven felül, amit a termelőszövetkezetek építkezéséhez adtak. Az új munkalehetőségek, a megnövekedett kereseti for­rás, a dolgozók jólétéhez ve­zet. Nem is kell sokat számí­tásba venni, csak azt, hogy a felszabadulás óta 269 új, két­szobás lakás épült a község­ben, vagy azt, hogy a földmű­vesszövetkezet üzleteiben egy évben 33 millió forintot vá­sárolnak a község lakói, már­is azt látjuk: megváltozott minden, jólétben, boldogság­ban élnek a szécsényiek. A megváltozott községért Sok új épült már Szécsény­ben azóta, amióta a község­fejlesztést bevezették. Ilyen például a 800 000 forintos költséggel létrehozott új nép­fürdő — a kazán megérkezése után azonnal üzemeltetni tud­ják. A törpevízmű, amely tíz közkútnak és a fürdőnek biz­tosítja a vizet — beruházási költsége meghaladja a 700 000 forintot. Több mint 1 sére. Ezt az összeget is a la­kosság kívánságát figvelembe- veve használják fel. Csomagolják a világhírű rokfort sajtot. Képünkön Géczf Aranka, Sárközi Jánosné és Gyenes Éva dolgozik. A termelőszövetkezetben Szorgalmas, okos, dolgos a daságukon belül kertészetet, emellé még baromfitelep földművelő nér>p Sm'cénvnolí Csak a nalántákból eddie már sít.ése s eev naev fivümö lete­földművelő népe Szécsénynek. Csak a palántákból eddig már sítése, s egy nagy gyümölcsös Jelentős számát adják a köz- 12 000 forintot jövedelmezett, telepítése. Nagyon jó a terü­ségnek. De már közülük is De ott van a másik nagy jö- létük, lehet tervezni hozzá« sokan elválnak az egyéni kö- vedelmezőségi forrás is, a házi gazdagon fog fizetni, kilométer hosszúságban bőví- töttségtől, az újat, a közöset vá- marhaállomány. .Jelenleg 25 tették a villanyhálózatot is, 150 család részére most kap­A tagok szépen gyarapod­lasztják. Akik még az egyé- darabot hizlalnak, de harminc- * említettük ki gyor­ni parcellákon maradtak, ra akarják emelni. Azonkívül wsabban Jurfcsek csolják majd be a villanyt, azokat foglalkoztatja a gondo- kilenc a hízósertésük száma. , ’. Tás7hprpnvj p~i út De sorolhatnánk tovább a lé- lat, a közösbe lépés gondolata. Ezek mind nagyon gazdag “ e itettek A többieknek Ma persze a munka az, amely pénzforrások. És ki tudna ._ „ __ t esítményeket, akár a piactér építésével, akár azzal a 9 kitölti minden percüket. De a mind elsorolni, amivel foglal­kilométer járdával, amelyből szabadidőben, a fehérasztal koznak, hiszen szép, nagy ga­két kilométert láttak el, vagy helyezésével, hogy bitumennel mellett rendszerint szóba ker a mozi át- rül. kultúrál- A községben már működik is takaros a portájuk és gyara­podnak. már azért sem tabb körülmények között Iá- egy termelőszövetkezet. A II. fogassák a filmszínházat a falu lakói — mind-mind a községfejlesztési alapból ké­szült el. Rákóczi Ferenc. 310 holdjuk van és 37-en vannak hozzá. A harminchét tag nem él rosz- szul. Igaz, egyikük jobban a A község fejlődése most sem másikuk kevésbé. Minden át­állt meg. Az idei községfej­lesztés újabb lehtőségeket nyit meg a falu előtt. Ebben az­tói függ, hogyan állnak a mun­kához. A termelőszövetkezetnek az bona területük van, már vág- Munkájuk ják is. Jól fog fizetni, az már volt eddig hiábavaló saját éle- biztos. Az egyéniek ilyen át- tűk megjavítása mellett, hogy lagtermést nem érnek el. De az egyéniek közül példájuk mégis, a terveik az, amely láttán tavasszal 27-en a közös megragadja az embert, amely útjára tértek. Az újonan be­mutatja, hogy nem állnak lépők őszre kezdenek, önálló meg egy helyen. Ebben szere- termelőszövetkezettel és biztos pel a méhészet létesítése, s megtalálják számításukat. évben 242 000 forintot költe- elmúlt évben nem volt rossz nek a falu szépítésére, csino­sítására, új létesítmények épí­tésére. Csak útépítésre 256 400 a jövedelmezősége, de ebben az évben még emelni akar­ják. És hogy emelni tudják, forint áll a község rendelkező- azt mutatja: létesítettek a gaz­Ezt is orvosolják A számtalan pozitív ered- épít, mény mellett — így megakadályozzák, talán már hogy a kellemetlen bűzt elő­csak szokásból is — hibát is idéző szennyvíz ne kerüljön kerestünk ebben a faluban, lakott területen a patakba. de mi nem Mert eddig is az volt a baj, hogy bírál- hogy ez az anyag itt bomlás­a Tejipari nak indult, ez okozta a kel­Bizonyára van is, akadtunk rá. S junk, felkerestük Vállalatot is, ahol a szécsé- lemetlen szagot. Most a zárt nyiek nagyon régi, fájó ban leesett a ‘szekérről, be- P°ntia’ a , Szentlélek-patak sorsa felöl érdeklődtünk. tegállományban volt. Az SZTK egy fillért sem fizetett táppénz címén. Az intézkedés gyors volt. Telefonbeszélgetés az SZTK alközpontjával, ahol azt ígérték, még aznap pos­tázzák. És ha ez igaz, akkor Rigó Vince már átvette a tör­vényesen járó táppénzét — érdemes volt a tanács segít­ségét kérni. Horváth Barnáné a Háziipari Szövetkezetben népművészeti szőttessel függönyt sző. Ugyanis ez a patak súlyos ka­pitalista örökség, ahogy ezt Hopál elvtárs, a tejüzem ve­zetője is mondotta, kellemet­len bűzt áraszt a faluban. Ezért akartuk bírálni a taná­csot, a tejüzemet.. Nos, ez nem sikerült. Nem sikerült azért, mert éppen lá­togatásunk napján kezdték Naponta nem kevesebb, a Szentlélek-patak hely­mint 80-100 ember keresi rea lrtesa . Ugyan15 a Tejipari fel a szécsényi községi taná- Vállalat 120 000 forintos kolt- csot. Nyolcvan ember, nyolc- séggel 500 méteres távolság­van különböző probléma. De ban zárt csatornarendszert csatornarendszert derítővel és zsírfogóval látják el s az árok végleges kitisztításáig is meg­szűnik a bűz, teljesül a szé­csényiek régi kívánsága — tiszta lesz a levegő ezen a tájon is. A termelőszövetkezetért A szécsényi Vegyesipari Vállalat befejezte a magyar- géci Marx Károly Termelőszö­vetkezet 50 férőhelyes istálló­jának átalakítási munkáit. Az istállót a napokban műsza­kilag is átveszik. A vállalat legközelebb Ságújfaluban épít 50 férőhelyes istállót. Érdekli a szécsényi gazdákat, hogy milyen eredmények el­érésére képesek a termelőszöve tkezetek; azért látogattak el május végén a dunántúli koppánmonostori Dózsa Termelőszö­vetkezetbe. Szécsény, 1959. Így élnek ők, a régen uraktól elnyo­mott, háborútól mélyen sújtott emberek. Élnek, alkotnak, terveznek. Esténként, mikor az alkony hazahívja őket, szórakozni indulnak. Várja őket a régi földesúri kastély helyén újonnan nőtt szövetkezet, ahonnét lágyan szól a ze­nészek csalogató muzsikája. Így élnek ők, a munkások, parasztok, iparosok és értelmiségiek, a mi megyénk ked­ves, szorgalmas emberei. Így, 1959-ben. Bobál Gyula Somogyvári László

Next

/
Thumbnails
Contents