Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-04 / 53. szám

4 NOSRADI NlPOJSAS 1959. július 4. Nagy sikerrel mutatkozott be a helbrai ifjúsági kórus Szerdán este az acéláru­gyári kultúrotthonban közös hangversenyt adott a váro­sunkban cseretáborozáson tar­tózkodó helbrai énekkar és a salgótarjáni Űttöröház ze- nßkdTCL. Nehéz lett volna eldönteni, a színpadon volt-e nagyobb az izgalom, vagy a teremben. A közönség — jórészt acél­gyáriak - ugyanazért izgult, mint a szereplők: jaj, csak minden jól sikerüljön; hi­szen ismerőseik álltak a szín­padon. mivel délelőtt a kó­rus az acélárugyárat láto­gatta meg. A terem teljesen megtelt. Megnyitóként az énekkar és a zenekar a német és a magyar himnuszt adta elő. A közönség meglepetéssel hall­gatta. hogy a kórus a ma­gyar himnuszt magyarul éne­kelte. Rövid üdvözlések kö­vetkeztek ezután. Juhász Béla, az Úttörőház igazgató­ja, majd az acélgyári kultúr- ház igazgatója köszöntötte a vendégeket, és sikeres sze­replést kívánt számukra. A jókívánságokat Horst Becker, az énekkar vezetője köszönte meg. Már baráti meghitt han­gulatban kezdődött meg a hangverseny. A vendégek tiszteletére a zenekar Füzess Zsigmond vezényletével há­rom német művet játszott. Ezután az énekkar követke­zett. A kórus többségét ki­tevő leányok arca piros volt, akár a színpad körfüggönye. A kezdeti izgalmat, feszélye- zettséget igen hamar leküz­dötték és bátran, lelkesen, fiatalosan szállt az ének. Mű­Az illetékesek figyelmébe! A Csizmadia út 33-as számú háza előtt az esőzések hatására az útburkolat megrongálódott, a víz majdnem az úttest közepéig mosta ki a köveket. Az út mel­lett futó árok elég mély ahhoz, hogy az út hibája következtében komolyabb baleset is bekövetkez­hessen. Tudjuk, hogy a Csizma- dia-út és a mellette levő patak rendbehozására a tervek már el­készültek, de nem lehet addig várni ennek a szakasznak a ki­javításával. A balesetek elkerü­lése érdekében sürgős intézke­désre van szükség. sorukat változatosság jelle­mezte, noha többségben moz­galmi dalokat énekeltek. A hálás közönség többször új- ráztatott velük, és nagy taps­sal jutalmazta a kamarakó­rus néger spirituáléját és a vidám dalokat. A szólókat Winfried Dach, Hans Zinke és Sigfried Lenert énekelte. A német fiatalok a legna­gyobb közönségsikert a ma­gyar népdalok eléneklésével érték el. Magyarul szárnyalt a dal, és a közönség sokat derült érdekes, bájos kiejté­sükön, majd fergeteges taps zúgott sokáig. A hangulat akkor hágott tetőpontra, ami­kor az énekkar egyik része — csinos kislányok — a ber­lini építkezésekről szóló dal éneklése közben a nézőtérre jöttek és táncra kérték a kö­zönséget. Keringőző párokkal telt meg a verém, és a szín­padon is folyt a tánc. A kó­rus• és a zenekar közös szá­mai zárták be a műsort. Nagy figyelemmel hallgatta a közönség Fritz Artmann, az eislébeni zeneiskola taná­rának zongoraszámait és Fü­zes Marika hegedűszólóját is. A hangverseny végén az acélgyári dolgozók nevében ajándékot és virágcsokrokat nyújtottak át az énekkarnak szép, értékes műsoráért. Horst Beck er köszönő szavaiban ar­ról beszélt, mennyire meg szerették városunk népét, és szeretnék újra viszontlátni a larjáni közönséget. A német fiatalokat a mű­sor után az acélárugyári KISZ-szervezet látta vendé­gül vacsorára. KOJNOK NÁNDOR A Balassagyarmati Megyei Kórházban 34 ágyas szülészet működik Annak ellenére, hogy kedvezőtlen körülmények között dolgoz nak orvosok és ápolók egyaránt, munkájukat mégis lelkiismere tesen, becsülettel végzik. A szülészet érdekességhez jutott el Pénteken reggelre megszületett az 500. gyermek — január elsejé tői számítva. Képünkön Csaba Júlia madám a „legifjabb” gyér meket dédelgeti. Tanévzáró hangverseny Nagybátonyban Kormányzatunk messzeme­nő gondoskodása folytán né­hány hónappal ezelőtt meg­nyílott Nagybátonyban Nóg- rád megye második állami zeneiskolája. A fiatal iskola iránt oly nagy érdeklődés nyilvánult meg a munkás- és bányászgyermekek részéről, hogy már az első tanévben több mint 200 tanuló iratko­zott be. A kis zeneiskolások eredményes munkájának bi­zonyítéka volt a napokban lezajlott tanévzáró ünnepély, melynek keretében a fiatal zeneiskola második növendék- hangversenyére került sor. A kiváló tanulók megju- talmazása után a zeneóvodá­sok léptek színpadra, majd az énekkar mutatkozott be Kelemen Xmréné vezetésével. Az együttesek számait a szó­listák követték. Figyelemre­méltó a kis hangszeres mu­zsikusok kimagasló eredmé­nye nemcsak a hegedű és gordonka, hanem a fa-, illet­ve rézfúvós szakon egyaránt. Szűts Pál igazgató tanév­záró beszédében az iskola helyzetéről szólt és kérte a szülőket, a párt-, tanácsi és tömegszervezeteket, a bánya­tröszt vezetőségét, hogy mi­ként eddig, továbbra is fél­tőn dédelgessék a gyermek­cipőkben topogó intézetet, míg megizmosodva Nagybá- tony és környékének állandó zenei bázisává nem válik, Előttük is hajtsunk zászlót Idős harcosokkal beszélgetni mindig tanulságos, jóleső érzés. Már csak azért is, mert olyan időket, emlékeket ele­venítenek fel, amelyek megismerése igen hasznos a fiata­labb nemzedéknek. Nem kevésbé hasznosak azok a több­ségükben hasznos elgondolások, tanácsok, amit 5—6 évtized élettapasztalata sűrített össze ezekben az elvtársakban. Egy ilyen hasznos megjegyzést hallottam a napokban, három nyugdíjas bányásszal beszélgetve. Nagyon helyeslik, hogy az utóbbi években a párt és a kormány különös gon­dot fordít az 1919-es harcok résztvevőinek elismerésére. Nemzeti* történelmünk legszebb időszakát, a Tanácsköztár­saság dicsőségét alkotóinak, védelmezőinek megbecsülését külön is aláhúzza mai munkásrendünk. S ebben a nem könnyű munkában, nagy körültekintéssel végzett feladat­ban vannak még olyan részek, amelyet nem teljesen oldot­tunk meg. Az előbb említett három idős elvtárs éppen azt tette szóvá, hogy annak idején számosán voltak olyanok, akik nem vehettek részt a fegyveres harcokban, mert arra kap­tak parancsot, hogy a termelés frontján álljanak helyt. A Salgótarján ellen irányuló bekerítő intervenciós hadműve­let idején például egyedül a rónai bányászok termeltek sze­net. Az acélárugyári és tűzhelygyári munkások akkor több olyan fontos terméket készítettek, ami elengedhetetlenül szükséges volt a vörös hadsereg sikeres harcaihoz. Egykori feljegyzések arról szólnák, hogy május közepén 265 vagon, május végén már 280 vagon szén hagyta el a nógrádi bá­nyákat. A parancsot a bányákban, a gyárakban is becsü­lettel teljesítették a salgótarjáni és környéki munkások. Igaza van a három idős elvtársnak, amikor javasolják, hogy a fegyveres marcok hősei mellett soha ne felejtkez­zünk meg a termelésben is derekasan helytállókról, ami­kor zászlót hajtunk a Tanácsköztársaság emléke előtt.- hg ­Megbeszélést tartottak TBC- szakorvosaink Ahogy lesz, úgy lesz...? Pattog a labda a kopott zöld asztalon, amelyen a háló is szakadozott már. A terem egyik végén két asztal és egy szekrény áll, a másik végén egymásra halmozott székek. A zöld asztal mint egy oázis terpeszkedik a terem köze­pén. Itt „szórakozikV estén­ként 20-30 fiatal. A pásztói községi KISZ-szervezet helyi­ségében vagyunk. Este 8 óra után — sokszor előbb is — bekapcsolják a rádiót is és valaki megkeresi a „legritmusosabb” zenét. Ki­nyitják a szekrényt is, amely­ben könyvek vannak. Sokan szeretnének olvasni, de ez nem könyvtár. Az egyik KISZ-tag árulja bizományos­ként a könyveket. Itt cso­portosulnak néhányan s né­ha azért elkel egy-egy szel­lemi portéka. Az egyik asz­talon sakkozik két ifjú és a legizgalmasabb lépésnél a zöld asztal labdája a figurák közzé robban, borzalmas pusztítást végezve. — Az anyátok keservét! Az ember nem játszhat nyugod­tan — süvíti egyikük. Foly­tatja is, de ezt már nem írom le. Az ajtó is nyílik néhány­szor. Leányok néznek be, de tovább mennek. Hová? Me­leg van. Már lehet az utcán sétálni. Mikor a fiúk asztali­teniszeznek, a leányok rit­kán jönnek be. Valaki meg­szólal mellettem a játékosok­ra mutatva. — Ezek mindig idetolják a képüket és ők akarnak ját­szani állandóan, pedig na­gyon esetlenek. Gyakorlatlanul ütögető fiúk álltak az asztalnál éppen. Meglepett, s megdöbbentett ez a hang. Paranics Jancsi, az egyik vezetőségi tag fá­radtan legyint, mikor kér­dően ránézek. — Annyit beszéltünk már a viselkedésről, modorról, hogy belefáradtunk. Nem lenne itt hiba, ha rendes he­lyisége lenne a szervezetnek. Jancsi még sokáig panasz­kodik. Közben megérkezik a KISZ-titkár, Tóth Pali is. Mindjárt a tánccsoport tag­jait keresi, próbájuk lenne, de csak kettőt lát közülük. — Persze elmúlt május el­seje, az anyák napja, feles­leges próbálni, — mondja. Megállunk ketten az egyik sarokban és ró.mutatok a zsi- vajgó fiatalokra. Érti a ki­mondatlan kérdést. — Kicsi a terem. Ha a fiúk ütnek, néni próbálhatnak a táncosok. Legalább két terem kellene. És a bajok fő oka, a te­remhiány mindenben vissza­tér. Felteszem néhány fiatal­nak a kérdést: van-e a szer­vezeti életüknek valami célja? Homályosan beszélnek célokról, néhány konkrét ter­vet is említenek. A megvaló­sítással már bajok vannak. A szervezet 60—70 tagjából alig 20-an dolgoznak. S ez a munka is szervezetlen. Olyan a szervezet, mint egy beteg szív, gyakran kihagy. Hiány­zik a közös céllal megszer­kesztett munkaterv. Az el­múlt fél évben alig emlékez­nek egy taggyűlésre is. Ta­lán egy sem volt. Tóth Pistát is itt találom esténként. Korábban ő volt itt a KISZ-titkár. — Nem törődnek velünk — mondja és legyint egyet. Itt is csak beszélnek sokan s mikor cselekvésre kerül a sor, mindjárt kevesebben lesznek. A törődés bizony elmarad a párt és az állami vezetők részéről, de nem nagyon di­csekedhet ezzel a járási KISZ-bizottság sem. Pista el­mondja, hogy korábban volt itt olyan ifjúsági vezető is, aki a szervezet pénzét ma­gáncélokra használta. De olyan is volt, akitől jól meg­tanulhattak inni a fiatalok. — S ezt sokan tudják, de senki sem beszélt, még a fia­talokkal ezekről a dolgokról. Ha történik valami, a talál­gatásokból sok ferdeség szü­letik — mondja Pista. Hiányzik az őszinte szó is, amely nélkül elképzelhetetlen a fiatalok munkája. A szer­vezet vezetősége nagyon gyen­ge, hiszen elemi dolgokat is csak_ üggyel-bajjal tudnak megoldani. Paranics' Jancsi azt mondta nekem, hogy nem lennének . vezetők, ha nem éreznének felelősséget a fiatalok iránt. A felelősség érzése még csak óhaj. Ha tettekig nem jutnak el, nem ér semmit. A kommunista közösségekről kérdezősködni sem merek. A fiatalok közül nagyon keve­sen olvasnak újságot, köny­vet már többen. Sajnos, a fiatalok érdeklődésének nem 1959. június 27-én, szomba­ton a balassagyarmati Palóc Múzeum nagy előadótermé­ben tartotta második ne­gyedévi kibővített munkaér­tekezletét a Nógrád megyei TBC szakhálózat. A gyűlés 10 órakor kezdődött dr. Ba­logh Oszkár megyei TBC Gondozó Intézet igazgatójá­nak megnyitó szavaival, majd Pelle János járási VB elnök elvtárs köszöntötte a nagy­gyűlést. A több mint 140 fő­nyi közönség előtt dr. Zeke Lajos, a balassagyarmati TBC Gondozó Intézet vezető orvosa az újjáépült TBC gondozó történetéről és jelen munkájáról számolt be rö­viden. Beszámolójában el­mondotta, hogy megyénk párt és tanácsi apparátusá­megfelelő kielégítése odaveze-) tett, hogy kielégülnek egy-l egy ping-pong partiban.) Becze Jóska így fogalmazza$ meg véleményét: — Ide sokan járnak, de\ nem úgy, mint egy szerve-} zetbe. Csupán azért, mert) Pásztón nem lehet máshová} menni. Ez szomorú igazság, de) ezen lehetne segíteni. A he-( lyi pártszervezet segítségére,, irányítására nagy szükség! lenne. Éjfél felé hajlik az) idő. Megszólítok még egy zö-? mök, csupa mozgás fiatalt J Neked mi a véleményed a\ szervezetről? — Lehet ping-pongozni, né-< ha zenét hallgatok és ez jó.' Társadalmi munka? öntevé-< kény ség? Ritkán beszélünk az ilyesmiről. Ismeri ezt a, dalt? Ahogy lesz, úgy lesz .. ■' mondja és kacsintva mutat} az egyik leányra ... Sok becsületes fiatal jár a\ pásztói községi KISZ-szerve-, zetbe, mert itt szórakozást,1 ismeretszerzést remélnek. A mostoha viszonyok és a szer-t vezetlen ifjúsági munka ve-} zetett odáig, hogy sok eset-i ben erkölcsi gátlástalanság is1 erőt vesz egyeseken. Mert, ilyen is történik. Ha a fiata-< lókat nem irányítjuk, nevel-' jük, az olcsó és tartalmatlan£< „szórakozások” felé hajlanak.>} Pásztón is tanulnának a fia-} talok. De sajnos, hiányzanak a tanítók, az ifjúsági veze-\ tők. S ne felejtsük el, hogy1 az ifjúság ügye nálunk tár-} sadalmi ügy és az ifjúsági< vezetők a községi pártszer- ‘ vezet eziránti felelőssége vég­re már nyilvánuljon meg a, tettekben. PÁDÁR ANDRÁS nak az egészségüggyel kap­csolatos messzemenő gondos­kodása és támogatása ered­ményeképpen épült újjá a balassagyarmati TBC Gon­dozó Intézet. 1958 decemberében meg­nyílt Nógrádgárdonyban egy 100 ágyas megyei TBC gyógyintézet, amely a jövő években még kö­rülbelül 100 ággyal bő­vül. Napjainkban bővül és szépül a rétsági, de legfőképpen a salgótarjáni megyei TBC Gondozó Intézet is. Ezután dr. Böszörményi Miklós kandidátus, az Orszá­gos Korányi TBC Gyógyinté­zet igazgatója tartotta meg nagy érdeklődéssel és figye­lemmel kísért magasszínvo­nalú előadását: „A területi TBC gondozó intézetek mun­kájának helye az egészség- ügyi ellátásban, és a gümő- kór modern szemlélete” cím­mel. Majd dr. Balogh Osz­kár főorvos számolt be a ta­vasszal megyénkben megin­dult tuberculin szűrés és BCG védőoltások eddigi ered­ményeiről. Igen értékes vita alakult ki a megyénkben végzett tüdőbeteggondozás gyakorlati kérdéseiről. A vi­tában résztvevők beszámoltak a TBC elleni küzdelemben elért szép eredményekről. A jelenlevő állatorvosi kar nevében a Földművelésügyi Minisztériumból dr. Karde- ván főáilatorvos is felszólalt, aki ,a szarvasmarha gümőkór- ral kapcsolatos problémáról beszélt. Pelle János, a ballas- sagyarmati járás VB elnöke és Bodnár József, szécsényi járási VB elnök elmondották, hogy a párt és tanácsi funkci­onáriusok, valamint az orvosok együttműködése, mely az utóbbi években egyre jobban tapasztalha­tó, rendkívül eredményes és hasznos volt és a továbbiakban a szocia­lista egészségügy kialakításá­ban ezen az úton kell tovább haladnunk. A felszólalások egy részét dr. Balogh Oszkár megyei főorvos foglalta össze, majd nagy általánosságban a nagy­gyűlés munkáját dr. Mosoly­gó Dénes miniszteri osztály- vezető méltatta és értékelte. Örömmel üdvözölte azt az új szellemet, amely Nógrád me­gyén belül a párt és a ta­nács vezetőit, a megye or­vosait és TBC-szakhálózatát áthatja a közös munkával, a TBC elleni küzdelemmel kapcsolatban. A zárszót dr. Bánhegyi István megyei fő­orvos tartotta, aki elisme­rően nyilatkozott a nagyszá­mú, lelkes hallgatóság érdek­lődéséről, aktív részvételéről, és további jó munkát kíván­va, a nagygyűlést bezárta. Fiileken vendégeskedtek a salgótarjáni liatalnk A salgótarjáni Sztahanov úti fiúiskola színjátszócso­portja és a Zeneiskola ta­nulóiból alakult kisegyüttes a napokban Füleken jártak, ahol 'jólsikerült előadáson mutat­koztak be. Az iskola tanulói nagy sikerrel adták elő a vá­rosi és megyei ifjúsági sereg­szemlén díjat nyert Rozma- rin című mesejátékot Csíki Mária tanítónő vezetésével- A 'műsor színvonalát emelte Váczi Gyula zeneiskolai igaz­gató, zongoraművész és a zeneiskola növendékeinek nagysikerű zeneszámai. A salgtóarjáni 25 tagú kul- túrcsoportot szeretettel látták vendégül a füleki magyar és szlovák nyelvű iskola úttörői. A találkozónak nagy jelentő­sége, hogy elősegítette a cseh­szlovák—magyar kulturális kapcsolatok kialakulását, ba­ráti közelséget teremtett a füleki és salgótarjáni fiatalok között. Jobbágy Gusztáv Tőcuzn&s rendeznémjek a széeiényi (óldnuieieAÁZúnetkezethen A szécsényi földművesszövetke­zet 1 hónap alatt rendezett egy tejtermék bemutatót, egy kozme­tikai kiállítást, és e héten ren­dez egy üveg? díszműáru, és műanyag kiállítást. Ezek a rendezvények és kiállí­tások nem múlnak el nyomtala­nul - a dolgozók szeretik és beszélnek róla. Szervezőjük a szécsényi főld- művesszövekezetnél Antal Károly üzemágvezető elvtárs. Sok sikert kívánunk a továb­biak szervezéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents