Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-06 / 45. szám

4 NÓGRÁDI NÍPÜJSA® 1959. június 8, cAz életek fjtwmnLäi Távoli évek homályából fel-felvillan emlékezetemben egy jóságos arc. Szinte hallani vélem: — A sas és sás története... nagyon kell vigyázni a he­lyesírásban a vesszőkre is... A sas és sás tanulságos története az elmúlt évek elle­nére is megmaradt szellemi kincsem tárában. Sok-sok év múlt el azóta, s a félénk elsős, másodikos diákból a maga lábán megálló ember lett. Az én öreg tanítóm tanítása vezetett el eddig, s vezet továbbra is. Nemes munka a nevelő munkája. A legérzékenyebb anyaggal, az emberrel foglalkozik. Ez a nemes munka sok felelősséggel járó, és az apró emberke jövője iránti aggó­dással párosul. Nevelő... Már a névben benne rejlik a fogalom: az életek for­málója. Nagy szív kell ehhez a munkához. Nem egyfor­mák az emberek. A nevelő, a pedagógus feladata megis­merni és jellemében, lelkületében alakítani a gyermeket. Bonyolult feladat a nevelés, együtt jár a tanítással... Mit tud az ifjú, aki a világra jött? Magával hozta az észt, amely hasonló egy bimbózó virághoz. Néhány éven át erő­södik a bimbó az anya, a család gondoskodása folytán. Ebben a nevelésben ritkán van módszer. E bimbó akkor kezd nyiladozni, amikor iskolába kerül a gyermek, s a ne­velő kertészkedik rajta. — A sas és sás története -... Hányszor és hányszor elmondták ezt a történetet előt­tünk, míg belénk rögződött, hogy egy vessző is nagy fel-s fordulást okozhat. Végtelen türelem és kitartás kell a ne­velő áldozatos munkájához. Erény és példamutatás, hiszen csak így lehetnek követendő példák a gyermek előtt. A nevelő az írás, olvasás, számolás megtanítása mel­lett, megtanítja a gyermeket gondolkodni is. Okosan, logi­kusan gondolkodni. Életünk jelenlegi alakuló szakaszában áldozatos sze­rep jut a nevelőknek is: a közösség szeretetére való neve­lés. Az új társadalom szellemében történő nevelés. Töretlen optimizmus vezeti munkájukat, s a jutalom, az eredmény: a tanítvány hálás mosolya, okos tekintete. Anyák és apák ők, egy-egy osztály szülei. Legnagyobb szo­morúság életpályájukon, amikor a megismert és megsze­retett 30—40 gyermektől meg kell válni. Gyönyörű pálya, amely inkább: hivatás. Újabb és újabb gyermekek előkészítése, felvértezése az életre. Mennyi- emlék, öröm és gond_ kíséri útjukat. S ma már megbecsülés is. A lélek munkásai ők, tisztelet és meg­becsülés övezze munkájukat. — A sas és sás története ... Végtelen szeretettel és hálás köszönettel gondolok idős tanítómra, hiszen oly sok vesszőhiba van az életben. Az ő tanítása nyomán sokat elkerültem. Hála nektek nevelők, meghajtom fejem nagyszerű munkátok előtt. PADÁR ANDRÁS Az idén Kisterenyén rendezik meg a hagyományos őszi ünnepi vásárt Az idei őszi ünnepi vásárra elkészült a tervezet. Ebben az évben, — a korábbiaktól elte­kintve — csak egy esetben, és csak egy helyen rendeznek ünnepi vásárt. Az elfogadott javaslat szerint Kisterenyén, mivel ez a község rendelkezik mindazokkal az adottságok­kal, amelyek egy nagyobb szabású, kétnapos vásár meg­tartását lehetővé és indokolt­tá is teszik. Ezért az elmúlt napokban olyan döntés szü­letett, hogy az idei oszd ün­nepi vásárt szeptember 4—5-én Kisterenyén, a pariban ren­dezik meg, ahol a megye csaknem valamennyi kereske­delmi szerve részt vesz. A TIT júniusi munkatervéből A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád me­gyei szervezete is elkészítette június havi munkatervét. Az e havi munkaterv szerint ér­tékes előadások hangzanak el a társulat klubhelyiségében, de gazdag az a program is, amelyet az országjárás kere­tében rendeznek meg június­iban. Az első előadás június 5-én hangzik el a klubhelyi­ségben „A felszabadulás utáni magyar irodalom kérdései” címmel. Június 12-én közgaz­dasági előadást rendeznek „Hogyan éri utói a Szovjet­unió az Egyesült Államokat” leimmel. Ezt egy műszaki elő- I adás követi június 13-án, I „A rádiaktivitás gyakorlati alkalmazása” címmel, míg a hónap utolsó szakosztályi ülésére 26-án kerül sor, ahol „A 100 esztendős darwiniz­; mus magyarországi pályafutá- ‘ sá”-ról rendeznek előadást. Az országjárás keretében ebben a hónapban elsősor­ban a Mátra szépségeivel is­merkednek meg a résztvevők. Június 14-én Salgótarján— Hasznos—Vidróczky-csárda— Galyatető—Mátraháza—Kékes- Párád—Salgótarján útvonal, június 28-án pedig Salgótar­ján—Bükkszék—Eger—Salgótar­ján útszakasza nyújt élmé­nyekben gazdag országjárást Salgótarján természetszere tő dolgozóinak. Vidám műsor !; A Nógrád megyei Moziüzemi ■ Vállalat szakszervezeti bizottsága ; hétfőn este 6 és 8 órai kezdet- ; tel vidám műsort rendez a No- ! vember 7. filmszínházban. A mű* ! sorban fellépnek Balassa Tamás ' és tánczenekara, Hollós Ilona és v Keméndy András, a Harsányi- < együttes^ Petrova Margaretta és í Mucsi Sándor. A műsort kon- ? t érái ja: Szolnoki Gyula. Jegyet a \ Moziüzemi Vállalatnál és a mozi jj pénztáraknál lehet igényelni. Vasárnap nyit a bánki strand Az elmúlt években csak hi­deg ételekkel várta a ven­dégeket a bánki strandfürdő. A június 7-én nyitó strand vendégeit kellemes meglepe­tésben részesíti az fmsz strand-vendéglő vezetője. Kü­lönböző halételek várják az éhes strandolókat. Halpapri­kás, halászlé, rántott hal és egyéb finomságok között vá­logathatnak. Ha igény lesz egyéb ételféleségekre, akkor azt is készítenek majd. A könyv ma Szinte napról-napra nő azoknak a száma, akik nem­csak olvasnak könyvet, ha­nem vásárolnak is. A könyv­tárak olvasótáborának növe­kedése mellett egyre nő a könyvet vásárlók száma, a könyvesboltok forgalma is. Ez nemcsak a városokban van így. Ha a földművesszö­vetkezeti járási könyvesbol­tok munkáját nézzük, azt lát­juk, hogy így van falun is. A pásztói járási könyves­boltban is jelentős a fejlődés. A legörvendetesebb, hogy nemcsak Pásztón nő állan­dóan a forgalom, hanem a könyvbizományosok útján a járás falvaiban is. Egy évvel ezelőtt 28 könyvbizományos volt a járásban, most már 60-an munkálkodnak azon, hogy minél több dolgozóban keltsenek érdeklődést a könyv iránt. Az 1958. évi tervteljesítés 43,7 százalékát a bizományosi hálózat befize­tése adta. Érdemes megnézni az 1958. évi tervteljesítés „száraz” számadatait. Az első negyed­évben a tervezett 40 ezer fo­rint helyett 49 ezer forint for­galmat bonyolítottak le. A második negyedévben már 149,5 százalékra teljesítették a tervet, a harmadik negyed­évben pedig 163.5 százalékra. A negyedik negyedévben 115 ezer forintot forgalmaztak. Egy év alatt 351 ezer forint értékű könyv fogyott el egyet­len járásban és csak a föld­művesszövetkezeti hálózat­ban. Ilyen szép eredményt azért tudtak elérni, mert a köny­vesboltok dolgozói, a könyv­bizományosok nem gépiesen végzik munkájukat. Nem szá­raz kereskedelmi feladatnak tekintik, hanem a kultúra széleskörű elterjedésének fontosságát látják. Cseri István bizományos jobbágyi üzemi dolgozó ott van a kultúrház minden ren­dezvényén, és a mozielőadá­sok előtt is árúsít könyvet. A környékbeli tanyákra is kiviszi a könyvet. A legrégibb, legjobb mun­kát végző földművesszövetke­zeti könyvbizományosok kö­zé tartozik Nagy Győző, a sziráki, Csonka József, az ecsegi és Fazekas Józsefné, a tari földművesszövetkezet boltvezetője. Tomka Aladár vanyarci pedagógus és Papp László a csécsei iskola igaz­gatója. Könyvkiállításon, könyvbálokon, könyvsátrak­ban különböző könyvheti ren­dezvényeken népszerűsítik a könyvet, a tudás forrását. már a dolgozó A könyvesbolt dolgozói pe­dig gondoskodnak arról, hogy gyakran cserélődjön könyv- állományuk, még 1957-58- ban csak félévenként, most már három-négy havonként új könyvek között válogat­hatnak a falusi olvasók. Nagy sikere van az olvasó- közönség körében a részlet- vásárlásnak. Míg az elmúlt év elején mindössze hatan vásároltak részletre könyvet, most már megközelíti a szá­zat, azoknak a száma, akik folyamatosan törlesztik a részleteket és vásárolnak újabb könyveket. Közel 40 ezer forint értékű könyvet vásároltak már részletre. Van olyan állandó vevőjük, aki több mint kétezer forint ér­tékű könyvet vásárolt. Több olyan állandó vevő­jük van a földművesszövet­kezeteknek, akik a járás köz­ségeiből járnak be időnként ügyes-bajos dolgaik elintézé­se végett Pásztora, és sosem mulasztják el megnézni, hogy a könyvesboltban milyen új­donságok vannak. Egy 50 év körüli erdőkürti parasztasz- szomy pár hónappal azelőtt még csak az „Olcsó könyvtár” könyvei után érdeklődött, legutóbb pedig Gogol egyik parasztoké is művét vásárolta meg drága, kötött kiadásban. Egy mátra- szőllősi parasztasszony az ősszel még mesekönyvet olva­sott, most- már Jókai, Mik­száth, Móricz érdekli. A jövőben még szebb ered­ményt szeretnének elérni a könyvesbolt dolgozói. Ezt a célt szolgálta az áprilisban megtartott tapasztalatcsere értekezlet, ahol a legjobb eredményt elérő bizományo­sok ismertették módszereiket. Már akkor megvitatták az ünnepi könyvhét programját és azt, hogy az ősszel, amikor az embereknek megint több idejük lesz az olvasásra, mi­lyen módszerekkel lehetne javítani a könyvpropagandát. Különösen két vonatkozásban szeretnének előrehaladni. A mezőgazdasági szakkönyvek ismertetésében és az olvasó- közönséggel való kapcsolat javításában. Ügy tervezik, hogy több olvasóankétot, könyvismertetést, író-olvasó találkozót rendeznek a télen. Az ünnepi könyvhét alatt az egész járásban megszer­vezték a házról-házra árusí­tást, mindenütt könyvsátrak, kiállítások, könyvbálak nép­szerűsítik a könyvet. T. L-né Megtartották vizsgájukat a salgótarjáni zeneiskola végzős növendékei Június 4-én rendezte nagy­sikerű koncert-vizsgáját a sal­gótarjáni Állami Zeneiskola. Koncert-vizsga országos vi­szonylatban is eléggé újkele­tű szó, jelentőségéről ezúttal tájékoztatjuk az érdeklődő­ket. A zeneiskolai vizsgák ál­talában zártkörűek. A kon­cert-vizsgán szereplő VII. osz­tályos zeneiskolai tanulók ze­nei tanulmányaik során olyan előrehaladást értek el, hogy vizsga-produkciójuk a négy fal közül kikívánkozik a nyil­vánosság, a nagyközönség elé. Ez a koncert-vizsga lényege. A VII. zeneiskolai osztályt elvégzett növendékek (hegedű, zongora és gordonka) elvileg az alsófokú zenetanulmányai­kat befejezték és a jövőben középfokon fejleszthetik tu­dásukat, akár zeneiskolai to- vábbképzösök, akár mint ze­nei gimnazisták, (pl. Füzes Mária) zeneművészeti szak­iskolások. A koncert-vizsga alkalmá­val, a szereplők nagyobb lé­legzetű fellépés keretében, a zeneirodalom jelentősebb stí­lusaiból összeállítót műsoru* kát adták elő, a második rész­ben pedig egy-egy zenekari kíséretes versenymű meg* szoláltatásával tettek tanú* bizonyságot' művészi tudásuk­ról. A vizsgázó Füzes Mária, Mákos Márton és Nagy Péter produdciója messze felülmúl­ta a VII. zeneiskolások szó* kásos országos átlag-színvo­nalát, néhol már-már a szó legszorosabb értelmében vett komoly művészi élményt je­lentett. A koncert-vizsga keretében kerültek előadásra a veszpré­mi II. Országos Ifjúsági Ka­marazene Fesztiválon és Mis­kolcon az új magyar zene- pedagógiai művek bemutató­ján elhangzott műsorszámok is. Az országos szeregszemlén Veszprémben és Miskolcon kü­lönösen az ragadta meg a leg­kiválóbb zenei szakembere­ket, hogy egy viszonylag fia­tal zeneiskola, a patinás, régi intézményekkel egyenrangú társként is, jól megállta a helyét. Havas László, a tanító Ment lefelé a réten át az Ipolyhoz. Egyik kezében vagy három horgászbot, jó szorosra kötve. Combját verdeste a vállára akasztott tarisznyács- ka. A másik kezében pedig mintha lépéshez kéne az üte­met adni, csörrent egy jóöblű, konzervdobozból szerkesztett alkalmi vödröcske. Mögötte hosszúszörű fekete kutyája éppen olyan éveket hordón lépkedett, mint gazdája. Szép ilyenkor az Ipoly-menti rét. Különösen Őrhalomnál. Nyúj­tózik. és szinte tolja a hegye­ket, ne szaladjanak össze, hogy a hátán nyakatekert ka­nyarokat írva, pajkosan játsz­hasson iszapsárga színű paj­tása, az Ipoly. Ha valahol, akkor itt, ezen a széltől be­szédes réten lehet pihenni. Nagyon kedves helye ez Havas Lászlónak. Az elmúlt esztendők felgyülemlett terhei itt mintha megszivacsosodná- nak. Nem lehet már elvetni, de megkönnyebbül. A pihenés után azután könnyebben for­dul az agy, frissebbek az iz­mok, jobban megy a munka. Mert a munka tölti ki iga­zán az életét. Olyan ő őrha­lomban még ma is, dérbe for­dult fejével, a földtől már fá­radtabbá váló lábával, mint a családjára féltő gondot vi­selő apa. Évtizedeken nevelte okos szóval tudományra a ma már felnőtt embereket is. Megvált az iskola igazgatásá­tól, s egy egész körzetben fel­ügyel a tudományt ültető ta­nárok munkájára, 1de nem hagyta árván faluját. A poli­tika sokfelé ágazó útján irá­nyítja azokat, akiket az isko­lapadból az életbe engedett. Havas László pedagógus ma párttitkár is, a falu politikai pedagógusa. Megmarkolja és nem enge­di az embert az a melegség, amely árad belőle, ha dolgo­zó emberekről szól. Ettől a melegtől pattogott róla az a máz, amelyet rá akartak rak­ni a mocsárba fulladt idők elkopott támogatói, hogy el­válasszák a dolgozó emberek­től. Nem feledte azokat az idő­ket. Nem is akarja feledni, hogy mélyre akarták horgász­tam fejét; hogy orgonájának hangja a templomok hideg falai közé hívta az élet után futó embereket; hogy nyögte teste a klérus nehéz igáját. Nem feledte. Nem is akarja feledni! Neki ez volt az iskolája; Meghajlott derekát kiegyene­sítette. Az élet sohasem volt virágszirmon járó körmenet. Aki tanult ebben az iskolá­ban, az kemény férfivá lett, aki nem hámozta ki belőle a tudnivalót, az eladta magát, puhány maradt és megsemmi­sült. Végigjárta azt az iskolát, amelyet a régi rend szabott meg a tanítók számára. De a leckét, amelyet feladtak, jól oldotta meg. Ébreszti a régi idők emlé­két Havas László. Tanítói működését egyházi iskolában kezdte. Régen volt, még a század elején. És ak­kor még hitt abban, amit ta­nított. Iskolája parancsnoka, a plébános, az egyház iránti buzgalmat követelte. De ö nem tudta lehúnyva tartani szemét, mert aki sötétre kény­szerítette tekintetét, habzsolta az életet, családi fészkeket dúlt, mint ragadozó, korhasz- totta az iskolát, szellemi nyo­morba kényszerítette a gyer­mekeket. Havas László segítségért kiáltott. De istenhez hiába fordult. Szólaltathatta még oly szépen is orgonáját, a helyzet így sem változott. Csak a földi hatalom segíthe­tett. A püspökséghez kopogta­tott, de a válasz hideg, félre­érthetetlen volt. — A tanító nem lázadhat is­ten apostola, s földi ura ellen. Ekkor először életébe érez­te, megszakadt az a szál, amely az egyházhoz kötötte. Felemelte tekintetét és látta, hazugság az egész. S űzhet­ték faluról, tanyára; tanyáról falura; bocsáthatták rá viha­rukat; menedéket talált a dol­gozó embereknél, ahol csor­bítatlanul megmaradt tanító­nak. Szegény, de becsületben gazdag tanítónak. Az életösztöne vitte új uta­kon, hiszen két éhes száj kér­te már a kenyeret. Gyümöl­csöst nevelt szabad óráiban, így emlékezik és szaggatja a levegőt, ahogy rakja a szót. — Fényes hintó, négy lóval megállt a fűzfavesszős kerítés mellett. Buttler báró szólt le a kocsiról: — Telepítsen ebből nálam is. Megfizetem. De ha kedve tartja, vadászaton is láthatom. Megmozdult a szíve. Annyi ború után talán kisüt a nap neki is. Itt talán támogatásra talál. Dolgozott fáradhatatla­nul. Rakta a csemetét, azután várt. Már fehér lepedőt rakott a földre a tél, megszólaltak az első vadászpuskák is, de a kastélyból nem jött az üzenet. De jött a faluból, belopva ti­tokban a kis tanítói házba el­fojtott hangon, hogy senki ne hallja. — A báró a vadászaton mondta; adóssága van a ta­nító úrral szemben. De nem akarta, hogy a fényes társa­ságra árnyék vetődjék. Majd az erdésszel vadásszék. Megütötte a felismerés. Egy a húr, amelyen ők pendülnek. Megkeményedett, s most már csak azért is marad, ki volt: a nép nevelője. Ha már szállt ember mu­zsika hangjától magasba röp­penve; ha már domborodott friss levegőt szíva a mell, ak­kor azon a télen, amikor ere­jét vesztve összerogyott a há­ború, neki ilyen érzése volt. Tapogatott még, mint sötét­ből napfényre került ember, de tudta; az élet felé indul. És ha a következő években kapott életet, ő is adott. A tu­dományt megközelítő, új mód­szereket dolgozott ki az isko­la padjaiban ülő gyermekek­nek. A felnőtteket buzdította a szabad életben folyt munka, szeretetére, egymás megbecsü­lésére, az újonnan nyert haza', virágba borítására. Munkája során igaz, meg­botlott a rosszban, de volt ereje felismerni, hogy javítani kell. Javított és újra kezdte., Ebben a munkában érte az a vihar, amely talán életében\ a legjobban megrázta. Az ok-, tóberi vihar volt ez. Ellenei rátámadtak, gyalázták, kény-, szerítették térdrehajlásra, űz-' ték volna az iskolából. Tán' el is indul megfeledkezve ma-, gáról, ha ismét, mint életé­ben annyiszor, nem jön se­gítség, amely inti: a nép ta­nítója vagy! Havas László, az októberi vihartól hitében megrendült tanító, ismét visszakapta egyensúlyát, támadói elbuk­tak, ő pedig maradt, aki volt: nevelő, a felnövekvő embe-, rek ápolója. Már alkonyodik az őrhalmi, rét fölött. Esti pihenőre húz a sok haltól begyesedő gém. Fészke fölött köröz a bíbic. Szél hajtogatja a magasra nőtt füvet. Havas László nézi az őrá-' ját. Csomagol és indul. Fris­sek a léptei, mintha megfia-• talodott volna. Estére a párt­vezetőséggel is tárgyalnia kell, még, azután az út ügyben a tanáccsal, és az új bolt dolgai-, ról a földművesszövetkezettel. És holnap várják az iskolák­ban is. B. Gy. Váczi Gyula igazgató, a 7zeneiskola közelmúltban elért >országos sikereinek ismerte* )tése után okleveleket és az \Országos Haydn EmlékbizotU > ság által ajándékozott juta- ’ lomkottákat adott át a hala- >dó tanulóknak. Papírgyűjtő hetek 1959. május 20—június 30. A papírhulladék fontos nyersanyag! Felemelt áron Űjságpapír kg 4.- Ft Iromány, könyv kg 1.10 „ Füzetek, Folyóiratok kg -.90,, Háztartási vegyes kg -.70 „ vásárolják a PEST—BÁCS— NÓGRÁD MEGYEI MÉH vállalat telepei és átvevő- helyei. Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Salgótarján, Szécsény és társadalmi begyüjtőhelyei a megye területén 137. a Nógrádi Népújságban

Next

/
Thumbnails
Contents