Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-02 / 35. szám

1959. május 1. NÓGRÁDINÉPÚJSÁG s KAR VOLT KÉSLEKEDNI Az eső már egyszer szét­kergette őket. Oly hirtelen ereszkedett le a felhő, hogy szaladt ki merre látott. De amikor a szél elűzte a harag- vó esőfelhőket, s néha-néha előbujt a nap is, az asszo­nyok sokasága újra kezdte a munkát. Magrépát kapáltak, lazították a nedves, barna földet, hogy erősödjék, izmo­sodjék a most még gyenge, zöld növényke. Ebből” lesz pénze a termelőszövetkezet­nek, mármint a berceli Vö­rös Csillagnak. Mert az asz- szonyok tarkaszoknyás csa­pata a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet egyik munka­csapata. Talán a sorban a negyedik Csordás Teréz. Az asszonyok mesélték, hogy már egyszer itt akarta hagyni a termelő­szövetkezetet. — Igen, mert keveset ke­restünk akkoriban — emlé­kezett vissza a magas, barna Csordás Teréz, s rövid időre föltekintett a munkából. — S most kilépne-e még? Elnevette magát: — Dehogyis, most már jó a dolgunk . . . — Még ha zavarnánk se menne el közülünk — mond­ta az egyik asszony, ezen az­tán jót nevettek valameny- nyien. özv. Báró Andrásné, a munkacsapat, de talán a ter­melőszövetkezet legidősebb tagja is. Túl van már a het­venen, azért még mindig mozgékony, kis öregasszony. Már megkapta a nyugdíjat a termelőszövetkezetben, de nincs olyan reggel, hogy ne szólna a munkacsapat vezető­nek Birtha Jánosnénak: — Te Bözsi, ha lesz vala­mi közös munka, azért szól­jál .. . Birtha Jánosné egyébként nyolc esztendeje vezeti a munkacsapatot. Már azokat Palánták ......... E bben az évben 104 kh-ra növekszik a Pásztói Állami Gazdaság kertészetének te­rülete. A kertészeten belül mintegy 70 holdat öntöznek majd a Zagyva vizével. Nemsokára itt a palánták ki­ültetésének ideje is. A kerté­szet melegágy telepén szor­gos munka folyik. Az üveg­táblák alatt az asszonyok, lányok ügyes keze csodákat művel, mert tudják, hogy helyes palántanevelés, ápolás nélkül nem mehetne 25 va­gon kertészeti termék export­ra. Berencsi Erzsébet munkacsapata paprika palántákat ültet a melegágyba. A kis gyenge palánták megerősödés után innen kerülnek kiültetésre. az asszonyokat, akik egyidős tagok vele. Mert Blaskó Jó- zsefné csak a tavasszal jött a termelőszövetkezetbe. Be­jött, mert nem birt egyedül a földdel, a pénz meg kellett, hiszen családot tart el. A gyerek — ezt büszkeséggel mondta — villanyszerelőnek tanul. S most, hogy érzi magát a termelőszövetkezetben ? Blaskóné megállt, kapájára támaszkodott. De nem kez­dett magyarázni, hogy’ milyen az asszonyok élete a termelő- szövetkezetben. Nem mondta azt sem, hogy Glózikné, az elmúlt esztendőben munkájá­ért közel 10 ezer forintot ka­pott. Ennyit mondott csupán: — Bár már előbb jöttem volna. Vné Szép eredmények Gépállomásainkon Gépállomásaink a legutób­bi dekádban igyekeztek jól kihasználni a kedvező idő­járást, s így meggyorsították a mezőgazdasági munkák ütemét, s jelentős eredmé­nyeket értek el a terv telje­sítésében. A tavaszi munkák idején a legjobb eredményt a tolmácsi gépállomás érte el 68,8 százalékos teljesítményé­vel. A tolmácsi traktorosok négyszer annyi munkát vé­geztek el, mint a karaneske- sziek. Ugyancsak jó a kiste- renyei gépállomás teljesítmé­nye is, ahol 4 067 normálhold munkát végeztek. Kétszáz literrel növekszik a tejhozam A Szügyi Tangazdaságban igen szép eredményeket hoz esztendőről-esztendőre az ál­lattenyésztés. Különösen a szarvasmarha állomány fejlő­dése jelentős. Jelenleg 101 a tehenek száma. Az elmúlt évben 4 090 liter volt a tehe- nenkénti tejátlag 3,9 százalé­kos zsírtartalommal. A ma­gyartarka és a dánvörös ke­reszteződésből származó álla­tok átlagos tej hozama 4 360 liter volt 4,3 százalékos zsír- tartalommal. Most a tehenészetben az istálló átlag 12,4, a fejési át­lag pedig 15,3 liter. Az ered­mények alapján az idei esz­tendőben a várható tejterme­lés 4 300-4 400 liter körül lesz. A tangazdaság az idén 20 tenyészüszőt ad ét termelő­szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak továbbtenyész- tésre. Ugyancsak köztenyész­tésre adnak le hét növendék­bikát is, melyeknek anyjuk átlagosan 5 400 liter tejet ter­melt egy esztendőben 3,9 szá­zalékos zsírtartalommal. Kö­zöttük a legjobb 6 430 literes tehén borja. Termelőszövetkezeti tanácsadő Hi a munkaegység és hogyan számoljuk? Nagy Istvánná, Hegedűs Istvánná és Németh Katalin fog­lalkoznak a melegágyakban fejlődő növények öntözésével. A leggondosabb ápolás mellett is kinő a gyom, a paprika között. Hogy a haszontalan gaz a nemes növényt ne nyomhassa el. azon segít Sztancsik Jolán népes gyomláló munkacsapata. Ma egy hete a munkaegy­ség számolásánál hagytuk abba. A munkaegység ki­számítás könnyebb megérté­sének kedvéért még egy pél­dát szeretnénk bemutatni a növénytermelés területéről. Most a növényápolási mun­kák idején legjobb lesz, ha a növényápolási munkák egyikének például a növé­nyek sorközi kézi tolókapá­val történő sarabolásának munkaegység számításait vé­gezzük el. A munkaegység könyv nor­majavaslata középkötőtt ta­lajon 900—1050 négyszögöl. Ha a termelőszövetkezet lie- lyi normája 900 négyszögöl és a tag 1300 négyszögölet vagy csak 750 négyszögölet teljesített, mennyi munka­egységet kell beírni neki? A szóban forgó munka a negyedik osztályba tartozik, S így 900 négyszögöl elvégzé­séért 1,25 munkaegység jár. Először azt kell kiszámíta­nunk, hogy 100 négyszögöl elvégzett munka után meny­nyi munkaegység jár. Ezt megtudjuk, ha 1,25-öt eloszt­juk kilenccel. 1,25:9=0,137. Tehát 100 négyszögöl munka­értéke 0,137 munkaegység. Ha 750 négyszögölet vég­zett a tag, akkor szorzással megtudhatjuk mennyi mun­kaegység jár érte. Először meg kell néznünk, hogy a 750-ben mennyiszer van meg a 100. Ha 750-et 100-al osztjuk, megtudjuk, hogy 7,5- szer. Most már csak ezt a számot kell megszorozni az előbbi osztás eredményével. 0,137x7,5=1,027. Tehát 750 négyszögöl munka után ennyi munkaegység jár. Az 1300 négyszögöl mun­ka után pedig 0,137x13=1,781. munkaegység jár. A legaján­latosabb azonban a tizedes vessző után lévő harmadik számot elhagyni. A most kiszámított munka­egység is azt bizonyítja, nem ördőngős mesterség a munka­egység kiszámítása. Helyes ha minden tag megtanulja, mert ez sok nézeteltérésnek veheti elejét. A termelőszö­vetkezetekben a brigádveze­tők, a könyvelők, sőt munka­csapat-vezetők is ismerik a munkaegység kiszámítás mód­ját. Tanácsoljuk, hogy ezt ismertessék meg ezek az elv­társak az egyszerű tagokkal is, az ő munkájuk is köny- nyebb lesz. (Folytatjuk.) B régi ellen az új érdekében A megye falvait járva a legkisebb településtől a legnagyobbig érdekes változásoknak lehetünk szem­tanúi. Nemrégen még sok községben eszébe sem jutott az embereknek, hogy nem szép a szalmatetős házikó, hogy egészségtelenek azok a lakások, amelyeken apró ablakok vannak, s járhatatlanok, főleg télvíz idején a nyakig sáros falusi utcák. Néhány évtizeddel ez­előtt ki hitte volna, hogy a falu régi megszokott képe napjainkban ennyire megváltozik, az egyhangú tompa­ságban élő nép körülnéz, azután mélyet lélegzik, s csákányt ragad a kézbe, hogy lebontsa a földig régi megszokott fészkét, s helyébe felépítse az újat. a palotának beillő szebb lakást. Ez az élet rendje. A falusi emberek rombolnak, porba döntenek régi kunyhókat, hogy a viskók helyén felépítsék az újat, a szebbet. A múlt megszo­kott képének eltüntetése nem könnyű dolog. Hosszú éveken keresztül vívott lelkiharcok, vívódások ered­ménye az az elhatározás, amely a szülői ház lerom­bolásához, a porta képének megváltoztatásához, s az új ház felépítéséhez vezet. Nem ismeretlen az ilyen vívódás, a lelkiharc a falu népe előtt. Napjainkban újra rombol a falu népe, bár nem mindenütt egységes akarattal. Vannak sokan, akik nem látják veszélyesnek a régi épületet. Nem hiszik el, hogy maholnap a fejükre szakad. Az ilyen emberek jól érzik magukat a korhadó gerendák, a repedezett falak alatt. De nem mindenki ilyen falun, sőt a nagy többség aggódva nézi régi várát, keresi a kiutat, mert nem akar a romok alá kerülni. A kisparaszti gazdálkodás korhadt, összeomlással fenyegető épületére gondolunk most, amely csak egy lökésre vár és darabokra szakadva összeomlik. Csak a rövidlátó, a nem körültekintő ember nem veszi észre, milyen veszély fenyegeti, ha kitart a régi, pusztulásra ítélt gazdálkodási mód mellett. Megyénk dolgozó parasztsága el tudta tüntetni a múlt szomorú emlékeit, a szívében nőtt egészség­telen, csúnya szalmatetős házakat, s helyébe fel tudta építeni az új, szebb, világosabb, egészségesebb lakó­házat, fel tudja építeni most is a pusztuló világ helyén az ő új, szebb paraszti világát. Az új, szebb világ felépítése sem megy magától. Nem elég csak az elhatározás a régi leró mbolásához és az új fel­építéséhez. Megyénkben az a negyven község, amely úgy döntött, hogy új paraszti jövendőt épít a régi megszokott helyén, vívód ik még ma is. Könnyebb a harc véghezvitele ott, ahol az elhatározást azonnal tett kö­vette. Ahol az elhatározást a régi lerombolása és az új építésének kezdete követte, ott ma szabadabban lélegzenek az emberek és bátrabban néznek a jövőbe, mert előttük mór halványan bontakoznak a jövő kör­vonalai. Azok a termelőszövetkezeti községek, amelyek azonnal megkezdték a közös munkát, ma már az egy­ség kikovácsolásán, a közös boldogság kialakításán fáradoznak. Ezek az emberek már nemcsak egymás mellett élnek, hanem együtt is, és ez az együttélés új értelmet ad életüknek. Többször hírt adtunk már arról, hogy milyenek kezdő termelőszövetkezeteink első lépései. Elmondtuk, nem mindenütt határozott a kezdet, sok a visszahúzó erő, mégis ezek az első lé­pések bizonytalanságaikkal együtt a falu történeté­nek legszebb lapjaira kerülnek majd A közös táblák gondos kialakítása, a nagy gond­dal kijelölt majorok helyei, a takarmánybázis meg­teremtésére tett kísérletek, az első közös munkák lelkesítenek, és új harcokra ösztönöznek. Dicséret és elismerés illeti azokat az embereket, akik dacolva a régi minden támadásával, mint elnökök, mint intéző­bizottsági tagok, mint brigádvezetők hacolnak min­den tégláét, cserépért, amelyekből az istállók, a gaz­dasági épületek készülnek majd. Elismerést érdemelnek azok is, akik csak hatá­roztak a régi lerombolására. Itt azokra a szövetkeze­tekre gondolunk, amelyek csak ősszel kezdik meg a közös munkát. Ezekben a szövetkezetekben minden hold pillangós felülvetés, vagy silókukorica, amit már a közös érdekében vetnek az építendő új egy-egy alap­kövei. Azok a termelőszövetkezetek gondolkoznak helyesen, akik már most megkezdik a közös építését, hiszen ez a közös lesz az ő boldogulásuk biztos alapja. Ma, amikor a magyar falu külső képével együtt változik, formálódik az ember, a dolgozó paraszt is, ez örömmel tölti el az ország jövőjével törődök szí­vét. örülünk a parasztemberek minden sikerének és őszintén kívánjuk, hogy boldogan éljenek, rombolják földig a régit, s emeljék az égig az újat, s építsék biztos alapra jövendőjüket. rP urcsányi Irén és Csor- ■*- dás Szeréna a palo­tási Május 1. Termelőszövet­kezet fiatal tagjai. Irén sző­ke, gömbölyded, pirosarcú lány, Szeréna magas, barna. Ahogy megláttam őket, hir­telen az jutott eszembe, hogy tud ennyire megegyezni ez a két teljesen különböző lány. Mert Irén és Szeréna pajtá­sok. Olyan jó barátnők, hogy együtt dolgoznák a termelő- szövetkezetben, s munka után is együtt szórakoznak, már amilyen szórakozási lehetőség van kint Pajta-pusztán, vagy benn a faluban, Palotáson. Napközben együtt kapáltak a gyümölcsösben, mert ez volt most a legutolsó munka. Es­tére meg együtt bújtak meg a kultúrterem sarkában, a kastélyban. A termelőszövet­kezet nemrégiben televíziót vásárolt. Megvette, mert volt rá módja. Esténként aztán, ahogy kezdődik az előadás a kultúrterem megtelik fia­talokkal, idősekkel. Nem saj­nálják a fáradságot, sokan járnak fel televíziót nézni a faluból is. a pusztán Szeréna már lassan tíz esz­tendeje, hogy a termelőszö­vetkezetben dolgozik. Irén három esztendeje, hogy el­kezdte itt a munkát. Bevé­gezte az iskolát, s jött ő is. — Itt dolgozott már a nő­vérem, láttuk, hogy nem ke­res rosszul. Aztán itt voltak a barátnőim is, nem néztem más helyet én sem. — így emlékezett vissza, amikor azután érdeklődtünk, miért is választotta a termelőszö­vetkezetet. — Nem is bántam meg. Ke­restem tavaly is szépen. Csak a pénz, amit hazahoztam több, mint négyezer forint volt. ]\/f őst már beleszólt « beszélgetésbe Turcsá- nyi néni is, aki eddig mun­kába induló nagy fiát ké­szítette az útra. — Hát igen, eddig nincs panaszra okunk. Még mindig megvolt, ami egy házhoz kell. Tavaly is szépen keresett Irénke. Csak búzából majd­nem hat mázsát hozott — aztán még hozzátette: — Mert olyan lány ő, hogy nem szé­gyellt a munkát. A termelőszövetkezet iro- dájában is mondták, Turcsányi Irénnek volt a leg­több munkaegysége a fiata­lok között. Szeréna, a barát­nő az asztalnál könyökölt és így beszélt: — Én sem hagynám már itt a termelőszövetkezetet. Bár én nem tudok annyit dolgoz­tai, úgy részt venni a munká­ban, ahogy szeretnék. — Megállt egy pillanatra, majd így folytatta: — Édesanyám beteg. Többet kell segíteni otthon. Így élnek Palotáson a Má­jus 1. Termelőszövetkezet fi­ataljai. Elégedettek sorsuk­kal, bár még nincs minden úgy, ahogy szeretnék, de tud­ják, az elkövetkezendő évek változást hoznák az ő éle­tükben is. Turcsányi Irén bátyja mesélte: — Egyelőre a televízió je­lent szórakozást, meg az, ha KISZ-gyűlésre jövünk össze. Mert utána társasjátékkal szórakoznak a fiatalok, vagy röplabdázunk. Többre egyelő­re nem futja erőnkből. Most már azért más lesz, mert ka­punk egy KISZ-helyiséget. Aztán nem sikerült még megoldani a fiatalok, külö­nösen a lányok téli foglalkoz­tatását sem. Erről így be­szélt Turcsányi Irén: — Kukoricát morzsolunk, vagy ha van szakadt zsák, azokat foltozzuk. Dekát ez nem sok ideig tart. A tél jó részében nem dolgozunk, mint áho~- most is szünetel a munkánk. Igaz, ez nem so­káig — mosolyodon el — mert pár nap és elkezdjük a ka­pálást . . . A kkor már nem lesz annyi idő a beszélge­tésre, mint most is volt. Dol­gozni kell a barátnőknek, ápolni, segíteni fejlődésük­ben az apró zöld növényké­ket, az idei esztendő remény­ségeit. VINCZE ISTVÁNNÉ 02762659

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents