Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)
1959-05-02 / 35. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. május 1. M ár három napja von- s FODOR JÓZSEF: Májusban, emlékezve Erdők és erdei szirtek fia, te: S zord fenyveké, s a vércsevijjogás Zengésében fürdő, vad ormoké, ahol Sikkantva ugrik a patak: s a szélteli Tisztásoké, miknek füve sötét Zöldbe hajlik az éles levegőben — S a tiszta légé, mely, íönntről leöntve Sziklák közében pattogva pezseg, Olvadt kristályként: Oh, te, tisztaság Csilláfíiló tájainak fia! Töltsd Visszaérző lelked a múlttal, amint Itt jársz, onnan távol, utak, városok Annyi népe közt, harcban és csöndben, jók s a vak Emberek nyüzsgésében, zászlót emelve Szavakét, a jóért, szabadság. Emberség, nagy jövő zászlóit, fönn, s a porban. De mindig tartva; ám egyre feljebb az évek Ormán, s mind messzebb, ahonnan erőd Ömlött: óh, már szírieken lépő, ingó; tekints Múltadba, sziklák, friss mezők, egek Tündöklésére vissza! s ha tikkaszt Utcák vad lángja, ádáz háború Hurrája: idd, víg frissítőn, Ifjú magad; s mi útnak indított, Hegy-,völgy-járó, boldog, felelőtlen, szabad Időd pezsdítő, mámoros, Zendítő szakából az első kortyot! Sasok, kik ott suhogtok a táj fölött, Erdők, zúgok, miknek bimbója pattan. Vad, fanyar föld-íz-ittas ifjú szelek. Földek felszántott ölének illata, Vad szakadékok, völgyek, hegyek, Patakocskák, folyók, nagytorkú madarak. Honda kankalinjai! S új ibolyák, Erős tölgyek, könnyű, karcsú nyír. s ti. most Ágyait kertek páráinak szívet Vadító lázai: óh. fogjatok, üzenjetek! Messze ment ifjatok, a piros, bolond. Mámorosán; s már messze, fönn a hegyen, Esztendőkben fönn! S még bírja a láb, míg int az út: Bátran előre! s mi hátul: ne lásd! Zúgja a szív: míg csöndben a más. A félhang, lopva súgja: csoda Lesz ily hetykeséged valóban, Hisz halld csak: éveid lépte hatvan. Vad szelek vijjognak: és e lárma Tölt csak; mit üzennek a bércek, a völgyek Vad erdőjük-járt ifjúknak és zengnek a folyók És zúgnak a vad erdők: S mint szárnyat ma bontva. Megy, megy az ifjú, még aki volt. Vén köves utcán fönn. s a porban (Hogy volt, úgy volt!) mint aki most váe Ifjú útba, tüzes ifjan, Csak előre, napban, fagyban, S két csillaga, régi, csillog: Az ének és a szabadság! A régi munkásharcosok örökösei megbecsült emberként élnek Salgótarjánban Tj amazt tiűpöq a hazká szólta magát az élelmezési oszlop a végtelen síkságon, mint a megtépett sárkány egyetlen épen maradt testrésze. A gépkocsi motorjai fájdalmasan felhörögtek, ha egy-egy gödör ragadta ma- .... ... ... , ,, gába kerekeiket. Nyögve ki- se8et- A kemence szögletében tató ajka megállt mikor asszonnyal beSzélni kászálódtak, aztán forogtak, e§y iszony kuporodott és _ Egyel - lokdoste Már- d kevés, h k recsegéssel rázva terheiket, szonto ta magához a kislányt, tón a kislány elé a csokolá- tudja mondani. ^yja Ha Äf uSVSTdr SfV.SS» 55S - “yhoz -i J— «. «Sr... ^dig._ a táY0lÍ he,gy.e^e dee "és^betóneí^Körmnéitt - Az° ^v^em ^szóh. ta^LhfcL'ték^Te. Alerősebben dörömbölt a front. Futásra készen álltak. Mártonban erősödött a gondolat: nem megy tovább. Kötötte az a tekintet, amely égetni tudott. De félt attól is, hogy észreveszik hiányát. Küzdött magával: hogyan maradjon, Rettentő robaj, mint amikor a hegy megindul, rántotta föl. A féltő kétségbeesés kiáltást szakított ki belőle. Tátyja! — és kiugrott a ült és kacéran csalogatta de§ ésbelépett. Ké^Jnézett . 7- inatlanul bámult a sötétbe ők-Pt Mikor már elérték a konyhában és megállt a Most már ketsegbeesetten matlanul bámult a sötétbe. volna beleveszett * a végtelen szobaajtónál. Az asszony hir- magyarázott. — Munkás va- A konyhában csend volt. hegyek feketéiébe marfel- telen felkaPta fe-íét- A ken- gyök- Bányász. Fogadd el! hő kerekedett s szemükbe dőbö] kinthagyott arca sá- Az asszony intett a kisvágott rettentő szélkorbácsá- Padt volt, csak a szeme sár- A ^ynak hogy fogadval majd patakzó esőfüg- &aB°tt a ravetodo lanipa ja el a csokoládét es Már- gönyt vont eléjük sugaraitól. Megadóan nézett torma tekintett. Hideg sze° A hegyeket jelző dombok- Márton után, aki belépett a mében egy parányi meleg konyhába. Üres volt. ösztönál ketté hasadt az út. Meg- szobába, ledobta derékszíját, lobbant. Aztán elfordult és nősen a sarokba húzódott. A rekedtek Az eddig szinte s Pisztolyát a heverő fej- többet nem nézett a fiúra, lövöldözéstől remegett az egyberagadt oszlop szétvált része alá tette. S úgy, ahogy Márton megkönnyebbült, egész épület. „Itt a vég” — Az eavik iobb felé a másik volt ledőlt a köpenyét magá- mint aki súlyos feladatot vég- hasított a gondolatába a fé- bal felé ment ra húzta. Csend lett, csak a zett el. Jókedvre derült. A lelem. Kivágódott az ajtó, . . .' , , , szél pattogtatta az ablakra további napokban már rend- megkapták őt és az udvarra A,. tartó Karavan ragaszt0tt papírt. Úgy érez- szeresen vitt a családnak lökték. Ott egy ütés zuhant autoinaK Kereke alatt siKitott ^ mos(_ tette le fejét, amikor ennivalót. De soha még nyo- a hátára, s lökdösték az isa sár, a fák gallyai mérgeéles, elnyújtott kopogás riasz- mát sem találta. De jobb kola felé. A többiek már ott kapkodtak a ponyvák totta fek idegei már dolgoz- is legalább nem kell félni, álltak szürke arccal, összeT h"' c Ifi6? ?-Vif -w 3 K tak, de a heverő, mint a hogy észreveszik - nyugtat- roppanva, mint akik az utollu?a' szétszórtait oKet a na- magnes vonzotta magához. Az ta magát. És vitte az élei- só ítéletre várnak. A győzte- ,,k0,i 1 Az agyonhajszolt éles jlang megismétlődött és met nap mint nap, várta sek sorakoztatták őket. Pa- autoKroi monon falta a ni- így félálomban géppisztoly köszönet helyett az asszony rancsszavuk csattant. Nem ■ Parat' Az isk°la telol sorozatként hatott. Felugrott, tekintetét, amely mindig értette. Látta, hogy övéi kö- aa as nauatszott: a szohában sötét volt, csak hosszabb s egyre melegebb zül az egyik az udvarra dobk - it^i!lart0n , ' f a papír melletti vékony fény- lett. Visszaköltözött a szobá- ja pisztolyát. A többiek is csík jelezte az ablakot. Oda- ha. De az asszony keveset dobálták. Nála nem volt, ott Kézié a lantiéit, míg a ható- ugrofj és felrántotta. Az ab- volt otthon. Ha megjött, maradt a lakásán. Az utcát dili háznál megakadt. iak aiól magasba futó, meg- Márton a szobából hallgatta kutatta. Várta, mikor jelenik Márton kikászálódott az száradt fáról riadtan mene- mozgását, érezte tekintete meg a fekete kendő. Érezte, autóvezető mellől. Maroknyi- hült egy harkály. Teljesen melegét. hogy tapogatják. Felriadt, ra zsugorodottnak érezte ma- felébredt, s elmosolyogta ma- Egyik estén tavaszi vihar- Egy ütés zuhant a parancsgát. Nyújtogatni kezdte tes- gát. Beleszagolt a levegőbe. tdj nyögött az erdő. Az éj- nokra, aki hanyatbukott. tét. Kimeresztette hosszú kar- a nap sugarakat dobott az S2aka vakulásig féketedett. Nem adta le pisztolyát, s ját és ropogtatta derekát, erdőre és melengette a feke- ^z erdőből három ember megtalálták nála. A körben Válla megnőtt, aztán össze- téré ázott fákat. Márton 1st- jópódzott Márton lakása felé. álló győztes katonák fegyve- húzta derékszíját, s kidombo- ván nem tudott mozdulni Hónuk alatt «éonisztolvt szó- rei felemelkedtek. Belévillant: rította mellét. Végigsúrolta az ablaktól. Gondolata túl- rondátok Óvatosam most végeznek velük. S egy tenyerével az arcát, amely szállt az erdőn, egészen haza, fáig mentek. Az eívénhedt búcsúra a ház felé nézett, reszelt a ^ szőrtől, mint a ahol már ilyenkor feszíti tölgynél meglanultak. Majd A fegyverek némák maradtak, smirglipapír. Indult az isko- bimbóját a rügy, hogy májust kisvártatva megkoppantották Levetkőztették őket az alsó- la tele. Az udvaron csak a érve lombot adion. Sóhai fa- amelv kinyílt nadrágig. Szánalmasak voltak Gyorsan“ beugráltak a szó- megsorvadt testükkel, bőrtkéha feszítő csontjaikkal. Motozni kezdték holmijaikat. Márton- Márton István sátorlapba nak kivették tárcáját, s előérve lombot adjon. Sóhaj fa körvonalait látta az ember- kadt mellén: mikor lesz már nek, de ismerte a hideg han- vége. A harkály, mintha vi- got, tudta ki vagdossa felé gasztalná, visszarepült eléje a szót. a fára, és rákopogott az odszer készletet! Reggel jelent se! Márton szó nélkül megforSalgótarjánban és környékén ilyenkor ezrek és ezrek emlékeznek vissza a régi, elmúlt idők munkásharcaira, a sokszor némán ünnepelt, de mégis felejthetetlen május elsejékre. Az egykori munkásharcosok örökösei közel másfél évtizede már megbejos, ugyancsak a gyár munkása. A fiatal munkáslány egyéves tanfolyamon szerzett oklevéllel lépte át ötévvel ezelőtt a gyár kapuját. Fridrich Istvánéknál a kis unoka most a derű és a napfény. Az idős művezető felesége, a nagymama gondoz— Vegye számba az élelmi- Vas tölgvre harsogott tőle az burkolva ment az utcán, került az írás. Már eszében er készletet! Reggel jelent- erdő. Ügyeletes szolgálatot teljesí- sem voit Az orosz tiszt hi. tett. Felkereste az őröket, de zalmatlanul nézegette a* , -7 t gondolata egyre az otthonában írast; s Mártont. Elkiáltotta kaly! , kuttogaa járt. Sietett haza, látni akar- magát: „Tolmács, tolmács!” a szőrtől duzzadt arcara mo ta az asszonyt. a konyhában _ Eiitott egy orosz katona, soly csúszott. gyötrődő fénnyel égett a mé- _ Hogy hívnak? - kérdezteekony csikorgassa! nyílt cses Az asszony, mint ami- te. V a szoba ajtaja. Az asz- kor először látta, kuporgott _ Márton István szony állt az ajtóban kifeje- a kemence mellett, magához _ . . , zés nélküli arccal. Csak a szorítva kislányát. De most "0I JaKSZ- szeme kérdezte: mit akarsz Mártonra nézett Riadt volt ~ Magyarorszag, Nográd MWUUUM1 nellt;,clL itt? Márton már jól ismerte a szeme Mártont, mintha megye, Nagybátony. az autó fülkéiébe. A vezető ezt a tek"ltetet' Zayartan sl_ megakasztotta volna ez a te- Még kérdezgették, s azmogatta szoros arcat. Az asz- kjntef( megállt. Hirtelen, mint tán a parancsnok eltette a szony a szekrényből gyerek- a megbántott belépett a papírt. Felöltöztek és hármuhomikat szedett elő. Márton szobába, de nyitva hagyta az kát autóra rakták, vitték dúlt: Jelentse! Minek? Mit, bőrtől duzzad? arcára mo mi ertelme, csak hogy meg a parancsnokot játsza? — háborgott. A felázott, sötét utcán bizonytalanul lépkedett, és számolta a házakat, ezeket a számára körvonalaiban is furcsa, idegen faházakat. A hatodiknál megállt. Benézett pokrócba burkolódzva már aludt. — Nekem is kell valahol aludnom. Itt már nem férek, hideg is van! — morogta. Kiemelte hát a zseblámpát és elindult a ház fefészkelődött: valamit mondani kéne. Az asszony felé fordult, de az sietve túrta a ajtót. őket arra, ahonnét a nap- Állj! - ragasztotta le útjára indult. Márton, ami- rt?, a „„V i-pmónv hane Megtör- kor elhaladt otthona előtt, belé. Belökte az ajtót és bevi- ber^fT szó^mb P“t. A félhomályban három ismerte magában: boldogsálágított. A kiáramló meleg ,^!fakadt 1 géppisztoly meredt rá. Csak got keresett, de fájdalmat tameleg rátapadt átfázott testére. A lámpa fénye széttolta a sötétly,®7, dús’.. f,eket®a haíanHö körvonalaikat látta.' A csa- iáit. Magába roskadt és teste v,álJdra eJtett nagy _ kend® lódás erőtlenné tette. Az tehetetlenül dobálódzott az csült emberként élnek Salgótarjánban. A város egyik legszebb tömbháza az Acélárugyár munkásai részére épült. Az ötvennégy lakásos épületben fürdőszobás összkomfortos lakásokban élnek a gyárimunkások családjukkal. Lipták Margit öt éve dolgozik már az Acélárugyárban mint gyors és gépíró. Édesapja — Lipták Alaza a kis unokát, mert a fiatal szülők is dolgoznak. Ma- jer Gyula, a kisbaba édesapja francia—magyar szakos tanár a közgazdasági technikumban, az édesanya az egyik építőipari vállalatnál dolgozik. A szép épület harmadik lakásában, Miklóséknál televízió teszi kedvessé, hangulatossá a szépen berendezett lakást. Igaz, az egyik idősebb házaspárnál, Majorék- nál is ott a televízió, s most is többen tervezgetik a harmincnégyes bérházban, hogy televíziót vásárolnak. Pedig csak egyszerű munkások ők, a régi néma és véres május elsejék harcosainak örökösei, felszabadult hazánk megbecsült emberei. alatt formás alakja lehet. Az asszony ‘CMártVn asszonyra nézett, akinek meg- autón, asszony megfordu t, feszültek vonásai. Dacosan Már egy év is elmúlt. A elkapta tekintetét, azután _ta fol háborút azon a tájon, ahol esetlenül mutogatni kezdett — Ne haragudj, fáradt voltam. Az asszony ránézett üre' sen és kezében a gyermek holmikkal kiment. Márton az efy, állt az ablaknál mozdulatlanul és szégyelte magát. Úgy érezte, mintha az asszony kapta fel fejét. — Kik vagytok? Márton István élt, a béke — Két orosz és egy ma- váltotta fel. De szívében dúlt gyár. Hárman a milliók kö- még a háború. Nem tudta zül, akik védik az igazságot feledni azt a tekintetet. Még - szólt tiszta magyarsággal mindig égette. Egy nap a fogolytábor hangszórója a Mit akartok tőlem? nevét kiáltotta. Ment közöm— Élelmet a partizánok- bösen a parancsnokságra, nak. Amikor belépett, először as tekintete megégette volna. Márton agya dolgozott, mit asztalnál ülő négy tisztet, s Még akkor is érezte, ami- tettek a községben: senkit a koztuk lévő civilt látta, kor rendbe tette magát és sem bántottak. Ö még az Azután tekintett szét. Hirte- elment jelentést tenni. asszonynak enni is adott. Er- len melege lett Lángokban re a gondolatra elszégyelte érezte magát. Nezte az asz- Már délfelé járt, amikor magát- Hirtelen világossá lett szonyt. Szép volt, olyan, visszatért. Bement a házba, előtte; ezért nem találta amilyennek ő a kendő alatt de-nem volt bent senki. Meg- nyomdt sem az élelemnek, is látta. Nem mozdultak, de riadt, hogy elűzte az asz- s mi£rt voit olyan sokat tá- tekintetük beszélt. Az orosi szonyt. Nyugtatta magát: vol az asszony. A csalódás szó szétkergette őket. A kérnem tehetek róla, hogy há- mari50lta szívét, hangja ke- désre az asszony igent intett, ború van. De a lelkiismerete serd voit S ekkor megszólalt a civil, azért szólongatta. Hogy kony- _ Engem ezért kivégeznek. - Márton István, a szovhSStát A beszélő leengedte fegy- je> bormr.ny köszöni emit M tl„5Se“li és vérét A többiek Is. Mérten KutJ“bad szemmel tartotta a házat. n«m látta, hogy az asszony ‘,77 . . . Este halvány fényt látott arcáról a rémületet elkergeti Mártonnál megfordult a villanni az ablakból. Bement. a megkönnyebbülés. szoba, zuhant a semmibe. Apró olajmécs világított. Az - Mi vigyázunk rád. Tátyja csak nézte az asszonyt"1 nézte* asszony egy megszikkadt ke- mesélt rólad. «ak k^Ldett télé és s^£ ÍKgm«ámaakltn£' Mártcai az asszonyra né- jával megérintette, aztán szó az. a^ban! zett* akl mosolygott és ki- nélkül távozott. Rászóltak. Megdöbbentette a felismerés, gyulladt arcát az árnyékkal _ Készüli Márton vár a ezek éheznek! Állt az ajtó- takarta. hazád Mart°n, var a ban zavartan, szégyentől ló- A partizánok, amikor az A gó fejjel s mmt aki jóvá élelmiszertől terhesen elhagy- A vonat kerekei kattog* akar mindent tenni szaladt ták a falut, egy papírt ad- tak. A tovasuhanó, rügyet az autóhoz. Csokoládét, hús- tak Mártonnak. Oroszul volt bontó fák mintha búcsút In- kanzervet, kenyeret vitt a 1-rva) nem tudta mi ájj raj. tenének, meghajoltak. Már- nazba. ta. De azért betette a tár- ton István kinézett az ab— Egyetek! Szívesen adom. cájába. lakon, mert mintha a harA kislány hol Mártonra, A következő napokban az kályt hallotta volna; tavaszt hol anyjára, hol a csokolá- ” idegesség kavarta a kopogott, déra nézett. Kenyeret ropog- faluban lévő egységet. Egyre Bobál Gyula
