Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-06 / 36. szám

ifjúságé a szó Készülődés a béke és barátság nagy ünnepére Még hét és fél hónap SS*. eá VII bécsi Világifjúsági Találkozótól, de nincs a földnek olyan sarka, ahol a fiata­lok ezrei, tízezrei a napokat türelmetlenül számlálva ne készülnének a világ békesze­rető ifjúságának erre a nagy találkozójára, barátságának seregszemléjére. A Világifjúsági Találkozók, amióta Prá­gában 1947-ben először rendezték meg, szi­lárd hagyománnyá lettek. E találkozók egy- től-egyig, vidámságuk, színességük, érdekessé­gük mellett a béke és barátság melletti lenyű­göző tüntetésekké fejlődtek, hiszen a különbö­ző országokból odasereglett fiatalok sokaságá­nak, személyes találkozása és érintkezése során számtalan barátság, ismeretség szövődött, a fiatalok kicserélték gondolataikat, megis­merték egymás élet- és világszemléletét, szokásait és azzal a fogadalommal mondtak búcsút egymásnak, hogy hazatérve mindent megtesznek a béke és barátság gondolatá­nak győzelméért. Különös jelentőséggel bírt valamennyi fesztiválon az a tény, hogy le­hetőség nyílt a különböző társadalmi rend­szerű országok, valamint a gyarmati elnyo­más ellen küzdő és az anyaországok fiatal­jainak találkozására. A béke ellenségei látva a fesztiválok nagy vonzóerejét és nemzetközi jelentőségét, pénzt, eszközt nem kímélve igyekeztek aka­dályozni ezeknek sikerét. A gáncsoskodók és bérenceik szinte minden VIT-tel egyidő- ben „ellenfesztiválokat” rendeztek, szennyes rágalmakkal igyekezték bemocskolni a Vi- lágifjúsági Találkozók nemes eszméjét és célját. Igyekezeteik azonban hiábavalók vol­tak. A küldöttek gyakran életveszélyes uta­kon, napokat gyalogolva mentek a VIT-re. Hiába volt a nyugatnémet hatóságok bruta­litása. a nyugatnémet fiatalok ezrével özön­löttek a berlini VIT-re. A francia hatóságok is kénytelenek voltak a tömegek nyomására egyenesen a börtönből a bukaresti VIT-re engedni a francia gyarmatosító háború ellen harcoló Henry Martint. Ugyancsak a közvé­lemény követelésére változtatott több nyu­gati kormány előző döntésén, és ha nem is szívesen, hozzájárult fiataljainak Moszkvába utazásához, az eddig legnagyobb és legim­pozánsabb VI. Világifjúsági Találkozóra. ■ 7 jflpn — először a VIT történetében Hl Itlbll _ kapitalista ország fővárosá­ban találkoznak majd a világ ifjúságának küldöttei és ez a tény, ha lehet, még csak növeli a találkozóknak a nemzetközi élet­ben elfoglalt szerepét. A szocialista és tőkés országok fiataljainak találkozása egy tőkés­országban végérvényesen nevetségessé teszi a „vasfüggöny elmélet” szószólóit. A bécsi VIT jellegére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 90 ország — közel 1 millió tagot szám­láló, a lehető legkülönbözőbb irányzatú — ifjúsági szervezete jelentette be eddig, hogy elküldi képviselőit Bécsbe. Természetesen a VII. bécsi VIT-nek is vannak ellenségei, Ausztriában és azonkívül. Egyes szervezetek és „szervezetecskék” ki­mondták a VIT bojkottálását. Csakhogy a VIT-nek sok a barátja és híve, ellenségei pedig jóval kevesebben vannak és „érvelé- seik«, mint például az, hogy a VIT „kom­munista fesztivál” lesz, nagyon távol állnak a valóságtól és ezért gyöngék. Ezt bizonyítja a bécsi fiatalok március közepén lezajlott nagygyűlése és harcos kiállása a VIT érde­kében, amely mellett egyenesen eltörpült a március elején összetákolt VIT-ellenes ..néma tüntetés”. A VIT közeledtével egyre konkrétabbak lesznek az előkészületek világszerte. Sorra alakulnak a Nemzeti Előkészítő Bizottságok, folyik a küldöttek választása- Nagy gondot okoz a VIT anyagi alapjainak megteremtése. Egy japán küldött útiköltsége például egy japán munkás 5—6 évi keresetének felel meg. Sok országban gyűjtéseket, sorsjátéko­kat szerveznek, a küldöttek útiköltségének fedezésére és a Fesztivál Alap támogatására. A norvég fiatalok a chilei, a franciák az algériai, az NDK fiatalok a szudáni, a bel­gák a kongói fiatalok költségeinek meg­teremtését segítik. Az osztrák fiatalok VIT jelvények és kendők árusításával, a svédek „kilométer jegyek terjesztésével” segítenek, a csehszlovák fiatalok már több millió ko­ronát gyűjtöttek, mindezt azért, hogy a VIT sikerét biztosítsák. A szovjet és bolgár fiatalok a VIT előtt „Fesztivál hetet” rendeznek. Az albán dele­gáció 55 főből áll majd és a küldöttség kulturális részlegének tagjait nagy kulturá­lis tömegversenyeken választják ki. Az an­gol ifjúságot 500 küldött képviseli és ezek között lesz egy kiváló esztrád zenekar, több neves művész és sportoló. Az indonéz delegáció, amely egyhónapos út után érke­zik majd a találkozóra, a híres báli tánc­művészetből rendez bemutatót Bécsben. Az olasz előkészületek közül a „tavasz ünnepe” dalos találkozó, két határtalálkozó, vala­mint a VIT-re utazó délamerikai olasz kül­döttek találkozója emelkedik ki. Venezuelá­ból 150 fiatal utazik Bécsbe, akik különböző ifjúsági szervezeteket fogják képviselni. Argentínában 800 amatőr labdarúgó csapat részvételével rendeznek labdarúgó tornát, amelynek győztese képviseli majd Argentí­nát Bécsben, a VIT labdarúgó tornáján. Utániban és természetesen megyénk­lllKQIiiWJÜH ben már javában folynak a VIT előkészületei. Áprilisban az ifjúsági estek, illetve KISZ taggyűlések százain vi­tatták a VIT jelentőségét. Több KISZ alap­szervezetben tartottak élménybeszámolókat az elmúlt VIT-ek küldöttei, illetve hívtak meg baráti találkozóra külföldi fiatalokat. Előrehaladottak az előkészületek a „Béke és barátság” járási, városi ifjúsági találkozókra, amelyeken külföldi fiatalok is részt vesz­nek. Ezeken rendezik majd meg a „Lovász .József kulturális seregszemle” bemutatóit. Már nagyban folyik nálunk is a VIT bélye­gek és sorsjegyek árusítása, a KISZ alap­szervezetek már több ezer forintot fizettek be a VIT-alapra, bár még csak a befizetés elején vagyunk. Április 25-én, 26-án a VIT tiszteletére, nem teljes adatok szerint, több mint 7 ezer munkaórát dolgoztak a Nógrád megyei kiszisták- Különösen Salgótarjánban, de megyeszerte is sok szép ajándék készül, amelyeket VIT küldötteink barátságunk jel­képeként adnak majd át különböző népek fiainak és leányainak. Májusban Salgótar­jánban kiállítják majd ezeket az ajándéko­kat, azokkal az ajándékokkal együtt, ame­lyeket a nógrádi fiatalok az eddigi VIT-ek- ről és különböző országokból hoztak. A mi ifjúságunk mogatja a VII. bé­csi Világifjúsági Találkozót és aktívan részt vállal abból a harcból, amit a világ haladó ifjúsága folytat a békéért és a népek közötti barátságért. Biztos meggyőződésünk, hogy a világ fiataljainak ez évi nagy bécsi talál­kozása hozzájárul majd a nemzetközi fe­szültség enyhüléséhez és a béke megerősí­téséhez. Havas Péter KISZ MB. titkár &Qif.ütt iuuiepjetnek az anyákkal KISZ-szervezeteink szinte már hetek óta készülődnek az édesanyák napjára. A Salgótarjáni Acélárugyár kiszesei a művelődési otthon­ban mintegy 200 édesanyát látnak vendégül a szombat délután rendezendő ünnepé­lyükön. S a szívhez szóló üd­vözlések után együtt tekintik meg az édesanyákkal á KISZ kultúrgárdájának műsorát. Gondos leánykezek írják már a díszes üdvözlőlapokat is, amelyekkel felkeresnek minden édesanyát. A kiszes leányok az acélgyári kórházban fekvő édesanyákat, kismamákat fog­ják felköszönteni, E hónapban befejeződnek a Kilián György próbák Megyénk középiskoláiban már lassan befejezéshez köze­lednek a KISZ-fiatalok Kilián György próbái. Balassagyar­maton a gimnáziumban és a tanítóképzőben, valamint a salgótarjáni közgazdasági technikumában és a pásztói gimnáziumban már befejeződ­tek a próbázások. A salgótar­jáni gimnáziumban és a gép­ipari technikumban még foly­nak a próbák, de ebben a két iskolában is fejezik ebben a hónapban. Ha vizsgálgatjuk az eddig elért eredményeket, biztató ké­pet kapunk. Bár nagyon dekesen jelentkezett az 1 digi próbázások során kétvi let. Voltak olyan csoporti amelyektől sokat vártak ebből sokan nem feleltek re a követelményeknek, viszc amelyiktől talán fáztak kit a KISZ vezetők, azok 1 válóan szerepeltek. Tapasztalat az edigiek son az is, hogy az elméleti any got jól megtanulták KIS tagjelöltjeink, de a gyakoris munkával már nehezebb« haladnak. Az én édesanyám- EGY ISKOLAI DOLGOZAT ­Pdesanyám középterme- tű barna asszony. Ar­ca sokszor gondterhelt, sá­padt, munkában fáradt. Es­ténként gyakran látom, hogy gondolataiba mélyedve ül a szoba sarkában. A múlt napokban már nem tudtam megállni szó nélkül és megkérdeztem: Édesanya, min tetszik annyit gondol­kozni? Beszédemmel gondo­lataiból felriasztottam. Így válaszolt: Azon gondolko­zom, hogyan tudnám a te ké­résedet is teljesíteni sok egyéb mellett. (Tudniillik én kértem egy félcipőt.) Gond ez is, de hol van ez attól, amikor megszülettem. Háború volt. Éhség és nyo­mor. Édesanyám a ropogó puskák között ment nekünk élelemért. Az anya nem tud­ta nézni tovább gyermekei éhezését. Életét áldozta vol­na fel azért, hogy gyermeke éhen ne haljon. De édes­anyám nem halt meg és mi, gyermekek is megmaradtunk. Kiskorunkban megtanultuk, hogy édesanyánkat szeretni kell. Tisztelni kell benne a szülőt, a felnőttet. De én nemcsak azért szeretem édes­anyámat, mert ezt így tanít­ják, hanem én meggyőződés­ből szeretem. Mert felnevelt és nevel most is- ő készíti el mindennapi ebédemet. Olyan ízletesen főz, hogy úgy más senki. A legegyszerűbb ebéd is nagyon finom, ha édesanyám készíti azt. Ér­tünk dolgozik, ha vesz vala­mit, nekünk veszi. Már én is tudok segíteni neki a házi munkában. A mosóteknő mel­lé én is odaállok, vasalok, takarítok és amivel édes­anyámnak a legnagyobb örö­met szerzem, hogy jól tanu­lok. Mikor a múlt év végén kitűnő bizonyítványomat ha­zavittem, láttam, hogy sze­méből két kövér könnycsepp gördült ki, aztán magához ölelt és megcsókolt. Halkan, elakadó hangon csak ennyit mondott: Köszönöm kislá­nyom. Nagyobb jutalomra nem vártam, s ez volt szá­momra a legnagyobb aján­dék, amit édesanyámtól kap­tam. Azt szeretném, ha édes­anyám gondozó keze végig­kísérne egész életemen. Édes­anyám iránti szeretetem le írni nem tudom, de egyszer szóval így hangzik: Az én Édesanyám számom ra a legdrágább a világon! TÓTH ERZSÉBET St., Rákóczi úti Ált. luk Vlll/c. Elméleti és gyakorlati verseny az iskolai egészségőrök között A napokban folytak le a járási és megyei vöröskeresztes ifjúsági versenyek, amelyeken a legjobb ifjú vöröskeresztes aktívák mu­tatták be tudásukat. Ilyen komoly kérdésekre felel­tek meg többek között; Elsőse­gélynyújtás általános szabályai; Élesztőst eljárások; Csonttörésről általában; Fedett és nyílttörések ellátása. Egyik-másik kis „egészségőr” olyan világos, szabatos feleletet adott, olyan ügyesen és szak­szerűen végezte a gyakorlati ten­nivalókat, hogy az ember ön­kéntelenül arra gondol, abban az iskolában, ahol ők örködnek tár­saik egészsége fölött, nem less fejvesztettség, ha egy gyerek megsérül, vagy rosszul lesz. A salgótarjáni járási, városi verse­nyen például a kis Tóth Irén- két a karancslapújtői csoportból - amely egyébként első lett a járásban - Igazán öröm volt hallgatni. Dr. Németh Elemér örömmel irta be neve mellé a 10 pontot. A Salgótarján városiak közül a Rákóczi úti Általános Iskola Ifjú egészségőrei bizonyul­tak a legjobbaknak. Az a csoport, amely a járásit városi versenyek után a megyei döntőn a legjobb felkészültség­ről tesz tanúbizonyságot, orszá­gos versenyen vesz részt. Az íróasztal gutóbb a Salgótarjáni Gépipari Technikum fiataljai vettek részt KISZ nagy megmozdulásában: a rónabányai 1,5 kilométeres bá­nyai vasút építésében. Kis sógorom ebben az évben végzi el az általános iskola Vili. osztályát. Ű is, mint annyi fiatal, tovább akar ta­nulni, ami ma érthető- A probléma csak az, mi le­gyen. Az egyik nap azzal állított haza az iskolából: „Út­építő technikus leszek.” Ismerve nyugodt természetét, pró­báltuk jobb elhatározásra bírni. „Nem neked való az, az útépítés, vándorszakma.” Egy darabig csendben hallgatta tanácsainkat, majd nagy bölcsen azt válaszolta: „Igazatok van, de ez rám nem vonatkozik. A tanító bácsi megmondta, ha elvégzem a technikumot, a Közlekedésügyi Miniszté­riumba kerülök.” A másik találkozásom egy fiatalemberrel történt, ö el­végezte a gépipari technikumot és utána a MEO osztályra nyert beosztást és megvolt a saját íróasztala, Két éve ült már az íróasztal mellett, amikor az üzemvezetőség a mű­szaki gárda továbbfejlesztése érdekében gyakorlati mun­kára tette. Itt sem fizikai munkát végzett volna, sőt fize* tése is több lett volna, később ha beváltja a hozzáfű­zött bizalmat, művezető lesz. A probléma azonban ott mu­tatkozott, hogy az üzemben nincs központi fűtés és nincs fényesre festett asztal. Fiatal barátom nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy esetleg olajos legyen, ne legyen fényes íróasztala. Otthogyta a vállalatot és most másik vál­lalatnál próbált szerencsét, hátha ott lesz számára íróasz­tal. Úgy érzem elegendő e két példa annak bizonyítására, hogy valami baj van néhány fiatallal, anélkül, hogy meghúznám a vészharangot. Az első példa azt bizonyítja, hogy a továbbtanuló gyermeknek ne ígérjenek kolbász- szál font gátat, mert ha nem kapja meg, soha sem lesz elégedett. Mindig úgy érzi, nagyon becsapták. A másik példa pedig: ha az iskolát végzett fiatal üzembe kerül, ne várja mindjárt íróasztal, mert íme, látjuk, mit idézett elő. Amiről azonban írni akarok; valahogyan kezd lené­zetté válni néhány iskolát végzett számára a kétkezi munka. Hozzáteszem mindjárt, ez nem általános, hiszen ma már több érettségizett fiatal tanult és tanul szakmát. Jó lenne, ha tanítók, szülők jobban a munka becsülésére nevelnék a felnövő ifjúságot. Nem kell adatokért, tényé­kért a szomszédba menni. Elég csak a munkások erkölcsi és anyagi megbecsüléséről szólni. Arról, hogy legutóbb is több fizikai munkás kapott eredményeiért Kossuth-díjat, s lehetne a megbecsülés egyéb más jeleit sorolni. De arról még ma beszéljenek gyermekeikkel... — tob — Másfélmillió forint iskolásaink takarékossági számláján Magyar Nándor és a többi fiatalok a nehéz munkát igénylő ala­pozásnál, töltéskészítésnél dolgoznak. Jakab István és társai az előre összeszerelt bányavasutat a töltésre emelik. Közel 1 545 000 forint érté­kű iskolai takarékbélyeget vásároltak az 1958—59-es tan­évben a Nógrád megyei ál­talános és középiskolák ta­nulói. A kislétszámú iskolák kö­zül kitűnt a kisterenyei bá­nyavidék mizserfai általános iskolája, ahol egy-egy tanuló 488,88 forintért vásárolt ta­karékbélyeget e tanévben. A középlétszámú iskolák között meg kell említeni a ságújfa- lui iskolát, itt az egy tanulóra eső átlagbetét 159,55 forintot tesz ki. A nagylétszámú isko­lák között a balassagyarmati II. Rákóczi Ferenc általános iskola vezet, ahol egy-egy ta­nulóra 46,24 forint jut- A kö­zépiskolák között változatla­nul a szécsényi mezőgazda- sági technikum vezet, itt az egy tanulóra eső betétátlag 35,36 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents