Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-28 / 25. szám

6 NÓGRÁDInépüjság 1959. március 28. BEKÖSZÖNTŐ . . . nyuszi vagyok hús- vétra. De verset ne várjanak tőlem, mert én csak nyuszi Vagyok. Minden rímes mon­danivaló nélkül szőröstől-bő- röstől és bajszostól magam vagyok a beköszöntő! dl LtgizMük A lányoknak rendszerint van valami titkuk, ami egy benső érzésből fakad. Érde­mes megfigyelni. Most hús- vétkor ezek a titkolt érzések jelképesen jutnak kifejezés­re. Az nyílt dolog, hogy sok locsolkodót várnak. Sokat, mert a locsolkodók száma, számszerűsége fontos, vagy mondjuk így: nagyon fontos élő mértékegysége a leány megbecsülésének, az iránta való tiszteletnek. Sok locso­lót várnak hát. A titok: az egyik tojást, meg az egyik virágszálat megkülönböztetett gond és figyelem kiséri. Azt fesse­nek majd megfigyelni kinek a kezébe kerül majd ez a megkülönböztetett gonddal i(körüljárt” ajándék. Ez lesz az a bizonyos titkolt szívügy jelképesen kifejezve. rX)úiaétl tiéfuz&káifrw «_♦ *. * .*._*.*. _♦_! f _*.L♦.! .*. ♦ *»;««»«»« _♦ » « » < ♦ , (< ...............«V < V * **T*««**v^v^TTTTTTT'r r< A húsvéti nép­szokásoknak me­gyénk csaknem minden községé­ben vannak ha­gyományai. An­nak ellenére, hogy ezek a népszoká­sok többé-kevésbé kihaló félben vannak a húsvét ünnepén — éppen ezeknek a hagyo­mányoknak fel­élesztése céljából — érdemes vissza­tekinteni, hogy ré­gen, évtizedekkel ezelőtt hogyan is ünnepelték me­gyénk fiai, leá­nyai húsvét hét­főjét. Talán azzal kel­lene kezdeni visz- szaemlékezésün- ket, hogy a világ minden népénél ősidők óta meg­voltak a tavasz­nak, a természet újraéledésének ün­nepei. Ezek közé a tavaszi ünnepek közé tartozik a húsvét is. amelyet a ponánykori szo­kásokkal együtt a kereszténység is átvett, — a !o-i csolkodással együtt. Évtizedek óta megyénk egész területén is szo­kásos a húsvét hétfői locsolkodás. Régebben á legé­nyek a patakban, vagy a kútnál vö­dörrel öntözték meg a leányokat, hogy ha férjhez mennek, friss me­nyecske lenven belőlük. Kishar- tyánban például az olyan leányok­nak, akik elbúitak a locsoló fiúk elől, másnap, ked­den nem volt ta­nácsos bálba menni, mert a le­gények először ki­gúnyolták, később kimuzsikáltatták a bálteremből. De vannak érdeke­sebb népszokások is megyénkben. Dejtáron több mint két évtizede, húsvét másnapján már éjfélkor elin­dultak locsolkod- ni a legények. A leányt még az anyja mellől, az ágyból is kihúz­ták. A kúthoz vit­ték és vederrel vizet öntöttek rá. S amikor mind ennek vége volt, a leány betessékelte a fiúkat a szobá­ba, asztalhoz ül­tették, s sonkával, kolbásszal, óbor­ral kínálták őket. Másnap pedig a leány barátnőjé­vel kivarrott zseb­kendőbe 8—8 to­jást küldött azok­nak a legények­nek, akik őt meg­locsolták. A fiúk sem küldték üre­sen vissza a zseb­kendőt. Süte­ményt. fügét, cuk­rot tettek abba. s úgy juttatták visz- sza a tojást küldő leányhoz. Nagyon érdekes az érsekvadkerti húsvéti népszokás. Itt a legények már húsvét va­sárnapján tolást „hajtani” jártak a faluban — több csoportban. Végig­járták a leányos házakat, s az ab-: lakokon kopogtak szóltak be. Tojást{ gyűjtöttek. Az ősz-j szegyűjtött tojáso-j kát valamelyike háznál megsütöt-) ték és megették.e Ilyenkor hajnalig< ettek-ittak, s úgy\ indultak öntöz-e ködni. A megevett) tojás héját pedige annak a leánynak< a háza előtt, aki-) re haragudtak, fel-l akasztották a fá-\ ra. Ez nagy szé-\ gyen volt az ér-) sekvadkerti leá-\ nyokra. < lpolytarnócon is) megtalálható a) húsvéti népszokás) Itt húsvét hétfő-) jén választották> mátkájukat a leá-l nyok. Az ilyen ba-j rútság a sírig tar-) tott. l Általános volt1 korábban me-\ gyénkben, hogy a) leányok nagypén-) teken megmosdot-i tak azért, hogy) szépek legyenek.) De megmosdatták< ezen a napon az) állatokat is, hogy) azokat minden be-) tegség elkerülje. < A húsvéti nép-e szokások már csak) imitt-amott talál-( hatók meg me-) gyénk községei-) ben. Pedig érde-e mes lenne felele-) veníteni a kedves < dolgokat. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ 1959. IJI. 28. Vízszintes: 1. Miskolc melletti hegy. 4. Ázsiai állam. 10. Fordí­tott papírmérték. 11. Európai nép. 13. Kettősbetű. 14. Állóvíz. 15. Né­met elöljáró szó. 16. Délelőtti elő­adás. 20. Női becenév. 22. Daráló. 23. Egér — németül. 24. Hangnem. 25. Régi fegyver. 26. Évszak. 27. Fiú becenév. 29. Névelővel: test­rész. 31. Csapadék-féle. 33. Idegen összetételekben újat jelent. 34. Ábrák. 36. Romlott tojás. 37. Né­met összevont elöljáró. 33. Ciga­rettázik. 39. Méh-lakás. 41. Béka m.-hangzói. 42. Szót helyettesít. 43. Irány. 45. Rozika m.-hangzói. 47. Fiú becenév. 49. Macska. 51. Férfinév. 53. Vissza: tiltószó. 54. Fém. 56. Vissza: német általános alany. 58. Igekötő. 59. GDA. 64. Politika is van ilyen. 65. Hatvan melletti község. 67. Ázsiai állam. 68. Afrikai állat. Függőleges: 2. Mint vízsz. 10. sz. 3. Sporteszköz. 5. Bosszantás, rá­galmazás. 7. Csapadék. 9. Német helyeslés. 12. Vissza: angol nevek előtt áll. 14. T. 15/a. Iparos. 17. Aö. 18. A férfi párja. 19. Ten­geri rabló. 21. Női becenév. 23. Szorgalmas állatka. 28. Vissza: enyém latinul. 29. Török név. 30. A panasz szava. 32. Testrész. 34. Névelővel: Z. 35. Testrész. 38. Fontos testrészünk. 40. Ez is az. 42. Szintén. 43. Irány. 44. Icce fele. 46. Kelő m.-hangzói. 48. Mozgásba lendül. 49. Gyermekek kedvenc csemegéje. 50. Vissza: „égi” ke­nyér. 52. Kezdettől fogva. 55. In­dulatsző. 57. Latin kettősbetű. 60. Nem használ. 62. Ital. 63. Vissza: NY. 64. Költőies felkiáltószó. 66. Pára! 68. Személyes névmás. Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget. Mai rejtvényünkben egyik nagy köl­tőnk verséből idézünk a függ. 1., vízsz. 69., 61., függ. 6., vízsz. 7. és függ. 9. sz. sorokban. Beküldendő: hogy ki írta a so­rokat, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvényt április 1-ig: A múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Megalakult » Magyar Tanácsköztársaság — Már­cius huszonegyediké. Könyvjutalmat nyertek: Könnö- czi László, Zagyvapálfalva, ifh Egner Rezső, Salgótarján és Le- szák Pálné, Balassagyarmat,-----------------Ht « **—-------------­C ikkünk nyomán „Miért nem lehetne a tej nem 4.—, hanem 3.— forint Rákóczi- telepen is?” címmel levelet kap­tunk Lencsés Ferenc elvtárstól, a balassagyarmati Tejipari Vállalat vezetőjétől. Levelében a követke­zőket Írja: „Megdöbbenéssel olvastam a Nógrádi Népújság 20. számában segítségüket kérő cikküket a tel- ellátás kérdésében. Miért 4.50 Ft a tej Rákóczi-újtelepen és miért nem lehet az olcsóbb? Kedves bá­nyászasszonyok! Lehet a tej 3.— Ft Rákóczi-telepen is. Hogy ho­gyan? Igen egyszerű a megoldás. Csupán csak az szükséges, hogy a Kelet-Nógrád megyei Népbolt ottani árudái vegyenek maguknak annyi fáradságot, hogy a szüksé­ges tejmennyiséget üzemünktől rendeljék meg és azt a reggeli órákban bocsássák a közfogyasz­tás rendelkezésére. A Tejipari Vállalat korlátlan mennyiségű pasztőrözött, fertőző- baktériumtól mentes, 3 százalékos zsírtartalmú fogyasztói tejet tud a kereskedelem rendelkezésére bocsátani. A kiszállítást a tejipar végzi olyan Időben, hogy az már a reggeli órákban a dolgo­zók asztalára kerülhet. Ennek a tejnek ára literenként 3.— forint. Nincs olyan rendelkezés, amely az egy liter tej árát 4.— forint­ban állapítaná meg, így sajnos a Rákóczi-telepi bányás-asszonyok nem 50, hanem 1 forint 50 fillér­rel fizettek többet a tejért lite­renként. És miért? Mert az ottani kereskedelmi szervek - hogy bá­torkodjam ezt a kifejezést hasz­nálni — nem törődnek a telep tej­ellátásával. Ml megkerestük a Me­gyei Tanács Kereskedelmi Osztá­lyát, hogy kötelezze a Rákóczi- telepi népbolt árudákat a tejáru­sításra, de kérjük, hogy önök is követeljék azt. Azonnal rendeljék meg a szükséges mennyiséget a balassagyarmati tejüzemtől és mi azt oda mindennap kiszállítjuk, így lehet 4.50 forint helyett 3.~ forint Is a tej Rákóczi-újtele­pen.” Érdeklődtünk a Kelet-Nógrád megyei Népbolt Vállalat központ­jában Is. Kérdésünkre azt a fel­világosítást kaptuk, hogy ameny- nyiben a napi 25 liter fogyasztás biztosítottnak látszik Rákóczi- újtelepen, az Igénynek eleget tesznek, s orvosolják a bányász­asszonyok jogos panaszát. gAZÉMNÖGRAD megyei |äll. építőipari vAl-Í ILALAT SALGÓTARJÁNÉ! |ÉS VÁCI MUNKATERÜ-j |letére 1 gyakorlott i festő szakmunká­sokat felvesz f JELENTKEZNI LEHET ísalgótarjAn, rége I VÁSÁRTÉR A VÄLLA- |LAT MUNKAÜGYI ŐSZ-! ! talyan, váci föepi­í TÉSVEZETÖSÉGÉN. P éntek volt és 13. Ilyen­kor többen mondják: No, ennek sem lesz jó vége! Mert akár a péntek, akár a tizenharmadi- ka, egymagában is a „sze­rencsétlenség termőtalaja”, hát még ha így együtt van­nak. És most márciusban együtt volt ez a kettő. So­kan talán elsiklottunk fölöt­te, de nem így Halász Erzsi­ké, a MÉSZÖV hivatalsegéd­je. Erzsikét ugyan egész nap elkerülte a „szerencsétlen­ség”, de este... Reggeltől, a munkakezdés első percétől az utolsóig oly «ok volt a dolga, hogy csak « legteljesebb figyelem, szor­galom és odaadás mellett tudta megoldani feladatait Ezen a naDon kellett le- Steneileznie 3R0 oéldány hat Oldalas heti MÉSZÖV értesí­tőt és ugyancsak pénteken, 13-án, kellett sokszorosítani 320 példányban négy oldalas osztá’vközleménvt, amelyet a földművesszövetkezetek és italboltok részére kellett sür­gősen kiküldenle. Már öt óra elmúlt, s neki < óra után fontos ifjúsági összejövetele van. Most az illemről lesz szó. Egy hete várja türelmetlenül ezt az estét. Gyorsan postázott Hóna alá kapta az iratokkal teli aktatáskát és rohant vé­gig Salgótarján utcáin. Félt, hogy még a másodpercek is meghiúsíthatják tervét. Le­késhet az esti félhatos ka- rancsaljai buszt Berontott a salgótarjáni nagypostára. Többen álltak egymás után a hatos ablak előtt. És neki éppen itt kell föladni a leveleket! Jaj... mi lesz?... Nincs szerencsém — gondolta. Hiábá. péntek, 13. A sorbanállók milyen fi­gyelmesek. Látják, hogy kap­kodja a levegőt a sietségtől, izgatott az arca. — Nagyon siet kislánv? — kérdezték. S szinte kellemet­len volt ez a figyelmesség. Mindenki őt nézte a sorbán- állók közül. De hát valóban siet és ezt valahogy mégis a tudtukra kell adni. — Igen — mondta... Pár perc múlva indul a buszom. — No, akkor menjen előre. — No, menjen csak, me»- jen... — Mesengedik? ... Köszö­nöm... Köszönöm szépen. Az­tán szinte egyenkint szólt mindenkihez, akik sorbanáll­tak. És az emberiesség ér­zése mindenkivel kimondat­ta a szót: — Parancsoljon. — Tessék csak nyugodtan. Végre ott volt az ablaknál, a hatos számú ablak előtt. Hálálkodva esett ki száján az utolsó köszönöm... — Ügy látom mégis csak sikerül — suttogta. Benyúj­totta az ablakon a hatalmas levélpakkot. Bent a postatiszt­viselőnő azonban éppen hát­rafordulva beszélgetett egy kolléganőjével. Ez a látvány kissé megingatta önbizalmá­ban. Szólni kellene neki — gondolta. Talán úgy hogy, kedves elvtársnő, legyen szí­ves... Vagy úgy hogy, drága, aranyos kisasszony, ha len­ne olyan kedves... De várt iné* egy kicsit. S ietett, rohant volna már a buszhoz, topo­gott izgalmában, gon­dolta mégiscsak szól­ni kell. Aztán a hátamögül Is Úgy biztatták: Szóljon be, kedves, az ablakon! Szóljon csak be, mondja meg, hegy siet... S Erzsiké beszólt — Kérem legyen «íves.., A tisztviselőnő oda sem fi­gyelt, mosolyogva folytatta a 'beszélgetést. Erzsiké megismételte. — Kérem... legyen szí­ves... Talán a hang volt halk a kedvességtől, a kéréstől... Nem hallották... Nem kapott választ. Tovább várakozott. A háta mögül csak biztat­ták. — Szóljon be kedves. Szól­jon csak bátran. De Erzsiké nem akarta el­mérgesíteni a helyzetet. Gon­dolta szépen kell beszélni. Még az igazát is szépen, ud­variasan akarta tudomására hozni a posta-tisztviselőnő­nek, mert az, ha rossz­indulatú akar lenni, most rossz lehet vele szemben. I lyenkor, amikor még a másodpercek is órák­nak tűnnek, hosszú per­ceken keresztül tétlenül néz­ni az eseményeket, bizony nagyon nehéz. Aztán a kény- szerűség is... Hiába, már nincs több ideje várakozni. Még egy másodperc sem. — Kérem legyen szíves már bevenni a leveleket, mert itt hegy a buszom! Egy pillanatra félbeszakí­tották a beszélgetést. Az előb­bi mosoly helyett komorrá vált a tisztviselőnő arca, amikor az ablak felé fordult. — Mi az?... Nem tud vár­ni?! Aztán újból elfordult az ablaktól és mosolyogva folytatta a diskurzust. Erzsiké háta mögül azon­ban már erélyes haingok kö­vetelték, hogy szóljanak rá a beszélgetőkre, mert legyen a beszélgetésük tárgya hiva­talos, vagy magánjellegű, azért azt mégis csak figye­lembe kell venni, hogy az ablak előtt egy egész tömeg várakozik. Aztán, amikor a beszélge­tés végre befejeződött a tisztviselőnő ezekkel a sza­vakkal húzta be az ablakon a hatalmas levélcsomagot. — Ne türelmetlenkedjen ké­rem!... Nem tud várni?! S miután alaposan szemügyre vette a leveleket, így foly­tatta. — Itt több olyan levél van, amelyiknek a súlya meg­haladja a 200 grammot, de nincs rájuk írva, hogy 1,20 forinttal megy el. És máris tuszkolta vissza az ablakon a leveleket. — De kérem, a küldemény költsége törvényesen 1,20-al van elszámolva, a mi leve­leink díjelőlegesek — véde­kezett Erzsiké. — Nem érdekeli... Nincs rá írva, hogy 1,20 forint! Ne vitatkozzunk! —• Kisasszony, én másfél év óta viszem és hozom ide az ilyen küldeményeket, nap­ról napra. Még soha nem mondták, hogy külön rá kell írni — próbálkozott. De a tisztviselőnő nem fo­gadott el semmiféle magya­rázatot. —• Tessék kérem... tessék, mert sietek, mások Is vár­nak az ablak előtt! — ha­sított a szigorú, hivatalos hang. És Erzsiké félreállt a 6-os ablak elől. Megindult b könny a szeméből. Elfordult, hogy senki ne lássa. A le­veleket ott szorongatta a ke­zében és arra gondolt, ha sikerült volna feladni a leve­leket és most elindulhatott volna, talán nem lett volna késő. Zokogott és így raj­zolta oda az első borítékra: 1,20 forint. Nem tudja, a könnyektől nem látta, ki volt, tán va­laki a sorbanállók közül, vagy tán nem is állt sorban, csak éppen szemtanúja volt az esetnek, valaki kivette ke­zéből a borítékot és azt mondta: Menjen csak kis­lány, majd én ráírom... Hát­ha még eléri... Szaladt, ro­hant az utcán sétáló járó-1 kelő emberek között. Azok meg egymás után fordultak utána. Csak nézték a szokat­lan lendületet. V an aki azt modaná: No, ugye a péntek és 8 13. együtt mire ké­pes? Pedig higyjék el: sem pénteknek, sem a ti­zenháromnak külön-külö® sem, együttesen sincs szívük. Szívük az embereknek van. Csak olykor egyesek meg­feledkeznek róla. Már mini az emberi szívről. De a* eset is mutatta, azért mindi§ van, akinek emberséges mó­don dohban a szíve. Orosz Béla

Next

/
Thumbnails
Contents