Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-28 / 25. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. március 28. VITAZÁRÓ HÉTKÖZNAPI TETTEK Az agitáció mindig a reális életet tükrözze A Nógrádi Népújság hasábjain lezajlott vitára — amely az agitáció tartalmával és módszereivel foglalkozott — szükségesnek látjuk reagálni és álláspontunkat elmondani. örvendetes tény, hogy a pártmunkának erről az igen fontos részéről, a politikai felvilágosító munka módszereiről és tartalmáról vita indult. Az is helyes és üdvözlendő, hogy a vitában részt vettek a különböző alsó pártszervek agitációs munkával foglalkozó elvtársai. De semmi szín alatt nem nevezhető egészséges folyamatnak, hogy a párttitkárok, termelési felelősök és más reszortokban dolgozó pártmunkások és pártvezetőségi tagok nem kapcsolódtak be a vitába. Ebben -a tényben is jelentkezik az a szemlélet, hogy az agitáció a párttagok és pártmunkások egy részének a feladata csak. Az igazság pedig az, hogy’ minden párttag és pártvezető elsősorban politikai munkás és másodsorban végez reszortmunkát. A vitának tehát igen fontos tanulsága, hogy még ma sem tűnt el nyomtalanul az a szemlélet, amit hosszú időn keresztül helytelenül ráerőszakoltak a pártmunkára. Ahol még ma is kettéválasztják a párt szervező és politikai tevékenységét és a szervezőmunka arányát indokolatlanul megnövelik, ott nem lehet helyes munkamódszerről és jó pártmunkáról beszélni. Amikor tehát a párt politikai munkájáról, vagy az agitációról beszélünk, akkor ezt úgy kell tekintenünk, mint az egész párt feladatát, beleértve funkcionáriusokat, alapszervi vezetőket, vagy párttagokat. A vitában sok helyes gondolat, a tapasztalatok által kialakult vélemény látott napvilágot. Különösen értékesek azok a gondolatok, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az agitációt sem módszerében, sem tartalmában nem lehet beskatulyázni, nem lehet örökérvényű, mindent átfogó elvekre hivatkozva meg- csontosítani. A rugalmasság, az élettel való kapcsolat az agitáció eredményességének egyik legfontosabb feltétele. Ugyancsak minden cikkben aláhúzták a szerzői azt az kérdések“ tanfolyama alapján. Hisz a gyakorlatban már hosszabb idő óta agitációnk jelentős részét erre építjük fel. Más kérdés az, hogy eközben váalszt kell adni a min- denapos felmerülő kérdésekre, de ez már a párt, az állami, a tömegszervezeti funkcionáriusok, különféle vezető emberek feladata. Ok vannak erre legjobban felkészülve, ők ismerik a mindennapi események összességét és összefüggését. Például egy kérdezz — felelek est formájában sok mindenre adhat választ egy jól felkészült vezető, de az SZKP XXI. kongresszusának jelentőségét, annak magyarázatát hosszabb ideig, szélesebb méretekben kell megoldani és ezt már jól felkészített szervezett, nagytömegű erőnek kel1 végezni. Az agitáció vég/ését tehát — ha szabad ezt a kifejezést használni — tartalmi és formai kérdés tekintetében és nem utolsósorban idő szempontjából is hangsúlyozni kell. Nem szabad valami örökéletű elvekre alapozni. A másik vitatott kérdés, ami az elsőből adódik, hogy legyen-e valamiféle külön politikai agitációt végző; aktívagárda és hogy ez a gárda hol legyen? Alapszervi szinten ilyen gárda nem szükséges. Nem szükséges, mert például egy üzem termelési feladataira való mozgósítás minden párttag kötelessége, amit taggyűlésen kell hogy megvitassanak a titkár irányításával. Szükség van azonban a párt- bizottságoknál, városi, járási, vagy esetleg még üzemi szinten is olyan aktívahálózatra, amelynek tagjai alkalmasak az előadásos agitáció elvégzésére. Ilyen szervezett erő létrehívását az élet kötelezően írja elő, mert például az agitáció színvonalának emelése többek között ezen keresztül valósulhat meg. Ennek a csoportnak párt, állami, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusokból kell állni. A felkészítésre persze ezen a szinten is szükség van, ugyanúgy, mint az alapszerveknél. Az agitáció módjára vonatkozó tapasztalataink kétségtelen azt mutatják, hogy a leg- hathatósabb módszer a csoportos beszélgetés, a csoportos vita. Ez azonban nem zárja ki az agitáció egyébként igen gazdag tárházának megfelelő alkalmazását. A feladatok és a körülmények döntik el, hogy milyen módszer a jó egy munka elvégzéséhez. A vitában nem kaptam szerepet az agitáció tartalmára és módszerére vonatkozó olyan tapasztalatok, amelyek szintén bőven állnak rendelkezésünkre. Elsősorban arra gondolok, hogy az agitáció akkor jó, ha az nem korlátozódik csupán véleményalkotásra, hanem vitatkozó jellegű polemizáló. Nagyon fontos, hogy ne csak az agitátor mondja el véleményét, hanem hallgassa meg mások véleményét is, segítse hozzá a dolgozókat a helyes vélemény kialakításához. Idetartozik az is, hogy az agitációnak harcosnak kell lennie. Az agitációt végző előadó vagy párttag használja az agitáció bármelyik formáját is mindenkor osztályharcosan, a munkásosztály szemszögéből nézve vesse fel problémáit. Ez egyet jelent azzal, hogy az agitációnak állandó feladata az ellenséges nézetek leleplezése, szétzúzása. Külön kell szólni arról is hogy nem az a jó agitáció, amely egyoldalúan, vagy bírál vagy csak a pozitív dolgoka: mondja el. Az agitációnak mindenkor a reális életet kell tükröznie' feltüntetve a hiányosságokat is, de egyben rámutatni a hiányosságok kiküszöbölésének útjára is. Nem utolsósorban igen fontos feltétel ahhoz, hogy az agitació- nak hatása legyen, hogy az agitátor azon a nyelven beszéljen, ahogy a nép beszél. Ezért száműzni kell az agitációs munkából a pártzsargont, a frázisokat, a hangzatos szólamokat és helyette a nép egyszerű nyelvén kell beszélni. Ügy gondolom, az itt felvetett és részben a vitában elhangzott vélemnéyekre adott válasz közelebb viszi pártszerveinket és párttagság mkat annak a feladatnak a megértéséhez, ame'yet úgy határozunk meg, hogy a pártpolitikai munkát nap mint nap végezni kell, mert ez az alapja a part és a tömegek közötti még jobb kapcsolat megteremtésének. Vonslk Gyula Nem volt külön gyűlés a vecseklői bányában a párt március 6-i határozatáról. Ennek ellenére az itt dolgozó bányászok valamennyien ismerik a határozatot, sőt úgyis mondhatnám, hogy aprópénzre váltották. Sokat beszéltek róla az autón, sőt azóta reggelizés közben is erről folyik a szó. Ha az újságíró arra kíváncsi, mit tesznek a határozat után, nem kell egy pillanatig sem várnia a válaszra. Kiss Simon Bálint a 15-ös csapat harmadvezetője már régi bányász. Kora gyermekkorától járja a bányát, s talán már nem is tudná életét elképzelni a bánya nélkül. Amikor a határozatról kerül szó, megfontoltan beszél. — Csák helyeselni tudom a megjelent határozatot. Azt is tudom, hogy csak rajtunk múlik, megvalósul-e. Ügy érzem, meglesz. Mi bányászok bízunk a pártban, a kormányban. Nem kell messzire menni példáért. Amikor a párt megígérte az ellenforradalom után a bérrendezést, rövid idő múlva, igen nehéz körülmények között megvalósult! Hogy most mit szándékozunk tenni? Csakis egyet: a minőséget javítani. Sokat beszéltünk már erről, csak valahogy eddig a szó meg a tett nem egyezett egészen. Csapatunk a jövőben újszerűén akarja telepíteni a fúrólyukakat. Most kísérletezünk, hogyan lenne a legmegfelelőbb. Ha ez sikerül — és sikerülni fog — egy csapásra két legyet ütünk. Csökken a robbanóanyag fel- használása, így olcsóbb lesz a termelés, a másik pedig: darabosabb lesz a szén, így könnyebb lesz belőle a meddőt is kiválogatni. Sőt az új ipari ár szerint a darabosabb szén eladási ára is magasabb. A 18-as csapatnál már kérdeznünk sem kell, mert a széntelepben húzódó meddő beágyazást éppen csákányozzák. Megvárjuk, amíg betelepítik a fúrólyukakat. Több helyen meddő csíkok húzódnak a széntelepben, s a beágyazáshoz közel sehol sem fúrnak. Amikor jövesztés után a csapat a munkahelyre megy, első dolguk, hogy kiválogassák a meddőt. Somclskői Károly csapat- vezető mondja el, hogy többet keresnének, ha nem válogatnának. Kezdetben voltak olyan hangok a csapaton belül is: „minek válogatunk, úgy sem adnak eaért semmit”. Hogy nem volt igazuk ,arról később ők maguk is meggyőződtek. Ha valahol fontos a minőséget javítani, akkor a mi bányánkban ez különösen az. Rajtunk múlik csak, hogy Rónán, vagy Nagybátonyban dolgozunk. Tudjuk mi is, ha a minőség nem javul, itt megszűnik a fejtés. Éppen ezért, ha valahol fontos a párthatározat végrehajtása, akkor Rónán a legfontosabb. De nemcsak a számfejtők ügye a minőség javítása, a párthatározat végrehajtása, hanem valamennyi bányai dolgozóé. Már kiértünk a munkahelyekről, amikor az I. sikló alatt Bodor István szállító megszólítja a velünk lévő bényamestert. — Tessék már szólni a csilletakarítónak, mert ma ez a harmadik üres csille, ami tisztítatlanul jön be a bányáiba — s mutatja a csillét, amelyben 50—60 ,kg piszok lehet. Azzal az érzéssel távozom a vecseklői bányászoktól, hogy jó kezekben van párthatározat, pontjai a munkáshétköznapokon megvalósulnak. —tob—■ Hassnos volt a téli népfrontoktatás Az elmúlt napokban Rútságon és Szécsényben anké- tot tartott a Hazafias Népfront, a népfront-oktatás befejezése alkalmából. A résztvevők megvitatták az oktatás eredményeit, értékelték az előadássorozat hasznosságát, s a jövőbeni munka szempontjából okulásként megvitatták a hiányosságokat. Az előadók elmondták, hogy kezdetben voltak akadályok, hiányosságok, amelyeket a második, harmadik előadáson már csak itt-ott tapasztaltak. Az előadássorozattal igyekezett a népfront segítséget nyújtani a népfrontbizottsági tagok és a tanácstagok számára. Az előadássorozat tematikája sokoldalú volt, azonban hibának lehet felróni, hogy egyes előadások nem érték el a kívánt színvonalat. A decemberben kezdődő előadássorozat a nemzetközi helyzetről a Brüsszeli Világ- kiállításig széles körben foglalkozott politikai és gazdasági kérdésekkel. Különösen eredményesek voltak a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatos előadások, ahol minden esetben komoly vitafórum alakult ki. Az ankét résztvevői közül többen elmondták, hogy több községben elhangzott a nyugati államok gazdasága ismertetésének igénye. Többet kellett volna foglalkozni a kapitalizmus mezőgazdaságának problémáival, válságával, szembeállítva vele a szocializmust építő országok egyre erősödő mezőgazdasági életét. Mihály Dezső elvtárs — a rétsági járásból — elmondta, hogy Tolmács községben majdnem 100 százalékos volt a megjelenés minden előadás alkalmával. Javasolta a jövőre nézve, hogy az ifjúságot és a nőket aktívan be kell vonni hasonló előadásokra. Még eredményesebbnek értekeiné az oktatást, ha a népfront nyomtatott anyagot adott volna ki a hallgatók részére. A szécsényi járásból talán Nógrádmegyert lehet kiemelni példaként, ahol egyrészt az előadó Molnár elvtárs, gondos, szorgalmas munkája eredményeként, másrészt a helyi tanács segítőkészsége folytán eredménnyel járt a népfront oktatás. A helyi tanács okos és megfontolt munkával segítette elő az oktatás sikerét. A népfront téli oktatását értékelő ankétok még nem zajlottak le minden járásban, de az említett kát járás ankétja néhány kisebb hiányosságtól eltekintve, komoly eredményként értékelte az oktatás sikerét. Mindez pedig azt- is bizonyítja, hogy a földek embere egyre fejlődik, vágyódik a tudományok után. S még egyet. Nagyon sok helyen a népfront- bizottsági tagokon kívül sokan mások is látogatták az oktatásokat. Erő ez, amelyet a jövőben okosan kell felhasználni. —r -a— A XXI. kongresszus — a XX. kongresszus eszméinek diadala és továbbfejlesztője alapvető dolgot, hogy az agitációs munka végzése, széleskörű ismereteket, a napi politikai élettel való lépéstartást, egyszóval jó felkészültséget követel. Nagyon egyet lehet érteni az ilyen követelményekkel, mivel a politikai agitáció színvonalának emelése csak így lehetséges. A legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy tartalmilag mit foglaljon magába az agitáció, mire épüljön fel. Hegedűs elvtárs vitaindító cikkében azt a javaslatot teszi, amit a többi cikk cáfol, hogy az „időszerű kérdések” tanfolyamának anyaga szabja meg az állandó agitáció tartalmát. Érvei ismeretesek, úgy gondolom, nem kell idézni. Valamennyi cikk, amely az újságban megjelent, ezt a keretet szűknek tartja. Érveik a következők: „az élet sokkal gazdagabb és gyorsabban halad, mint a pártoktatás anyaga, vagy „a politikai tömegmunka tartalmát nem lehet leszűkíteni az „Időszerű kérdések“ című tanfolyam anyagára“. A vitázók szerint a mindenkori bel- és külpolitikai kérdésekre kell, hogy választ adjon az agitáció. Ügy gondolom, ha az időszerű kérdések tanfolyama szűk keret, akor ez meg igen bő. Ennek nincsenek meg a személyi feltételei pártszervezeteinknél. Az agitáció mindenkor valami konkrét cél elérésére irányul, legyen az termelési, vagy éppen a béke védelmé- uaqaSojjaf 'SO}Biosode>( [8a tehát még ha állandó folyamat része is, mégis bizonyos szakaszokra oszlik. Ezeknek a szakaszoknak meghatározása elképzelhető az „időszerű Az SZKP XXI. kongresszusa a nemzetközi munkásmozgalom, a marxizmus—leniniz- mus történetének az utóbbi évek legnagyobb, legkiemelkedőbb eseménye. Nagyjelentőségű állomása és egyben kiinduló pontja a kommunizmus építésének a Szovjetunióban, új fejezetet nyitott meg a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megoldásában, a szocializmus és a kapitalizmus között folyó békés gazdasági versenyben. Az SZKP XXI. kongresszusának a a marxizmus—leninizmus eszmei tárházát gazdagító ideológiai, elméleti és politikai tételei szerves egységet alkotnak az SZKP XX. kongresz- szusának határozatával, annak továbbfejlesztését, még részletesebb lenini kidolgozását foglalják magukba. A XXI. kongresszus az élet minden kérdésében igazolta az SZKP megelőző, XX. kongresszusának politikai vonalát, a XX. kongresszus határozatainak helyességét, azt az utat, amin járva 1953-tól az SZKP vezetésével a szovjet nép olyan ragyogó győzelmeket aratott. A gazdasági építő és kulturális nevelő munkában elért szovjet sikerek forrása abban van, hogy a nagy Lenin mutatta úton, a lenini tanításokhoz hűen elemezte a Szovjetunió Kommunista Pártja mind a nemzetközi helyzetet, mind a Szovjetunió belső helyzetét, s dolgozta ki a marxizmus—leninizmusnak a mai viszonyokra való helyes alkalmazásával és továbbfejlesztésével a kommunizmus építésének nagyszabású programját. A lenini tanításokhoz való hűség, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása — ez a legjellemzőbb vonása mind a XX., mind pedig a XXI. kongresszusnak. A Szovjetunió népei a lenini útmutatás alapján hatalmas eredményeket értek el. 1917-ben a cári Oroszország részesedése a világ ipari termelésében csupán 3 százalék volt, 1958-ban pedig már 20 százalék. A Szovjetunió népgazdaságának fejlődési ütemét alapul véve, ez a részesedés a jövőben még inkább növekedni fog, mert addig, amíg az Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 40 év alatt a Szovjetunió iparig termelésének évi növekedése 10,5 százalék volt, az USA-é 3,2, Angliáé 1,9, Franciaországé 3,2 százalékot tett ki. Napjainkban a Szovjetunió gazdasági fejlődése már nem csupán a fejlődés tempója tekintetében haladja meg a legfejlettebb imperialista országok iparának növekedését, hanen a termésféleségek abszolút növekedésében, a többi terméknél pedig már a termelés összmeny- nyiségében is. A XX. kongresszus által meggyorsított úton a XXI. kongresszus határozatának végrehajtásával minden előfeltétele megvan annak, hogy a következő 15 év alatt — tehát viszonylag rövid történelmi periódusban, — a Szovjetunió az egy főre eső termelésben is utólérje és túlszárnyalja a legfejlettebb impeialista országot, az Egyesült Államokat. A Szovjetunió iparának, mezőgazdaságának fejlődése különösen az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi ülése után gyorsult meg, miután a párt helyreállította a lenini normákat, fokozottabb figyelmet fordított a gazdasági építésre, s kibontakoztatta a dolgozók millióinak mozgalmát a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet meggyorsítására. Az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésével olyan nagy jelentőségű feladatokat oldottak meg, mint például a mezőgazdaság minden oldalú fellendítése, az ipar és mezőgazdaság között kialakult aránytalanság kiküszöbölésére. Sikeresen oldották meg az 1945-ben kitűzött célt, a szűz és parlagföldek feltörését. 36 millió hektár szűzföld ilyen gyors és eredményes meghódítására a történelemben még eddig példa nem volt. Csupán ezzel az intézkedéssel átlagosan évi egy milliárd púddal növekedett a Szovjetunió gabonatermelése, s ezáltal nagy mértékben megoldást nyert az állattenyésztés takarmányellátása. Jelentős eredményeket értek el az állattenyésztés fellendítése terén, a tej hozam például az utolsó öit évben átlagosan 58 százalékkal növekedett. A Központi Bizottság 1958 februári, a kolhozmozgalom továbbfejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről hozott határozatában a fejlődés eddig soha nem tapasztalt lehetőségeit nyitotta meg a kolhozok előtt. Mintegy 21 milliárd rubel értékű mezőgazdasági géppark a kolhozok tulajdonába került. E nagy jelentőségű határozatok mellett több más intézkedést is foganatosítottak, amelyek összefüggnek az anyagi érdekeltség fokozásával, a talaj és éghajlati viszonyok, a helyi erőforrások ésszerű kihasználásával. Ilyenek voltak például a helyes vetésforgók kialakítására, a vetőmagellátására, a takarmánybázis létrehozására, a gyümölcs, zöldség és burgonya termelésének növelése érdekében hozott intézkedések. Jelentősen módosították a mező. gazdasági árpolitikát, a kötelező begyűjtési rendszer megszüntetésével ma a kolhozok anyagilag sokkal érdekeltebbek lettek a többlettermelésben. Ezeknek az intézkedéseknek a hatására nagymértékben nó\ckfcdett a kolhozparasztság életszínvonala, javult az ipar nyersanyag ellátása, a városi lakosság élelmezése. Óriási eredmények születtek a Szovjetunió iparában. Az ipar és építőipar irányításának átszervezése 1957-ben, a minisztériális vezetés felváltása a népgazdasági tanácsokkal igen pozitív eredményeket hozott. 1958-ban a Szovjetunióban 55 millió tonna acélt, 113 millió tonna kőolajat és 233 miliárd kilowattóra villanyáramot termeltek. Ma három nap alatt termelnek any- nyi áramot, mint amennnyit 1913-ban egész év alatt. A technikai haladás, a munkásosztály körében kibontakozott szocialista munkaverseny alapján szakadatlanul emelkedik a munka termelékenysége. A munka termelékenysége körülbelül tízszerese az 1913-as színvonalnak, pedig a munkaidő azóta lényegesen csökkent. Csupán 1958-ban 10 milliárd rubel volt az önköltség csökkentéséből eredő, terven felüli megtakarítás. A Szovjetunió gazdasági építő munkájában elért hatalmas eredmények az SZKP következetes és helyes lenini politikájának alapján születtek. A párt bátran félreállicotta azokat a vezetőket, akik nem értették meg, vagy nem voltak képesek megérteni a fejlődéssel szükségszerűen jelentkező új vonásokat s makacsul ragaszkodtak a régi, elavult keretekhez, az idejétmúlt sablonokhoz, dogmákhoz. A Malenkov, Molotov, Kaganovlcs, Bulganyin és Sepilov par;el- lenes csoport, a nemzetközi helyzet és a Szovjetunió belső helyzetének legalapvetőbb kérdéseivel szemen állt a Központi Bizottság lenini vonalával, a XX. kongresszus határozatával. Szembeszegültek például a szűzföldek hasznosítása, p Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megjelölése, a kolhozmozgalom továbbfejlesztése, a tervezés átszervezése, az iparirányítás
