Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-04 / 18. szám
4 NÓGRÁDI NtPOjSAG 1959. március át. A hősök unokái zászlót avattak Társadalmi összefogás — jobb tanulmányi eredmény — Néhány tapasztalat, Salgótarján város gyermekeinek tanulmányi eredményéről Kipirult arcú, pirosnyak- kendős úttörők siettek a napokban a salgótarjáni acélgyári iskola felé. Arcuk Örömtől sugárzott ezen a szép tavaszi napon. Nagy nap volt ez számukra. Zászlót avattak az úttörők. Az 1654-es sz. Petőfi Sándor fiú úttörőcsapat és az 1655-ös sz. Kállay Éva leány úttörőcsapat egyszerre tartotta zászlóavató ünnepélyét. Az acélgyári munkásőrség és az Iskola szülői munkaközössége díszes zászlóval ajándékozta meg mindkét úttörőcsapatot. Az ünnepélyes csapatgyűlésre meghívták a helyi politikai, államhatalmi és társadalmi a salgótarjáni bányák mélyén dobogott. Csattogott a csákány, gnómokká halványodott emberezrek vívták az élet csatáját a dermedéssel. Hősökké magasztosultak mindannyian, csapásra lendülő izmaikra millió meg millió emberszem tapadt. A nógrádi dombok Sión hegyévé magasztosultak, melyre egy egész jövendő épült. A rozsdásra mart sínek, a behunyt szemű villamoslámpák innen várják megváltásukat, a messzi városok drótidegein segítségre hívó táviratok remegnek Tarján felé. A hősök, a gnómok a kő- nyűvő fekete ezrek harcoltak Izomzsibbadásig. Tudták, hogy csak ez a bánya adhat valamit. A porosz és osztrák szén az idegenek kazánjait fűti, a petrozsényi, zsilvölgyi, pécsi szerveket. Az ünnepi beszéd után a két iskola (mert egy épületben van a leány- és fiúiskola) szülői munkaközössége átadta a zászlót az úttörő pajtásoknak. Az ünnepélyes átadás után a megjelent szervek képviselői zászlószeAz egyik vállalatnál a dolgozók értekezletre gyűltek össze. Az értekezlet tárgya: hogyan lehetne a jelenlegi teljesítményt növelni. A beszámoló elhangzott és az előadó kétségbeesve kéri a jelenszénnel az ellenség tüzel. Nekünk csak Tata meg Salgótarján maradt, amit méhünk- ből csikartunk, az lett a miénk. Egy napon aztán kihagyott az ország szívdobogása: Salgótarjánban már-már elhallgatott a csákánysuhogás. Az elvek lovagjai a szabadság nevében ráeresztették a városkára az izgatókat. Ott vannak, tudták, hogy ott erjesztik mérgeikkel a szíveket. Csak rá kellett volna tenni vállaikra a hatalom kezét. A puskák torka megtorlásra kinyílt s a söpredéket lekaszálták. A munkát, a tárnát, a bányát, a mindennél drágább fekete gyémántot a munkásság maga védte meg. A szénpor csak arcukat tudta belepni fekete rétegével, a szívük tiszta és igaz maradt. A fellobbanó get vertek a két zászlóba. Tóth Károly elvtárs, az Acélárugyár KISZ titkára méltatta a vörös zászló jelentőségét, s elmondta azokat a kötelezettségeket, amit a zászló jelent az úttörőknek. lévőket, szóljanak hozzá. Már öt perc eltelt, amikor a hátsó sorból Kovács elvtárs jelentkezik. — Nem akarok hosszú lenni elvtársak, csak néhány szót kívánok szólni. Mint az előadó elv- társ elmondotta, hazánkban a hatalom a munkásosztályé. Persze ne feledkezzenek el az elvtársak arról, hogy ki tette ezt számunkra lehetővé. Hiszen még emlékeznek az elvtársak a múltra, amikor egy dolgozót nem vettek figyelembe. Mit, hogy nem vettek figyelembe? Sőt, még ránk se néztek. Éhen fordulhattunk volna föl. De megváltozott itt a helyzet. — Befejezésül még arról akarok beszélni, hogy egyetértek az előadó elvtárs előadásával. Csak helyeselni tudom ezt az előadást. Mert az Igaz, hogy akkor élünk jobban, ha többet termelünk. Nagyon jó volt az a kitétele, hogy rajtunk múlik, milyen lesz a jövő. S ezért tetszett ez az előadás, mert nem volt idegen szavakkal keverve. így az egyszerű kétkezi munkások köny- nyen megérthetik, még az is, aki a múltban nem járhatott iskolába. — Csak még egy fontos dolgot akarok elmondani az elvtársaknak. Fogjunk össze és merjük megmondani egymás hibáit, mert előrelépésünknek ez az egyik tényezője. De ugye — emellett ne feledkezzünk el a dicséretről sem. Mert vannak eredményeink is, ugyebár, figyeljünk fel arra is. — Nem akarom hosszúra nyújtani hozzászólásomat, de röviden még egy fontos dologról kívánok szólni. Az értekezlet úgy érzem, és itt nemcsak saját, hanem valamennyi jelenlévő véleményét tolmácsolhatom — eredményes volt. Emelni fogjuk a termelékenységet. Valóban mozgósító volt a beszámoló, s ne csodálkozzanak azon, hogy nem volt hozzászóló, de mi nem vagyunk a szavak emberei. Mi egyszerű dolgozók vagyunk. S ugyebár arról nem is szólok, hogy a hallgatás beleegyezést jelent. Köszönöm elvtársak, röviden csak eny- nyit akartam mondani. Az előadó megköszöni az értékes hozzászólást, s az értekezlet tüze leégett róluk, a hamis teóriákat, melyeket a rájuk szabadított izgatok, a méreg- keverők csepegtettek beléjük. Kijózanodtak pillanatok alatt, sötéthez szokott szemük keresztülfúródott a hazug beállítások szövöttesén. Látták és megérezték a munka végtelen összefüggéseit, kiegészítő funkcióit, az államéletbe való simulását, fontosságát. — Tömegesen jelentkeznek a A győzelmes szocialista forradalom vörös katonájának nem kell muzsikás, lakodalmas, dáridós toborzó. A boldogult katonai parancsnokságok és a velük együtt megboldogult közigazgatási hatóságok, zagyva, kapkodó és kó- tyagos, üres Mozgósítási parancs ! c. plakátszörnyetegei helyett Pogány hadügyi népbiztos egyszerű, de legalább érthető szövegű jelentkezési felhívása beszél. És a vörös katona tudja, hogy merre menjen, merre visz az út... Be a Vörös Hadseregbe! Hasznos és érdekes vita indult meg központi lapunk hasábjain arról, hogy miért neon megfelelő a munkás- gyerekek aránya az egyetemeken, s mit lehetne e téren tenni. E kérdés „szőnyegen” tartása valóban égető probléma. Bár sokan — egyébként a párthoz, néphez hű elvtársunk — nem is gondolja, hogy az értelmiségi területek munkásgyermekekkel való ellátása fontos politikai ügy, a hatalom kérdésének fontos része. De olyan szempontból sem közömbös, hogy a jövő vezető értelmiségi garnitúrája milyen mértékben tartalmaz munkásszármazásukat akkor, amikor néhány fontos intézményünkben még mindig nem megfelelő a munkásosztály befolyása. E probléma megnyugtató megoldását több tényező már az általános iskolákban akadályozza. A pályaválasztás ténye ugyanis igen sok esetben már az általános iskolákban eldől. Ennek az a magyarázata, hogy egyes szülők attól teszik függővé gyermekük továbbtanulását, hogy milyen a gyermekük tanulmányi eredménye az általános iskolákban. Sajnos városunkban is igaz az, hogy a munkásszülők a nagyobb áldozatokat igénylő gimnáziumi tanulás helyett a technikumokba, ipari iskolákba adják még a jó és kitűnően végzett gyerekeket is. így fordulhatott elő az a nem éppen szerecsés helyzet, hogy a Salgótarjáni Madách Imre Általános Gimnázium I. osztályában a munkásgyerekek aránya kisebb mint a most végző IV. osztályban. Ha a szokásos lemorzsolódást vesszük is alapul a jelenlegi IV. osztály 60 százalékával szemben jó lesz, ha 40 százalék megmarad. Az itt felvetett probléma is azt jelzi, hogy a középiskolákra hárított felelőség jelentős részét az általános iskolákra, a tantervekre, a szülők hozzáállására kell hárítanunk. S itt időzzünk egy pillanatig. Néhány problémát ugyanis el kell mondanunk a szülőknek okulásul. Nem akarták, hogy nemzedékek átka tegye megvetetté nevüket. Megvédték magukat, a telepet, a munkát és szénportól fekete kezükkel örökkön zöldellő borostyánt fontak a magyar munkás alakja fölé. * Veszélyben volt a haza. Salgótarján bányászai százával jelentkeznek a Vörös Hadseregbe. A csákányt, a lapátot puskákkal, géppuskákkal cserélték fel. Nézzük, mit ir a korabeU újság a munkások jelentkezéséről, hogyan jelentkeznek a csatatérre. szervezett munkások — hadseregbe jelentkező vörös katonák felvonulása ez a sorozó helyiségek felé. A sorozó laktanyák előtt az odatartozó szervezett munkások impozáns tömege egyre dagad, mutatja, hogy milyen szug- gesztív, ellenállhatatlan ereje van a Tanácsköztársaság hívó szózatának. Nincs zene, nincs bor, sem hetyke kurjongatás és a régi auféro- lások egyéb értetlen jelenetei nem éktelenítik ezt a szép utcaképet az osztályöntudatos, komoly munkásharcosok, fegyelmezett jelentkezését. A kaszárnya udvara alig bírja befogadni a tömeget, pedig csak a szervezett munA munkásgyerekeknek a munkások harca az osztály- harcban, a termelésben elért sikerek következetében, szüleiknél jóval nagyobb életszínvonalat, kedvezőbb tanulási feltételeket teremtett. Ugyanakkor a gyerekeknek adott anyagi és erkölcsi juttatás arányában a szülők keveset igényelnek a gyerekektől. Sajnos ezt a nem megfelelő igényességet hamis, a munkásosztály szempontjából károg elmélettel húzzák alá nem egyszer, mondván, olyan sokat nélkülöztem és az életben nem gyötröm a szegényt a tanulással, elég őneki az elégséges is. Legfeljebb beviszem magam mellé az üzembe. Az e téren meglévő problémákat súlyosbítja aztán olyan tényező is, hogy nem egy szülő ha akarja sem képes beszámoltatni gyermekét, tekintettel arra, hogy ma a követelmények jóval nagyobbak, mint 20—40 évvel ezelőtt. Úgy gondolom, nem sok olyan hat elemit végzett szülő van, aki szöveges számtanpéldát meg tudna oldani, vagy bonyolult biológiai kérdésekre választ tudna adni. A pedagógusok zöme jó szándékkal lelkiismeretesen próbálja a városunk csaknem minden iskolájában egyforma súlyossággal felvetődő kérdést megoldani. Jó néhány helyen, mint például a Rákóczi úti iskolában korrepetálással, a gyengébben szereplő gyerekek tanítás utáni segítségével próbálnak orvoslást adni. Másutt a szülők segítségét keresik. De sajnos a szülői értekezletek e téren minőségi változást mindezidáig nem hoztak. Ennek legfőbb oka az, hogy éppen azok a szülők nem mennek szülői értekezletre, akiknek a megjelenésére a legnagyobb szükség volna. Talán meg is lehet érteni, hogy a munkában, tisztességben, egyébként megbecsült szülők sokszor korban is édesebbek, szégyenük, ha gyerekéről ők kapnák a bírálatot. Ilyen esetekben elmarad a tanul- * mányi eredmény szempont kás igazolványa a belépő jegy oda. Nagy lesz a Vörös Hadsereg és erős. Ezt sejteti a tömeg fegyelme. Talán már szűkek is a keretei. A sorozó helyiségek ajtaja előtt hosszú, példás rendben várakozik a munkásság. Az ajtóban még néhány rövid kérdés, s aki ezeket is megállja, csak az léphet a sorozó bizottság elé, mely lázas tevékenységgel dolgozik. A katonai és polgári ruhák alól előbúvik az izmos kar, s a harc ttizében kipróbált férfitest s a legtöbbjén hatalmas sebek és operációs varratok nyoma: a célnélküli háború ijesztő emlékei. De a vörös katona már nem törődik a régi sebekkel, csak bejusson a Vörös Hadseregbe, hogy újakat szerezzen ... Most már érdemes szerezni, mert van miért. Az orvos néha tétováz, kérdez. faggat, de dönteni csak arról tud, amit maga is lát, mert a vörös katona inkább letagadja minden nyavalyáját, hiszen ő harcolni akar. A bizalmiakból álló sorozó bizottság az alkalmasakat azonnal beosztja, katonai előképzettségük, a méltánylandó esetekben egyéni kívánalmaik alapján. A vörös gárdista ott helyben megkapja a kötelezőt és a beosztási parancsot, sőt a menetlevelet is. Az alkalmasak vidáman törtetnek vissza a várakozók tömegén s biztatják őket: „Be a Vörös Hadseregbe!’’ jából olyan fontos pedagógus., szülői összefogás. Persze a probléma megoldása nem juttatja áthághatatlan akadály elé a jó, fo gyermek tanulását szívén vi~. selő nevelőt. Néhány iskolás* ban már azt a helyes gya- korlatot vezették 'be, hogy 6. családlátogatások idején fő* leg azokhoz a családokhottv mennek el, ahol ezt a legjobban igénylik. Négy, vágj - hatszemközt olyan, a gyermek tanulását hátráltató tényezőről is beszélgethetnek. (kamaszkor problémáig amelyre egyébként nagyobb- plénum előtt nem igen kerülhet sor. Hogy e téré» még előbbre léphessünk, le» kell küzdenie egynémely pedagógusunknak azt a kényelmetlennek egyaránt nem ne* vezhető szokását, hogy olyaii:r helyekre menjenek családlátogatásra ahol a tanulók előmenetele- problémamentes, vagy a szülők szímpatikusábbak, esetleg. hozzájuk igen közelállóak. Úgy gondolom, nem mondok újat azzal sem, ha bizonyos fokig hibáztatom *■ tematikát is, hogy általános- iskolai tematikánk még nem a legkiforrottabb. Kissé még- mindig maximalista. Ehhes járul, hogy nem egy nevelő túlságosan türelmetlen. Vaa még hely, ahol előadásokat?: tartanak felnőtt módszerekkel, nem tanítanak a szó. szoros értelmében. Ebből te fakad, hogy némely pedagógus nem tartja eléggé széna előtt azt a helyes szabályt, először tanítani, aztán követelni. A felvetett problé-. mák durva megnyilvánulási formája volt, hogy az egyik, általános iskolának V. osztályában 30 gyerek közül lekapott elégtelen osztályzatok, magyar dolgozatból. A fent említett — a vázlatosan felvetett problémákéból azt a következtetést kell! levonnunk, hogy a munkás* gyerekek tanulmányi eredménye emelése érdekében fokoznunk kell a társadalom! segítségét. Elsősorban a pártszervezetek és üzemek segítségére, gondolunk. A jó kapcsolat révén érjük el, hogy a pártszervezetek vezetői maguk is beszélgessenek etí azokkal a szülőkkel, akiknefes gyermeke nem megfelelően, tanul. Nem ártana, ha ők te* felhívnák az apák felelősségét a gyermek nevelésébe»,. Egyesek ugyanis a háztartás*- sal együtt teljesen az anya: gondjaira bízzák a gyermek: nevelését. Csak nagy baj? esetén tudatják az apával st. veszélyt. Ilyenkor az apa bemegy reklamálni az iskolába, sajnos társadalmi funkciót is emleget. Ilyen eset legutóbb* a Sztahanov úti és a Rákóczi úti iskolában is megtörtént. Az üzemek az iskolák felszerelésének tökéletesítésével segíthetnek. A szakszer«, vezetek is megtalálhatják helyüket. A többi kultúrott- honok jó példaként követhetik a bányai kultúrotthon, kezdeményezését. Itt külön, szobát fognak berendezni délutáni tanulásra azon gyermekek részére, akiknek szülei munkában, vagy egyék helyen tartózkodnak. De a probléma megértését célozza az is, hogy ha az üzemi kultúrotthonok olyan előadásokat is beiktatnak tematikájukba, hogy mi a szülők felelőssége az iskolai nevelésben, a szülő és a pályaválasztás stb. Úgy gondolom, e néhány probléma felvetése- valamelyest segíthet az e téren fennálló gondok megszüntetésében. Molnár Pál Az utcákon ma egy néma, de annál szakadatlanabb és erőszak tömegesebb áramlás folyik: a I Kiid&fwj avatás (hitáxon Az elmúlt napokban, mint megyénk csaknem valamennyi Ukofájában, Csitáron is megtartották a kisdobos avatási ünnepséget. amely ebben a községben nagyon jól sikerült. A kisdobosokat Rácz Tibor elvtárs, járási úttörő titkár avatta. Az ünnepség sikeréhez nagy segítséget adott az iskola Szülői Munkakö- eössége. A „hivatalos" ünnepséget nagysikerű, tánccal egybekötött Uadélután követte. Úttörő pajtás köszönti az újonnan avatott kisdobosokat. Vidám teadélután követte az ünnepélyes avatást, ahol a kisdobosok és az úttörők közösen szórakoztak. (Fotó: Békéssy) véget ért.-* ág ~ oooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx c// TDa ii ne fik öztársa iá q diese napjaiból Tallózás korabeli sajtókban Szerte az országban a Tanácsköztársaság dicső napjaira emlékeznek munkások, parasztok, értelmiségiek. Negyven év telt el azóta, hogy a munkások fegyvert ragadtak a proletárdiktatúráért, munkájukat, életüket adták a Tanács köztársaságért. Dicső napok voltak azok, történetüket idézik az egykori újságokból alább közölt részletek. Az ország több részén már dúlnak a harcok. Salgótarján még áll, a Tanácsköztársaságnak termeli a szenet. Idézzük az ,Est” című újság alábbi cikkét: Magyarország szíve . ---------- ------------Ilye n felszólalás is van Hogyan soroz a Vörös Hadsereg
