Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)
1959-02-25 / 16. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. február 2EL A felsőpetényi gyermekotthonban A meztelen fák még komorrá teszik a felsőpetényi kastély hatalmas parkját. Kívülről csendesnek látszik gróf Almássy Imre egykori kastélya. De az épület falai között bezzeg vidám gyermekkacajtól hangos minden, s az urak dőzsölése helyett élettől duzzadó, mosolygós arcú gyermeksereg lepi el a folyosókat, szobákat. Népi államunk hozta létre ezt a gyermekotthont, ahol hetven állami gondozott gyermek találta meg békés otthonát. Olyan gyermekek találtak itt szülőkre — Sztruhár Jánosné igazgatónő vezetésével dolgozó „óvónénikben” —, akik elhagyottak, árvák, vagy a környezet rossz hatással lenne a zsendülő ifjú gyermekiélekre. Nem hiányzik itt a szeretet, nem tudják a gyermekek, hogy mi az: nincs. Megtalálnak itt mindent. Játékot, ruhát, boldogságot és szeretetet, féltő kezeket. Dolgozó népünk évente egymillió forintot fordít a gyermekotthon fenntartására. Fáradságot nem ismernek a nevelők. Tanítanak és játszanak. S bármennyire is igyekeznek pótolni a szülőket, a gyermekek — ha idegen lép közéjük — piciny kezeikkel ragadják nadrágon a látogatót, s mindjárt azzal kezdik: — Mondd, Te vagy az édesapám ... édesanyám? Kinek az Apukája ... Anyukája vagy bácsi... néni ? Igaz-e, nem viszel haza? Én itt maradok ... hallatszanak a könyörgő hangok. Igen, ezek a gyermekek nem ismerik apjukat, anyjukat, nékik az életet jelentik a kedves óvónénik. Fényképezőgépünk lencséjével látogattunk el Felsőpe- ténybe. Amit láttunk, az szép volt. Gere Hona óvónő meg fiatal az intézetben. Nem régen került ide. de kis tanít v ányai máris örömmel hallgatják meséit. Ugye szép ez a mackó? „ . . . Dirmeg, dörmög a medve, nincsen neki jókedve ...” S a kicsinyek „idegfeszítve” hallgatják a mesét. ». . . Nos. ki találja el, hogy ml van az asztalon?” — kérdi az óvónéni, Mák Irén. A gyermekek hatalmas kacajjal nyúlnak az asztalra. s már is rakják az építőkockákat. Az egész napos tanulás és játék után jól esik az Ízletes vacsora. Naponta ötször étkeznek a gyermekek, s mindég a soros ..napos tálalja az ételt”, s tesz jelentést az óvónéninek. Vidámak a gyermekek. Az óvónők mellett gondoskodnak erről a felsőpetényi asz- szonyok is, akik a kismamák mozgalmát indították be. Vasárnaponként felkeresik az otthont, vagy lakásukra viszik a gyermekeket, hogy így pótolják a felelőtlen szülőket. Többen édesmostohákhoz íj kerülnek. Legutóbb például a kis Pötörke Margit, Törő- csik Ági került olyan családhoz, ahol örökbe fogadják őket, ahol édes gyermeknek választották az árvákat. Az egész társadalom nevében köszönet illeti a felsőpetényi gyermekotthon vezetőit, óvónőit, dolgozóit.- So Tizenhat és fél millió forint a megye 1959. évi községfejlesztési előirányzata A falu, a város csinosítása mindenki feladata. Az állami beruházások mellett ezt a célt szolgálja a községfejlesz- tésd terv is, melyet a falu lakói hosszú vita, megfontolt beszélgetés után állítottak össze. Úgy történt ez, hogy a falvak, városok lakói ösz- szeállították tervüket: mi is az ami hiányzik a faluból, azok kivitelezése mennyi pénzt igényel. így a falvak többségénél azok az igények kerültek a községfejlesztési terv listájára, melyeknek megvalósítása a legsürgősebb. Ez idézte elő, hogy az 1959-évi községfejlesztési terv a korábbi 15 360 438 forintról 16 587 525 forintra emelkedett. A több mint egymillió forintos növekedést a lakosság nagyobb áldozatvállalása idézte elő. Bizonyítja ezt az is, hogy például társadalmi munka értékének tervezése 1 874 000 forintról 2 145 000 forintra, a helyi anyag értéke pedig az 1958. évi 1 312 000 forinttal szemben 1 556 000 forintra emelkedett. Érdekessége az ez évi tervezésnek, hogy mig korábban kisebb célkitűzések megvalósítására elaprózták erőforrásaikat a tanácsok, most inkább kevesebb, de jelentősebb feladatok megvalósítását határozták el. Községi tanácsaink ebben az évben utak építésére és javítására, járdák létesítésére, faluvillamosításra, villany- hálózat bővítésére, közvilágítási lámpahelyek szaporítására, nem utolsósorban pedig művelődési otthonok, orvosi lakások és rendelők építésére fordítják a községfejlesztési hozzájárulásokat. A több mint 16 millió forint 42 százaléka az építés- jellegű beruházásokat szolgálja. Érdemes betekinteni a megyei községfejlesztési tervekbe. Azt láthatjuk, hogy valóban a legfontosabbakat, a legszükségesebbeket tartalmazza. Megtudjuk, hogy a megye területén 97193 négyzetméter tanácsi utat. 38 930 négyzet- méter járdát építenek ebben az évben községi tanácsaink. Az út és járdajavítás megközelíti az 50 000 négyzetmétert. Hosszú éveken át számtalan panasz hangzott el a hidak rossz állapotára, hiányára. Ezért a községfejlesztés ebben az évben lehetővé teszi, hogy a megye több községében összesen 19 új hidat építsenek, harminckettőt pedig megjavítsanak. A községfejlesztés sokoldalúságát bizonyítja, hogy Salgótarjánban például 430 000 forintot költenek 15 kataszteri hold gyümölcsös létesítésére, Terény községben pedig új állatorvosi lakást építenek több, mint 40 000 forintos költséggel. ^ Balassagyarmaton a meglévő piac korszerűsítésére 60 000 forintot biztosít a tanács. Ebben az évben lehetőség nyílik 5 község villamosítására is, ugyanis a villamosítás költégének 40 százalékát a községek lakói vállalták magukra. 1959-ben 8990 folyóméter hosszban Végeznek villany- hálózat bővítést, s több mint A Magyar—Szovjet Barátsági Hónap sokoldalú kulturális programjában zenei napok is szerepelnek. A zenei napok megnyitó hangversenyét március 1-én a Salgótarjáni Zeneiskola adja. A Zeneiskola tanárai és növendékei a magyar és orosz zene legszebb alkotásaiból mutatnak be egy csokrot az érdeklődő közönségnek. Műsorukat mintegy kétszázzal szaporítják a köz- világítási lámpahelyeket. Salgótarján közvilágításának korszerűsítésére mintegy 120 ezer forintot fordítanak. A községfejlesztési terv szerint ebben az évben 12 kökutat, öt törpevízművet építenek, s 800 folyóméter hosszban végeznek vízvezetékhálózat bővítést. Jelentős az az összeg is, melyet iskolák, óvodák építésére, javítására fordítanak. így például négy új iskola épül a megyében községfejlesztésből, s mintegy 250 ezer forintot biztosítanak óvodák részére. A tervek elkészítésénél csaknem minden olyan községben jelentkezett művelődési otthon építésére igény, ahol ilyennel még nem rendelkeznek. Az ez évi terv 17 művelődési otthon építésének folytatását, 14 építésének megkezdését, kilencnek pedig átalakítását, javítását teszi lehetővé, Balassagyarmaton a megkezdett szabadtéri színpad építésének folytatását biztosítja a tanács közel 100 000 forintos értékben. Szerepel még a tervben sportpályák építése, sport- felszerelések beszerzése, tűzoltófelszerelések vásárlása, tanácsház építése, javítása, sőt mozigép és televíziós vevőgép beszerzése is. — S. L. — 150 év távlatából válogatták össze. „A magyar és orosz zene 150 esztendeje” címmel dr. Rossa Ernő, a Nép- művészeti Intézet munkatársa tart bevezető előadást. Majd a Zeneiskola növendékei magyar, orosz, szovjet, és baráti népek muzsikájából mutatnak be egynéhány számot. Szünet után az iskola tanárai folytatják a hangversenyt. Szt a tikkel exak IS énen felüliek oJocuhatfdk! Hopp! Most megvagytok!!I Hát gyerekek! Mondjátok met., őszintén: miért vagytok ilyen szó«• fogadatlanok? Nem látjátok a etemet? Olvassátok csak el rnéo— egyszer!- Ugye. ugye? Nemcsak a moziban, itt is azte csináljátok, amit tiltanak. Mert* a moziplakáton ez áll: „Ház a sziklák alatt”: Csak 18 éven fe* tűiteknek! Vagy: „Egy nyáron át- táncolt”: Csak 18 éven felültek* nek! S ezt természetesen úgy if kell érteni, ahogy írva van. D* mi történik ? Félreteszitek az iskolai leckéti és úgy álltok sorba a filmszln* házak előtt, mintha csak ezt htr«- detné a plakát: „18 éven aluliakénak a film megtekintése és er». kölest elemzése kötelező!” No, de gyerekek: Micsoda dolog ez? Előbb-utóbb úgy jártok ma jót mint a mátraverebélyiek. Azok it- beültek a moziba, vagy harmin« can. Onnan kellett felkelteni, őket és megmagyarázni neklki hogy félreértették a dolgot hogy gyerekeknek nem kötelezi megtekinteni az „Egy nyáron át- táncolt" című filmet. Ez ugyanié. 18 éven felülieknek szól. Azt gondolom, a szórakoztatási vagy tanulság céljából müsorre, tűzött filmek megtekintésének- mértékeit előbb a nagyszülőknél kellene korrigáltatni. Ugyanis ők. sem ügyeltek eléggé gyermekeik* re. Előbb nagyszüleitek gyermek- keinek kellene belátni gyermek* kori mulasztásukat és elszánni) magukat arra, hogy nagyobb fi» gyelemmel kísérjék a ti szüle* tésl anyakönyvi bejegyzéseitekéit és egy-egy plakátnak az életkort> érintő számait. Az összehasonll* tásnál, arányosításnál már ti )«» tudtok majd segédkezni, mert a*, iskolában minden bizonnyal túl: vagytok már az aránypárokorv így könnyebb felismerni azt, amit tiltott. Fog az menni. Majd meg** látjátok. Gyakorolni kell! Zenei napok a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap jegyében Több egyszerű leckénél Az a gyakori és a megszokott, hogy a különböző nemzedékek a történelem írott lapjairól ismerik meg egymást. De ez most másként történt. Az MTH salgótarjáni 211. sz. intézetében a történelem egyik cselekvő alakja, élő tanúja „helyettesíti“ az írott szót. Itt a két nemzedék személyesen találkozott. Az egyik a padok között, az élet küszöbén: fiatalon, frissen, üdén, a cselekvés vágyától fűtve; a másik a padsorok előtt, a katedrán: ősz halántékkal, küzdelmes évtizedekkel a vállán, a nehéz harcoktól láthatóan fáradtan, megcsappant erővel. S a beszéd tárgya: az 1919-es Tanács- köztársaság. Petries János bácsi mondja el a történelmet, élő szóval. Az az ember, akiben 40 harcos esztendő érlelte a mondanivalót. ö, akit még Jancsi korában, mint katonát vezényeltek Salgóbányára teremlő munkára, mert dúlt a háború, mert az urak még háborúzni akartak: és ehhez szén kellett: a salgói bányák szene is. Régen volt, amiről beszélt: 40, vagy 41 éve. Rossz világ volt. A háború, mint ahogy az lenni szokott, párosult az egyszerű munkásemberek éhségével, nyomorával. Salgó- bányán sem volt elég ruha, nem volt lábbeli, nem volt élelem sem. Máshol is így volt ez, de a bányatelepek any- nyiban különböztek más településektől, falvaktól, hogy itt semmi lehetősége nem volt a lakosok saját szükségletének önálló biztosítására. Az ilyen bányatelepeken a nyomor kezdett végzetszerűvé válni. Ennek a végzetszerűségnek egyik példája, hogy Saigon egy Balogh nevű nagycsaládos, 9 gyermekes bányász már könyörgésre fogta a szót a főaknásza előtt. Azt mondta: „Adjanak enni uram, mert már nem tudom nézni a gyermekeim vergődését.“ S mi volt a válasz?: Ha nincs mit enniök, vágja le az egyik gyermekét! Érthető, hogy az országon végigvonuló forradalmi hullám itt jobban lángra kapott, mert olyan volt a talaja is. A sok szenvedés után a salgói bányászok elkergették saját nyomorgatóikat, a kópékat, a vérszopókat, az olyan lélektelen vezetőket, akik az éhség enyhítésére éhező gyermeket ajánlottak. Forradalmi tanácsot alakítottak. Kupka József vezetésével azonnali intézkedéseket hajtottak végre. A korábbi napi 12 órás munkaidőt 8 órára szállították le. Kőbányáról nagy, kövér disznókat hoztak az éhező bányászcsaládoknak. Ruhával, cipővel és egyéb élelmiszerrel is ellátták a telepet. Megszervezték a Vörös őrséget. Ide a Vörös Őrség helyettes parancsnokának tették meg a fiatal Petries Jancsit, aki most már mint János bácsi mondja el a nehéz napok eseményeit a tanári katedráról. Az volt a feladatuk, hogy megvédelmezzék a kivívott munkáshatalmat, a dolgozó nép jólétét, amelyet a proletárdiktatúra rövid napjai alatt a nép javára tettek. Sok volt a feladat. A Vörös Őrség tagjai örökké talpon voltak. Még arra sem nyílt módjuk, hogy pihenés alkalmával a csizmát levessék. A burzsoá intervenciós csapatok támadásban voltak a salgói bányateleppel szemben is. Több sikertelen fegyveres összetűzés után ágyúval verették Sal- góbányát. A mindenre elszánt bányászok azonban ez ellen is felvették a küzdelmet. Azr ágyúzás alkalmával Sáska ét* Urbán elvtársak a Vörös őrség* hez fordultak fegyverért. Azután így gyalogosan indultak el az ágyútűz irányába. És Somoskő határában rájuk is akadtak. Éppen az ágyút töltőt*. ték, hogy Salgó-bányatelep lakóit lőjék vele. De már az* ágyú elsütésére nem volt idejük. Petries János bácsi sok mindenről beszélt. De talán■ szerénységből, talán az idő rövidsége miatt, több személyei* élményt kihagyott. Elmondta, hogy a Tanácsköztársaság bukása után nagy hajsza kezdődött ellenük, de azt már nem említette meg, hogy a proletárdiktatúra bukása után még a csendőrök közbelépése előtt elásták a fegyvereket a sál* gói vár alá. Tudták, hogy a fegyvereket keresik majd. Es-, így is lett. A kis bányászlakás belsejében minden a feje* tetejére állt. A csendőrök mindent felforgattak. A lakát, környékét is mélyen felszántották. Fegyvert nem találtak. De Petricsék hiába költöztek le Salgóbányáról a városba, lakni, a csendőrök felkeresték, ráverték a bilincset és töU tött pisztollyal lökdösték az orrát. Aztán, hogy, hogy nem, törvényes letartóztatásokra it, kieszelték a trükköt, ők a salgói vár alá rejtették el at fegyvereket, de azt mondták, hogy a hullaházban találták meg Kupka József és Petries János elrejtett, négy darab, fegyverét. Így aztán két teljes hétig kínozták őket a salgók csendőrpihenőn. Később Balassagyarmatra vitték, a statá- riális bíróság elé. Bizonyíték hiányában felmentették, dc~ aztán újból letartóztatták. Véresre verték, hogy több éves. orvosi kezelésre szorult. Végül is egy Varga nevű ügyész- négyszemközt azt mondta neki: „Nézze Petries! Legjobbt, ha azonnal ,meglép“. Én sajnálom magát, de...“ Petries János megfogadta az ügyész tanácsát. Azonnal; össze is csomagolt. Egy borús októberi éjjelen kis csomag* gal a hóna alatt kilépett a meleg családi tűzhely mellől. Fiatal feleségével egy utolsónak szánt ölelés közben összeborulva szólt rá a sötét éjszaka két jövevénye. így: a tör* vény nevében letartóztatom! Detektívek voltak, akik Budapestre a toloncházba juttatták Petries elvtársat. Petries János végül mégis kikerült a „köpök“ és hazait üldözők karmai közül. Csehszlovákiába, Németországba került. Belgiumból négyszer is kiutasították, Franciaországból kétszer. De járt Jugoszláviában is, sőt csaknem az égés» Európát bejárta, míg végre 1945-ben visszatérhetett. Most itt a salgótarjáni MTH tanulói: Szeberényi Adám,. Újházi Sándor, Sallai István, Csábi István és a többiek figyelmesen hallgatják szavait. Kicsit furcsa Petries János bácsi szavajárása, hiszen csak töri a magyart. De azért nagyon jól megértik, amit mondani akar részükre. Palotás tanár elvtárstól jól megtanult anyag- és gyártásismeret mellé nagyon szükséges az életnek ezt a leckéjét is megismerni, amit most Petries János bácsi magyaráz nekik. A fiatalabb nemzedék részére ez történelmi lecke, történelmi ismereteik bővítéséhez, de talán mindenki úgy érzi; amit Petries János bácsi magyaráz, az több az egyszerű leckénél. Hiszen ahogy mondja, s amit mond, az nem más„ mint az élet kemény, nagy küzdelmeire való felkészítés egy élő történelem hiteles és érző „könyvéből“. OROSZ BÉLA
