Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-25 / 16. szám

559. február 25. NÓGRÁDI népújság Hol tűnt el a rónai bányászok^ 104‘5 vagon szene ■ Sok kölcsönös látogatásra van szükség, mert van egymástól mit tanulni A rónai üzemegység bá- yászai söhasem tartoztak legrosszabbak közé. Bizo- lyításul talán elég megem- ítenl bogy az ellenforrada- am után már kétszer telje- ítették az élüzem szint fel­ételeit. Ma a bányát járva négis találkozni itt-ott elé- ;edetlenkedőkkel. Tévedés le essék, a hibát felvetők lem a pártot, vagy a kor- nányt hibáztatják, mert udjálc az ő problémájuk íelyi jellegű. Rajtuk egyes- jgyedül CSAK A MEO TUDNA SEGÍTENI i vízválasztói osztályzón. Síem protekciózást kémek, íanem becsületes elbírálást, nert ami az elmúlt hónap­sán történt, jogai váltott ki felháborodást nemcsak a műszaki, hanem a fizikai dolgozók között is. A bányaüzemék leszállított termelvényük után attól üggően, hogy megvolt-e a töltési súly, a hónap végén hiányt vagy pedig többletet kapnak. Ezt nevezzük mér­legelésnek. A rónai bányá­szok szene függő kötélpá­lyán kerül a vízválasztói osztályzóra. Előttem a hó­végi mérlegelési eredmé­nyek kimutatása, 1957 júli­usától. Huszonegy hónap alatt tizenegyszer kaptak 211 szénvagon többletet a jó töl­tési súly miatt, míg 10 hó­nap alatt 285 szénvagon hi­ányt. Előfordult olyan eset — és ez a téli hónapokra jellemző —, hogy egy hónap alatt 29 vagon mérlegelési hiányt kaptak. Nyári hóna­pokban viszont mindig több­letet. Az elmúlt hónapokban azonban rekorderedmény született. A havi terv telje­sítésében 104.5 százalékra álltak, s a mérlegelés után ez lecsökkent 99 százalékra. S mindez azért, mert a mérlegelésnél a rónai bá­nyászoknak a MEO 104.5 vagon hiányt mutatott. ki. Ezért van tehát elégedetlen­ség. Az üzemegység vezetői, látva a bajokat, nem késle­kedtek a titok nyitját felde­ríteni. A tröszt előzetes be­legyezésével a MEO veze­tője, a rónai üzemegység képviselői — a zagyvái üzemegység vezetőit bár hívták, de nem jelentek meg — vizsgálatot folytat­tak. A Rónáról beérkező szén­nel rakott kasokat próba- mérlegelésnek vetették alá. Az osztályzón egy tartály­mérlegben egyszerre két kas tartalmát mérik. Most külön tizedesmérlegen kü- lön-külön mérték mag a ka­sok tartalmát. Első esetben a tartálymérleg 'kevesebbet mutatott, míg a tizedesmér­leg 5,5 kilogrammal többet. Második esetben pedig a tartálymérleg többet muta­tott, mint a tizedesmérleg. S lehetne a mérlegelési pró­bák eredményét sorolni. Vég­eredményben bebizonyítást nyert, hogy az osztAlyzói mérleg NEM Jó. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy már az ott dolgozóknak is feltűnt: hogy a mérleg „lusta”, De míg ezt észrevették, vajon hány tonna szén tűnt el? A másik, s szintén jelen­tős probléma: az osztályzó- ról elszállított szénről egyet­len esetben sem adnak ■ ki szállítólevelet. Csak műszak végén összegezik a leszállí­tott szén mennyiségét. Ez, mint a tapasztalat igazolja, nem egyszer elszámolásához vezet, amelynek . a kárát az üzem látja. A legnagyobb hibaforrás, ahol elveszett a rónai bá­nyászok 104.5 vagon szene, a döntögetésnél lelhető fel. A hideg időben a szén — mivel sokszor nedves — befagy a csillébe. amelyet csak csákánnyal lehet ki­vágni belőle. Általában csil­lénként 50 kg az a mennyi­ség amely a csillék alján marad. (S itt a magyarázat, hogy miért van a téli hóna­pokban hiány.) S ha a rónai bányászok is. kasonként 50 kg-ot számolnak, már MEG IS VAN A TÖBB MINT 100 VAGONOS HIÄNY. S erről nem a bányászok te­hetnek, mert ők becsületesen megrakják a csillét. Csilletakarításról viszont Vízválasztón nem lehet be­szélni. 24 óra alatt a leszál­lított szénmennyiség meg­haladja a 100 vagont. Vi­szont az osztályzón mind­össze csak egy takarító van. A zagyvái üzemegység margittárói üzemében a csilletakarítás az üzemben folyik. Ez azonban nem old­ja meg a problémákat. Mert mire a szénnel rakott csille az osztályzóra kerül, már újból beletapad 50-100 kg. De, hogy miért idézem Mar- gittárót? Az osztályzón a csilletöltést rendszeresen mérik, A rónaiaknál nem veszik figyelembe a tapa­dást, mert a tartálymérleg csak a felöntő két kas tar­talmát méri, melyet aztán kettővel osztanak. Ha vi­szont a margittárói töltési súlyt ellenőrzik, a csillét ki­kaparják. S igazuk van, mert az is ahhoz számít. S így nyilván megvan a töl­tési súly. Ez a magyarázata annak, hogy a zagyvái üzem­egység egész hónapi mérle­gelési hiánya a rónaiak 104,5 vagonjával szemben csak 4,6 vagon lett. Röviden így lehetne ösz- szefoglalni a lefolytatott vizsgálat eredményét. A tröszt utasítást adott ki, hogy a hiányzó szénmeny- nyiség árát a csapatoktól vonják le. Ez az üzemegy­ség három bányájában 37 csapat 198 dolgozóját érinti. Átlagosan 6 forintos csille- árral számolva a kár 9654 forint. Egy dolgozótól te­hát 8 csille árát kell 48,75 forint értékben levonni. így válik tehát érthetővé a ma fellelhető elégedetlenség a szénfejtő csapatok között. A rónai bányászok azt szeretnék, ha a munkáju­kat a jövőben is AZ DÖNTENÉ EL, MENNYIT TERMELNEK, nem pedig a mérlegelés. Mert most az az érzésük, amit nem is titkolnak, hogy becsapták őket. Igazuk van, mert a nagymérvű mérlege­lési hiányt nem bizonyítot­ták kellően. Pedig ez a MEO feladata, aki a határozatot hozta. Mi, a rónai bányá­szokkal együtt reméljük, nem várat sokáig magára a problémák megoldása, s nem lesz többé a mérlegelés mumus a bányászok szá­mára. Hortobá~H András A Zagyvapálfalvi Üveggyár üzemi tanácsának munkájáról — Levél a szerkesztőséghez — 1958. január 23-ra lázasan készülődtek a Zagyvapál­falvi üveggyár dolgozói. Ugyanis ezen a napon ter­melési tanácskozásokon dön­tötték el, kik érdemesek a szakma kiváló dolgozója ok­levélre ,és kiket delegálnak az üzemi tanácsba. Napok­kal előbb vitatkoztak az egyes üzemek és műhelyré­szek dolgozói, kik legyenek a tanácstagok és kik kap­ják az Oklevelet. A tanács­kozáson 41 dolgozót válasz­tottak a tanácsba, amelyben képviselve van gyárunk minden, legkisebb egysége is. Az első ülés napirendje, — ahol az igazgató számolt be az 1957. évben végzett munkáról, valamint az 1958- ban előttünk álló feladatok­ról, továbbá az üzemi ta­nács elnöke ismertette az üzemi tanácsokra vonatko­zó törvényerejű rendeletet, — igen aktív volt, amit bi­zonyít, hogy 26 hozzászólás volt. Ezt követően, 1958-ban még 7 esetben volt üzemi tanácsülés és csupán egy esetben maradt el. Az üzemi tanács segítsé­get nyújtott a gyár munká­jának gazdaságosabbá téte­léhez. Nem kis része vaij a tanácsnak abban, hogy üze­münk 1958-ban tervét túl­teljesítette. Komoly segít­séget nyújtott az egyes bér­ügyi intézkedések bevezeté­sében. Utalok itt elsősorban a gépüzem bérproblémájá­nak megoldására. Kormányunk határozata értelmében 1958-tól a válla­lati védő- és munkaruha elosztását az üzemi taná­csok döntik el. A Zagyva­pálfalvi Üveggyárban is több ülésen, igen szenvedé­lyes vita után került közös nevezőre a munkaruha igaz­ságos elosztása. A nyereség­részesedés elosztásáról ugyancsak több ülés, érte­kezlet és az alakult bizott­ságok javaslatai alapján született meg a döntés. Több ülése napirendjéhez határozat is .született, ugyan­akkor a különböző felada­tok végrehajtására több bi­zottság is alakult, például a ruha-, a bér- és a nyere­ségrészesedés esetében. Az üzemi tanácstagok minden ülés előtt már egy héttel ér­tesültek az értekezlet idejéről és napirendjéről. Előfordult az is, hogy egyes ülések elő­adói meghívottak voltak, ugyanakkor meghívtunk tanácskozási joggal más ér­dekeltek is. Hogy még job­ban lássák az előttük álló feladatokat, az építők szak- szervezete területi bizottsá­gával közösen megrendez­tük az üzemi tanácstagok iskoláját. Az üzemi tanács­tagok hozzászólásaiból kitű­nik, hogy egyre jobban ér­zik a felelősségét azért, hogy „miénk a gyár, ma­gunknak építjük”. Hiányossága munkánknak, hogy nem él még az üzemi tanács minden olyan jogá­val, amit a törvény biztosít számára. Legjobban élt az üzemi tanács a döntési jo­gával. Az ellenőrzés azon­ban nem vált még minden egyes üzemi tanácstagnak húsává, vérévé, hogy a vál­lalat gazdaságos működését hatékonyabban segítené, il­letve ellenőrizné. Eredmény, hogy a vállalat már egy pár esetben kikérte az üzemi tanács véleményét. Például a főbb bérezési formák megváltoztatásánál. Hiányos­ság azért még itt is mutat­kozik. Többek között nem kérték ki az üzemi tanács véleményét az esetleges na­gyobb jelentőségű újítások­nál. Az üzemi tanács előre meghatározott munkaterv szerint dolgozik. Az igaz, hogy előfordult már rend­kívüli ülés is, ami nem sze­repelt a munkatervben, azért az üzemi tanácstagok szívesen eljöttek és javasla­taikkal hozzájárultak az ügy sikeres előmeneteléhez. Üzemi tanácsunk előtt 1959-ben elsősorban a kö­vetkező feladatok állnak: Az összes dolgozóink által a Tanácsköztársaság 40, év­fordulójára tett versenyvál­lalás maradéktalan teljesíté­se; a Zagyva II. építésének a segítése; a Zagyva II. szakmunkás utánpótlásának biztosítása. Garamszegi Tibor a Zagyvapálfalvai Üveggyár üzemi tanácsának elnöke. — Macmillan látogatása a Szovjetunióban _ H arold Macmillan, Nagy- Britannia miniszterelnöke Selwyn Lloyd külügyminisz­ter és kíséretük már az ötö­dik napja tartózkodnak a Szovjetunió fővárosában. A látogatás hivatalos programja már vasárnap megkezdődött, s azóta foly­tatódik. Az angol küldöttség szóvivője hétfőn még arról nyilatkozott, hogy az angol miniszterelnök véleménye szerint a dolgok jól halad­nak, és a miniszíerednök különösen elégedett volt szívélyes fogadtatással, s őszinte nyílthangú beszélge­téssel. Az angol küldöttség meglátogatta a Moszkvai Állami Egyetemet. A Lenin hegyi Lomonoszov egyetem előcsarnokában Macmillent Selwyn Lloydot és a kísére­tükben lévő Sir Patrick Rellyt, Petrovszkij profesz- szor, az egyetem rektora fo­gadta. A professzor üdvözlő beszédében hangsúlyozta: meggyőződése, hogy Mac­millan látogatása előse­gíti a két ország tudo­mányos és kulturális kapcsolatainak fejleszté­sét. Az angol miniszterelnök válaszában kijelentette, megtiszteltetésnek veszi, hogy ellátogathattak a moszkvai Állami Egyetemre, amely­ről már olyan sokat hal­lott. — Remélem, — mon­dotta az angol minisz­terelnök, — hogy még sok ilyen kölcsönös lá­togatásra kerül sor, mert van mit tanulni egymástól. Ezután az angol minisz­terelnök és kísérete meglá­togatta az egyetem tanszé­keit, ahol sokáig elbeszél­gettek a professzorokkal és diákokkal. Végül az angol vendégek az egyetem dísztermébe mentek, ahol többszáz diák és tudományos munkatárs gyűlt össze. Macmillan itt rövid beszédet tartott. Ennyit költenek 1965-ig a Szovjetunióban kulturális, jó­léti és egészségügyi célokra. Megtörik-e a jég? Február végén vagyunk, közeledik jégtörő Mátyás napja. Az idén azonban nemcsak azok beszélnek „a jég megtöréséről”, akik — tavaszt kívánván — az idő­járásról vitatkoznak. Az angol parlament csütörtöki ülésén például Macmillan, an­gol miniszterelnök és Gaitsk- cel az ellenzék vezére is használta ezt a kifejezést. Mindketten arról beszéltek, hogy Macmillan február vé­gi moszkvai látogatása meg­törheti a jeget”. Ez a kép­letes kifejezés pedig ugyan­azt jelenti, amit a Pravda cikke a rrjinap úgy fejezett ki: ha az angolokban meg­van a jóakarat, akkor Mac­millan Szovjetunióbeli láto­gatása hozzájárulhat a hideg­háború megszüntetéséhez. Ha megvan bennük a jó­akarat, a megegyezésre való készség... Mert éppen erről van szó, éppen ez a kétséges — bár, amint láttuk — mostanában olyannyira em­legetik a „jégtörés” kifeje­zést, hogy az embernek egye­nesen az a gyanúja támad, már-már. a naptárbeli jég­törő Mátyás kenyerére tör­nek. Sőt: éppen ezzel a frá­zissal leplezik, hogy ők (már­mint a nyugatiak) bizony nem várnait túlságosan sokat Macmillan látogatásától. Az angol miniszterelnök utazását például jó előre „nem hivatalosnak” nyilvá­nították, s Macmillan unos- untalan arról nyilatkozik, hogy ő csupán felderítő útra megy a Szovjetunióba. Nos, ha Macmillan va­lóban csak ezt akarja, ezért felesleges ezer meg ezer ki­lométert utaznia. A Szovjet­unió ugyanis születése pil­lanatától fogva ellensége a titkos diplomáciának. Ami tehát a Szovjetunió állás­pontját, szándékát illeti, az egy londoni íróasztal mögött is világosan látható, ha va­laki előveszi Hruscsov elv­társ kongresszusi beszámoló­ját és legutóbbi tulai be­szédét. Ezt nyilván Macmillan is nagyon jól tudja, tehát a kér­dés :valójában miért is megy Moszkvába? Ennek kétség­telenül az az egyik oka, hogy az idén választások lesznek Angliában, s mivel a leg­utóbbi pótválasztások azt mutatták, hogy az uralmon lévő konzervatív párt tekin­télyét, erejét az ellenzéki munkáspárt igen-igen meg­tépázta. Macmillan pártja választási sikerét altarja biz­tosítani utazásával, hiszen moszkvai útjának bejelenté­sét az angol közvélemény egyöntetű helyesléssel fogad­ta. Nemcsak erről van szó. Említésre méltó, hogy Mac­millan Londoniban nemrég találkozott Dulles amerikai külügyminiszterrel, továbbá, hogy moszkvai útja végezté­vel azonnal Washingtoniba, Bonnba és Párizsba akar lá­togatni. Mindez nagyon is valószínűvé teszi, hogy Mac­millan mégis magával viszi moszkvai poggyászában a nyugatiak javaslatait, tehát: ha útja „nem hivatalos” jel­legű is, Moszkvában fontos Három török, hét önkéntelenül is a régi tré­fás szólásmondás jut az em­ber eszébe, amikor arról ér­tesül, hogy milyen feltételek­ben állapodott meg Ciprus jövőjében Görögország, Tö­rökország és Anglia. Bizony ember legyen a talpán, aki kiigazodik a sok megkötés és feltétel között, hogy tud­niillik a jövőben állítólag Független Ciprusi Köztársa­ságban görög legyen-e a köz- társasági elnök, vagy török? Hány főnyi görög és török csapat állomásozhat a szi­geten, görög, vagy török nemzetiségű legyen-e a fő- parancsnok stb. Annyi azonban bizonyos, hogy a megállapodás első­sorban a görögök — Görög­ország és ciprusi görögök — részére kedvezőtlen, s első­sorban nem is Törökország, hanem Anglia számára ked­vező. Ismeretes ugyanis, hogy Ciprus szigete, amely a Földközi-tenger keleti me­dencéjében a török partok közelében van, s amelynek a lakossága 80 százalékban görög és 20 százalékban tö­rök — eddig a britt biroda­lomhoz tartozott. A sziget legfőbb ura az angol főkor­mányzó volt. Nos, ha Ang­lia rá is kényszerült, hogy a szigetnek most látszat- függetlenséget adjon, mégis győztesként állhatott fel a tárgyalóasztal mellől. A meg­állapodás ugyanis úgy szól, hogy Anglia Ciprus szigetén tovább is tarthat katonasá­got, megőrizheti támaszpont­jait sőt ezek a támaszpontok angol szuverénitás alatt ma­radnak. Érthető, hogy a megállapo­dásnak nem Athénben é|s. Ankarában örülnek a leg­jobban, hanem Londoniban és — jellemző módon — Washingtonban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a megállapodást kommentál­va, csaknem hogy azt mon­dotta, hogy oda van a gyö­tárgyalásokra kerül majd sor. Annyi bizonyos, hogy Mac­millan Szovjetunióbeli láto­gatásának sikere nem a ven­déglátókon, hanem a vendé­geken múlik. Mindenesetre ez a látogatás csakis akkor „törheti meg a jeget”, akkor járulhat hozzá a hidegháború s feszültség enyhüléséhez, ha Macmillan, mint a nyugati nagyhatalmak követe ugyan­olyan jóakaratot tanúsít majd a megbeszéléseken, mint a Szovjetunió képvise­lői. görög hány ember? nyörűségtől. Lord Harding, Ciprus véreskezű volt főkor­mányzója, az angol főrendi háziban pedig kijelentette, hogy a megegyezés biztosítja Anglia és szövetségesei ka­tonai érdekeinek védelmét, örülhetnek és örülnek a tö­rökök is, mert a ciprusi török kisebbség számarányával jó­val nagyobb százalékban (3:7 arányban) részesül majd a miniszteri tárcákban, a képviselői mandátumokban, s Törökország kivívta leg­főbb követelésének teljesí­tését is: a jövőben török csapatok is állomásozhatnak majd a szigeten. Görögországon viszont a felháborodás hulláma csapott végig, s a ciprusi görögök is megdöbbenve fogadták a megállapodás hírét. Az ugyanis a valóság, hqgy Gö­rögország voltaképpen le­mondott Ciprushoz való tel­jesen igazságos és méltá­nyos jogairól. A reakciós görög kormány, amely nap- ról-napra fokozza az ország­ban a terrort, úgy akar kül­ső segítséget kapni népelle­nes politikája támogatására, hogy a ciprusi kérdésben jó szolgálatot tett a nyugati nagyhatalmaknak, az Egye­sült Államoknak és Angliá­nak. Olyannyira, hogy első sorban a görög küldöttség vezetője: Karamanlisz mi­niszterelnök gyakorolt nyo­mást Makarioszra, a ciprusi sörözök képviselőjére, hogy Jó képet vágva írja alá a megállapodást. Az ókori görög hitrege szerint Ciprus szigetének partjainál, a tenger habjai között született meg a szép­ség istennője. A sziget va­lóban csodálatosan szép és gazdag. Nem kell túlságosan nagy jóstehetség ahhoz a kijelentéshez, hogy a Lon­donban most megkötött megállapodás nem zárta le véglegesen a ciprusi kérdést.

Next

/
Thumbnails
Contents