Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-25 / 16. szám

4 NÓGRÁDI N£FÜJSAG 1959. február U, Ä párt művelődési politikájának gyakorlati végrehajtásáért \ él évvel ezelőtt jelent meg az a nagyfon­tosságú dokumentum, amely egységes párthatározatba foglalja azokat az elvi kérdé­seket, amelyek jellemzőek kulturális forradalmunk egészére, kijelölik a további fejlődés útját és irányt szabnak valamennyiünk szá­mára. Természetesen, bármilyen jó is egy határozat, csak ak­kor válik teljes értékűvé, ha az a gyakorlati életben maradéktalan végrehajtást nyer. Kulturális életünk kulcspozicióit szocializmust építő rendszerünkhöz hű emberek töltik be, akik is­merik, magukévá tették pár tunk művelődési politikájá­nak irányelveit és minden igyekezetükkel azon mun­kálkodnak, hogy azokat a gyakorlatban is megvalósít sák, végrehajtassák. Kultu­rális életünkben megszilár­dult a párt és állami irá nyitás, ez nagyban elősegí tette, hogy majdnem telje sen háttérbe szorítottuk kul­turális életünkben igen gyakran jelentkező különtbö ző jobboldali és revizionista nézeteket. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy sokat vi­tatott műsorpolitikánk kér­dése egészséges mederbe kezd terelődni. Ez azonban korántsem je­lenti, hogy megyénkben győ­zött a kulturális forrada­lom és nincs már tenniva­lónk. Köztudomású, hogy az ellenséget, a régi volt ki- .zsákmányoló osztályt sokkal könnyebb gazdasági térén megverni, mint ideológiai befolyását szétzúzni, lehetet­lenné tenni, vagy legalább is közömbösíteni. És ha már el, is végeztük volna ezt a munkát, hátra van még egy nagy feladat: népünk mar­xista szellemű nevelése. Ahhoz, hogy a szocializ­mushoz vezető út sorompó- iát felnyithassuk, nem csu­pán gazdasági — mind az ipar mind a mezőgazdaság területén — eredményekre van szükségünk, hanem vi­lágnézeti tisztánlátásra, ki­művelt emberfőkre is szük­ségünk van. A kettő egy­mástól elválaszthatatlan. Né­pünk marxista nevelésének rengeteg válfaja van. Nem lehet ez kampánymunka. Mindennapi életünk számta­lan epizódját kell, hogy ez a munkánk kitöltse, kultu­rális tevékenységünk segitse elő azt. hogy egész életünk megteljék szocialista tarta­lommal. Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy népünk marxista szellemben való nevelésében igen fontos sze­rep jut a különböző önte­vékeny csoportok számára. Hiszen ők azok — legyen az szín játszócsoport. ének­kar, zenekar, táncegyüttes, vagy a legkülönfélébb szak­kör — akik szórakozva ta­nulnak, tanulva szórakoznak és a legszélesebb tömegek között terjesztik a szocialis­ta-realista kultúrát. A zt mondtuk, hogy kul­turális életünk felső vezetése jó kezekben van, kielégítő az állami irányí­tás. Azt jelenti-e ez azon­ban, hogy lent a csoportok­nál, együtteseknél is min­den rendben van? Elmond­hatjuk-e azt ,hogy megyénk valamennyi öntevékeny csoportjánál, együttesénél, szakkörénél kielégítő arány­ban munkálkodnak fizikai dolgozók, KISZ-tagok? Azt sem állíthatjuk, hogy me­gyénk valamennyi együtte­se, a gyakorlati kulturális munkában, a kultúra pártos­ságát állítja előtérbe. Különösen az ellenforra­dalom ál-.,ideológusai” han­goztatták a „politikamentes” kultúra jogosságát, mintha a múltban csak politika- mentes ..népművelés” lett volna. Talán a nyomorúsá­gos paraszti életet „megele­venítő” gvön gvösbokréta együttesek fellépései, vasv az idillikus, hazug, valóságot meghamisító népszínművek bemutatása a széles, népi kultúrát mutatták? Ellenke­zőleg! Mindkettőnek az volt a célja, hogy elterelje a dolgozók figyelmét a min­dennapi élet nehézségeiről és meseautón repítse őket egy olyan képzelt világba, mely csak a kiváltságosak számára volt elérhető. Természetesen, ha mi pár­tosságról beszélünk, azt is le kell szögeznünk, hogy a pártosság soha nem volt és ma sem azonos a sematiz­mussal, a színvonalatlan, erőszakolt „átpolitizálással”, hanem a pártos, kultúra a gyakorlatban olyan tevé­kenység, amely máról szól a mának, amely segíti ha­zánkban a szocializmus épí­tését, amely' támogatja a mi harcainkat. Az együtteseknek, mun­kájuk középpontjába a munkásság és a parasztság kulturális és világnézeti ne­velését kell állítaniuk, most különösen szem előtt tartva azt ,hogy minden falu mi­nél előbb áttérjen a parasz­ti élet egyetlen helyes és járható útjára, megteremtse a nagyüzemi mezőgazdasági termelés előfeltételeit. Az öntevékeny együttesek munkája sokrétű, sok eset­ben különböző világnézetű emlberek tevékenykednek ezen a területen. Éppen ezért, mivel a kulturális munka a pártmunfca szer­ves része kell, hogy legyen, helyi pártszervezeteinknek, szakszervezeteinknek, taná­csainknak nagyon kell ügyelniük arra, nehogy e különböző együttesek tagjai közé olyan egyének férkőz­zenek be, akiik mindenün­nen kiszorulva itt találják meg számításaikat és lent, „elrejtőzve” igyekezzenek meghiúsítani, vagy legalább is hátráltatni pártunk mű­velődési politikájának meg­valósítását. Ilyen elemek aztán kapva kapnak az alkalmon és „meggyőző érvekkel” tá­masztják alá, hogy ma még van igény a giccsre, a szín­vonalatlan, gyakran ízlést romboló szórakoztatásra. Céljuk világos: elterelni a figyelmet arról, hogy van egy másik közönség is! A dolgozó tömegek túlnyomó részét nem elégíti ki a giccs, a színvonalatlan szórakozás, hanem igénylik a kultúra azon termékeit, amelyek komoly társadalmi monda­nivalóval rendelkeznek. Ez a közönség van elsöprő többségiben! el kell figyelnünk kü­II lonfoöző együtteseink helyi vezetőinek, rendezői­nek, tagjainak tevékenysé­gére, hogy helyesen és kö­vetkezetesen megalkuvás nélíkül valósítják-e meg a gyakorlatban pártunk mű­velődési politikájának irány­elveit. Nem lehet itt haboz­ni, az ideológiai offenzívát tovább kell folytatni és vi­lágossá kell tenni: a mun­kásosztály; a szocialista forradalom ügyéről van szó és ennek előfeltétele a mun­kásosztály harca, a párt ve­zetése ! Keményvári István Czinke Ferenc: Salgótarján, 1919 &Q.tJ n utóéig. készül a T^an/iAshöztázsMixíj éoforduJójára A zagyvái iskola mindenna­pos gondja után a családi körben találtam Czinke elv­társat. Kisfia az ölében, köz­ben türelmesen magyaráz a másik kedveltnek, a kis Gizi­kének. Azt tartják róla: gon­dos pedagógus és úgy látom: szerető édesapa. Azonban az iskola gondjait is, a család­apa gondjait is megosztja egy harmadikkal: a művészet gondjával. Czinke Ferenc elv­társ testileg, lelkileg művész. Fordítsuk hát így: művész édesapa, művész pedagógus. Czinke Ferenc elvtárs, mint megyénk többi képzőművésze, a Tanácsköztársaság 40. év­fordulója tiszteletére tervezett képzőművészeti kiállításra ké­szül minden szabad idejében. Ecsetjei az 1919-es Tanácsköz­társaság történelmi esemé­nyeit másolják, örökíti a kiál­lítás meglepetésének vonalait, foltjait alakítja gondos, művé­szi igényekkel. Mint estéről estére, most is ott áll kedves, hangulatos berendezésű szobája közepén. Kritikus szemmel nézi ké­szülő művét. A kép régi, a negyven évvel ezelőtti han­gulatot ábrázolja rejtett epi­zódokkal, a modern kor hangján. Címe: _ Salgótar­ján, 1919. A kép 1919 ébredő tavaszán Salgótarján népének határozott harcát tol­mácsolja gondos megvilágí­tásban. Központja egy vörös katona vörös zászlóval, utána a nép beláthatatlan soraival. A művészi eszközökkel készí­tett átlós kompozíció hűen tol­mácsolja a munkások töme­gének cselekvésre elszánt Csütörtökön kezdődik a Szovjet Film Ünnepe Amikor 1945 tavaszán el­hallgattak az ágyúk és meg­szűnt a szirénák búgása, ami­kor a felszabadító szovjet hadsereg nyomában megér­keztek hozzánk az előttünk addig ismeretlen szocialista művészet első hírnökei, a szovjet filmek — még nem volt szó ünneplésről. A „Zója”, „A párttitkár”, a „Szivárvány”, az „Este hat­kor háború után”, az alig el­csendesedett vihar szörnyű emlékeit idézték. Ezeket kö­vetően egymásután érkeztek hazánkba a háború előtt ké­szült alkotások: a „Csapájev”, a Lenin életéről szóló filmek, a Maxim-trilógia, „Cirkusz” és a többiek, amelyekből kezdtük megismerni a szocia­lizmust építő szovjet nép éle­tét. És egyúttal megszerettük a nép életét híven ábrázoló szovjet filmművészetet, szí­vünkhöz nőttek a filmben lá­tott alakok és azok megsze­mélyesítői, a filmművészek. A felszabadulásunk óta el­telt időszakban láttunk ke­vésbé sikerült szovjet filme­ket is, amelyek magukon hordták az útkeresés zökke­nőit, de találkoztunk még több, nagyszerű, kiemelkedő alkotással. Olyan örökértékű filmekkel bővült a világ filmművészetének kincsestá­ra, mint Donszkoj „Egy éle­ten át” című filmje, Eizenstejn „Rettegett Iván”-ja, Rosalj „Muszorgszkij” filmje, Jutko- vics „Othelló”-ja, a „Rómeó és Júlia”, „Hattyúk tava” stb. balettfilmek, „Befejezetlen el­beszélés”, „Szállnak a dar- vak”, „Prolog”, „Anya”, stb. Sorolhatnánk még tovább azo­kat a filmeket, amelyek mind­egyikét elismeréssel fogadta a világ közvéleménye. Az utóbbi évek során a szovjet filmgyártás termelése évi száz film fölé emelkedett. II De a mennyiség nem ment a minőség rovására, erről a kü­lönböző, Cannes-i és Karlovy Vary-i nemzetközi fesztivá­lokon elért eredmények is tanúskodnak. Csütörtökön kezdődik ná­lunk a Szovjet Film Ünnepe és több mint egy héten ke­resztül gyönyörködhetünk filmszínházainkban a leg­újabb és legjobb alkotások­ban. Egy nagy nép mutatja be nekünk, hogy ismét mi­lyen eredményeket ért el a filmművészet területén. Sze­retettel köszöntjük ezeket a filmeket, apró kockákat, je­leneteket, amelyekben ott rej­lik a szovjet emberek szíve, közvetlensége. A bemutatott filmek is a szovjet emberek üzenetét hozzák, a szocialista tartalmat, az emberi haladást, a békevágyat közvetítik. Himer Zoltán akaratát, az aggódó feleség féltő szeretetét, a gyermekek önfeledt, játékos kedvét. De a képen ott a háború utáni íz, a proletárdiktatúra sajátos hangulata és érezteti a nép ítélő hangját: reszkess bur­zsoázia! A festmény nagy kö­rültekintéssel, figyelemmel és aprólékossággal készül. Arról folyt még a szó, hogy Angyal Pista bácsiról, a zagy­vái direktórium volt elnöké­ről szeretne egy portrét ké­szíteni Czinke elvtárs. Beszél­getés közben azonban hirte­len felugrott: félrehúzta a függönyt és a művész csodá* latával nézett ki az ablakom Ni csak, ezt a gyönyű feli hőt!... Ezt az ezerszinű eget!... No nézd, ott a falu fölött!... Hát ez egy igazi varázs ... Ezek tudnak engem izgatni. öt perccel később már a zagyvái buszon voltam. A mellettem lévő ülésről egy középkorú férfi nézett ki « busz ablaküvegén. Aztán megjegyezte: „Piros az ég alja. Hideg, szeles lesz az ét* szaka.” OROSZ BÉLA rfl<upi oiLágjikez után. Salpátaiftínkau Lép lel a Oliulapext Jjőtuíexjtjiitlex A szicíliai Agrigentóban megrendezett nemzetközi tánc* versenyben első díjat és nagydíat nyert Budapest Tánc< együttes ma, február 25-én este 7 órakor tartja díszelőadái sát a Salgótarjáni Városi Kultúr otthonban. A díszelőadás előtt a csaknem két hétig Nógrád megyében vendégszerepW művészeket a városi tanács üdvözli majd. A külföldön vi­lágsikert aratott Budapest Táncegyüttes műsora Salgótar­jánban nagy érdeklődésre tart számot. íme egy kép az együttes műsorából. cSzatagot avattuk a - /HadáéU Jmrt gimnázium. aígzas aövendékti Végzős, IV. osztályos közép­iskolai tanulók, életbelépésük előtti első jelentős eseménye a szalagavató ünnepély. Ilyenre került sor az elmúlt napokban a Madách Imre általános gimnáziumban. Az ünnepség a Városi Kultúrott­honban volt a szülők ét nagyszámú érdeklődő előtt. A növendékek megkö- szönték tanáraik áldozatot munkáját, megígérve azt, hogy amit tanultak, életük­ben a legjobb tudásuk szerint hasznosítani fogják. Két nagy nyeremény Salgótarjánban Az egyik nyertes Klement Pál, a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt szénszállító vál­lalatának munkása. Mindössze egy lottószelvénnyel játszott, a 7. játékhéten és sikerült A csirkepaprikás illatától eltelten ült le a lócára: Az órára nézett. Éppen most BELÉPTEK... Csak éjjel hallatszott sutto­gás az ágyban. Másnap már a férfi emlí­koccant a tízesre a nagymu- majdnem három kilométer- hülten. Bekapták az ebédet tette meg a dolgot. Meg kéne tató. Mindjárt elhagyja az nyíre volt a földjük a háztól, és kezdték újra. Legfeljebb hívni a Magyar Jóskáékat egyenesen hasaló kicsit. Ul Q meg, szegény, naponta a rendkívüli hőségben ültek mondta, ök már öt éve van­a lócán és lábait lógatva él- négyszer tette meg azt az egy keveset, amíg lejjebb vak a közösbe. Csak jobban vezi a párperces tétlen vára- utat. Olyan korán kimentek, ment a nap. tudják... kozást. Hirtelen lábába nyi- ahogy csak a hajnal megen- , j„.w. Ebben maradtak. Jöjjön a lall a fájás. gedte. Kapkodva, sietve esi- Csinálták ezt egy darabig. Magyar Jóska. Beszélgettek is Odahajol, hogy megdörzsöl- «ált. amit tudott tizenegyHg tagfa figyelte Puhába 'mtka^og je, masszírozza. Lehúzza aha- Arra ment, hogy mmel többet . lobban érdek- 1 v “ , L ^ Ü ?J risnyát is egészen bokáig. Er- elvégezzen. Sok volt a nyolc izmosodó közöst. fZ des keze mintha apró görön- hold kettőjüknek. A termés Zgi azoknak, győzik-e tüzelővel füsttől kiállnak a visszerek a lábán. Pedig a gyerekeket is kivezé- ^ruaguk között nem"így bcsléfek ^kérd^Tk^más A lehajlás miatt arcába sza- nyeltek a földre. Nyár ele- beszeltek, kérdeztek, egymás lad a 'vér. A pirosság még- jén már ott hajlongtak ve- mindenki cs^magábaTpró- szavát felkapva. auu isi»™»!; sí*.,.,« -tA^nrUen- lülc. minmnt. szedtek. kanál- . ... , , .. - Aludtak meg ra kettőt. inkább kiemeli arca fáradtsa- luk, gyomot szedtek, kapal- bálkozott a g0ndolattal. Az - ‘«"T"' ÜJnAt 'Oszakákat gát. Bőrén árulkodóan fék- tak versenyben anyjukkal, meg az ember is. ünnepbe 'öltö­szenek egymás mellett a ran- apjukkal. Végül a nagylány a 13 éves ^U az^sszonv fényes csiz­cok. ötvenéves sincs es mar- , .... _ /-izi Alit eiéíiik zo. a,z- ass20n^’ , nyes c lz is öreg. Tud még gyorsan Tizenegy óra tájt az asz- Gizi állt elejuk. mat buzott ara az em­dolaozni de aha vihen eavet szony meOtorolte izzadó ar- _ Meddig okoskodnak bér. így mentek jelentkezni rriM aE mJ « lábuára 1ŰZte paplC*áti édesapámék? Ki sem ejtjük a nagyszámú családba. Abba frfaa Szaladt haza, hogy ebedet a tsz_t a házban. Én meg tu- maradtak, az asszony is tag főzzön. Ügy szedte lábát, dóm, mindenki csak ódává- lesz az ember mellett, meg _ Pedig de fürge asszony volt ahogy csak lehet. Mindig olyat gyik_ £n bizony édesapám a két gyerek is. Csak az ász­éi fiatal korában. És milyen csinált, ami gyorsan ment. nem várok. Nem jövő ez ne- szony olyankor megy segíte- formás, sima volt a lába. Levest, krumplit, főzeléket, kém, ez a nyolc hold. Na- ni, amikor nagy szükség van Nem is hívták másként, csak Nem volt ideje gyúrni. Sür- gyobbat lehet lélegezni azon minden kézre. A sürgős, ha- a „széplábú Julikának”. Most gette az idő, a kinti munka. a végeláthatatlan táblán... laszthatatlan munkára. Így meg ott tart, hogy nyáron is Sokszor még enni sem tudott Ne ^ tessenek ellene szólni, aztán pihenheti egyéni múlt­harisnyát húz a lábára. Szé- a sietéstől. Nap égette, iz- ezt én már eldöntöttem. juk sok éves fáradtságát. Főzi gyenli az éktelenkedő „gö- zadság gyötörte az úton. p]em feieit Gizinek senki, a jó ételt, jó illattal várja a röngyöket”. Embere szerette a meleg ételt, apa a pipát tömte, az asz- hazatérő családot. A baj ott kezdődött, hogy A levest meg sem ette ki- szony mosogatáshoz kezdett. ŰJLAKI MÁRIA négy találatot elérnie, amj azt jelenti, hogy 120 983 forin­tot nyert. A másik nyertes családi okok miatt nem akarja el­árulni nevét, csak annyit, hogy rendszeresen több szel­vénnyel játszik és ez az első nagy nyereménye. >0OOOOOOOOOOOOOOOOO<^ JHe.Uj.ik a 76-04. f Az elmúlt napokban esrv > t ismerős keresett, tudva, hogyc 5a salgótarjáni vásártéren, «: c76-os bérházban lakom. Neme Síudom, ki osztotta szét az el-5 r nevezéseket, de a 76-osból) 5 kettő van már. Mondanom( esem kell, hogy az üveggyár} (melletti 76-osban keresett, SS ? ott közölték vele, hogy még7 jegy 76-os van, de az lapos-S ftetejű. S gondolom, más (megjár a számok rengetegé-Q \ben, mert ember legyen, akijf S eligazodik és tudja, hol ?99-es, 24-es, ii-es, 64-es és aj] (többi bérház. Pedig nem ke frülne tettemes . költségbe, Hol ía kialakult utcák nevet Sej 5 számot kapnának. Mert a Je-5 ilenlegl számok, például «< 324-es, sincs az épületen fel- j (tüntetve. A vásártéri új írosrész már kialakult, s tói (lenne, ha a házak számozó- J (sát a tanács megkezdené. Nem nagy, amit kérnek. S icsafc olyat, ami egy kis $ akarattal megoldható lenne. — ág —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents