Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)
1959-02-18 / 14. szám
líSfl. február 18. nögrAdi néfCjság 3 A kommunizmus építésének szamai A Szovjetunió hétéves tervének lakásberuházási programja. Töbh szenei termelnek olcsóbban a mizserfai bányászok ! A Tanácsköztársaság tiszteletére indított versenyben az első helyet továbbra is i a mizserfai üzemegység bá- ; nyászai tartják. Az első de- | kádban 108.9 százalékkal és ; ezzel egyidejűleg 1364 ton- ! na terven felüli szenet ter- I meltek ki. Most érkezett jelentés^ sze- ! rint a mizserfai bányászok ! nemcsak a mennyiségi terv | túlteljesítésében járnak az ! élen. Az elmúlt hónapban ; a lefejtett bányatérségekből 1217.5 köbméter bányafát ; nyertek vissza, melyből 1171.9 köbmétert újból fel- ! használtak a biztosítási ; munkáknál. S mint hallot- í tűk a takarékosság februári ; eredményei még jobbak ; lesznek az előző hónapoké- ; nál. A lakosság igényeinek kielégítéséről, a tsz mozgalom támogatásáról tanácskoztak a helyiipar vezetői Pénteken délelőtt megbeszélésre jöttek össze a megyei pártbizottságon megyénk helyiipari vállalatainak vezetőd. A tanácskozáson Gombár János elvtárs. a párt- bizottság munkatársa ismertette a végrehajtó bizottság határozatát a helyiiparra vonatkozóan. Mint mondotta, a tanácsiipar és az építőipar, valamint a szövetkezeti ipar a helyi lakosság szükségleteinek kielégítése és a helyi erőforrások maximális hasznosítása céljából jött létre. Ismertette azt a nagyütemű fejlődést, amelyen megyénk helyiipara az utóbbi évek során keresztül ment. Ennek ellenére azonban a legtöbb tanácsi vállalat és ktsz munkája még mindig nem megfelelő a lakosság igényeinek kielégítésében. A továbbiakban az egyes iparágak, s egyes vállalatok Ilyen irányú munkáját értékelte, kijelentve, hogy mind a helyiiparban, mind a szöév elég ahhoz, hogy évekre tönkre menjen. Ötödször: egyes erősebb kisárutermelési gazdaság (főleg a középparaszti gazdaság) — ha kedvezőek az időjárási viszonyok — Időnként képes bővített újratermelésre, de ennek is korlátái vannak. XT égeredményben vilá- ’ gos, hogy nem valamiféle kitalálásból akarjuk átszervezni a mezőgazdaságot, hanem olyan objektív szükségszerűségből, amely létkérdés. Abból a szempontból is, hogy kihúzzuk a kapitalizmus alól az utolsó bázist, a kisáruter- melést, mind pedig azért, mert másképpen nem tudunk többet adni sem a lakosságnak, sem az iparnak, pedig egyre többet követelnek. A mezőgazdaság nagyüze- mesítése nemcsak a szocializmust építő országokban vetődik fel és valósul meg. Az egész világon folyamatban van ez az átalakulás, mert a nagyüzem és kisüzem harcában a kisüzem veszíti el a csatát. A mezőgazdaság, nagy- üzemesítésének tehát két útja van: az első kapitalista út, ami a parasztság tömegeinek nyomorát, tönkremenetelét jelenti. Ezen az úton mi nem járhatunk. Második út a szocialista út, amely azt jelenti, hogy a paraszti gazdaságok — élenjáró technikával felszerelt nagyüzemi kollektív gazdaságokban egyesülnek, amelyek a parasztság anyagi és iculturális ellátottságának állandó emelkedését biztosítja. Tehát a parasztság felemelkedésének, jólétének, jövőjének az útja. Harmadik út nincs. T enin a szocialista tár•Ll sadalom felépítésének tervét kidolgozva rámutat arra a fontos kérdésre is, hogyan kell átvezetni a parasztságot a nagyüzemi szocialista gazdaságba. Lenin szerint vetkezeti iparban az utóbbi hónapok javulása ellenére is gondoskodni kell olyan részlegek további felállításáról, amelyek a lakosság szükségleteit kielégítik. A párthatározat fontos feladatként jelöli meg a tanácsi vállalatoknál és szövetkezeteknél működő pártszervezetek, kommunisták munkájának javítását, felelősségérzetük további növelését. Ezzel függ szorosan össze a helyiipar vezetése és irányítása, színvonalának emelése. A tanácskozás másik fő kérdése az volt, hogyan járulnak hozzá a helyiipari dolgozók minél hatékonyabban a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. Mint a nagyiparban, itt . is feladat, hogy megszervezzék a termelőszövetkezetek patroná- lását. Szervezzenek előadásokat a párt agrárpolitikájáról és a tsz-mozgalom fejlesztéséről. A helyiipari vállalatoknál is nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy az — amit egyébként a gyakorlat is igazolt — a parasztságnak termelőszövetkezetbe való tömörülése a legjárhatóbb út a parasztság számára a szocializmus útjára való rátérés- ben. A Szovjetunió, Kína, Bulgária, stb. példája megmutatta, hogy a paraszt- gazdaságok termelőszövetkezetekbe tömörítésének útja teljes mértékben helyes. A mi példánk is azt igazolja, bár hazánk komoly megrázkódtatáson ment keresztül (1956-os ellenforradalom), mégis a tsz- mozgalmunk, ha történtek is feloszlások (erőszak, gyenge tsz-ek, stb.) — megmutatta, hogy a tsz-mozgalom gyökeret vert parasztságunk között. Ezt bizonyítják azok a tények is, hogy parasztságunk körében egyre többen választják a szövetkezés útját. Nap, mint nap alakulnak újabb és újabb tsz-ek, növekszik, erősödik a meglévő tsz-ek tagsága, gazdasága — újabb és újabb községek, falvak alakulnak át tsz községgé, faluvá. Mindez azt mutatja, hogy parasztságunk mind nagyobb tömege érti meg a helyes út megválasztásának, felemelkedésének reális lehetőségét. Természetesen a kisparaszti gazdaságokról a nagyüzemi szocialista gazdaságra való áttérés nem megy végbe spontánul. A párt és a szocialista állam a legnagyobb fokú támogatást biztosítja a falu számára, hogy az áttérést megkönnyítse. Ez a támogatás megnyilvánul gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt. Megmutatkozik ez olyan tényekben is, hogy a legjobb pártfunkcionáriusok, és az élenjáró munkások százai mennek falura és nyújtanak nagy segítséget a parasztságnak a tsz-ek megszervezésében. Ugyancsak nagy szerepet játszik a politikai nevelő munkája a parasztság köréott dolgozó kétlaki munkások családtagjai a földdel együtt lépjenek be a termelőszövetkezetbe. Mindezeken túl az építkezésekhez, a villamosításhoz, s egyéb, a szövetkezetek gazdasági erősödését szolgáló intézkedésekhez e vállalatok vezetői és dolgozói is nyújtsanak közvetlen segítséget. A hozzászólások során több helyiipari vállalat vezetője ismertette, hogy milyen intézkedéseket tettek a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. A Salgótarjáni Vegyesipari Javító Vállalatnál például megszervezték az autó- és motorkerékpár javító részleget. Valamennyi felszólaló egyetértett azzal, hagy a helyiipari vállalatoknak is nagyobb részt kell vállalniuk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből, s ígérték, hogy erre vonatkozóan máris megkezdik a munkát. ben. Például az utóbbi na-i pókban majd kétszáz kommu-1 nista és gazdasági vezető, ment ki falura, hogy segítse,1 megkönnyítse a parasztság. körében a választást a tsz-1 mozgalomra való áttérésében. Például az MSZMP munkájá-' ban fő helyet kapott a mező-| gazdaság szocialista átszerve-1 zésének feladata. Nagyjelen-] tőségű gazdasági és politikai < határozatok láttak napvilágot,] hogy meggyorsítsák e nehéz i feladatot. Például a 3004-es és] a 3004/1. rendelet, s a leg-i utóbb megjelent nagyjelentőségű decemberi határozat. Ezi a határozat az egész társa-] dalom ügyévé teszi a mező-, gazdaság szocialista átszerve-; zését, s ennek megvalósításáért folyó küzdelmet, mindenütt a kommunistáknak; kell vezetniük. Nem lehet közömbös egyetlen kommunistá-] nak sem, hogy milyen gyorsan, milyen ütemben haladunk előre. Az ellenforradalom leverése óta számszerű] fejlődés is volt a tsz-mozga-i lomban — ez azonban lényeges változást nem jelentett. A gazdasági és politikai feltété-] lek a múlt évinél nagyobb; eredmények elérését teszik lehetővé itt nálunk, Nógrád megyében is. Megyénk kom-« munistái, tsz-tagjai, tömegszer-. vezeti vezetői a tsz-mozga- lomhoz közel álló, de je-] lenleg még egyénileg gazdái-] kodó dolgozó parasztok fal-1 vainkban kezdik el a határozat« végrehajtását. A kommunisták okos gyű-] lekezetében, a taggyűléseken' már megtárgyalták a felada-« tokát. E munka minden kis. és nagy kérdése a községekben dől el — ott kell a csatát megvívni, megnyerni. Godó György Kristályosítsuk a gazdasági vezetés módszerei! Most, amikor még közvetlenül érezzük a XXI. kongresz- szus történelmi levegőjét, s a feladatok ezernyi gondolata rendeződik bennünk, leszögezhetjük: igazán nagy munka előtt állunk! A világraszóló gazdasági verseny, a többi népi demokratikus országhoz való felzárkózás és a perspektíváiban kibontakozott népiólét emelésének problémái a legszervezettebb, a leghozzáértőbb, óramű pontosságú, módszereiben kristálytiszta gazdasági vezetést tételez fel. Pártunk a felszabadulás óta számos olyan vezetőt nevelt ki a munkásosztály soraiból, akik elismert, igazi szervezőivé, szakértőivé, megbecsült vezetőivé váltak a politikai, gazdasági és társadalmi élet egy-egy területének. Ilyenek vannak most az üzemek élén, ilyen emberek kezébe van letéve a bányák és gyárak irányításának sorsa. Egyszerű proletáremberek, akik megtanulták a vezetés bonyolult fortélyait, megtanultak a tömegek gazdag tapasztalataira, alkotó kezdeményezésére támaszkodni. A tömegek legteljesebb bizalmát és megbecsülését élvezik, beosztottjaik, az irányításuk alatt állók példaképüknek tekintik őket, sza- vukat megfogadják és fontos tanácsadásnak veszik, társadalmi és személyi ügyekben is bizalommal fordulnak hozzájuk. Tekintélyes vezetők, jó barátok, őszinte elvtársak, hűséges munkatársak, mint Tanyai Ferenc elvtárs, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt termelési osztályának vezetője, jó kapcsolatra törekszenek a tervek végrehajtóival, mint No- vák József elvtárs, a Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár igazgatója, egyszerűek, barátságosak és szívélyesek, mint Hajzser József elvtárs, a MÁVAUT igazgatója. Kell-e jobb bizonyítvány egy vezetőről, mint amikor az egyszerű dolgozók azt mondják róla: „Stram gyerek.’’ Mert Simon Ernő, kányási igazgatóról például ezt mondják: Simon Ernő jó bányász szakember. Ismeri a gyakorlatot, megtanulta, sőt, ma is minden szabadidejében továbbfejleszti a bányaművelésről szerzett tudományát. Amikor csak ideje van, a bányát járja, hogy személyesen győződjön meg a problémákról !és nyomban segítséget is adjon a hibák kijavításához. Intézkedéseiben határozott. A dolgok megítélésében igazságos. Ahol lehet segít, de szemtől-szembe megmondja azt is, ha valakinek nincs igaza. Munka után együtt szórakozik beosztottjaival. Őszinteségéért, emberséges viselkedéséért szeretik, becsülik az üzem dolgozói. Azt mondják: okos vezető, figyelmes barát. A vezető beosztásúak nagy részénél megtalálhatók a jó vezetőre jellemző tulajdonságok. Nem tűrik a talpnyalást, beosztottjaikkal tapintatosak, jó szervezőkészséggel rendelkeznek, s fel tudják ébreszteni, serkenteni tudják a dolgozókban a kezdeményező készséget. Akadnak persze még olyan üzemek, ahol nem eléggé igénylik a dolgozók véleményét, mint a Zpálfalvi Üveggyárban, vagy előfordul, hogy esetenként goromba hanggal próbálják pótolni a vezetés egyes hibáit, mint a Salgótarjáni Acélárugyárban. Az ilyen módszerek semmi esetre sem szolgálják a tömegekben rejlő alkotó, kezdeményező erők kibontakozásának ügyét. Az ilyen irányítás korlátok közé szorítja azt a duzzadó erőt, a munka sikerét szolgáló alkotó energiát, amely egyébként céljaink elérésének legfőbb biztosítéka. De nem szolgálja ügyünket, s nem emeli a vezetés tekintélyét a tétovázás, a határozatlanság, vagy amikor a szavak és a tettek nem fedik egymást. Szomszéd István elvtársnál, a kazári bányaüzem vezetőjénél fordulnak elő a vezetésre oly káros határozatlanságok. Mindenkinek igazat akar tenni, de kísérlete sohasem sikerül. Hogy őszinték legyünk, mi ezt a módszert amolyan olcsó népszerűségre való törekvésnek tartjuk. S mi a következmény? Szomszéd elvtárs véleménye feloldódik a különböző nézetekben és olyan légkört teremt, amelyben sem a vezető beosztásúak, sem a fizikai dolgozók körében nincs őszinte egyetértés. Megtörtént, hogy Szomszéd elvtárs nem elég körültekintően kiutalt egy lakást. Egy figyelmeztetés befolyásolta, gyorsan megmásította korábbi határozatát. Visszakérte az első kiutalást és a lakást egy másik dolgozó részére utalta ki. Azután gondolt egy újabbat: a másodiktól is visszakérte, hogy mégis egy . harmadiknak adja a lakáskiutalást. Mondani sem kell, hogy az ilyen vezetési módszer ellentéteket szül a dolgozók között, magában hordozza a bizalmatlanság csíráit, nyugtalan légkört teremt és az üzem dolgozóinak hangulatától függően ingadozóvá teszi a termelést. Ilyen módszerrel természetesen nem lehet elérni, sőt, meg sem lehet közelíteni a termelési lehetőségek felső határát. Hiba az is, hogy gazdasági vezetőink munkájuk során gyakran csak ' a szűk, szakmai prakticizmusra és egyéni érdekekre építenek. Azt mondják: úgy dolgozzunk, hogy lehetőleg meg legyen a 100 százalék, mert enélkül nincs prémium. Ezt lényegében jól is mondják, csak a politikai tartalmat mellőzik. Nem teszik beosztottjaik részére érthetővé Asszonyok a mezőgazdaság átszervezéséért A megyei nőtanács kibővített tanácsülés megrendezésére készül. A tervek szerint február 20-án tartják meg a nőtanácsülést. A megbeszélésre vendégül hívnak dolgozó i parasztokat, parasztasszonyokat is, valamint a termelő- szövetkezetek nődolgozóit. Az ülésen megvitatják az asz- szonyok a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről szóló párthatározatot és arról tanácskoznak, mit tehetnek ők e határozat sikeres magvalósításáért. A nagy érdeklődésre való tekintettel megfelelő nagy teremre van szükség és ezért a kibővített tanácsülést a Szakszervezetek Megyei Tanácsa nagytermében tartják meg. Tízezer ember tiltakozó távirata a vietnami gaztett ellen Nemrégiben hozták a lapok, ismertette a rádió, hogy Dél-Vietnámban az egyik koncentrációs táborban több mint ezer embert megmérgeztek. Az embertelen gaztett ellen Világszerte felemelték tiltakozó szavukat a dolgozók. Nógrád megye gyáraiban, üzemeiben eddig több mint ötven helyen tiltakoztak az említett gaztett ellen. A tiltakozó röpgyűléseken több mint tízezer dolgozó vett részt és egy- emberként emelte fel szavát a vietnámi események ellen. Valamennyi röpgyűlés résztvevői tiltakozó szavukat táviraton át továbbították az Országos Béketanácshoz azt kérve, hogy juttassák el az illetékes helyre. hogy a SO, a 100, vagy a 12Ű százalékos tervteljesítés mögött nem egyszerűen a prémium ügye, hanem a prole-' tárdiktatúra rendszerének egy életre kívánkozó terve van. S ilyen szemszögtől a 80 százalék az csak olyan 80 százalék, amellyel nem egyszerűen a prémiumot vesztették el, hanem a proletárdiktatúra célkitűzéseit hátráltatják. A 120 százalék meg szintén nem egyszerű 20 százalékos többlettermelés, hanem az a többi, népi demokratikus országokhoz való felzárkózás biztosítását, a proletárdiktatúra hatalmi bázisának, gazdasági erejének megszilárdítását jelenti. Bár megyénk gazdasági életének irányítói többségükben nem ilyenek, de akadnak, akik tudósukat és energiájukat nem arra használják fel, hogy az irányításukra bízott üzem előforduló hibáit felkutassák és azokat időben megszüntessék, hanem azt tartják: ha van is az a hiba, csak felsőbb helyen meg ne tudják. Ha viszont az a hiba olyan, hogy a felsőbb ellenőrzés részére is láthatóvá válhat, akkor a legfőbb cél: gyorsan valamit kieszelni a hiba kimagyarázá- sára! S bizony a hibák kima- gyarázására való felkészülés sokszor több időt, energiát igényel, mint annak időben történő kijavítása. És mi tagadás: a hibák takargatása nem állami érdek! Éppen úgy nem állami érdek a hibák rejtegetése, mint ahogy nem az a megszövegezett állami törvények „kiskapujának” keresése. Ugyanis aligha akad olyan írásos törvény, amelynek hatóköréből ne lehetne „kiskapun” távozni. Más szóval, amelyiket ne lehetne kijátszani. Még meg sem jelent a termelői árrendszer, s egyes vezető beosztásúak máris a „kiskaput" keresték rajta. Ha megyénk valamelyik üzemét, akkor a Vasötvözet- gyárat illeti a bírálat, a hibák elkenése, a proletárdiktatúra törvényei alól való kibúvásokra való „felkészülésért”. És itt Horinka István, a gyár államilag kinevezett igazgatója nemhogy harcolna ez ellen, hanem maga is támogatja az ilyen „kezdeményezést”. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a Nógrád megyei Tatarozó- és Építőipari Vállalatnál már évek óta nagy vesztességgel dolgoznak, vagy hogy a Magasépítő Vállalat vezetői munkahelyüktől távol, Budapesten laknak és már a hét közepén megkezdik a készülődést, hogy a hét végére valami hivatalos programot csináljanak maguknak Budapestre és sokszor vezetés nélkül hagyják a gondjaikra bízott vállalatot. Építőiparunkban tehát, ahol a szétszórtság végett legfőbb feladat lenne a rendszeres és gyakori ellenőrzés, a beosztott dolgozókkal való szóbeli értekezés, éppen ezen a téren van hiba. Durva számvetése ez a vezetésnek. S ha egy kicsit a hibák oldalára billentünk, ez azért van, hogy világosabbá tegyük a kivezető utat. Felelősségteljes idők, felelősségteljes vezetést követelnek. Meg kell hát szüntetni a vezetésben még előforduló minden gátló körülményt. Az elmúlt években derekasan megállták helyüket: az üzemek vezetői nagyszerű vezetőképességből vizsgáztak. Most a XXI. kongresszus fényében kristályosítani kell eze-* két. Olyan irányba kell fordítani a vezetés rúdj át, amely egyenes céljaink felé vezet. Gazdasági vezetőinket, az egyszerű emberekből lett igazgatókat eddigi munkájukért népünk szeretete, megbecsülése, és bizalma övezi. Most legfőbb kötelesség a bizalomra megbecsüléssel válaszolni, a hibák kijavítása után a kitűzött nagyszerű terveink megvalósításának élére állni, e harcot szervezni, irányítani, győzelemre vinni. OROSZ BÉLA
