Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)
1959-02-14 / 13. szám
4 NÓGRÁDI népújság 1959. február 1 GONDOLATOK egy propagandista tanácskozás után A KISZ-Megyebizottság január 30-án 22 propagandista részvételével propagandista tanácskozást tartott, ahol értékelték az oktatási évad eddigi tapasztalatait, s megszabták a soronkövetkező legfontosabb tennivalókat. Megyénk KISZ tagjai és a szervezeteink körül tömörülő fiatalok a marxista-leninista eszmék, a párt politikájának hatása alatt állnak. Ez nem jelenti, hogy az ellenséges eszmék szövetségünk oldaláról léperesnek, mint a nyíl a pajzsról. KISZ tagságunk egy jelentős részére s még Inkább a kívülállókra hatnak a bur- zsoá eszmék: a nacionalizmus, a sovinizmus,. az idealizmus. Hat még napjainkban is a revizionista demagógia — főleg a „demokrácia” és „szabadság” fogalma, ' s a nyugati életforma dicsőítése terén. A felsoroltak hatását tapasztalhattuk az oktatási év eddigi szakaszában, s tapasztalhattuk a mindennapi életben is. Ifjúságunk úgynevezett „passzív” rétegéből tevődnek továbbá össze a mának élők, az úr- hatnámság szenvedélyesei s a „politikamentességet ” dicsőítők csoportja. Rendkívüli szerepe van itt a propagandamunkának, s mint annak egyik alkotó elemének, a szervezett politikai oktatásnak. Ezen oktatási évben nem kisebb célt tűztünk magunk elé, mint azt, hogy megismertessük az oktatás hallgatóival a múlt és jelen közötti különbséget, a szocializmus építésének időszerű kérdéseit, s nem utolsó sorban a jövő perspektíváit a „politikai kör” c. tanfolyamokon, s a legelemibb politikai kérdések megismertetésével felkeltjük az érdeklődést a szocializmus eszméinek tanulmányozása iránt a „Világ térképe előtt” c. tanfolyamokon. Mint szervezett politikai oktatás, első a KISZ életében ezirányű munkánk mégsem eredménytelen, bár igen sok kívánnivalót hagy maga után. Eredmény az, hogy megyénkben 105 tanfolyam folyik, a vezetőségi tagok, s aktivisták zöme a pártoktatás különböző formáin vesz részt, s így KISZ tagságunk mintegy 33 százaléka rendszeres látogatója a foglalkozásoknak. Bár több tanfolyamon a hallgatók „csak" végig hallgatják a propagandista előadását, de ez is előrelépést jelent. Van sok jó propagandistánk, kik becsületesen felkészülnek a foglalkozásokra, mint Tóth elvtárs Diósjenőn, Tóth Aladár Ságújfalun, Jarinka Ferenc Mizserfán, stb. Propagandistáink egy részének leleményességét bizonyítják, hogy különböző módszereket használnak az oktatás sikere érdekében. Különös jó hatással voltak a hallgatókra a „Világ térképe előtt” című tanfolyamokon, a szocialista országokkal való megismerkedésnél, a megtartott élmény- beszámolók. Igen hasznos dolog, hogy több tanfolyamon a foglalkozás végén időt szakítanak időszerű kül. vagy belpolitikai kérdések megvitatására. Propagandistáink egy részének ténykedése viszont — részben felkészültségük, részben hozzáállásukból adódóan — nem dicséretre méltó. Nem vesznek részt a propagandista konferenciákon, s így csaknem felolvasásnak tekinthető előadásuk van az anyagból, vagy csupán a konferencián hallottakra támaszkodnak előadásuk során. Pl. Salgótarján város volt propagandistája — a propagandisták felkészülésének segítése helyett — a propagandista konferencián lényegében abban merült ki ténykedése, hogy felolvasta a propagandistáknak is rendelkezésére álló útmutatót. Nem egy propagandistánktól hallottuk, hogy neki „nincs ideje az irodalom feldolgozására, sőt még elolvasására sem, mert ő gazdasági beosztásban dolgozik”. Vannak azonban, akik ezt nem mondják ki nyíltan. Ezen elvtársak rossznéven veszik a kérdés e részének boncolgatását. Véleményem szerint ezt akkor kellett volna nyíltan megmondani, amikor a pártszervezet ilyenirányú propagandamunkával bízta meg ezen elvtársakat. Több alapszervezetünkben nincs meg még a kellő becsülete a, propagandamunkának, s így ezen belül a politikai oktatásnak. Egyes helyeken olyan fáradozásnak tartják, mely elvonja a figyelmet s az erőt az időszerű napi feladatok megoldásától. Sőt még olyan nézetekkel is lehetett találkozni, hogy a „politika elriasztja a fiatalokat a KISZ- töl”. Szövetségünk a leghatározottabban ellene van a politikamentességnek. Nincs minden helyen, minden feltétele meg a szervezett politikai oktatásnak. Alapszervezeteink mérjék itt fel a fiatalok igényeit — miről szeretnének hallani —, s kérjenek előadókat Ügy politikai, mint technikai, akár természettudományi, vagy orvostudományi stb. témákból elégítsük ki ifjúságunk érdeklődési körét. Fel kell lendítenünk az elő- adásos propagandát a fiatalok között. Előbbre kell lépnünk a politikai oktatás anyagainak, az életben való gyümölcsöztetése terén is, úgy mint a választási előkészítések időszakában. Most nem mondhatjuk el ezeket az eredményeket, mikor a politikai körökön — a szocializmus időszerű kérdései témánál — a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről esett szó. Ez most az előttünk álló legfontosabb feladat. S meg kell érteni mind a propagandistáknak, mind az alapszervezetek vezetőségeinek, hogy e kérdés megoldásának jelentősége — úgy kül-, mint belpolitikai szempontból — aligha van alatta a választási küzdelem megvívásának. A szocializmus győzelméről van szó a mező- gazdaságban, arról, hogy megnyitjuk parasztifjúságunk előtt a korlátlan felemelkedés kapuját. Az alapszervezetek vezetőségei és a propagandisták közös feladata biztosítani, hogy KISZ oktatásunk résztvevői — mindkét oktatási formán — kivesvék részüket e nagy küzdelemből. összegezve: az oktatási év végéig még sokat tehetünk s kell is tennünk — a politikai képzés úgy szervezeti, s főleg tartalmi szintjének megjavítása terén. Nekünk, propagandistáknak és alapszervezeteknek közös feladatunk, hogy az 1958/59-es KISZ oktatási év betöltse a ráháruló szerepet, kivegye részét ifjúsági szövetségünk fő feladata — a kommunista közösségek kialakítása, s az „Együtt...” jelszó megvalósításáért folyó küzdelemből. Ozsvárt Lőrinc |'>i!lllll!!llll!ll!lill!!llllllllll!ill!!ll!!!!llllíiillllll!l!!l||!ililli|||||| | Fehér Hetek az | Állami Áruház- han Ágyneművászon 24.80 Inlet 32 Pannónia zefir 37 Kanavász 34.50 forint Friss főzelék, gyümölcs? télen A Mirelitté gyorsfagyasztott £ készítményei egyre több asz- szony vacsora gondját köny-? nyítik meg, gyors elkészít-? hetőségükkeL A spenót, sóska, tök, zöld-? bab és borsó főzésre készt állapotban kerül a fogyasztó-? hoz. Melegvízben felforraljuk ízlés szerint fűszerezzük? és máris tálalhatjuk. Olcsósága és gyors készithe tősége? mellett nagy előnye az is, ( hogy a szervezetnek szükséges vitaminokat szinte hiány nélkül megkaphatjuk? míg a befőzéssel sokat veszítenek az egyes zöldségfélék? és gyümölcsfélék értékükből.? A cukorral fagyasztott gyű-? möl csők olvadás után azonnal? fogyaszthatok. Gonda és Tsai! Mesterfogások a nagyüzemi gazdálkodásban A könyv olyan eljárásokat Ismertet, amelyele segítségével - különösebb beruházás nélkül — a< mezőgazdasági nagyüzem köny-? nyebbé jövedelmezőbbé tehető. A mű elsősorban szervezési kér-? déseket tárgyal, de nem átfogó? jellegű üzemtan! könyv, hanem a> termelőszövetkezeti és nagyüzemi? gazdaságban működő szakemberek útmutatója. Foglalkozik a mű azokkal a< teendőkkel, melyek az üzem? könnyebb irányíthatósága céljából szükségesek. Bemutat néhány? eljárást, amelyekkel a számvitel? és a szakirányítás egymás mun-? káját támogatja. Ütbalgazítást ad? a vetésforgó, a talaj erőgazdálko-1 dás, takarmánytermesztés, lucer-? namagfogás, kukoricatermesztés? tudnivalóihoz. Ismerteti a gazda-? sági állatok tenyésztésének, tartásának legfőbb irányelveit, hasznosításukra tanácsokat ad. Mindezt egybevéve, e könyv? hű segítője a mezőgazdasági? nagyüzem irányító szakemberéi-? nek. Megjelent a Mezőgazdasági Ki-? adónál. A SZOVJET FI LM E KHARCOS SEGÍTŐTÁRSAK A szovjet állam megteremtője: Lenin 1907-ben mondta: „Majd ha a tömegek birtokolják a filmet, és ha az a szocialista kultúra valódi művészeinek kezében lesz, akkor majd a tömegek felvilágosításának egyik leghatalmasabb eszközévé válik.” A szovjet film államosítása - 1919. VIII. 27. - szoros kapcsolatban volt és van a nép életével, kultúrájának alakulásával és a szocializmus megvalósításáért folytatott küzdelmeivel. Ma pedig már a kommunizmus perspektívája ragyogja be az új alkotásokat. A szovjet művészek mindig közel álltak a széles néptömegekhez, o nép érdekeit szolgálták. Ezért zárta el tölünk a 25 éves Horthy- rendszer, s ezért vártuk s szívtuk magunkba 1945 után az új eszméket hirdető szovjet filmeket. Ezért váltak feledhetetlenné Csapajev, Potyomkin páncélos, Anya, Zó ja, Ifjú gárda, Egy igaz ember, s még sorolhatnánk oldalszámra a szívekhez nőtt filmeket. Lenin megjelölte a szovjet film útját is, amikor azt írta: „Kommunista eszmeiséggel áthatott, a valóságos szovjet életét tükröző filmeket kell gyártani.” Éz érződött is a szovjet filmeken és 1926-ban elsőnek Einsteinnek sikerült ábrázolni filmjében, a Potyomkin páncélosban fontos problémákat. Ez a film a kialakuló szovjet filmművészet első klasszikus alkotása. 1958-ban Brüsszelben „minden idők legjobb filmje” kitüntetést kapta. Ez a film, ha technikájában a mai szemmel nézve elavult, mégis maradandó műélvezetet nyújt, mert igaz, ezért nem veszítette el értékét az elmúlt '30 év alatt sem. Nem volt rögtelen azonban a szovjet filmművészet ívelő pályája. Sokszor megmutatkoztak egyes rendezők formalista törekvései, azonban kikristályosodott a szocialista-realista ábrázolási mód is. Pudovkin, a világhírű filmrendező így nyilatkozott erről: „Ezek a különböző irányzatok a szervezőikkel és követőik kis csoportjaival együtt születnek és halnak meg. A szocialista realizmus azonban, mely a nép életéből született és azzal együtt fejlődött, éppen olyan halhatatlan, örök és kimeríthetetlen, mint a nép.” A szovjet filmek nagyon sokat tettek népünk kultún jának fejlesztéséért, szélt tömegekhez jutottak el. t az 1956-os ellenforradalom hazug demagógiájának csak átmenetileg sikerült szovjet filmek látogatóina táborát megzavarni. Az 195! ben megrendezett szovjt film ünnepe kirobbanó s kert ért el. A háború befejezése utá 1 most már békés körülmt nyék között, tovább harca nak a szovjet filmművésze filmjeikkel az emberiség bo dogabb jövőjéért, a világbi ke megteremtéséért. Megmi tátják a világnak a „me szovjet embereinek hétkik napját, ünnepét, a szociálist társadalom felsőbbrendűsi gét. Ez a korszak tehát mi bonyolultabb, még magi sabbrendű feladatokat áll a filmművészei elé. Ma már évente több mit 100 játékfilmet készítenek Szovjetunió stúdióiban, legmodernebb berendezései kel, és a szélesvásznú film minden változatát tudja gyártani. Tökéletes ké és hang visszaadásukkal t kifejező eszközt adnak filmművész kezébe alkol munkájához. Az elmúlt él ben a három legnagyob filmfesztiválon szovjet fiit nyerte a nagydíjat és nálun is nagy tömeget hódította meg — a Negyvenedik, Szál nak a darvak, Csendes Dói Humjancev ügy stb. cím filmek. — Sikereik eredmt nyeként számos országgi készítenek kooprodukcit filmet a szovjet művészek. És most a XXI. kongres: szus újabb feladatot ró szovjet művészetre, amike határozatában azt mondji „Az elkövetkezendő hétéve időszakot a szocialista ku túra újabb fejlődésének ke jellemeznie. Az irodalom, művészet, a film, a zene, szobrászat és a festészet mi velői hivatottak, hogy mé magasabb színvonalra eme jék alkotásaik eszmei és mi vészi mondanivalóját, tovább ra is tevékenyen segítsék pártot és az államot a dói gozók kommunista neveli sében, a kommunista erkölt terjesztésében, a soknemzi tiségű szocialista kultúra fe. lesztésében ...” A film, mis önzetlen művészet mindé bizonnyal gyümölcsözted fogja a nagyszerű programc és még nagyobb fellendüli következik be, hirdetvén hogy a filmművészet iga- virágzása csak a szocialisl társadalomban lehetséges. Bojtos Sándor emlékezése vöröskatona Böjtös Sándor elvtárs a balassagyarmati munkásőrség egyik alapító tagja. Most nem munkásőri terveiről érdeklődőnk nála, hanem arra kérjük meg, meséljen 1318-19-es emlékeiről. Rövid gondolkodás után Böjtös elvtárs felcsillanó szemmel mesélni kezdj Talán azzal kezdeném, hogy kinn Oroszországban ért negem a dicsőséges forradalom. Omsakban. Szibéria egyik hadifogoly táborában éltem. Ott ismertem fel osztályhelyzetemet. Ligeti Károlynak köszönhetem, aki segített helyes irányba terelni gondolataimat. Nemcsak az enyémet, valamennyiünkét. Tisztult az agyam s rájöttem, hogy nem igaz ügyért vittek minket a háborúba. Sajnos az én tanító mesterem nagyon fiatalon elesett Orrnak védelménél. Egy volt a vigaszunk, tudtuk azt, igaz ügyért áldozta szép életét. Arra tanított mindig: — Figyeljétek csak meg, ha egyszer hazamentek, mit mondanak majd nektek az űrt Magyarországon? Azt mondják majd: kaptok nyolc heti szabadságot, pihenjétek ki háborús fáradalmatokat. Itt egy kulacs bor, igyatok hazatérésetek őrömére. Kö- szönömöt nem kaptok majd azért, hogy minden percben kockára tettétek életeteket őmiattuk. Hanem a nyolc hét leteltével összeszednek újra, s visznek egy másik háborúba. Valahová külföldre, idegen érdekekért, urak céljáért. Mennyire igaza lett Ligeti Sándornak. Majdnem így történt minden. Szívünkbe, lelkűnkbe vésve a látottakat, hallottakat, 1918. május 18- án léptük át a határt, őriztük az orosz testvérek csodálatosan hősi harcának emlékeit. Égtünk a vágytól, hogy cselekedhessünk úgy, mint ők tették, szabadságukért, szabad életükért. De a határnál rögtön letartóztattak. Valami spicli elárulhatott nekik, mert csak azokat fogdosták össze, akik velem együtt resztvettek az orosz testvérek hősi harcában. Külön vagonba raktak és fogolyként kezeltek minket Rettegve őriztem szivem felett a kabátomba varr- va tagsági könyvemet. Mert én már akkor tagja voltam a pártnak. Ott léptem be, a hősi karcok közepette az elsők között. A szovjet ápolónők, akik a határig kísértek bennünket, megdöbbenve kiáltották utánunk: — Elmondunk majd mindent otthon... Azt, hogyan fogadtak benneteket. Hát bizony bennünket Su- mics huszár-főhadnagy a következőképpen fogadott, rámutatva egy hatalmas fára. — Akasztófára a bitangokkal! Jó hazai akácfára a gazemberekkel! §<’ lhatároztuk, ha tény- JL< leg felakasztanak bennünket, utolsó szavunk az lesz: — Éljen a Szovjetunió! Sosem felejtem el azt a halálfélelmet, ami elfogott bennünket. Egy német katona velünk érzett. Faggattuk őt, miért zártak külön vagonba bennünket és mi is lesz velünk? — Azt mondják, azért, hogy meg ne fertőzzétek a többit. De ne féljetek, 'nein mernek megölni benneteket. Hát így álltunk. Féltek azért tőlünk és ez minket jóleső érzéssel töltött el. Felháborodásunk akkor érte el tetőfokát, amikor belibegett ronda, büdös vagonunkba egy vöröskeresztes grófnő. Ajándékot nyújtott át nekünk, átszellemült arccal, de nagyon vigyázva, hozzá ne érjen munkáskezünkhöz. A csomagban cigaretta volt és a király mellnagyságú képe. A cigarettát egészséggel elszívtuk. A fényképet még nagyobb egészséggel összetéptük és kidobtuk az ablakon. Szigorúan tiltották az újságolvasást. Ez a tilalom csak növelte elhatározásunkat: bár- meg, hogy juttassanak kezünkből. Német katonákat kértük meg, hogy juttasson kezünkhöz egy újságot. Az Est egyik számát szerezték meg. Abból megtudtuk: forrong már a mi hazánk is. Még erősebbek, még bátrabbak lettünk. Közben megtudtuk azt is, a frontra induló katonákkal minket Is Olaszországba akarnak vinni. így szóltunk a többiekhez: — Ne menjetek sehová bajtársak! Kiért is harcolnátok? Gondoljátok csak meg. Ti odavesztek, a család meg éhen pusztul. Hát megéri? És meséltük, magyaráztuk, mi történik ott kint, messze Oroszországban. Elértük, hogy a katonák megtagadták a frontra indulást. Mi niég jobban örültünk, hogy végre sikerült tenni is valamit. Az események kiszabadítottak bennünket a hazai fogságból. Első dolgom az volt, jelentkezni a vörös hadseregbe. Negyvenötezren voltunk már akkor, harcrakész, tennivágyó fiatalok és öregek. Elhelyezkedtem egy cipőgyárban. Mint gyárimunkás vonultam én is a többiekkel, 1919. első szabad május elsején örömünnepet ülni. Élveztük a gyönyürű szigetet, az egészen új életet... A szépnek ígérkező szabadságot... Azt, hogy félmillió budapesti ember kapott lakást.., A nyomornegyedekből a megijedt urak elhagyott házaiba költöztek az agyonsanyargatott munkásemberek... Kitárultak előttünk az egyetemek kapui... Kötelező lett a nyolc osztályos oktatás... emelték a pedagógusok fizetését... miénk lett a gyár és bánya... Soroljam tovább? Égtünk, lázban égtünk a boldogságtól, valósággal perzselt ez az új élet bennünket. És ebbe a lüktető boldogságba sújtott bele az intervenciósok támadása. Ökölbeszorított kézzel kiáltottuk egymásnak: — Veszélyben a szocialista haza! Fegyverbe! Fegyverbe! Borzasztó csapás volt a visszavonulás. Feladni mindent, amit egyszer sikerült megszerezni. Elárultak bei nünket a hazai bitangol Beférkőztek közénk a réj rendszer képviselői. A végs összeomlás augusztus elsejé következett be. Összetörtü a puskákat, megsemmisíted tűk a fegyvereket, nem hágj tunk semmit nekik, egyetle fegyvert sem. Elfogtak bennünket. Eg oszlop mellé állítottak és fe dördült a sortűz. összeesten mint akit találat ért. Mii denki ott maradt, nekem s került életben maradnom Egyre többen összeverödtün és mentünk, meneteltünk Váci úton, énekelve, harci buzdítva. De ők többen vő tak. Újra szökni kellett. Mj gyaroszágon nem maradha tam szülőfalumba, a csel szlovák Ipolynyékre men« kültem. Oda hallottam h rét a szörnyű vérengzésnél Hogy akasztófaerdő lett Mi gyarország. \ harcot nem hagyta] abba, ott sem, azóta sem. Szervezkedtünk, röplapoki terjesztettünk. Most újra i vagyok 1947 óta Magyaroi szágon. És amikor két ét szocialista rendünkre törte! fegyvert fogtam, mint műi kásőr. Soha többé nem es gedem megrabolni újjászül« tett életünket. Böjtös Sándor elbeszélői alapján feljegyezte: újlaki Mária
