Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)
1959-01-28 / 8. szám
1959. január 28. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG J Kállai Gyula elvtárs felszólalása a megyei pártaktíva értekezleten Minden erőnket összpontosítsak a szocializmus felépítésére falun is Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Az elvtársak már említették, hogy mi tette szükségessé ennek a határozatiak a meghozatalát. Lényegében két dolog, az egyik az. hogy mi a szocialista táboron belül a mezőgazdaság szocialista építésében el vagyunk maradva. Nagyon jól tudják az elvtársak, hogy milyen a helyzet a szocialista táboron belül. Más országok lényegesen megelőztek bennünket a mezőgazdaság átszervezésében. Ez az egvik dolog, a másik pedig az, bogy elmaradás mutatkozik a más téren jelentkező előrehaladáshoz képest is. Gondolok itt az iparban elért eredményekre is. Ez a két dolog lényegében ami a kérdést most napirendre tűzette velünk és aminek a megoldására szeretnénk a párttagságot, de nemcsak a •párttagságot, hanem a szocializmus építésében érdekelt ebben velünk egyetértő embereket is mozgósítani. Én szeretném azért megmondani az elvtársaknak, hogy bár ez az elmaradás igaz, de a helyzet azért a mi megítélésünk szerint nem olyan sóiét hogy egyeseknek holmi aggodalomra adna okot. Nálunk nagyon is megvannak a maga érthető okai ennek az elmaradásnak. Voltak szocialista országok, amelyek bizonyos kedvezőbb körülmények között kezdhették el a szocializmus építését a mezőgazdaságban, mint például mi. Nem tudom, elolvasták e az elvtársak azt a beszélgetést, amelyet Csou-Bn-Laj elvtárs folytatott most a napokban a mi újságíró delegációnkkal. ö például az ottani gyors előrehaladás egyik fkaként említette azt is, hogy Kínában nagyon erős volt a feudalizmus, a kisparaszti birtok majdnem azt mondhatom, hogy ismeretlen dolog vplt és ezért a felszabadulás után a parasztságnak nem volt mihez ragaszkodnia. Nem volt ilyen égvén! kisparaszti birtok- rendszer, vagy legalábbis összehasonlíthatatlanul gyengébb volt, mint minálunk. Ez is közrejátszott benne. Bulgáriában, ahol talán a szocialista táboron belül, természetesen a Szovjetunió kivételével a legelőbbre haladtak a mezőgazdaság fejlesztésében, viszont a szövetkezeti rendszernek nagyon komoly hagyományai Voltak már a múlt rendszerben is. Ott a kisbirtokos parasztságnak, meg a törpebirtokossá gnak. a szegény- parasztságnak harci szervezetei is voltaik a szövetkezetek. és természetes dolog, hogy ezt a hagyományt mindiárt 1945 után ápolták és továbbfejlesztették Ez is hozzájárult a szövetkezetek fejlesztéséhez Bulgáriában. Nálunk viszont nagyon jól tudják az elvtársak, hogy a felszabadulás után évekig a reakció azzal Ijesztgette a parasztságot, hogy Magyarországon is áttérnek a földreform után a ..kolhoz- rendszerre”. meg a „csajkarendszerre.” Akkor ennek a reakciós érvelésnek nagyon komoly hatása is volt a dolgozó parasztság körében. Ijesztgették vele az embereket és akkor sajnos a parasztság nagyrésze meg is ijedt ettől, féltek, hogy Magyarországon „kolhozrendszer”, meg „csajkarendszer” lesz. A pártot sokszor bele kénvszerítették a felszabadulás után egv olvan pozícióba, hogv védekezzen ezek ellen a rágalmak, vádak ellen. Még az 1946-os párt- kongresszuson is, úgy vetődött fel a kérdés, hogy jómódú mezőgazdaságot, jómódú parasztságot, virágzó mezőgazdaságot. Akkor, amikor nem volt napirenden a termelőszövetkezet építésének kérdése, ez a jelszó nyilvánvalóan a virágzó kis- birtok rendszert jelentette. És ez abban az időben mint a fejlődés perspektívája jelentkezett a parasztság előtt, erősítette még a felszabadulás után is a parasztságban az egyéni tulajdon érzését. Ilyen körülmények is hozzájárultak, hogy mi egy kicsit ebben a kérdésben lassabban megyünk előre. Azután hozzájárultak. — azt is meg kell mondani — a saját magunk által elkövetett hibák is. Azt nagyon jól tudják az elvtársak, hogy 1948-ban 1949-iben mi nagyon jól fogtunk hozzá a termelőszövetkezetek építésének. Persze hibákat is követtünk el, mindjárt a kezdet kezdetén. Az alapvető ok az volt, hogy később nem tudtuk idejében ezeket a hibákat kijavítani, sőt még újabb hibákat is követtünk el. Aztán jött 1953, a második nagv csapás termelő- szövetkezeteinkre. A parasztoknak lehetőséget adtak, felszólították, hogy kiléphetnek a termelőszövetkezetből. Ezzel nagyon komoly csapást mértek a mi — egyébként a hibák ellenére is jó, szerencsésen induló — termelőszövetkezeti mozgalmunkra. Aztán itt volt 1956, amikor egy másik nagy csapást szenvedett a magyar termelőszövetkezeti mozgalom az ellenforradalomtól. Ezek a körülmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy nálunk a termelőszövetkezeti mozgalomban egy kicsit elmaradtunk. És most, ebben az évben neki kell gyüs- kőznünk, hogy ezt az elmaradottságot próbáljuk valamiképpen pótolni, behozni és próbáljunk egy kicsit gyorsabban előbbre menni. Mi úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy ennek a gyorsabb előrehaladásnak a feltételei ma rpmden területen adva vannak, még a parasztság, az égvéni Darasztság politikai beállítottsága szempontjából is. A parasztság egv bizonyos ideig a termelőszövet- kezetkezetben is ingadozni fog. Hát máért ne ingadozna most .amikor még be sem lépett a termelőszövetkezetbe. Most is ingadozik. Ha belép a termelőszövetkezetbe, bizonyos ideig még a termelőszövetkezeten belül is ingadozik és lelki fájdalmai, gyötrelmei lesznek, hogy vajon helyesen tottem-e, hogy most beléptem a termelőszövetkezetbe. Maid ott velük megint kell foglalkozni. Az élet. a fejlődés és a termelőszövetkezet felvirágzása meggyőzi arról, hogy helyesen járt el. amikor belépett a termelőszövetkezetbe. Szeretném az elvtársaknak megmondani, minthogy ez a kérdés itt felvetődött, hogy a mi véleményünk az, hogy a középparasztság általában az egyéni dolgozó parasztság minden ingadozása ellenére sem ellensége a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Mert, ha mi úgy indulunk ebbe a harcba, hogy feltételezzük. ezek az ingadozó egvénd parasztok ellenségei a rendszerünknek, ellenségei a termelőszövetkezeti mozgalomnak, akikor. elvtársak, sohasem tudunk eredménvt elérni. A mi feladatunk az, hogy ezeiket az embereket helyes útra tereljük. Miféle kommunisták volnánk mi, ha ingadozó rétegek ingadozásaitól megijednénk és azt mondanánk, minthogy ezek az emebrek ingadoznak, lehetetlen ezt, vagy azt a kérdést megoldani. Hát mi nagyon sokszor dolgozunk ingadozó elemekkel. A párt vezetése, a kommunisták vezetése éppen abban áll, hogy ezeket az ingadozó rétegeket is, iningadozó elemeket is, a jelenlegi ingadozó, bizonytalan álláspontjukról a mi álláspontunkra helyezzék és ide hozzák a mi tárborunkba. Mi úoy látjuk, az egyéni parasztság ma minden ingadozása ellenére is másképp viszonyítk a népi demokráciához még a termelőszövetkezeti mozgalomhoz is. mint a korábbi években. A fel- szabadulás utáni választások idején a reakció a parasztságot éppen a termelőszövetkezeti mozgalom rémképével akarta elidegeníteni, elijeszteni tőlünk. És akkor persze annak a reakciós agi- tácónak volt is hatása. A parasztok egynésze nem ránk szavazott, hanem a kisgazdákra ,meg a Nemzeti Pa- nasztpártra, no meg a Pfeiffer pántra és az Isten tudja miféle prátra. A kommunistáktól egy kicsit elriasztották a parasztok egyrészét. Most itt veit az 1958-as választás. Nagyon jól tudjuk. hogy a reakció most is próbálta ijesztgetni az egyénileg dolgozó parasztokat azzal, hogy ha a Népfront jelöltjére szavazol, tulajdonképpen a saját magad belépését szavazod meg a termelőszövetkezetibe. Mi is mondtunk valamit erről a kérdésről a parasztoknak. A népgyűlések egész során beszéltünk arról, elkerülhetetlen a parasztság számára is, hogy a mostani kisparaszti gazdálkodás alapjáról a szövetkezeti gazdálkodás alapjára térjen át. Ezt világosan megmondottuk. Ma még tiltakoznak, meg vitatkoznak, de aztán holnap meggondolják a dolgot. Szóval így áll ez a kérdés. Én magam is most a választások előtt, amikor Hajdú-Bihar megyében voltam, kimentem Hajdúböszörménybe. Ott mondták az elvtársak, hogy múlt év tavaszán 280 egyéni gazdálkodó paraszt jelentette be, hogy ősszel belép a termelőszövetkezetbe. Persze ősszel nem léptek be a termelőszövetkezetbe. De maga az a körülmény, hogy ennyien jelentkeztek, hogy be akarnak lépni, ez is mutat valamit. Mutatja azt, hogy érlődik bennük a gondolat, viaskodnak ezzel a gondolattal. A dolog vége az lett, hogy azt mondták: még várok egy kicsit, talán egy esztendőt. Pedig, ha megfeieleő politikai támogatást kaptak volna, ha többet foglalkoztak volna velük nyilvánvalóan már ebben az évben beléptek volna, ha nem is mind a 280-an, de lehet, hogy a fele belépett volna. A másik fele pedig talán egy évvel később. A termelőszövetkezetbe való belépés gondolata ott van már az egyénileg dolgozó parasztok agyában is. Foglalkoztatja őket ez a kérdés, nyilvánvaló sokszor ezzel ál- mondnak éjszaka. És egy kis segítséget kell nekik adni, foglalkozni kell, vitatkozni kell velük. Felvetik az elvtársak azt is, hogyan történjék az egyénileg dolgozó parasztok bevitele a termelőszövetkezeti mozgalomba. Meg kell mondanunk, az olyan elgondolások, hogy államosítsuk a kisparaszti gazdaságot nem járható út. Azt nagyon jól tudják az elvtársak, hogy az államosítás, lényegében kisajátítás. Mi kommunisták a kisajátítás eszközét alkalmazhatjuk az ellenséges osztályokkal szemben, de a baráti oztállyal szemben ezt nem alkalmazhatjuk. Ki lehet sajátítani a nagybirtokos- osztályt, ki lehet sajátítani a nagytőkés-osztályt, azoknak el lehet venni a földjét, a gyárát. De a velünk szövetséges osztályt, politikai barátunkat, szövetségesünket a parasztságot, amelyik a proletárdiktatúra politikai alapját jelenti, mi nem sajátíthatjuk ki. Államosítással ezt a kérdést nem tudjuk megoldani. Itt vállalni kell a dolog nehezebb részét, vitatkozni kell velük, politizálni, meg kell győzni. Lehelt, hogy ez egy kicsit hosszadalmas út, meg keservesebb út, de ez az egyedüli járható út. Le kell itt tenni minden más módszerről. Felvetődött itt a fokozatosság kérdése is. A Központi Bizottság megítélése szerint a jelenlegi fejlődési tempónál gyorsabb tempót tudunk már most is elérni, de az ugrásszerű fejlődés lehetőségét még nem látjuk. De az a meggyőződésünk, a termelőszövetkezetek fejlődésében is nyilvánvalóan az lesz a helyzet, hogy ha ml minden erőnket beleadjuk ebbe a küzdelembe, akkor most gyorsabban fogunk előbbre menni. Hogy milyen ütemű lesz ez a fejlődés, azt előre senki nem tudja megmondani. Egy bizonyos idő múlva, talán egy esztendő, másfél esztendő, vagy két esztendő múlva elérkezik az ideje annak, hogy Magyarországon is ugrásszerű fejlődés következhet be, a termelőszövetkezeti mozgalomban. A fejlődés általában úgy szokott lezajlani, hogy egy- ideig ilyen fokozatos, és a fokozatos fejlődés eredménye következtében ugrásszerű a fejlődés. Itt is nyilvánvaló, hogy ez lesz a helyzet. Felvetődött itt olyan kérdés is, sokan azt mondják, hogy a kormány az egyéni parasztokat is ugyanúgy segíti, mint a termelőszövetkezeteket. Arról van szó akkor is, amikor a termelőszövetkezeteket segítjük, hogy minél előbb belterjes gazdaságokká váljanak, állami hitelekkel és szerződésekkel is elsősorban a termelőszövetkezetek termelését kell elősegíteni. Tévedés volna azt hinni, hogy a párt, meg a kormány ebben a kérdésben közönbös, vagy pártatlan. Mi ezt nem csinálhatjuk meg. Gondolni kell arra, hogy a termelőszövetkezetek minél jobban, minél naAz 1958-as gazdasági évben termelőszövetkezeti gazdaságaink sokat fejlődtek. A fejlődés mértékét nagyban befolyásolta a 3004-es rendelet, mely rendkívül nagy segítséget adott a termelőszövetkezeteik fejlődéséhez, szilárdításához. Csak a növénytermelésben több millió forintra tehető az a kedvezmény, amelyhez eme rendelet révén jutottak termelőszövetkezeteink. De az állattenyésztés. az áruértékesítés ,a gépállomás! munkából és a beruházásokból származó kedvezményekkel együtt ez az összeg közel 9 millió forintot tesz ki. A kedvezmények összege bizonyítja, hogy komoly változás történt termelőszövetkezeteink gazdálkodásában, a belterjesség javára. A növénytermesztésen begyobb ütemben fejlődjenek, minél jobb eredményeket érjenek el és valóban példakép legyenek az egyénileg gazdálkodó parasztok előtt. Végül az agitációs kérdésről szeretnék egy-két szót szólni. Nekünk az agitációban nagyon komolyan fel kell vetni azt a kérdést, az egyénileg dolgozó parasztok előtt is, hogy végeredményben az egyéni kisparaszti gazdaság számukra sem a gazdasági, sem a kulturális felemelkedést igazán nem biztosítja. Vitatkozhatnak egyes egyénileg dolgozó parasztok arról, hogy élnek-e olyan jól, mint a termelőszövetkezeti parasztok, hogy mennyit dolgoznak naponta, többet-e, vagy kevesebbet, mint a termelőszövetkezeti parasztok. Ezen vitatkozhatnak. De egy kétségtelen, már ők is kezdik látni, hogy az egyéni kisparaszti gazdálkodásnak, meg az árutermelésnek, a gépek alkalmazásának sok minden szempontból megvannak a maguk áthághatatlan korlátái. Olyan korlátái, amelyek a kisparaszti gazdaság számára soha sem teszik lehetővé igazán azt, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok társadalmilag igazán felemelkedjenek. Nézzük meg, a kapitalista országokban is ezek a korlátok hatnak olyan irányban, hogy nem tudják a termelést fejleszteni. S ezek hatnak olyan irányban, hogy ott }s kezdenek nagyüzemi gazdálkodást kialakítani. Természetesen kapitalista alapon és a kispa- rasztok tönkretétele árán. Mi nem ezt a módszert választottuk. Hanem azt, hogy az egyéni kisparasztok termelőszövetkezeti parasztokká váljanak és meg kell velük értetni azt, hogy a termelőszövetkezet számukra is a társadalmi, gazdasági, kulturális fel- emelkedést biztosítja. És csak ezt biztosítja. Azt hiszem az agitációban kell ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni. Aztán nagyon jó lenne, ha mindenhol, itt Nógrád megyében is, mondjuk következetesen tudnánk szakítani azzal a passzív magatartással, ami idáig a termelőszövetkezeti propaganda és agitációs munkában jelentkezett. Valahogy nálunk még a legutóbbi időkig észlelhető volt az önkéntességnek valami olyan helytelen, megmondom őszintén, revizonista felfogása, ami valahogy azt jelentette, hogy ne menjünk agitálni se, ne menjünk meggyőzni se az embereket a termelőszövetkezeti mozgalom helyességéről, mert ez is az lül, az 1957-es 15.8 százalékról például 16.6 százalékra nőtt a pillangós területek aránya. S még műtrágyát 35 kilogrammot használtak fel, 1957-^ben, tavaly már 117 kilogrammra növekedett a felhasznált műtrágya mennyiség katasztrális holdamként megyénk termelőszövetkezeteinél. Komoly fejlődés mutatkozik az állattenyésztésben is. A 100 katasztrális holdra tervezett 16 darab szarvasmarha helyett 1958 végén 17.5 darab szarvasmarha jutott. A korábban betervezett 211 helyett termelőszövetkezeteink szarvasmarha állományánál 587 lett a tényleges növekedés az elmúlt esztendőben. Meg kell említenünk azt is, hogy a szarvasmarha-állomány év eleje óta történt növekedésnek 35.8 százalékát a termelőszövetkezet saönképtességnek valamiféla megsértését jelenti. Mii tudatában vagyunk annak, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom magától nem alakul ki, ez politikai munka eredménye lesz. A kommunistáknak kötelességük politikai munkát végezni. A meggyőző politikai munka és a kényszer között különbség van. Azt, hogy mi magyünk és agitálunk, hogy felkeressük az egyénileg dolgozé parasztot, hogy időnként ösz- szehívjuk valahol és vitatkozunk vele, ez nem kényszer, elvtársak, ez a kommunistáknak kötelessége. Mert ha mi ezt nem csináljuk meg, akkor megmondom, hogy mi követünk el, vagy mi ejtünk valamiféle csorbát az önkéntesség elvén. Mert az önkéntesség elvében betme^ van a meggyőző, nevelő, politikai szervező munka is. Elvtársak, én azokkal ártanék egyet itt a felszólalók közül, akik látják ugyan ennek a nagy feladatnak a nehézségeit is, s ennek ellenére optimisták ebben a kérdésben. Mi úgy látjuk, megvan a lehetőségünk az előrehaladásra. Csak össze kell fogni egy kicsit az erőket. A párttagság központi feladatává kell tenni ezt a kérdést. A kommunisták gondoljanak mindig arra, hogy valóban minden frázis nélkül, a felszabadulás Után hány, szinte történelmi jelentőségű feladatot oldott meg a párt, úgy, hogy a párt minden erejét annak a feladatnak a megoldására összpontosította. Most ez a feladat áll előttünk, mint igen nagy feladat, erre kell nekünk az erőnket öszpontosítanl. És azzal js legyünk tisztában, hogy nemcsak a saját magunk erejére kell nekünk, meg lehet nekünk számítani, hanetu vannak ebben az országban nagyon sokan olyanok, akiit nem tagjai a pártnak, nem kommunisták, de azért a szocializmust építő politikánkkal egyetértenek, többek között a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével is. Ss így jutunk el oda, hogy ebbe a munkába be lehet kapcsolni a Népfrontot is, különféle tö- megszervezeteket is és meg kell találnunk ezekhez is é kapcsolatot és ezekkel együtt a feladatot meg tudjuk oldani. — A Központi Bizottság nevében szeretném üdvözölni m elvtársakat és ehhez a nagv munkához szeretnék az elv- társaknak erőt, egészséget és sikert kívánni. játtenyésztésfi állatai alkotják. Az állatállomány számszer$ növekedése mellett nőtt * tejhozam is, az egy tehénre eső tejmennyiség felülmúlt® a korábban tervezettet. Fejlődésnek indult az 1958- as esztendőben a baromfi- tenyésztés is. Termelőszövetkezeteink az elmúlt esztendőben mégegyszer annyi baromfit neveitek, mint ahogy azt az esztendő elején tervee- ték. A legjobb eredményt a balassa gyarmati járás termelőszövetkezetei mutatták fel. ahol 10 ezer darab rán- tanivaló csirkét neveltek. Mindezekből következik, hogy termelőszövetkezeteink több mint kétmillió forinttal nasryobb meny- nyisegfi árut adtak az állami kereskedelemnek 1958-ban. mint ahogy azt előzőén tervezték. Közel 9 millió forintot nyertek tsz-eínk a 3004-es rendelet alapián
