Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-24 / 7. szám

NÓGRÁDI NÉPŰJSÁG 1959. jaguár 2‘ VITA Az agitációs munka tartalmáról és módszeréről n. A következő probléma ami felvetődik, hogy NINCS MINDENÜTT SZERVEZETT PÁRTOKTATÁS akkor itt mi adja az alapot. A megoldás ezeken a helye­ken véleményem szerint le­het az, hogy előadásos pro­pagandát kell szervezni és ezt felhasználni. Az előadá sós propaganda mellett szól az, hogy témája minden to­vábbi nélkül lehet az „Idő­szerű kérdések” tanfolyamá­nak anyaga. Ez az oktatási forma nem zárja ki, hogy az előadások után ne legyen vita, hogy ne lehessen kér­déseket feltenni, stb. Egy­szóval; hogy az anyagot ne lehessen megvitatni. Itt ve­tődik fel az a kérdés, hogy a két előadás között egy hó­nap telik el és ez idő alatt fontos események kerülhet­nek felszínre. Ekkor kap­nak fontos szerepet az olyan rendezvények, mint a párt­napok, kisgyűlések, stb. Ahol inkább marad már nyitott kérdés ez a nétegagitá­ció. Arról van szó, hogy ezen a tanfolyamon igen kevés az orvosok, pedagógusok és más értelmiségiek száma. Ezért lenne helyes olyan jelle­gű, úgynevezett magasabb szin­tű „Időszerű kérdések” tan­folyamát is szervezni, ahová e rétegekből kerülnének ki a hallgatók. Elsősorban olyanok, akik a mozgalom­ban jelenleg is aktívan te­vékenykednek, vagy kíván­nak tevékenykedni. Emel­lett — mivel képességük megengedi — még tanulhat­nának szakosított tanfolya­mokon is, ahol politikai kép­zettségüket növelhetnék. KELL-E KÜLÖN SZERVEZETI KERET? Felmerül ezek után az a kérdés, szükség van-e külön, a régiekhez hasonlóan vala­miféle népnevelő hálózatra, még külön a tanfolyamon túl valami szervezeti keretre? Véleményem szerint nincs. Az aktív politikai tevékeny­séget folytató agitátorok le­gyenek ennek a tanfolyam­nak a hallgatói. Ugyanez vo­natkozik a tömegszervezetek­re is, hogy nem szükséges külön agitátorcsoportot szer­vezni, illetve létrehozni. Eze­ket az aktivistákat be kell vonni az „Időszerű kérdések” tanfolyamára és úgy kell őket kezelni, mint az illető tömegszarvezet népnevelőjét. Ez tehát nem zárja ki — sőt megköveteli — hogy ezeket, a hallgatókat számon kell tartani úgy, hogy rájuk a politikai munka vitelében szá_ mit a pártszervezet, vagy tö­megszervezet vezetősége. Ha nem kell külön szerve­zeti keret, akkor felmerül a kérdés, nem lesz állandó jel­legű népnevelő hálózatunk, hiszen az „Időszerű kérdések” tanfolyamának hallgatói ál­landóan változnak. Változik legalábbis egy részük, de mi­vel minden évben más és más anyagot tárgyalnak, so­kan vannak olyanok, akik ezen a tanfolyamon tanulnak több éven keresztül is. De nem szabad félni a változás­tól. Azt kell figyelembe ven­ni ,hogy a káderutánpótlást jobban biztosítja az a mód­szer, ha újabb és újabb sze­mélyek kapcsolódnak be a mozgalmi munkába. Azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy erről a tanfolyam­ról való kilépés nem jogosít fel senkit arra, hogy nem kell népnevelést folytatni. Akkor ezt tehetnék a párt, állami és gazdasági funkcio­náriusok is, akik nem járnak erre a tanfolyamra. Az se tévesszen meg senkit, hogy nemcsak az agitál és nem­csak akkor agitál valaki, ha „hivatalból” van valaki ki- küldve népnevelő munkára. Nem így van. Egy vezető pél­dául akár taggyűlésen, akár pártnapon, akár más jellegű értekezleten, ha helyesen szó­lal fal máris agitál, vagy érveket ad másoknak, ami a _ politikai munka végzését je- s lenti, az emberek tanítását, az emberek meggyőzését. Ha már nincs külön szer­vezeti keret és ha azt mon­dom, hogy az „Időszerű kér­dések” tanfolyamának anya­ga az agitációs munka tar­talmi alapja, akkor most már a régiektől eltérő a nép­nevelő-munkát végzők fel­készítése is. A tartalmi fel­készítést nyilván, hogy adja, illetve végzi a propagandista, amikor a foglalkozásokat ve­zeti. Végezheti a propagandista a felkészítés azon részét is, amikor az agitációs munka módszerét, területét stb. be­szélik meg, csak ez legyen összhangban a vezetőség el­képzelésével, javaslatával stb. Ugyancsak végezheti a pro­pagandista ennek a munká­nak azt a részét is, amikor beszámolnak a hallgatók a végzett munkáról. És ez be­lefér a foglalkozások idejébe is. Itt is figyelembe kell venni, hogy a vezetőségnek erről be kell számolnia, hogy ők is a tapasztalatot jól is­merjék, hogy egyes problé­mák megoldásában be tudja­nak kapcsolódni. AZ AGITÁCIÓNAK MILYEN MÓDSZERÉT KÖVESSÜK? Vitatkozom azzal a meg­állapítással, amely sokszor hangoztatja, és szinte kizáró­lagossá tette, hogy az agitá­ció főmódszere az egyéni be­szélgetés. Nem lehet tagadni jelentőségét. Mert a páros beszélgetés lehet sokkal köz­vetlenebb hangú, mint egy gyűlés, ahol mindenki nem is mondhatja el véleményét. Egy gyűlés után maradhat valakiben tisztázatlan kérdés, mert talán nem volt ideje megkérdezni. A páros beszél­getésnél, ha az őszinte, akkor nem merülhet fel ilyen. Több más tényező is mutat­ja még az egyéni beszélgetés jelentőségét, fontosságát. Amit figyelembe kell ven­ni a módszert illetően, mi­lyen feladat megoldásáról van szó. A választási munka ta­pasztalataiból azt a követ­keztetést vonom le, hogy e feladat megoldásában a kis­gyűlések, falugyűlések (vá­lasztási nagygyűlések) szánté az agitációs munka főmód­szerét alkották. Különösen el­mondható ez a szabadon elő­adott őszinte, nyílt előadások­ról, amelyek lekötötték a hallgatók figyelmét. Az elő­adók nagytöbbsége mondhat­ni „Kérdezz — felelek” órá­kat tartottak, magyarázták, érveltek a párt politikája mellett. Az előadások mód­szerére, a szabadon tartott előadások megtartásának ki- szélesítésére az elkövetkezen­dő időben még nagyobb gon­dot és figyelmet kell for­dítani. Meg vagyok győződve arról is, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek megoldásában, már in­kább az egyéni beszélgetés fogja az agitációs munka fő módszerét jelenteni, mert más jellegű feladat mint a választás. Itt merül fel az is, hogy az egyéni agitáció szükségessége mellett, hogyan történjen meg ennek gyakor­lati kivitelezée. Nem valami helyes, nem is vált be, hogy népnevelőket osztottunk be számukra idegen családok­hoz, nem ismerve azok prob­lémáit, körülményeit. így volt ez egynéhány helyen a vá­lasztások időszaka alatt is, amikor a város felső részéből az alsó részébe osztottak be népnevelőket agitálásra. MIT LEHET TEHÁT TENNI? Ami kiinduló alap, vélemé­nyem szerint az ismeretség. Ezért helyes tehát, például üzemen belül népnevelő mun­kára beosztani elvtársakat, pártcsoportok beosztásának megfelelően, ami rendszerint egy-egy munkaterületet ölel fel, ahol mindenki ismeri egymást közelebbről is. Ezért helyes falun a választói kör­zeteknek megfelelően a be­osztást megcsinálni, vagy vá­roson háztömbök szerint. Itt kap különösen nagy szerepet a körzet tanácstagja, akinek tanácstagi funkciójánál fogva is kötelessége választóival el­beszélgetni. Az ismeretség közvetlenebb, őszintébb be­szélgetést idézhet elő és ez a lényeges, mert csak így le­het hű képet alkotni a dol­gozók hangulatáról és csak így lehet a felsőbb szervek­nek is javítani munkájukon. Ilyen összhangban lehet a munkát még eredményesebbé tenni. Az e cikkben leírtak nem jelentenek sémát, még kevés­bé a pártbizottság vélemé­nyét. Egyéni tapasztalat csu­pán, amely azzal a szándék­kal lett megírva, hogy talán alapot nyújt vitára a sajtón keresztül is, hogy mit, ho­gyan kellene tennünk az elkövetkezendő időben. Úgy gondolom, hogy a minél több véleménynyilvánítás hozzá fog járulni ahhoz, hogy a politikai munka vitelében te­hetünk lépéseket előre. Hegedűs László Félre az alaptalan rágalmakkal, intrikákkal — A Zagyvapálfalvi Üveggyár aktívaülés tapasztalataiból — Csaknem tíz órája tart már az aktíva ülés. Az óra muta­tója is vészesen közeledik az éjfél felé. Többen bele is fáradtak a vitába. Vitába? Kitudja annak lehet-e ezt nevezni? Vitának lehet-e ne­vezni azt, ami éppen egy he­te a Zagyvapálfalvi Üveggyár pártszervezetének helyiségé­ben lezajlott. Mert a vita megindítása után egy-egy vezető, vagy párttag alig tudta megvédeni magát, s ahelyett, hogy az őszintén feltárt hibák, hiányosságok megvitatása után új utat szabtak volna meg a pártszervezet, a gaz­dasági vezetés munkájához, az egymásra szórt vádak el­hárítása volt itt a legfonto­sabb. Azért volt ez így, mert hiányzott az őszinte szó, a pártszerű bírálat, he­lyette a sógorság, koma- ság, a rokonizmusról, a bírálat elfojtásáról, a bosszúállásról, bércsalás­ról, két táborról, meg ki­tudja még felsorolni mi­ről beszéltek a párttagok, mit szórtak egymás fejére. De miről is van szó? Ar­ról, hogy manapság néhány pártszervezetünknek egyik betegsége az alapszervezeten belüli egység hiánya. Ez csaknem mindenütt szemé­lyi ellentétekből, intrikákból, pántszeírűtlen vitákból, alap­talan rágalmakból adódik. Ez szüli aztán azt a tartha­tatlan helyzetet, hogy a párt figyelmét eltereli a legfon­tosabb feladatokról, támadá­si felületet ad az ellenség­nek, eltávolítja a pártonkí- vülieket is a párttól. Ezek közé a pártszerveze­tek közé tartozik a Zagyva­pálfalvi Üveggyár alapszer­vezete is, amely a fent fel­soroltak csíráját már. az ellenforradalom előtt magá­ban hordta, s azóta sem tanultak az itteni kommu­nistáik. Ennek az aktíva ülésnek az lett volna a feladata — amint azt vita indító beszé­dében Szoó Béla elvtárs, a járási pártbizottság első tit­kára is hangoztatta, hogy megvitassák: valóban van-e csopor­tosulás a párton belül, így az üzemben is; mi­lyen kérdésekben folyik elsősorban a személyi harc; mik azok a ténye­zők, amelyekkel egyesek igyekeznek a másikat le­járatni, akár párton, akár vállalat vezetésen belül. Az lett volna a cél, hogy megvitassák, kik azok a párttagok, akik a párton be­lül meghunyászkodnak, akik­re a gerinctelenség a jellem­ző, akik ha az egyikkel be­szélnek akkor „így”, ha a másikhoz szólnak akkor „úgy” nyilatkoznak. Hagy­ják, vagy elősegítik a párt egységének szétesését. Ezen az aktíván kellett volna ar­ról is szólni, hogy a párton belül nincs elvtársias bírálat, nem segítenek a kommunis­ták egymás hibáinak feltá­rásában, kijavításában. Igen, az aktívaülés elsősorban ezeknek a kérdéseknek tisz­tázására lett volna hivatva. De amint azt Szoó elvtárs is hangsúlyozta: jellemző vo­nás ebben a pártszervezet­ben, hogy a párttagok a párt megfelelő fórumán nem mondják el véleményüket — csak egymás háta mögött suttognak. És aki végig ülte azt a csaknem tíz óra hosszat tar­tó aktíva ülést, feltétlen az­zal a megállapítással távo­zott az éjféli órákban haza­felé, hogy a Zagyvapálfalvi Üveggyár pártszervezetében most sem voltak őszinték az emberek. A meglévő problé­mák orvoslását most sem segítették elő, most is inkább olyan ügyekkel jöttek elő, amelyeket nem lehet, vagy nagyon nehéz tisztázni. Ar­ra, hogy „hallottam”, nagyon nehéz építeni, s semmivel sem vitte előbbre a pártegység megteremtését, a hibák sürgős felszámolását. Néhány megállapítása azonban lehetett minden párttagnak. Elsősorban is az, hogy nagyon rossz ' úton járnak egyesek ebben az alapszervezetben. Rossz az az út, amelyen azt hangsúlyozzák, hogy a gyárban mindenki fa­siszta, kevés, vagy alig akad becsületes ember. Ez semmi esetre sem egyez­tethető össze a párt politi­kájával. Feltétlen meg kel­lett állapítani, a gerinctelen- séget, a felelőtlenséget. Mert két táboriról beszélnek az emberek, de a párttagok a megfelelő fórumon sem mer­ték megmondani, hogy ki vagy kik az egyik, ki a má­sik tábor vezetője. Pedig fontos lenne e probléma tisz­tázása, mert a hibák csírá­jához vezetne így az út. Elí­télendők egyes párttagok fe­lelőtlen kijelentései is, a ha­talommal való visszaélés. Ezért támadt a szemlélőnek olyan meggyőző érzése, hogy mind ez nem más, mint sze­mélyeskedés, rágalmazás- nem más mint a hatalom, a: pozició, a beosztás megvédé­séért folytatott egymásközti harc. Meggyőzően lehet val­lani, hogy egyes párttagok fecsegéseikkel, meggondolat­lan kijelentéseikkel is züL- lesztik a párt egységét, szít­ják a személyeskedést, az el­lentétet. De ki lehet jelen­teni, hogy a párttagok — egynéhányánál — a politikai tisztánlátással is baj van, ami idevezette az üveggyár pártalapszervezétének mun­káját. Meg kell állapítani, hogy rossz a párt és a gazda­sági vezetés együttműkö­dése — kerülik egymást, vagy beavatkoznak egy­más munkájába. Ez pedig sehogyan sem ve­zethet jóra. A fentiek személyes, <tgy párttag benyomása, meggyő­ződése, amit ezen az aktíván szerezhetett. És éppen ezért kell leszögezni: félre az alap­talan rágalmakkal, mocsiko- lódásokkal, intrikákkal, he­lyette a Zagyvapálfalvi Üveggyárban is az elvtársi- asságon, — de semmi eset­re sem a személyeskedésen alapuló pártszerű bírálatot kell alkalmazni. Az őszinte szó a párt egységének meg­teremtéséhez, nem pedig a párt szétzüllesztéséhez vezet. Ezt keil érezni minden kommunistának, hiszen ezért a párt előtt kell felelni. Bí­zunk benne, hogy a zagyva­pálfalvi elvtársaik idejében megértik ezt, s a személyes érdekeket a párt érdeke mögé szorítják. Ez vezet a becsületes úthoz. Somogyvári László Vita alatt a KISZ 1959. évi akcióprogramja Szerdán délután széles­körű vitát rendezett a KISZ megyei bizottsága, a KISZ 1959. évi akcióprogramjáról. Az 1959-es év akcióprog­ramja hasonló az előző évi­hez. összefoglalja a megye KISZ-szervezetei egész év­re tervezett munkájának fő irányelveit, feladatait, ame­lyeket a KISZ I. Országos Értekezlete szabott meg. Egyik alapvető feladatként vi­tatták meg a résztvevők az erős, aktív, öntevékeny kom­munista közösségek tovább­fejlesztésének, megszilárdítá­sának kérdését. A névtelen levelekről z új és a régi a meg- szokottság és a törekvő kezdeményezés bar cának megszemélyesített for­útján is támogatja, segíti ki- egyik aknász fel- bontakozni a szocialista de- eljárásáról adtak hírt. mokráciát. Az is igaz, hogy vizsgálat ennek megvalósítása min- hogy az ilyen módon is a népi ha- forró kályhát. Ezért választ- talmait. Annak az egynéhány, ják inkább azt az utat, most készült névtelen levél- hogy csendben, névtelenül, a nek a veszélyessége és ta- háttérből intrikálnak, rágal- iSnmmriplpn nuisága tehát éppen abban maznak, aljasan támadnak. van, hogy az ellenforradal- során kiderült, ™at kirobbantó észrevétel jogos «Ä,“ “SÄ Mit mondhatunk a névte- revizionista len levélíróknak? Azoknak, akiket a jószándék vezet, aÄor az emberek, AM- volt s az szedek hatnak annyit,^ogy ™^tovább­mája, a dolgozók szóban, vagy rálatot és javaslatot még írásban elmondják vélemé­részéről a megfelelő felelős- rombolnak. nyűket, javaslatukat a veze­nem mindenütt fogadják ségrevonás sem maradt el. kellő megértéssel és szive- Sajnos azonban, ha egészen ben fejezi tésről, bírálattal illetik a hi- sen. Itt-ott még az is előfor- elenyésző részben is, de mé- ^ bákat, ostorozzák a jobb dúl, hogy némely, különös gis vannak olyan névtelen terményét, az ki már névtelen levél- gítséget a vezetésnek de ki rossz­élet kialakításának útjában álló akadályokat. A társada- szautasítják, vagy lom szocialista rendje saé- nyíltan, de jobban lesre tárja a kapukat a jó- tan megtorolják a bírálatot, nézeteket valló vezetők visz- levelek, amelyek nem azért 3s véleményét, s éppen készülnek álnéven, névtele- burkol- nül, vagy hamis monogram­mal, mert írójuk bár jószán­sízándékú, felelősségtudattól lehetetlen légkört teremte- dékú, de még él benne a áthatott vélemények előtt, nek a bíráló személye kő- „ne szólj szám, nem fáj fe­Hazánkban is törvények biz- rüL Ennek a mélységesen éli- jem” tosítják és védik a bírálat, a jövőben lehetőleg névvel, ellenséges vé- Az élet az esetek túlnyomó környezetében többségében beigazolja, hogy akinek igazsága van, az legtöbbször nagyon körmön- meghallgatásira talál, köszö- fontan, alakoskodva hinti el netet és intézkedést kap a rémhíreit, forgatja ki ered- köz érdekében végzett fára- ményeinket, becsmérli a dől- dozásáórt. Ha pedig előfor­szólás-mondás. Pontosan télendő gyakorlatnak a lé- kezőleg! a kezdeményezés kibontako- tezését igazolják többek kö- mert rágalmazó, zását. A különböző tanács- zött a vezető szervekhez, a Ellen azért, gozók erőfeszítéseit a szoci­alizmus építésében. dúl, hogy némelyek vissza­vágnak a levélíró jogos ész­Az ellenforradalom erélyes levételeire, akkor már so­leverése, az azt követő gyors kan tapasztalhatták, nem —~—'—- marad el a megérdemelt fe­muuzu Vculäcs- a vc«:lu wivcmkí, a mondanivalójuk — enyhén kozásokon, értekezleteken sajtóhoz érkező névtelen le- szólva — alaptalanságáról elhangzott felszólalások. velek. Egyben pedig igazolá- maguk is meg vannak győ- sai annak, hogy sokat kell ződve, s tudják, ha felfedik tennünk, amíg megszabadít- igazi nevüket, sok dicséret, vezető szervekhez, meg a sajtóhoz küldött levelek ez­rei bizonyítják, hogy a dől- juk az embereket a külön- sok babér nem terem szá­sodrából rendünk minden- dig, akik a névtelenséget a fajta ellenségét. Azután az munkáshatalom támadására a tény, hogy kevesebb a akarják felhasználni nem gond, sokasodnak eredmé- ajánlhatunk egyebet, mint­gozók élnek, sőt egyre job­ban élnek ezzel a jogukkal. Mindinkább tért hórít az a nézet, hogy a hibák feltárá­böző gátlásoktól, a tartózko- mukra. dástól. nyeink „hogy felemeltük a nyugdíjakat, rendeztük 82 Még nagyon is emlékeze- ezer pedagógus bérét, javí­hogy férjenek a bőrükbe, mert nem is olyan régen már amúgy istenigazában A tapasztalatok azt igazol- tes az számunkra, amikor _ a tunk a nagycsaládosok hely- belerázták őket. A rágalma- ják, hogy például a szerkesz- revizionisták, egy követ fúj- zetén, töhb dolgozó rétegnél zó, a hazudozó, az intrikus .VÍH" tőségünkbe érkezett névte­len levelek többségükben, ténylegesen meglévő vagy teljes egészében, vagy bírálatának ürügyén , nagy többségükben fedik a erae- valóságot, megfelelnek igazságnak. közelmúltban például mének mének ilyen módon való gyorsítása több, mint jog, kötelesség! Valamennyi dol­gozó legszemélyesebb ke. Köztudomású, hogy a párt és a kormány a törvényeken túl a politikai nevelés, a fel­tárt hibák, kezdeményezések amiben az ottani bányászok va nyílt ellenségeinkkel, a felszámoljuk a fizetésbeli el- előbb-utóbb eléri ■negérde­soron egeszen . ___ kilátástalanság é rdekében tett intézkedések egy baleset kapcsán az hogyan támadták hibák maradást, egyszóval végső egyre jobban élünk — ez a munkásha- végképp felborzolta azok az talom tagadásáig, minden és idegeit, akik, ha tehetnék, nyilvánítás jogát nem ellen- igen sok sikerének, győzel- egy kanál vízben megfojta- ségeimknek, rosszakaróink­jutottak, nák egész népi demokráci- mák, ánkat. Annyit már ők is ke servesen megtanultak, hogy gozónak biztosítja és tartja szellemét, semmi jó nem származik ré- fenn! hátba szűkre, ha megcsókolják a —h*— elvetéséig Margittáróról küldtek Még emlékszünk rá, hogyan hozzánk névtelen levelet, terjesztették a lemondás, a hogy melt^ sorsát. egyébként is; államunk a szabad Vélemény­hanem a munkások­nak, minden becsületes dől-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents