Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-24 / 7. szám

'1959. január 24. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 3 A munkások és a kultúra Élénk, nagyon is időszerű 'vita kellős közepébe csöp­pentem a közelmúltban egyik üzemünkben. Nem egyébről lolyt a szó, mint arról, hogy egy bizonyos embert, aki a múltban inkább tartozott a volt uralkodó osztályhoz, mint a dolgozókhoz, s aki ma is kijelenti, hogy ő az idea­lista világnézet híve, bevon­ják-e a kultúrmunika vezeté­sébe, mondván, hogy jól ért . bizonyos kulturális dolgokhoz. A vita eme gyakorlati része csakhamar átcsapott arra az -elvi kérdésre .hogyan is ál­lunk, melyek a feladataink sa kulturális élet vezetésében, irányításában, hogyan, milyen módon juthatunk itt lénye­gesen előbbre. A felvetődött probléma nem elszigetelt. A párt mű- 'velödéspol itikai irányelvei egy megérett feladat megol­dása kapcsán elindították azt az egészséges erjedést, mun­kát, amelynék végső kimene­tele kétségtelenül az lesz, hogy a munkásosztály a poli­tikai hatalom, a gazdasági sikerek megteremtése után a kultúrában is maradéktalanul •elfoglalja az 5t. megillető he- helye-t. Magyarán mondva, a kér­dés lényege, még akkor is, ha az nyáltan és egyértelmű­en nem is mindig jut ki­fejezésre: hogyan vezethet az ■a munkásosztály, amelyet az ;aa értelmiség tanít, hogyan ve­zethet az a munkás, aki eset­ileg nem tanulta közép-, vagy 'főiskolai fokon a klasszikus irodalmat, színjátszást, meg -a kulturális élet más, egyéb­ként nem könnyű tételeit? '-Ismeretes, hogy az ellenforra­dalom, s eszmei előkészítője, <a revizionizmus teljes egé- ■szében, a társadalmi élet minden vonatkozásában két­ségbevonta, majd gyakorlati­lag is elvette a munkásosztály vezető szerepét. Ez a nézet mind az ideolódiai fronton, mind a gyakorlatban az el­lenforradalom leverésével, s az azóta eltelt időszakban •-súlyos csapásokat szenvedett. De nem veszett ki teljesen. Nem is veszhetett, hiszen külföldről a kapitalisták. •;élesztik, itthon pedig nem­csak rendünk ellenségei, ha­séin a kispolgári, kistulaido- ' siost szemlélet is állandóan táplálja. A művelődéspolitika, a kul- ■'iurmunka volt az a vadász- derűiét, ahová a revizioniz- snus, meg a többi ellensé­ges eszmei áramlatok és azok képviselői a leghatásosabban befészkelték magukat. S mert több éven át nem találtak .-megfelelően erélyes visszauta­sításra, hát élték világukat, ® hol burkoltan, hol meg nyíltan csinálták a dolgokat ■a magúik szájíze szerint Tény, hogy az ellenforrada­lom leverése ebben a tekin- 'úetben is súlyosan érintette "a munkásosztállyal szemben álló erőket, eszméket, de ma­radtak még jócskán, s fel­számolásuk nem lesz kis -feladat. Mert balgaság lenne azt gondolni, hosy kulturális térem is úgy haladtunk elő­re, mint a politikában, vagy ■>a gazdaságban. Ezt nagyon sokan tudják, sőt értik. De 'az már nem ennyire világos, '«sem a nézetekben, sem a gyakorlatban, hogy itt senki ’más változást nem érhet el •az egész dolgozó nép javá­kra, mint a munkásosztály, -a párt vezetésével. Ha még elég széles mér­cékben él megyénkben a po­litikamentes kultúra, a tár­sadalmi rendszertől. független művelődés és műveltség gon­dolata — akkor ez a mun­kásosztály érdekeivel szem­benálló nézetek létét, hatá­sát jelzi. Ha a polgári kis­polgári ízlések, igényék tért hódítanak egyes munkások, elsősorban a fiatalok között is, nem ikerült megfelelő helyére a Szovjetunió és a szocialista országok gazdag kultúrája — akkor ez arra utal, hogy még sóik a kíván­nivaló a kultúra munkás- vezetésében. Ha egyoldalúan túlteng a tartalmatlan köny- myűműfaj, s a nevelés cél- tudatosságát az anyagiasság váltja fel — akkor ez azt is jelenti, hogy a szocialista kultúra teljes győzelme ér­dekében növelnünk kell a munkásosztály felelősségét. Ha ma egyik fontos tenni­valónk, hogy végleg kiszorít­suk és száműzzük azokat a kispolgári, a munkásosztály eszméjével szembenálló néze­teket és személyéket, akik „megjátszva” a nélkülözhe­tetlen kulturális szakembert, sokat ártanak e fontos, terü­leten — akkor ez felveti. an­nak szükségességét, hogy a munkásoknak szívós, kitartó tanulással, saját értelmiségé­nek kinevelésével, általában az egész néphez hű értelmi­ség marxista—leninista kép­zettségének emelésiével hódít­sa meg a kultúra várának minden bástyáját a munkás- osztály a maga számára. Azt mondják tehát néme­lyeik, hogyan képes a mun­kásosztály irányítani a kul­túrát, amikor még magának is sokat kell tanulnia, meg aztán itt van az értelmiség, vagy a sok tapasztalattal rendelkező, régi kultúrembe- rek. Hát ez mind igaz. De, hogy mindjárt az elején kezd­jük, amióta világ a világ, azóta sehol, így a kultúrá­ban sem némely emberek el­gondolása, vágya, szándéka érvényesült, hanem mindig az uralmon lévő társadalmi osztályé. S ez érvényes a munkásosztályra is. Mert amióta nálunk a munkás­osztályé a politikai hatalom, azóta lett az iskola, a szín­ház, a film, a művészet, s minden, amiitől a tőkés óvta a munkást meg a fiát, ne­hogy tovább lásson saját or­ránál — igen, azóta vált a dolgozóké, a tömegeké. Nem a burzsoázia — s mondjuk meg világosan — nem is az értelmiség, vagy a régi kul- túremberek csinálták és csi­nálnák ebben az országban kultúrforradalrnat. hanem a munkások. S nem is azért vannak olyan gondjaink, s kétkézre való feladataink a nép műveltségi színvonalának emelésében, mert sok, úgy­nevezett régi ember hiányzik onnan. Ellenkezőleg! Éppen ezért, mert még több mun­kásnak kellene abban részt- vennie, még jobban kellene érvényesülnie a munkásosz­tály eszméjének, érdekeinek, egész világnézetének. Ponto­san az a feladatunk, hogy nö­veljük a munkásosztály fele­lősségérzetét a kulturális fejlődésben. Az. hogy a mun­kások — öntudatuk növelésé­vel — az iskoláztatástól kezd­ve az egyes kulturális szer­vek irányításáig mindenért felelősséget erezzenek. Vannak, akik akarva, aka­ratlanul összekeverik a kul­túra terjesztését a kultúra irányításával. Vannak, akik abból ,hogy a kultúra veze­tésében a munkásosztálynak még sok a tennivalója, vala­mi olyanféle következtetést vonnak la, hogy nem is al­kalmas arra. Az ilyenek vagy behunyott szemmel járkál­nak az országban, vagy megrögzött rosszakarók, de az is lehet, hogy a munká­soktól kapott jószándékú bí­rálatot nem hajlandók elfo­gadni, s csalhatatlannak kép­zelik magukat szakmájukban. Értelmiségünkre nagy és megtisztelő feladat hárul, hogy terjesszék a tudás, a műveltség fényét városban és falun egyaránt. S ezért a munkájukért soha ennyi el­ismerést, támogatást nem kaptak, mint mosit, s még többet a jövőben. De a mun­kásosztály vezető szerepe nél­kül minderre sem lehetősé­gük, sem erőnk nem lett volna és a jövőben sem lesz! Fő feladatunk: hogy kul- túrális tevékenységük fő irányát a munkásosztály felé irányítsuk, hogy a kultur- munkát társadalmi üggyé te­gyük, hogy az üzemi párt- szervezetek munkája a kul­turális élet irányítására is kiterjedjen. Ez az egyedüli útja, hogy úgy alakuljon művelődéspolitikánk, ahogyan az egész népünk érdekének megfelel. Balogh Gyula DChttiiléhlés a tSmoftt Cf-lLm Qbtnepi K>ttíte A Nógrád megyei Mozi­üzemi Vállalat, a mozi üzem­vezetők bevonásával értekez­letet tartott, ahol az elmúlt évi munka értékelése mellett megbeszélték az idei szovjet film ünnepével kapcsolatos feladataikat. A vállalat dolgozói azt a célt tűzték ki, hogy az eddi­ginél jobban bevonják a fil­mek ismertetésébe, propagálá­sába a különböző társadalmi szerveket, gyárak, vállalatok, közönségszervezőit, s jobban felhasználják a technika vív­mányait is. Az értekezleten megbeszélt helyes módszereket alkal­mazzák már a február 26-tól, március 4-ig tartó Szovjet Film Ünnepi Hetén is. Emberek és tervek Nagy tervek elkészítése, ki- munkakörülmények. De sze* vitelezése idején nem egye- retnénk a vállalat vezetőinek dülálló jelenség, ha valahol figyelmébe ajánlani, hogy to-t megfeledkeznek azokról, akik vább egy napig sem tartható mindazt végrehajtják: az em- fenn az az állapot, amikor 380 bérről. így jártak az utóbbi Volt feszültségű motort szoba- hónapokban a Bánya- és Épí- dón, csavarhúzóval kezelje-* töanyagipari Vállalat vezetői, nek, kapcsoljanak be. A mun-« Miközben megküzdve sok ne- ka jellegéből adódó hideg, hu-« kézséggel és megnemértéssel zatos műhely dolgozóit mele- fejlesztették a tari kőbányát, gitőital és szilikózis elleni vé- s a hozzátartozó pásztói kő- dőital is megilletné. Nagyon fűrészüzemet, addig számos, ideje lenne, ha végre már egészen elemi dologról felejt- megkapnák. A műhelytől alia keztek meg. Pásztón ugyanis, pár lépésnyire ömlik bő su- ahol a nagy keresletnek ör- gárban a nemrégen fakadt vendő tari tufakövet fűrésze- melegvíz. A dolgozók tisztái­nk, dolgozzák fel — enyhén kodási lehetősége mégis csap­szólva — igen rossz körűimé- niváló. nyék között dolgoznak a mun- Javasoljuk> hogy a dolgozó a*°j. . , . . ember fokozottabb megbecsü­Tudjuk, hogy a mostam fu- UsénekJ M is szerezzenek ér­reszuzem ideiglenes jellegű, s a fejlesztés során sokhal ked- vényt minél előbb es maró-4 vezőbben alakulnak majd a déktalanul. A Tanácsköztársaság fi sztélé téré készülnek megyei képzőművészeink Még a novemberi Képzőmű­vészeti Ankéton elhatározták megyei képzőművészeink, hogy a Tanácsköztársaság 40. év­fordulójának fényét emelve ők is hozzájárulnak a nagy évforduló megünnepléséhez. Az elhatározást tett követte. A képzőművészeti csoport ve­zetősége és a Megyei Tanács Művelődési Osztálya „Tanács­köztársaság" címmel kiállítás megrendezését határozta el. Felhívást intéztek valamennyi képzőművészhez, hogy a ki­állításra a megszabott feltéte­lek mellett mindenki járul­jon hozzá saját művészeti ágának megfelelő alkotásával. A megszabott tematika megle­hetősen tág lehetőséget nyújt a művészeknek. Csak azt Félév eredménye: öt millió Ft megtakarítás A bányászok újítási mozgalmáról Január 25-én került sor a nógrádi szénmedence bá­nyász újítói 1958. II. félévi versenyének értékelésére. A meghirdetett verseny, mely ma már lemérhető, igen eredményesnek mondható. Míg 1957-ben, az egész év­ben a benyújtott újítási ja­vaslatok .gazdasági megtaka­rítása 5 millió forint volt, addig most csupán a II. fél­év ugyan ezt az eredményt hozta. Az újítási verseny so­rán a legjobb eredményt, négy darab újítással és 150 000 forint megtaka­rítással Rozgonyi Rudolf margittárói dolgozó érte el. Jutalma egy darab mosógép az újítási díjon felül. Máso­dik Pádár András kányási dolgozó 3 darab újítással, 100 000 forintos megtakarí­tással, harmadik .Nagy Jó­zsef Szoros,patakiról, s negye­dik Huszár Imre Mizserfá- ról, akik valamennyien érté­kes jutalomban részesültek. Ha összességében vizsgál- gatjuk az elmúlt esztendőt, megállapítható, hogy a tröszt fennállása óta még ilyen ki­váló eredményre nem volt példa. Az 1957. évi eredmény megduplázódott. Ez a szám­szerű növekedés kétségkívül a jó munkát igazolja. A jó eredmények mellett azon­ban úgy érezzük nem fölös­leges megnézni azokat, akik Jutalom a legjobb versenyzőnek a Salgótarjáni Acélárugyárban A Salgótarjáni Acélárugyár vezetősége az április 4-e tisz­Nyugdíjasok tanácsadója A NYUGDÍJ ÖSSZEGÉNEK KISZÁMÍTÁSA Eddig a nyugdíj összegének kiszámításánál a nyugdíj- igény bejelentését megelőző évi átlagos keresetét kellett, figyelembe venni. Sok termelő munkát vég­ső dolgozó sérelmezte, hogv «csak az utolsó, munkában töltött évi kereset alapján számítják ki a nyugdíjat, amikor már az öregedés, a szervezet természetes kopá- 3a, esetleg betegség befo­lyásolhatja a teljesítményt:. Az észrevételek figyelem­bevételével a törvény emeli a nyugdíjösszeg kiszámításá­nál figyelembe vehető évek számát. 1959-ben az utolsó két év, 1960-ban három, 1961-ben négy, továbbiak­ban pedig az utolsó öt év munkabérének átlagát kell figyelembe venni a nyug­díj kiszámításánál. Több év keresetének összesítése alap­ján az eddiginél reálisabb nyugdíjalap megállapítása lehetséges. teletére indult gyárrészlegek közötti munkaverseny első három helyezettjének célju­talmat tűzött ki. Elsősorban az export terv teljesítése és a termelékenység emelése szerepel a feltételek között, amelynek alapján 3000-2500, illetve 2000 forint jutalmat adnak a legjobb három gyár­részlegnek. Emellett pénzju­talomban részesítik a legjobb eredményt elérő dolgozókat is. Ehhez hasonlóan 1500 fo­rint jutalmat kap a karban­tartó üzemek versenyének első helyezettje. A brigádok versenyében pedig szintén a három legjobb részesül juta­lomban, ha a kidolgozott és ismertetett feltételeket telje­sítik: összefogva létrehoztak a fen­ti eredményt. Az újítók ott dolgoznak az üzemékhen, s nincs hátukra tábla akasztva — én újító vagyok. S mégis megismerni őket, mert ott vannak min­denütt, ahol — népiesen — legjobban szorít a cipő. Az újítók valamennyien egy ne­mes cél érdekében küzde­nek: hogyan lehetne még ol­csóbban termelni, s ki­küszöbölni a nehéz fi­zikai munkát. Az eddigi újítások zöme ar­ról tanúskodik —-a jó ered­mények ellenére is, — hogy nem folyt kellő, szervezett munka. A megszületett újí­tások legtöbbször spontánul jöttéik létre, vagy esetleg ki­ki saját területén eszközölt módosítást. Az új évben különösen előtérbe került a gazdaságos­ság kérdése. Az elmúlt év­hez viszonyítva egy tonna szén kitermelési költségét 7 forinttal kell csökkenteni. Enmeik a nagyarányú költ­ségcsökkentésnek kell elő­térbe kerülni bányász újító­inknál is. Hadd idézzük a nagyibátonyi szolgáltató vál­lalat újítási felelősségének kérését. — Létesítsenek a nagyobb bányaközpontokon újítási kluibbokat. örömmel üdvözölhető e kérés, mert pont ennek hiá­nyában születhetett több spontán újítás. Ha létrehoznák ezeket az újítási klubbokat, mód lenne arra, hogy az üze­mek vezetői az újítókkal megbeszéljék az 1959-es év legfontosabb felada­tait. így lehetne szervezetten a legfontosabb dolgokra irá­nyítani az újítók figyelmét. Az sem elvetendő, amit több újító vetett fel a ver­seny értékelésekor. Foglalkoz­zon a sajtó többet és rész­letesebben az újítók problé­máival, eredményeivel. Emellett többet várnak a tröszt újítási felelősétől és a szakszervezettől is. Egy ké­résük van. Keressék fel őket gyakrabban, mert nemegy­szer olyan problémák vetőd­nek fel, amelyet üzemen be­lül nem tudnak megoldani. Több segítséget várnak az érdekvédelem területén is. Például Huszár Imre mizser­fai újító több hónappal eze­lőtt elküldte farabló vattájá­nak leírását Bálinkéra, a Középdunántúli Szénbányá­szati Tröszthöz. Mint érte­sült róla, már több mint 5 gépet alkalmaznák, ám az újítási díjról több felszólítás ellenére is mélyen hallgat­nak. S ha már a Huszár-féle farabló vitlánál tartunk, hadd mondjuk el azt is, hogy a medencében még ma sem terjedt ei. Jellemző pél­da erre a tiribesi főmérnök esete, aki Bálinkén látta először a készüléket, s an­nak láttán kérték ők is al­kalmazását a vastámos biz­tosítás visszanyeréséhez. Pe­dig nem mindegy, hogy a rablás költségei a medencé­ben 100 000, vagy csak 10 000 forintot emésztenek fel. Bizrtató az újítómozgalom jövője a szénmedencében. Nem jellemeztünk minden problémát, csak néhányat vetettünk fel. Ezzel is érzé­keltetni akartuk, hogy egy kis törődéssel na­gyobb segítségadással még jobb, még eredmé­nyesebb lesz az újító­mozgalom. S mi hisszük, a segítség- adás, a problémák orvoslása nem késik majd, s a jövő­ben gazdag sikereik króniká­sai lehetünk. —tob— szabja meg, hogy a pályamű a munkásmozgalom történeté­ből merítse témáját. A művé­szei: azonban a Tanácsköztár­saságtól napjainkig bármelyik periódusból vehetik témáju­kat. Az előkészületek és a mű­vészekkel folytatott beszélge­tések azt bizonyítják, megle­hetősen széles anyaghoz nyúl­tak hozzá. Készülnek a nagy történelmi kompozíciók, kom­munista veteránokról szóló portrék, nevezetes történelmi helyekről készült tájképek, grafikák és szobrok. Id. Szabó István szobrász- művész több mint egy éve munkálkodik a Tanácsköztár­saság anyagának feldolgozá­sán. Számos kompoziciós váz­lata készült már el és életteli munkásfigurákat formált meg nagy terve sikeréhez. A fő­tér nagy pályaműve már majdnem elkészült. (Itt jegyez­zük meg, hogy a Tanácsköz­társaság jellegét bemutató nagy szobor, és a város emlé­kekben gazdag múltja meg­követelné, hogy a főteret Ta­nácsköztársaság térnek nevez­zék el.) Ugyancsak készül Iványi Ödön festőművész for­radalmi lendületet tükröző történelmi kompozíciója, amely a salgótarjáni bányászok 1919 májusi megmozdulását ábrá­zolja. Műszak után érte a bá­nyászokat a kormány felhívá­sa, hogy veszélyben a hazai És a bányászok megszervez­ték fegyveres alakulataik egész sorát Salgótarján védel­méhez. Cinke Ferenc a salgótarjáni acélárugyári munkások front- baindulását festette meg, ugyancsak nagy kompozíció­ban. Vásznán látható 1919 forradalmi lendülete. és a for­radalmárok összeütközése is az ellenforradalommal. Még nagyon sok művész dolgozik hasonló lelkesedéssel a Tanácsköztársaság tisztele­tére megrendezett kiállítás sikeres megrendezéséért. A nagybátonyi vájáriskolában az új évben közel száa tanuló sajátítja el a vájárszakmát, akik a tanév végén már termelő üzemekbe kerülnek. Az intézet legfiatalabb növendékei az elsőévesek, ma még iaz iskola padjaiban, a szemléltető ábrákon ismerkednek a bányászmesterséggel. Képünkön: Sándor tanár elvtárs a fejtési módok elák nyeit magyarázza. . '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents