Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-10 / 3. szám

6

NÉPÚJSÁG

1959. január 10.

Gondok, tervek, feladatok Mátraverebélyen

Szándékos emberölés Erdőtarcsán

— Fény derült az erdő tárcsái emberölésre —

VASÁRNAPI FEJTÖRŐ

1959. I. 10.

Megyénk egyik leggazdagabb községe Mátraverebély. Lakói mind pénzes emberek, igen jól kereső bányászok, s jómódú parasztok. Azt jöttünk megtudni, hogyan élnek ezek az emberek. Anyagiakban itt nem igen van baj, hiszen majd minden embernek háza van.

De hogyan fejlődik egyébként, úgy általában a község élete? Mivel töltik szabad idejüket az emberek? A tanács, mint a község gazdája tud-e törődni az emberek gondjaival? Mit tesz a tanács a község szépítéséért, fejlesztéséért?

A verebélyi tanácsot már a harmadik választás óta, pontosabban 1950-től vezeti asz- szony tanácselnök, Jakubovics Gyuláné. Irányításával mit tervez az idénre és a közeljövőre a verebélyi tanács?

Négyen ülünk össze egy kis beszélgetésre, a tanácselnök, a helyettese, a titkár és az újságíró. Sok minden összejön, aminek örülni tud az ember, így például boldogan újságolják, hogy a múlt évben megkapta az 1956-ra ígért és az ellenforradalom miatt félbeszakított gyönyörű óvodát. Itt mintegy 80 kisfiú és kislány talált napközben otthonra. A hosszú községet újonnan kőjárda köti össze a távoli állomással. A területileg idetartozó Kányás bányatelepiek boltot és gyönyörű iskolát kaptak. És így tovább, és így tovább.

De meg van már a pontosan-gondos an kidolgozott terv is. Jelölő gyűléseken kérték a dolgozó emberek a hangoshíradót. Ez a gazdag község ugyanis napjainkig az elavult dobolás révén tájékozódott az eseményekről. De szerteágazó, hosszú a község és a dobolással nem tudják időben értesíteni a lakosságot. Hangoshíradót akarnak és az utánjárást most intézi a tanácsi apparátus, a műszaki és felsőbb szerveknél. A helyzet kedvezően alakult, és a tervek szerint az első félévben megvalósulhat a híradó bevezetése. Van még a tervben sok minden. Olyan is, ami a közeljövő terve és olyan is, ami csak távlati terv. Mert meghallgatnak minden panaszt és kívánságot a tanácsi dolgozók. Az a véleményük, ami nem fér a hároméves tervbe, majd befér az ötévesbe, vagy az azt követőbe. Kell például a nemrég született ká- nyási bányatelepnek húsbolt, zöldségesbolt, italbolt és kul- túrház.

A községnek van már kul- túrháza. Ha kicsi is, és nem eléggé modern, mégis kul- túrház, hivatott is, alkalmas is arra, hogy szórakoztassa, nevelje a falu népét. Ez az első bökkenő, ami a tanács munkájában gondot okoz. Hiába van meg a kultúrház, meg a kultúrigazgató. A kultúráiét pang, művelődés nincs. A fiatalok az örökös táncban élik ki magukat, vagy más faluba járnak szórakozni, művelődni. A felnőttek maradnak itt helyben, ők már „kiöregedtek” az utánjárásból. De igénylik, óhajtják, akarják ők is a művelődést.

És nem kapnak semmit. A mozi kevés, a tánc nem a javakorabeliek szórakozása. De kevés is a tánc az igényes embernek. A Faluszínház ide alig jár. Ha valamelyik környező községben betanulnak egy darabot és vendégségbe jönnek vele, háromszor-négy- szer tudják előadni telt ház mellett. 1954-ben volt itt utoljára helyi csoport által előadott színielőadás. Akkor 30—40 év körüli párttagok tanultak be egy darabot, hogy megpróbálják magukkal ragadni a falut. A párt kezdeményezte ezt a dolgot, de valahogy ki tudja, hogyan, abba maradt az egész.

Most egy 17 éves kislányt választottak KISZ-titkárnak a fiatalok. Bencze Anni, óvónő az új óvodában. Alföldi kislány, tele tervvel, ambícióval. Legelső tevékenysége az volt, hogy összehozott egy KISZ- kórust és november 7-én az ő

közreműködésükkel adták az ünnepi műsort. Ilyen még nem volt. Eddig az iskolások szerepeltek, — amit szerepeltek — ünnepi rendezvényeken. Az új KISZ-titkár szeretne sokat alkotni, szeretne sokat tenni a község művelődésének ügyéért. Elbeszélgettünk vele is. Van sok terve és egy kevés tapasztalata is a kultúr- munkához. A művelődési munkát már az óvodában kezdené. A kicsiket is serkenteni akarja szerep tanulásra. Ez növelné önállóságukat, bátorságukat és ha oda kerül a sor, a kiskorban jelentkező tehetség idővel biztosítaná a falu kultúréhségének kielégítését.

De a nagyokkal is terve van, tenni akar valamit, csak az a baj, hogy egyedül van. Szeretné megszerezni a Revizor vagy a Ludas Matyi szövegkönyvét. Vígjátékkal, nevetve-nevelő komédiával akarja kezdeni a munkát. Csak nem tudja hol megszerezni az anyagot a szereptanuláshoz. (Igazán segíthetnének a már tapasztalt színjátszócsoportok tanáccsal, anyagkölcsönzéssel.)

A tanács nem elégszik meg a kiszesek támogatásával. Nagyon szeretné megnyerni céljának a pedagógusokat is. Hiszen ők a legtájékozottabbak, a legolvasottabb emberek, ők tudnák a legtöbb segítséget nyújtani a kultúrmunkához. Úgy is próbálnak segíteni ebben, hogy ezentúl csak műsoros táncmulatsághoz adnak engedélyt.

Jóleső dolog, hogy a verebélyi tanács ennyire szívén viseli a község lakóinak fejlődését. Megnyugtató, hogy ők nem elégednek meg csupán a községfejlesztési tervekkel. Segíteni kívánják az emberek fejlődését is. Igazuk van, hiszen a tanácsok az emberekért vannak.

U. M.

Még a múlt hónap elején történt. Az egész Erdőtaircsa lázba jött, s suttogva beszélték egymásnak az emberek, hogy meggyilkolták a 78 esztendős Freisták Károly dolgozó parasztot A bűntény megtörténte után a megyei rendőrfőkapitányság munkatársai széleskörű nyomozást indították. A látszat még az emberek állítását bizonyították, hiszen Freistákék ezekben az órákban fizették ki két hold föld vételi árát. A rendőrség embereit ez azonban nem elégítette ki.

Alapos nyomozást végeztek, s kiderült, hogy szándékos emberölés történt,

amelyet Freisták Károly ve- je. Megyeri Zsiigmond Imre követett el. Hogyan?

Freisták Károlyék a jobbmódú családok közé tartoznak Erdőtarcsán, — mintegy 16 kataszteri hold földön gazdálkodnak. Néhány esztendővel ezelőtt ide nősült be Megyeri Zságmond Imre, aki a szegényebb emberek közé tartozott. Ez ró is nyom_ ta bélyegét a fiatalok életére -— állandó volt a torzsalkodás. Freisták Károly nem egyszer üldözte a fiatalembert, s olyan jelzőiket is használt, amely sértette a fiatal7Ő 01 JH o m

ember önérzetét.

1958 december 6-án este 4-5 óra között is ilyen szóváltás történt az após és vő között, az udvaron, a fészer előtt. Megyeri felindult állapotban neki esett apósának, akit először fojtogatott, majd a dulakodás közben a közelben lévő gyalupadról vésőt rántott le, s azzal verte fejbe apósát,

A véres fejű embert a fészer egyiiik sarkába húzta, s ott is hagyta.

Megyeri már tudta, mit csinált. S hogy a gyanút elterelje magáról, bement a lakásba, magvacsorázott, sőt hozzálátott borotválkozni is.

Az apa távolmaradása hosz_ szónak tűnt, ezért Megyeri felesége kérte férjét, hogy keresse meg az „öreget”. Megyeri, mint aki jól végezte munkáját kiment az utcára, szétnézett, hogy nem látja-e valaki. Amikor üres volt az utca,

apósát a fészerből a kúthoz vitte, lábánál fogva, fejjel lefelé a kútba dobta a halott embert.

Az udvar csendjét ezután Megyeri kiáltása verte fel, hogy apósa a kútba ugrott. S hogy valóban ez legyen a látszat. Megveri még a vödröt is apósa után engedte: — mintha az törte volna be az idős emlber fejét. Az após felravatalozása után Megyeri még éjszakai munkára is elment a Selypi Cukorgyárba, ahol a véres rongyot eltüntette.

A rendőrség alapos, megfontolt nyomozása fényt derített az erdőtarcsai emberölésre, s a súlyos vádak alatt Megyeri Zsigmond Imre megtört — beismerte bűncselekményét.

A nyomozás befejeződött, s a rendőrség átadta az ügyet a megyei ügyészségnek: szándékos emberölés bűntettében.

—So—

Vízszintes: 13. Erre a helyre

jegyez. 16. Pénzintézeti Központ. 18. Ipszilonic! 20. Fél tabu! 21. Vissza: női becenév. 23. Kannák fele. 25. Vissza: nem ez. 26. KAG. 27. Vissza: nyugateurópai város. 29. Hogyan - oroszul. 31. Ruhát rágó állatka. 34. Ide is lehet jutni. 36. Vissza: jgavonó állat. 37. Optikai Művek. 41. Visszariad! 43. így - latinul. 44. Van szeme. 46. Felelősségre von. 49. Az emlékmű. 52. Klasszikus kötőszó. 53. Európai nép. 54. Ruhadarab. 55. Sütemény. 57. Visz- sza: fűszer. 59. Központi Döntő- bizottság. 61. Jól — francia nyelven. 62. Vissza: ízesít. 63. Fogja. 65. Babkeverék! 67. Télen m.-hang- zói. 68. Földet túr. 69. Fém. 70. Gyógyszer. 72. Tojás - németül. 73. A mértani fogalom. 74. Idős.

Függőleges: 2. Sír. 3. Klasszikus költőnk. 4. Nem - németül. 5. Kismacskák. 6. Európai

nép. 7. Eszes. 8. Nagyobb meny- nyiség. 9. Vissza: én (enyém) francia nyelven. 10. zárod m.- hangzói. 11. Átló szélei. 17. Mázolom. 20. Nagyobb edényei. 2X. Lim ikerszava. 26. Keleti szent könyv. 28. Politika is van ilyen. 30. Elem. 31. Vízi állat. 33. Jugoszláv város. 39. Dunántúli város. 40. Vissza: Bánk... 42. Omladé- kos. 45. Halott - németül. «7. Idős. 48. Testrész. 50. Zónák m.- hangzói. 51. Vjssza: ital. 52. Hun király volt. 56. Ritmus fele. M. Mint vízsz. 69. sz. 60. Német népfaj. 63. Vissza: főnök — lasse nyelven. 64. Jelt ad. 66. Fűszer. 69. Nap - keverve. 71. DOZ. 73. Latin kettősbetű. 74. Koma fele, 75. Visszaás!

Mai rejtvényünkben több földrajzi nevet rejtettünk el. Ezek közül küldendő be legalább hat megnevezés, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény. Beküldési batáridő: január 14.

Hány lakosa lesz Lengyelországnak 19S0-ban és 1965-ben ?- '■í ma- '

Kulonbozo lengyel es nemzetközi szervek becsléseket tettek közzé arra vonatkozólag, hány lakosa lesz Lengyelországnak 1960-ban és

1965-ben.

A lengyel néptudományi

29,9 millióra, millióra becsüli

tervbizottság albizottsága illetve 32,3-------------------- . '.*»

a

datot. A lengyel központi statisztikai hivatal becslése: 30,1 millió és 32,6 millió. Az ENSZ európai gazdasági bizottsága 1965-re 32 millióra teszi Lengyelország lakosságát. (Lengyelország lakosságának száma jelenleg 28 milezt a két lió fölött van.)

Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Idő, szárnyadnak még egy csattanása, ■ a jelen év Is sírban szendereg. Könyvjutalmat nyertek: Gagyt Istvánná, Rákóczi-újtelep, György Edjt, Salgótarján, Dénes János» Szécsény.

nyertesei: Siket Éva, Ságújfalu, > Bodor Ágota, Karancsalja, ltj. f Török Imre, Nagybátony, Bányaváros.

A könyveket postán küldjük

eL «. -á !

] /aV/«7 íunudd

ütemes dalában gyönyörködő fogolyra.

— Gyertek velünk! . . . Halljátok? Fiúk! . . . Hányán vagytok. . . . Gyertek! Gyertek! . , .

A

z élet íratlan törvénye a múló évek áraként redőt von az emberek arcára, fehérre festi a halántékokat, remegővé teszi az egykor határozott kezeket.

Hiába. Eljár az idő. Jani gyerekből is Bánáti nagyapa lett már. Nagyapa az öregebb nagyapák közül. Ropog a dereka, amikor lenyúl a sziráfci utca _ rögeiért. Remegnek az újjal, mialatt dagasztják a marókra való sarat. Félrelöki a tűzhely karikákat és mint aki egy_ vékony tű fókába akar cérnát fűzni, még a szemüveg alatt is összevonja a homlokát, sűrű tekintettel néz a kormos tűzhely belsejébe. Tapaszt. Otthon melegét árasztó tűzhelyet.

Tapaszt, hogy aztán leülhessen a meleg tűzhely mellé és gondolataival _ együtt visszatérjen egy régmúlt emlékhez.

Ügy csapkodott a srapner, mint a veszedelem. Már lehetetlen volt kiismerni a működő fegyvernemeket. A Przemysl vár égnek meredő kormos kőfalai úgy adták vissza a karabély hangját is, mint az ágyuk dörgését. Segély kiáltások és értelmetlen ordítozások vegyültök a fegyverek zajába.

— Ránk törtek! . . . Végünk! ... — mondták egymásnak erőteljes, de remegő hangon a homokzsákok mellett meghúzódva.

Az oroszok megrohamozták a hatalmas bejáratot, özönlöttek mint a végnélküli áradat. A védők meg kezüket feltartva vonultak ki. A riadt tekintetű gyerekek között kormos, maszatos arccal, az éhségtől kopogó szemekkel, magasra tartott kezeikkel ott volt maga Bánáti Jancsi is.

Nemrégen még odahaza játszadoztak a pajtásokkal. Dehát a háború. A háború könyörtelen. Színák és környékének fiataljait is összeírták. Mintegy 360 fiatalt hoztak onnan Przemyslbe. 18- 19 éves gyerekeket.

Kilenc hónap múlt el. S a játszópajtások közül sokan már kihűlt testtel, megüvegesedett szemekkel feküditek a prezmysli vár kormos falai között. Voltak, akik az utolsó roham alkalmával az utolsó golyóktól, vagy srapnelektől sebesültek meg. Még éltek, de folyt a vérük, s erőtlenül bámultak a semmibe. Az életben maradottak meg a foglyok sorai között az első sorokban, vagy a vége felé bandukoltak éhesen, szomjasan, s meneteltek a bizonytalanság felé.

Előbb Taskent, majd Sza- markand drótsövényei „ölelték körül” Przemysl egykori harcosait. Élték a foglyok sajátos életét. Féltek, rettegtek a sztrázsnyikok kancsukájától. Éheztek, erőtlenek lettek a silány fogoly menázs- tól. Csak a helyük változott..;

Bánáti Jancsi egy szép napon bekerült az orosz konyhára. Jobban örült a szakács beosztásnak, mintha tábornokká nevezték volna ki. Rövidesen össze is szedte magát. Esténként meg egy Je- remin nevű orosz szakács tanítgatta őt olvasni, írni. Oroszul.

Talán két év telt el, vagy kettő és fél. 1917. egyik szép novemberi reggelén Bánáti Jancsi lement a tengerpartra. A foglyok ékkor már munkára voltak befogva és őrizet nélkül is ki-ki mentek a drótsövények mögül. Nagyon, nagyon szép volt ezen a reggelen a nap. Egy vöröses lánggal izzó koronghoz hasonlított. S mintha a habokból kelt volna.

E

gyszer csak Szebasztopol felől egy hajó bontakozott ki a tenger sűrű, szürke levegőjéből. Kikötöttek. A hajó irányából lelkes, orosz énekszó hallatszott. Sokan, nagyon sokan énekelhettek. Aztán mind közelebbről és közelebbről hallatszott az ének: „Fel a szabadság zászlaja alá, vesz- szen minden ami burzsoá!”

Vérpezsdítő volt hallani ezeket a szavakat: „Vesszen minden, ami burzsoá!”. Különben is ritkán hallottak énekszót a fogolytábor körül. De aztán ami meglepő volt: amikor a matrózok serege odaért, "«szóltak a matrózok

Hátra nézett. A háta mögött már ott voltak vagy százan. Magyarok... Foglyok... Kicsalta őket is a matrózok vérpezsdítő' hangja. Azért mondták hát, hogy: „Gyertek fiúk!” Mindnyájuknak szólt a matrózok hivogatása.

Egy magyar fogoly sem maradt a táborban. Utánuk iramodtak az éneklő matrózok után. Útközben meg százával csatlakoztak civilek is, katonák is. Hatalmas tömeggé vált a menetelők tábora. Mintegy igazi nagy folyam, öröm volt köztük menetelni. Feltartóztathatatlan. Mindenki ajkáról zengett már a dal: „Vesszen minden, ami burzsoá!”

Teles-tele volt érdeklődőkkel Sztaniszláv város vásártere. Egy rozoga bódé tetejére fölugrott az egyik matróz. Onnan beszélt az összegyűlt tömeghez.

— Elvtársak! Győzött a Szocialista Forradalom! Elég volt a pusztító háborúból. Kövessétek Lenin útmutatásait. Osszátok föl a nagybirtokokat az egyszerű paraszt emberek között!

így beszélt ez a matróz. Talán közkatona volt, mert még rangjelzést sem lehetett látni a ruháján. A nép meg minden mondata után nagy éljenzésbe tört ki. ölelgették egymást. A foglyok is összeölelkeztek az őreikkel és kitörő volt a lelkesedés, amikor a matróz így beszélt:

N

em a más nyelven beszélő emberek a mi ellenségeink. A mi ellenségeink a kizsákmányolók bármilyen nyelven is beszéljenek azok. Menjetek haza magyarok és mondjátok el, hogy nálunk új élet vette kezdetét A nép vette kezébe saját sorsának irányítását. Kövessétek a példánkat!

Már vége volt a nagygyűlésnek. A matróz régen leugrott a bódé tetejéről, de a tömeg alig akart szétmenni, Az emberek arcán a boldogság pírja égett.

Nagy volt az öröm a fogolytáborban is. Rövid idő elmúltával, összeszedték holmijaikat a fogolytábor lakói hogy haza menjenek otthonaikba és elinduljanak az orosz szóval elmagyarázott, de magyarul értelmezve is nagy igazság útján.

Bánáti Jancsi tele volt tervvel, lelkesedéssel, amikor átlépte Szirák községének határát. Innen küldték el hogy lőjje azokat, akiket sosem látott és akik most azzal küldték őt haza, hogy az otthonában keresse az ellenségét. Még csak 23 éves múlt, de olyan tapasztalatokat hozott magával, amelyek a legidősebbek részére is j6 tanácsul szolgáltak.

Az idősebbek kezdeményezésével és vezetésével megalakították a szdráki járás direktóriumát. Mladoniczki Dániel, Paulai Béla, Bian István, Torda József, Szka- liczki János, Falte József és Krausz Sámuel mellett azonban ott volt a fiatal Bánáti Jancsi is, mint a direktórium tagja. Ö is azt akarta, hogy