Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-10 / 97. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. december 1(1. Megyei tapasztalatok a pártoktatás területén Minden túlzás nélkül el­mondható, hagy ennek a pártoiktatási évinek az elő­készítése az eddigi évekhez viszonyítva talán a legjobb­nak -bizonyult. Abból a fontos elviből indultunk 'Jsá, hogy „inkább kevesebbet, de job­ban”. Ennek előfeltétele a propagandisták marxista— leninista felkészültsége. Mi e téren a tapasztalat? Szinte kivétel nélkül minden já­rási és városi bizottságra vo­natkozik, hogy á vezető pro­pagandisták, függetlenített pártfuinkcioniáiriusolk, vagy olyan más gazdasági és tár­sadalmi élet területéről be­vont vezetők, akik komoly politikai fel- készültséggel rendelkez­nek. A propagandisták nagytöbbsége szívesen és felelősségteljesen végzi munkáját. A propagandisták ilyen ösz- szetétele mellett nagyabb arányú a vezetők bevonása is az egyes oktatási formák­ba. Kezdeti lépéseket tettünk a pánttitkár elvtársiak szer­vezett politikai továbbképzé­süknek biztosítására is. Ezek előtt a párttitkárök nagyob­bik része nem járt egy ok­tatási formára sem, arra va­ló hivatkozással, hogy ő „el­lenőrzi“. Ez abból állott, hogy beült egy foglalkozásra, azt végighallgatta, vagy ha alap­szervezeténél több szeminá­rium volt, ákkor azokat sor­ba végiglátogatta. Előrelépés van ezen a területen, ami persze még nem általános. A salgótarjáni járásban igen helyesen a párttitkár elvtár­sak részére 'külön indítottak Marxizmus—leninizmus alap­jai c. tanfolyamot, amit az instruktorok vezetnek le, megelőzve a rendes oktatási napot. Ugyancsak van némi előrehaladás e területen a szécsényi járásban is. * De nem lehet szótlanul el­menni amellett sem, hogy a politikai továbbképzés területén különös súlyt kell helyezni a munkás- őrök továbbképzésére is. Nem egy helyen, mint pél­dául a nagybátonyi századnál, munkásőreink példamutatóan - járnak el a foglalkozásokra, legutóbb mindössze két fő hiányzott, igazoltan. A propagandisták munkája a vezetők nagyrészének jó hozzáállása a pártpropaganda munkához nem merítik ki az ez évi pártoktatás első időszakának eredményes munkáját. A választás^ pold- takai munkáját elősegítő pártoktaitási formákon a hall­gatóik is szép számmal meg­jelentek. A jelentkezettek 80 százaléka résabvett a fog­lalkozáson, és nem egy helyen az eredeti létszámtól eltérő­en még újabb jelentkezők is voltaik. De nemcsak a megjelenés, hanem az anya­gok iránt való érdeklődés is megvolt ezeken a foglalkozá­sokon. A hallgatók és a propa­gandisták egyaránt keres­ték azt az alkalmat, hogy ezeket az új kérdéseket megvitassák, választ kap­janak rá, Az Időszerű Kérdések tan­folyamán mindezek mellett arra is kell .törekedni — és ez vonatkozik a propagan­distákra és a hallgatókra egyaránt —, hogy legalább olyan aktivitást kell tanúsí­tani a kérdések megválaszo­lásában is, mint a kérdések feltevésében. A válaszok ter­mészetesen nem lehetnek olyan egyszerűek, melyek igennel, vagy nemmel vála­szolnák. Például amikor a propagandistáik szemináriu­mán arról a kérdésről volt szó, hogy elikerülhetö-e a háború, nem egy propagan­dista egyszerűen igennel vá­laszolt. Mások ennek az ellenkezőjét mondták és kategorikusan kijelentették, hogy „a tőiké előbb, vagy utóbb kirobbantja a háborút”. Ezelk a válaszok nem pon­tosak és félreértésre adhat­nak Okot. Arra keill töreked­ni a propagandistáknak és a hallgatóknak, hogy elemző, körültekintő, magyarázó vá­laszokat adjanak ezekre a kérdésekre és hogy a vá­laszadás során vegyék figye­lembe azt a történelmi idő­szakot, mely időszakban a kérdés felmerült. Eltérő tapasztalait mutat­kozik a Marxizmus—leniniz­mus alapjai című tanfolya­mon, ami abból adódik, hogy itt a tananyáig más jel­legű, magasabb oktatási for­ma, ami azzal jár, hogy az anyag is nehezebb. Több fogalmat pontosan meg kell határozni, ami alaposabb felkészülést követel. Ebből adódik azuitán, hogy az adott témától messze el­kalandoznak, a fogalmak meghatározása nem pontos, vagy nem tudják. Igaz ugyan, hogy részben elfogadhatók azok a káfogásQk, hagy az anyag késve érkezik, és ép­pen ezért kevés idő jut a feldolgozásra. Azt viszont már nehezebb megérteni, hogy ugyanezt a kifogást mondják azok a propagandisták is, atoilk a megadott irodaikra jegyzék alapján fel tudnának 'készülni klasszikus művek alapján, amihez csak szor­galom és akarat kellene. Ami a feladatokat illeti: igen sok kérdés meg­válaszolására, ami az ed­digi tanulás során már felmerült, az elkövetke­zendő időben vissza kell még térni. Ezek a kérdések többségük­ben olyanok, melyek a napi politikai események egy-egy részletkérdésére kénnek vá­laszt. másrészük olyan jel­legű, mely bizonyos fokig tartalmaz dogmatikus, vagy revizionista nézeteket, és ezek­nek a megválaszolása ebből az okból bifoflyólag szüksé­ges és fontos. Időszerű a figyelmet fel­hívni arra. is, hogy a válasz­tások után beindult párt- oktatás számszerűségóben nem egy helyen visszaesett. Kevesebb a megjelenés Sal­gótarján városiban, panasz van Balassagyarmaton is a pártoktatással foglalkozó elv­társak részéről, hogy most már nem tesznek meg annyit és nem adnak annyi se­gítséget az alapszerveze­tek vezetői, gazdasági és hivatali vezetők, mint amilyen segítséget meg­adtak a pártoktatás elő­készítésében. vagy köz­vetlen a megindulás után. Nem szabad effelejteni, hogy a pártoktatás eszmei, tartal­mi színvonalának emelése továbbra is a legfontosabb feladat, de ehhez biztosítani kell az első időszakban meg­jelent szervezeti keretet. Ezt a munkát kell összekapcsol­ni a tanulási fegyelem meg­szilárdításával, ahol jó példá­val a propagandistáknak és az egyéb szervek és intézmé­nyek vezetőinek kell elől- jámi, mert csak így köve­telhetik meg a hallgatóiktól az alaposabb felkészülést, és így lehet eredményesebb a pártofc'íatási év további idő­szaka. Távirat Ljubov Tyimofejévna Koszmogyemjanszkája MOSZKVA Kedves Ljubov Tyimofejévna! Ne haragudjon, hogy sok elfoglaltsága közben mi is felkeressük levelünkkel Magyarország egyik kis városából, Salgótarjánból. Városunk Kommunista Ifjúsági Szövetsége ma egy em­lékünnepélyt rendezett az ön hős leánya, Zója halálának évfordulója alkalmából. Erre az emlékünnepélyre sok leány és fiatalasszony jött el, hogy az ön hős leánya életéből erőt merítsen további munkájához. Innen küldjük szívbőljövő üdvözletünket, és hálával gondolunk önre, aki olyan bátor gyermeket nevelt, mint Zója és Sura, akik — a legdrágábbat — fiatal életüket ál­dozták hazájukért, és azért, hogy az emberiséget meg­mentsék a fasizmus szörnyűségeitől. Mi tudjuk, hogy egy édesanyát nem érhet nagyobb fájdalom, mint az, hogy gyermekeit elveszíti. De az ön fájdalmát úgy gondoljuk, enyhíti az, hogy szeretett gyer­mekei ilyen nagy ügyért áldozták életüket. Kérjük, gon­doljon ránk olyan szeretettel, mint a gyermekeire, hiszen mi úgy őrizzük Zója emlékét, mintha nagyon szeretett édestestvérünk lett volna, és mindig példaképünknek fogjuk tekinteni. Búcsúzóul kívánunk önnek hosszú életet és jó egész­séget. A gyűlés 200 résztvevője Salgótarján, 1958. december 8-án. A munkásőrök Ha mégegyszer megzavar­nák ebben az országban a rendet, ha egyetlen egyszer még rendünkre törnének, egészen biztos, hogy kudar­cot vallana itt minden támadó Mert élnek, dolgoznak, vi­gyáznak a munkásőrök. Éj­jel és nappal, fagyban és nyári hőségben, ott állnak rendíthetetlenül a poszton. Kezükben a fegyver és a hatalom. A mi fegyverünk, a mi hatalmunk. Szívük ke­mény, és megingathatatlan, ha erről az országról van szó. Kezük biztos és határozott Ezek a kemény tettrekész, bátor emberek hihetetlenül gyengédek, szerető édesapák tudnak lenni. Most is édes- apai szívvel meglepetésre készülnek. Nagy titokban összegyűjtöttek jó pár száz forintot, és ajándékot vásá­rolnak. Azoknak, akikre vi­gyáznak, akikért őrt áll a fegyveres munkásőr: a gye­rekeknek. A Kun Béla száz- lóalj első százada hosszú hó­napok óta figyelemmel ki­séri. és a maga eszközeivel segíti és támogatja a Szta- hanov úti iskola úttörőinek munkáját. Az iskola tanulói nagyon sok eredményt értek el az úttörő munkában és szép sikereket a tanulásban. Most nekik, ezeknek a jó­tanuló úttörőknek akar ked­veskedni a zászlóalj első századának munkásőrsége. Mint igazi kommunisták­hoz méltó, olyan dolgot vesz­nek, ami emlékeztető, ma­radandó és értékes. Nem pil­lanatnyi ideig tartó cukorkát és csokoládét. Töltőtollat, tanszereket és pénzjutalmat adnak a jótanuló, jól dolgo­zó gyerekeknek a fenyőün­nepen. Annyi gyengédséggel, any- nyi szeretettel készítik ezt a meglepetést, mintha vala­mennyiük édesapja lenne egy-egy gyereknek az isko­lában. Ez is gyarapítja ben­nem a hitet, hogy lehet bíz­ni bennük. Nyugodtan rájuk bízhatjuk egész életünket. Bocsássanak meg, hogy tit­kukat elárultuk. — i — a A Kuborcxih brigádról Levél a szerkesztőséghez — Míátranavákan is, mint mindenütt a szénmedencében komoly munka folyik. A bányáiban dolgozó csapatok itt is, hasonlóan a többi ak­nához, egymással verse­nyeznek. S ezekután cso­da-e, ha ritka az a csapat, amelyik nem teljesíti tervét 100 százalékra. A verseny- tábla tudná legjobban el­mesélni a versenyek eredmé­nyét, de mivel nem tud be­szélni, helyette a rajta lévő számok, eredmények árulkod­nak. Gyakran előfordul, hogy a név állandó a piros­ra festett táblán, csak az elért eredmény változik. Az egyik ilyen név volt az el­múlt időben., amely állandó helyet bérelt a versenytáb­lán: Kutborcziik Miklós KISZ- hrigádvezető neve. Először az ellenforradalom után került fel a neve 110 százalékkal, s utána mind az elmúlt hó­napokig ott volt 120—140 százalékos eredménnyel. Ma azonban eltűnt a KlSZ-bri- gád neve a legjobbak kö­zül. S, hogy miiért? Erre kerestem a választ. A KISZ-brigád vezetője sovány, nyúlánk fiatal. Tőle várom a választ, s már szin­te hallom, hogy a kimerülés­ről, a fáradságról beszél majd, okolva a gyenge 104 százalékos eredményét. De mire (gondolataim végéhez érek Miklós imálr 'beszélni kezd. — Nem a lendület hiá­nyával, sőt nem is a fáradt­sággal lehet magyarázni le­maradásunkat. S hogy még­sem tudunk tovább jutni a 104 százalékról? Ennek oka, hogy rossz az ürescsille-el- látás. Közelünkben műkö­dik a frontfejtés, s ha ott megindul a jövesztés, az ösz- szes üres csillét felemészti a tömegtermelő munkahely. A másik, s ez talán a nagyobb probléma, hogy több alka­lommal munkahelyünkről máshová telepítenek. Ennyit a munkáról, s néz­zük a 'brigádvezető otthont műszakját: — Rendszeres látogatója vagyok a mozinak, de gya­korta látogatom a könyv­tárat is. S ami időm még marad azt két gyermekem­mel töltöm el. Igaz, legtöbb­ször a gyerekeik miatt te­szem le a könyvet. Anyagilag nincs problémám. Ritka az a hónap, amikor 2000 fo­rintnál kevesebbet viszek haza. A csapat másik tagja a szintén fiatal Eczet Feri. Vele az úton, motorozás köz­ben találkoztam. Feri is ugyanarról panaszkodik, mint csapatvezetője. S, hagy ő hogyan tölti el szabadidejét, azt meg sem kérdeztem, hisz most is motorozik. Rossz, időben a rádió és lemezját­szó a szórakoztatója. Kotroczó Ernő a KISZ bri­gád legifjabb tagja. Nem tudni Ibiügádvezetóje példáját ‘követi-e,, die tény, Ernő a tavaszon saját fészket épít. S akik valóban fiatalok, s most telitek nagykorúak törvényesen is azok közé tar­toznak Kapás Feri, Hanik és Kiss Jancsii. Életükben mosd járultak először a szavazóur­na elé. Valamennyien a nép­front jelöltjeire szavaztak, s hogy volt miért, az is bi­zonyos. Mindhárom fiatal már családiház birtokosa, s jövőre ők is, mint No- vákon annyian, már mo­torkerékpáron közlekednek, mert mindhármuknak a mo­tor a jövő évi terve. íme tehát nemcsak a ver- senytábla árulkodott a fia­talok jó eredményéről, ha­nem megváltozott életük. Most lemaradtak ugyan, de ígérik valamennyien, hogy kikerülnek a hul­lámvölgyből, s nevük ez­úttal letörölhetetlenül ott lesz a veirsenytáblán, a leg­jobbak között. Bardócz Antal Mátranovák Egy szép, nemes feladatot vállaltunk, és ennek a feladat­nak örömmel tet­tünk eleget. Elhatá­roztuk, hogy az 1956- os ellenforradalom áldozatául esett Fe­hér alezredes elvtár­sunk családját téli tüzelővel látjuk el. Fehér alezredes elv­társ a rádió ostro­mánál esett el. Én személyesen ismer­tem, mellette har­coltam, és örülök, hogy hozzátartozóin, J ajándék és az öreg édesany­ján segíteni tudtunk. A rónabányai párt­ós KISZ-szervezet közreműködésével ezt meg is valósítot­tuk. A rónai fiatalok kitermelték a fát, kibányászták a sze­net, mi pedig gon­doskodtunk az el­szállításáról. A mi üzemi autónkkal egy bo­rult reggelen kimen­tünk Rónatelepre, és f elpakoltuk a tüze­lőt, ezután elindul­tunk Tokaj felé. Az öreg édesanya örömkönnyek között köszönte meg aján­dékunkat, iránta ér­zett szeretetünket. Mire leraktuk a sze­net és a fát, tízet ütött az óra. Meg­vártuk a másnap reggelt. A tokaji tanácsháza falán van Fehér alezredes elv­társ emléktáblája, és azt megkoszorúztuk. A szép küldetésnek eleget téve tértünk haza. Ezt az utat soha­sem fogom elfelej­teni, szívemben él a hála parancsno­kom, volt bajtársam iránt. VESZELKA GYULA KISZ-titkár-^^j^^j^^O^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOCHJOOOOOOOOOCOOOOOOOOOCXlOOOOCOOOOOOOOOÓóOOCOOeOOOOOOOOCO^ cé fi áld titkár Ismerjük meg! Nagy Imre, a mintegy 2800 lakosú Kalló párttitkára. Civil­ben a földművesszövetkezet mezőgazdasági üzemág veze­tője. Fiatal ember még, alig 37 esztendős. Középtermetű, örökmozgó. Munkássága a kö­zösség, a párt ,a falu érde­kében történik. Mintha nyug­talan ember lenne. Nappal hivatali munkáját, este a párt ügyét intézi, vagy a kettőt nem tudja ketté választani? Ki tudja? Ügy érzi, minden ténykedésével a pártot szol­gálja. Most is, amikor felkerestem, útrakészen állt. A faluban van dolga. Elkísérem útjára. ’ Jövetelem célját még el sem mondhattam, csak belekezd­jem a beszélgetésbe, amikor !félbeszakít. Nem nékem, más- 'nak szól. ! — Mi lesz fiúk? Az idő még 1engedi, szántani kell! — így | szól Nagy Istvánhoz, meg 'Koncz Istvánhoz, az erdőkürti | gépállomás kihelyezett két 1 traktorosához. i Szántanának is ők, de 'nincs üzemanyag. A gépállo- i más a kérés ellenére sem 'küld. A párttitkár intézkedik. > Néhány lépést teszünk. Kez- >deném újra a beszélgetést. Nem sikerül. A Telekkönyvi Hivatal emberei állítják meg. Nem hallgatózom. Odébb állok. S amikor utánam jön, kérdés nélkül mondja: — 1924-ben szűkmarkúan mérte a házhelyeket a pap. Most száznégyszögöles ház­helypótlást adunk az emberek­nek. Most kötötték meg a szerződéseket. — Hiába, a párt­titkárnak ezzel is kell foglal­koznia. Mintha tudná jövetelem célját, beszél kérdés nélkül. A falu problémájáról, eredmé­nyeikről. Én hallgatom őt. S míg így beszélgetve járjuk a falut, behív a tűzoltószertárba. Nézzük meg, hogyan áll a munka. Ugyanis nagy tataro­zás van most ott. Aztán meg­nézzük az épülő kultúrott- hont. A falu büszkesége ez. Az érdekli, meddig lehet még az építést folytatni — o hideg meddig engedi. Mert amíg tart az építés, szervezni kell a társadalmi munkát. Eddig is már több, mint 200 gya­lognapszám, és mintegy 50 kocsinapszám van benne — társadalmi munkából. Az idő telik. A párttitkár útja céljához ér. A tanács­házára igyekszünk. Ott van hivatalos dolga. S ahogyan haladunk így egymás mellett a falu utcáján, mindenki kö­szön néki. Mindenkinek van szava hozzá, minden kér­désre választ ad. A tanácsházán, amikor vég­zett a hivatalos munkával, egy csendes sarokba vonu­lunk. Beszélgetésbe kezdünk. A pártszervezet tervei után érdeklődöm. Mit tudtam meg? A faluban még nincs ter­melőszövetkezet. Pedig Kálló szocialista átszervezése az itteni pártszervezetnek is legfontosabb feladata. Vala­hol meg kell kezdeni. A szakcsoport létrehozásával indultak meg. Egy papírlapot vesz elő zsebéből. Arról mondja a tervet. Még ebben az évben megalakítják a gyümölcs- és borsótermelő szakcsoportot. A gyümölcs- termelőt 30 holdon a meglé­vőből, a borsótermelőt 28 holdon — állami területen. A terv az ,hogy önálló gaz­dálkodást folytassanak, alap­szabály szerint működjenek, s az évi zárás után a bevétel 5 százalékát a saját erő fej­lesztésére fordítsák. A párt- szervezetnek most ennek a tervnek a végrehajtását kell segíteni, úgy, hogy az az öt dolgozó paraszt, aki a párt- szervezetnek tagja, az legyen a kezdeményező. További tervek? Fontos a pártépítés. Mit csinál ennek érdekében a párttitkár? Sokat beszélget azokkal az emberekkel, akik jól érzik magukat a kommu­nisták között, akik szívesen ott vannak a párt rendezvé­nyein. És amikor már meg­győződtek arról, hogy a párt­tagok között van a helyük, segítenek is abban, hogy ma­guk közé vegyék. így lett tagjelölt most Doktor Ist- vánné, s így kért a párttit­kártól felvételi űrlapot Bu- bencsok József dolgozó pa­raszt is. Sokoldalú munkát végez Nagy Imre, a párttitkár. Ott van a Hazafias Népfront, a tanács, a Nőtanács, a KISZ gyűlésein. Tapasztalataival segíti ezeknek a szervezetek­nek munkáját. Most például a KISZ szorult segítségre. Nagy János, az eddigi KISZ titkár, elfoglaltsága miatt nem vállalhatja tovább a szervezet vezetését. Rátermett embert kell az ifjúság élére állítani. A párttitkár segített ebben. Tanácsa alapján Nyemcsok Mihály fiatal pe­dagógust jelölték KISZ tit­kárnak. Már vészesen közeledett az este, s még néhány munka hátramaradt. Tovább tartok vele. A tanácsházán még alá­írja a tanács alakulásáról szóló jegyzőkönyvet, megbe­széli a legközelebbi végre­hajtóbizottsági ülés idejét, s már is indulunk. Még elnézést kér. Levelet kell írni a járási pártbizott­ságnak: mikor tartják a tag­gyűlést, mikor a vezetőségi ülést. Aztán a munkatervbe néz: milyen munkát végez­nek most a párt tagjai kör­zeteikben. Mert Kálión már megvalósították azt, hogy a párt tagjai körzetenként vé­geznek politikai munkát. Úgy látszik, hogy Nagy Imre a hivatalos munkája, és a pártmunkán kívül mást nem igen tesz? Nem lenne a párttitkárnak magánélete? De igen, van! Eljár a kocsmába is. Emberek között van. Meglátogatja le­ányát, aki a faluban tanító­nő, de jut arra is ideje, hogy levelet írjon az Ikarus gyár­ban dolgozó fiának is. Sokat tanul. Csakis úgy ellenőrizheti a pártoktatást, ha maga is tisztában van egy-egy politikai kérdéssel, egy-egy időszerű problémá­val. Tőle várják a választ azokra a kérdésekre, amelye­ket maguk között nem tud­nak megoldani. Ezért olvas sokat. Legkedvesebb írói Mikszáth, Jókai, Soholov, Gorkij, no meg a mai írók közül jó egynéhány. Párttitkár. Ott van minde­nütt. Segít, tanít és tanul, hogy végrehajtsa a párt po­litikáját, hogy sokat tegyen a falusi emberek még jobb életéért. Somogyvári L.

Next

/
Thumbnails
Contents