Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)
1958-12-10 / 97. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. december 1(1. Megyei tapasztalatok a pártoktatás területén Minden túlzás nélkül elmondható, hagy ennek a pártoiktatási évinek az előkészítése az eddigi évekhez viszonyítva talán a legjobbnak -bizonyult. Abból a fontos elviből indultunk 'Jsá, hogy „inkább kevesebbet, de jobban”. Ennek előfeltétele a propagandisták marxista— leninista felkészültsége. Mi e téren a tapasztalat? Szinte kivétel nélkül minden járási és városi bizottságra vonatkozik, hogy á vezető propagandisták, függetlenített pártfuinkcioniáiriusolk, vagy olyan más gazdasági és társadalmi élet területéről bevont vezetők, akik komoly politikai fel- készültséggel rendelkeznek. A propagandisták nagytöbbsége szívesen és felelősségteljesen végzi munkáját. A propagandisták ilyen ösz- szetétele mellett nagyabb arányú a vezetők bevonása is az egyes oktatási formákba. Kezdeti lépéseket tettünk a pánttitkár elvtársiak szervezett politikai továbbképzésüknek biztosítására is. Ezek előtt a párttitkárök nagyobbik része nem járt egy oktatási formára sem, arra való hivatkozással, hogy ő „ellenőrzi“. Ez abból állott, hogy beült egy foglalkozásra, azt végighallgatta, vagy ha alapszervezeténél több szeminárium volt, ákkor azokat sorba végiglátogatta. Előrelépés van ezen a területen, ami persze még nem általános. A salgótarjáni járásban igen helyesen a párttitkár elvtársak részére 'külön indítottak Marxizmus—leninizmus alapjai c. tanfolyamot, amit az instruktorok vezetnek le, megelőzve a rendes oktatási napot. Ugyancsak van némi előrehaladás e területen a szécsényi járásban is. * De nem lehet szótlanul elmenni amellett sem, hogy a politikai továbbképzés területén különös súlyt kell helyezni a munkás- őrök továbbképzésére is. Nem egy helyen, mint például a nagybátonyi századnál, munkásőreink példamutatóan - járnak el a foglalkozásokra, legutóbb mindössze két fő hiányzott, igazoltan. A propagandisták munkája a vezetők nagyrészének jó hozzáállása a pártpropaganda munkához nem merítik ki az ez évi pártoktatás első időszakának eredményes munkáját. A választás^ pold- takai munkáját elősegítő pártoktaitási formákon a hallgatóik is szép számmal megjelentek. A jelentkezettek 80 százaléka résabvett a foglalkozáson, és nem egy helyen az eredeti létszámtól eltérően még újabb jelentkezők is voltaik. De nemcsak a megjelenés, hanem az anyagok iránt való érdeklődés is megvolt ezeken a foglalkozásokon. A hallgatók és a propagandisták egyaránt keresték azt az alkalmat, hogy ezeket az új kérdéseket megvitassák, választ kapjanak rá, Az Időszerű Kérdések tanfolyamán mindezek mellett arra is kell .törekedni — és ez vonatkozik a propagandistákra és a hallgatókra egyaránt —, hogy legalább olyan aktivitást kell tanúsítani a kérdések megválaszolásában is, mint a kérdések feltevésében. A válaszok természetesen nem lehetnek olyan egyszerűek, melyek igennel, vagy nemmel válaszolnák. Például amikor a propagandistáik szemináriumán arról a kérdésről volt szó, hogy elikerülhetö-e a háború, nem egy propagandista egyszerűen igennel válaszolt. Mások ennek az ellenkezőjét mondták és kategorikusan kijelentették, hogy „a tőiké előbb, vagy utóbb kirobbantja a háborút”. Ezelk a válaszok nem pontosak és félreértésre adhatnak Okot. Arra keill törekedni a propagandistáknak és a hallgatóknak, hogy elemző, körültekintő, magyarázó válaszokat adjanak ezekre a kérdésekre és hogy a válaszadás során vegyék figyelembe azt a történelmi időszakot, mely időszakban a kérdés felmerült. Eltérő tapasztalait mutatkozik a Marxizmus—leninizmus alapjai című tanfolyamon, ami abból adódik, hogy itt a tananyáig más jellegű, magasabb oktatási forma, ami azzal jár, hogy az anyag is nehezebb. Több fogalmat pontosan meg kell határozni, ami alaposabb felkészülést követel. Ebből adódik azuitán, hogy az adott témától messze elkalandoznak, a fogalmak meghatározása nem pontos, vagy nem tudják. Igaz ugyan, hogy részben elfogadhatók azok a káfogásQk, hagy az anyag késve érkezik, és éppen ezért kevés idő jut a feldolgozásra. Azt viszont már nehezebb megérteni, hogy ugyanezt a kifogást mondják azok a propagandisták is, atoilk a megadott irodaikra jegyzék alapján fel tudnának 'készülni klasszikus művek alapján, amihez csak szorgalom és akarat kellene. Ami a feladatokat illeti: igen sok kérdés megválaszolására, ami az eddigi tanulás során már felmerült, az elkövetkezendő időben vissza kell még térni. Ezek a kérdések többségükben olyanok, melyek a napi politikai események egy-egy részletkérdésére kénnek választ. másrészük olyan jellegű, mely bizonyos fokig tartalmaz dogmatikus, vagy revizionista nézeteket, és ezeknek a megválaszolása ebből az okból bifoflyólag szükséges és fontos. Időszerű a figyelmet felhívni arra. is, hogy a választások után beindult párt- oktatás számszerűségóben nem egy helyen visszaesett. Kevesebb a megjelenés Salgótarján városiban, panasz van Balassagyarmaton is a pártoktatással foglalkozó elvtársak részéről, hogy most már nem tesznek meg annyit és nem adnak annyi segítséget az alapszervezetek vezetői, gazdasági és hivatali vezetők, mint amilyen segítséget megadtak a pártoktatás előkészítésében. vagy közvetlen a megindulás után. Nem szabad effelejteni, hogy a pártoktatás eszmei, tartalmi színvonalának emelése továbbra is a legfontosabb feladat, de ehhez biztosítani kell az első időszakban megjelent szervezeti keretet. Ezt a munkát kell összekapcsolni a tanulási fegyelem megszilárdításával, ahol jó példával a propagandistáknak és az egyéb szervek és intézmények vezetőinek kell elől- jámi, mert csak így követelhetik meg a hallgatóiktól az alaposabb felkészülést, és így lehet eredményesebb a pártofc'íatási év további időszaka. Távirat Ljubov Tyimofejévna Koszmogyemjanszkája MOSZKVA Kedves Ljubov Tyimofejévna! Ne haragudjon, hogy sok elfoglaltsága közben mi is felkeressük levelünkkel Magyarország egyik kis városából, Salgótarjánból. Városunk Kommunista Ifjúsági Szövetsége ma egy emlékünnepélyt rendezett az ön hős leánya, Zója halálának évfordulója alkalmából. Erre az emlékünnepélyre sok leány és fiatalasszony jött el, hogy az ön hős leánya életéből erőt merítsen további munkájához. Innen küldjük szívbőljövő üdvözletünket, és hálával gondolunk önre, aki olyan bátor gyermeket nevelt, mint Zója és Sura, akik — a legdrágábbat — fiatal életüket áldozták hazájukért, és azért, hogy az emberiséget megmentsék a fasizmus szörnyűségeitől. Mi tudjuk, hogy egy édesanyát nem érhet nagyobb fájdalom, mint az, hogy gyermekeit elveszíti. De az ön fájdalmát úgy gondoljuk, enyhíti az, hogy szeretett gyermekei ilyen nagy ügyért áldozták életüket. Kérjük, gondoljon ránk olyan szeretettel, mint a gyermekeire, hiszen mi úgy őrizzük Zója emlékét, mintha nagyon szeretett édestestvérünk lett volna, és mindig példaképünknek fogjuk tekinteni. Búcsúzóul kívánunk önnek hosszú életet és jó egészséget. A gyűlés 200 résztvevője Salgótarján, 1958. december 8-án. A munkásőrök Ha mégegyszer megzavarnák ebben az országban a rendet, ha egyetlen egyszer még rendünkre törnének, egészen biztos, hogy kudarcot vallana itt minden támadó Mert élnek, dolgoznak, vigyáznak a munkásőrök. Éjjel és nappal, fagyban és nyári hőségben, ott állnak rendíthetetlenül a poszton. Kezükben a fegyver és a hatalom. A mi fegyverünk, a mi hatalmunk. Szívük kemény, és megingathatatlan, ha erről az országról van szó. Kezük biztos és határozott Ezek a kemény tettrekész, bátor emberek hihetetlenül gyengédek, szerető édesapák tudnak lenni. Most is édes- apai szívvel meglepetésre készülnek. Nagy titokban összegyűjtöttek jó pár száz forintot, és ajándékot vásárolnak. Azoknak, akikre vigyáznak, akikért őrt áll a fegyveres munkásőr: a gyerekeknek. A Kun Béla száz- lóalj első százada hosszú hónapok óta figyelemmel kiséri. és a maga eszközeivel segíti és támogatja a Szta- hanov úti iskola úttörőinek munkáját. Az iskola tanulói nagyon sok eredményt értek el az úttörő munkában és szép sikereket a tanulásban. Most nekik, ezeknek a jótanuló úttörőknek akar kedveskedni a zászlóalj első századának munkásőrsége. Mint igazi kommunistákhoz méltó, olyan dolgot vesznek, ami emlékeztető, maradandó és értékes. Nem pillanatnyi ideig tartó cukorkát és csokoládét. Töltőtollat, tanszereket és pénzjutalmat adnak a jótanuló, jól dolgozó gyerekeknek a fenyőünnepen. Annyi gyengédséggel, any- nyi szeretettel készítik ezt a meglepetést, mintha valamennyiük édesapja lenne egy-egy gyereknek az iskolában. Ez is gyarapítja bennem a hitet, hogy lehet bízni bennük. Nyugodtan rájuk bízhatjuk egész életünket. Bocsássanak meg, hogy titkukat elárultuk. — i — a A Kuborcxih brigádról Levél a szerkesztőséghez — Míátranavákan is, mint mindenütt a szénmedencében komoly munka folyik. A bányáiban dolgozó csapatok itt is, hasonlóan a többi aknához, egymással versenyeznek. S ezekután csoda-e, ha ritka az a csapat, amelyik nem teljesíti tervét 100 százalékra. A verseny- tábla tudná legjobban elmesélni a versenyek eredményét, de mivel nem tud beszélni, helyette a rajta lévő számok, eredmények árulkodnak. Gyakran előfordul, hogy a név állandó a pirosra festett táblán, csak az elért eredmény változik. Az egyik ilyen név volt az elmúlt időben., amely állandó helyet bérelt a versenytáblán: Kutborcziik Miklós KISZ- hrigádvezető neve. Először az ellenforradalom után került fel a neve 110 százalékkal, s utána mind az elmúlt hónapokig ott volt 120—140 százalékos eredménnyel. Ma azonban eltűnt a KlSZ-bri- gád neve a legjobbak közül. S, hogy miiért? Erre kerestem a választ. A KISZ-brigád vezetője sovány, nyúlánk fiatal. Tőle várom a választ, s már szinte hallom, hogy a kimerülésről, a fáradságról beszél majd, okolva a gyenge 104 százalékos eredményét. De mire (gondolataim végéhez érek Miklós imálr 'beszélni kezd. — Nem a lendület hiányával, sőt nem is a fáradtsággal lehet magyarázni lemaradásunkat. S hogy mégsem tudunk tovább jutni a 104 százalékról? Ennek oka, hogy rossz az ürescsille-el- látás. Közelünkben működik a frontfejtés, s ha ott megindul a jövesztés, az ösz- szes üres csillét felemészti a tömegtermelő munkahely. A másik, s ez talán a nagyobb probléma, hogy több alkalommal munkahelyünkről máshová telepítenek. Ennyit a munkáról, s nézzük a 'brigádvezető otthont műszakját: — Rendszeres látogatója vagyok a mozinak, de gyakorta látogatom a könyvtárat is. S ami időm még marad azt két gyermekemmel töltöm el. Igaz, legtöbbször a gyerekeik miatt teszem le a könyvet. Anyagilag nincs problémám. Ritka az a hónap, amikor 2000 forintnál kevesebbet viszek haza. A csapat másik tagja a szintén fiatal Eczet Feri. Vele az úton, motorozás közben találkoztam. Feri is ugyanarról panaszkodik, mint csapatvezetője. S, hagy ő hogyan tölti el szabadidejét, azt meg sem kérdeztem, hisz most is motorozik. Rossz, időben a rádió és lemezjátszó a szórakoztatója. Kotroczó Ernő a KISZ brigád legifjabb tagja. Nem tudni Ibiügádvezetóje példáját ‘követi-e,, die tény, Ernő a tavaszon saját fészket épít. S akik valóban fiatalok, s most telitek nagykorúak törvényesen is azok közé tartoznak Kapás Feri, Hanik és Kiss Jancsii. Életükben mosd járultak először a szavazóurna elé. Valamennyien a népfront jelöltjeire szavaztak, s hogy volt miért, az is bizonyos. Mindhárom fiatal már családiház birtokosa, s jövőre ők is, mint No- vákon annyian, már motorkerékpáron közlekednek, mert mindhármuknak a motor a jövő évi terve. íme tehát nemcsak a ver- senytábla árulkodott a fiatalok jó eredményéről, hanem megváltozott életük. Most lemaradtak ugyan, de ígérik valamennyien, hogy kikerülnek a hullámvölgyből, s nevük ezúttal letörölhetetlenül ott lesz a veirsenytáblán, a legjobbak között. Bardócz Antal Mátranovák Egy szép, nemes feladatot vállaltunk, és ennek a feladatnak örömmel tettünk eleget. Elhatároztuk, hogy az 1956- os ellenforradalom áldozatául esett Fehér alezredes elvtársunk családját téli tüzelővel látjuk el. Fehér alezredes elvtárs a rádió ostrománál esett el. Én személyesen ismertem, mellette harcoltam, és örülök, hogy hozzátartozóin, J ajándék és az öreg édesanyján segíteni tudtunk. A rónabányai pártós KISZ-szervezet közreműködésével ezt meg is valósítottuk. A rónai fiatalok kitermelték a fát, kibányászták a szenet, mi pedig gondoskodtunk az elszállításáról. A mi üzemi autónkkal egy borult reggelen kimentünk Rónatelepre, és f elpakoltuk a tüzelőt, ezután elindultunk Tokaj felé. Az öreg édesanya örömkönnyek között köszönte meg ajándékunkat, iránta érzett szeretetünket. Mire leraktuk a szenet és a fát, tízet ütött az óra. Megvártuk a másnap reggelt. A tokaji tanácsháza falán van Fehér alezredes elvtárs emléktáblája, és azt megkoszorúztuk. A szép küldetésnek eleget téve tértünk haza. Ezt az utat sohasem fogom elfelejteni, szívemben él a hála parancsnokom, volt bajtársam iránt. VESZELKA GYULA KISZ-titkár-^^j^^j^^O^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOCHJOOOOOOOOOCOOOOOOOOOCXlOOOOCOOOOOOOOOÓóOOCOOeOOOOOOOOCO^ cé fi áld titkár Ismerjük meg! Nagy Imre, a mintegy 2800 lakosú Kalló párttitkára. Civilben a földművesszövetkezet mezőgazdasági üzemág vezetője. Fiatal ember még, alig 37 esztendős. Középtermetű, örökmozgó. Munkássága a közösség, a párt ,a falu érdekében történik. Mintha nyugtalan ember lenne. Nappal hivatali munkáját, este a párt ügyét intézi, vagy a kettőt nem tudja ketté választani? Ki tudja? Ügy érzi, minden ténykedésével a pártot szolgálja. Most is, amikor felkerestem, útrakészen állt. A faluban van dolga. Elkísérem útjára. ’ Jövetelem célját még el sem mondhattam, csak belekezdjem a beszélgetésbe, amikor !félbeszakít. Nem nékem, más- 'nak szól. ! — Mi lesz fiúk? Az idő még 1engedi, szántani kell! — így | szól Nagy Istvánhoz, meg 'Koncz Istvánhoz, az erdőkürti | gépállomás kihelyezett két 1 traktorosához. i Szántanának is ők, de 'nincs üzemanyag. A gépállo- i más a kérés ellenére sem 'küld. A párttitkár intézkedik. > Néhány lépést teszünk. Kez- >deném újra a beszélgetést. Nem sikerül. A Telekkönyvi Hivatal emberei állítják meg. Nem hallgatózom. Odébb állok. S amikor utánam jön, kérdés nélkül mondja: — 1924-ben szűkmarkúan mérte a házhelyeket a pap. Most száznégyszögöles házhelypótlást adunk az embereknek. Most kötötték meg a szerződéseket. — Hiába, a párttitkárnak ezzel is kell foglalkoznia. Mintha tudná jövetelem célját, beszél kérdés nélkül. A falu problémájáról, eredményeikről. Én hallgatom őt. S míg így beszélgetve járjuk a falut, behív a tűzoltószertárba. Nézzük meg, hogyan áll a munka. Ugyanis nagy tatarozás van most ott. Aztán megnézzük az épülő kultúrott- hont. A falu büszkesége ez. Az érdekli, meddig lehet még az építést folytatni — o hideg meddig engedi. Mert amíg tart az építés, szervezni kell a társadalmi munkát. Eddig is már több, mint 200 gyalognapszám, és mintegy 50 kocsinapszám van benne — társadalmi munkából. Az idő telik. A párttitkár útja céljához ér. A tanácsházára igyekszünk. Ott van hivatalos dolga. S ahogyan haladunk így egymás mellett a falu utcáján, mindenki köszön néki. Mindenkinek van szava hozzá, minden kérdésre választ ad. A tanácsházán, amikor végzett a hivatalos munkával, egy csendes sarokba vonulunk. Beszélgetésbe kezdünk. A pártszervezet tervei után érdeklődöm. Mit tudtam meg? A faluban még nincs termelőszövetkezet. Pedig Kálló szocialista átszervezése az itteni pártszervezetnek is legfontosabb feladata. Valahol meg kell kezdeni. A szakcsoport létrehozásával indultak meg. Egy papírlapot vesz elő zsebéből. Arról mondja a tervet. Még ebben az évben megalakítják a gyümölcs- és borsótermelő szakcsoportot. A gyümölcs- termelőt 30 holdon a meglévőből, a borsótermelőt 28 holdon — állami területen. A terv az ,hogy önálló gazdálkodást folytassanak, alapszabály szerint működjenek, s az évi zárás után a bevétel 5 százalékát a saját erő fejlesztésére fordítsák. A párt- szervezetnek most ennek a tervnek a végrehajtását kell segíteni, úgy, hogy az az öt dolgozó paraszt, aki a párt- szervezetnek tagja, az legyen a kezdeményező. További tervek? Fontos a pártépítés. Mit csinál ennek érdekében a párttitkár? Sokat beszélget azokkal az emberekkel, akik jól érzik magukat a kommunisták között, akik szívesen ott vannak a párt rendezvényein. És amikor már meggyőződtek arról, hogy a párttagok között van a helyük, segítenek is abban, hogy maguk közé vegyék. így lett tagjelölt most Doktor Ist- vánné, s így kért a párttitkártól felvételi űrlapot Bu- bencsok József dolgozó paraszt is. Sokoldalú munkát végez Nagy Imre, a párttitkár. Ott van a Hazafias Népfront, a tanács, a Nőtanács, a KISZ gyűlésein. Tapasztalataival segíti ezeknek a szervezeteknek munkáját. Most például a KISZ szorult segítségre. Nagy János, az eddigi KISZ titkár, elfoglaltsága miatt nem vállalhatja tovább a szervezet vezetését. Rátermett embert kell az ifjúság élére állítani. A párttitkár segített ebben. Tanácsa alapján Nyemcsok Mihály fiatal pedagógust jelölték KISZ titkárnak. Már vészesen közeledett az este, s még néhány munka hátramaradt. Tovább tartok vele. A tanácsházán még aláírja a tanács alakulásáról szóló jegyzőkönyvet, megbeszéli a legközelebbi végrehajtóbizottsági ülés idejét, s már is indulunk. Még elnézést kér. Levelet kell írni a járási pártbizottságnak: mikor tartják a taggyűlést, mikor a vezetőségi ülést. Aztán a munkatervbe néz: milyen munkát végeznek most a párt tagjai körzeteikben. Mert Kálión már megvalósították azt, hogy a párt tagjai körzetenként végeznek politikai munkát. Úgy látszik, hogy Nagy Imre a hivatalos munkája, és a pártmunkán kívül mást nem igen tesz? Nem lenne a párttitkárnak magánélete? De igen, van! Eljár a kocsmába is. Emberek között van. Meglátogatja leányát, aki a faluban tanítónő, de jut arra is ideje, hogy levelet írjon az Ikarus gyárban dolgozó fiának is. Sokat tanul. Csakis úgy ellenőrizheti a pártoktatást, ha maga is tisztában van egy-egy politikai kérdéssel, egy-egy időszerű problémával. Tőle várják a választ azokra a kérdésekre, amelyeket maguk között nem tudnak megoldani. Ezért olvas sokat. Legkedvesebb írói Mikszáth, Jókai, Soholov, Gorkij, no meg a mai írók közül jó egynéhány. Párttitkár. Ott van mindenütt. Segít, tanít és tanul, hogy végrehajtsa a párt politikáját, hogy sokat tegyen a falusi emberek még jobb életéért. Somogyvári L.
