Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-10 / 97. szám

1958. december 10. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Munkások felelőssége a tanácsokban H 1 A MA NEM IS, súlyának megfelelő­en beszélünk, érzé­keltetjük annak jelentőségét, mit jelent a tanácsokban dol­gozó munkásak szerepe, még­sem fog söha a feledésbe merülni A történelem fel fogja jegyezni a jövő idők számára is. Megörökíti, mert a munkásosztály itt is tel­jesíti történelmű hivatását. Szoros kapcsolatban, szövet­ségesével a parasztsággal, maga mellé véve a néphez hű értelmiséget, birtokába vette az államihata'mi szer­vet, új alapokra helyezte _ az államigazgatást, a széles néprétegeik tulajdonává tet­te az azelőtt a dolgozó em­bereiktől oly messze álló köz­igazgatást. Mily egyszerű ezt csupán így felsorolni. Pedig mennyi küzdelem a régi maradvá­nyokká’, mennyi éjszakázás a vezetés rejtelmeivel meg­ismerkedni, szabályokat megtanulni, mennyi meg nem értés van az eddig megtett, nem rózsás, hanem göröngyös út mögött. Na­gyon sok. És csodálnlvaló-e ez? Hiszen a tanácsaikba küldött dolgozók egyikét a bányából szólították ki, keze a csákánynyél markolásához szckdtt, agya a szénfejtés tu­dományát fogta fel, a má­sikat a gép mellől, ahol kü- iön-külön is ismerte a gép minden kopogását, de semmi esetre sem a közigazgatást. De ezek az emberek mégis mentek, mert szólította őket a kötelesség vitte őket az or­szág sorsáért érzett fe’.elő- ség. Nem a kényelem, a ma: gás fizetés várttá őket új munkahelyükön, srlkuk az üzemiben kapott fizetésének a felét kapta. Félretették nyugalmukat és vállalták az időnélküiü munkát. Ma már ha visszátekin tünk meg­telt útjukra, bátran állíthat­juk : nagyra nőttek ezek az emlberelk. Magváltoztaittáik a közigazgatás rendijét, szinté újjáitettek egv-egy falut, vtaey várost. De legnagyobb érdemük mégis az. hogy be­bizonyították a világ előtt: a mai]'xi7.mus-leni niz.mus tala­ján lehet igazán nagyot al­kotni, és a munkásosztály kezében, együtt a széles néprótegeikkel tud csak mé­lyen emlberivé válni a köz- igazgatás. Sok-sok, a hősiességig emelkedő történetet lehetne elmondani, érdemeket felso­rolni arról, amit a munkás- osztály az államhatalomba, vagy közigazgatásba küldött tagjai véghezvittek. De szükség van-e erre? Nem mondhatja joggal akár ki: feladatainkat még közel sem teljesítettük. Még sok a tennivaló. További győ­zelmeket alkarunk és nincs szükség csupán gyönyörked- tetésülkre mérlegelni eddigi utunkat. Inkább rendezgess sük lépteinket, hogy az egyszerre dobbanjon, hogy minden lépés eredményt hozzon •rre van nekünk Szükségünk, meghoz. 1 zá úgy, hogy ezt a nagy menetet mindig és mindenkoron a munkások vezessék. Ária van szükség, hogy a ítanácsapparátuíiban dolgozó minden ember utá­nuk menjen azon az úton, amelyet a párt jelölt ki szá­mukra. Nincs szükségünk titokza- toskodmi, mert ha számolunk eredményeinkkel, számol­junk az olyan jelenséggel is, amelyek árnyékot vetnek az eredményeikre, másszóval tompítja azt a fényt, amely beragyogja a munkásosz­tályt. Ezek nem nagy sza­vak, ez így van. A legutóbbi választáson a munkásosztály még na­gyabb képviseletet kapott a tanácsban. S ez a képviselet nemcsupán számbeli fölényt jelent, hanem felkészültség­ben, rátermettségben is nagy erőt képvisel. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a választott szerveiknek ez az E fejező erővé vátod, ha az appa­rátusban lévő 'függetlenített munkásak, tényleg olyan hairciasan, olyan forradalmi erővei végzik a munkát, mint ahogy azt a munkás- osztálytól már a világon megszokták. Van rá eset, hágj” ez a lendület némely helyen meg­törik. Éppen az együk vá­rosunk tanácselnöke mondta el, hogy nem könnyű mun­kára. határozták el magukat. Át akarják, formálni a várost. Kellemessé, szebbé tenni. Azonban elképzeléseik, — mivel azok bátrak, fele’os­ságéi követelnek, s nem csu­pán tőle, hanem a felsőbb szerveknél lévő ugyancsak munkás vezetőktől is, — nem talál támogat á-ira, megtör­nek. Okos dolog a körülte­kintés. de nem a munkás- vezietckhöz méltó a meg­torpanás. Arról már ne is szóljunk, hogy egyenesen ká­ros, ha csupán kényelemből fakadó, az újtól, a bonyolul­tabbtól való visszatarpanás okozza azt. Addig, amíg mi a nép érdekedért, jobb lété­ért, a népgazdaság erejét fi- gyeliembevéve dolgozunk, nincs imitől félni. Ebben az esetben milliók támogatása kíséri minden dolgunkat. D e egyáltalán érheti-e az államappa­rátusban dolgozó függetlenített munkás Okát olyan vád, hegy forradalmi lendületük megtört? Nem Ítélhetjük jellemzőnek — ez m ár nagy baj is volna — de csírái itt-cilt megtalálhatók. ,Némely helyen pedig már hajtásnak is- indult. Elisme­résre méltó, és elöljáróban már tettünk is megjegyzést, hogy arnii ma van azt a sem­miből teremtették meg a munkásvezetők. De ott baj van, ahol ezt a felépített eredményt befejezett tény­nek veszik, nem lépnek elő­re, hogy ne bontsák meg a „rendet”, ne bonyolódjék a helyzet és ne adódjék újabb gond, újiabb munka,,, Ez _ mᣠfékezése a haladásnak. Gondoljuk csaik meg: meny­nyi sok gonddal, bajjal jár, a mezőgazdaságunkat, szoci­alista mezőgazdasággá ten­ni. Hogy ez megtörténjen azárt nem utolsósorban a munkásosztály felelős. Az államapparátusba küldött munkás pedig az elsők kö­zött felel érte. De, mert most a falun teljes a meg­elégedés (nem az elégedet­lenséget akarjuk!) s nem járna népszerűséggel erről szót ejteni, legkevésbé beszé­lünk róla. Vagy vegyük akármelyik járási tanácsot. Embereik — agronómustól, a pénZbeszedőág — mind, szinte naponta érintkezik a dolgozóikkal, a parasztokkal, de csak elvétve ejtenek szót a termelőszövetkezetről. Pe­dig de sokat szólhatnának! Mégis vékony jelét látjuk, hogy a munkásból lett veze­tő, gyúrja, formálja emberét, és mélyen tudatába ülteti, hogy nincs igazi é'et nagy­üzemi mezőgazdaság nélkül. Ilyen helyen két véglet le­het: vagy maga a vezető sem érti ennek jelentőségét vagy ha érti, nem érzi, s akkor kétségbe lehet vonni vezetői rátermettségét. Vagy: nem meri megbontani a munka rendjét, félve attól, hogy zötyögni fog emberé­nek tevékenysége. s ez ki­hathat atroaráfusának ö-sz- tevékenységére, és akkor az egésszel neki gyűlik meg a baia. Tegyük rögtön hoz­zá: alkkor ez már nem is munkásmemtalitás. Ez más valami, mindenesetre a mun­kásoktól elfajzott magatar­tás. Ettől pedig óvakodni kell a munkásból lett veze­tőnek, mert ez a bukását hozhatja. Ez a társadalom elismeri, követi a munkásosztályt. És ahogy az egész társadalom követi a munkásosztályt, úgy kell kövessék a munkásosz­tályból, a tanácsba került vezetőket a társadalom egyéb rétegeiből ott körülöit­ereje akkor tud igazán ki- tűk dolgozó emberek. Ezt ■ azonban hatalmi kérdéssel ; eldönteni nem lehet. Ez nem i sok jóra vezetne. ■ MUNKÁS VEZETŐ­NÉL érződni kell az erőnek, amelynek magas tudásban, bátor kez­deményezésiben, szilárdan a párt politikájának alapján kell kifejeződni. Nyilvánul­jon ez meg az egyszerűség­ben, a szerénységben, de mégis a félreérthetetlen ha- t ározortits ágiban. Ny Kíván ülj on ez meg abban, hogy nem a munkásból lett vezető for­málódik a körülötte élő más rétegeikhez, hanem ő emeli fel ezeket, maga mellé és vi­szi őket magával. Ha így vigyáz a munkás­ból lett vezető, a munkás- hatalom csonbítihatatlanságá- ra a tanácsokban is, akkor osztálya, a munkásosztály nyugodtan végezheti más szerteágazó nagy-nagy hiva­tását, amelyet a történelem szabott meg számára. Ahol as üzemi tanáén segíthet — Példás kezdeményezés a zagyvái bányáknál — A közelmúltban a Bányász Szakszervezet Országos El­nöksége vizsgálta a szénme- dércében az üzemi tanácsok munkáját. A vizsgálat sóik hasznos segítséget adott a tanácsok munkájához, sőt ■azokat nem egy helyen már meg is valósították. A zagy­va! üzemegység dolgozói jár­tak ezúttal elől jó példával. December 3-án, szerdán dél­után Salgótarjánban az üze­mi tanács fogjad ülést tar­tó fit ak. Eddig már sok vita hang­zott el az üzsimi tanácsok jogköréről, s nem egy hoz­zászóló úgy fogalmazta meg véleményét, hogy a tanács csak akkor tud dolgozni, ha bővítik jogkörét. S hogy ez így van-e, arra a zaigyvai üzemegység üzemi tanácsa adta meg a választ, bebizo­nyítva: a jelenlegi jogkörök mel­lett is hathatós segítsé­get nyújthat az üzem életében. Az értekezleten két napiren­di pontot vitattak mag. így az üzem munkafegyelmének és a társadalmi tulajdon vé­delmének helyzetét, amelyről beszámolót az üzemegység vezetője tartott. A máso­dik napirendi pont az üzem takarékossági intézkedési tervének értékelése voll. A zagyvarait megtalál­ták azokat a fontos problémákat, ahol az üzemi tanács hathatós segítséget tud adni. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy a tanácstagok 99 százaléka megjelent. S hogy a két napirendi pontról szóló beszámoló közel állt hozzájuk, mi -sem bizonyította jobban, mint az elhangzott hozzászó­lások. Több hozzászóló, mint Ju­hász Pál körletvezeitő be­szélt, a munkaá tvé telek megszigorításáról. Gyakorla­ti példák sokaságával iga­zolták, milyen nagymérvű kár keletkezik a jogtalanul átvett munkák kifizetésével. De szó került a helyes anyaggazdálkodásról is, ar­AHOL VANNAK ÉS NINCSENNEK szarkák A társadalmi tulajdon károkozóiról, a szarkákról az elmú’lt év elején a nagylbá- tcnjyii bányavidéken igen sók szó esett. Lelhetne sorol­ni a példákat, mintegy bi­zonyítékul, hogy voltuk olya­nok, akik előtt nem volt szent a nép vagy on. S vagy ■azzal, hogy elvitték az üze­mi anyagot, vagy azzal, hogy felelőtlenül kezelték, az anyagot, súlyos károk keletkeztek. A 2. sz. Mélyépítő Válla­latnál egy 1200 forint érté­kű motort loptak el, ám az illetőknek már nem volt ide­jük a Zagyva parton elrej­tett bokrokból elvinni, mert más találta meg. Ugyancsak ebben az időiben történt, hogy egy teljesén új hazató­gép motorja Kányásról az Irén-bányai meddőhá­nyóra került. Csengerházán az áthaladó kötélpályáról egy 2,2 m-es fenyőfáiból és deszkából ál­ló szállítmány ■ akadály mi­att leesett, amelyet az ott lakó négy család vett (bir­tokba. Legutóbb — nem tud­ni hogyan — az Irén-bányai meddőhányóra az osztályzó- ról új, 1.20 méteres fenyőfa- deszkáik kerültek. Ám a gondatlanság leg­többször ismeretlen, okozói mellett, megtalálni az ismer­téket is. Áprilisiban Barra- nyi József kányási dolgozó­nál közel 10 000 forint ér­tékű üzemi anyagot talál­taik. Ugyancsak ébben az idő.ben Danyi Zoltán macon- kai lakos egy kocsi 2.20 mé­teres fenyőfát tulajdonított el a bányád fatelepről. Leg­utóbb történt: az 1. sz. Mély­építő Vállalat raktárosa, Szakács István deszkát lo­pott. íme tehát néhány pél­da, s úay hiszem ez bizo­nyítékul elég, hoigy bár csökkent a szarkák száma, de még nem hal­tak ki teljesen. A bányaüzemeknél sike­rült megteremteni azt a lég­kört, hogy magúik a dolgo­zók ítélik ed : azt, aki a kö­zöshöz nyúl. Míg az elmúlt évben, s elvétve az év ele­jén akadt itt-ptt üzemi lo­pás, addig ma több hónapra visszamenőleg nem történt lopás. S ezzel mintegy ’bizo­nyítani kívánom, a szarkák nem örökéletűek, s van or­vosság elleniük. Azonban ezt az orvosságot még nem .min­denütt alkalmazzák egyfor­mán. A nagybáfonyi szolgál­tatónál a bányaüzemekkel szemben ellentétes a hely­zet. Ott nemhogy szűnné­nek a szarkák, hanem egyre gyarapodnak. Falopás, szénlopás, betörés és még lehetne sorolni csak a kö­zelmúltban megtörtént ese­teket. Napjainkban egyre több szó esők a gazdaságos ter­melésről, a takarékosságról. Vajon lehet-e gazdaságos­ságról beszélni a Szolgáltató Vállalat­nál, ahol a laza ellenőr­zés révén élnek, virul­nak a szarkák. Semmiessitre sem. Itt is, mint a bányaüzemeiknél az üzemi tolvajok elleni küzde­lem a becsületes dolgozók ügyévé keli hogy váljon. Az üzemvezetőség harca egye­dül nem vezet eredményre. Az pedig még rosszabb fel­fogás — amellyel szintén le­het találkozni, — hogy majd a rendőrség elintézi. Az igaz, hogy rendőrségi szerveink komoly -segítséget nyújtottak a teitteselk leleplezésében, de ez a munka nem elegendő. Az üzemi lopásokat meg kell akadályozni. Zárjanak el minden csapot, ahol elfolyik a nép vagyona. Megelőző rendszabályokra van szük­ség s nem utolsósorban a becsületes dolgozók segítsé­gére. Az év első napjaitól szá­mítva komoly eredményt ér­tek él bányaüzemeink. Sike­rült elűzni a szarkákat. S hogy ez mát jelent, számok­kal lehetne -lemérni. Az eredmény pedig ott lesz a kifizetésre kerülő nyereségrészesedésben, abban, hogy a borítékok vastagabbak lesznek. S hogy még mindig akad üzem, ahoil nem így fesz, annak elsősorban a becsüle­tes dolgozók látják majd ká­rát. Ám itt is előbb-utóbb megtalálják az orvosságot, s elmondhatjuk majd, Nagybá- tonyban megszűnteik a szar­kák, mért a nép ítélete sújtja azt, aki a közöshöz, mind­annyiunk vagyonához nyúl. H. A. ról, hogyan lehetne még tőlob anyagot megtakarítani. Mint a somiyói a!k.na dolgozói el­mondták, a fanablás üteme nem megfelelő: Igen sok fa marad a lefejtett bányatér­ségekben, mart a farablók inam végzik el a visszanye­rést, mondván, hagy rossz a. levegő, vagy egyéb más prob­léma van. Ugyancsak Som­lyón komoly problémaként, jelentezilk a szénlopás is.. Míg a föld mélyén igyekez­nek, hogy a töltési súly 100 százalékos legyen, addig a 'külszíni szállá táp é!\y ái sok­szor a csi”ék megfogyatkoz­nak. A munkafegyelem hely­zetéről szólva felvetették többen a gépkocsik hazain- duiását az, üzemből. Nem egysz-r már idő előtt elin­dulnak a gépkocsik. Ezért, hogy le na maradjanak azok, ak:k becsületesen ki­használják a 480 percet, másnap már ők ás előbb ab­bahagyják a munkát. Szó került arról ás, hogy a leg­több beteg szombaton és hét­főn jelentkezik. Am nemcsak felvetették a gátló körülményeket, hanem mindjárt javas­lattal is éltek. A szsnllopás megszüntetésé­re hathatós rendszabály fo­ganatosítását javasolták. Az autók időbeni indulását pe­dig megbeszélik a MÁVAUT vezetőivel. Az álbetegek fel­számolása érdekében javasol­ják a kezelő orvosokkaL való szoros .kapcsolat meg­teremtését. Elmondották: jó lett volna, ha a tanácsülés­re meghívják a Szolgáltató Vállalat vezetőségét Is. Hi­szen az üzemben gyakorta van probléma a szállítás mi­att. A zagyvái üzemegység üzemi tanácsának példája ma még egyedülálló a szén- medencében. A zagyvaiak megtalálták azt az utat, amelyen a jövőben az üzemi tanácsnak haladnia kell. Jó lenne, ha ezt a mód­szert a többi bányaüze­mek is követnék. S ha e>z mindenütt megtör­ténik,-■ akkor elmondhatjuk, az üzemi tanácsok szélesítik az üzemi demokráciát, segí­tik az üzem munkáját. Országos jelentőségű újítások a megyei Építőipari Vállalatnál A megnövékedett felada­tok végrehaj tásában jelentős segítséget biztosít a megyei Építőipari Vállalat munká­jában a fellendülő újítiásii mozgalom. Amig például 1957-lban összesen 100 javas­latot nyújtottak Ibe, addig ez év 11 hónapjában már 109-©t. Tavaly 39 ezer forin­tot fizettek ki újítási díj­ként, az idén pedig eddig több mint 58 ezer forintot. Ebben az esztendőben jelen­tős összeget, mintegy 75 ezer forintot fcrdítottalk kísérle­tezési célokra. A benyújtott javaslatokból 43 darabot ve­zettek be-, többet kísérlete­zésre utaltak. A bevezetett újítások az év első három-negyed évében 710 ezer forint megtakarítást biztosítot­tak a vállalatnak. A javaslatok között szá­mos olyan van, amelyek a vállalat működési területén túl országosan is számat tart­hatnák elismerésre, s ko­moly megtakarítást jelente­nek majd az egész népgaz­daságnak. Mint ismeretes, a vállalat egyik legnagyobb munkája Zagyvapálfalván, a táblaüveiggyiár bővítésénél van. A tervezőik szerint az új váeó és csomagoló .mű­hely pilléreit és rácsos tető- szerkezetét egyenként 8 tonnás vasbeton elemekkel oldották volna mag. Ezek le­gyártásához különleges sab­lonokra, emelőkre lett volna szükség. Az újítók: Volszky Géza és Zsóri Lajos azt ja­vasolták, hogy ezeket a nagy elemeiket több darabból ké­szítsék el. Ennek nyomán feleslegessé váltak az előre- gyártáshoz szükséges acél­sablonok (darabjuk mint­egy 173 ezer forint) beeme­lésüket is egyetlen torony- daruval és egy hernyótalpas emelővel oldották meg. Az utókalkuláció szerint a megtakarítás eddigi összege meghaladja a 586 ezer forintot. Nem kisebb jelentőségű a mozgó habarcstelepre, a gépi vakolásra vonatkozó újítás sem. Ezeket a berendezése­ket jelenleg Salgótarjánban, Nagy baton yban és Vácott alkalmazzák. A habarcskeve­rőbői levegő segítségével to­vábbítják a keveréket, amelyet aztán szórópiszto­lyok terítenek el a falon. Az eddigi munkálatok biz­tatóak és sclk síikért Ígérnek. Egy-egy ilyen mozgó ha- barcstetep mindössze 10 kő­mívest, 4 segédmunkást és egy gépkezelőt igényel. A számítások szerint, figyelem- bevéve a gépek kapacitását, évi 700 ezer forint megtaka­rítást biztosít a három gép. Jolení.eg kísérletezés alatt van e,gy igen fontos és nagy jövőjű szerkezeit. Köztudo­mású, hogy az ömlesztett anyagok vagonból történő kirakása meglehetősen mun­kaigényes és hosszadalmas. A javaslattevők egy .elmés szerkezettel oldják meg a dolgot, amely a kirakás idejét 5 órá­ról 30 percre csökkenti, s 100 mázsa anyag kira­kása 48 forint helyett mindössze 4 forintba ke­rül. A gép prototípusát most ké­szítik és a szakemberek nagy jövőt jósolnak neki az anyagmozgatás további gé­pesítéséiben. A második félév elején kidolgozott feladatiterv szán­tén hozzájárul az újítási mozgalom fellendítéséhez. A te’adatok megvalósításáért külön jutalmat tűzött ki a ■■állatát vezetősége. Ezzel kapcsolatban érkezett be ja­vaslat a csavarmenetes cső­dúc elkészítésére, amely je­lentős import faanyag meg­takarítását teszi lehetővé. Érkezett javaslat előregyár­tott vasbetonraktár megol­dására is, amely az ideigle­nes létesítményeik költségeit csökkentené. Már külföldön is foglalkoznak az előregyár­tott hulláim héj födém lemez gyártásával, amely főleg ipa­ri létesítményeik tetőszerke­zet készítését egyszerűsítené. Ezek mellett számos, olyan újítást is bevezettek, amelyek a vállalat közvetlen mindennapi munkájával van­nak összefüggésben. örvendetes dolog, hogy az elmúlt évhez viszo­nyítva szaporodott a munkásújítók aránya. Ez azonban még kedvezőbb lenne, ha műszaki vezetők nagyobb segítséget nyújta­nának a fizikai dolgozók­nak javaslataik elkészítésé­hez. Ä mozgalom 1959-es fejlesztése érdekében szintén kidolgozzák az újítási fel­adattervet, és a szakszerve­zeti bizottság tervbe vette egy újítási híradó megjelen­tetését is. Az év eddigi részében el­ért megtakarítás m|ég to­vább fog növekedni, ment számos újítási javaslat utó- kalkulációja ezután törté­nik .meg. Ennek alapján a várható gazdasági eredmény megközelíti majd a két mil­lió forintot is. Ezzel az ered­ményével a vállalat országos szintén is jó helyezést ér el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents