Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-20 / 100. szám

6

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1958. december 26

Téli könyvvásár

Enyhül a bánat, ha nincs anyagi gond

A kis családi otthonban szomorúság, bánat ül. A család a legdrágábbat, az apát, a férjet vesztette el. Rónási Istvánné özvegy lett, s három piciny gyermekével már nem várja haza balassagyarmati, Bástya utca 8. számú házába a kenyérkeresőt.

— Nagy veszteség a férj, az apa — mondja özv. Rónási né. Nem lehet pótolni. Mégis a nagy bánatban jól eső érzés volt az a szerető gondoskodás, amely a társadalom részéről megnyilvánult. Férjem életbiztosítással rendelkezett az Állami Biztosítónál. Nehéz volt a táppénzből havonta 10 forintot kifizetni, de most látjuk — megérte.

Mi is történt? Rónási István, míg a salgótarjáni Építőipari Vállalatnál dolgozott, életbiztosítást kötött. Havonta 10 forintot fizetett erre az Állami Biztosítónak 1956 márciusa óta. Nem fizetett sokat, összesen alig 200 forintot. És amikor betegsége elszólította a családból, az Állami Biztosító azonnal teljesítene kötelességét: 2670 forintot fizetett ki az özvegyasszonynak.

— Nem is tudom mi lett volna velem — mondja özvegy Ró- násíné. — Nagyon jól esett, nagyon jól jött. Kaptam még segélyt a vállalattól, a szakszervezettől és az SZTK-tól is.

Való igaz. Rónásinénak most nagy szüksége van a pénzre. A három apró gyermektől hirtelen nem tud munkát vállalni. A tavaszig ki kell húzni, ki kell tartani. Okos beosztással meg is teszi ezt. összesen 4500 forintot kapott így segélyt az özvegyasz- szony.

— A bánatot nem lehet pénzzel megváltani. De feltétlenül enyhül a bánat, ha nincs anyagi gond. Ezért hálásak vagyunk az Állami Biztosítónak — vélekedik özvegy Rónási Istvánné.

Gellert Oszkár: DALOLÖ HUNGÁRIA. (Szépirodalmi.)

A magyar .'költészet története tele van forradalmakkal és héroszokkal, a költészet óriásaival és merész kísérletezőkkel, népünk sorsát múlhatatlan sorokban megfogalmazó verseik sorával. Ézt a magyar múzsát idézi Gellert Oszkár új kötete, egyetlen összefüggő vers- folyamban. Ez a lírai vallomás a magyar költészetről, külöhöslképpan a XX. századi magyar költészet négy nagy nemzedékéről, melyek mindegyikével a kortársi és baráti viszony ezer szála fűzte össze Gellert Oszkárt újszerű és semmihez sem ha- sonlítíhaitó vállalkozás, értéke és eredménye méltó a költő életművéhez.

Tóth Árpád: ÖSSZES

VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI (Magyar Parnasszus. Szépirodalmi.)

Ez a kötet Tóth Árpád verseinek és vemfoirdiításainak eddig legteljesebb gyűjteményét taintalimazaa. A költő életében megjelenít versein és fordításiam kívül a hagyatékában hátramanadt versanyagát, továbbá debreceni újságíró éveiből származó, mindimáig kiadatlan tréfás, szatónilkius költeményeit is közli. A kiadást még Szabó Lőrinc rendezte sajtó alá.

Villon: ÖSSZES VERSEI.

A középkor legnagyobb költője az első modern francia lírikus sohasem volt olyan népszerű, mint századunkban. Megrendítő emberi sorsát versei tárják fel legmélyebben. Panasszal és iróniával telt sorai kendőzetlenül mutatják be a XV. század zűrzavaros életét. A verseket, legjobb műfordítóink tolmácsolják.

Gábor Andor: UNTAUGLICH ÜR — DOKTOR SENKI (Szépárodalmá.)

A kötetben Gábor Andor két szellemesen szatirikus, fölényes stílusművészettel írt regénye található. Az Untauglich úr a pesti háborús „lógósak” világának pompás karikatúrája. A Doktor Senki, egy hajdani karrierista 'története, a feneczjózsiefi Magyarország társadalmi viszonyait tükrözi mulatságosan.

Galaction, Gala: HOGYAN LETT MUSZTAFA «FELNIMBŐL MACARIE BARÁT.

Gala Galaction, a román irodalom élő klasszikusa (ma 79 éves) a múlt század végén jelentkezett először elbeszéléseivel. Galaction nem találta összeférhetetlennek az egyházi szolgálatot az irodalom szolgálatával, pap volt, az ma is, a reneszánsz humanistáinak fajtájából való, tele mély demoikratizmussal. Novelláiban a népéletből vett eleimeket dolgoz fel.

■ Mindenféle új és hasz-1

■ nált ágytollat nyersbőré- f

■ két a legmagasabb napi j

áron átvesznek

iPestS

Bocs5 ■

5 Nógrád |

a »

a *

megyei j

j MÉH Vállalat telepei i

5 a

\ Nógrád megyében: |

■ Balassagyarmat Ipoly u. ■

5 1., Salgótarján Régiposta s 5 u. 24., Szécsény Rákóczi u. ■ J 76., Pásztó Szabadság u. J

108.- S. L. cájándéktor Lolát a j/dékoásáróti

VASÁRNAPI FEJTÖRŐ

1958. XII. 20.

A Kiskereskedelmi Vállalat kedves meglepetésre készül a karácsonyi ünnepek alkalmából.

Az iskoláik legjobb tanulói részére meghívót küldtek a salgótarjáni játékvásárra. A meghívó egyben sorsjegy, amit csakis a legjobb tanulók kaptak meg. A sorsjegyek küzül 21 szerencsés tanuló nevét kihúzzák, akflk összesen mintegy ezer forint értékű értéktárgyat kapnak jutalomként. A jutalom között balba, karóra, ródli, korcsolya, társasjáték és még sok egyéb szórakoztató játék szerepel.

A sorsolásra december 21- én, délelőtt kerül sor a játékvásár színhelyén.

Jubileumi est a leánydiákotthonban

Fennálásának tizedik évfordulójára készül a salgótarjáni Május 1 úti közép- iskolás leány-diákotthon.

Ebből az alkalomból december 20-án este a városi kultúrházban műsoros ünnepi jubileumi estet tartanak. Az ünnepségre meghívták az intézet régi növendékeit is. A műsoron neves fiatal művészek lépnek fel, így például Szendrő Mária énekművésznő, Külkei László énekművész és Békés Itala előadóművésznö..K

Szerepel az esten tehetsá ges zongoraművészünk: Vc< czi Gyula is néhány klasz- szikus szám tolmácsolásával.

Vízszintes: 13. Folyam-ágy. 14. Pajtás. 16. Fordított kicsinyítő képző. 18. Angol férfinév. 19. A moszkvai földalatti. 20. Irány. 21. Ulő-alkalmatosság. 23. Elet. 25. Sohasem — németül. 26. Két R-rel Ír! 27. Fordítva ír ki! 29. Ipari növény. 31. Vissza: férfi becenév. 32. Hivatal. 34. Az édes jelzője szokott lenni. 36. Magot a földbe szórná. 37. Kóró fele. 38. Szlám fővárosa. 41. Fontos étkezési anyag. 43. ZIE. 44. Oroszlán — latinul. 46. Lábbeli. 49. Nem utánzat. 52. Fordított öt! 53. Névelővel: ázsiai állat. 54. Vissza: női becenév. 55. Pedagógus. 57. Hangszer. 59. NŐI becenév. 61. Férfinév. 62. AKY. 63. Hiányos tank! 65. Jelt ad. S7. Visszaönt! 68. Személyes névmás. 69. Irányt határoz meg. 70. Műveltető Igék végződése. 72. Rangjelző szó. 73. Égési termék. 74. Kutat.

Függőleges: 2. Német összevont elöljáró szó. 3. Figyel. 4. Az ének. 5. Bizakodik. 6. Cipész-szerszám. 7. Fa-fajta. 8. Klasszikus nyelv. 8. Ehba az Irányba. 10. Kutya-hang. 11. E*- latinul. 17. Afrikai város. 20. Földtörténeti korszak. 22. Gyümölcs. 24. Ilyen betegség is van. 26. Figyelmeztetik, 28. Központi Döntőbizottság. 30. Részeshatározó szó. 31. Vissza: a latin re* genitivusa. 33. Két névelő. 35. Az olasz színpad újjáteremtője a XVIII. század végén. 39. Soha- németül. 40. KEE. 42. Szimet- ria. 45. Azon a helyen. 47. Formai. 48. UMT. 51. Vissza: mostani. 52. Bánya. 56. Vissza: talán. 58. Magyar királyi dinasztia volt. 60. Között — latinul. 63. Nyiss szélesre! 64. Vizl jármű. 66. Női becenév. 69. Mulatság. 71. Címzésrövldltés. 73. Koma fele. 74. Készpénz. 75. Vissza: földet túr.

Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget. Mii rejtvényünk négy hosszú sorában cgy-ogy étel nevét rejtettük el.

Beküldendő: a négy étel neve. valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény december 24-ig.

A múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A vésztanács- Naplóm — Elkéstem — A leányok — Lógok a szeren.

Könyvjutalmat nyertek: Amptt Árpád, Salgótarján, Klimó István, Nagybátony és Nagy Emília, Balassagyarmat.

Si8atatat8HIHeiliaiili8Hii®8@iaHIHIH8ÄaHIH6$8tai$Ä8iaH8®Bi8$äi8!Säia!!SHSÄÄiKät$ie*"

m

| JCaiáetonty a tárnák útdíjéit

(Valahol a palóc földön 1944 karácsony estéjén.)

A hosszú keskeny völgyet szegélyező hegygerincen öldöklő harc folyik. Veszettül ugat a géppuska. Szünet nplkül robbannak az aknák... Csak úgy zeng minden a lövésektől, a re- peszdarabok félelmetes fütyölésétől. Velőkig ható sikoly, vad ordítás . . .

Lenn a völgyben orgiát ül a zsarnokság. Fosztogatnak ... Ajtócsapkodás ... Lövések. Sertések visítása. Ebek veszett csaholása. Részeg SS-ek rikoltása teszi undorítóvá jelenlétüket.

Lovak nyerítése, szekérzörgés, motorzúgás ... s egyszercsak elcsendesedik minden.

A völgyre nehezedő sötét viharfelhők felszakadoznak, s a csillagos égből vakító fény aranyozza be a kifosztott nyomorúságos bányászviskókat ... Az éj mé’a vándora már ott trónol az égbolt ködkárpitos magasságában s hideg, fényes szemmel nézi az emberi dolgok tragikus folyását. Betekint mindenhová. Kutató tekintettel vonul át az erdők fölött, s megvilágítja egy szempillantásra az erdőszéli szénbánya bejáratának ácsolata mellől kibúvó fiú fekete fejét.

Húszéves. Ruhája gyűrött, poros. Arca sápadt, beesett. A fásultság és a nélkülözés alig látható barázdát vésett rá. Fekete szemében közömbösség vibrál. Nyúlánk alakja kísérteties árnyékot vet a bordafákra. Itt élte át a pokoli zenebonát...

„Eljött, itt van ... Köztünk! ... Tiporta a bányasori utcát. Behatolt házainkba... Behajtott a föld alá. Férgekké tett“ — sziszegi maga elé, s szeme mintha lángokat lövellne. „Itt volt! Itt volt! Súrolt a szele ...“ susogja és tekintete a távolt kutatja. Messzi vakító fényben lángol az ég alja... „Odaérkezett...“ hebegi s behúnyja szemét. Lépések zaja... Kifulladt tüdő sípolása...

Húga jött érte. Karon fogja és elindulnak a bánya mélyébe ...

Az ereszke tetőn nagy a fényesség. Középen egy feldöntött vascsille tetején fenyőfa áll. Ágain piciny gyertyák égnek. A karbidlámpa vibráló fénye kísértetiessé teszi a föld mélyén lakó asszonyok, gyermekek szenvedéstől meggyötört arcát. Csupa gyász itt mnden... A fiút idegesíti a sírás, a zokogás, az arcokon csermelyként folydogáló könny. Sírnak, szívettépően sírnak. .. Sokan hiányoznak a karácsonyfa mellől... Aztán úgy véli, mintha a piciny gyertyalángok aknarobbanások lángjaiként robbannának, körülötte sikoltó, hörgő alakok ... Szeme elé kapja karját. Még a kinti harc hatása alatt van. Húga gyengéden átkarolja, mellére borul és sír. „Ugyan él-e még a bátyánk?“ — zokogja fájdalmasan. „Bátyánk?“ — hebegi a fú s lassan feloldódik lelke. Könny lopakodik hosszú szempillájára. Újra tud érezni, szeretni, sírni... Megérti, kik után sírnak a feketekendős édesanyák, feleségek, a leányok és a kisgyermekek.

E

szébe villan a búcsú ... Elhurcolták. A halálba vitték! Mikor elbúcsúztak, könny csurgóit bátyja sze-' méből. Ügy átölelte őt, mintha sosem lenne viszontlátás. Még a hegygerinctől is búcsút intett a sirató családnak, a szegényes bányászháznak, a piros muskátlis ablaknak — melyet annyira szeretett —, a kis kertnek, melybe ő ültette az első rózsa- és almafákat, a kedves, szolid lejtőjű hegyeknek, erdőknek, melyek gyermekkori örömeit rejtették magukba.

Záporoztak könnyei...

Lassan kifejti magát húga öleléséből. Leülteti egy fatőkére, megsimogatja haját és elindul a légvágat felé. Többen utána néznek, de gyorsan elnyeli őt a sötétség.

A légvágat egyik zugában férfiak tanácskoznak. Arcukat sűrű szakáll fedi. Szemük

beesve. Több hete bujdosnak itt a véres terror elől. Ha'kan, szűkszavúan beszélnek.

— Az alsóbb aknákat elöntötte a víz — jelenti be az egyik s egy árnyalattal ború- sabb lesz az arca.

— Még két napig bírjuk. Mi lesz az asz- szonyokkal, gyerekekkel? — aggodalmaskodik a másik s megigazítja a karján éktelenkedő szennyes kötést. Csendőrök puskáztak bele, amikor átdobta magát a kaszárnya kerítésén.

A fiú melléjük húzódik s halkan újságolja

— Odakinn csend van. Eliszkoltak a nácik.

Az emberek összenéznek. Tüzek gyúlnak a sáppadt arcokon. Szemükből a szabadság fénye csillog. Felugróinak s elsietnek az ereszketető felé. A fiú alig bírja követni őket.

A tetőn meglepő, különös esemény fogadja. Ilyet még nem látott. Csillagos, prémes sapkájú katonák ölelgetik a gyermekeket. Kockacukrot, kétszersültet adogatnak nekik, ölelkezés, baráti kézszorítás...

A fiú szívét melegség önti el, s mégis nyugtalankodik. Elindul a lejtőn felfelé. Útközben vissza-visszapillant. Egyszercsak felkapja a fejét. Megtorpan. Ismerős dalt röppent felé a bánya légáram. .,... rabságunknak vége már...“ Megismeri az egyik idős kommunista hangját. Megenyhül arca. S dúdolni kezdi a dallamot. Kedvesnek, szépnek találja. Apja jut eszébe. Aki e bányában szerezte a halálthozó betegséget. „Igen, ő énekelte otthon. Tőle hallottam először ezt a dalt...“ — suttogja maga elé és észre sem veszi, hogy forró könny áztatja arcát. Sajnálja, s nagyon sajnálja apját, aki nem élhette meg ezt a különös ka- ráfcsony.t. Majd ellenállhatatlan vágyat érez édesanyja iránt, ki a távoli alagút kupicájában bújt meg a veszedelem elől. „Ugyan él-e? Van-e még mit ennie?“ — kavarognak agyában a terhes gondolatok, amelyek most szaladásra késztetik.

Kikerüli a veszélyesen csüngő törött ácso- latot, átbukdácsol a kőtörmeléken, még jó néhány lépés és már kinn is van a szabadég alatt. Megáll. Mélyet szippant a fagyos levegőből és közömbösen bámulja az ököl- nyi csillagokat, s a fényes holdat. „Minden forrong, él, hal, átalakul. Csak a jó öreg Hold rója egyformán változatlan köríveit az úrben...“ A távolban még robbanások és durranások visszhangzanak. Arat a halál . ..

Fázósan hajtja fel kabátja gallérját és elindul. De meg is torpan mindjárt, mert a völgyön átvezető útról zörejt és beszédfoszlányokat hall. Visszahúzódik a bánya szájába. Lekuporog, az ácsplatnak hajtja a fejét és úgy kémleli az éjszakát.

Hajnalodik... Nyugat felé vonul a fényét vesztő Hold. Ritkul az erdő... Gyilkos, rideg valóságban bontakozik ki előtte a háborús élet... Megborzong. Végig szalad az erdőszéli ösvényen s csak az alagút szájában áll meg, hogy kifújja magát.

Benn az alagútban csodálatos kép fogadja. Karbidlámpa fényénél vigad a nép. Énekelnek, tapsolnak. S a sínek közt egy fiatal orosz táncol... Mosolyogva tovább áll. Végre rátalál anyjára, ölelés, csók... A fiú ellenállhatatlan erővel csókolja édesanyja beesett, sápadt, ráncos arcát, őszülő dús haját, s könnyeivel áztatja áldott jó öreg kezét.

— Fiam, éhes vagy? Egyél egy kis fagy- gyús krumplit — mondja édesanyja.

— Azt ettünk a bányában is — válaszolja a fiú s elindul, hogy megnézze a lakást.

A

z alagút szájában megtorpan. Oldalt lövészárok húzódik. Benne s előtte, mint akiket valamiről le- hajigáltak, SS-tisztek feküdnek. Arcuk merev, fakó színű. „Befejezték a háborút...“ — mormogja és tovább folytatja az útját. Bukdácsolva halad a kidőlt villanyoszlopok összekuszált vezetékei között, míg elérkezik a völgyet kettészelő kis patakhoz. Ismét megtorpan. Jobboldalon a csupaszgallyú cserjék mellett egy halott orosz katona fekszik. Vértől pirosló mellén fenyőgally, rajta ötágú csillag, amely ezernyi színben sugározza szerteszét a hegy mögül felkelő nap éltető sugarait.

Itt járt a háború ...