Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)
1958-12-20 / 100. szám
1958. december 20. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Nem lesz baj a fakitermelési terv teljesítésével Október elsejével — az erdészetekben októberben kezdődik a gazdaságii év — megindult a munka a nemti erdészetben is. Jelenleg a fakitermelés folyik. Az erdészet fakitermelési tervéből eddig m’-ntegy 1500 köbméter fát termelt ki. Akadályozza a munka gyorsabb ütemét az, hogy kevés a munkaerő. Csak •akkor tudnak komolyabb előrehaladásit tenni a termelésben, ha a mezőgazdasági munkák szünetelnek, mert •az itt felszabadult emberek szívesen dolgoznak az erdő- gazdaságban. A fakitermelés — miután az erdészet nem rendelkezik komolyabb vágási területtel — kézzel folyik. A gépeket leadták oda, ahol a munka sürgősebb, mint a nagybátonyi erdészetben is. Azért a tervteljesítéssel Pintér Márton erdőmérnök szerint nem lesz baj annak ellenére, hogy 2000 hektár területet vettek nemrégiben át a szomszédos erdészettől. Jó munkaszervezéssel az egyéb rendkívül fontos erdőrendezési és erdősítési munkák mellett, ha folyamatosan biztosítják a szükséges munkaerőt, akikor zökkenőmentesen határidőre teljesítik fakitermelési 'érvükét. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése a gépállomás elsőrendű feladata A mezőgazdaság szocialista átszervezésében rendkívüli jelentőséggel bírnak a gépállomások. Amellett, hogy az időben és minőségileg kifogástalanul végzett gépi munka néllkülözlheteitian a nagyüzemi gazdaságokban, a körzetükben végzett felvilágosító, poMrtiitaai munkával komoly segítséget nyújthatnak a termelőszövetkezeti mozgalomnak. A járási párt végrehajtó bizottsága éppen azért marasztalta el. a szé- csényi gépállomást, a gépállomáson dolgozó kommunistákat, mert a termelőszövet- kezeteknek végzett gépi munka .mellett, elhanyagolták az agitácíiós munkát, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése erdőkében. Azt mindenesetre eredménynek kell tekinteni, hogy az utóbbi időben a gazdasági munka jelentősem javult a gépállomáson. Azonban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy csupán ez a termelő munka köti össze a gépállomást a körzetéhez tartozó terme- lőszövetikezeteikfceil. A gépállomás nem végez felvilágosító, meggyőző munkát a termelőszövetkezeteik erősítése, fejlesztésié érdekében. S, hogy a gépállomás ilyenformán nem vált harcos agitátorává a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, azért elsősorban a gépállomás párt- szervezetét, a gépállomáson MEGJEGYZÉSEK Csiiggetfés és optimizmus A ludányhalászi Alkotmány Tsz tagjai nagy vigadalom közben ünnepelték az évi zárszámadó közgyűlést. Csak a falu egyik vezetője nem talált magára. Mintha idegennek érezte volna magát a mulató tagok körében. (Sajnos, nem sokat forog a tagok között.) Szót váltottam vele az Alkotmány Tsz sorsáról. Keve- selte a 40 forintos munkaegység részesedést. Igaz, nem a legjobb. Több tag kellene, s akkor felfelé kerekedne a munkaegység forint érteke. így mondtam neki, s ő csüggedő mosollyal az arcán így oktatott: „Üj tagok? Nehéz az itteni gazdákkal boldogulni. A kapitalista rendszerben tönkre tették a földbirtokost is. . Nem vagyok rosszindulatú, de úgy véltem, mintha a szavak mélyén némi kis utalás történt volna arra vonatkozóan, lehet, hogy az Alkotmány Tsz-re is... Sokat töprengtem azóta is ezen a kijelentésen. Különösen az aggasztott, hogy egy falusi vezető miért oly borúlátó, amikor az az ügy, amit magáénak vall és képvisel, a legigazságosabb, amit valaha is ezen a világon a dolgozó parasztság érdekében tettek. Nézzük, mit akart a földbirtokos? Be akarta kebelezni a parasztok Ipoly-menti földjét. Koldusbotot kínált az olcsó munkaerő és a busá., profit reményében. Ez volt a veszte. Összefogott ellene a falu. Mi a célja a szövetkezésnek? Felépíteni falun is a szocializmust. Miért támogatják a parasztok ezrei? Mert a személyi és a gazdálkodási szabadság mellett a jobb és a szebb életet, az anyagi és szellemi javak sokkal nagyobb — és állandóan növekvő — bőségét biztosítja, mint az egyéni kisgazdaság. Ezen az úton halad az Alkotmány Tsz. Most még van gondjuk, mégis nyereséggel zárták az évet. Az egyéni gazdálkodók pedig látják: ez még csak a kezdet! Az Alkot- mány Tsz gondjai csak átmenetiek. Ez évben megteremtették a belterjes gazdálkodás alapjait. Felépült az 50 férőhelyes tehénistálló, vízvezeték lesz benne, s villanyáram hajtja majd a takarmányt előkészítő gépeket. Elegendő a szarvasmarha létszám és a takarmány termőterület. A tagok tudják — és ebből fakad optimizmusuk — ezután csak jobb jöhet! Jól számítanak. Mindezt ne látnák a gazdák? Még azzal is számolnak, hogy a tagok öreg korára biztos a nyugdíj, betegség esetére a társadalombiztosítás. De tudják azt is, hogy az előrehaladás előbb vagy utóbb megköveteli töltik a szövetkezeti útra való rátérést. Ezt bizonygatta a közgyűlésen felszólaló középparaszt is, aki már korábban tagja volt az Alkotmány Tsz-nek. S talán csak ő lenne az egyedüli, aki így gondolkodna? Igaz, a gazdák egy része érzelmi okokból elhúzza a döntést „ameddig csak” lehet. Nem könnyű a régivel, a megszokottal való szakítás. De lelkűk mélyén mégis együtt élnek a szövetkezettel, a szövetkezés- gondolatával. Mások, sőt maguk előtt is eltitkolják - ha lassan is -, de érik bennük a szövetkezeti útra lépés gondolata. A falu vezetőinek az Alkotmány Tsz tagjainak segítségével meg kelt találniok a gazdák lelkületéhez vezető utat. Addig is helyes lenne az agrárproletárok s a kisparasztok megnyerése a szövetkezet számára. Elsősorban c rétegek élet- és munkakörülményeinek javítására van szükség. A közgyűlés előtt Galó János, Hornyán János és Mészáros József lépett a szövetkezetbe. Követnék őket többen is... Van miből optimizmust meríteni? Van. Elvégre ki látott már olyan gazdát, aki a megtermelt káposztát az Ipolyba hajigálná?! S ha a falu vezetői valóban a gazdák érdekeit akarják szolgálni, akkor olyan helyi politikát alakítanak ki, amely a • falu összefogását eredményezi a szövetkezés mellett. (GORTVA) dolgozó kr>mimuinistáikat terheli a felelősség. Nem vitatható, hogy a gépállomás lényegesen jobb munkát végzett most, mint még az esztendő elején is. Emelkedett a megmunkált terület és a gépi munka minősége elten sem merült fel kifogás. A termelőszövetkezetek elégedettek a munkával, mert időben és jól végezték el azt a gépállomás traktorosai. Ez tény, de azt sem szabad emellett elhallgatnunk, még most sem megy minden rendiben a gépállomás tervteljesítéséniél. Éves tervüket mindössze 87.7 százalékra teljesítették a szé- csényielk. Ez nem kevesebb, mint 220, 240 ezer forint ráfizetést jelent a gépállomásnak. Az elmaradás oka az, hogy a gépállomáson nem volt megfelelő a munkaszervezés, nem készültek fel megfelelően az őszi munkálatokra sem. Nem egy esetben előfordult, hogy egy-egy erőgép két-Jiárom napot állt amiatt, hogy nem volt elegendő eke- vas, nem tudtak számtani. Nem volt megfelelő a termelés pártellenőrzése sem. Igaz, a pántvezatőség nem egy esetben beszámoltatta a gazdasági vezetőket a végzett munkáról. Az Igazgató például a 3004-es rendelő tét ismertette, azt, hogy milyen feladatokat ró ez a gépállomásra, bár azt már mem kísérték figyelemmel, hogy valóban magoldjia-e a gépállomás a reá háruló feladatokat. Ez azonban csaik a köny- nyebbik módszere a pártel- lenőrzésmelk, ami ennél jóval nehezebb, nagyobb munkát is jelent a pártszervezetnek, az elmaradt. A terveket, hogy milyen feladatokat is kell megoldani az esztendőben, nem ismertették a dolgozókkal, különösen a kommunista dolgozókkal. Ha pedig a kommunistáik nem ismerik részletesen a feladatokat, a pártelLenőrzés enne módszeréről nem beszélhetünk a szécsényi gépállomáson. Nem töltötte be tehát a gépállomás azt a hivatását, hogy elsőszámú agitátora legyen körzetében a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Politikai meggyőző munkát nem végeztek a termelőszövetkezetek megerősítése, számszerű fejlesztése érdekében. A termelőszövetkezetek fejlesztéséről szóló párthatározatokat megbeszélték ugyan a taggyűléseken, de azok a párthatározatok végső soron nem jutotttak le azokhoz, akik ennek szellemében a legtöbbet tehették volna a termelőszövetkezeteikért — a termelő munkát végző dolgozóikhoz, a traktorosokhoz. S még valamit. Bár párttagok jó része részt vett valamiféle politikai oktatásban, ez azonban öncélú dolog volt, mert az életben, ahol erre legnagyobb szükség van nem gyümölcsöztettiék a politikai oktatásban elsajátí- tottakiait. Ez természetesen oda vezethető vissza, hogy a gépállomás dolgozói nem érzik igazán feladatuknak, kötelességüknek a termelőszövetkezeteik erősítését, csak amolyan munkaadó és munkát végző viszony áll fenn a gépállomás és a termelőszövetkezetek között. Hiba az is, még pedig nem is kicsi, hogy a szécsényi gépállomás vezetői nem látogatják rendszeresen a hozzájuk tartozó termslőszövet- kezétielket. Egy-egy nagyobb munikia megindulása előtt elmennek ugyan, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy megfelelő tájiékoztartást, irányítást adjanak a dolgozóknak, az agiitáeiós munkához. Éppen ezért a gépállomás pártszervezete a jövőben minden egyes vezetőt megbíz azzail, hogy egy-egy termelőszövetkezete t segítse n. Nem rossz kezdeményezés ez, de a pártszervezetnek tisztán kell látnia, hogy addig e téren nem jutnak előre, míg a gépállomás párt- szervezetében nem folyik megfelelő szervezeti élet. Mert vannak olyan kommunisták az alapszervezetbcn, akiknek munkájára számítani lehet, csak tájékoztatni, és irányítani kell őket megfelelően és a végzett munkáról időnként beszámoltatni. Mert a gépállomás dolgozóin, a kommunistákon múlik, hogy a továbbiakban a szécsényi gépállomás hogyan állja meg helyét, milyen eredményeket ér el a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, ami egyébként feladata is a gépállomás vezetőségéneik és minden dolgozójának egyaránt. Vincze Istvánná Itatásos borjúneveíés Szilákon Különös gonddal folyik az állatállomány kiválogatása a sziráki állami gazdaságban. Cél; az egészséges, tbc-men- tes, jó tulajdonságokkal rendelkező nagyhozamú szarvas- marha állomány kialakítása. A szarvasmarha törzsállomány kialakítását a növendék állatok kiválogatásánál kezdik. A borjakat itatásos módszerrel nevelik, amelynek sok előnye van. Először is károkozó-mentes tejet kapnak, amelyet pontosan lehet adagolni, így nem iszik a borjú többet a kelleténél. Előnye mán az is, hogy amikor a borjú már szénát és abrakot tud enni, ezzel pótolják a tejzsírt. Azzal, hogy a borjú lefölözött tejet kap, borianként 16 kilogramm vajnak megfelelő tejet takarítanak meg, amely szép pénz. Az idén 140 üszőt neveltek itatásos módszerrel, jövőre már 320 üszőt és bikát nevelnek így. A kezelők nagy gonddal és hozzáértéssel ápolják és táplálják a borjúkat. Külön dicséretet érdemelnek PAbárszki Cyörgy- né, Madrács Margit és idős Kovács Mihály, a brigádvezető. Az Hatásosan nevelt borjúkat a legelőn villanypásztorral őrzik, amely egy pásztor megtakarítást jelent. A tbc. mentes állomány külön legelőn és istállókban van. Itatásosán nevelt növendék marhák a karámban, amelyhez kifutó vezet az istállóból, távolabb már villanypásztor őrzi a jószágot. A legelőn egy forrás vizét tiszta, egészséges betonmedencébe gyűjtik, amelyből cső v izetek segítségével a víz átfolyik az itatóvályúkon. így a jószágok itatása köny- nyebb, ugyanakkor biztosított állandóan a friss, tiszta víz Mit kell tenni ményben pedig 225 895 forintot osztottak ki. Az előbbi számokból is látható, hogy az elmúlt gazdasági év a felfelé ívelés éve volt. Ezt bizonyítja az állatállomány számának növekedése is. A szarvasmarhaállomány egy év alatt 12 darabbal nőtt, s így elérte a 42 darabot. A sertésállomány is jelentős. Van 16 kocájuk és 108 darab növendékük, amelyből 54-et hizlalnak. Az állatállomány fejlesztése nem a leggyorsabb ütemű és nem a legjobban jövedelmező. Természetes, voltak kisebb-nagyobb hibák más területen is. Nem megfelelő sem a kertészet, sem a gyümölcsös jövedelme. Míg a kertészet 83 ezer, addig a gyümölcsös csak 81 ezer forintot jövedelmezett, pedig mindkét helyen megkétszerezhették volna jövedelmüket, s a munkaegység értéke nem lett volna 23,21 forint, amely gyenge részesedésnek számít. Í gy Kiss József 356 munkaegységére csak annyit kapott, mintha Bercelen 320-at teljesített volna. Ugyanannyi munkáért Nógrádgárdonyban majdnem háromszor annyit kapott volna. Még ilyen gyenge részesedés mellett is kapott búzából 918, szalmából 656, árpából 525, takarmányból 1968, almából 128, cukorból 79 kilogrammot s ehhez jön még a 9053 forintos pénzjuttatás. De volt Nagyorosziban Kiss Józsefen kívül nem egy szorgalmasan dolgozó tsz-tag. Berényi András, a juhász 710, Sógor János, aki már 70 év körül jár 457 és Tré- ber Jánosné 270 munkaegységet teljesített. Nem is a szorgalomban van a hiba, hanem más téren, és erről őszintén kell beszélnünk, ha a jövőben gyökeres változást akarunk, már pedig azt kell akarnunk. A z elmúlt gazdasági évben minden szépítés nélkül megmondhatjuk, ro:sz volt az Úttörő Tsz-ben a munkaszervezés. Gyakoriak voltak a túlzásba vitt kocs- mázások. Hiányzott a szakmai vezetés. Ezt a legszebben az bizonyítja, hogy a szarvaskerepet akkor takarították be, amikor már kipergett a mag. Résziben ka- száltatták a herét, amikor géppel is lehetett volna. Figyelemre méltó, hogy a felhasznált munkaegységek 15 százaléka a függet enített vezetőké, akik termelőmunkát nem végeztek. Egy szecskavágó mellé öt embert állítanak. Így nem is csoda, ha az állattenyésztés területén 3 ezerrel túllépték a tervezett munkaegységet. Nem lehet egyetérteni azzal a felfogással, ami itt kialakult. Ki halott mar olyant, hogy a mezőgazdászt csak az állattenyésztésért tegyék felelőssé. Az utóbbi időben határozat s-ületett aira, hogv a m szőgazdász ez cgéoZ gazdaság menetét irányítsa. Helytelen az is, hogy a 400 kh-« területre 9 függetlenített vezetőt tartsanak. Minek a három függetlenített brigádvezető? Az ő munkakörüket munkacsapatvezetők is ellátnák és így nem kellene termelő munka nélkül havi 33—38 munkaegységet nekik jóvá írni. Itt felvetődik a munkacsapat vezetők jobb megbecsülése. Határozat született arra is, hogy most már csak egy brigádvezető lesz függetlenített, ez is a növénytermelésben. A fel soroltakból látható, Nagyorosziban tisztán látják, mit kellene tenni, min kellene változtatni. Helyes lenne, ha megszilárdítanák a szakmai vezetést, megrostálnák a függetlenített vezetőket és ésszerűbben osztanák be a munkát. Míg az ehhez hasonló problémák nem oldódnak meg, hiába dolgozik a tagság jó része lankadatlan szorgalommal, a fejlődés is lassú marad, pedig ez nem jó. Gyökeresen javítani kellene ezen a helyzeten, s a javítás feltételei adottak. H a a tagság maradéktalanul végrehajtja saját határozatait — s ezek végrehajtása csak rajtuk múlik — jövőre ugrásszerű fejlődés állhal be a termelőszövetkezet életében. Természetes, ehhez 'zükséges a járási tanács mezőgazdasági osztályának nagyobb segítsége is, legalább olyan mértékben, mint a legutóbbi hetekben történt. Kata János A zárszámadási közgyűlés heves vitát robbantott ki a nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezetben. A tag- 1 ság őszintén felvetette mind- 1 azon problémákat, amelyek megoldása égetően szüksé- * ges. Felvetette, mert meg- ' győződése, hogy a dolgok 1 tisztázására, a múlt eredmé- 1 nyeinek, hibáinak, a jövő ] célkitűzéseinek megvitatásé- 1 ra a közgyűlés a legilletéke- 1 sebb szerv. Nem rossz indu- ^ lat, felelőtlen intrikázás ve- 1 zette a termelőszövetkezeti * tagokat, amikor szenvedélye- ‘ sen értékelték a szövetkezet egész évi munkáját. A gya- ' korlat azt bizonyítja, nem t szokott hiábavaló lenni az r ilyen önmarcangolás, mert 1 rámutat a dolgok lényegére 1 és a hibák eredőjére. Ha pe- s dig a hibák eredőjét látjuk, 1 könnyebben tudunk elindul- 1 ni azon az úton, amely fel- í felé vezet. 1 r A szövetkezet tagjainak az 1 a véleménye, hogy lehet is, i meg is kell haladni, ponto- 1 sabban, emelni a gazdálko- f dás színvonalát, növelni a közös vagyont s ezzel egy- időben a tagság életszínvonalát, a munkaegység utáni részesedését. Kétségtelen, Nagyorosziban volt felfelé ívelés ebben az évben, amely a tagság munkakedvét, fe- , gyelmezett szorgalmát bizonyítja. Elég egy számot meg- f nézni, a fel nem osztható , szövetkezeti vagyon emelke- ; dését. Egy év alatt 136 352 forintos az emelkedés, amel- £ lett, hogy a tagságnak pénz- \ ben 412 409 forintot, tér-