Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)
1958-12-17 / 99. szám
1958. december 17. NÓGRÁDI NIPDJSAC Fogadás a prágai várban a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Prága: Anitonin Novotny köztáinsaságá elnök, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi BizoWtságtának első ti'tlkária december 15-én hétfőn este a prágai várban fogadást adott az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi imu rakás -paraszti kormány iküldöfitségánelk 'tiszteletéire. A fogadáson An táraim Novotny mondott pohárköszön- itőt. Novotny elvtárs pohárköszöntője — Engedjék meg, hogy külön kiemeljem, milyen nagyra értékeljük magyar elvtáreaánk álláspontját amelyet küldöttségeink tárgyalásakor kifejtettek. A két küldöttség megbeszélései, a testvéri elvtársi bizalom légkörében a legteljesebb egységről és egyetértésről tanúskodtak. Álláspontunk teljesen azonos volt, akár a jelenlegi nemzetközi helyzet problémáiról, akár a szocialista tábor országai közötti egység és együttműködés további megszilárdításáról, a Szovjetuniónak a szocialista tábor vezető és élenjáró erejének szerepéről, var">' pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja, a legtapasztaltabb és a nemzetközi munkás- mozgalom élén haladó párt történelmi tapasztalatainak átvételéről és fel- használásáról volt szó. Szilárdan meg vagyunk győződve, hogy ez a tény az együttműködés és .tapasztalatcsere további elmélyítését fogja jelenteni országaink és pártjaink között a közös célok mielőbbi elérése érdekében. Marosán György elvtárs válasza — A magyar párt és kormányküldöttség nevében köszönöm a meleg baráti szavakat, köszönöm önöknek és a csehszlovák népnek azt a bensőséges, baráti fogadtatást, amelyben bennünket, a dolgozó magyar nép képviselőit részesítették. Tudjuk, hogy a testvéri barátságnak azok a megnyilvánulásai, amelyeket csehszlovákiai tartózkodásunk során mindenütt alkalmunk volt tapasztalni, az egész magyar népnek szóinak. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Népköztársaság népeinek szilárd szövetségese és barátsága az emberiség lagmagasztosabb eszméin alapul. Munkánk, harcunk közös célért folyik: a szocializmus felépítéséért. A dolgozó embereik boldog, alkotó békés életének megteremtéséért. A nemzetközi politika küzdőterén mindkét ország teljes erővel harcol a béke védelméért és megszilárdításáért, a népek 'barátságáért. Mindkét ország tagja a Szovjetunió vezette hatalmas szocialista tábornak, tagja a varsói szerződésnek, amely a szooialista ország jogos önvédelmét szolgálja és a világ békéjének egyik legfőbb biztosítékát jelenti napjainkban. Népeink közös érdeke, hogy a szocialista országok egysége, össze- forrottsága, a proletár internacionalizmus eszméin alapuló szervezett együttműködése a lehető legtökéletesebb legyen. Pártjainknak és kormányainknak pedig 'kötelességük, hogy minden erejükkel ezen munkálkodjanak. Szembe kell szállnumlk éppen ezért minden olyan törekvéssel, amely ennek ia szilárd egységnek lazítására irányul. E káros és veszélyes egységbontó törekvéseket szolgálja a reviizionizmus, amelyet a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programja foglal a marxizmus— leninizmustól idegen rendszerbe — mondotta a többi 'között Marosiéin elvtárs. Berlin és a közös piac a nyugati tárgyalások középpontjában A mögöttünk hagyott hét nem hozott új nemzetközi „szenzációkat“. Az érdeklődés előterében lényegében ugyanazok a főbb kérdések szerepeltek, mint korábban. A problémák körvonalai azonban élesebben és világosabban rajzolódnak ki és egykét területen, mint például a genfi atomtárgyalásokon, ha nem is döntő, de biztató előrelépés történt. Sűrű nyugati tanácskozások A vezető helyet változatlanul Berlin foglalja el. Berlin kérdéséről szólott a szovjet hivatalos hírügynökség, a TASZSZ által közzétett legutóbbi nyilatkozat. Erről tárgyalnak napok óta a különböző nyugati nagyhatalmak és Nyugat-Németország külügyminisztere, vasárnap Pái Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszakáról PRÁGA: A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa december 11—13-ig tartotta ülésszakát. Az ülésszak munkájában a KGST valamennyi tagországának küldöttsége részt vett. A küldöttségek vezetői a következők voltak: P. Siuti, az Albán Népköz- társaság állami tervbizottságának első elnökhelyettese, R. Hrisztov, a Bolgár Nép- köztársaság állami tervbizott- ságának elnöke, J. Dolansky, a Csehszlovák Köztársaság kormányelnökének első helyettese, Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese, B. Leuscher, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, A Byrladeanu, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, I. Kuzmin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. A tanácsülésen jelen voltak megfigyelőnként a Vietnámi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus köztársaság és a Mongol Nép- köztársaság képviselői. Az ülésen J. Dolansky, a Csehszlovák Köztársaság képviselője elnökölt. Az ülésszak megvitatta a vegyipari gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési állandó bizottságnak a KGST országokban folyó műanyag, szintetikus kau- csuk, műrost-gyártás és műtrágya-termelés fejlesztésére, szakosítására és egybehangolására vonatkozó jelentését. A vita alapjául azok az ajánlások szolgáltak, amelyeket a KGST-ben résztvevő országok kommunista és munkáspártjainak képviselői 1958 májusában tartott értekezletükön a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésnek a nemzetközi szocialista munkamegosztás következetes megvalósításán alapuló továbbfejlesztéséről elfogadtak, valamint azok a határiratok, amelyeket a tanács korábbi ülései elfogadtak. Az ülésszak megvitatta a vaskohászati gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési állandó bizottságnak egyes hengerelt áru és csőfajták gyártásának szakosítására és egybehangolására vonatkozó jelentését is. A vita során tekintetbe vette, hogy a KGST-országokban új hengerműveket építenek és helyeznek üzembe. A tanács ülésszaka a teljes egyetértés és a kölcsönös megértés légkörében folyt le. HIRDESSEN a Nógrádi Népújságban rizsban és nagy szerepet fog játszani ez a kérdés az Atlanti Szövetség kedden kezdődő, ugyancsak párizsi értekezletén. Természetesen nem véletlen, hogy a berlini kérdés így kilendítette helyéből a nyugati diplomáciát. Berlin mögött ott húzódik Európa központi problémája, a német kérdés. Ugyanakkor a nyugatiak teljesen tisztában vannak azzal, ha nem is szívesen vallják be, hogy nin- csennek különösen előnyös helyzetben Berlint illetően. A nyugatnak tehát inkább, mint valaha „égető szüksége lenne politikájának „összehangolására“. És itt érkeztünk el a lázas nyugati sürgés-forgás harmadik okához, mégpedig ahhoz a körülményhez, hogy éppen ezzel az összehangolással van baj. Az angol vezető körökhöz közelálló tekintélyes konzervatív lapok, mint például a pénzügyi körök hetilapja, az Economist, egy idő óta ki-kilépnek a sorból és olyan hangokat ütnek meg, hogy talán bölcsebb lenne, ha a nyugat felhasználná az alkalmat és „felülvizsgálná egész németországi politikáját és számolna a realitásokkal“. A realitásokkal való számolás félreérthetetlen célzás a Német Demokratikus Köztársaságra az ilyen és ehhez hasonló hangok az angol kormány állás- foglalásában is éreztetik hatásukat, — bizonyos mértékben. Ez az, ami nyugtalanítja Nyugat-Németország mai vezetőit és különösen Ade- nauert, aki az egész nyugatnémet politika létét a hidegháború folytatására tette fel. Erről az ellentétről elég nyíltan ír a londoni ,Reuter-iro- da tudósítója. Szerinte „Bizonyos ellentétek merültek fel a nyugat-német és az angol kormány között. Az angolok ugyanis időszerűnek tartják, hogy tárgyalásokba bocsátkozzanak az oroszokkal az egész német kérdés és az európai biztonság ügyében. Bonn viszont úgy véli, hogy a Nyugatnak előbb él kell. utasítani a szovjet javaslatot és egyenlőre nem kell ellenjavaslatot sem indítványoznia az egész német probléma megtárgyalására.“ Piacok és Európa Ha Berlin és ezen keresztül az egész német kérdés központi helyet is foglal el a nyugalmak! eljövendő tanácskoi- zásain, a tárgyalóasztalra teendő vaskos dossziék nemcsak a „berlini kérdés“ felírást fogják viselni. Lesz még ott egy másik súlyos iratcsomó, melyre a „közös piac — szabadkereskedelmi övezet” cím kerül majd, s ha már a címeknél tartunk, jegyezzük azt is meg, hogy a közös piacot is, meg a szabadkereskedelmi övezetet is európainak hívják. Látszólag tehát két Európa egységesítő gazdasági felfogás vitájáról van itt szó, holott valójában olyan tervek, piacszerzési vágyak és uralmi törekvések ütköznek, amelyek csak annyiban európiaiak, hogy újabb megkülönböztetést hoznak létre Európán belül, és a nagy szavak ködével megzavarják az európai újságolvasó közvélemény tisztánlátását. Valójában két rivális tömb áll szemben egymással. A közepes piaci országok — ugyanazok, amelyek annakidején az európai szén- és acélközösséget alkották mag — Franciaország, Nyugat-Németország. Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg egy olyan közös vámterületet próbálnak megteremteni, amely befelé csökkenti, majd idővel teljesen eltünteti a vámokat, kifelé azonban egységesen vámfalakkal néz szembe Európa és a világ többi részével. Mivel ez a megoldás súlyosan sérti a többi nyugat-európai ország és elsősorban Anglia érdekeit, ezért a „kívül rekedtek“ s azok közül is a gazdaságilag legfejlettebb hat állam: — Anglia, Norvégia, Svédország, Dánia, Svájc és Ausztria összefogott és az úgynevezett európai szabadkereskedelmi övezet ellen javaslatával lépett fel. Világos érdekösszeütközésről, piacszerzési törekvésről, hegemóniáról van tehát szó ebben az „európai“ zászló alatt vívott értekezlet- és hírlapcsatában. Mert az „ellentétek rendezésére“ valóságos konferencia-sorozatot tartottak már az érdekelt államok az utóbbi hónapokban. Előbb Velencében, majd Brüsszelben, aztán Strass- burgban, Párizsban, és Géniben, majd újra Genfben és újra Brüsszelben. A jelek szerint az ellemtiéteiket máiig sem tudták elsimítani. A négy nyugati külügym - niszter párizsi tanácskozásán a közös-piac szabad kereskedelmi övezet vitája is szóba kerül tehát. Nehéz elképzelni^ hogy ezeket a mély érdekellentéteket diplomáciai fogásokkal és ügyes szövegezéssel át lehetne hidalni. I román fiatalok életéből Az új Romania népi rendszere az egész dolgozó nép számára szabadságot hozott és az ifjúság számára is _ a legszélesebb jogokat biztosítja. A régi Románia ifjúsága — hasonlóan a magyar ifjúsághoz — a legalapvetőbb jogokkal sem rendelkezett. A fiatalság nagyrésze nem tudott írni, olvasni. Napi 10 —14 órát dolgozták, s az általuk végzett munkáért kevesebb bárt kaptak, minit a felnőttek. A múlttal ellentétben Romániában is ma a munka joga az az alapvető jog, mely a társadalom és az egyén létét biztosítja. A nemzet- gazdaság hatalmas fejlődése munkát biztosít az ifjúság számára is. A fejlődés nyilvánvalóan új káderek nevelését teszi szükségessé. A fiatalság szakmaii képzését az egységes iskolarendszer bevezetésével oldották meg. Az 1938-íban történt iskola- reform óta 1956-ig működtek szakmai és középfokú technikai iskolák. Ezek csupán az 1953—54. évben közel százezer szakmunkást és 37 100 technikust képeztek ki. Ezeket az iskolákat később az üzemeik keretén belül szervezték meg. Ezáltal a fiatalok közelebb kerültek a termelés gyákorlati problémáihoz. Amint a fiatalok elvégzik az iskolát, mint munkások és technikusok elhelyezkednek és résztvesznek a termelés folyamatában. Romániában is a fiatalok számára külön munkavédelmi törvények érvényesek. Ma már egyenlő munkáért, egyenlő bér fizetendő. A fiataloknak a felnőttekkel egyenlő jogaik vannak. A többtenmielés, a munka jobb megszervezése, a munka termelékenység növelése, a szocialista munkawerseny szellemének előmozdítása érdekében a román ifjúmunkások brigádokat szerveznek, amivel elősegítik népgazdaságuk megszilárdulását, fejlődésiét s a brigádok révén széilesikörlben elterjesztik a leghaladóbb munkamódszereket, az ifjúságtól származó fontos kezdeményezéseiket s ezáltal a termelésmeneyisé- gét növelik, minőségét javítják, s különböző megtakarításokat érnek el. A munkalbriigádokon kívül ellenőrző csoportok segítik elő a termelés folyamatát, a rejtett tartalékok feltárását, felhasználását, a hibák kijavítását, jobb munkamódszerek bevezetését. Az ifjúság számos közérdekű akcióban való részvételével bizonyítja be hazaszeretetét. Sok tízezer fiatál dolgozott önfelál- dozóan Agnita, Botorca, Salva, Viseu, Buimibesiti, Li- vezenii közmunkáin a _ Bir- landd Golyóscsapágy gyár építkezésein stb., 'amelyek mind életfontosságú létesítmények Románia .gazdasága szempontjából. A román ifjúság is nagy megbecsülésnek örvend. Számos fiatal munkás, technikus, iró, művész kapott állami díjat, érdemrendet, vagy kitüntetést. Az évi fizetett szabadság alsó határa 18 nap, felső pedig 30 nap. Romániában is egész üdülőhálózat áll a fiatalok rendelkezésére, ahol szabadságukat kellemesen és hasznosan tudják eltölteni. Szabadidejüket a fiatalok nevelőhatású kulturális elfoglaltsággal tölthetik el. E célból klubok, vörös sarkok állnak rendelkezésükre. A szakszervezeti kulturális intézkedésiek számát tekintve ma huszonötször annyi .működik, mint 1948-iban és hétszer annyi könyvtár. Több mint ezer énekkar, 1400 tánc- együttes, 1150 műkedvelő színjátszó csoport, több mint 500 zenekar működik csak a szak- szervezetek keretén belül. Számos ifjúsági fesztiválon több mint 3 millió _ volt a résztvevő fiatalok száma. Az állandó ifjúsági olvasó mozgalom is jelentős, eredményeket hoz a román klasz- szifcus és a világirodalom széleskörű terjesztésében. Több mint félmillió fiatal vesz részt a „Szeressétek a könyvet” — mozgalomban. Közülük több mint 100 ezer nyerte el a „Könyvbarát” jelvényt. A sportmozgalom is pálld a- nélkül álló mértékben fejlődött. 1957 végén a sport egyesületi tagok száma meghaladta a 990 ezret, akik közül több mint 280 ezer nő. A fiatalok számára időszakonként tömeigjellegű sport- versenyeket, például Szak- szervezeti Spartakiédot falusi Téli Spartakiádot rendeznek. A román ifjúság egyik szenvedélye a túrisztika. Ebben a sportágban a résztvevők száma több mint kétmillió. Az ifjúság nevelése, iskoláztatása a román állam egyik legfontosabb problémája. A régi iskolarendszerből, amelyben nemzetiségi és társadalmi kiváltságok érvényesültek áttértek, az új tudományos alapokon álló iskolák rendszerére, amelyeknek kapui nyitva állnak az ifjúság tömegei előtt. , A hallgatók száma évről évre növekszik. Az 1937—38- as tanévben a f őiskolások száma 26 489 volt, addig 1956-ban ez < a szám 60 347. Több mint | 15 ezren levelező okta- , táson vesznek részt. Az ifjúságnak módjában, van résztvenni az ország politikai életében. Alkotmá-' nyuk szavazati jogért bizto-! sít minden 18. életévét be-' töltött állampolgárnak s az' az állampolgár, aki 23. életévét betlöiltötte a Niépazet-' gyűlésbe, vagy a Népi tárná-! csokiba beválasztható. A múlttal ellentétben, ma a fiatal-! ság résztviesz az állam irá-' nyitásában, mind áfllamiigaz-! gatási, mind gazdasági vona-( Ion. Jelenleg a vasipari és' gépipari üzemek vezető ká-! dereinek (igazgató, osztály- vezető, műíhelyfőnök) több' mint 20 százaléka fiatal dolgozó, a könnyűiparban pedig ugyancsak több mint 26 szá-! zalék fiatal működik. A román ifjúság tisztában van a béke megőrzésének elsőrendű problémájával. A f iatal dolgozók különösen sok erőfeszítést áldoznak a béke védelmére. A román ifjúság! lelkesen veszi ki a részét a román ifjúsági szövetség, a DÍVSZ és a nemzetközi szövetségek által szervezett nemzetközi tevékenységben. A más országok fiatalságával! való kölcsönös megismerkedé» érdekében ifjúsági delegációkat küldtek és küldenek a román fiatalok különböző külföldi országokba. A román fiatalok továbbra is résztvesznek minden, az együttműködés érdekében történő megmozdulásban és minden igyekezetükkel hozzájárulnak az európai országok fiataljai közötti együttműködés fejlődéséhez és megerősödéséihez.
