Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-17 / 99. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. december 17. Árdrágító, üzérkedő banda került rendőrkézre A Belkereskedelmi Minisz­térium rendeletben mondja ki, hogy a gyümölcs- és zöld­ségárus kiskereskedők csak abban a közigazgatási helyi­ségben vásárolhatják fel áru­ikat, amelyben üzletük is van. Több magánkiskereskedő igyekszik ezt a rendeletet ki­játszani, hogy így nagyobb haszonra tegyen szert. Ugyan­is más vidékeken olcsón felvásárolják áruikat, s azt busás haszonnal ad­ják tovább — különösen, ahol erre lehe­tőség is van, ahol egyes zöldség és gyümölcsféleségek hiánycikként jelentkeznek. Nos, egy ilyen árdrágító és üzérkedő banda került most rendőrkézre örhalomban. Ismert tény, hogy az őr­halmi burgonya keresett cikk a budapesti, de más piaco­kon is. Erre a lehetőségre szá­mított ez év szeptemberétől októberéig Süli József és Csornai Imre budapesti zöld­ség- és gyümölcsárus magán­kiskereskedők. Süli, Hegedűs János (ava)’ Csornai pedig Balín István (bíró) és Hege­dűs Ferenc (barta) őrhalmi lakosokkal építette ki „kap­csolatát''. Hegedűs János (ava) a szezonidőbc.n 250 mázsa burgonyát vásárolt fel a községben 90—120 fo­rintos mázsánkénti áron. s azt vasúton Budapestre szállította Süli címére. Süli a felvásárolt burgo­nyát 170 forintos mán zsánkénti áron értékesí­tette a budapesti piacon. Bállá István (bíró) és He­gedűs Ferenc (barta) már nagyobb üzérkedésbe kezdett. A falu dolgozó parasztjaitól vásárolták fel azt a 300 má­zsa burgonyát, amit Csornai címére az éjszakai órákban szállítottak fel két esetben is TEFU teherautóval. De hogy a szállítást fed­jék, hogy félre vezessék az igazoltató szerveket, Bállá és Hegedűs őster­melői igazolványt is szer­zett a tanácstól. A szállítás előtt még értesí­tették azokat a gazdákat, akiktől a burgonyát felvásá­rolták. hogy az árut készít­sék elő szállításra. így Cso­rnainak házához szállították a 90—120 forintos áron vásárolt burgonyát, Csornainak már nem is volt más gondja vele. minthogy 170 forintos má- zsánkérvti áron értékesítse azt. A rendőrség befejezte a nyomozást, s vádemelésre át­adta az ügyészségnek. Hege­dűs János (ava) és társai ugyanis ezzel a bűnös mester­kedésükkel a közellátás ér­dekeit veszélyeztették azzal, hogy gátolták a földművesszö­vetkezet felvásárlási tevé­kenységét, mivel a tör­vényesen megállapított áron felül fizettek a bur­gonyáért. Hegedűs János (ava) és tár­sai rövidesen árdrágító, üzérkedő és a közellátást ve­szélyeztető bűntettért felel­nek a bíróság előtt. SZÍNHÁZ ^algÁtacfán hau Karácsony ünnepén mu­tatják; be a Salgótarjáni Üveggyár munkásszínjátszói az üveggyári kultúrolthon- ban Dobozy Imre: Szélvihar! című nagysikerű drámáját. A tehetséges színjátszók; lelkesen készülnek a darab bemutatójára. A dráma az ellenforradalom időszakában játszódik. Nagy érdeklődés előzi meg az üveggyáriak bemutatóját, hiszen Salgótar­jánban még nem mutatták be a „Szélvihart“. Jegyesek“ előre. FILM EMBER SZÜLETETT Ma nincs látogatási nap, de azért a hozzátartozók. elhozzák ajándékaikat a szülőotthonba. A mosolygós, kövérarcú ápolónő nagy kosárból osztja ki a kis­mamáknak a virágokat, édessé­geket. Egyedül Nadja nem ka­pott semmit. Szobatársai össze­beszélnek és megkérik a nővért, hogy egy-egy darabot rakjon ajándékaikból Nadja éj jeliszekré­nyére. Nadja alszik. Hosszú hajfona­taival, sötét szempillás kerek ar­cocskájával olyan a fehér pár­nák közölt, mintha maga is gyermek volna. Pedig most már neki is van gyermeke, a kicsi Mitya. Hogyan is történt? Az érettségi vizsgák után vi­dáman készülődtek a leányok az életre. N adja Moszkvába jött, hogy beiratkozzék az egye­temre. A felvételi vizsga azon­ban nem sikerült. Megismerke­dik Vitalijjal, egy jóképű, fiatal diákkal, akinek szép szavai, csi­Asszonyoknak, lányoknak indítjuk ezennel „női tanács­adás“ rovatunkat. Ezzel az a tervünk, hogy szót adjunk problémákkal küzdő női ol­vasóinknak. Különösebb el­gondolásunk nincs ezzel a ro­vattal kapcsolatban. Olva­sóinktól tennénk függővé, hogy mivel is foglalkozzunk. Bármelyik női olvasónk problémájára szívesen választ adunk, bizalommal fordulhat hozzánk bárki. Ez a problé­ma lehet bármilyen termé­szetű. Foglalkozhat a gyer­meknevelés apró-cseprő gond­jaival éppúgy, mint a háztar­tás problémáival, vagy a ba­rátság, szerelem kérdéseivel. Kérhetnek recepteket is ked­ves olvasóink az egyes étel­fajták elkészítéséhez, vagy tanácsot sütés-főzéshez. örülnénk annak is, ha egy- egy asszonytárs valamilyen ötletét, tapasztalatát magátol is elmondaná nekünk. Hiszen az is célunk, hogy könnyít- sük egymás életét, az asszo­nyok „második műszakját“. Most első számunkban egy receptet ismertetünk a karácsonyi háztartási csúcs- forgalom megkönnyítésére. Ezenkívül az ünnepekre ké­szülő leányoknak, asszonyok­nak egy kozmetikai ta­nácsot is adunk, hogy mi­nél szebb, csinosabb legyen a közelgő ünnepeken. Követ­kező szerdai számunkhoz várjuk női olvasóink véle­ményét. nos arca hamarosan leveszik a lánykát lábáról. Vitalijhoz köl­tözik, és az első időben nagyon boldog. A fiú azonban gyorsan megváltozik, különösen, amikor megtudja, hogy Nadjának gyer­meke lesz. Itt, a szülőotthon csendjében is elerednek Nadja könnyei, ha eszébe jutnak a civakodások, Vi­talii gorombaságai. Elérkezik a búcsú napja. Sze­rető férjek, szülők várják a tá­vozni készülő fiatal mamákat. Csak Nádját nem várja senki. De mégis. . . Az utolsó pillanat­ban megjelenik Vitalij, és taxi­ba ülteti a Mitykát karjaiban tartó Nádját. A veszekedés azonban már útközben kirobban. Nadja kiparancsolja a fiút a ko­csiból, majd maga is kiszáll, hi­szen a taxióra mutatója egyre magasabbra ugrik. Egy véletlen folytán találkozik Gleb és Nadja. A fiú ettől kezdve' nem törődik a leány visszautasí­tásaival, gyakran kijár hozzájuk, játékot visz Mítyának, elvégzi a ház körüli m.unkákat. Egyre job­ban szereti a megközelíthetetlen Nádját, és egyre kevesebb időt fordít a tanulásra. Már ösztön­díját is veszély fenyegeti. A fiú találkozóra siet Nádjá­hoz, aki közben otthagyta mun­kahelyét. Amikor Nadja a ta­lálkozóra ér, Gleb boldogan mu­tatja neki a kinevezést és izga­tottan várja a leány válaszát. Nadja kettészakítja a papírt. Tudja, hogy Gleb igazán szereti, felolvadt szívén a jégpáncél. Nadja újra megtanul moso­lyogni, és érzi: boldog lesz a hű­séges Gleb oldalán. Jó, nagyon jó dolog a dol­gozók üzemi étkeztetése. Még akkor is, ha üzemi konyha hiányában egyes vendéglátó­ipari, vagy földművesszövet­kezeti éttermekben oldják azt meg — a dolgozók min­denféleképpen meleg ételhez jutnak. A baj tehát nem is itt kez­dődik. Inkább ott, hogy egyes vendéglátóipari, vagy föld­művesszövetkezeti étterem­ben sem a „jegyeseket”, sem pedig a fizető vendégeket nem szolgálják ki tökéletesen. így történt ez a minap Ba­lassagyarmaton is, a földmű­vesszövetkezet éttermében. Dél már elmúlott, s az ebéáha- rang ugyancsak sürgette, hogy Xebédeljünk már meg. Sürgős y is volt az utunk, de azért az asztal mellett türelmesen vár­tunk. Először leveseket kér­tünk. Jó húsz perc telt el, mire — természetesen több­szőri sürgetésünkre — csak a tányérokat rakták aszta­lunkra. örültünk, mert rö­vid idő után hozták a levest is. De itt is lett üröm, mert a második fogásra bizony újabb drága perceket kellett várni. A kenyérről persze nem is szólva. S amikor ren­delésünk teljesítését sürget­tük egyik, vagy másik pin­cértől, nagyon kurta választ kaptunk: „En kérem jegyes vagyok.” Több, mint egy óra is eltelt, mire — lehet, hogy a jegyesek terhére r- megebé­delhettünk. Ismételten hangsúlyozzuk: jó — nagyon jó, az üzemi ét­keztetés, de semmi körülmé­nyek között sem gátolhatja a fizető vendégek gyors, és udvarias kiszolgálását. Utóvégre is nem lehet min­denki „jegyes”. —So— Hiába köszöntött be a tél. a hölgyek között nagy teret hódít a kalap. Kicsinyek és nagyok ékessége a szebbnél szebb kalap. A divatnak hódolva biztosított nagymennyi­ségű, különböző fazonokat a kereskedelem, hogy kielégítse a karácsonyi igényeket. Képünkön fiatalok és idősebbek válogatnak a Salgótarjáni Állami Áruház nagy készletében Szakácsverseny Balassagyarmaton A MÉSZÖV Vendéglátó- ipari Osztálya megyei föld- művesiszöveitíkezeti -szakács- versenyt rendezett a balassa­gyarmati földiművesszöveitike- zeti vendéglátó étteremben december 13-án, szombaton. A versenyein hat föl dművesszöveftke- zeti szakács mérte össze szakmai tudását. Ezen -az estén érdemes volt ott vendégnek lenni. Nemcsalk azért, mert a sza­kácsok remekeltek, hanem azért is, mert az ott felszolgálásra került éte­lek receptje minden asz­talon a vendégek ren­delkezésére állt. Akinek ízlett, otthon is el­készítheti. A receptek a myersam y ag -bár y ad ot és az elkészítés módját pontosan közölték. QjOtj-izfí iq ólat rP>a ((magija nn a tön A Nyugat-Nógrád megyei Népbolt a vásárlás kényelme­sebbé tétele érdekében Ba lassagyarmaton bevezette a telefonon történt megrende­lést egyaránt házhoz szállít. A házhoz szállítást egyre inkább igénybe veszik a he­• ¥$ i&iíü 1?: W: Boy-szolgálatot. A Boy-szol- gálat teljesen ingyenes. Sze­mélyesen vásárolt árut és lyi és vidéki vásárlók. A vi­dékiek főleg az autóbusz és vasútállomásra. Mit süssünk a karácsonyfára ? KARÁCSONYI Hozzávalók: 50 dkg méz, 50 dkg liszt, 2 dkg hamu- zsír. 12 dkg porcukor, 3 to­jás sárgája. A mézet feltesszük főni. Ha jól felforrt, a tűzről le­vesszük és belekeverünk 25 dkg lisztet, 2 dkg hamuzsírt, jól eldolgozzuk. 2—3 óra hosszat állni hagyjuk. Utána gyúródeszkára tesszük, 25 dkg lisztet, 12 dkg porcuk­MÉZESKALÁCS rőt és 3 tojás sárgáját adunk hozzá, jól összegyúrjuk, el­dolgozzuk. Az így kapott tésztát félujjnyi vastagságra kinyújtjuk és tetszés szerinti formára szaggatjuk, illetve vágjuk. Lisztezett pléhen, jó meleg sütőben kisütjük, esetleg kisülés után forrón, a tetejét cukros tejjel meg­kenjük, ezáltal fényes lesz. Kozmetikai tanácsok AZ ARC ESTI Az esti mesterséges vilá­gítás az arc erősebb kifesté­sét teszi szükségessé. Ha késő éjszakába nyúló programunk van, előtte pihenjünk leg­alább egy negyedórát. Pihe­nés után tisztítsuk meg és frissítsük fel arcunkat, ha­junkat hozzuk rendbe, majd, lássunk hozzá arcunk szépí­téséhez. Az arcruzs és púder színe lehet sötétebb árnyala­tú, mint a nappali. Ha vi­szont ugyanazt az árnyalatot használjuk, akkor erősebben festhetjük magunkat. Min­denesetre esti világításnál tükör előtt ellenőrizzük ar­cunk kifestését, nehogy a KIKÉSZÍTÉSE hibás festés miatt nevetsé­gessé váljunk. Sem a fod­rászt, sem a kozmetikust ne hagyjuk az utolsó percre, mert az agyonhajszolt, fá­radt arcot még gondos kiké­szítéssel sem lehet csinossá varázsolni. Esti kikészítésnél a szemhéjak Ízléses sötétítése és a szempillák kifestése is szükséges lehet, de csak módjával. A festésnél a szí­nek megválasztása az egyem ízléstől függ; ezt a ruha szí­ne, az arc formája, az év­szak, a napszak és a divat is befolyásolja. A színeket jóizlés határain belül alkal­mazzuk. A félreértések elkerülése végett bejelentem nem va­gyok félős ember. Azokat sem szeretem akik hamar meg­ijednek, vagy kicsinységek miatt pánikot keltenek. Mégis talán éppen egynémely újság intenzív, minden oldalra és cikkre kiterjedő olvasása mi­att az utóbbi időben bizonyos félelemérzés hatalmasodott el rajtam. Be kell vallanom, hogy a betörésekről és gyil­kosságokról szóló cikkek gya­koroltak rám nagy hatást. Ez annál inkább érdekes számomra, mert városszéli lakó valék, és a házunkat környező erdők kiváló mene­déket szolgáltatnak azoknak, akik a békés lakosság távol- maradását kihasználva erő­szakos módon behatolhatnak a lakásokba, és onnan értékes dolgokat vihetnek el. Amikor rokonaimtól disz­nótorba való meghívást kap­tam, igen elgondolkoztam. Érdemes-e egy pompás va­csora miatt megkockáztatnom lakásunk berendezésének ép­ségét, az esetleges betöréstől. Vívódásomról feleségem is tudomást szerzett. — Megéri-e a kockázatot? — kérdezte. Láttam, hogy 6 is elgon­dolkodott a dolgon. Végül is a nagyfontosságú rokoni láto­gatás mellett döntöttünk az­Váratlan fordulat zal, hogy a hátralévő időben fokozzuk és a maximálisra emeljük az óvó-intézkedése­ket. Még aznap bementem a városba, és beszereztem a fő­bejáratra a vertheimzárat. Meggyőződtem az ablakok csukhatóságáról, a redőnyök működésének pontosságáról. Utolsó elővigyázatossági in­tézkedésként szomszédomat is felkerestem azzal a kéréssel, hogy kutyáját a megbeszélt időben engedje szabadon. Amikor a disznótoros va­csorán a hurka, kolbász evés közti szünetben sógorom el­riasztó „igaz történeteket” mondott el, csak mosolyogtam rajta. — Ez nálunk nem történ­het meg, jelentettem ki ha­tározottan. A vacsora vidám hangulatban fejeződött be. Annak rendje és módja sze­rint indítottak útnak hennán­kat. A jóllakottság, és a kadar- fröccs ízével a számban, fe­leségem kíséretében kissé bi­zonytalan léptekkel mentem hazafelé a buszmegállótól. Út­közben meg-megállva a disz- nóleszúrás körülményeiről be­szélgettünk. Jót mulattunk a sógor pechjén, aki csak har­madszori szúrásra találta el áldozata szívét késével. A nagy beszélgetés közepette vettük észre, hogy házunk elé érkeztünk. Amikor tekin­tetem felemelem, s a házra nézek, szemem tágra meredt, lélegzetem is elállt, s csak annyit tudtam mondani: — Nézd... s lábam gyöke­ret eresztve nem mozdult. A szoba ablakából a függö­nyök mögül világosság szű­rődött ki. — Biztos itt vannak a be­török, — suttogta a felesé­gem. Pillanatnyi zavarom le­küzdve döntöttem. (Elvégre én vagyok a férfi.) — Itt intézkedni kell. Mint katonaember, gyors helyzet- felismerés után aktív tevé­kenységbe kezdtem. Megszer­veztem a támadást. Felesé­gemet az ablak alá állítot­tam, én pedig a kerítésből kitépett husánggal közeled­tem az ajtó felé, megálltam, és hallgatózni kezdtem. Majd lenyomtam a kilincset, de az nem engedett. — Lehet, hogy észrevették. Most már mindegy. Lassú mozdulattal tettem a kulcsot az ajtóba. Óvatosan nyom­tam le a ftilincset, s az így keletkezett kis nyíláson pré­seltem magam be az előszo­bába. A szobaajtó zárva volt. Az üveges ablakon gyenge fény világított ki. Most már enyhe szívdobogást éreztem. Csak méterek választottak el a betörőtől. Ez bizony kissé szokatlan. Amint azonban vé­dőszerszámomra esett tekin­tetem, kissé megnyugodtam. Mély lélegzetet véve »benyom­tam a szoba kilincsét, s be­kiáltottam: — Van itt valaki? Válasz nem jött. Lassan bekémlel­tem, majd a fejem is be- dugtam. Tekintetem végig­pásztázta a szobát. Minden rendben. Csak a szekrény­ajtó előtt láttam rendellenes­séget. Egy behajtott zseb­kendő feküdt ott .Erőt, és bá­torságot véve, ismét tettre határoztam magam. Sarkig nyitottam az ajtót. A vilá­gosságot az éjjeli lámpa fé­nye szolgáltatta. Mivel lát­tam, hogy semmi nem moz­dul, két lépéssel a szoba kö­zepére ugrottam. Gyors moz­dulattal megfordultam és széjjelnéztem. Ebben a pil­lanatban lépett be feleségem s tekintetéből félelmet olvas­tam ki. — Ugye nem haragszol rám? — Ugyan, hagyj most ezek­kel. .. — Én hagytam reggel égve a villanyt, amikor a zsebken­dőt vettem ki a szekrényből. PÁL DÉNES

Next

/
Thumbnails
Contents