Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-17 / 99. szám

1958. december 17. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 A tej hozam emelkedéséért A szarvasmarha tenyész­tést — azon túlmenően, hogy trágyája rendkívüli jelentő­séggel bír a talajerő vissza­pótlása szempontjából — azért is tekintjük egyik legfonto­sabb állattenyésztési ágnak, mert élelmiszer ellátásunk­ban igen fontos szerepet ját­szik. Hivatalosan kimutatha­tó, hogy az általunk fogyasz­tott tej- és tejtermékek túl­nyomó részét a szarvasmarha termeli ,és húsfogyasztásunk nak is több, mint a felét a szarvasmarha húsa teszi ki. 5 miután nagyüzemi gazdaságaink, a termelőszövetkezetek egyre nagyobb mérték­ben járulnak hozzá a lakosság ellátásához, mind komolyabbá válik etőttfik a szarvasmarha­tenyésztés jelentősége. Termelőszövetkezeteink már az idén is, de a következő esztendőkben méginkább, úgy alakították gazdasági tervü­ket, úgy gazdálkodtak, hogy megteremtsék a szakszerű állatenyésztés, ezen belül a szakszerű szarvasmarha tar­tás alapjait. Biztosították a megfelelő takarmány mennyi­séget, gondoskodtak megfe­lelő férőhelyről a szarvas- marha állomány számára, vagy ahol erre még nem volt ezidáig lehetőség, a közel­jövő legfontosabb feladatául tették ezt. Igyekeztek megbíz­ható. hozzáértő állatgondozót beállítani ha ideiglenesen, szülkség megoldásiként is, ment jelenleg ez, az ál­latgondozó hiány okozza a legnagyobb gondot tar. tnelös zövetkezetein k zömé­nél. Mert ezek elengedhetet­len kellékei a szarvasmarha tenyésztés, történetesen a te­henészetben a hozamok emel­kedésének. A termelőszövet­kezeteink tehenészetére — na­gyon kevés kivétellel — most az a jellemző, hogy a tehén­állomány számszerű növeke­désével nem áll megfelelő arányban a tejhozam emel­kedése. Nem akarom itt példának felhozni csak a nógrádme- gyeri Petőfi Termelőszövet­kezetet. A termelőszövetke­zet az idén taglétszámmal, és földdel egyaránt nagymérték­ben gyarapodott. Ennek meg­felelően felemelték a tehén­állomány számát is. Több mint 20 tehenet és vemhes üszőt vásárolt az idén a termelőszövetke­zet. A tehénállomány ilyen nagy­arányú fejlesztésével azon­ban nem áll megfelelő arány­ban a tejhozam. Ahogy szá­molják, az egy tehénre eső évi tejmennyiség 2900—3000 liter körül van. Ez bizony nem a legjobb eredmény, még akkor sem, ha azt vesz- szük, hogy az elmúlt eszten­dőben az egy tehénre eső tej mennyisége 2000 liter volt, mert a lehetőségek, me­lyekkel e téren a termelő- szövetkezet rendelkezik, még koránt sincsennek kihasz­nálva. Mindenesetre az egy esztendő eredménye biztató 'Nógrádmegyeren a jövőre nézve, a tej hozam emelkedé­sével kapcsolatosan. A legtöbb termelőszövetke­zetünknél ez a helyzet. A te­henészet hozamának emelke­dése legtöbb helyen azért ké­sik, mert nlncsennek kihasz­nálva az adott lehetőségek. Hiányzik a hozam növelésé­nek egyik, vagy másik kellé­ke, vagy éppen mind a kettő. Ezzel nem azt akarom mon­dani, termelőszövetkezeteink­ben a tehenészetek nem tudnak felmutatni eredményt, hiszen az ellenforradalom óta eltelt idő alatt nem ke­vesebb mint 300 literrel emelkedett átlagosan a kifejt tej mennyisége, azonban a meglévő állományt vtzisgálgaitMa), arra a következ­tetésre jut az ember, hogy kellő gondozással, szaksze­rűséggel többre képesek. Berkenyén a Peitőfi Ter­melőszövetkezetben alakítot­ták ki megyénk legnagyobb hozamú tehénállományát. Itt azonban a számszerű emelke­dés mellett a hozamok növe­kedésére is kellő gondot for­dítottak. Mégpedig oly mó­don, hogy a tehénállomány­ból a taigoík köziül az arra ilegal-( kalmasabb embereket tették. Aztán az elnök és a mezőgaz­dász megszabták tehenen­ként a takarmány mennyisé­gét, hogy melyik egyednek, mennyi takarmányra van szüksége, a megfelelő mennyi­ségű tej termeléséhez. Nem feledkeztek meg olyan rend­kívül fontos dologról sem, mint a tehenek előkészítése az ellésre. Pontosan, szaksze­rűen végzik a fejést, s mind­ezek összességében odavezet­tek, hogy Berkenyén az idén is el­éri az egy tehénre eső tej mennyisége a 4000 litert. Ez pedig egy nagyüzemi gaz­daságban igen szép ered­mény. Mindezeket egybevetve meg­állapíthatjuk: nem elérhetet­len termelőszövetkezeteink­nél a tehénállomány szám­szerű emelésével párhuza­mosan a hozamok növeke­dése. Alapos, gondos munkára s természetesen türelemre van szükség, mert ez nem megy máról-holnapra. S most a következő esztendő terv- készítésénél önkéntelenül is felvetődik az emberben: jó lenne, ha erre is gondolná­nak termelőszövetkezeteink a következő esztendőben. Vincze Istvánné ÄZ idei jó eredmények túlszárnyaláséért lMost, hogy túl vagyunk a számvetésen és látjuk, mit eredményezett egész évi szorgalmas mun­kánk, nem szabad, hogy szót­lanul elmenjünk az elmúlt év eredményei, vagy hibái mellett. Szükséges a vissza­tekintés azért is, mert most látjuk összességében az egész évet, most vonhatjuk le a tanulságokat, amelyek fonto­sak a jövő év tervezéseit il­letően. Nem elég egyértel­műen kijelenteni, hogy jól dolgoztunk és eredményeink­nek ez a titka. A szorgal­mas, tervszerű munka két­ségtelen, meghozza gyümöl­csét, lehet hogy előbb, lehet hogy később. Az is megálla­pítható, hogy a mezőgazda­ságban nem elég csak a szorgalom, mert ha ez elég lenne, az egyénileg gazdálko­dók százezrei szárnyalnák túl évről évre elért eredmé­nyeiket, hiszen nálunk sem hiányzik a szorgalom. A mi fejlődő, közös nagy­üzemi gazdaságaink, amelyek a szocialista mezőgazdaság előhírnökei falun, évről évre eredményesebben, példamuta­tóbban gazdálkodnak. Az eredményességnek, — hibát követnénk el, ha azt mon­danánk — a példát mutatni akarás az oka. Az ok egy­szerű. Ezek a kis közössé­gek minden mellékgondolat nélkül, egyszerűen jobban, emberibb módon akarnak él­A jövő év még jobb lesz... Eredményeikben gazdag volt ez az év Tereskén a Kossuth Termelőszövetkezet­ben. A gazdálkodás szinte valamennyi ágában tudnak felmutatni Olyan eredménye­ket, amelyek a hozzáértést, a tervszerűséget bizonyítják, amelyek nem hoznak szé­gyent közös gazdaságúikra. Kilenc kh gyümölcsö­sükhöz telepítettek 5 kh- t, s így a gyümölcsös területe elérte a 14 kh-t. A gyümölcsös ez évben mintegy 35-40 000 forint­tot jövedelmezett. Csak cseresznyéért több mint 6 000 forintot kaptak, amely jól jött a tavasz fo­lyamán. Jól fizetett az al­ma is. Az aknánál sajnos le­szedésé problémák adódtak, amely néhány ezer forint jö­vedelemtől ütötte el a ter­melőszövetkezetet. Többet jövedelmezett az aprómag. 10 hold vöröshere 40 900 forint jövedelmet adott. A növénytermelés mellett szépen jövedelmezett az ál­lattenyésztés. Ebben az év­ben leadtak 2 hízott bikát, egy hízott tinót és 8 darab 150 ^kilogrammon felüli hí­zott sertést. A sertésekért 20 000, a szarvasmarhákért 16 000 forinton felül kaptak. A jövő évben az a tervük, hogy saját szaporulatból emelik a hízott szarvasmar­hák számát, mert jó jövedel­mi forrásnak mutatkozott a szarvasimarhahizlaiás. Szerződésesen értékesítet­ték 54 juhukat is, amelyért több mint 10 000 forintot kaptak. Nőtt eaévben a tehénállo­mány száma is. Míg tavaly 11 tehenük volt. addig az idén a tehénlétszám elérte a 16-ot, a jövőre a tervek sze­rint 20-na emelkedik. A következő gazdasági évben tovább nő a közös vagyon. Leszűrik az 1958-as év ta­pasztalatait, s jövőre már úgy tervezik gazdálkodásu­kat, hogv az idei év hibái elkerülhetők legyenek. Ezért szerződést kötnek az alma- értékesítésre is, mert az idén szerződés hiányában sokat kellett az értékesítés érde­kében járniuk, amely nem­csak munkakiesést jelentet: a szövetkezet tagjainak, ha­nem többezer forint jövede­lemtől is megfosztotta őket. ni. Ezért szervezik munkáju­kat úgy, ahogy a korszerű agrotechnika előírja. Nem egy termelőszövetkezetünk rá­jött már az elmúlt évek fo­lyamán, hogy a jó szándék, vagy a szorgalom csak egyik kelléke az eredmények eléré­sének. A mezőgazdaságban a jobb eredmények elérése érdeké­ben nem egyszer kockázatot is kell vállalnunk, s ha nem merjük vállalni, esetleg egész évi munkánk sínyli meg. Bercelen a Vörös Csillag Tsz zárszámadási közgyűlésén hal­lottam, hogy nem szántották ki a pillangós veteményeik nagy részét, pedig tavasszal mindenki azt tanácsolta. Ha megteszik, most felét oszt­hatták volna. ¥1 a már a berceliekről beszélünk, megmond­hatjuk őszintén, nem példa­mutató a gabona termelésük, amelyet ha tovább is így folytatnak, a saját zsebük fogja megérezni. Ha a jelen­legi eredményeket jövőre is szeretnék viszontlátni, gon­dosabban kell foglalkozniok a gabonafélékkel, a kapásnövé­nyekkel, de .még a pillangó­sokkal is. Eddig az állatte­nyésztés fejlesztését a pillan­góstakarmányok hiánya gá­tolta. Ez évben a tsz utól- érte magát. Pillangós takar­mányért nem kell a szom­szédba menniük. Most már jó lenne, ha a pillangós te­rület növelésével együtt az ál­latállományt, főleg a szarvas- marha állományt is fokoza­tosan növelnék. Nagy lehető­ségek állnak a juhtenyésztés előtt is. A juhállomány sza­porítását semmi sem gátol­ja, ennek minden feltétele biztosított. Helytelen, hogy nem foglalkoznak Bercelen egy nagyobb létszámú barom­fi törzs beállításával; pedig adottságaik megvannak hoz­zá. Biztosított az egészséges, tiszta helyiség, a kezelő, a takarmány. Nem hiszem, hogy szükséges lenne részle­tesen elmagyarázni a barom­fitartás gazdaságosságát, elő­nyeit. Ezzel minden egyes termelőszövetkezeti tag tisz­tában van. Most, hogy elérkezett a jö­vő évi tervkészítések ideje, nem haszontalan dolog az árutermelés fejlesztéséről be­szélni. Nem egy termelőszö­vetkezetünk tapasztalhatta ebben az évben, hogy jó do­log. hasznos dolog az áruter­melés fejlesztése. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy ezáltal növekszik a pénzben! részesedés, hanem abban is, hogy ezzel egyúttal növek­szik az állami támogatás is. amely főleg hitelelengedés formájában jelentkezik. A berceliek ez évben is tapasz­talhatták az árutermelés jö­vedelmezőségét, a hiteiden^ gedések nyújtotta előnyö­ket. Ezért jó lenne, ha a jö­vő évi tervezésnél fokozot­tabb figyelmet szentelnének néhány dolognak. Jövedelme­ző lenne Bercelen egy 1» holdas kertészei beindítása. Az erre alkalmas terület ad­va van. A fokozottabb gép­kihasználás mellett munka­erő szabadulna fel, amelyet a kertészetbe lehetne irányí­tani. Piacuk is lenne hely­ben, a Vakok Intézeténél, a napközi otthonokban, a szom­szédos bányákban és nem utolsó sorban a salgótarjáni, valamint a fővárosi iparvi­déken. Egymaga a kertészei több mint 100 ezer forintos többletjövedelemhez juttat­hatná a tagságot. Ugyan i’yen értékesítési lehetősége van a baromfitenyésztésnek is. Hibát követnénk el, ha megfeledkeznénk a szarvas- marha- és sertéshizlalás ad­ta hatalmas lehetőségekről. Ez nemcsak népgazdasági, hanem termelőszövetkezeti érdek is, amelyet ha helye­sen alkalmaznak, néhány százezer forint jövedelemre tehetnek szert belőle. Itt gondolunk főleg a saját sza­porulatból származó üszőkre, tinókra és sertésekre. A leg­gazdaságosabb értékesítés­nek a szerződéses állathizla­lás mutatkozott az idén is. természetesen a jó ered- mények eléréséhez szükséges továbbra is a szor­galom, a jó munkaszervezés és a tágabb látókörű vezetés. A mostani elnök kissé szűk- látókörű ember, aki nem lát­ja meg azonnal a szövetke­zet előtt kínálkozó lehetősé­geket. Hiába jóakaratú, s rendkívül becsületes, ez a gazdálkodás menetében, nem sokat nyom a latban. Hatá- rozottabbnak, erélyesebbnek kellene lennie. Feladat lenne Bercelen a szakvezetés to­vábbi erősítése, legalább olyan ütemben, mint amióta agronómusuk van. Mindenki tapasztalhatta a szövetkezet­ben, hogy az agronómus be­állításával gördülékenyebb, ésszerűbb lett a munka, s ezt a gördülékenységet, ész­szerűséget és nem utolsó sor­ban tervszerűséget kell biz­tosítani a jövő évre is. Ha ez meg lesz, tovább £><>0<><><><><><k><><kk>o<>ch>c>o<k>o<kk>o<><k>ckx>o0-0000000000000ooooocxxki o-o©-ckk>o-o-ckd<><>c><>ck>o<k><><>cx>o<h>o<k><>o<}<x><>ck>o<><>ckx>oooooo-o-ooockx emelkedhet megyénk egyik ^legjobb termelőszövetkezeti ^tagságának közös vagyona és imunkaegység utáni juttatása. ? Kata János ’ Völgyelzáró gátat 5 építenek j A Magyarnándori Állami (Gazdaság lazonyai üzemegy- j ségében vízvezetéket szerel­> mák be. Völgyelzáró gátat épí­> tenek, s az így összegyűlt vi- I zet emelik a hegytetőre, > ahonnan vízvezetékeket épí­tenek, hogy ezáltal megköny- ínyítsék a permetlé készíté­sét. > A következő gazdasági évre > kapnak új Kupics-féle per- l metezőgépet, amely egyszerre ) nyolc csőből szórja a permet- j levet. Ügy tervezik, hogy jö- >vőre már éjszaka permetez­őnek reflektorok fénye mellett. 3 A gazdaságban, a sáncolt ? területek közé törpe gyü- Smölcsfákat telepítenek, mint- ? egy 6 500 darabot. Ezáltal is s növelni kívánják a gyümöl- ?esös hozamát. 1 drb. Wippon teher- o 5 í gépkocsi kifogástalan és g ? □ üzembiztos állapotban a h könyv jóvá- § írással 5 i eladó. & 5 y Érdeklődni lehet a Rét- o 5 t sági Körzeti Földműves- ü k i szövetkezet irodájában. 2 s ío«>ic«^s>ic>soe>iDiorHc»*^ c/L haiaitá — Kiporoltam a nadrágját a fiatalúrnak, mert viszketett már a bőre, — válaszolta Siposné emelt hangon. — János? — Valami halastavat építenek a hóbortosok! — Halastavat? — csapja össze a kezét a sógor­asszony — mégis az lesz? — Kitalálnak ezek mindenféle bolondságot! Nem bánja az, ha itthon fejetetejére áll a ház, azt sem, csak mehessen! — tört ki a panasz az asszonyból, majd folytatta — más tisztességes ember ilyenkoi vasárnap a családjával van együtt, de ez... — el­sírta magát — Ennek fontosabb a tsz. mint a felesége, meg a gyerekei! — Ne sírj Rozi, ne sírj! —nyugtatta meg a zo­kogó asszonyt Kóborné. De az csak nem akarta abbahagyni a sírást. — Holnap lesz a napja, bemegyek Bálinthoz, a járási titkárhoz, megmondom neki, — elhallgatott, elcsuklott a hangja, mert maga sem tudta, mit mond meg a járási titkárnak, majd kis szühet után folytatta: — megmondom a járási titkárnak, beszéljen az urammal, mert ez így nem mehet Vagy mi, vagy az az átkozott termelőszövetkezeti M ÉG SOKÁIG sírt Siposné, s a gyerekek riadt arccal hallgattak. Kóborné, a sógorasszony vigasztalni próbálta — Ne sírj Rozi, majd hazajön! Az én uram i< dolgozott egész délelőtt. — Dolgozott, de tudja, hogy miért! De ez a hó­bortos, kitalálta valamelyik kerge, hogy építsünk a völgyben halastavat, megtapsolták. Ez meg mint egy jó bolond, a többi hülyével együtt neki megy Mit számít neki a család? — mondta egyfolytá­ban a magáét Siposné. Miután jól kipanaszkodta magát, kissé megnyu­godott. — Azért, Julis, ne mondd el a Jánosnak, amit most itt zavaros .ésszel össze-vissza beszéltem - kérte a sógornőjét. — Már hogy mondanám el! — nyugtatta meg s kisírt szemű asszonyt Kóborné. M ÁR RÉGEN elharangozták a delet, de Si­posné hiába várja az urát. A gyerekek tü­relmetlenül követelik az ebédet, kivált a kis Laci. . Várjatok, rögtön jön apátok, — próbálta csit- títgatni a nyafogó éhes gyerekeket. — Ugye édesanyám, hoz nekem édesapa kisma­darat, — csimpaszkodik az anyjára a másik gye­rek, Jancsi. — Hoz kisfiam, hoz, csak meg kell várni, már jön is, gyertek a kapuhoz - s azzal már indult is a kapu felé. A hosszú nagy utcán egy lelket se látni. De nem is csoda, mindenki ebédel. A legtöbb ház­ból kihallatszik a cigányzene. Jó ebédhez szól a nóta. Milyen jó annak, aki leülhet az asztal mellé, s ebédelhet, — gondolta Siposné. ölébe kapta a nyafogó Lacit, másik kezével megfogta Jancsi ke­zét, s összeszorított foggal indult befelé. — Majd adok én neked! Hogy a nyavalya törte volna ki még azt is, aki kitalálta azt a tsz-t! — kergették egymást a gondolatok Siposnéban. A gyerekeket a helyükre ültette, szedett nekik, aztán magának is. Egy darabig szótlanul kanalaz- gatták a jó forró tyúklevest, amikor Laci az abroszra öntötte a féltányér levest. Mintha a guta ütött volna az asszonyba, arca elfehérült, mint egy harcias kakas, felugrott, elkapta a gyerek karját és vagy hármat a fenekére csapott. — Hogy a fene evett volna meg apáddal együtt, — lökte a gyereket vissza a székre. Laci torka- szakadtából üvölteni kezdett. — Megmondom édesapámnak, megmondom édes­apámnak! — zokogott keservesen. Közben kinyílt a kisajtó, s a kutya ugatni kezdett. Siposné fel­ugrik, s kinéz az udvarra. A sógorasszonya jött a szomszédból. — Átrepült az egyik tyúk, azért jöttem, — mondja szinte mentegetésként. Siposné durván ráripa- kodik a kutyára: — Takarodsz, te dög! — majd enyhébben szólt oda sógorasszonyának: — Nem akar megismerni az úristennek se! — Nem is baj az, azért kutya, hogy ugasson — felelte a sógorasszony. Odaér a konyhajtó elé, s benéz. — Hát ennek mi baja? — mutat a szipogó kis­fiúra. Mindketten bementek a konyhába, s a Sipos ó család befejezte az ebédet. Ebéd után, mint ag faluban mindenki, Siposék is kiültek a kapu elé. <? összegyűltek a szomszédok, és mi másról beszél- 2 gethettek volna, mint a halastóról. Elmondták aó Dózsa termelőszövetkezetet mindennek. 9 — Bolondok gyülekezete az, nem szövetkezet, 2 — jegyezte meg Szabó Feri bácsi. 9 — Azt már nem! Nem bolondok azok — kapcso- § lódott be a beszélgetésbe Siposné. — Miért, talán 9 bolondság volt a juhhodály, a tehénistálló, a 6 kultúrház megépítése — kérdezte egyfolytában. 9, — De hát nem elég a hétköznap nekik, még a 2 vasárnapot is megszentségtelenítik? — rikácsolt 9 Vargáné. 2 — Nem baj az Zsuzsi néni, mi van abban? Meg-9 szentségtelenítik! Nem estek azért a fejükre azok 2 sem! Ha kiprédikálja őket a pap, hát kiprédi-ö kálja. De akkor magát is kiprédikálhatja, meg 2 magát is, meg magát is — mutogat sorba az em- 2 berekre. ^ 2 — Egy rendes férfinek a családja mellett a helye 9 vasárnap — bizonygatta Varga Pista bácsi. 2 — Egy rendes férfinnak mindig ott a helye, 2 ahol a megélhetést biztosítja! —nyelvelt az asszony.o A világért sem hagyott volna sem a tsz-re, sem 2 az urára rosszat mondani. Hogy ő otthon szidja 2 a tsz-t is, meg az urát is, az más, egészen más. g Talán estig is elvitatkoztak volna, ha nem ér-$ kezik meg a termelőszövetkezet vontatója. Sipos 2 János örömtől sugárzó arccal ugrott le róla. Aó két apró gyerek szaladt az apjához. 2 — Hoztál madarat édesapa? — kiáltotta Jancsi. 2 — Nem hoztam, de madárlátta kakastejjel sü-9 tött kenyeret igen, s csókolgatta a két gyereket, o S IPOSNÉ IS odament az urához, bűnbánóan o nézett rá. 2 — Csakhogy megjöttél! g — Kicsit késtünk, de el akartuk végezni — <s mondta a férfi. 2 — Elvégeztétek? 2 — El — mondta kurtán. 9 — Folyik már a víz a halastóba! 2 Az asszony örömtől sugárzó arccal, de daccal 9 kiáltotta oda az előbbi csoportnak: g — Hallják csak! Folyik már a víz a halastóba! 9 KATA JÁNOS g

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents