Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)
1958-12-17 / 99. szám
1958. december 17. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Korszerű üzemmé fejlődött a Salgótarjáni Ruházati KTSZ Szabó Illés, a KISZ alapító tagja, a szövetkezet kiváló szabásza mitnkaközben. Keze alól már számtalan, kiváló minőségben szabott ruha került ki. Nyolc évvel ezelőtt négy szabó fogott össze: Szabó Illés, Szekeres József, Kovács Béla, Treffiman Lajos, hogy a párt felhívása alapján szövetkezésbe tömörüljenek, s megteremtsék a szabóipar szocialista szektorét a Ruházati Kisipari Termelő Szövetkezetei Salgótarjánban is. Nyolc év telt el azóta, s az alapító tagok — no meg ■azok, alig húszán, akik csaknem a születésétől kezdve a KTSZ-ben dolgoznak — ma már csak emléknek idézik azokat a nehéz napokat, amelyeken a kisipar újabb formájának útjára léptek. Üres, piszkos, kicsiny helyiség, anyaghiány — ez gátolta akkor még a munkát. Az emberek azonban nem mondtak le a KTSZ fejlesztéséről. Évről évre gyarapodtak nemcsak létszámban, hanem felszerelésben is. Ma rr ár csaknem nyolcvan tagot számlál a Salgótarjáni Ruházati KTSZ. A régi lábhajtású gépeket villanymeghajtású varrógépek váltották fel. Míg korábban új ruhákat alig készítettek — inkább javításokkal foglalkoztak, most új ruhát varrnak, egyenruhákat készítenek, alakítanak, javítanak, vasalnak, sőt a konfekciójukkal a kereskedelemben is jelentkeztek. Jó munkájukat a már két ízben is elnyert „Kiváló Szövetke- zet“-i cím is bizonyítja. Most karácsony előtt is sok a munka a Ruházati KTSZ- ben. Ennek örülnek a sza- ibók: nagy lesz a bevétel, több leisz az évi nyereség. Mert a Salgótarjáni Ruházati KTSZ évente több minit ötmillió forintot forgalmaz, a dolgozók átlagos keresete meghaladja az 1500 forintot, s a nyereségrészesedés sem lesz kevesebb egy havi fizetésnél. Ügy mondják: érdemes volt szövetkezni! A szabók munkáját nem lehet teljesen gépesíteni. Az ujjak varrását, fércelését, a gombok varrását még kézierővel végzik a KTSZ tagjai. Minőségi munkát adnak ki kezük alól. Sokat beszéltünk már a nők megváltozott helyzetéről. Arról, hogy a felszabadulás biztosította hazánkban először a leányok és asszonyok egyenjogúságát a férfiakkal. Ezerszer hallottuk és így mindenki előtt ismeretes tény, hogy nálunk a nő a férfival egyenlő bért kap az egyenlő munkáért. Joga van a nőnek résztvenni az élet bármilyen területén a feladatok elvégzésében. Olyan munkaterületeken is tért hódít a nő, ahol eddig csak férfinak volt joga dolgozni. Megértőén sokoldalú törvények és intézkedések gondoskodnak ugyanakkor a dolgozó nők munkájának könnyítéséről. Éjszakai műszakra példái! nem osztanak be gyermekes anyákat. Napközben pedig bölcsődék és napközi otthonok gondoskodnak a dolgozó anya gyermekeiről. Emellett háztartási, gépek egész sora, készételek és félkészáruk, a vásárolt holmi díjtalan házhoz szállítása és még ezer- egynéhány dolog könnyíti a napi kettős műszakot végző asszonyok munkáját. Ezekről az örömteli dolgokról valóban nagyon sokat beszéltünk. Nem ártana megnéznünk azt, hogy mit ad e sok szép és magasztos dolog ellenértékéül a női társadalom. Az természetes, hogy fizetése ellenében tehetsége és ereje szerint megállja helyét a munkában. Most inkább az a kérdés: tesz-e valamit, valami pluszt a társadalom megbecsüléséért? Milyen szerepet vállal az építőmunkából, az emberek éleiének szebbé és jobbá levéséből? Megállapíthatjuk, hogy megyénk a szonyai és leánvai nem nézik tétlenül az idő múlását. Tisztában vannak vele, hogy nekik is tenni kell valamit azért, hogy napról napra, óráról órára alakuljon, formálódjon, szépüljön az élet. Nem kevés az, amit ebből a forradalmi átalakulásból magukra vállaltak a leányok és asszonyok. Női, asszonyi mivoltukból adódik, hogy első és legfontosabb szerepük változatlanul a gyermeknevelésben mutatkozik meg. De örömteli tény, hogy ma már asszonyaink nemcsak saját gyermekük jó nevelését tartják fontosnak. Most már évek óta csinálják asszonyi szív sugallatára a különféle társadalmi szervek a fiatalkorúak életének megfigyelését. Alkalmanként a rendőrség, a nőtanács, a gyámügy képviselői ellátogatnak a mulatóhelyekre. Ellenőrzik a fiatalkorúak viselkedését és intézkednek, hogy őket még meg nem illető helyen tartózkodjanak. Sajnálatos, hogy elég gyakran akad munkájuk. Sőt, nem egyszer többet kell tenniük, mint figyelmeztetni a felügyelet nélkül szórakozó fiatalt. Volt olyan eset, hogy tizenhárom éves kislányt találtak jóval éjfél után nyilvános szórakozó helyen. Amikor az egyik asszony haza akarta küldeni a kislányt, dühösen kérte ki magának a leány édesanyja. Azzal érvelt: a gyermekért ő felel és ha ő megengedi, hogy reggelig táncoljon, azt senki más nem tilthatja meg. Ezek a társadalmi ellenőrzésben tevékeny szerepet vállalt asszonyok különös gonddal és szeretettel figyelik a gyermekek sorsát. Amennyiben olyant tapasztalnak, hogy a szülői ház nem segíti elő helyes irányban a A kisteleki bányászok rekord teljesítmény elérését tűzték ki célul. Az üzemben «dolgozó F—4-es fejtőgép eddigi teljesítménye 24 óra alatt sohasem haladta túl az 5—6 folyómétert. A sikertelenség okát kutatva a legnagyobb probléma a szállítóL 7. 1800-as évek vége felé Tarján neve mellé a kenyeretlen jelző került, és Tarján méltó is volt e névre... 1868-ban, amikor elkészült a szenet szállító vasútvonal, az akkor még kezdetleges primitív bányászat nagy mértékben föllendült. Az akkori részvénytársaság vezetői abból a célból, hogy ne kelljen szenüket messzire szállítani, helyi földolgozó üzemek létesítését szorgalmazták. így alakult meg az 1890jes év elején Salgótarjánban a palackgyár. A gyár akkori termelése igen minimális volt, ám, hogy egyáltalán termelésről lehessen beszélni, ahhoz jól begyakorolt szakmunkásokra volt szükség. Azóta, hogy az akkori palackgyiárból az első zöldes-színű palackok kikerültek már három munkás generáció váltotta egymást. S most erről a három generációról kívánunk írni. Látogatásaink során arra kerestük a választ, hogyan éltek a nagyapák, milyen körülmények között dolgoztak, s hogyan élnek a leszármazottak, az unokák, a ma fiataljai. Erről szól riportsorozatunk. S most keressük a múltat, a történelmet a Salgótarjáni Üveggyárban. S amit sikerül ma fellelnünk 1893 óta a gyár alapításától bz meglehetősen terjedelmes anyag. Szó van ott gépekről, kemencékről és egyebekről. Megtalálni ott mindent bőven, részletesen, csak egy hiányzik, aki azóta a legértékesebb lett, a dolgozó ember. Mert nézzük csak mi vágatokon mutatkozott. A sínhálózat nem volt megfelelő, s a napokban kezdték meg a 700 folyóméter vágat szállítóútjának átépítését. A szállítás javításával egyidejűleg fokozzák a gép karbantartását. Az eddig eltelt másfél hónap alatt a fejtőgép teljesítménye a Il-es szén telepen 150 folyóméter volt. A karbantartás után szeretnék elérni a napi 8 folyóméteres előrehaladást, s így egy hónap alatt közel 200 folyóméter bányavágat feltárását kívánják biztosítani és jövőre még ezt is túlszárnyalják ... 20 kalóriával javult a szén minősége a bányászok versenye során A szénmedencében folyó munkaverseny második szakaszában igen kiváló eredmények születnek. Míg az első szakaszban komoly lemaradás mutatkozott a kalória terv tervteljesítésében, addig a második szakaszban, november hónapban bányászaink több mint 20 kalóriával túlteljesítették tervüket. Az üzemegységek között a decembert eredmények alapján az első helyet 103,3 százalékkal a tiribesiek tartják, de a szorospatakiak szorosan nyomukban vannak 103,1 százalékkal. — RIPORTSOROZAT A SALGÖTARJÄNI ÜVEGGYÁRBÓL — is áll ebben a történelemben. ”...A termelés 1893-iban indult meg a felépült egy kemencén, 22 kéziműhellyel. A dolgozók természetesen jórészt külföldiek voltak, akiknek elszállásolásáról gondoskodni kellett...“ (S ezen gondoskodás révén épültek meg a faibarakök, melybe szalmát szórtak, ez volt az egész berendezés). „...1896-ban készült el az első miunkásikoló- nia 43 lakással...” S ezután szó van a két kádkemence építéséről s újból szerepel egy mondat, ami az itt dolgozókról szól ........A gyár fejlőd ésével növekvő munkásság elhelyezésére hat darab földszintes ház épült...” Aztán változnak az urak. Már nem az Egyesült Magyarhoni Üveggyár a tulajdonos, hanem gazdát cserélve 1908- ban a cseh Müthlingiumon vállalat kebelébe került. S a gyár egyre bővül. Ekkor kerül beállításra a hatkarú Owensi-gép. S hogy mi volt ekkor az itt dolgozóikkal? Azokról bizony elfeledkezitek, mert a cseh érdekeltség ideje alatt nem épült egyetlen lakás sem, a szociális ellátottságról nem is szólva. S itt kapcsolódunk be mi a történelembe. Nem hamisítunk, mert tanúik még ma is élnek, bárki ellenőrizhet. S ezek az élő emberek az első generáció tagjai. S miközben egyre több profitot jelentett a gyár a birtoklóknak, addig több munkás jegyezte el magát a halálos népbetegséggel, a tüdőbajjal. A munkaidő ebben az időben napi 14, de a 16—18 óra sem volt ritka. A legiparancsoilóhb törvény még ékkor az olvasztott üveg volt, s addig míg ebből tartott a műszak is tartott. A kemencék környéke kormos, füstös, gázos volt, s bizony nem volt ritka az az üvegfúvó, aki tüdejét is az üvegbe fújta. A munkabérezés akkord- bérben történt. S ma bármily furcsán is hangzik, ebben az időben az egész család segítette az apa munkáját. Ha az asszony megfőzött otthon gyermekeivel együtt ment a gyárba segíteni, hogy férje többet keressen. A dolgozók zöme külföldi volt, de már elvétve találni hazaiakat is. Klauber Józsi bácsi szakmáját már itthon: Parádsasváron tanulta. Nyolcéves korában már ott volt apja mellett a 60 fokos melegben s végigjárta az üvegesek rögös útját. Ám mire felnőtt-bért kapott, vehette a vándorbotot, mert a sasvári gyár leállít, termelésére nem volt szükség. A nyomor a salgótarjáni gyárba hozta, s ekkor 1894-et írtak. A fiatalember családot alapított, s lakást előbb a barakban, majd később a kolóniában kapott. S, hogy mire vitte munkában eltöltött hosszú élete során? Félszeméire megvakult egy baleset révén. Pedig megpróbált tovább jutni, volt Pesten, Tokodon, de hiába, az üvegfúvónak sehol nem volt értéke. Boldog volt, ha kenyérrel és krumplival jól lakhatott. Mesélte el a még ma is élő 92 éves Józsi bácsi. Oó Bertalan bácsi ma 72 éves. Ö is az első generáció egyik veteránja. Sorsa azonos Klauber Józsefével. Nemcsak azért, mert a családba házasodott, de ő is mint, annyi proletángyerek ebben az időben játék helyett a kemence gázos levegőjét szívta. Tizen- kétéves volt. amikor először lépte át a palackgyár kapuját, ahonnan kivezető utat később sem talált. S volt része a munkanélküliségben, dolgozott izzó hőségben, s boldog volt ha papírruha és fatalpú bakancs jutott családjának. S hogy mi volt ekkor a munkások öröme? Erről a gyár akkori urai gondoskodtak. Korcsma nyílt a ba- rakokkal körülvett telepen, sőt olyan jószívűek voltak, hogy hitelbe is adtak, igaz fizetésikor kamatostul levonták. Az első generáció sorsa volt a legnehezebb. Korszerűtlen üzemben látástól vakuJásig folyt a munka s miközben az urak zsebében a pénz dagadozott, addig a temető főleg gyári munkásokkal növekedett. Az első generáció idején még nem lehet telepi mun- kásdkról beszélni. Jó lehet épült barak és kolónia is, ez azonban az akkori 340] dolgozónak — mert annyi volt< a létszám — nem nyújtott] otthont. De nem is volt ér-] demes letelepedni, mert több-« szőr volt üzemszünet, mint] munka, s ilyenkor a vándor-< bot újra kézbe került. S, hogy mégis voltak üvegeseik.! A sors, melyet a tőkés rend-] szer képviselt, szűkén mértei a lehetőségeket. Ha az apa] üveges volt, már magával, vitte 6—8 éves gyermekét, dolgozni, mert ez volt akkor] az ólet rendje. S később a, felnövekvő gyermek már nem1 talált kiutat, élte mint apja] a munkások életét, ette mint< apja az urak keserű kenyerét.] Két ember az üveges társadalomiból, s minden külön-] Ibözőségük ellenére is sorsuk, i szenvedésük mégis egy, mert] egyformán a rögös utat jár-i ták. Ha volt is munkaalkalom; szépen tudtak keresni, azonban ez a megerőltető munka, megkívánta a jó táplálkozást. Az akkori üveges szólás- mondás így hangzott: „Az; üvegesnek inni, enni kell,] akkor bir dolgozni és él hosz-, szú évekig”. gyermek fejlődését, kimentik a gyermeket a rossz környezetből. Persze örömteli tény, hogy ma már az asszonyok nem elégednek meg a gyermek- gondok elintézésével. Ma már az asszonyok szót kémek, sőt követelnek az állam irányításából is. Képviselőjük ott van az országházban, a tanácsok mellett működő különböző állandó bizottságokban, sót a tanácsokban is. Állandóan ellenőrzik, figyelemmel kísérik a dolgok alakulását. Szigorú éber szemmel lépnek fel a visszásságok ellen. Egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert ellenőrző munkájukban. Sokszor kell szembeszállniok emberi önzéssel, konokság- gal, csökönyösséggel egy-egy igaz ügy érdekében. Valósággal harccal jár jóformán minden alkalommal, ha egy-egy törvény, vagy rendelkezés betartásának ellenőrzésére indulnak. Bátor kiállást követel meg tőlük az, ha a vendéglőkben azt ellenőrzik például, hogy nem szolgálnak-e ki ittas emberj, vagy 18 éven aluli fiatalt. A kereskedelmi ellenőrzések során kü'önösen sok a tennivalójuk. Hiszen az itt talált visszásságok a legközvetlenebbül érintenek minden dolgozót. Ugyancsak az összdolgozók érdekeit szolgálják az egészség- védelmi intézkedések. Azt például, hogy a boltokban betartsák a legalapvetőbb tisztasági szabályokat. Kiállnak azért, hogy az üzemélelmezési vállalat egy fél dekával se csapja be a dolgozókat. Egyik alkalommal egy üzemi konyhába lépve, mintegy ötven-hatvan süteményt pillantottak meg az asztalon. Amikor az étkezdében egy dolgozó előtt sen> láttak a tésztából, reklamálni mentek vissza a konyhába. Legnagyobb meglepetésükre a sütemény eltűnt. Hiába keresték a leg- elrej tettebb zugokban is, nern találták meg sehol. Végül is a padláson fedezték fel az elrejtett süteményt. A lelki- ismeretlen konyhaszemélyzet minden bizonnyal a dolgozók megrövidítésére, saját magának készítette el a tésztát. Az asszonyi közbejárásra le is váltották ezt a személyzetet. Örök érdemük ezeknek az asszonyoknak, hogy valóban jmakacs kitartással, szigorú éleslátással lépnek fel az élet bármely területén az elkövetett rendellenességek ellen. Nem hagyják magukat megtéveszteni, sem félrevezetni. Így érik el azt is, hogy ma ,már a férfi társadalom egy- >re jobban elismeri ténylegesen is a nők egyenjogúságát. Mert társadalmi munkájukkal elmélyítik az emberekben azt az érzést, hogy a mi ^társadalmunkban a nők valóban méltók erre az elismerésre. Újlaki Mária közben a gyár újabb gazdát cserélt. A cseh érdekeltségtől a bitorlást az ekkor virágzásnak induló., SKB. RT. vette át. S hogyú ők mivel kezdték a bdrtok->< lést a gyár felett? Mivel is lehetett volna, mint a fokozott kizsákmányolással, azzal, hogy nagyobb legyen a pro-] fit. De erről majd a követ- kező riportunk szól, ebben a>; korban élt a második generá-J ció. Hortobágyi András —j Pádár András Kézi rakodás nélkül... A mátranováki Csurgó tárón két tömegtermelő munkahely működik. A kamrafejtéseken eddig a rakodási munkálatokat mindenütt kézierővel végezték. A tröszt illetékes osztálya a közelmúltban vizsgálatot folytatott s megállapították: az alacsony teljesítmények oka a kézi rakodásban kereshet A. így született meg a terv: a rakodási munkálatokat Csurgó tárón gépesítik. Az első Hidasi és Kóta típusú szénfelrakógépek már az elmúlt hónapban megérkeztek, s december 15 -tői már mind a nyolc kamrafejtés rakodógépet kapott, azáltal, hogy a kézi rakodás megszűnt, nagymértékben csökkent a fizikai munka és több mint 30 mázsával növekedtek a teljesítmények. Néhány gondolat a nők társadalmi ellenőrző tevékenységéről Három generáció Rekord teljesítmény elérésére készülnek a kisteleki bányászok
