Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-10 / 97. szám

6 NÓGRÁDI NEPÜJSÁG 1958. december 10. A SS Sok család gondja, titkolt, vagy el nem leplezhető szé­gyene, a családfő italos haj­lama. De sok asszony tenné, ha tehetné, az italboltok aj­tajára a „Zárva” táblát mind­örökre, hogy élete, és gyer­mekeinek élete szebb, jobb lehessen. Mindezt nem azért, mintha önmagában feltétle­nül rossz lenne az, hogy a család feje megiszik egy pohár bort, hanem azért, mert az első pohár után könnyebben lecsúszik a máso­dik, majd a harmadik is. Országos hadjárat indult az alkoholizmus ellen — és e harcnak, ha fegyvereit jól választjuk meg, legfőbb nye­rői a családok, az asszonyok, a gyerekek lesznek. Fontos, nagyon fontos a felvilágosító szó, és szüksé­ges is, hogy az alkohol okoz­ta betegségek ismerete visz- szariasssza a borisszákat, a sokadik pohár felhajtásától. De mindez nem elég annak, akinek szervezete ma még erős, és szinte elképzelni sem tudja, hogy a rendsze­res napi poharazgatás néhány év alatt ronccsá, a mainak csaik árnyékává teszi szer­vezetét. Hogyan hát? Mi módon folytassuk ezt a háborút Eac- hus, a szőlőhegyek kecske­lábú istene ellen? Kiket szó­lítsunk harcba, és a felvilá­gosító szó fegyverén kívül milyen fegyverekkel küzd- jünk az alkoholizmus ellen? Bár a kérdés nehéznek tű­nik, a válasz egyszerű: az asszonyokat kell harcba hív­ni, akik teljes fegyverzetben, az egész társadalom cselekvő egyetértésével a hátuk mö­gött, biztosan csatát nyer­nek. A derűs családi élet, az otthon rendezettsége, jóked­ve, a rendes, mosolygós fele­ség, ebben a csatában ered­ményesebben háborúzik, mint száz drákói rendszabály, mint ezer fecsegő, zsörtölődő, vesze­kedő asszonyság, mert míg az előbbi vonz, csábít az otthonmaradásra, az utóbbi taszít olyannyira, hogy „mú- száj” előle a második félli­ter mélyére menekülni. Ahogyan minden ellensé­get a legsebezhetőbb pont­ján kell megtámadni, úgy a borissza férj ellen is ez a módszer a leghatásosabb. A férj uram, ha az otthon han­gulata kellemes, nem az ital­bolt levegőjét, hanem édes- kés-savanykás nedűjét sze­reti. .. adjunk az ilyen férj­nek ebéd, vagy vacsora után otthon egy pohár jó bort. Nem kerül többe otthon sem, mint a kocsmában — sőt lé­nyegesen kevesebbe — és ha­za lehet vele szoktatni a bor­issza családfőt. Ha néhány nap múlva, amikor az első megrázkódtatáson túljutot­tunk, már arról számolga­tunk, hogy jó lenne az ily- módon megtakarított pénz­ből egy új inget, vagy egy új nadrágot venni a régi pótlására — már félig csatát nyertünk. Mert hiszen az anyagi érdekeltség nemcsak a munkahelyen szükséges, de a családban, a káros szen­vedélyek leküzdésében is hasznos eszköz. KARÁCSONYI VÁSÁR Balassagyarmaton a NépM árudákban december 10-24-ig BŐ ÁRUVÁLASZTÉKKAL ÁLLUNK KEDVES VEVŐINK SZOLGÁLATÁRA ZONY OKNAK Javítsák meg a kenyér kiszállítását! A következő lépésként már nagyobb célokat is kitűzhe­tünk. Megbeszélhetjük férj­urunkkal — esetleg tanácsát is kérhetjük — mi lenne, ha a megtakarított pénzt betét­könyvben összegyűj tenénk, és azon nyaralni mennénk, vagy esetleg egy új bútordarabot vásárolnánk? Arra nagyon vigyázzunk, hogy a pénz, amelyből ilymódon több van, ne menjen el azokra a kiadá­sokra, amelyekre addig is került a jövedelemből. Fel­tétlenül legyen látszata, az egész család érezze kézzel­foghatóan a hasznát annak, hogy a jövedelemnek egy je­lentős része most nem az italboltba vándorol. A kulturáltabb, szebb élet, a jobb ruhák, a közös családi szórakozások, később mind­mind segítenek abban, hogy a család fejének könnyebb legyen elkerülnie az italbol­tot. Semmilyen harc nem köny- nyű, ez pedig kiváltképpen nehéz dolog, hiszen sok az italbolt, és még több az ivópajtás, és sokszor mi ma­gunk sem vagyunk angyalok. (Pedig a mérges, házsártos asszony mellől ugyancsak könnyű visszatérni a kis és nagyfröccsök, és a cimborák közé.) Ha ügyesen, tapintatosan úgy tesszük fel a kérdést, hogy takarékosan, de szeb­ben éljünk-e, vagy könnyel­műbben, de rosszabbul, csak a legmegáltalkodottabb iszá­kosok fogják az utóbbit vá­lasztani. A többi rajtunk múlik. Asszonyok, csatáraiéi! Z. K.-né. Szépítik környezetüket A balassagyarmati vasutas dolgozók igen életrevaló terv megvalósításán fáradoztak az elmúlt ősszel, de munkálkodnak még napjainkban is. Elhatároz­ták ugyanis, hogy szebbé, kelle­mesebbé változtatják munkahe­lyük és az egész vasútállomás környékét. Az elmúlt hetekben társadalmi munkával ezer óra alatt hat va­gon termőföldet használtak föl virágágyak és kruppok készítésé­hez. Eddig 200 darab rózsafát és több mint 100 méter hosszúság­ban dísznövényt ültettek az állo­más környékére. Ezenkívül ju­har, hars és japán akácfát is telepítenek még, s úgy tervezik, hogy további 100 méteren örökzöld dísznövényt ültetnek, s mintegy 50 darab felfüggeszthető virágko­sarat is készítenek környezetük szebbé tétele érdekében. Jövőre és az azt követő évek­ben a tavasz, a rózsafakadás és a színekben pompázó nyár veszi majd körül a balassagyarmati vasútállomást, önfeláldozó mun­kájuknak ez lesz majd a ked­ves gyümölcse. A kenyér, a sütőipari ter­mékek nélkülözhetetlen min­dennapi fogyasztási cikkek. Ám a dolgozók ellátása ezek­kel a termékekkel a Salgó­tarjáni Sütőipari Vállalat körzetében nem kielégítő. Egyrészt hiány is jelentkezik kenyérből és süteményekből, másrészt a munkaszervezési, és szállítási hibák is minő­ségi és ellátási kifogásokat eredményeznek. Hiányzik a gyárban a megfelelő techno­lógiai utasítás, a szakképzett­ség és a felelősségérzet. A számos panasz közül, amely a kenyér, a péksütemény el­látás zavartalanságát és mi­nőségét illeti, most kimondot­tan a szállítás helyzetének néhány problémájával kívá­nunk foglalkozni. Néhány hónappal ezelőtt a megyei tanács ipari osztályán az érdekelt kereskedelmi, sü­tőipari, és szállítási szervek megbízottai tanácskozást tar­tottak, ahol, többek között olyan határozat született, hogy a Sütőipari Vállalat kö­teles a kocsikísérők bérezé­sét megváltoztatni, és no­vember 1-ig a teljesítmény­bért bevezetni. Ezzel kapcso­latban kifogást nem emelhe­tünk, az intézkedés megtör­tént. Azonban mindenki tud­ja, hogy a szállítás meggyor­sítása, a rakodás idejének lecsökkentése nem minden esetben, és nem elsősorban a kocsikísérőkön múlik. A szállítás központi szereplője: a gépkocsivezető, a kocsis. A Sütőipari Vállalt például há­rom saját gépkocsival és öt fogatolt járművel rendelke­zik. Sajnos azonban a gép­kocsivezetők, és a kocsisok időbérben dolgoznak. Semmi anyagi érdekeltségük nincs abban, hogy növeljék telje­sítményüket, a jobb karban­tartással, az állásidő csök­kentésével és egyéb más le­hetőségek kihasználásával ja­vítsák a szállítást. Hasonló a helyzet a 33. Autóközlekedési Vállalat ál­tal biztosított hét gépkocsi esetében is. A szállítási nap­ló tanúsága szerint novem­berben mindössze öt esetben történt meg, hogy az AKÖV a megállapított időben bizto­sította az előírásnak megfe­lelő teherbírású kocsikat. Itt is kétszeresen szükséges aláhúzni annak fontosságát, hogy a tervszerűség, a fe­gyelem, de mindenekelőtt az anyagi érdekeltség javításá­val járuljanak hozzá Salgó­tarján, cs a salgótarjáni já­rás kenyérellátásának javí­tásához. Nem történt még megfelelő intézkedés a fen­tebb említett értekezlet ha­tározata alapján tartalék gépkocsi biztosítása érdeké­ben sem. Hosszú lenne annak felso­rolása, hogy egy-egy hónap­ban a szállítóeszközök hiá­nya, késése, a fegyelem la- sága miatt hány üzletben kapják meg késve a kenye­ret, a péksüteményt. A szál­lítások hiányosságainak nem kis köze van ahhoz, hogy a vállalat túllépi a fajlagos lisztfelhasználás előírásait, és kétségtelenül hozzájárul ah­hoz is, hogy a harmadik ne­gyedév végéig a vállalat 280 ezer forinttal maradt alatta a tervezett nyereségnek. Fel­tétlenül szükségesnek tart­juk, hogy mind a megyei tanács ipari osztálya, mind a Sütőipari Vállalat, és a 33. AKÖV vezetői minél előbb kielégítő megoldást ta­láljanak, és biztosítsák a za­vartalan ellátást. Salgótarján leiszabadulásának 14. ávlnrdnlájára készülnek Salgótarján város felszaba­dulási ünnepségeinek előké­születeiről tárgyalták ma Sálgó tarjámban. A város 14. felszabadulá­si ünnepségének megrende­zésére operatív bizottságot hoztak létre. A párt, a tanács Konzervbemulató Salgótarjánban A megyei Füszért Vál’alat hétfőn délelőtt kóstolóval egybekötött árubemutatót rendezett a magyar ipa-r konzerv készítményeiből. A kereskedelmi szakemberek részére rendezett árubemutatón mintegy tíz fajta, első­sorban hús és körítéses készítményekből rendez­tek kóstolót. A bemutatón a kereskedel­mi szakemberek véleménye szerint különösen a vese-ve­lő és a rizskörítéses bogrács­gulyás tarthat igényt nagy népszerűségre. és, a különféle társadalimli szervekből álló bizottság ma tartotta első ülését. A tanácskozás után az ünnepség rendezésével meg­bízott szervek megkezdik munkájukat. Megérkezett az első fenyőfa szállítmány Meigőrkezett az első déli­gyümölcs és fenyőfa szállít­mány Nógrád megyébe. Hétifőn, a megrendelt déli- gyümöCcs-ifajták közül man­darin érkezett a Füszért Vál- lalaithoz. Az édes, közked­véit gyümölcsöt ma és hol­nap kezdik árusítani megye­Karancs-völgyében élő bányászokat a felsza­badulás még saját üzemükben: a gusztávi, a karancskeszi bányában kö­szöntötte. A keszi bányászok is, mint mindenütt a meden­cében az elsők között voltak, akik harcba indultak, hogy ezúttal megszülessen a békés építő munka. Sok nehéz problémával kellett megküz- deniök ezekben az időkben. Sárban, vízben, kézifejtéssel és vontatással, verítéküktől csillogva került ki a szén a bánya mélyéből, hogy bizto­sítsák ezzel az élet megindu­lását. Az itt dolgozó kesziek, herényiek, mihály- és egyhá- zasgergiek nem egyszer gya­log vágtak neki a hosszú útnak. Senki sem várt arra, hogy értük autó menjen ... Erejük növekedett az évek múlásával, azonban minder­ről nem vett tudomást a föld mélye. Bár igaz, hogy terí­tett asztalként terült el a szén, de a kohók és gyárak étvánna hatalmasabb volt, s a terített asztal kiürült, el­fogyott a szén. Míg Keszi- ben a sors mostoha volt, addig Nagybátonyban szinte önmagát kárpótolta, mert itt aztán bőven termett a feke­te gyémánt. S ha Bátonybaú van, hát oda kell menni, hogy onnan biztosítsák az ipar fekete kenyerét. S men­tek. Benépesültek a bátonyi szállók, elvétve kerékpárral is közlekedtek, s a mária- besnyői búcsús busz, jobb hí­ján a bányászokat vitte a föld mélyének szentélyébe. A fiúk sem maradtak le apáik mögött, ők is elindultak és a nagybátonyi vájáriskola, szerte a. Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban. Ugyancsak hétfőn érkezett meg az első fenyőfa szállít­mány is. Két vagon fenyő­fát kaptunk Csehszlovákiából és újabb négy vagon fát indítottak útnak az ünne­pekre. mint szerető anya, keblére ölelte őket. a, 1958-ban már csak elvétve lehet hallani a keszi bá­nyákról, s ha talán mégis szó kerül róluk a vágyako­zás, a közelebbjutás kifeje­zői. Igaz, nem akárki bírja a napi 12—14 órás távol­létet, embernek kell an­nak lenni a javából. Ilyen emberek azonban vannak, s nem hagyja el zokszó ajkuk, hogy reggel 3/45-töl délután 5 óráig tart a műszak. S hogy miért nem zúgolódnak? Bizony erre sokféle a vá­lasz. Nem nyitott búcsús autó hordja már őket, ha­nem fedett, s egyre több az Ikaruszok száma. Bár otthon, a faluban is volna munka, de azt vallják, nincs szebb a bányász munkájánál. Sokan vannak, bizonyítja az, hogy Nagybátony a műszakváltás idején tömve van gépkocsik­kal. A munkásvonat lépcső­jén, mint szőlőfürtön a sze­mek, úgy csüngenek sokszor. S mennek Szorosra, Kossuth­ra, Tiribesre, Kányásra, Ka­talinra ... A zöldre festett fakaru- szokra, mint a hangyák, úgy sietnek. A rendszámot a mi- hálygergiek jól ismerik: GN— 664. A kocsi már lassan öt éve hű segítőjük. De nem­csak a gergiek, hanem a kesziek, marakodiak is jól ismerik, mert ők teszik tel­jessé a kocsi megengedett 31 fős létszámát. A gépkocsivezető, vagy ahogy itt nevezik, „pi­lóta“ jó reggelt, jó szerencsét- tel váltva köszönti utasait. Niagy érték hazánkban a fa. Hatalmas mennyiséget külföldről in inriipor tálunk, hogy kielégíthessük az ipar, a lakosság igényét, szükség­letét. Tellát keresett oiikk. Tudták ezt azok az erdészek Ismerős, s ez az ismeretség nem a kormánykerék, hanem a csákánynyél mellett szüle­tett. Mert Oravecz József még öt évvel ezelőtt szén­vágó bányász volt, s hogy ma „pilóta“, oda a gép, a mo­tor szeretete vitte. Nem szól fölöslegesen, nem kérdezi, nehéz volt-e Pista bácsi, mert tudja válasz nélkül. Ö is részese a nagy munká­nak, s hányszor kell felkelni a meleg ágyból szolgálatba menve, rajta kívül csak fe­lesége és talán még ötéves kisfia tudná. Mihálygergi ö is, itt lakik és nemrég épí­tette meg saját fészkét. Elé­gedett sorsával, s amit az élettől kér, nem nyerhető LOTTÖN, ez pedig, hogy fia szintén „pilóta“ legyen. bizalmi nevét van-e, aki nem ismeri? Alig­ha, mert ő az, aki fe­lelős, hogy mindenki együtt legyen, s nem kevésbé azért, hogy tévedésből a marako­diak ne Gergén szálljanak le. Alacsony, szikár, sovány arcú. Bőrsapkája alól pajko­san bújik ki deresedő haja. Korának, homlokán húzódó kuszáit ráncok árulói, s bi­zony nem sokat csalnak, mert mutatják a félévszáza­dot, s nem tévedtek csak egyet, mert Zsélyi László kora 51 év. A mindenki Laci bácsija nem bizalmiságának köszönheti népszerűségét. 1928-tól ismerik, amikor el­jegyezte magát a föld mé­lyével. S ha megtelt a kocsi, szinte átvenné a vezetést, mert már hallja a kis Gyu- szika gügyögését, legkisebb gyermeke kacagását. De nemcsak a kétéves Gyuszi, hanem még rajta kívül a tek rendőrkézre faüzerke- dér. bűntettéért, akik külön­böző módon, különböző fon­dorlattal loptak, csaltak az hétéves Bandi, a 11 éves Margit is várja az apucit, — László, meg Anna már önálló keresők, a szövetkezeti boltban dolgoznak. Egyed Józsefet külső lá­tásra nem mondaná bányász­nak senki. Jól megtermett, derék ember s bizony szem­léltető agitációként lehetne bemutatni, hogy a bányászok nem vézna, vérszegény em­berek. Jövőre jubilál, maga mögött hagyva egy fél év­századot, amelynek túlnyomó része nyomorúságban telt el. Örökké vidám, mosolygós, pedig az egyik legnehezebb bányában dolgozik. S hogy mégis Örül? Változtatnom kell előbbi szavamat, mert nemcsak öröme, hanem bol­dogsága is van. 24 éves fia jövőre gépészmérnök lesz, s vajon lehet ettől egy szülő­nek nagyobb ajándéka 50. életévére? ki tudná még követni azt a 31 bányászt, aki Gergéről és a kör­nyező falvakból jár. Meg­annyi ember, megannyi sors. Sorsuknak azonban közös vo­nása a megbecsülés, amely nemcsak a fizetésben jut ki­fejezésre. Mert elmondhat­nám, hogy a gépkocsivezető bátyjából, a 43 éves László­ból aknász lett, s nem ő az egyedüli, aki a vájárszak­mán túljutott. A bizalomra még jobb munkával válaszol­nak. Nem bőbeszédűek, sza­vaikat alig hallani, ám e szerény, csendes emberek azok, akiknek munkája ben­ne van abban, hogy a tröszt már eddig tizenegy napos előnnyel rendelkezik az éves terv teljesítésében. Vala­mennyien a munka névtelen katonái, akik vájják az utat csákánnyal és fejtőkalapács­csal a jobb jövő felé. HORTOBÁGYI ANDRÁS Ságnak Illyés József, az Iná­szói Erdőgazdaság főeirdésze volt a vezetője. Lassan egy éve annak, hogy megkezd­ték az állam vagyonának herdálását, hogy így jogtalan haszonra tegyenek szert. Ez történt például még 195? őszén, amikor Illyés saját szükségletére 3 köbméter fát vett á,t a gazdaságtól. Ezen a mennyiségen sürgősen túladott, s 5 310 forint haszonra tett szert. 1957 decemberében a kazá- ri tanácselnöktől 8 köbmé­ter fát kért az úrbáresség fájából, azzal az indokkal, hogy ez a mennyiség jár az erdészeiknek amiért őrizték a fát, sőt az elszállításban is segédkeztek. Ebből a mennyiségből Illyés 4 köb­métert magának tartott meg, míg Holtai és Cselkó erdé­szeknek 2—2 köbmétert jut­tatott. A fáit köbméterenként 1 500 forintért értékesítették. De még ahhoz a szeszfőző?— hez is, amelynek anyagát — vadkor tét és borzagot — az erdészeit segédmunkásaival szedettek össze, s pálinká­nak főzték ki. az erdészet négy kocsi fáját használták fel. így ingyen 88 liter pá­linkához is jutottak, a dolgozók becsapásával. Bátorságukba már addig mentek előre, hogy ..jó szol­gálat” címén az erdészet fá­jából adakozott Illyés egy salgótarjáni orvosnak is. A fa ellenértékét Illyés soha sem fizette be a gazdaság pénztárába. A faüzérek, Illyés József főerdész, Holtai Imre az er­dészet vezetője, Tuza Gyula, Milota Artúr és Kereszeg'i Imre erdészeik súlyosan meg­károsították népgazdaságun­kat. Csupán Illyés 5 737 fo­rint kárt okozott az erdőgaz­daságnak, s az üzérkedésből 8 750 forint jogtalan haszon­ra tett szert. A faüzérek ellen az ügyészség rövidesem vádat emel. Inászói Erdőigazdaságnal. Ennek az üzérkedő társa­Á GN-664 utasai Rendőrkézre kerültek az inászói faüzérek

Next

/
Thumbnails
Contents