Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-10 / 97. szám

1958. december 10. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG / Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága hétfőn megkezdte az algériai kérdés vitáját - a francia küldöttség elhagyta az üléstermet francia vdiasstások ni a rgó jára „Ez a vasárnap szomorú és valószínűleg veszélyes nap volt egész Európa számára. A francia választások ered­ménye a magukat degaulleistáknak nevező elemek elsöprő győzelme súlyos vereséget jelentett magára, de Gaulle-re nézve is.” E megállapítás egy jobboldali angol lap, a Daily Mail hasábjain jelent meg közvetlenül a rtovember 30-i választások után. Hogyan történhetett — kérdezték a világon mindenütt — hogy Franciaországban, amely az emberek gondolatában úgy él, mint a demokrácia ősha­zája, ahol a baloldalnak mindenkor szilárd és népes képviselete volt a parlamentben, a mostani választásokon a mandátumok csupán egy töredékét kapta. 1 Az algériai puccs Az előbb idézett angol lap a választások napját „veszé­lyes napnak” nevezi, de ezt a dátumot egy másik ugyan­csak „veszélyes” nap előzte meg: május 13-a. A legszél­sőségesebb jobboldal e napon Algériában puccsot hajtott végre, hogy megdöntse a IV. Köztársaságot. Miért volt erre szükség Franciaország­ban, ahol eddig is a buzsoázia volt hatalmon? Mert ez a ha­talom egyre labilisabbá vált. A IV. Köztársaság egymást váltogató kormányai képte­lenek voltak az ország égető problémáit megoldani. Az algériai háború egy­re növekvő terhei, a sú­lyosbodó gazdasági hely­zet, a közelgő válság és ll Választási előkészületek A május 13-a után megin­dult folyamat mérges gyü­mölcseként megszületett az a parancsuralmi rendszer, amelyben megfosztják a tö­megeket a hatalom ellenőr­zésének jogától. E színjáték rendezői értet­ték mesterségüket. Cégérnek de Gaulle tábornokot tolták előtérbe, akinek népszerűsége éppen abból az időszakból származik, amikor az összes haladó erőkkel együtt részt vett a náci Németország el­leni háborúban. A reakció hatalmas propaganda-gépe- zete( elhitette a francia köz­vélemény — sajnos elég je­lentős — részével, hogy a tá­bornok minden problémát megold, a franciáknak csak rá kell szavazniok, és a többi az ezzel járó munkanél­küliség megoldhatatlan feladatok elé állították az ingadozó, egyszersmind baloldali változástól resz­kető burzsoá kormányo­kat. A tömegek növekvő elégedet­lensége pedig már jelezte, hogy az uralkodó osztály kép­telen a régi módon — a pol­gári demokrácia keretei kö­zött — hosszabb ideig fenn­tartani hatalmát. A nyílt erőszak jegyében fogant május 13-i puccs te­hát nem a megujhodó erőt, hanem az uralkodó osztály gyengeségét fejezte ki, és egyúttal azt a törekvését is, hogy hatalmát minden esz­közzel megtartsa. már megy magától. A rende­zők azonban azt is tudták, hogy az országban milliós tö­megek vannak, akiket nem lehet olcsó trük­kökkel megtéveszteni. A döntő csapás e tömegek egységének megbontására irányult. E célra rendelkezé­sükre állt a munkásosztály olyan kipróbált árulója, mint Guy Mollet, a saacdalista párt vezetője. A reakció előkészületeiből ítélve, ezen a választáson a kommunista pártnak meg kel­lett volna semmisülnie. Ámde nem ez történt. November 23-án, a választások első for­dulóján a kommunista párt 3 800 000 szavazatot ka­Az ENSZ közgyűlés poli­tikai bizottsága hétfőn dél­előtti ülésen befejezte a rá­dióaktív sugárzás kihatása kérdésének megvitatását. A politikai bizottság java­solta a közgyűlésnek, hogy hosszabítsa meg az atomsu­gárzás hatásait vizsgáló tudo­mányos ENSZ-bizottság mű­ködési idejét. A politikai bizottság ezután megkezdte az algériai kérdés vitáját. Amikor az elnöklő Mi­guel (A. I.) Rafael Ur- quia (San Salvador) be­jelentette, hogy a bizott­ság megkezdi az algériai kérdés vitáját, az öttagú francia küldöttség kivo­nult a ülésteremből. Az algériai vita megkez­dése előtt megérkezett az algériai köztársaság ideigle­nes kormányának három tagja. Az algériai államfér­fiak a vendégek számára fenntartott padokban foglal­tak helyet. Az algériai kérdés vitájá­nak első felszólalója Menzsi Szlim, tunézia képviselője volt. Felszólította a franciá­ikat, gondolják meg elhatá­rozásukat, és csatlakozzanak a vitához. Bejelentette, nem áll módjában beszámolni a Tunéziai és Marokkó által fel­ajánlott jószolgálati külde­tésről, mert Franciaország nem vette igénybe. A franciák nem veszik fi­gyelembe a helyzet realitá­sait, és ennek következtében ismét fellángolt a náború, miután az algériai nacionalis­ták az év elején tárgyalások reményében csökkentették a hadműveleteket, — mondotta Foglalkozott a tunéziai kül­dött az algériai köztársaság ideiglenes kormányának meg­alakulásával, és hangsúlyozta, hogy ez a kormány Algéria összes felelős politikai ve­zetőit képviseli, Algéria. népét képviseli. Az algériai nacionalisták nem fűznek feltételeket a tárgyalásokhoz, ez azonban nem azt jelenti: hogy fel­adnák céljukat, a független­séget. Szlim határozottan elutasí­totta az algériai választások, érvényességét, rámutatva, hogy a választásokat háborús Egy nyurga sápadtarcú fia­talember állt be szótlanúl Páris egyik negyedében a munkanélküliek közé. Hetek óta már, hol itt, hol ott je­lenik meg. Munkát keres. Remél, majd elcsügged, bízik, és újra reményt vesztett. Nincsen senkije. Nem szól senkihez. Hallgatagon, lábait váltogatva, állja a sort órák hosszat. Szeme hamvas barna, dió szem. Révetegen, csaló­dottan tekint a világba. Húsz­éves arca öreges, kétoldalt a kiábrándulás ráncai ütöt­tek örökös tanyát rá. A hiábavaló várakozás után estefelé szédülő fejjel áll odébb. Hazafelé menet lehajol az eldobott fél ciga­rettákért, és csikkekért. Szá­jában gyűlik a nyál, és sóvá­rogva gondol az otthoni Térv­re és Kossuthra. Az egyik szerdai napon végre kedvezett a szerencse. Vagy kétszázan álltak re­ménykedően, és eleve csa­lódva egy nagy gyárkapuban. Déltájt lehetett, amikor egy munkavezető forma ember kiszólt a portásnak: — Engedje be az első tízet. Kemény Jóska, aki harma­diknak állt, nyomban be­lépett a nagykapun. Mögötte felhallatszott a kint rekedtek reménykedő moraja. A szerencsés tíz ember a nagyfőnök méltóságos színe elé járult. A zsírpárnás szemű hájtömeg egyszeriben Jóskán viszonyok között szervezték meg. Az algériai háborúból lo­gikusan kivezető út az, hogv politikai tárgyalásokról be­széljünk. A tárgyalások ön­magukban véve tűzszünethez vezetnek. Az ENSZ-re hárul a kötelezettség, hogy segéd­A Rudé Právo hétfői száma „Magyar kommunisták az élen haladnak” címmel közli J. Benes cikkét. A lap Magyarországon járt munkatársa az ország külön­böző vidékein szerzett sze­mélyes tapasztalatai alapján ismerteti az MSZMP eredmé­nyes munkáját, és szoros kap­pihentette meg szemét. — Ezt felvesszük, — pat- tantotta szavát beosztottja felé, és halvány füstkarikát fújt a levegőbe'. Jóska bele­remegett a nagy örömbe. Másfél éve várt erre a pilla­natra. Dadogva a hirtelen boldogságtól, tört franciaság- gal kérdezte: — Géplakatos vagyok... Ilyen szakmába tesznek? — Ki kérdezett? — röffent rá a főnök és elnézett a feje felett. A munkavezető főnöke felé hajbókolva nyersen kö­zölte: — Elmegy monsieure, és orvosi bizonyítványt hoz. Pa­pír nélkül látni sem akarjuk. Ha alkalmas a fizikai mun­kára, felvesszük. Végeztünk, — bökött felé szemével, és elfordult. Botladozva rohant lefelé a lépcsőn. Táncoló léptekkel futott a körúton. Munkát kaptam, munkát kaptam — csilingelt fülébe a villamos. Dolgozni fogok, dolgozni fo­gok — duruzsolták a ragyo­gó luxusautók. A sarki rendőrtől megkér­dezte, hol találja a legköze­lebbi rendelőintézetet. Az őrszem értetlenül nézett rá. Aztán megtudva, hogy mi­ről van szó, ridegen közölte: — Nincs rendelőintézet. Az orvos otthon rendel. Megkérdezte, hová is men­jen akkor. Kapott egy címet, arra tartott. Becsöngetett. Fe­kezet nyújtson a megoldás­hoz. Szlim végül kijelentette, az egyetlen helyes cselekedet, amit a politikai bizottság te­het, hogy tárgyalásokat ajánl. A tunéziai küldött felszó­lalása után a po.itikai bi­zottság ülését keddre napol­ták el. csolatát a dolgozó tömegek­kel. A Práce, a szakszervezetek központi lapja, ugyancsak kiküldött tudósítója, M. Od- chazel tollából hosszabb ripor­tot közöl a magyar üzemek életéről. A Svet Obrazech hetilap 2 oldalas, nagy képes riport­ban számol be a Magyar Nép- köztársaság eredményeiről. hérbe öltözött szobaleány nyitott ajtót. — Sajnálom, a doktor úr ilyen ügyben csak hétfőn fo­gad, — utasította el a két­ségbeesett fiatalembert. így hát még öt napot kellett várnia. Helyét sem lelte, annyira rettegett, nehogy más­nak adják a megígért állást. Szállásadójánál már öt és fél havi lakbér hátraléka volt. Hogy öt napig bizto­sítsa a betevő falatot, a pá­lyaudvarok előtt ődöngött. Segített a csomagokkal meg­rakott utasoknak. Néha ka­pott egy fél frankot. Máskor egy hanyagul odavetett, — merd — köszönöm, volt a válasz. Némelyik hálából egy cigarettával kínálta meg. Volt, aki gőgösen elutasí­totta felkínálkozását. Esténkint gyártotta a haza- sóvárgó, megbánó leveleket. — örömmel közlöm — írta az anyjának, — hogy állást kapok. Nemsokára hazame­hetek. Csak előbb ki kell fi­zetnem az adósságaimat... Még egy hosszú év, a viszont­látás ... — Nem mernék a szemedbe nézni, — panaszkodott elha­gyott szerelmesének. — Rongy ember lettem. Ügy hidd el, ahogy mondom kedvesem. Rá sem ismernél kávészínű, bőr­ben ruhámra. Tudod, amit még együtt vettünk. Ron­gyokban lóg rajtam. Szégyel- lek az utcára kimenni. Éhe­zem. .., szenvedek. De talán majd jobb lesz minden. Ál­lást ígértek. Ha hazamegyek, viszek neked valami nagyon szépet. — Nem is hinnéd, — keser­gett barátjának — milyen itt a kultúrált élet. Emlék­szel rá, betűkirálynak ne­veztél, mert mindig olvas­tam. Tudok már franciául, de egy regényt sem olvas­tam még. Csak az utcáról sóvárgok felé. Hihetetlenül drága itt egy könyv. A kla- szikus ára annyi, mint ná­lunk egy pár cipő. Hosszú volt az éjszaka, ne­hezen virradt hétfő reggel. Már korán ott állt az orvos kapujában. Mihelyt kinyit­ják, ő legyen az első, akit fogad. Az orvos szeme hidegen szaladt végig a rongyokba bújt emberen. A fehérruhás szobalány — mindenesetre villantotta a szemét. Majd édeskés, behízelgő hangon szólt a fiatalemberhez: — Nézzük csak először is a vizit árát. Mert nálunk így szokás. Előbb a díj, aztán a vizsgálat. — Nem értem, — csodálko­zott hitetlenkedve Kemény József. — Milyen pénzt adjak oda? Én nem privát jöttem, OTI tag vagyok. — Ne csináljon úgy, mint­ha nem tudná, — hízelkedett tovább az orvos. — Tudja jól, 200 frank a felülvizsgá­lati díj. Es egyáltalán mi az, hogy OTl-tag? — Jaj doktor úr, ne mond­jon már ilyet, hiszen egy vasam sincsen. Éppen ezért jöttem, hogy dolgozni me­hessek. De miből is fizetnék? Tessék már megvizsgálni, majd az első fizetés után megadom a pénzt, — tette hozzá esdeklő hangon. Az orvos arcán a ridegség felhője futott végig. Hangja már kevésbé kedvesen csen­gett, amikor így válaszolt: — Hát akkor nincs más hátra, búcsúzunk fiatalem­ber. Ha nincs pénz, nincs munka. — Elgondolkozott egy percet, aztán vigasztalva hozzátette: — De hogy lássa, van ben­nem jóakarat is, annyit meg­teszek; magát kivételesen holnap is fogadom. De ter­mészetesen a 200 frank elle­nében. Szerezzen pénzt, és jöhet. Máris fordult a lány­hoz: — Kérem Susanne, küldje a következőt. Remegő léptekkel bugdá- csolt ki az ajtón. Egyszerűen nem akart hinni a fülének. Hiszen azért akar dolgozni, mert nincsen pénze. Tudta, hogy ez volt számára az egyetlen reménysugár. Ha ez az állás elveszett, elveszett már minden. Honnét is sze­rezne 200 frankot? Hiszen máris nyakig úszik az adós­ságban. Agyában tombolt a kétségbeesés, lépteit von­zotta a hűs szélű Szajna. Le­ült a hideg lépcsőre, kezeibe temette fejét. Aztán papírost vett elő zsebéből. A halált hozó esti szélben búcsúlevelet írt kedvesének. UJLAKY MÁRIA pott, az össz-szavazatok 20 százalékát és az or­szág legerősebb pártja maradt mert az utána következő de gaulleista párt a szavazatok­nak csak mintegy 17,6 száza­lékát nyerte el. Mégis a gau­lleista párt 188 mandátumot szerzett, a kommunista párt pedig mindössze tízet, a pol­gári demokrácia nagyobb di­csőségére. „Az új alkotmányt meg­születésének pillanatában meggy alázták. A kommunisták megszerez­ték az összes szavazatok 20 százalékát, és mégis csak 10 mandátumot kaptak” — írja a bevezetőben idézett Daily Mail, és ehhez a News Chro­nicle című angol lap még hozzáfűzi: „semmilyen érve­léssel nem lehet letagadni, hogy ez az eredmény a vá­lasztók akaratának tökéletes eltorzítása.” Ezekhez az idé­zetekhez nincs mit hozzá­tenni. 3 Győzelem vagy vereség? A francia burzsoázia szélső jobbszárnyának tehát sikerült a maga képére formálnia a parlamentet. A győzelmi örömbe azonban már a vá­lasztás másnapján sok üröm vegyült. Polgári körökben mindinkább tért hódít az a nézet, hogy „túl szép a meny­asszony.” A szocialista párt, amely­nek árulása döntő tényezője volt a baloldal súlyos vere­ségének, szintén elvesztette mandátumainak több mint ötven százalékát. Ez semmi­képp sem növeli Guy Mohéi­nak, és a jobboldallal szövet­séget hirdető társainak nép­szerűségét. A szocialistákat ért ve­reség előbb, vagy utóbb arra készteti a párttag­ságot, hogy közeledjék az egyetlen igazi ellen­zéki párthoz, a kom­munista párthoz. Ez a jövőben rejlő szükség- szerűség pedig már ma ár­nyakat vet a francia uralko­dókörök hatalmának úgyne­vezett konszolidációjára. Megoldhatók-e azok a prob­lémák, amelyek megoldására a gaulleisták a választások előtt ígéretet tettek? Az al­gériai háború megszünteté­sére még kevesebb a remeny, mint a választások előtt. De Gaulle néhány héttel ezelőtt látszólagos kísérletet tett az algériai szabadságharcosokkal való tárgyalásokra. E tárgya­lások folytatása a választások után szinte reménytelenné vált, hiszen Söustellevel és az algériai ezredesekkel éppen azok az erők kerültek hata­lomra, akik az algériai há­ború végsőkig való folytatá­sának hívei, és mindenféle megegyezés ellenségei. A fran­cia nagyhatalmi ábrándok is ködbevesző feltételezésekké váltak, a francia „önállóságra való törekvés” pedig most már nemcsak Was­hingtonba ütközik szilárd falba, hanem egyre in­kább Bonn kegyeitől is függ. A soustelli propaganda köd­je a mindennapi élet valósá­gában lassan szétoszlik, és akkor „Franciaország ráéb­red majd, hogy sokkal mesz- szebbre ment, mint ahogyan kívánta... S ha majd az ügyek rosszabbra fordulnak, megkezdődik a visszahatás.” Ekkor majd a franciák az egyetlen igaz ellenzékhez for­dulnak, amelyet ezen a vá­lasztáson kisemmiztek ugyan, de megsemmisíteni nem tud­tak, a kommunista párthoz. A november 30-i „feíkete va­sárnap” csírájában hordozza a jövő győzelmének gyümöl­cseit. rTfíTííTííTííTs Madagaszkár Az 590 000 négyzet- kilométer területű Ma­dagaszkár, — a föld ne­gyedik legnagyobb szi­gete, — nemzetgyűlése 1958 október közepén határozatot hozott auto­nóm köztársaság meg­alakításáról. A világ legfiatalabb köztársasága, a Francia UNIÓ tagja marad. Madagaszkár szigeté­nek 5 millió lakosa közül csupán 1 száza­lék fehér, a lakosság 98 százaléka madagasz- kári maláj, (malagasz, vagy malgas). Nagyré­szük a hova törzshöz tartozik. Madagaszkár iparilag fejletlen, mezőgazdasági ország. A terület két­harmada legelő és rét. A földterületnek csu­pán három százalékát művelik meg. Exportjá­nak legfontosabb cik­kei a kávé és a grafit. Újabban a sziget terü­letén uránércet találtak. Búcsúlevél Magyar vonatkozású cikkek a csehszlovák sajtóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents