Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-26 / 93. szám

4 NOSRADI NIPÖJ8AG 1958. november 26* 1948. XLIil. TÖRVÉNYCIKK 1.$. Á jelan törvény célja az, hogy a valóságos emberi alapjogok szolgálatában a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelően a nők számára mind a közszolgálat körében, mind a többi életpályán való elhelyezkedés szempontjából a férfiakéval egyenlő jogállást biztosítson. f fc ft ft it It it it £ VÁRNAI ZSENI: (1918.) Katonafiamnak Én magzatom, szép katonafiam, szíve vérével ír neked anyád! Mióta a császár kenyerét eszed, vörösbe fordult itthon a világ, most készülünk a döntő nagy csatára, s ti lesztek ellenünk majd a sereg, ha ráuszítanak önnön véreidre, ne lőjj fiam, mert én is ott leszek! Három kérdés — három válasz Mennyi lizelés jár szülési szabadság alatt? Nagy Károlyné salgótarjáni olvasónk tanácsot kért tő­lünk. Tizenhat ledolgozott munkahónap után szülési szabadságra vonul vissza. Azt szeretné megtudni, mennyi szülési pénz jár neki és mennyi fizetést kap a há­rom hónapi szülési szabadság alatt? Válaszunk a következő: •Amennyiben két éven be­JÁR-E FIZETÉS HA BETEG A GYERMEK? Balassagyarmatról írta Kiss Gyuláné a következő levelet. Tanácsot és felvilágosítást kér tőlünk. Mint írja, nyolc­hónapos kisfia súlyosan meg­betegedett, nem maradhat a bölcsődében, otthoni ápolásra szorul. De nincsen senki, aki­re rábízhatná a beteg gyer­meket. Ö dolgozik, és fizetet­ten szabadságot nem akar ki­venni, mert szüksége van a keresetére. örömmel közöljük kedves olvasónkkal, hogy nincs is arra szükség, hogy fizetés­nélküli szabadságom vegyen ki. A népi demokrácia sok­oldalúan gondoskodik a gyer­mekes anyák helyzetének könnyítésén. Ha valóban ott­honi ápolásra szorul csecse­mője, a gyermekorvos min­den további nélkül kiírja önt, mintha maga az édes­anya lenne beteg. És erre a betegszabadságra utolsó há­romhavi fizetésének hatvan­öt százalékát kapja meg a gyerek betegsége tartamára. Nyugodtan maradjon otthon, és teljesítse anyai kötelessé­gét. Az anyaföldnek most zsendül a méhe, már lesi az ásás, kapás hadat, hogy szűz ölébe termő magot hintsen, várja az erőt, mely életet ad, most megmérjük irdatlan nagy erőnket s nem ringatnak majd kalászt a szelek, a termő föld lesz a mi fegyverünk: Ne löjj fiam, mert én is ott leszek! Fiam, ez öreg, reszkető sorokban én sírok, ki méhemben hordtalak, ki eggyé tettem éjét, napot, órát, hogy etesselek, hogy dajkáljalak, hús a húsomból, vér a véremből, hogy emelhetnél te akkor kezet, ha én zokogom, sikoltom feléd: Ne löjj fiam, mert én is ott leszek! Krisztusunk vagy, a. mi Messiásunk, A Reménységünk, mindenünk: az élet! Te döntőd el most a mi nagy sorsunk, a Te felzúdult, bús rabszolgavéred, borítson el a forradalmi mámor, ha hömpölyög a lázadó sereg, mint felkorbácsolt zúgó tengerár: Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek! Most még csak háborog az óceán s a kevély hajót már tépi, dobálja, mi lesz, ha ős medréből kitör, ha úrrá lesz a tenger akarása, mi lesz, ha minden katonafiú szülőanyjától kap egy levelet, mely lázit, gyújt, vérbeborít: Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek! MEGILLETI-E A VASÜTI KEDVEZMÉNY A NŐI CSALÁDFENNTARTÓT? Kovács Lajosné a vasút kötelekébe tartozik. Azt kér­di tőlünk, a vasút dolgozói­nak járó utazási kedvez­ményben részesülhet-e ő is, mivel özvegyasszony, család­fenntartó, két iskolás gyer­mek eltartója. Természetesen a nők egyen­jogúsága a férfival nemcsak papírra vetett igazság. , Gya­korlati megvalósulása igazol­(hilt&tdcwáU anz&íuj&k cízéesémjben Nemzetközi nőtalálkozók egész sorát rendezte meg a közelmúltban a megyei nőta­nács. Legutóbb öttagú cseh­szlovák asszonydelegáció ke­reste fel a Nógrád megyei asszonyokat. A losonci járás asszony­küldöttsége a szécsényi já­rás asszonyainak életével is­merkedett meg. Szombaton Szécsény község asszonyaival találkoztak. Hosszasan elbe­szélgettek a szécsényi paraszt­asszonyokkal munkájukról, életükről. A vendégeket kü­lönösképpen érdekelte az, hogyan dolgoznak az asszo- ^ nyok a termelőszövetkezeti v mozgalom sikeréért. ° Vasárnap Szécsényfelfalu- ba látogattak el. A vendégek érkezésének hírére megtelt a kultúrház asszonyokkal és bár nem így tervezték, nő­k>o ck>o<xkh><>oo<>o<kk><>o OO-i N O I A napokban bevonult kato­náknak öngyújtót, cigarettát adományozott útravalóul a berceli nőtanács és KISZ- szervezet. * Harminc asszony tevékeny­kedik a Salgótarjáni Acél­árugyár kézimunka szakkö- \ rében. A leányok külön szak-1 körben sajátítják el a kézi-] munkázás alapelemeit. < * ; Egy vörösselyem térítőt ! ajándékozott a pártnak a1 mátranováki nőtan ács a kom-] munista párt megalakulásé- ■ nak 40. évfordulója alkalmá-J bél. i Mongol nőküldöttség látó-! gat el november 30-án Ka-1 rancskeszibe. A baráti talál-! kozón a magyar és mongol asszonyok arról tanácskoz­nak, mit tehetnek közös ügyükért, a békéért. * Készül a nőtanács télapói és karáconyi munkaterve, amely magába foglalja a megyei ünnepségeket. * Ma utazott el Csehszlová­kiába egy öttagú asszonyde­legáció a csehszlovák iskolák szülői munkaközössége mun­kájának tanulmányozására. * Mosógépet vásároltak Diós- jenőn az asszonyok. A gépet igénylési sorrendben kölcsön­zik egymás között nagymo­sásra. * Reggeli idő alatt a Szülők könyvtára sorozat könyvei­ből tartanak felolvasást a Salgótarjáni Üveggyár asz- szonyai, hogy ismerkedjenek > Nyolc évvel ez- ! előtt a Zsolcai-csa- ) Iád gyermeke, az > akkor még szinte , gyermek Számba > menő Ida hosszú út­inak indult. Hiába > próbálták szülei le- ? beszélni tervéről, > Ida hajthatatlan ma­> radt. Dolgozni akart , s erre otthon, a He- ) vés megyei Porosz­lón nem volt lehető­> ség. Ebben az idő­iben már sokan vol­> tak falubeliek a tő­> lük távoli Nagybá- J tonyban, ahol mun­> kát találtak a bá­nyaüzemeknél. Afia- ) tál kislány is Nagy- l bátonyba készulő- j dött, s a bányavidék > olyannak tűnt előtte, J mint az a mesebeli ) hely, ahol kolbász­ából fonják a gátat. j Így érkezett Ida > 1950-ben munkát ke­> resve, telve ábrán- ) dokkal Nagybátony- 5 ba. j Az első napok, be­itek nagyon nehezek 5 voltak. Nemcsak a 5 munka volt megeről­tető számára, hanem már arra határozta el magát, hogy bú­csút vesz Bátonytól, de ettől szégyene tartotta vissza. Szin­te hallotta már, ahogy otthon a ma­ma mondja: — Ugye mondtam én, ne menj el, nem neked való ez a munka. — Ezért-e, vagy ta­lán azért, hogy si­került beilleszkedni az akkor néhány fős női szálló kol­lektívájába, ahol ba­rátnőket talált (ki tudja mi volt az erő­sebb), Ida Nagybá- tonyban maradt. Munkahelye Tiri- besen volt, a med­dőválogatásnál. Dol­gozott fizikai mun­kán, de megállta helyét később az adminisztratív mun­kahelyen is. S las­san az alacsony ter­metű leány hozzá nőtt az üzemhez. Mindenki szerette, mindenkinek volt egy-egy kedves sza­va hozzá. Ez a bi­zalom mutatkozott meg 1955-ben, ami­kor is Idát az üzem kommunistái felvet­ték tagjelöltnek, majd később párt­tagnak. De az 1955-ös év még egy kellemes meglepetést tartogatott Zsolcai Ida számára. Az üzem vezetősége nagy feladattal bízta meg, ő lett az egyik műszakharmad szál­lítási felvigyázója. Kezdetben akadt egy­két szállítási dolgo­zó, aki arra gondolt, nő a szállítási fel­vigyázó, lehet mun­kaidő alatt aludni, meg lógni. Ám ezek az emberek hamaro­san meggyőződhet­tek az ellenkezőjéről, s nem tudni hogyan, kitől eredt s mikor született, de kezd­ték egymásközt a „nőt“ kis kapitány­nak nevezni. Az ellenforradalom a tiribesi üzemet lül legalább 9 hónapot dol­gozott az anya, az SZTK az első gyerek után 700, a má­sodik és minden további gye­rek után 600 forint szülési segélyt ad. Ehhez még felté­tel az is, hogy a terhes anya legalább háromszori terhes­tanácsadáson megjelenjen és azt terhességi könyvecskéjé­ben láttamoztassa. A dolgozó nő (s amennyiben van férje, ő is) üzemi, hivatali, stb. szakszervezeti bizottsága kü­lön ad még ott helyileg meg-\ állapított összeget. A másik kérdésre termé-' szetszerűleg azt tudjuk vá-\ laszolni, a három hónapi szü-. lési szabadság ideje alatt tel­jes fizetését kapja meg o! dolgozó nő. Jogában áll még ezenkívül szabadságát meg-, hosszabbítani, azonban erre! már tizetés nem jár. ja létjogosultságát. Minden | dolgozó nő a férfival egyenlői jogokat és kedvezményeket] élvez, ha családfenntartó is, egyben. Az arcképes vasúti1 igazolványt minden további, né’kül igényelheti. < „Bezzeg az én koromban...“ EMBER LETT A FÉRFIAK KÖZÖTT sem kerülte el. Zsol-i cai Idát is sok fe-'j nyegetés érte, dec Ida párttag volt A tudta, hogy hol a he- r lye. Kevesen voltaké akkor az üzemben,? de Ida ott volt sí nem egyszer duplái műszakot töltött. Esi végétért az ellenfor-í radalom. Zsolcai Idái ma is párttag, ma is í szállítási felvigyázó. 5 Sőt, ha osztályoz-í nánk a három mű- S szak felvigyázóit, azé egyedüli női dolgozó S a második helyre? kerülne. í Ma már nem szál-i lóban lakik, hanem? a bányaváros egyik í épületében kapott? egy barátságos kis C garzon lakást. S ha? hazamegy szüleihezí Poroszlóra, szívei már visszahúzza? Nagybátonyba, mely-í hez az elmúlt nyolcS év alatt hozzánőtt. c Igaz, a szülők isjs megbékültek márí leányuk választása- S val, s örömtől daga-c dozik szívük, hogyí leányuk ember lett S a férfiak között. c — H. A. — Már mögöttünk van a si­keres tanácsválasztás. A nép bizalma számos női tanácstag­nak is megadta a jogot és lehetőséget, hogy képviselje a dolgozók érdekeit a hiva­talos szerveknél. Dr. Homoki Lászlónét már harmadízben választották meg tanácstagnak. Öt keres­sük fel, hogy milyen tervek­kel, elképzelésekkel szeretne segíteni a hozzá íordu’ó em­berek ügyes-bajos dolgaiban* Csinos, tiszta konyhájában éppen vasal. Nem hagyja ab­ba a munkát, miközben ter­veiről beszél nekünk. — Ez a körzet szerencsés annyiban, hogy a legsúlyo­sabban érintő probléma a la­káskérdés, ide nem vonatko­zik. Körzetemben senkinek sincsen lakásgondja, sőt, az itt lakóknak külön öröme, hogy nemrégiben hozta rend­be a KIK lakásukat. Náluk inkább más problémák van­nak. — Nem kifogástalan pél­rOa hít/u közben dául a szocialista együttélés szabályainak betartása körze­tünkben. Sokszor kerestek fel engem, hogy tegyek igaz­ságot. Két szomszéd, vagy egymáshoz közel lakó két család nem érti meg egy­mást, valamiben nem tudnak megegyezni. Természetesen igyekszem segíteni. — A jövőre nézve az a tervem, hogy a választás elő­készületei során a munkában egymáshoz közel került vá­lasztókat együtt tartsam. Meg tudjuk beszélni együtt, közösen a sorcnlévő problé­mákat. Az egész város érde­ke például a városi kultúr­ház építése, vagy a már fo­lyamatosan most is végzett főtéri parkosítás. De ennek a körzetnek a lakói, mivel a munkák közelükben történ­nek, különös gonddal, szeret­nék kivenni részüket a tár­sadalmi munkából. Ügy ér­zem, nekem külön feladatom előre tudatosítani lakótár­saimmal, választópolgáraim­mal a munkák fontosságát és a segítés szükségességét. — Van aztán még egy probléma, ami szintén nem­csak ezt a körzetet érinti, hanem a város lakosságát is. A közeljövőben megkezdett építkezések egy sor üzlet le­bontását is szükségessé teszik. De az itt lakóknak nem mindegy, hogy hol lesznek majd az új üzletek, vagy az ideiglenesen árusító boltok. Olyan elhelyezést szeretnék kérni a városi tanácstól, amely e sűrűn lakott kerü­let lakóinak előnyös, kedve­ző. Hiszen mintegy 240 em­ber, közel 70 család tartozik ide. Mire ideérünk a beszélge­tésben, tükörsimára vasalta Homokiné a férfiinget. Látni ügyes kezemunkáján, hogy nemcsak évek óta megbízha­tó, jó tanácstag ő, hanem példás háziasszony is. És há­rom gyermek áldozatos, sze­rető szívű édesanyja. "ló anyám mindig azt J vágja a fejemhez, ba valami miatt elégedetlenke­dem, hogy könnyű neked, te könnyen beszélsz. Bezzeg az én koromban ... Nekünk, fiataloknak ide­gesítő dolog örökkön örökké a bezzeg az én koromban-t hallgatni. Csak ha úgy egé­szen nyugodt vagyok és egé­szen őszinte is akarok lenni, akkor merek e sokat hallott mondat mélyére nézni. Hát bizony nem szégyen az, nem is titok és nem is tagadom, hogy az én jó anyám cseléd volt a múlt­ban. Nem földesúr birtokán, nem is felesben, részben, harmadában dolgozó cseléd­lány, hanem Pesten úriasz- szonyoknál. Mindenféle gő­gös, szeszélyes úriasszony lábak apicá ja. Egyebet sem hallott, mint éjjel-nappal kiabálón, ordítva, szeszélyes­kedve, negédesen sürgetőn, dühösen a nevét. — Manci fiam, tedd ezt... Manci, szaladj csak a bolt­ba... Manci fiam így... Manci úgy . .. í W V/ V W W W WVVVVWVS/V már a cseléd-lánynak nem adtak pénzt. Az úréknak autójuk volt, a cseléd-lány menjen csak gyalog. De leg­alább úgy kellett szedni a lábát, mintha csilingelő vil­lamosra ült volna. Ü gyes volt a jó anyám, hallgatag, szófogadó, mindent lenyelő. Az úréknál volt komornyik, szobalány, főzőlány, inas, meg szakács­nő. Aztán csak az lett belő­le, sorba minden teendőt rá­ruháztak, mert zokszó nélkül mindent elvégzett, amivel csak megbízták. Még éjjel is dolgozott cselédszobájá­ban, foltozta, stoppolta a varrnivalót. Az egész türelemnek, szó­fogadásnak az volt az indí­téka, hogy gyűjtötte a pénzt, fogához verve minden kraj­cárt. Bútorra kellett. Még 20 éves korában feleségül kér­ték. De bizony 32 lett, mire az igent az oltár előtt ki­mondhatta. Lakás sem volt, bútor sem és semmi egyéb. Addig nem mehetett, amíg a legfontosabbat be nem sze- rezgette. Neki kellett mindent meg­keresni. E mellett özvegy édesanyját eltartotta és 6 kis testvérére is dolgozott. Keserves élet volt ez, bez­zeg az ő korában. Es egy­szerűen nem volt más meg­oldás. Három elemivel az én jó anyám nem mehetett iro­dai munkára. Nem lehetett tanítónő sem. A doktorság- ról meg már nem is álmo­dott. Hiszen mint mondom, a III. elemiből vette ki az édesanyja. Akkor temették föld alá a családfenntartót valahol Amerikában. Oda vándorolt szerencsét próbál­ni. És az aranybányában fia­talon elragadta a halál. A 9 éves kislány mehetett pesztrának, dajkának úri csemeték mellé. Nem kere­setért, fizetségért. Hogy is adtak volna pénzt 9—10—15 éves kislánynak? i\em vmamoson am, Maradt ő a napi enniva­lóért. Annyival is kevesebb kellet otthon. Meg elhasz­nált rongyokért, amit meg­unt az úri nagysága. Aztán cselédsors követke­zett, ismét csak úri háznál. Az sem valami leányálom volt. 12 évig szövögette ter­veit, álmait a házasság mennyei boldogságáról. A békesség, a megértés meg is volt a házasságban, de a boldogságot elfújta a nyo­mor. Egy keresetből csak igen szűkösen, soványan le­hetett élni. Dolgozni meg nem volt hol a férjes asz- szonynak. Pláne amikor jöt­tek a gyerekek. Hová adta volna, mit csinált volna a gyerekkel? A gyerekekkel... velünk? Otthon hagyott, négy fal közé zárva, ha muszáj volt elmenni hazulról. Mert a há­tán cipelte a szenet, a fát a haldáról. Korom fekete lett a keze, a körme, mert a földben turkált egy-egy da­rab szénért. Hagy ne verjen minket az isten hidege. így élt valamikor az én szegény jó anyám. Álmodni sem mert, “ hogy a leánya és a másik is jobban él majd. Hogy ránk jobb sors vár, mint a beléidegződött asz- szonyrobot. Hogy mi már csak az ő emlékezéseiből sej­tünk meg valamit a hajdani cselédségről. Hogy is értené, hogy un­juk, nem szeretjük hallani a múltat. Mert ez a mai élet olyan szép, olyan jó, olyan csodá­latos, mert most élni, asz- szonynak lenni, dolgozni, jó. Napfényes, derűs életet élni, az a természetes. Es csak fekete árnyék min­dig számunkra: a „bezzeg az én koromban“ figyelmezte­tése. Újlaki Mária Krónika a gyermeknevelés problémái- 0 val. 6 * $ Zászlót adott az úttörők- g nek a jánosaknai nőtanács, g hogy így serkentse jobb mun- p kára az iskolás gyerekeket. °

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents