Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-26 / 93. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIY. ÉVFOLYAM 93. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1958. NOVEMBER 26. Egyenlő jogokkal Mo#t 10 éve, hogy az Or­szággyűlés 1948 novemberé­ben törvénybe iktatta a nők egyenjogúságát. E törvényhozás történelmi jelentőségű. Megszüntette a nők évszázados rabságát, s ezzel egyidejűleg a férfiak­kal egyenjogúvá tette a nő­ket. Jól emlékszünk a múlt rendszerre, amikor a nő a társadalomnak alacsonyabb rendű tagja volt mint a fér­fi. Munkáját nem értékelték megfelelően hiába végzett a férfivel egyenlő munkát. Ke­resete alacsonyabb volLt csak azért, mert nőnek született. Ebben az időben a nők na­ponta 12 órát dolgoztak, pél­dául a salgótarjáni Üveggyár­ban 14 filléres óraibérért. Hasonló volt a helyzet más üzemeknél is. A bányászat­ban, kohászatnál férfiaknak 38 fillér, nőiknek 25 fillér volt az órabérük. Gépipar­ban férfiaknak 38, nőknek 36 fillér órabért fizettek. Cuk­rászoknál férfiaknak 71, nőknek 33 fillért. A mező- gazdasági napszámbér 1938- ban férfiaknak 2 pengő 8 fillér, a nőknek 1 pengő 58 fillér volt. Tanulásra művelődésre nem volt ideje a nőnek, mert reggeltől estig a munkapad­hoz volt kötve. De lehetősé­ge sem volt, mert ezt elzár­ták a nők elől. S mit vehe­tett csekély keresetén? Egy­két oio«ó klánéi, vagy kar­ton ruhát. Nem tellett kom­binált szobabútorra, házra, kosztümökre. A nők nagyré­sze cselédként dolgozott, ki­szolgáltatva a hercegnők, a méltóságos nagyságos asszo­nyok minden szeszélyének, s nem egy esetben ezek férje­nek, fiainak. Sok szegónypa- íaszt és munkáslány esett ezen urak kényékedvének áldozatául. A gyermekes cse­lédre nem volt szükség se­hol. Kidobták az utcára minden kenyér nélkül kis batyujával. Elhelyezkedni ne­hezen tudott, mert nagy volt a munkanélküliség. Az üze­mekben még a férfiak is nehezen kaptak munkát, mert a gyáros a termelésnél csak a maga hasznát vette figyelembe. A nők felszabadulása úgy jött mint borulás után a jó meleg napsütés. Megnyílt minden kapu a nők előtt, is­kolák, egyetemek, gyárak. Megváltozott életüket tükrö­zi, hogy ma már a társada­lom minden területén külön­böző beosztásokban dolgoznak nők. Ma már természetes, hogy vannak női gyárigazga­tók, üzemvezetők, tsz-elnö- kök, tanácstitkárok, tanács­elnökök, női miniszterek, képviselők, mérnökök stb. A november 16-i ország- gyűlési képviselő és tanács­tagi választás alkalmából megyénkben 'is két női kép­viselőt választottak meg, és a tanácstagok 12,4 százaléka nő. A női vezetők többsége feladatát ugyan olyan jól látja el, mint a férfiak. A tudomány, kultúra nem egy kizsákmányoló kis cso­port tulajdona, hanem az egész társadalom közös kin­cse. így a nőké is. A múlt rendszerben az egyetemeken és főiskolákon a hallgatóknak mindössze 14 százaléka volt nő, ma már ez az arány megduplázódott. A nők éle­tének megváltozását mutatja például, az is, hogy 1930-ban 166 800 nő volt háztartási al­kalmazott, ma csak 15 000. Ezzel szemben nőtt az ipar­ban, kereskedelemiben, állam­igazgatásban és kulturális té­ren a nők számaránya. S kormányunk nemcsak tör­vényt hozott a nők egyenjo­gúságának biztosítására, ha­nem airról is gondoskodik, hogy könnyítse a dolgozó nők otthoni munkáját. A felsza­badulás előtt Nógrád me­gyében összesen 22 óvoda volt. Ma már 90 óvoda és napközi otthonban, bölcsödé­ben tanítják, nevelik a dol­gozó nők gyermekeit. Köny- nyítáik a dolgozó nők helyze­tét azzai is, hogy mosógép, porszívó, pad lóké félőgépek használásával kevesebb időt kell fordítania a lakások rendbetartására, s a munka mellett már több ideje jut a szórakozásra, művelőd’Sre, tanulásra. Jól tudjuk, hogy az egyen­jogúság törvényben iktatása nemcsak jogokat ad a nők számára, hanem vannak kö­telességeink is. Akkor leszünk igazán egyenjogú tagjai a társada­lomnak, ha a nők is részt vesznek a tanulásiban, a mű­szaki továbbképzésiben, a kü­lönböző esti szalkóktatásokan. Ha a továbbiakban mégin- kább részt vállalunk -szoci­alista társadalmunk építésé­nek nagy munkájából. A magyar nők egyenjogú­ságuk törvénybei ktatásának 10 éve alatt nagyszerű ered­ményeket éritek el. Meggyő­ződésünk, hogy ezen évfor­duló után újabb sikerekkel bizonyítják asszonyaink és J leányaink, hogy méltók az j egyenjogúságra. Nagygyűlést rendeznek a méhészek a XVII. nemzetközi kongresszus tiszteletére A XVII. Nemzetközi Méhész Kongresszuson, melyet szept. 18-a és 23-a között rendeztek meg Rómában, a magyar mé­hészküldöttek is résztvettek. A kongresszuson hallottakról és tapasztalatokról a küldöt­tek az ország különböző he­lyein gyűlésen számolnak be. Salgótarjánban november 30-án d. e. 10 órakor rendez méhész nagygyűlést a MÉSZÖV és a Megyei Méhész Szakta­nács a megyei tanács épületé­ben. A nagygyűlésen a kül­döttség egyik tagja, Kocsis Sándor az OMSZK igazgatója „Tapasztalatok a méhészeti kongresszuson'’ c. tart elő­adást. A NŐK A FÉRFIAK­KAL EGYENLŐ JOGGAL VESZNEK RÉSZT A VEZETÉS­BEN Bensőséges ünnepi megemlékezés Baglyasalján, a Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulóján Bensőséges, s mélyen a munkásosztály gyökeréből sarjadzó ünnepség keretében emlékeztek Baglyasalján a kommunista párt harcairól, nagy győzelmeiről 40 éves év­fordulója alkalmából. Már maga az is meg­kapó volt, hogy ebből az alkalomból, ki tudja mennyi idő után a régi, idős harco­sok kezet szorítottak. Nem hiányzott a ta­lálkozás örömkönnye sem. Szinte ihegeleee- ncdtek a régi idők dicső harcai. De boldog­ság volt látni, a veteránok arcán az örömet, a büszkeséget, hogy amiért harcoltak, nem volt hiábavaló. A párt él, a párt győzedel­meskedik. Eljöttek a Baglyason tartott év­forduló ünnepségére a szovjet nép küldöttei hogy együtt örüljenek velünk. Itt voltak csehszlovák, barátaink, régi küzdőtársaink, akik a legnagyobb üldöztetés idején védő­szárnyaik alá vették apáinkat, segítették, buzdították őket. Eljöttek erre az ünnepségre azok a buda­pesti elvtársak is, akik kapcsolatban voltak az itteni elvtársakkal. Orosz Nándor, Sze- rémi Sándor, Lovas Márton, Házi Károlyné és még a többiek. A Központi Bizottság Tömpe István és Pothornyik elvtárssal kép­viseltette magát. A meoyei pártbizottság képviseletében jelen volt az ünnepségen Jakab Sándor elvtárs első titkár. És ott volt a sok-sok vendég, idősek, fiatalok egy a ránt. A művelődési ház dísztermében tartották az ünnepséget. S ez az ünnepség megnyilvá nulása volt annak, hogy a párt mindig élt és győzedelmeskedett és méltó vezetője a munkásosztálynak. POTHORNYIK JÓZSEF: A párt mindig élt a dolgozó nép szivében Az ünnepi megemlékezést Pothornyik József élvtárs a Központi Bizottság tagja, a Nógrád -megyei Szénibányá­szati Tröszt igazgatója tar­totta. Beszéde első részében visszapillantást adott a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulás-ált meg­előző időkről, amikor ször­nyű nyomor volt osztályrésze a munkásembernek. Papír- ruhában és fabakancsban jár­tak és néhány sültkruplival munkába. Ösztönös harcukat a kizsákmányoló tőkések el­len munkósárulók nehezítet­ték, és akárhányszor csend­KEPEK A KOMMUNISTA PART MEGALAKULÁSÁNAK NEGY­VENEDIK ÉVFORDULÓJA SALGÓTARJÁN! ÜNNEPSÉGÉRŐL Tanhauser Pál elvtárs, a besz­tercebányai kerület első titkára beszél A hallgatóság egy része őrszurannyal találták magu­kat szemben. De a munkás­ságban kezdet kezdetétől élt az eleinte ösztönös tiltako­zás a népelnyomó hatalom­mal szemben. A nógrádi me­dencében dolgozó munkások helyzete épp olyan volt, mint az ország bármely más ré­szén. Ezért várta a dolgozó nép, mint életethozó, a dolgo­zókat megváltó forradalmi pártnak a megalakulását, ez a pánt 1918. november 20- án Budapesten meg is ala­kult — folytatta beszédét Pothornyik elvátrs. Mi a Vörös Újságból szereztünk az eseményről tudomást és az itteni dolgozók színe-java azonnal hozzáfogott a párt szervezéséhez. Emlékszem rá, az itteni kommunista párt alapszerve­zetének egyik első feladata az volt, hogy a dolgozók szé­les tömegeivel megtanította az intemacionálét énekelni. A dolgozóik öregje, fiatalja, apraja, nagyja tanulta az in­temacionálét aibban a helyi­ségben, amelyben a háború alatt az üzemekben tevékeny­kedő katonai parancsnokság székelt. Felmérhetetlen eredmény­nek tudták a dolgozók, hogy abban a helyiség­ben, ahol őket az úri rend védői Andruskó, Pappermann és a csend­őrök nem régen még kí­nozták, abban a terem­ben, most már a kultúr­teremben tanulják a munkásfelszabadítás him­nuszát és' saját sorsukat irányító munkát végezhetnek. Pártunk vezetésével 1919 március 21-én hazánkban győ­zött a Tanácsköztársaság. Itt Baglyasalján is megalakult a munkások itanácsa, akkor úgy hívtuk, hogy direktóri­um, melynek tagjai közül még ma is itt vannak sora­inkban Széver János, Blaskó István, Tamóczy Gézámé és még többen mások. Felsza- badultnak, boldognak érezte magát ebben az időben a dolgozó nép. A proletárdiktatúra, tör­vénybe iktatta a 8 órás munkanapot, a fizetéses szabadságot, az ingyenes népoktatást, a munkás- gyermekek üdültetését, megnyílt a kulturális és az anyagi fejlődéshez ve­zető út. Pothornyik elvtárs a to­vábbiakban arról beszélt, hogy a hazánkra törő ellen- forradalmi intervenció mi­képpen semmisítette meg 133 napos uralma alatt a mun­kásoknak oly sok jót bizto­sító Tanácsköztársaságot. A proletárdiktatúra bukása után — folytatta — a fehérterror minden erőt mozgósított an­nak érdekében, hogy a kom­munista mozgalom csíráját is kiirtsa. Ezért a proletár- diktatúra ideje alatt külön­böző vezető tisztséget betöl­tő elvtársai nikat letartóztat­ták, halálra kínozták, inter­nálták. A salgótarjáni medencéből 6 derék elvtársunkat bírósági tárgyalás nélkül Hatvanba vitték és ott a malom fala mellett agyonlőtték őket. Le­verték a Tanácsköztársasá­got, de ezt a gyalázatos tet­tüket mégsem merték. Salgó­tarjánban végrehajtani, mert még ekkor is féltek a pro­letárok erejétől. A pártot illegalitásba szo­ríthatták az ellenforra­dalmárok, de a párt az mindig élt a dolgozó nép szívében. A proletárdikta­túra eredményeit, a pro­ffolyt. a 2. oldalon) Szerda délelőttre összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 18. §-ának (5) bekezdése alapján az országgyűlést 1958. no­vember 26-án, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Az MTI munkatársát az országgyűlés irodáján tájé­koztatták arról, hogy alkot­mányunk és az idevonatkozó törvények értelmében hogyan alakul az újonnan választott országgyűlés első ülésének rendje. Az ülést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitja meg, majd kijelöli az ülés korelnökét. A korelnök fela­data, hogy kijelölje a két körjegyzőt. Ezután — az 1958. évi 3. törvény értelmé­ben — az Országos Válasz­tási Elnökség elnöke beszá­mol az országgyűlésnek a vá­lasztások lefolyásáról. Az országgyűlés héttagú mandátumvizsgáló bizottságot választ. A korelnök szünetet rendel el, ezalatt a mandá­tumvizsgáló bizottság meg­vizsgálja a képviselők megbí­zóleveleit, majd jelentést tesz e munkájáról. Az ügyrend értelmében az első ülésen meg kell válasz­tani az országgyűlés tisztika­rát — az elnököt, két alel- nököt és a hat jegyzőt —1 valamint az állandó bizottsá­gok — számszerint 13 bizott­ság — tagjait. Alkotmányunk előírja, hogy az országgyűlés első ülésén meg kell választani a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsát

Next

/
Thumbnails
Contents