Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-26 / 93. szám

2 NÖCflADI NlFOJIAQ 1958. november 26. Az alapszabály betartásáért harcol a pártszervezet Rendkívül 9aerencsés hely­zetben van az a termelőszö­vetkezet, melynek kebelén belül önálló pártszervezet tevékenykedik. Lényegesen könnyebb itt a vezetőség dolga, hiszen a pártszervezet feladata, hogy a termelőszö­vetkezetet érintő dolgokat megbeszélje, a termelőszövet­kezetben felmerülő problé­mákhoz elsősorban segítséget nyújtson. Téves azt hinni, hogy talán nyakába veszi a gazdasági vezetés gondját, de ha minden erejével a munkafegyelem, a termelő- szövetkezet belső rendjének megszilárdításán, az alapsza­bály betartásán dolgozik, rendkívül nagy segítséget nyújthat ebben. Foglalkozik a pártonkívüli termelőszövet­kezeti tagokkal, ismerteti a falu dolgozó parasztjaival — természetesen a falusi párt- szervezettel karöltve — & termelőszövetkezet eredmé­nyeit, ezzel már előbbre vi­szi A FALU SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSÉT, s így a párt politikáját segí­ti győzelemre falun. Erdőtarcsán, a Szabadság Termelőszövetkezetben a ta­goknak közel fele párttag. Az ellenforradalom után azok­ban az időkiben mondták ki hivatalosan is, hogy él, dol­gozik a párt, amikor az em­berek fejében legnagyobb volt a zűrzavar, hogy mi is lesz a termelőszövetkezettel? Itt a kommunisták olyan erősek voltak, nemcsak túl- osztás nem volt a termelő­szövetkezetben — mert _ a közös vagyon saéthurcolásá- ról szó sem volt — még 150 mázsa burgonyát értékesítet­tek, hogy tartozásukat egyen­líteni tudják. S hogy az e.r- dőtarcsai Szabadság Terme­lőszövetkezeit eddigi munká­ja révén elismert a pásztói járásban, abban nem kis ré­sze van a termelőszövetkezet pártszervezetének. Az ellenforradalom vihara szét nem oszlatta ugyan a csoportot, de a lazaság a munkában, meg az egész_ ter­melőszövetkezeti gazdálko­dással szemben, amely az ellenforradalom után föllé­pett a termelőszövetkezetben, kétségtelen, ennek káros kö­vetkezménye volt. Erdőtar­csán is azt kezdték beszélni a tagok, hogy nem minden termelőszövetkezet működik alapszabály szerint a megyé­ben sem. miért éppen náluk ragaszkodnak szigorúan az alapszabály betartásához. A sok beszédnek aztán az lett a vége, hogy az egy hold he­lyett két holdra rúgott a ház­táji föld területe a termelő­szövetkezeti tagoknál. Soká­ig vajúdott ez a dolog. Köz­ben megjelent a 3004-es kor­mányrendelet, mely szerint azon termelőszövetkezetek, amelyek az alapszabályt nem érzik magukra kötele­zőnek, nem az alapszabály szerint működnek, jelentős kedvezményektől esnek el. Tudva ezt az erdőtarcsai kommunisták, munkához lát­tak. Összejött a pártvezető­ség, s megbeszélték, hogyan veszik fel a harcot a megen­gedettnél nagyabb háztáji te­rületek ellen. Őket támogat­ta a kormányrendelet is. A kommunisták aztán elmond­ták a tagoknak, milyen ked­vezményeket kapnának, s ezek mennyire segítenék a termelőszövetkezetek előre­haladását, melytől csupán azért esnek el, mert nem tartják be a termelőszövet­kezetre kötelező törvényt., az alapszabályt. A FELVILÁGOSÍTÓ SZÓ HASZNÁLT. Erdőtarcsán ma már csak rossz emlék, hogy valaha alapszabály ellenesen is mű­ködött a termelőszövetkezet. A pártszervezet érdeme az is, hogy erélyesen felléptek a munkafegyelem meg'bontói ellen. A kommunisták el­mondották, hogy a hanyag, rendetlenül dolgozó tag nemcsak magát károsítja meg, hanem másokat is, mert a termelőszövetkezet tagjai­nak kell azt a munkát is elvégezni, később, amit a fegyelmezetlen tag maga után hagy. A termelőszövet­kezeti tagok valamennyien helyeselték a pártszervezet kezdeményezését, hogy meg­határozott munkaegységet vonjanak Le az olyan tagtól, aki nem végzi el becsülete­sen a reá kiszabott munkát, ezzel hátráltatja a termelő­szövetkezetet. A kommunis­ták szavának volt foganatja. A betakarítás idején nem­csak a termelőszövetkezet tagjai vetnék komolyan a munkát, mindenki igyekezett családjának legalább egy-egy tagját maisával hozni. így a 13 hold kukoricatábláról két és fél nap alatt letakarítot­ták a termést a termelőszö­vetkezetben. Talán még azt lehetne hiá­nyosságként felvetni: a párt- szervezet nem eléggé meg­győzően agitál kifelé a falu, az egyénileg dolgozó parasz­tok felé. A pártszervezet tagjai azzal mentik magu­kat, hogy ez az esztendő ,nem a legjobban sikerült, az aszály miatt. Azzal azonban tisztában vannak, hogy az aszályos esztendőt sokkal jobban megérzi az egyénileg dolgozó paraszt, mint a ter­melőszövetkezet egy-egy tag­ja. Meg aztán azt is tudják valamennyien, hogy a ter­melőszövetkezet termelt már katasztrális holdanként 15 mázsa búzát is, s ezt még Erdőtarcsán egyetlen dolgo­zó parasztnak sem sikerült elérnie. Az eredményekért tehát nem kellene a szom­szédba menniök az erdőtar­csai kommunistáknak, mert ebben a munkában nagyobb segítséget adhatna a termelő- szövetkezet pártszervezetének a falusi alapszervezet is. Mert ahhoz, hogy falusi pártalapszervezeteink való­ban a mezőgazdaság szocia­lista ÁTSZERVEZÉSÉNEK ELÖII ARCOS AI legyenek, a gazdasági kérdé­sek megoldásához adott se­gítség mellett érvényesíteni­ük kell az erriberak előtt a párt falusi politikáját is. Er­re van szükség Erdőtarcsán is, hogy a belső rend meg­szilárdítása mellett a terme­lőszövetkezet kommunistái megnyerjék az embereket a közös, a termelőszövetkezet számára. Vincze Istvánná Bensőséges ünnepi megemlékezés Baglyasalján, a Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulóján (folytatás az első oldalról) letár nép akkor érzett előnyeit felejteni nem le­hetett. Azok az elvtársak szellemé­ben szervezték a forradalmi erőt, a dolgozók legszélesebb köreiből. Ezek közé tartoztak: Kalkuk József, Bliasko István, id. Oczel János és még sok más jó elvtárs. Szeretnék rnegamiékezni arról a történelmi segítségről, amelyet, a Szovjetunió és a szovjet nép nyújtott, amikor a magyar munkásmozgalom harcosai nagy tömegének adott otthont, hogy felkészül­hessenek az újabb forradal­mi harcra. A Szovjetunió számtalan kommunistát fogadott be, mint emigrációba vonulókat. Ellátta, megbecsülte, a leg­nagyobb megtiszteltetésben részesítette őkét. A Szovjet­unió sok elvtársunknak men­tette meg az életét a prole­tárdiktatúra bukása után a csereakció révéin is. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja mindég a legnagyobb segítőkészség­Jól sikerült az esztendő A karancslapujtői Űj Ba­rázda Termelőszövetkezet is megtartotta évi zárszámadási közgyűlését. A mérleg ki­mutatta, hogy a szövetkezet összvagyona meghaladja a 2 millió forintot, míg a tsz tiszta vagyona: 885 548 forin­tot tesz ki. A termelőszövetkezet az idén azt a célt tűzte maga elé, hogy a belterjes mező- gazdaság alapjait lerakja, s emellett a termelőszövetke­zet tagjai megfelelő részese­dést is kapjanak. Ez sikerült is, mert még az elmúlt esztendő­ben 34,05 forint volt a munkaegység értéke, ad­dig az idén 42 forintot ér egy munkaegység az Új Barázdában. Ebben azonban még nincs benne a háztáji gazdaságból és egyéb juttatásokból eredő jövedelem. Ha mindezeket bele számítjuk, a munkaegy­ség értéke 50 forint körül jár. Erről beszélt a termelőszö­vetkezet elnöke az egybe­gyűlt tagoknak, vendégek­nek. Meg aztán arról, hogy Telek Károlyék hárman dol­goztak a termelőszövetkezet­ben, de elmondhatják, hogy ez az esztendő igazán jól si­került Ifjúsági szövetkezetek megyénkben Falusi ifjúsági szövetkezet alakult november 23-án me­gyénk két községében: Hu- gyagon és Nagylócon. A fia­talok kezdeményezése első a megyében, s mindkét szövet­kezet a szakcsoportnak és termelési társulásoknak meg­felelő alapszabály szerint, a helyi földművesszövetkezetek keretén belül működik majd. A fiatalok célja az, hogy községükben bemutassák, s megszerettessék a gazdákkal a közös munkát, megismertes­sék őket a közösen végzett munka eredményeivel. Hugya" gon a 43 fiatal — mert ennyi jelentkezett a szövetkezetbe — 7,5 holdon gazdálkodik majd, s általános növénytermesz­tést folytatnak. Gazdasági és pénzügyi tervet készítenek, s ezek szerint gazdálkodnak a következő gazdasági évben. Nagylócon a hugyagi pél­dához hasonlóan tervezik a közös munkát. A különbség annyi csupán, hogy a 25 fia­tal 6 katasztrális hold földet művel majd, s tervek szerint szerződött növényféleségeket termelnek, hogy jövedelmü­ket gyarapítsák. a családnak. 52 600 forint volt a részesedésük, s hogy mást ne említsek, kaptak 28 mázsa búzát, közel 17 mázsa árpát, 10 és fél mázsa kukoricát, burgonyát, száraztakar­mányt, meg ki győzné mind felso­rolni, mi mindent még. A készpénz 24 500 forint körül járt. Ezeket az eredményeket természetesen ismerik a fa­luban is. Ezek az eredigá­nyek, a nagyüzemi'•gazdaság magasabbrendűsége győzte meg azt a 10 tagot is, akik az idei gazdasági évben lép­tek be a karancslapujtői Uj Barázda Termelőszövet­kezetbe. De ezekkel az eredmé­nyekkel koránt sem elége­dettek a termelőszövetkezet tagjai. A jövőben — azt ter­vezik — még erősebbé, jö- kező esztendő. vedelmezőbbé teszik gazda­ságukat. A növénytermesz­tésben bevezetik például a vetésforgót, a kisebb parcellákat ösz- szesítik, hogy legalább 30 holdas táblákat alkossa­nak, mert így a gép könnyebben dolgozhatja a földeket. Emelik az egy holdra jutó műtrágya mennyiséget és biztosítják a földnek a négy évenkénti szerves trágyázá­sát is. A szarvasmarha állo­mánynál azt tervezik, hogy tenyészállatokat nevelnek, felszaporítják a juhállo­mányt is és a megnagyobbo­dott állomány részére 400 fé­rőhelyes juhhodályt építenek. Hisszük, hogy a karancs- lapújtői Űj Barázda Terme­lőszövetkezetben a tervek megvalósítása nyomán még eredményesebb lesz a követ­gél támogatta a magyar kommunisták pártját. Erőit adott, a meggyőződést szilárdította a Szovjetunió léte és segítsége. Hálával tarto­zunk a szovjet pártnak és a szovjet népnek azért is, mert, a legnagyobb történelmi vál­ságok idején átsegített ben­nünket, a bajokon, de a legnagyobb segítséget 1945- ben adta hazánk felszabadí­tásával és ezt ismételte meg 1956 októberében, amikor az ellenforradalom szörnyűsége szakadt az országra. Népünk soha el nem múló hálával és szeretettel tekint a Szov­jetunió felé! Testvéri szomszédunk Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja is megmutatta nehézsége­ink idején, hogy milyen vég­telen erő a munkásosztály és a kommunista pártok nem­zetközi összefogása. Amikor hazánkban a párt illegalitás­ban volt, kommunista iro­dáimat kaptunk, Csehszlová­kián keresztül sok elvtársunk jutott ki az üldözők keze közül. Ezeket az elvtársakat csehszlovákiai barátaink test­vért szívélyességgel fogadták és a legmesszebb menő se­gítséget adták, örökké em­lékezetes, szép példái ezek az igazi nemzetköziségnek. Csehszlovák barátaink az ellenforradalom idején is megmutatták, hogy mi­lyen őszinte és milyen mély a két felszabadult nép barátsága. Pothornyik elvtárs ünnepi megemlékezését a magyar párt, a nemzetközi kommu­nista mozgalom és a pro- letártntemacionalizmus élte­tésével fejezte be. Az ünnepség során fel­szólalt Orosz Nándor elvtár», aki hosszú éveken keresztül az lilliegáliltás nehéz viszo­nyai között a pánt-összekötö szerepét töltötte be a párt országos bizottsága és a Nógrád megyei kommunisták között. Meleg Szávákkal em­lékezett meg a régi har­cok emlékeiről és azokról a nógrádi kommunistáikról, akik az illegalitás viszonyai között is bátran vállalták a küz­delmes harcot Tömpe István elvtárs a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság nevében köszöntötte a bag- lyási kommunisták megemlé­kező ünnepségét. A kommunista párt meg­alakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ség résztvevőinek szívből jövő elvtársi üdvözletét (a pártszervezethez küldött le­vél útján) fejezte ki Kádár János elvtáns a párt első titkára,Kiss Károly és Révai József elvtáreak. Sikereket és szocializmust építő mun­kájukhoz eredményeket ’ kí­vántak. Levelet küldtek az ünnep­ség résztvevőihez a Magyar- országon élő görög politikai emigránsok is. „Forró köszönetünket bennünket vengéglátó fejezzük ki önökön keresztül magyar népnek azért a nagy erkölcsi és anyagi segítségért, amelyet a kommunista párt által a proletárinternacionnlista szolidaritás: oacllonű.bon nevelt magyar dolgozók nyújtottak és nyújtanak nekünk. Mélyen hálásak vagyunk ezért " segítségért és bizto­sítjuk önöket, kedves elvtársak, hogy úgy, mint eddig * jövőben is egészen addig, amíg népünk harca lehetővé teszi szeretett hazánkba való becsületes visszatérésüket, minden erőnkkel azon leszünk, hogy mi is lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a Magyar Népköztársaság további politikai és gazdasági megerősödéséhez abban a tudat­ban, hogy így teljesítjük internacionalista kötelezett ségünket — írják levelükben görög elvtársaink. Az ünnepi megemlékezések után az Állami Déryné Szín­ház nagy sikerrel mutatta be Dobozy Imre: Szélvihar című darabját. A közönség melegen köszöntötte a színház tehetséges művészeit. 138 ÉVE SZÜLETETT ENGELS Lenin: Engels Barátja, Marx Károly után Engels volt a modern prole­tariátus legnagyszerűbb tu­dósa és tanítója az egész ci­vilizált világban. Amióta a sors összehozta Marx Károlyt és Engels Frigyest, a két ba­rát életműve közös ügyükké lett. Ezért, hogy megérthes­sük, hogy mit adott Engels a proletáriátusnak, teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a jelentősége Marx tanításának és tevékenységé­nek a modern munkásmozga­lom fejlődésében. Marx és Engels először mutatták meg, hogy a munkásosztály, köve­teléseivel együtt, szükségszerű terméke a mai gazdasági rendnek, amely a burzsoázi­ával együtt elkerülhetelenül megteremti és megszervezi a proletáriátust; megmutatták, hogy nem egyes nemeslelkű személyek jóindulatú pró­bálkozásai szabadítják meg az emberiséget a ránehezedő nyomortól, hanem a szerve­zett proletáriátus osztályhar­ca. Marx és Engels tudomá­nyos munkáikban először fej­tették ki, hogy a szocializmus nem rajongók kigondolása, hanem a termelőerők fejlődé­sének végcélja és szükség- szerű eredménye a modern társadalomban. Az egész írott történelem mindeddig az osz­tályharc története volt, egyes társadalmi osztályok uralmá­nak és győzelmének története más osztályok felett. És ez folytatódni fog mindaddig, amíg el nem tűnnek az osz­tályharc és az osztályuralom alapjai — a magántulajdon és az anarchikus társadalmi termelés. A proletáriátus ér­dekei ezeknek az alapoknak megszüntetését követelik és ezért ellenük kell irányulnia a szervezett munkások öntu­datos osztályharcának. Min­den osztályharc pedig politi­kai harc. Marx és Engels nézeteit most elsajátította a felszaba­dításáért harcoló egész prole­táriátus, de amikor az 1840-es években a két barát részt vett korának szocialista iro­dalmában és társadalmi moz­galmaiban, az ilyen nézetek teljesen újak voltak. Akkor sok volt a tehetséges és te­hetségtelen, becsületes és becstelen ember, akik beleve­tették magúkat a politikai szabadságért folyó harcba, a cárok, a rendőrség, a papok önkényuralma elleni harcba és nem láttak ellentétet a burzsoázia és a proletáriátus érdekei között. Ezek az em­berek még annak a gondola­tától is irtóztak, hogy a mun­kások, mint önálló társadalmi erő léphetnek fel. Másrészről sok olyan, néha zseniális ál­modozó volt, aki azt gondolta, hogy csak meg kell győzni a hatalom urait és az ural­kodó osztályokat a mai tár­sadalmi rendszer igazságta­lanságáról és akkor könnyű lesz megteremteni a földön a békét és az általános jólétet. Harc nélkül elérhető szocia­lizmusról álmadoztak. Végül pedig majdnem valamennyi akkori szocialista és általá­ban a munkásosztály barátai a proletáriátusban csak fe­kélyt láttak és rémülve néz­ték, hogy az ipar növekedésé­vel nő ez a fekély is. Ezért mindannyian azon törték a fejüket, hogy miként lehetne megállítani az ipar és prole­táriátus fejlődését, megállítani a „történelem kerekét.” A proletáriátus fejlődésétől való általános félelemmel ellentét­ben Marx és Engels minden reményüket a proletáriátus folytonos növekedéséhez fűz­ték. Minnél több a proletár, annál nagyobb a proletáriá­tusnak, mint forradalmi osz­tálynak az ereje, annál köze­lebb van és annál lehetsége- sebb a szocializmus. Marx és Engels érdemeit a mun­kásosztály körül néhány szó­ban összefoglalhatjuk: önmeg­ismerésre és öntudatra ne­velték a munkásoszrtályt és az ábrándozások helyére a tu­dományt állították. Ezért kell minden munkás­nak Engels nevét és életét ismernie. (1895) A munkásosztály nagy tanítója Százharmincnyolc évvel ezelőtt született Engels Fri­gyes, a tudományos szocia­lizmus egyik megalapítója. Munkája és élete a munkás- osztályé volt és maradt. A múlt század elején a prole­tariátus nem rendelkezett irányt mutató ideológiával, a munkásmozgalmat az ösztö- nösség, vagy a tudományos­ságot nélkülöző utópista el­képzelések irányították. Ezek a haltok ideiglenes sikere­ken kívül nem nyújthattak többet. A társadalmi fejlődés sür- getőleg követelte a feltörő proletariátus problémáinak feltárását és megoldását. Ezen történelmi feladatot töltötte be Marx és nagy ba­rátja, Engels Frigyes. Fel­tárták az ösztönös munkás­mozgalom belső lényegét, felismerték a tőkés rendszer ellentmondásait. Engels apja gyáros volt, osztályhelyzeténél fogva mód­jában állt- felsőbb tanulmá­nyokat folytatni, de családi okok miatt 1838-ban gimná­ziumi tanulmányait megsza­kítja. Kereskedelmi állást vállal, de talál arra módot, hogy képezze magát. A po­rosz állam érdekeit képvi­selő, de kétségtelenül nagy gondolkodó Hegel filozófiai iskolájához kapcsolódik. Át­veszi annak forradalmi mód­szerét, a dialektikát. A je­lenségek vizsgálatát összefüg­géseikben és nem mozdulat­lanságban, nyugalomban, hanem vátlozásukban oldja meg. A hegeli módszer igazi alkalmazása csak materia­lista alapokon lehetséges. Engels érdemei közé tarto­zik, hogy ezt felismerte és az idealista filozófiára döntő csapást mért. Filozófiai mű­veiben könnyedén cáfolja meg a korabeli filozófusok idealista tételeit és mara­dandó gondolatokkal gazda­gítja a materialista filozófia kincsestárát. A munkásosztály helyzetét

Next

/
Thumbnails
Contents