Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)
1958-11-22 / 92. szám
2 NÖSRADI NIPÜJBAO 1958. november 22. Kádár János elvtárs beszéde (folytatás az 1 oldalról) fronton vezette harcba a magyar népet a háborúban mérhetetlen károkat szenvedett ország újjáépítéséért, a demokratikus reformokért, a népi demokratikus állam kiépítéséért. E harc eredményeként népünk rövid három év alatt megvalósította a polgári demokratikus forradalom reformjait és békés úton győzelemre vitte a szocialista forradalmat is. A hatalom ismét a munkásosztály, a gyár, a föld ismét a nép tulajdonába került. Megszületett a szocialista ipar, megszülettek a szocializmus első állásai a falun, a kultúrában. A magyar munkásosztály erői meghatványozódtak, hatalma teljessé és szilárddá vált, amikor 1948-ban a marxizmus—leninizmus elvei alapián, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésével hosszú évtizedek után ismét létrejött a magyar munkásmozgalom ideológiai, politikai és szervezeti egysége. Ezzel a fejlődés új szakasza nyílt meg hazánkban. Az ezt követő évek gyors és nagy fejlődést hozta a szocialista építés minden területén. Az általános és nagy fejlődést azonban az 1949-es évtől kezdve különböző, mind súlyosbodó hibák is kísérték. Az építés közben keletkezett hibák károkat okozhatnak, de nem politikánk lényegéből erednek, hanem attól idegenek és nem változtatnak a párt, a kommunizmus alapvető igazságán. Bár a hibák sok kárt okoztak és a revizionista árulók bűneit sokáig emlékezetben kell tartani, mindezek a párt lényegétől idegen és a párt által kiküszöbölt dolgok nem változtatnak semmit azon a történelmi tényen, hogy a felszabadulás kezdetétől eltelt, immár 14 év a párt vezetésével elért nagy szocialista vívmányok korszaka volt népünk számára. Az építés közben előfordult hibákat azonban az ismert módon kihasználta az osztályellenség. Az imperialisták éveken át szították és szervezték a Magyar Nép- köztársaság elleni összeesküvést. Támaszuk volt a hazai reakció és eszközük az általuk „nemzeti kommunis- tá”-nak nevezett Nagy Imre- Me összeesküvő csoport. Ily módon sikerült nekik 1956 őszén hazánkban ellenforradalmi felkelésit kirobbantani. Az árulás révén súlyos helyzetibe került népi hazánk. Népünk történelmének azokban a súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták vol- U k azok, akik a munkás- paraszt állam, a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke védelmében szálltak harcba. A nemzetközi reakció erőivel szemben pártunk és kormányunk segítségeit kért a nemzetközi munkásosztálytól, annak fő és vezető erejétől, a Szovjetuniótól. A súlyos órákban nyújtott testvéri segítség lehetőségeit adott a nép saját erőinek megszervezésére. Ily módon népünk leküzdötte az ellenforradalom erőit minden területen, s a Magyar Népköztársaság erős, egészséges, és halad a szocializmus építésének útján. Ebben a harcban az összes belső tényezők közül a legfontosabb ismét a párt vezető szerepe volt. Magyarországon ugyanis a párt vezetésével a nép az elmúlt kétév alatt rendbehozta az ország politikai, gazdasági és jórészt kulturális ügyeit is. Éppen három napja annak, hogy az országgyűlési és tanácsválasztásokon a magyar nép megsemmisítő csapást mért az összes reakciós vágyálmokra. Figyelemre méltó tény, hogy a reakciós uszítás ellenére a jogosultak 98 százaléka leszavazott és a leszavazottak kevés kivételével a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Ez kétségtelenül - hatalmas győzelme mind a magyar népnek, mind a Hazafias Nép- frontnaik, mind az éppen ma (negyven évvel ezelőtt alapított pártnak. Nehéz évek után pártunk ismét egy sor sikert tarthat számon. Mindenki érzi és tudja, hogy most a vitorlát kedvező szél dagasztja és a szocializmus ügye jól halad előre. De éppen most kell minden párttagnak nagyon józannak lennie. A tapasztalat szerint az emberek jó része akkor józan, amikor nehézségek vannak, amikor sikerek vannak, elbiziakodottá válik. Az elbizakodottságot azonban éppen a tömegeknek a párt iránt megnyilvánuló bizalma tiltja meg mindnyájunk számára. Hálásaknak kell lennünk a tömegeknek a bizalomért. De ez nem elegendő. Ez a bizalom nagy felelősségeit ró reánlk és az eddiginél jobb s több munkát kíván meg az egész párttól, a párt minden tagjától. Munkánkban a párt történelmi harcai során szerzett saját és a nemzetközi tapasztalatokra támaszkodunk. Szilárdan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meghatározott és kétév eredényei által igazolt helyes úton. Állhatatosan őriznünk kell marxista—leninista elveink tisztaságát a dogmatikus gondolkodás- módtól és a jelenleg fő veszélyt képező revizionista meghamisítástól. Erősíteni kell továbbra is a .párt vezető szerepét a munkásosztályon belül, az államéletben és a társadalmi tevékenység minden területén. A párt vezető szerepe, amint azt 40 év harcai és eredményei bizonyítják a munkásosztály szilárd hatalmának, az egészséges munkás-paraszt szövetségnek, a munkás-paraszt állam helyes vezetésének, a szocialista kultúrának, a szocialista társadalom teljes — mind a városban, mind a faluban történő — felépítésének elengedhetetlen feltétele. Ugyanakkor minden párttagunk gondolkodásában tovább kell mélyíteni azt az egészséges szemléletet, mely mindig szem előtt tartja, hogy a párt vezető szerepe neim parancsszó útján, hanem a pártonfeívübek megbecsülése és a közöttük végzett állandó eszmei és politikai felvilágosító és meggyőző munkán keresztül valósul meg. Követjük a lenini tanítást, amely szerint a párt és a tömegek kapcsolata a kölcsönös bizalomra épül. Gondolni kell mindig arra, hogy minden siker, az elmúlt kétév győzelmei is, a milliós tömegek munkája eredményeként születtek meg. Eszméinkhez egységünkhöz, népünkhöz, a nemzetközi munkásosztályhoz, internacionalista elveinkhez való töretlen ragaszkodással tudja csak betölteni pártunk azt a feladatot, amely rendszerünk további politikai erősítésében és a gazdasági és kulturális építőmunkában, átfogóan, a szocialista haza felépítésében reá vár — fejezte be beszédét Kádár elvtárs. A SZOCIALIZMUS VILÁGTÖRTÉNELMI GYŐZELMÉNEK PROGRAMJA A Szovjetunió kulturális fejlődése A HALA SZAVAIVAL / 'felemelő volt közöttük lenni. Én vol( -TW“ tam a legfiatalabb. Olyan veterá- If nők között ülni, akiknek harca a ma szebb, jobb, boldogabb életet teremtette meg, nagyszerű érzés volt. Szavaik nyomán egy letűnt korszak történelme elevenedett meg. A hála, a szeretett pillantásaival tekintettem azokra a \isterenyei, nemti, vizslást öreg kommunistákra, akik közül jó né- hányan a 40 éve megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának a tagjai. öregek már. Meggörnyedtek a sok üldözés, nélkülözés, az illegális munka, a pártért, a munkásosztályért folytatott nehéz harc alatt. Illegális szervezetekben, párt sejtekben, vagy a Vörös Segély-mozgalomban ténykedtek. Sokat dolgoztak. Fáradtak. Sokan ki is merültek. Emberségüket példaképnek tekintjük, példájuk lelkesít munkánkban. A hála szavaival szeretnék róluk írni. Tóth zöld Mártonról, a kisterenyei direktórium elnökéről, Szomszéd győri Józsefről, Szomszéd Károlyról, Kaszás Józsefről, Sándor Pálról, Jakab Ferencről, Kálmán Jánosról, Lengyel Tusi Istvánról, Rákos János- néról, Petre Mihálynéról, Szomszéd dobos Jánosnéról, meg a többiekről, akik azért harcoltak a kommunisták pártjában, a Hor- thy-fasizmus terrorja idején, hogy szebb legyen a ma, hogy boldogabb legyen a mi életünk. A hála szavaival szeretnék írni azokról, akik már nem voltak ott, ezen a veterán találkozón, akik kidőltek sorainkból, mint Szomszéd keskeny Istvánról, vagy Kós Gergelyről. Dicső napok emlékei elevenedtek meg, sötét korszak keservét mondták el ezen az estén. Felemelő érzés volt hallani az idős, 74 esztendős Pintér Istvánt, amikor arról beszélt, hogyan szervezték a pártot, hogyan kiáltották ki Nemtiben is a Tanácsköztársaságot. Kun Bélával, Szamuelly Tiborral történt találkozás emlékei élnek a szavakban. Dicső napok, dicső emlékei. A vörös katonák győzelmes harcai, az intervenciós csapatok ellen vívott csaták sikerei szorulnak ebbe a kis terembe. De hallatszanak azok a jajjok is, amelyek a Horthy-fasiz- mus, a fehérterror idején a börtöncellákban, a fogolytáborokban, Egerben, Hatvanban, Hajmáskéren, Zalaegerszegen hangzottak el. Vérüket ontották egy boldogabb jövendőért, életükkel fizettek az elnyomott proletár felszabadításáért. Akkor nem sikerült. Az árulók, az intervenciósok kudarcba fullasztották ezt a harcot... Szó esik a máról is. S ahogyan Lengyel Tusi István elvtárs is mondotta: „Van még mit tenni. . Harcolnunk kell tovább is fiaink, leányaink még boldogabb jövőjéért.“ Szomszéd győri József pedig így fogalmazta meg eddigi harcának eredményét: „Itt a paradicsom, élvezzétek gyümölcsét. Ezért harcoltunk, most a Tiétek. De ne álljatok meg, nagy munkát kíván a szocializmus építése.“ Igazak ezek a szavak. Van még mit tenni. Az emlékek, élmények szavai közben előkerülnek a pipák, s bodor füstjei egy letűnt korszak keserveit takarják. /ihála szavaival gondolunk derék ve- Jgteránjainkra. A hála szavaival emlékezünk dicső harcukra. Megváltozott, boldog jelenünket az ő harcuknak is köszönhetjük, azt kérjük tőlük: legyenek még sokáig közöttünk, segítsenek bennünket. Az 1919-esek útján kívánunk járni, az ő példájuk lelkesít bennünket. És, akiket nem soroltam itt fel, akiknek szavait nem idéztem, ne haragudjanak érte. A hála szavai nékik is szólnak ... SOMOGYVARl LÁSZLÓ „Ab utat a pártban találtam meg.*.“ Idős harcosok fiatalok között Alig néhány napja közölték a lapok Hruscsov elvtárs téziseit, amelyek már az SZKP XXI. kongresszusára vonatoznak. Ha figyefemimel elolvassuk .a téziseiket, kibontakozik előttünk a Szovjetunió gazdasági, politikai ereje, mely erő az 1959-1965 évi hétéves tervidőszak alatt tovább növekszik. Most csupán a tézisek kulturális részével foglalkozunk. Azáltal, hogy a Szovjetunió népgazdasága a fejlődés újabb szakaszába érkezett, szükségszerűvé vált, hogy hosszabb időre szóló távlati tervet dolgozzanak ki, amelyben meghatározzák a továbbfejlődés mikéntjét. Az irányelvek kimondják: „A szovjet nép kommunista pártja köré tömörülve olyan magaslatokat ért el, olyan hatalmas átalakításokat valósított meg, amelyek lehetővé teszik, hogy hazánk fejlődésének új, nagyon fontos szakaszába, a kommunista társadalom általános kibontakozó építkezésének időszakába lépjen. Ennek az időszaknak legfontosabb feladatai: a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának sokoldalú megteremtése, hazánk gazdasági és védelmi erejének további megszilárdítása, s egyúttal a szovjet nép növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek minél teljesebb kielégítése.” Mindezek megvalósítása csak ott válik lehetségessé, ahol már biztos gazdasági és politikai alappal rendelkeznek ; tehát világtörténelmi jelentőségű vívmányokkal, amelyeket a szovjet nép azáltal ért el, hogy megvalósította a marxista-leninista elméletet, a tudományos kommunizmus alapvető elemeit. A kommunizmusba való átmenethez nemcsak anyagiműszaki bázis szükséges, hanem az is, hogy a szocialista ország állampolgárainak öntudata mind magasabb színvonalra emelkedjen. Most következett el a Szovjetunió életében, hogy új, nagy lépést tegyen előre a fejlődés útján; a szocialista kultúra fejlesztésében is. Talán egyik legfontosabb része a téziseknek, amely az emberek nevelésével foglalkozik, mert az új társadalom feltételeinek, újtípusú emberek is szükségesek ..........javítsu k meg a szovjet emberek nevelését, növeljük kommunista öntudatukat, és aktivitásukat, formáljuk az új embert a közösség, a munkaszeretet, a társadalmi kötelességérzet, a szocialista internacionalizmus és hazafiság szellemében, s neveljük őket arra, hogy tartsák be az új társadalom erkölcsének nagyszerű elveit” — mondják a tézisek. S ez elengedhetetlen feltétele a kommunista építés óriási terve megvalósításának. Mindezek elérésének biztosítása érdekében számos intézkedés megvalósítására kerül sor 1959—65-ben. A tudományos nevelés alapja az iskola. A tézisek kimondják, hogy a Szovjetunióban a legközelebbi években át kell szervezni az iskolai rendszert. A jelenlegi helyzet, a nagyméretű feladatok megvalósításának szükségszerűsége, s az, hogy az iskolák közelebb kerüljenek az élethez, növeljék az ifjúság általános műveltségének, szakmai képzettségének színvonalát, hogy a népgazdaság, kultúra és tudomány kiválóan képzett szakembereket kapjon; mindezek teszik szükségszerűvé az iskolai átszervezést. Persze mind emellett jelentős bővítést hajtanak végre az iskolai vonalon. Ha figyelembe vesszük, hogy 1958- ban 30 millióan tanultak az elemi és középiskolákban, s Idős elvtársak, harcos kommunisták és fiatalok találkoztak szerdán délután Salgótarjában a 211. sz. Iparitanulóintézet diákotthonában, hogy megemlékezzenek a Ko- munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulójáról. Krenács Sándor igazgató-helyettes megnyitó szavai után közel négyszáz fiatal résztvevő nagy figyelemmel hallgatta Bandur Károly elvtársat, aki röviden vázolta a fiatalok előtt a kommunista párt útját alakulásától napjainkig. Bandur elvtárs elmondotta, hogy: 1918. november 20-tól — megalakulásától kezdve — a párt nem szűnt meg harcolni a dolgozó nép felemelkedéséért. Dacolva a horthy- fasizmus véres terrorjával, 25 éves illegális munka során készült a párt arra, hogy az elnyomottak élére állva, nyiltan vezesse a harcot. Ez a lehetőség teremtődött meg 1965-re ez a szám 38—40 millióra emelkedik, láthatjuk, hogy a megvalósítandó feladatok fokozatos végrehajtása biztosítva lesz. Komoly mértékben fejlesztik az iskolai internátusokat. Ezekben az iskolákban 1965-ben 2,500 000 gyermek tanul majd, ami azt jelenti, hogy 14-szer szárnyalják túl az 1958. évi 180 ezres számot. A számszerűségek még nem jelentik azt, hogy ezáltal minden rendben van. Pontosan azért, hogy az újtípusú embert fokozatosan kineveljék a hétosztályos általános kötelező oktatásról áttérnek a nyolcosztályos általános kötelező oktatásra. Az ifjúság az oktatás második szakaszán teljes középfokú képzettséget szerez. A tézisek kitűzik azt a feladatot, hogy minden munkás és munkásnő, minden kolhoz dolgozó — férfi és nő egyaránt — középiskolát végezzen. Az egyetemi oktatással kapcsolatban a tézisek megjelölik, hogy a főiskolát közelebb kell hozni az élethez, a termeléshez, valamint a feladatoknak megfelelően kell fejleszteni az egyetemi oktatást. Ez azt jelenti, hogy míg 1952—58. években 1 700 000 szakembert bocsátottak ki a felsőfokú intézetek, addig az 1959-1965. években 2 300 000 szakember kerül ki: a tervidőszak alatt 1,4-szeresére emelkedik az ujanan (kiképzettek száma. 1945-ben, a Szovjetunió felszabadító harca folytán. A KMP megalakulása nem volt véletlen és váratlan esemény. Szükségszerű eredménye és folytatása volt annak a harcnak, amelyet a magyar munkásosztály a kialakulása óta vívott — mondotta Bandur elvtárs. Bandur elvtárs beszéde után a megjelent idős harcosok, veterán kommunisták szóltak a fiatalokhoz. Kakuk elvtárs elmondotta, hogy ő még nem vett részt a párt szervezésében, hiszen csak 12 éves volt. A mozgalomban 1924 óta dolgozik. Beszélt a fiataloknak a régi életről, a nyomorról, a munkanélküliségről, s arról, hogy azoknak, akik munkáról, szabadságról álmodtok, meghurcoltatás volt osztályrészük. Mint fiatalember, ő is kereste az utat, azt amelyen egy szebb élet felé haladhat. Ezt az utat a pártban találta meg, az idősebbek megfontolt cselekedetei, ve- . zetésük adta meg számára is Ja megoldást. Zeke János elvtárs beszélt a múlt rendszer üveggyári fiataljairól, akiket 10—12 órát dolgoztatták, s nem számított, hogy csak 10—14 évesek, dolgozniok kellett éjjel is. Beszélt az átkos leventerendszerről is, amely a mun- kásnyúzók oldalán állt. — Szórakozásról, sportolásról nem nagyon tudtunk gondoskodni — mondotta Zeke elvtárs, majd így folytatta: — Ha sízni szerettünk volna, hordódongából készítettünk sítalpat. Ha korcsolyázni és szánkázni, fából készítettük el ezeket. Fóti József elvtárs inaséveiről, mozgalmi munkájáról beszélt a fiataloknak. Az ünneplő fiatalok, akik nagyon szép számban jelentek meg, őszinte szeretettel fogadták az idős elvtársak elbeszéléseit. Az oktatók az idős kommunista elvtársakat meghívták, hogy a megbeszélés után jöjjenek el az intézetbe klubestre, baráti találkozóra. Űjabb munkalehetőségeket biztosítanak Balassagyarmaton t Balassagyarmaton, annak | ellenére, .hogy a foglalkoz- | tatás biztosítására már ed- I dig is számos intézkedés tör- | tént, a helyzet jelenleg sem | kielégítő. A utóbbi hetekben ♦ biztató tárgyalások folytak a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a város vezetői között egy 200—250 főnek munkaalkalmat biztosító finommechanikai üzem létesítésére. A tárgyalások éa tervezések má.r meglehetősen előre haladtak. Új gyártmányokat készítenek jövőre a Tűzhelygyárban t Több új gyártmány készí- | tését kezdik meg jövőre a Í 4 Salgótarjáni Tűzhelygyárban. így többek között fürdőkály- 1 ha alkatrészeket, konyhai | vízcsap berendezéseket készí- t tenek majd. Ugyancsak 1959ben megkezdik a teakonyha tűzhely üzemszerű gyártását is. Biztatóak a kilátások a kávédiarálók további készítésénél is. Ennél a gyártmánynál még kisebb minőségi kifogások merülitek fel. Hogyan teljesítik az évi térvet a Salgótarjáni Üveggyárban? A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói .november 7-e tiszte- , letére teljesítették egész évi export tervüket. Az év végé- :ig előreláthatólag még tötob- :százezer forint értékű export cikkeit adnak a népgazdasóg- : nak. Az általános tervtéljesítés- : ben azonban a korábbi hónapokban lemaradás volt tapasztalható. Az utóbbi időben elért bizonyos javulás hozzájárult ahhoz, hogy ez- évi tervük november 18-ig esedékes részét 102.9 százalékra teljesítették. Ha e jelenlegi ütemet, a közel 3 százalékos túlteljesítést 'biztosítani tudják továbbra is, akkor minden remény meg van arra, hogy a gyár december 20-ig befejezi 1958-as évi tervét.
