Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-22 / 92. szám

2 NÖSRADI NIPÜJBAO 1958. november 22. Kádár János elvtárs beszéde (folytatás az 1 oldalról) fronton vezette harcba a ma­gyar népet a háborúban mér­hetetlen károkat szenvedett ország újjáépítéséért, a de­mokratikus reformokért, a népi demokratikus állam kiépítéséért. E harc ered­ményeként népünk rövid három év alatt megvalósí­totta a polgári demokratikus forradalom reformjait és bé­kés úton győzelemre vitte a szocialista forradalmat is. A hatalom ismét a mun­kásosztály, a gyár, a föld ismét a nép tulajdonába került. Megszületett a szocialista ipar, megszülettek a szocia­lizmus első állásai a falun, a kultúrában. A magyar munkásosztály erői meghatványozódtak, ha­talma teljessé és szilárddá vált, amikor 1948-ban a marxizmus—leninizmus elvei alapián, a kommunista és a szociáldemokrata párt egye­sítésével hosszú évtizedek után ismét létrejött a magyar munkásmozgalom ideológiai, politikai és szer­vezeti egysége. Ezzel a fej­lődés új szakasza nyílt meg hazánkban. Az ezt követő évek gyors és nagy fejlődést hozta a szocialista építés minden területén. Az általános és nagy fej­lődést azonban az 1949-es év­től kezdve különböző, mind súlyosbodó hibák is kísérték. Az építés közben kelet­kezett hibák károkat okozhatnak, de nem po­litikánk lényegéből ered­nek, hanem attól ide­genek és nem változtat­nak a párt, a kommuniz­mus alapvető igazságán. Bár a hibák sok kárt okoztak és a revizionista árulók bűneit sokáig emléke­zetben kell tartani, mindezek a párt lényegétől idegen és a párt által kiküszöbölt dol­gok nem változtatnak semmit azon a történelmi tényen, hogy a felszabadulás kezde­tétől eltelt, immár 14 év a párt vezetésével elért nagy szocialista vívmányok kor­szaka volt népünk számára. Az építés közben előfor­dult hibákat azonban az is­mert módon kihasználta az osztályellenség. Az imperia­listák éveken át szították és szervezték a Magyar Nép- köztársaság elleni össze­esküvést. Támaszuk volt a hazai reakció és eszközük az általuk „nemzeti kommunis- tá”-nak nevezett Nagy Imre- Me összeesküvő csoport. Ily módon sikerült nekik 1956 őszén hazánkban ellenforra­dalmi felkelésit kirobbantani. Az árulás révén súlyos hely­zetibe került népi hazánk. Népünk történelmének azok­ban a súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták vol- U k azok, akik a munkás- paraszt állam, a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke védelmében szálltak harcba. A nemzetközi reak­ció erőivel szemben pártunk és kormányunk segítségeit kért a nemzetközi munkás­osztálytól, annak fő és vezető erejétől, a Szovjetuniótól. A súlyos órákban nyúj­tott testvéri segítség le­hetőségeit adott a nép saját erőinek megszer­vezésére. Ily módon népünk leküzdötte az ellenforradalom erőit min­den területen, s a Magyar Népköztársaság erős, egész­séges, és halad a szocializmus építésének útján. Ebben a harcban az összes belső té­nyezők közül a legfontosabb ismét a párt vezető szerepe volt. Magyarországon ugyanis a párt vezetésével a nép az el­múlt kétév alatt rendbehozta az ország politikai, gazdasági és jórészt kulturális ügyeit is. Éppen három napja an­nak, hogy az országgyűlési és tanácsválasztásokon a magyar nép megsemmisítő csapást mért az összes reak­ciós vágyálmokra. Figyelemre méltó tény, hogy a reakciós uszítás el­lenére a jogosultak 98 százaléka leszavazott és a leszavazottak kevés ki­vételével a párt által ve­zetett Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Ez kétségtelenül - hatalmas győzelme mind a magyar népnek, mind a Hazafias Nép- frontnaik, mind az éppen ma (negyven évvel ezelőtt alapí­tott pártnak. Nehéz évek után pártunk ismét egy sor sikert tarthat számon. Mindenki érzi és tudja, hogy most a vitorlát kedvező szél dagasztja és a szocializmus ügye jól halad előre. De éppen most kell minden párttagnak nagyon jó­zannak lennie. A tapasztalat szerint az emberek jó része akkor józan, amikor nehéz­ségek vannak, amikor sike­rek vannak, elbiziakodottá válik. Az elbizakodottságot azonban éppen a tömegek­nek a párt iránt megnyilvá­nuló bizalma tiltja meg mind­nyájunk számára. Hálásaknak kell lennünk a tömegeknek a bizalomért. De ez nem ele­gendő. Ez a bizalom nagy felelősségeit ró reánlk és az eddiginél jobb s több mun­kát kíván meg az egész párt­tól, a párt minden tagjától. Munkánkban a párt törté­nelmi harcai során szerzett saját és a nemzetközi tapasz­talatokra támaszkodunk. Szi­lárdan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meghatáro­zott és kétév eredényei által igazolt helyes úton. Állhatatosan őriznünk kell marxista—leninista elveink tisztaságát a dogmatikus gondolkodás- módtól és a jelenleg fő veszélyt képező revizionis­ta meghamisítástól. Erősíteni kell továbbra is a .párt vezető szerepét a munkásosztályon belül, az államéletben és a társadal­mi tevékenység minden te­rületén. A párt vezető sze­repe, amint azt 40 év har­cai és eredményei bizonyítják a munkásosztály szilárd ha­talmának, az egészséges munkás-paraszt szövetségnek, a munkás-paraszt állam he­lyes vezetésének, a szocialista kultúrának, a szocialista tár­sadalom teljes — mind a városban, mind a faluban történő — felépítésének el­engedhetetlen feltétele. Ugyanakkor minden párt­tagunk gondolkodásában to­vább kell mélyíteni azt az egészséges szemléletet, mely mindig szem előtt tartja, hogy a párt vezető szerepe neim parancsszó útján, ha­nem a pártonfeívübek meg­becsülése és a közöttük vég­zett állandó eszmei és poli­tikai felvilágosító és meggyő­ző munkán keresztül valósul meg. Követjük a lenini ta­nítást, amely szerint a párt és a tömegek kapcsolata a kölcsönös bizalomra épül. Gondolni kell mindig arra, hogy minden siker, az elmúlt kétév győzel­mei is, a milliós tömegek munkája eredményeként születtek meg. Eszméinkhez egységünkhöz, népünkhöz, a nemzetközi munkásosztályhoz, internacio­nalista elveinkhez való töret­len ragaszkodással tudja csak betölteni pártunk azt a fel­adatot, amely rendszerünk további politikai erősítésében és a gazdasági és kulturális építőmunkában, átfogóan, a szocialista haza felépítésében reá vár — fejezte be beszé­dét Kádár elvtárs. A SZOCIALIZMUS VILÁGTÖRTÉNELMI GYŐZELMÉNEK PROGRAMJA A Szovjetunió kulturális fejlődése A HALA SZAVAIVAL / 'felemelő volt közöttük lenni. Én vol­( -TW“ tam a legfiatalabb. Olyan veterá- If nők között ülni, akiknek harca a ma szebb, jobb, boldogabb életet teremtette meg, nagyszerű érzés volt. Szavaik nyomán egy letűnt korszak történelme elevenedett meg. A hála, a szeretett pillantásaival te­kintettem azokra a \isterenyei, nemti, vizs­lást öreg kommunistákra, akik közül jó né- hányan a 40 éve megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának a tagjai. öregek már. Meggörnyedtek a sok üldö­zés, nélkülözés, az illegális munka, a pár­tért, a munkásosztályért folytatott nehéz harc alatt. Illegális szervezetekben, párt sej­tekben, vagy a Vörös Segély-mozgalomban ténykedtek. Sokat dolgoztak. Fáradtak. So­kan ki is merültek. Emberségüket példakép­nek tekintjük, példájuk lelkesít munkánk­ban. A hála szavaival szeretnék róluk írni. Tóth zöld Mártonról, a kisterenyei direktó­rium elnökéről, Szomszéd győri Józsefről, Szomszéd Károlyról, Kaszás Józsefről, Sán­dor Pálról, Jakab Ferencről, Kálmán János­ról, Lengyel Tusi Istvánról, Rákos János- néról, Petre Mihálynéról, Szomszéd dobos Jánosnéról, meg a többiekről, akik azért harcoltak a kommunisták pártjában, a Hor- thy-fasizmus terrorja idején, hogy szebb le­gyen a ma, hogy boldogabb legyen a mi éle­tünk. A hála szavaival szeretnék írni azok­ról, akik már nem voltak ott, ezen a vete­rán találkozón, akik kidőltek sorainkból, mint Szomszéd keskeny Istvánról, vagy Kós Gergelyről. Dicső napok emlékei elevenedtek meg, sötét korszak keservét mondták el ezen az estén. Felemelő érzés volt hallani az idős, 74 esztendős Pintér Istvánt, amikor arról beszélt, hogyan szervezték a pártot, hogyan kiáltották ki Nemtiben is a Tanácsköztár­saságot. Kun Bélával, Szamuelly Tiborral történt találkozás emlékei élnek a szavak­ban. Dicső napok, dicső emlékei. A vörös katonák győzelmes harcai, az intervenciós csapatok ellen vívott csaták sikerei szorul­nak ebbe a kis terembe. De hallatszanak azok a jajjok is, amelyek a Horthy-fasiz- mus, a fehérterror idején a börtöncellák­ban, a fogolytáborokban, Egerben, Hatvan­ban, Hajmáskéren, Zalaegerszegen hangzot­tak el. Vérüket ontották egy boldogabb jö­vendőért, életükkel fizettek az elnyomott proletár felszabadításáért. Akkor nem sike­rült. Az árulók, az intervenciósok kudarcba fullasztották ezt a harcot... Szó esik a máról is. S ahogyan Lengyel Tusi István elvtárs is mondotta: „Van még mit tenni. . Harcolnunk kell tovább is fiaink, leányaink még boldogabb jövőjéért.“ Szomszéd győri József pedig így fogalmazta meg eddigi harcának eredményét: „Itt a pa­radicsom, élvezzétek gyümölcsét. Ezért har­coltunk, most a Tiétek. De ne álljatok meg, nagy munkát kíván a szocializmus építése.“ Igazak ezek a szavak. Van még mit tenni. Az emlékek, élmények szavai közben elő­kerülnek a pipák, s bodor füstjei egy letűnt korszak keserveit takarják. /ihála szavaival gondolunk derék ve- Jgteránjainkra. A hála szavaival em­lékezünk dicső harcukra. Megválto­zott, boldog jelenünket az ő harcuknak is köszönhetjük, azt kérjük tőlük: legyenek még sokáig közöttünk, segítsenek bennün­ket. Az 1919-esek útján kívánunk járni, az ő példájuk lelkesít bennünket. És, akiket nem soroltam itt fel, akiknek szavait nem idéztem, ne haragudjanak érte. A hála szavai nékik is szólnak ... SOMOGYVARl LÁSZLÓ „Ab utat a pártban találtam meg.*.“ Idős harcosok fiatalok között Alig néhány napja közöl­ték a lapok Hruscsov elvtárs téziseit, amelyek már az SZKP XXI. kongresszusára vonatoznak. Ha figyefemimel elolvassuk .a téziseiket, ki­bontakozik előttünk a Szov­jetunió gazdasági, politikai ereje, mely erő az 1959-1965 évi hétéves tervidőszak alatt tovább növekszik. Most csu­pán a tézisek kulturális ré­szével foglalkozunk. Azáltal, hogy a Szovjetunió népgazdasága a fejlődés újabb szakaszába érkezett, szükségszerűvé vált, hogy hosszabb időre szóló távlati tervet dolgozzanak ki, amely­ben meghatározzák a tovább­fejlődés mikéntjét. Az irányelvek kimondják: „A szovjet nép kommunista pártja köré tömörülve olyan magaslatokat ért el, olyan hatalmas átalakításokat va­lósított meg, amelyek lehe­tővé teszik, hogy hazánk fejlődésének új, nagyon fon­tos szakaszába, a kommunis­ta társadalom általános ki­bontakozó építkezésének idő­szakába lépjen. Ennek az időszaknak legfontosabb fe­ladatai: a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának sokoldalú megteremtése, ha­zánk gazdasági és védelmi erejének további megszilár­dítása, s egyúttal a szovjet nép növekvő anyagi és szel­lemi szükségleteinek minél teljesebb kielégítése.” Mindezek megvalósítása csak ott válik lehetségessé, ahol már biztos gazdasági és politikai alappal rendelkez­nek ; tehát világtörténelmi jelentőségű vívmányokkal, amelyeket a szovjet nép az­által ért el, hogy megvalósí­totta a marxista-leninista elméletet, a tudományos kommunizmus alapvető ele­meit. A kommunizmusba való átmenethez nemcsak anyagi­műszaki bázis szükséges, ha­nem az is, hogy a szocialista ország állampolgárainak ön­tudata mind magasabb szín­vonalra emelkedjen. Most következett el a Szovjetunió életében, hogy új, nagy lé­pést tegyen előre a fejlődés útján; a szocialista kultúra fejlesztésében is. Talán egyik legfontosabb része a téziseknek, amely az emberek nevelésével foglal­kozik, mert az új társadalom feltételeinek, újtípusú embe­rek is szükségesek ..........javít­su k meg a szovjet emberek nevelését, növeljük kommu­nista öntudatukat, és aktivi­tásukat, formáljuk az új embert a közösség, a munka­szeretet, a társadalmi köteles­ségérzet, a szocialista interna­cionalizmus és hazafiság szel­lemében, s neveljük őket arra, hogy tartsák be az új társa­dalom erkölcsének nagyszerű elveit” — mondják a tézisek. S ez elengedhetetlen feltétele a kommunista építés óriási terve megvalósításának. Mind­ezek elérésének biztosítása ér­dekében számos intézkedés megvalósítására kerül sor 1959—65-ben. A tudományos nevelés alap­ja az iskola. A tézisek ki­mondják, hogy a Szovjetunió­ban a legközelebbi években át kell szervezni az iskolai rendszert. A jelenlegi helyzet, a nagyméretű feladatok meg­valósításának szükségszerűsé­ge, s az, hogy az iskolák kö­zelebb kerüljenek az élethez, növeljék az ifjúság általános műveltségének, szakmai kép­zettségének színvonalát, hogy a népgazdaság, kultúra és tudomány kiválóan képzett szakembereket kapjon; mind­ezek teszik szükségszerűvé az iskolai átszervezést. Persze mind emellett je­lentős bővítést hajtanak vég­re az iskolai vonalon. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy 1958- ban 30 millióan tanultak az elemi és középiskolákban, s Idős elvtársak, harcos kommunisták és fiatalok ta­lálkoztak szerdán délután Salgótarjában a 211. sz. Ipari­tanulóintézet diákotthonában, hogy megemlékezzenek a Ko- munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 40. évfor­dulójáról. Krenács Sándor igazgató-helyettes megnyitó szavai után közel négyszáz fiatal résztvevő nagy figye­lemmel hallgatta Bandur Károly elvtársat, aki röviden vázolta a fiatalok előtt a kommunista párt útját ala­kulásától napjainkig. Bandur elvtárs elmondotta, hogy: 1918. november 20-tól — megalakulásától kezdve — a párt nem szűnt meg har­colni a dolgozó nép felemel­kedéséért. Dacolva a horthy- fasizmus véres terrorjával, 25 éves illegális munka során készült a párt arra, hogy az elnyomottak élére állva, nyiltan vezesse a harcot. Ez a lehetőség teremtődött meg 1965-re ez a szám 38—40 mil­lióra emelkedik, láthatjuk, hogy a megvalósítandó fel­adatok fokozatos végrehajtása biztosítva lesz. Komoly mér­tékben fejlesztik az iskolai internátusokat. Ezekben az iskolákban 1965-ben 2,500 000 gyermek tanul majd, ami azt jelenti, hogy 14-szer szár­nyalják túl az 1958. évi 180 ezres számot. A számszerűségek még nem jelentik azt, hogy ezáltal min­den rendben van. Pontosan azért, hogy az újtípusú em­bert fokozatosan kineveljék a hétosztályos általános köte­lező oktatásról áttérnek a nyolcosztályos általános kö­telező oktatásra. Az ifjúság az oktatás második szakaszán teljes középfokú képzettséget szerez. A tézisek kitűzik azt a feladatot, hogy minden munkás és munkásnő, minden kolhoz dolgozó — férfi és nő egyaránt — középiskolát vé­gezzen. Az egyetemi oktatás­sal kapcsolatban a tézisek megjelölik, hogy a főiskolát közelebb kell hozni az élet­hez, a termeléshez, valamint a feladatoknak megfelelően kell fejleszteni az egyetemi oktatást. Ez azt jelenti, hogy míg 1952—58. években 1 700 000 szakembert bocsátottak ki a felsőfokú intézetek, addig az 1959-1965. években 2 300 000 szakember kerül ki: a terv­időszak alatt 1,4-szeresére emelkedik az ujanan (kikép­zettek száma. 1945-ben, a Szovjetunió fel­szabadító harca folytán. A KMP megalakulása nem volt véletlen és váratlan ese­mény. Szükségszerű eredmé­nye és folytatása volt annak a harcnak, amelyet a magyar munkásosztály a kialakulása óta vívott — mondotta Ban­dur elvtárs. Bandur elvtárs beszéde után a megjelent idős harco­sok, veterán kommunisták szóltak a fiatalokhoz. Kakuk elvtárs elmondotta, hogy ő még nem vett részt a párt szervezésében, hiszen csak 12 éves volt. A mozgalomban 1924 óta dolgozik. Beszélt a fiataloknak a régi életről, a nyomorról, a munkanélküli­ségről, s arról, hogy azoknak, akik munkáról, szabadságról álmodtok, meghurcoltatás volt osztályrészük. Mint fiatalem­ber, ő is kereste az utat, azt amelyen egy szebb élet felé haladhat. Ezt az utat a párt­ban találta meg, az idősebbek megfontolt cselekedetei, ve- . zetésük adta meg számára is Ja megoldást. Zeke János elvtárs beszélt a múlt rendszer üveggyári fiataljairól, akiket 10—12 órát dolgoztatták, s nem szá­mított, hogy csak 10—14 éve­sek, dolgozniok kellett éjjel is. Beszélt az átkos levente­rendszerről is, amely a mun- kásnyúzók oldalán állt. — Szórakozásról, sportolás­ról nem nagyon tudtunk gon­doskodni — mondotta Zeke elvtárs, majd így folytatta: — Ha sízni szerettünk volna, hordódongából készítettünk sítalpat. Ha korcsolyázni és szánkázni, fából készítettük el ezeket. Fóti József elvtárs inasévei­ről, mozgalmi munkájáról be­szélt a fiataloknak. Az ünneplő fiatalok, akik nagyon szép számban jelen­tek meg, őszinte szeretettel fogadták az idős elvtársak el­beszéléseit. Az oktatók az idős kommu­nista elvtársakat meghívták, hogy a megbeszélés után jöj­jenek el az intézetbe klubest­re, baráti találkozóra. Űjabb munkalehetőségeket biztosítanak Balassagyarmaton t Balassagyarmaton, annak | ellenére, .hogy a foglalkoz- | tatás biztosítására már ed- I dig is számos intézkedés tör- | tént, a helyzet jelenleg sem | kielégítő. A utóbbi hetekben ♦ biztató tárgyalások folytak a Kohó- és Gépipari Minisz­térium, valamint a város ve­zetői között egy 200—250 fő­nek munkaalkalmat biztosí­tó finommechanikai üzem lé­tesítésére. A tárgyalások éa tervezések má.r meglehetősen előre haladtak. Új gyártmányokat készítenek jövőre a Tűzhelygyárban t Több új gyártmány készí- | tését kezdik meg jövőre a Í 4 Salgótarjáni Tűzhelygyárban. így többek között fürdőkály- 1 ha alkatrészeket, konyhai | vízcsap berendezéseket készí- t tenek majd. Ugyancsak 1959­ben megkezdik a teakonyha tűzhely üzemszerű gyártását is. Biztatóak a kilátások a kávédiarálók további készíté­sénél is. Ennél a gyártmány­nál még kisebb minőségi ki­fogások merülitek fel. Hogyan teljesítik az évi térvet a Salgótarjáni Üveggyárban? A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói .november 7-e tiszte- , letére teljesítették egész évi export tervüket. Az év végé- :ig előreláthatólag még tötob- :százezer forint értékű export cikkeit adnak a népgazdasóg- : nak. Az általános tervtéljesítés- : ben azonban a korábbi hó­napokban lemaradás volt ta­pasztalható. Az utóbbi idő­ben elért bizonyos javulás hozzájárult ahhoz, hogy ez- évi tervük november 18-ig esedékes részét 102.9 száza­lékra teljesítették. Ha e je­lenlegi ütemet, a közel 3 szá­zalékos túlteljesítést 'biztosí­tani tudják továbbra is, ak­kor minden remény meg van arra, hogy a gyár de­cember 20-ig befejezi 1958-as évi tervét.

Next

/
Thumbnails
Contents