Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-15 / 81. szám

4 NÓGRÁDI NEPÜJSÁO 1958. október 15. Hogyan segífhefik kultármunkásaink a választási előkészületeket- ? Tabló régi tanácstagokról M egyénk dolgozói csak­úgy, mint az ország bármely részén választásra készülnek. Népünk legöntu- datosabbjai, a nép bizalmá­ból lett vezetik imost szá­molnak be arról, érdemesek voltak-e a vezetésre, helye­sen képviselitek-e a nép és a haza felemelkedéséért foly­tatott harcot. Eddigi eredmé­nyeink az ellenforradalom leverését követő idő is azt bizonyítja: igen. Ugyanakkor a forradalmi munkás-paraszt kormány és az ellenforradalom után meg­választott és kinevezett alsó szervek munkája is azt bi­zonyítja, le tudott számolni a múlt vezetés hibáival, de helyesen alkalmazza a ko­rábban is bevált gyakorlatot, 13 éves tapasztalataink alap­ján. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy dolgozóink megkü­lönböztetett szeretettel em­lékeznek meg az MSZMP- ről, a kormányról. Ezt a sze- retetet csak elmélyíti, hogy a párt és a kormány min­den intézkedése egybeesik dolgozóink akaratával, ugyan­akkor a választást megelőző időszaknak is egy nagy be­szélgetésnek kell lenni a dolgozók és az ő bizalmukból lett vezetők között. Ettől a nagy beszélgetéstől sokat vár a nép is. de a vezetők . is. Dolgozóink azt várják, hogy továbbra is ezen az úton haladjunk, továbbra is ve­gyék figvelembe a dolgozók véleményét, határozatait, ren- deleteik meghozatala előtt. A nép választotta vezetők pedig azt kérik bízzanak munkájukban, elvtársi mó­don bírálják tevékenységü­ket, odaadó, szorgalmas munkájukkal résztvevői és szervezői legyenek a harc­nak, amelyet a dolgozó nép felemelkedése érdekében tesz­nek. P ártunk a kultúra mun­kásaira is számít eb­ben a munkában. A kormány megalakulása óta megkülön­böztetett figyelemmel foglal­kozik dolgozóink kulturális felemelkedésével, művelődé­si ügyünk a dolgozó nép szol­gálatába állításának helyes irányban való terelésével. Ez az 'i°’'ekezet és akarat pozi­tív hatással van kulturális életünkre, mind a hivatásos művészetre, de annál inkább az öntevékeny kulturális mozgalomra. Az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a forradalmi munkás­kény kulturális mozgalomban is az egészséges, a társadal­mi szervekre és munkásokra jobban támaszkodó gyakor­lat sok eddig passzív erőt mozgatott meg. Az igazság­hoz tartozik azonban az is, hogy nem mindig helyes irányban, természetesen en­nek mi nem lehetünk pasz- szív szemlélői. Annélkül, hogy megparancsolnánk és a direkt módszereket újból elő­vennénk olyan irányba kell hatni a kulturális életre, hogy a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó pa­rasztság általános műveltsé­ge elérje azt a szintet, ami­re az ország vezető osztályá­nak szüksége van. U gyanis a kulturális te­vékenységnek, mint fontos tudatformáló erőnek napjainkban is hatalmas sze­repe van. Az évekkel ezelőtt kezdődött revizionista befo­lyás még ma is érezteti ha­tását. A nacionalizmus, a so­vinizmus, a klerikális reak­ció és más ellenséges eszmei áramlat még mindig; nagy befolyást gyakorol bizonyos tömegekre. Szocializmust- építő népünk lépéseit féke­zik ezek. Eddigi eredménye­ink bemutatása mellett igen nagy teret kell szentelni ezen ellenséges nézetek elleni harcra is. Kulturális intézményeink a tömegkul­turális lehetőségek azonban .olyanok, hogy az eszmei harc vitele mellett praktikus fela­datokat is meg tud oldani. Falvaink és üzemeink kul­turális gócot képező kultúr- otthonaink az összes rendel­kezésre álló kellékeivel esz­mei és formai kincstárával a választási munka fontos te­rületét kell, hogy képezze. Ugyanis a kultúrotthonok lá­togatottsága, a klubhelyisé­gek és a szakköri foglalkozá­sok lehetőségei igen nagyok. Ezt az elmúlt választások is bizonyítják. Az 1954-es vá­lasztások előkészítésének ide­jén a területi és üzemi kul- túrotthonokban népi demok­ratikus fejlődésünkről: gaz­dasági, politikai >és kulturá­lis eredményeiről kiállításo­kat és előadásokat szervez­tek. Nem egy helyen a falu, üzem életét is feldolgozták és ezzel nagy segítséget ad­tak a területi és üzemi párt­munkások, társadalmi mun­kások részére. Ugyanakkor, az ilyen kiállítások közvetle­nül is meggyőzik a kultúrott­hon látogató közönségét ed­digi fejlődésünkről és biztató teléhez községi tanácsaink­nak és szakszervezeti bizott­ságainknak a kultúrotthont rendelkezésre kell bocsátani. Népszerűtsítsék az üzem si­kerei mellett az ellenfor­radalom óta elért eredmé­nyeinket is. Ezek mellett nem árt, ha a magyar nép eredményei mellett a szov­jet és a népi demokratikus országok eredményeit is fel­dolgozzuk. A helyi agitációs tevékenységet segíti az is, hogy legtöbb községünkben a megyei művelődési osztály kérésére feldolgozták a köz­ség fejlődését, a község la­kóinak életében bekövetke­zett pozitív változást. Jót tenne, ha olyan gyakorlati példákat is feldolgoznánk és grafikonon, vagy más egyéb szemléltető eszköz segítségé­vel bemutatnánk, hogy a községben hány kerékpár volt 1945-ben és 1958-ban. Hány motorkerékpár, rádió, családi ház, állami létesít­mény épült (napköziotthon, óvoda). Ez utóbbit a mozi­üzemek is fel 'tudnák hasz­nálni. A híradó és a játék­film közötti szünetben az egyéb hirdetések mellett a község életéről és fejlődésé­ről szóló számadatokat is le­hetne közölni. álasztási munkánkat más egyéb munkák mellett ikivánjuk győzelemre vinni. Csendes, szerény szó az elért eredmények bemu­tatása a legfontosabb fegy­verünk. Azonban nem mond­hatunk le dolgozó népünk optimizmusát, életkedvét megnövelő kulturális rendez­vényeink szervezéséről. Nem agyonszervezett, mesterkélt kultúragitációról van szó. De úgy gondolom, a választási nagygyűléseken és a külön­böző tö/meggyűléseken fellé­pő öntevékeny kultúrcsopor- tok, az ifjúság ének- és tánc­csoportjai megfelelően tá­masztanák alá az ünnepség számba menő hétköznapokat, hogy ezzel is mutassuk né­pünk derűvel, optimizmussal A pásztói járási tanácson kedves meglepetésre készül­nek. A közeli napokban kiállít­ják a nagy község főútcájára azolknak a tanácstagoknak a fényképét, akik a tanács megalakulása óta minden vá­lasztásnál jelöltek voltak. Álljon itt a megye nyilvá­nossága előtt is a dolgozó nép bizalmára érdemes tanácsta­gok névsora: Hutnik Mária, Kohavecz Mária, Csákvári János, Spi- sáik Pál, Kovács Mihály, Hartman Lajos. Kollár Ist­ván, Mrávik János. További munkájukhoz jó egészséget, gazdag eredrné- nyéket kívánunk. Eredeti palóc szoba léfesíféséf tervezik a jobbágyi kiszesek Sok tervvel, elképzeléssel kezdte meg az idén a job­bágyi KlSZ-szervezet mun­káját. A szervezetben egyre gya­rapodik azoknak a száma, akik a község művelődésének biztosításáról, színvonalas szórakozásáról szeretnének gondoskodni. Terveik szerint legtehetségesebb fiataljaik kö­zül színjátszó csoportot szer­veznek, hogy a téli idényben eljuttassák a kultúrát a job­bágyi dolgozó parasztok szá­mára Js. A legutóbbi össze­jövetelükön egy eredeti pa­lóc szoba berendezéséről is tervet szőttek. Ehhez a köz­ség pedagógusa adná meg a támogatást Pétervári Mihály- né személyében, aki segítene a régi emlékek, tárgyak, palóc jellegű dolgok össze­gyűjtésében. Munkájúkhoz több segítsé­get várnak a járási KISZ- bizottságrtól. Szeretnék, ha összejöveteleikre, taggyűlé­seikre alkalmanként képvise- tetné magát a járási KISZ- bizottság is. tekint a jovo fele. (M. P.) Új szakcsoport Ipolvvecén A kezdeti nehézségek elle­nére is megalakult Ipolyvecén az első szakcsoport, mely az aprómag-termelést tűzte ki céljául. Eddig mintegy 13 gazda je'entkezett a szakcso­és számadásokat végeztek, mennyi jövedelemre számít­hatnak, olyan szép összeg jött ki, hogy Ipolyvecén egy má­sik szakcsoport is alakulóban van. Eddig tíz tagot számlál és a gazdák úgy határoztak, paraszt kormány helyes poli­tikája következtében öntevé­jövőnfcről is. A munka sikeresebbé té­portba. Amikor a tagok el­készítették feladat tervüket hogy málna termeléssel fog­lalkoznak majd. 7 QQí? -AT ÍRTUNK. Lát- szólag béke honolt az országban, de a szívek­ben már riadalom volt. Á zuzmarás, jégvirágos jeges úton remegő szívvel ballagott egy asszony. * Szinte minden lépésénél' fázósabban húzta magára a nagykendőt. Rótta c. métere­ket. Eleinte frissen, maga­biztosan taposta a havat. De minél közelebb ért a célhoz, annál inkább lassult a já­rása, annál inkább elneheze­dett a szíve. Derengeni kezdett a falu felett, alighogy elhagyta. A fehérkő jelezte, még nyolc kilométert kell megtennie. Agyában lázasan kavarogtak a gondolatok. Tudta, hogy vakmerő, merész lépésre szánta el magát. De csak ez segít, semmi más. Most jött el életében elő szőr a városba. Aggasztotta a tengernyi otthoni teendő. Éjjel is dolgozott, hogy el­végezhessen, de csak nem tu­dott megnyugodni. Legjob­ban a kis malackáért izgult. Az jövő évi betevő falatjuk minden reménysége. Csak jó ellássa a dolgot Imre. A kis Kati is aggasztotta. Na­gyon anyás természet, el — Méltóságos! — igazította tud-e bánni vele vajon fia. helyre rendreutasítólag a tett az ajtón. — Mit akar? — hallatszott feléje egy barátságtalan hang a süppedő fotöjből. — Tetszik tudni méltóságos képviselő úr, a gyárban dol­— A fiam ügyében jöttem. gOZOtt a férjem. Azonban a Szóval jó helyen járok? — gép... mosolygott félénken, mint _ ^ lényeget asszony! Nem egy kislány. érek rá Ádámtól Éváig meg­— Menjen be nyugodtan, hallgatni a történetét. Mond- az_ még csak a várószoba. ja el mit akar? Bár nem tudom foga.dja-e... — ^ fiam 14 éves. Most — dörmögött elmenőben az csínált egy rajzot... —elő­orra alatt. húzta a kebléből és szeretet­Az ajtónyitásra odakaptak megsimogatta a papírost fejüket a bentlévök. Valaki _ azért csinálta, hogy sen- hangosan felnevetett. Ma- többé ne öljön meg a gyámé megrettent a felé gép, úgy mint az apját. Ta- áramló ellenséges tekintetek- nonc most, ott dolgozik az tői. Orrát megcsapta a maró apja helyén. Azt mondta, szivarfüst és a parfőm illa- shqI függ a biztonságos mun­ta. Nem mert leülni a pom- kájuk. Szóról-szóra így mond- pás ruhás kacarászó dámák ta mellé. Ajkába harapott és SZERETETT VOLNA várt. Szemét lesütötte, ne szemébe nézni a lássa senki előretörő köny- képviselőnek, hogy megér­nyeit. Idegennek, magányos- tést, jóindulatot olvasson ki nak érezte itt magát. belőle. Bátorítást, hogy ered­Az ajtón jöttek és mentek, ménnyel teljesíti küldeté- Némelyik órák hosszat is el- sét. De rideg hang sújtott társalgóit a képviselővel. Ma- felé a mély fotőjből. gyámé elinduláskor még úgy _ Rövidebben, nem érti?! gondolta, a déli vonattal ha- sietek — és felállt. A magas zamegy. A vonatozás luxu- termet előtt apróra húzta sát csakis siker esetén merte magát az esdeklő asszony, megengedni magának. Ebben Tessék már segíteni te­pedig reménykedett. Utolsó- kintetes... méltóságos kúp­nak maradt. Pedig sokan viselő úr. Mérnök akar lenni jöttek utána is. De csak el- a fiam, nem bírok vele, nézett a feje felett mind- minden éjjel a könyvet búj­egyik, ha sorára, sietésére^ ja Mindenáron tanulni akar. hivatkozott. Végre beléphe- Nem lehet ezt így tovább, Küldetésben A 12 éves gyerek számára kérdezett. — Mi járatban szabadnapot könyörgött ki a van? műhelyben, hogy legyen, aki gondját viselje a háznak. Még 4 kilóméter —sóhaj­tott fel. Forró sóhaját vad süvítéssel ragadta el a szél. A kegyetlen légáram beszem- telenkedett a cipőjébe is. Hiába tömte be papírral a lyukat. Nem segített semmit. Azt is birtokába vette a cinikus szél. 7/"ÉGRE ODAÉRT a pa- r lotának is beillő ház­hoz. Szorongás markolta össze szívét. Mélyeket lé­legzett, hogy bátorságot me­rítsen. Lassan, kimerültén lépdelt felfelé a lépcsőn. Józsi jutott eszébe, a férje, akit halálba taszított a gyűlöletes gép. Aztán a keb­lére süllyesztett papírost ta­pogatta. Ez az, ami tulajdon­képpen ide hozta. Hátha va­lóban sikerrel jár, — szaba­dult fel reménykedő sóhaj­ban szorongása. Megállt egy ajtó előtt. Bá­tortalanul megszólította az egyenruhás szolgák egyikét. — Mondja már, jó ember! Ez tekintetes Nagyfalusi Nagy Miklós képviselő úr szobája? Nem tudom elolvasni, mi van itt kiírva. Értekezletet tartottak a szakszervezeti kultúrvezetők A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége meg­beszélésre hívta össze a sal­gótarjáni járás szakszerveze­ti kultúrotthonok vezetőit, a vezető kultúrmunkásokat, hogy megtárgyalják a válasz­tásokkal kapcsolatban reájuk háruló feladatokat. Az össze­gyűlteik előtt Giródi Károly elvtárs, az SZMT kultúrfele- lőse tartott beszámolót! majd Boros Sándor elvtárs, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának munkatársa adott konkrét útbaigazítást. A beszámoló után a vitá­ban többen felszólaltak. A Salgótarjáni Üveggyár szak- szervezeti kultúrfelelőse el­mondotta, hogy ők már el­készítették a választással kapcsolatos munkatervüket, Eszerint az üzemben kép­kiállítást rendeznek az el­múlt tizenhárom év eredmé­nyeiről, arról: miképpen vál­tozott meg gyárunk arculata, mennyivel lett könnyebb a dolgozók munkája. Olyan ter­vük is van, hogy a szom­szédos tűzhelygyárral közös kiállítást rendeznek a két gyár három éves tervének üzemi beruházásairól. A ta­nácsrendszer demokratizmu­sáról ismeretterjesztő előadást rendeznek. Felhasználják munkájukban a hangoshíra­dót is, — ezen keresztül népszerűsítik a jelölt tanács­tagokat, így gyáruk jelöltjeit is. Tervet készítettek az üveg­gyáriak könyvtáruknak is — kiállítás formájában ismertetik meg olvasóikkal a régi idők választásairól szóló irodalmat, hadd lássák a dolgozók: ho­gyan választottak régen az úri Magyarországon, hogy még szemléletesebb legyen a két választás közti különb­ség. A felszólalók közül többen szóvá tették, hogy nagy segít-1 séget adna üzemi munkájuk­hoz, ha valamiféle műsor­füzet-félét adna iki az SZMT, vagy a tanács művelődési osztálya. Giródi elvtárs zár­szavában Ígéretet tett erre, hogy ilymódon is segítsék az üzemi kultúrmunkások válasz­tási munkáját.----------------<% ---------------­FÉ LFÜLLEL.. Nem szeretem a mások beszélgetését hallgatni, de most akaratomtól függetlenül is oda kellett figyelnem a következő párbeszédre. Szécsényben vagyunk a szü­reti bálban. Szünet van, a zenekar nem játszik. Oda ülök az egyik asztal mellé, ahol már többen is vannak. Ott van e cikk hőse is. Nem tudom ki volt, nem is érde­kes. Leteszi a pohár sörét az asztalra és — mert sokan voltunk — megkéri az egyik legközelebb lévő fiatalembert, hogy -vigyázzon fel ne döntse a sört. Az úgy tesz mintha mem is hallotta volna, nem felel vissza. Azonban a ké­relmező ismételten szól, hogy vigyázzon a sörre, de még hozzá teszi: nem azért a po­hár sörért, de jobban meg­verekedtem érte, mint Dobó annak idején az egri vár védelme közben. Ez kellett a felszólított­nak. Most sem azt mondta, hogy vigyáz a sörre, a meg­kezdett történelmi szálat fej­tegette tovább. — Igaza van, nagyon meg- verekedett a kapitány, de az már régen volt. — Tudom én azt, hogy mikor volt, de volt és akkor is a magyarok vére folyt! — Nehéz dolguk volt a régieknek, de nem adták fel hiszen reggeltől estig meg a gyárban dolgozik. A képviselő úgy kapta fel a fejét, mintha arcul csap­ták vonla. — Mérnök? Egy tanonc akar mérnök lenni? No ne tréfáljon jó asszony, — és felkacagott harsogó, erőlte­tett kacagással. — Képviselő úr segítsen. Nem is képzeli milyen okos a fiam. Ne hagyja kárba veszni... Azt szeretném kér­ni tessék őt iskolába kül­deni. Mindenki ezt mondja. De nekünk nincs pénzünk, de ha tetszene ... — ... Menjen csak haza kérem és vegye ki fia ke­zéből a könyvet. Nem neki való. Én ezt tudom, elhiheti. Mert mit gondol, ki dolgoz­na, ha mindenki, még egy tanonc is iskolába ülne? Az asszony tétován fordult az ajtó felé. Elgyengülő ke­zéből leesett a papíros, a fia találmánya. Észre sem vette. * 7 0CO ŐSZÉT ÍRJUK. Napsütéses, pom­pás meleg az ősz. Nagyfalu főut­cáján otthonosan áll meg a bőrüléses Ikarus. Ráncos­arcú, melegszívű öregasz- szonyt segít felszállni a ka­lauz. A fiához utazik. Fő­mérnök a Ganz Vagon Gyár­ban. ÚJLAKI MARIA a reményt soha. Akkor éltek az igazi magyarok. Hol van most olyan hőstett, mint amilyet Dugonics Titusz vitt véghez? — Akkor az volt a hőstett, most a békés életben mu­tatjuk meg munkánkkal hős­tettünket. Amikor túlteljesít­jük a normát, selejtmente- sen, a legnagyobb takarékos­sággal. — Hagyjuk a gazdasági szempontokat, engem csak a történelem érdekel. Látja, 1945-ben felszabadultunk, de most az a ibaj, hogy Kínát megszúrják, nekünk is fáj. — Kinek hogy. Látja én a testvéri Kínával nagyon együtt tudok érezni és azt hiszem ez nemcsak az én véleményem, hanem Magyar- ország legnagyobb többségéé. — Felmorajlik a tömeg, hogy úgy igaz, hogy nekünk is az a véleményünk, hogy a 'kínai néppel együtt kell éreznünk. A zene tfelharsanása véget- vetett a beszélgetésnek, el­mentek táncolni. Én szeret­tem volna megmondani a véleményemet a társaságnak, de erre nem volt lehetőség, így engedjék meg, hogy most ezúton üzenjem meg az én: véleményemet Hát nem úgy van-e rend­jén, hogy segítjük a népi Kínát amiben tudjuk? Na­gyon is együtt érzünk velük. Igazságukat mi is elismerjük a testvéri Kínának. Barátok vagyunk, egyet akarunk — békét. És hogy béke legyen, ahhoz nekünk is hozzá kell járulni valamivel, annál is inkább mert ön is a vérontás ellen emelt vádat az imént. Azért kell a béke, hogy ne legyen oly keserű a további­akban a történelem tanul­mányozása. Vagy talán már megfeledkezett a testvéri Kína segítségéről az ellen- forradalom utáni időkben? De lássunk tisztán! Nem dicsőség az számunkra, hogy ilyen nagy, hatalmas nem­zet, mint a népi Kína és a Szovjetunió igaz barátja lehe­tünk? Ezen érdemes lesz el­gondolkodni önnek is kedves barátom! És a sajtó hasáb- íain — azt hiszem ön is — üzenjük a testvéri Kínának, hogy együttérzünk velük és’ igaz barátunkként gondolunk rájuk. Tóth Kálmán tanító Eindrefalva MODERN FRIZURÁKAT, TARTÖS DAUERT KÉSZÍT A NAGYBÄTONYI I RUHÁZATI ÉS SZOLGÁLTATÓ KISÍPARI TERMELŐSZÖVETKEZET A Bányavárosban ugyan­itt, férfi fodrászat is. «cträicsaKSasoKäosaKiosoK^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents