Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-15 / 81. szám
1958. október 15. nógrádi NÉPÚJSÁG 5 Beszéljünk a tsz elnökök képzettségéről! Közérdekű problémákról Új terményraktár épül megyénkben Egy alkalommal beszélgettem egyik termelőszövetkezeti elnökünkkel. Elmondotta többek között, hogy nem tanulta sehol a termelőszövetkezet szervezési problémáit, a gazdasági irányítás kérdéseit, s a termelőszövetkezetben viszont olyan problémák vannak, melyek az ő képességét meghaladták. Elfáradt ebben a munkában, legszívesebben átadná valakinek a vezetést, ő pedig egyszerű tagként dolgozna tovább a termelőszövetkezetben. Mert a közös gazdá1 kodásról nem dehogy is mondana le, úgy érzi, ez az út vezeti el a magyar parasztot is a boldoguláshoz. Valóban, ma már nem képezi vita tárgyát, hogy az a termelőszövetkezet termel-e többet, azon termelőszövetkezet tag iái élnek-e lobban, — melyet szakmailag és politikailag egyaránt megfelelő vezetők irányítanak avagy a régi, a megszokott termelési módszereket folytató egyénileg dolgozó parasztok. Serami kétség nem fér ahhoz, hogy a mérleg itt a termelő- szövetkezet javára billen. Addig azonban még mindez valósággá válik, rendkívül sokat kell tennie a termelő- szövetkezet vezetőségének, mely irányú tevékenységét már a termelőszövetkezet megalakulásával meg kell kezdenie. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jó vezetés, vagy annak gyengesége szorosan ösz- szefügg a termelőszövetkezet gazdasági eredményeivel. Nem vitatható például, hogy a becskei Űj Élet Termelőszövetkezet a tavaszi felülvizsgálások során a gyengén működő termelőszövetkezetek közé került, annak elsősorban a hozzá nem értő vezetés volt az oka. Mert a vezetés feladata — természetesen a tagok javaslatainak figyelembevételével — hogy meghatározza, mely az a termelési ág vagy esetleg ágak a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt, amely legjobban megfelel a termelőszövetkezet adottságainak, melyekkel a lehető legjobb eredményeket tudják felmutatni. Mindezekért természetesen egyszerűé1 yben a termelőszövetkezet élén, az elnök felelős. Ezért szükséges hát, hogy termelőszövetkezeti elnökeink, politikailag és szakmailag egyaránt fel- készülten vezessék a gondjaikra bízott termelő- szövetkezeteket. Azért fontos ezt leszögezni, mert megyénkben termelőszövetkezeteink zöménél még nem dolgozik hivatásos mezőgazdász. A hetvenkét tsz közül mindössze 20 rendelkezik önálló mezőgazdásszal és így a fennmaradó ötvenkét termelőszövetkezetben az elnök feladatköre kibővül. Itt ugyanis az elnökök feladata nemcsak a munkák megszervezése, hanem a szakirányítás is, amely bizonyos képzettséget igényel. A mi elnökeink jó része pedig nem rendelkezik ezzel a bizonyos képzettséggel. Igen kis részük végzett csupán elnökképző iskolát. Legtöbbjüknek az elemi iskolán kívül más irányú képzettsége nincs. Tévedés ne essék, ezzel nem lebecsülni akarjuk megyénk termelőszövetkezeti elnökeit. Szó sincs róla, hiszen becsületes, rendes emberek hírében állnak, akik szíwel-lólakkel kitartanak a termelőszövetkezet mellett. Szeretik a gondjaikra bízott földet, s az állatokat. Azonban azt is meg kell mondanunk, hogy nekünk most már a paraszti munka szeretete csupán nem elegendő. A ludányhalászi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke például rendkívül szorgalmas, ügyes ember. A termelőszövetkezet jelenlegi gazdaságának irányítását el is látja, nincs rá panasz e téren. Azonban egy nagyobb fejlődés révén — márpedig nálunk a szocialista átszervezés a cél, s erre számítani lehet — a megnövekedett földterülettel és létszámmal, megfelelő képzettség hiányában nem igen bírna megbirkózni. Ma már olyan elnökökre van szükségünk valamennyi termelőszövetkezetben, akik tudják, hogyan kell szeretni a földet, hogy a megfelelő elővetemény, a talajerő állandó fokozása, több árut jelent a termelőszövetkezetnek, többet tudnak értékesíteni, tehát végeredményben több jut a tagoknak is. A berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezet elnökénél a paraszti munka szeretete megfelelő képzettséggel is párosul, miután elvégezte a zsám- béki elnökképző iskolát. A fiatal mezőgazdász, s a lelki- ismeretes állattenyésztők segítségével olyan tehénállományt alakítottak ki a termelőszövetkezetben, melynek tejtermelését eddig egyetlen termelőszövetkezet tehenészete sem érte utói a megyében, de a hozamokkal országos viszonylatban sem kell szégyenkezniük. Felvetődik tehát a kérdés, adva van-e a lehetőség terme1 őszövetkezeti elnökeinknek a továbbképzéshez, hogy együtt tudjanak haladni a mai megnövekedett követelményekkel? Korábban volt e3y igen jó módszer. A járási tanácsok tanfolyamokat rendeztek, ahol a termelőszövetkezeti elnökök vettek részt, hogy pótolják, ha nem is teljes mértékben, hiányzó ismereteiket. Nem lenne rossz ezt újra bevezetni. Ősz van, lassan befejeződik a betakarítás és ezzel a nagy munkálatok szakasza lezárul a termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezeti elnökök szakíthatnak időt a tanulásra. A fiatalabbakat pedig, akiknek rátermettségük megvan a vezetéshez, tanácsolják iskolára. Pótolhatatlan ember nincs, tehát nem szabad elfogadni éppen ebből az elvből kiindulva azt az indoklást, mi lesz a termelőszövetkezettel az elnök távolléte alatt. A termelőszövetkezeti vezetés kérdése rendkívül fontos probléma, hiszen nem egy esetben ezen áll vagy bukik a termelőszövetkezet léte is. Példáért nem kell messzire mennünk. Az ellenforradalom idején is azok a termelőszövetkezetek állták a vihart, ahol a vezetőség szilárdan állt. Olyan emberekre van tehát szükség a termelőszövetkezet élén, akik éberen őrködnek az alapszabály betartásán, a munkafegyelem állandó javításán, s meggyőző- déses harcosai a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Vincze Istvánná Befejezték a vetést A lucfalvai Dózsa Termelőszövetkezet az elmúlt hét végén befejezte a vetést. Földben van már 30 holdon az őszi árpa, 25 holdon a szö- szös bükköny, 55 holdon az őszi búza és 8 holdon az őszi takarmánykeverék. A munkálatokat — a vetőszántást és a vetést — a kis- terenyei gépállomás végezte. A vetőmaggal nem volt probléma ezen idő alatt, viszont a műtrágya még most is gondot okoz. Ugyanis a szükséges mennyiséget a földműves- szövetkezetnél rendelték meg s a Münőszer Vállalat nem hajlandó leküldeni a műtrágyát, miután a rendelés nem nála történt. Szerencsére a termelőszövetkezet bizonyos műtrágya tartalékkal rendelkezett és ez a huza-vona a vetéseknél nem éreztette hatását. VB. ülést tartottak a napokban a pásztói járási tanácson. Az ülésen a járás dolgozói számára fontos, közérdekű problémákról tárgyaltak. Fő napirendi pontként megvitatták a járás községeinek 1959-es évi költségvetését. A költségvetési javaslatot a VB. ülés jóváhagyta. Majd szó volt a KTSZ-ek munkájáról, valamint az őszi mezőgazda- sági munkák megszervezéséről. Növekszik az állatállomány A salgótarjáni járás termelőszövetkezetei célul tűzték ki az állattenyésztés fejlesztését, Az etesi Haladás Termelőszövetkezet például a napokban 3 darab üszőt vásárolt továbbtenyész- tés céljából. A mátramind- szenti Alkotmány Termelőszövetkezet viszont 9 darab növendékmarhát kapott melyet hízóba állít. A kis- terenyei Vörös Október Termelőszövetkezet is azt tervezi, hogy tehénállományát az év végére 25-re emeli. A három éves terv keretében új, 100 vagon gabona befogadására alkalmas terményraktár épül Szécsény községben a vasútállomás mellett. A kivitelezési munkákat július végén a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat kezdte meg. Az építkezés — amint képünkön islátható — jó ütemben halad, mivel a falakat már szeptember végén felhúzták. A befejezési határidő október 15, tehát a mai nap. Vajon eleget tett-e szerződéses kötelezettségének az építőipari vállalat? A kivitelező vállalat műszaki vezetői szak- és segédmunkásai ígérték a határidőre való elkészítést. Mert anélkül nem helyezhető ez évben üzembe. Különben ez az első raktár, amely megyénkben a felszabadulás óta felvásárlási célra épült. Raktár megépülésével és üzeimbeihelyezésével a szécsényi járás évek óta húzódó raktározási problémái oldódnak meg. Szépítik, (jaKdagttiáU Jobb kapcsolatot a földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek között A Nagy.bárkány és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet eddigi munkájában nem nagy segítséget nyújtoitt ahhoz, hogy a Kisfalud-pusz- tai Dózsa Termelőszövetkezet munkáját könnyítse. A termelőszövetkezet több hete 100 mázsa szuperfoszfátot rendelt, hogy azt az őszi vetésekre szórják. A műtrágya azonban még mindig késik, pedig ez kedvezőtlen hatással lesz az őszi vetések fejlődésére. Batta János tsz elnök szerint a késésért a fölmű- vesszövetkezetet terheli a felelősség, mivel nem hajlandók kiadni a lucfalvi tanács részére megrendelt 80 mázsa szuperfoszfátot. Az ellátó vállalat viszont addig nem szállít amíg a tsz részére ki nem adják az ott tárolt műtrágyát. A huza-vonának minden esetre a jövő évi termés látja kárát, éppen ezért szükséges volna mielőbb rendet teremteni a mű- trágjla ellátás területén. Ezenkívül a fökknűvesszö- vetkezef a termelőszövetkezettől felvásárolt ICO mázsa szilvát is. A bő termésből azonban mindössze 35 mázsa gyümölcsöt szállítottak el Pedig az idő most már sürget, mert az őszi eső nagy károkat okoz a gyümölcsösben. Jó lenne, ha az említett földművesszövetkezet is úgy végezné munkáját, hogy az mielőbb a termelőszövetkezet és a földművesszövetkezet közötti kapcsolat megjavítását eredményezné. JCállót Eredményekben gazdag év volt az idei a káliói dolgozó parasztok részére. Befejezték az iskola tatarozását. A tantermek és folyosók csinosítására többezer forintot fordítottak a tanács költségvetéséből. Befejezéshez közeledik a halottasház építése is. Jelenleg a tanácsház rendbehozási munkálatait végzik. Csak az új esőcsatornák felszerelése több mint 5 ezer forintba kerül. Erre az évre tervezik a kultúrház építésének megkezdését is. A tervek szerint a költségek mintegy 50 százalékát a község népe társadalmi munkával végzi majd el. Ilyenkor Ilyenkor a választások idején gyakrabban emlegetjük a múltat, amely keserves emlékekkel vésődött bele az emberek tudatába, s kitörölhetetlen nyomokat hagyott mindenkiben. Nem azért emlegetjük, mintha talán visszasírnánk, s jelenné akarnánk tenni, amire még emlékezni is rossz, hanem azért, mert hajlamosak vagyunk a feledésre. Gyakran tapasztalható, hogy mindent megszépít az emlékezés. Nem egy öregtől hallani beszélgetés közben, amikor elmondja milyen is volt az a régi választás. „Utunk, mint a szamarak, mert a méltó- ságos képviselő úr hordószámra hordatta a bort. Ihatott belőle mindenki. S ki ne szavazott volna rá, amikor a másik sem volt különb. Arra szavaztunk, amelyik jjbb és több bort adott választások előtt”. Azok voltak csak a szép idők — hajtogatják itt-ott faluhelyen. A mai választásokon nincsenek kortesek, nemzeti színű plakátok ezrei. A „mai választások, nem is választások.” Nagyon gyenge az emlékező tehetsége annak, aki ilyen rózsaszínben látja ifjúkorának választásait. Hogy szép idők voltak, még ilyet mondani! Miért, azért, mert a méltóségos gróf úr, a nagyságos intéző úr, a tekintetes főjegyző úr volt a jelölt? Jelöltek akkor a pásztóiak Krizsanyik Jánosnéhoz hasonló egyszerű embert képviselőnek? Vagy az akkori rendszerben a dejtári Tóth István, a mai József Attila Termelőszövetkezet elnöke kellett volna pótképviselőnek? Nevetség tárgya lett volna a falusiak előtt, ha ilyent jelölnek. Ki hallott olyat, hogy abban az időben egy egyszerű szegényparaszt, vagy földnélküli kerüljön be a parlamentbe, a minden hájjal megkenU mél- tóságos grór urak mellé. Talán egy is ült volna a grófok közül a kopottruhás cseléd mellé? Még a szagát sem bírták, mert azt mondták, istállószaga van. S hogy az istállószag nehogy a parlament tiszta levegőjét beszennyezze, gondoskodtak abban az időkben arról, nehogy egy tehéngondozó a parlamentbe jusson. De tegyük fel a kérdést, lett volna valami keresni valója az akkori parlamentben a Krizsanyik Jánosné- hoz hasonló embereknek ? Nem, egyáltalán nem! A dolgozó nép közül azok, akiknek esetleg volt választójoguk, dolgozhattak szakadásig, éltethették, míg csak be nem rekedtek a boroshordókat csapolgató képviselő urakat, de másra nem volt joguk. Különben is micsoda választás volt az, amikor a főjegyző úr előtt kellett nyíltan leszavazni. Állítólag a magyar ember nyílt természetével nem volt ösz- szeegyeztethető a titkos szavazás. Azzal nem törődtek, hogy a magyar ember nyílt természetével nem egyeztethető össze még sok minden. Miért, az talán tetszett a diósjenői, vagy a héhalmi cselédeknek, hogy míg ők látástól-vakulásig robotoltak, addig az urak a Svábné kastélyában, vagy az erdőtar- csai kastélyok egyikében ti- vornyáztak. Vagy összeegyeztethető volt a magyar ember nyílt természetével az, hogy míg a falusi többség koldussorban, rongyos ruhákban tengette életét, addig egy-két kulák és föld- birtokos hatfogású vacsorát evett és naponta többször váltott ruhát? Vagy menjünk tovább. Tetszett-e a magyar ember nyílt természetének az akarata ellenére megválasztott méltóságos úr, akit csak a választások előtt látott, s utána eltűnt örökre ígéreteivel együtt? Hí egyik Nógrád megyei körzet képviselője a harmincas évek közepén megválasztása előtt fűt-fát ígért az egyik falu népének. Valahogy kerülő úton megtudta, hogy az ottani parasztság nagyon szereti a lovakat. Méghozzá a szép lovakat. Természetes, hogy választói beszédében szerepeltek a lov>k is. A méltóságos úr megígérte, hogy rnihe lyt megválasztották, azonnal az ország első méntlepéről küld lovakat a faluba. Megtörtént a választás, s a választás titán az ellenzékre szavazó emberek azzal bosszantották a kormánypártra szavazókat, hogy a hegyen keresztül rövidesen megérkezik hajón az első lószállítmány. S mivel a hegygerincen keresztül nem jöhetett át a hajó, a képviselő úr alaposan lóvá tette őket. Nem érkeztek meg a beígért * lovak. A kormánypártra szavazóknak elég volt az, ha azt mondták az ellenzékiek, jön már a hajó, hallatszik a lónyerítés. ölre mentek, bicskát mártottak egymásba. Azok voltak csak a „szép idők!" De hogy a történettől ne kanyarodjunk el, az igazság kedvéért el kell mondani azt is, hogy a méltóságos képviselő úr nem feledkezett el még sem a faluról. Egy szép napon, ha nem is érkezett hajón, de megjött vasúton, majd lovaskocsin az ajándék, agy nagy hangerejű sziréna. A község vezetői azonnal felszereltették, mivel még nem volt háború, nem voltak légiriadók, hogy ne maradjon kihasználatlanul — mivel a falu protestáns község volt, ahol nem szokás délre harangozni, — az elöljáróság úgy döntött, minden délben egy percre szólaljon meg a sziréna, az jelezve a delet. Úgy is lett. Minden délben ocsmány hangjával felvíjjogott a nagy sziréna, jelezve azt, hogy ez volt csak a szép idő. A falusiak körében különböző szólás-mondások jártak szájról-szájra. Ha a sziréna megszólalt, azt mondták, bog a Nagy Emil, tudniillik ő küldte a szirénát. Találó is volt rá ez az elnevezés. Mert Nagy Emil valóban ostoba volt, mint egy tehén, a parlamentbe is aludni járt. Mégis sokak emlékezetében ágy él, azok voltak a szép idők. Természetes, a mai nemzedék már másképpen gondolkozik. Egy jelölőgyűlésen az egyik felszólaló így fogalmazta ezt meg. Elvtársak, nálunk szokássá vált a jó elfelejtése. A két karját széttárta és mutatta, nálunk az ekkora jó nem nyom annyit a latba, mint ekkora — és mutatta a kis úját — rossz. Igaza volt a felszólaló elvtársnak. Mert nálunk valóban így van. Azt a kis hibát, amit a munka lázában, a legjobb akaratunk ellenére is elkövetünk, felnagyítják. Nem azt mondom, hogy szépítsük meg mint azt a régi öregek tették sok helyen, azokkal a régi szép időkkel, de legalább jelentőségének megfelelően értékeljük. A kis hiba törpüljön el a nagy jó mellett és próbáljuk reálisan mérlegelni. Egész biztos, a nagyobbik jó felére billen határozottan a mérleg. A mi választásaink elütnek a régi idők választásaitól. Nálunk nincsen szükség felesleges ígéretekre, mert úgyis csak azt tudjuk megvalósítani, ami a nép erejét nem haladja meg. Mi azért választunk, hogy továbbra is a nagyobbik rész, a jó növekedjék. KATA JÁNOS Nem úgy, mint a „régi szép időkben“
