Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-11 / 80. szám

1958. október 11. NÓGRÁDI NfiPÜJBA® 5 Választás helyett A szoba szürke homályában kopott régi bú­torok, törött lábú székek so­rakoznak. A mennyezetre ha­talmas lámpa kapaszkodik görcsösen, mintha attól félne, hogy leesik. Az egyik asztal mögött vékonyarcú, szürkeru­hás ember ül, s iratai között keresgél. A másik asztalnál, amelynek közepén egy csiz­masarok szakította rés tátong, parasztruhás kislány veri az írógép billentyűit szilaj rit­musra. A papírok között keresgélő ember Iván Lajos, a községi tanács elnöke. Néha-néha ki­tekint az ablakon, s arcára elégedett mosoly ül. Csende­sen szitál az eső, s nagy csep- pekben hull alá a tanácsháza előtt lévő fákról. Lehet most már vetni — mondja. Ugyanolyan esős, ködös az idő, mint két évvel ezelőtt október végén — emlékezik a tanács elnöke. Az utca ugyan ilyen sáros volt, mint most, de az embe­rek nem törődtek vele, jártak fel, s alá és mondogatták a magukét. Mint mindenütt, nálunk is lábrakaptak a han- goskodók. Ki lehetett volna az ellen­forradalmi tanács elnöke, ha nem Nagy László? Neki volt képe kikiáltani saját magát a falu megmentőjének, a társa­dalmi haladás úttörőjének. Hogy ki ez a Nagy? Annyit mond róla a krónika, hogy egy volt kulák, akit 1956-ban rehabilitáltak. Ez a „nemes gesztus” kinyitotta a szemét, megnövelte a szarvát. Mert hát miért lenne ő kulák, mikor neki és édesanyjának 120 hold földje van, s a cséplőgép is már a múlté. Ebben az időben „joggal” játszotta a sértett vadkan vagy inkább a vértanú szere­pét. Könnyű volt az emberek­ben szánalmat kelteni mag a iránt, hiszen az utóbbi időben ,,igazságtalanságok özöne” érte. De most már ennek vége. Nem lesz többé olyan, hogy egy „senki” vezesse a falut. Ivánnak menni kell, mert ó is részese volt a Nagy-féle „ártatlan báránykák” elleni igazságtalanságoknak. Szé- penhangzó követelésekkel állt <a falu elé a falu megmentője, a 120 holdas kulák. Majd én kivezetlek titeket a nyomor­ból, amelyben az utóbbi 12 év házépítései, bútorvásár­lásai és a túlzott ruházkodás döntött. Fogtok ti még mezít­láb járni a sárban, düledező viskókban lakni,— gondolta a falut képtelenségekkel bolon- dító Nagy. Ki az oka annak,hogy a falu idáig ju­tott, hogy ez a sok új ház fel­épült? A kommunisták! Bűn- hődniők kell érte! A sáros, őszi utcán házról- házra járt a borosüveg, mint a régi választások idején. Kellett a bizalom Nagynak, mert bizalom nélkül nem le­het a képtelenségek soroza­tát véghez vinni. Tombolt a nova, diadalt ült a részeg tivornya. Egy nagy eszétvesztett kocsma volt az egész falu. A józanúl gon­dolkodók bezárkóztak házaik­ba és gondolkoztak. Hová ve­zethet ez az esztelen duhaj­kodás? Még szerencse, hogy többen voltak, mint a részeg kurjongatók. Egy borgőzös csoport Nagy- gyal együtt a tanácsháza felé vette útját. Iván Lajos, az elnök szorosabban szorította azt a furkósbotot, amellyel az utóbbi időben járt. Ez volt az egyetlen fegyvere. Az em­berek egy csoportja betódult a tanácsházára. Neki estek az asztaloknak. Hol azok az át­kozott iratok? —üvöltötték kó­rusban. Gyerünk a titkár asz­talának — lökték, taszították egymást az emberek. Az asz­talfiók zárva volt. Tanácsta­lanság vett erőt egy pilla­natra a betódultakon. — Mit tegyünk? — Ide egy vasat! — hasított bele a tétovázás csendjébe egy dörgő hang. Az asztal panaszos nyikorgása hallat­szott. Kirepült a fiók a za­ba közepére, s a sáros csiz­mák talpára tapadtak a hiva­talos iratok. Iván közéjük rohant nagy káromkodva. — Sok marha, mit csináltok? — De n vadul toporzékoló’ csizmáknak már nem tudott parancsolni. El­szabadultak az ösztönök, a sarokba lökték a tanácselnö­köt. — Mit keresel itt te béres! — hallattszott, s többen is megragadták üstökét. Iván a belső zsobába bo­torkált. Igyekezett eltorlaszol­ni az ajtót, de nem sikerült. A vadul hömpölygő novának nem tudott ellentállni. Be­zúdult a szobába, s kaján öröm formájában kiült az em­berek arcára. — Hol az asztalod, te bé rés — kiáltotta egyszerre há­rom nagygazda is. Iván falfehéren állt az asztal mögött. — Itt van, ez az. — Ide a kulcsot! -furako- dott előre egy nagy bajuszú ember, Tóth Bálint. — Odaadnám, de nincs ná­lam! —igyekezett az időt húz­ni az elnök. — Ide a vasat! — s máris a fejek felett megjelent a vas­darab. Újra recsegés, s kinyíltak a fiókok, s az iratok a leve­gőbe repültek. Az utcáról örömteli kurjantás hallat­szott. Az ittas embereket nem kel­lett sokáig biztatni. Bugaci Péter felállt az egyik asztal­ra, csizmája sarkát belevágta az asztal lapjába, egy csomó papírt lobogtatott a kezé­ben. — Tűzre velük! — hallat­szott az erőteljes követelés Bugaci elővette öngyújtóját s meggyújtotta a kezében lévő marhaleveleket, születé­si anyakönyvi kivonatokat. A szoba megtelt füsttel. Az egész papírhalmaz égett. Min­denki hátrált kifelé. Egész nap és egész éjjel tartott a tivor­nya. Másnap reggel két asszony kitakarította a tanácsháza füstös termeit, s nyolc órakor beült az asztal mögé Nagy László, a kulák. A néhány demizson nova bor megtette a magáét. KATA JÁNOS Parasztifjúságunk régen és most — Néhány gondolat a parasztfiatalokról — A parasztfiatalság kérdése is problematikus, hiszen a parasztifjóság is rétegekre ta­golódik. Természetesen a pa­rasztifjúságnak is megvan a maga néhány sajátossága. A parasztit jóság nem minden rétege részesült és részesül egyenlően az anyagi és kul­turális javakból. Hazánkban tömegét tekintve legszámot­tevőbb ifjúsági réteg a fa­lusi ifjúság. A falusi, illetve pontosabban a mezőgazda­ságban foglalkoztatott fiata­lok száma ma is közel van az egymillióhoz. Egy ilyen széles, nagytömegű népréteg számottevő erő, sajátosságai­nak megfelelő igényeket tá­masztó sokaság. A parasztfiatalság nagy ré­szének is szomorú, rettene­tes élete volt a múltban. A háromillió koldus országában elképzelhetetlen nyomorban, szellemi elnyomásban élt a parasztfiatalság nagy része. Sok parasztfiatal számára szó sem lehetett a tanulás­ról; egy-két elemit kijárt — vagy még azt sem — s már „beállt“ a báró úrhoz, vagy a gróf úrhoz cselédnek, kon­dásnak, vagy éppen libapász­tornak. Szellemi sötétség ter­peszkedett a magyar falva­kon. embereken. Nagy pa­raszttömegek számára csak a munka, a látástól vakulásig való robot létezhetett. AZ ŰRI NAGYBIRTOK a feudum hatalma nem tűr­te a szellemi világosságot. Koldus, rosszálmú zsellér volt a magyar paraszti tö­meg túlnyomó része. A mos­toha viszonyok legtöbb he­lyen szinte állati sorba kény­szerítették a parasztságot. Nagy részük rongyokban járt, betevő falatjuk is alig A jő termés alapja az egészséges vetőmag biztosítása igények kielégítése. A falusi ■fiatalok előtt megnyílt az iskola, s eszéhez, szorgalmá­hoz mérten érvényesülhet. Ám élhet-e egyre jobban, biztosíthat-e magának gond­talanabb, boldogabb jövőt a dolgozó paraszt, ha mindezt az elaprózott parcellák na­gyon is véges lehetőségeivel támasztja alá? Csák egy le­het a válasz: nem! A nagy­üzemi mezőgazdaság meg­teremtése nélkül, nem léte­zik jobbmódú kulturáltabb falu. S ennek kapcsán kell be­szélnünk társadalmunk je­lentős rétegéről: a kétlaki- -akról. Ismeretes, hogy a Sal­gótarjáni Tűzhelv-rvárban az összes dolgozók mintegy 70, az Acélárugyárban mintegy 40 százalékát teszik ki. Ettől még nagyobb az arány a bányászok között, s kivétel éneikül valamennyi ipari üzemünkben megtalálhatók. Túlnyomó többségük becsü­letes, szorgalmas munkása üzemének. De bármennyire is az, képességeiből, munka­erejéből sokat elvon a föld. S ami különösen figyelemre méltó, nem is gazdaságos ez az életforma. Aki kisebb tel­jesítményt nyújt a gyárban, a bányában, az kevesebb fi­zetést kap. Ugyanakkor a földjének sem tudja megad­ni mindaz*, ami a nagyobb jövedelemhez, és a magasabb termeléshez szükséges lenne. De ennél többről is szó van! ^Nyíltan meg kell mondanunk: a párt és a kormány joggal elvárja, hogy az eddigiektől sok­kal jobban képviseljék a mun­kásosztály álláspontját z fa­lun! Joggal elvárható tőlük, hogy legyenek erőteljesebben élharcosai a mezőgazdaság Itt az ideje, hogy a követ­kező évi jó termés alapjait lerakjuk a mezőgazdaság­ban. A jó talajelőkészítés, istállótrágyázás, műtrágyázás mellett döntő jelentősége van ;;a terméshozamoknál a jó ve- ;; tőmag felhasználásnak. Köz- ' ségeink egyéni dolgozó pa­rasztjai is kapnak jóminősé­gű kenyér és takarmány ga­bona vetőmagot központi készletből, amit a termény felvásárló szerveinken ké­présztől kaphatnak meg. A kalászos vetőmagvak biz­tosítása mellet nem kisebb je­lentősége van a kapások ve­tőmag biztosításának sem. Sajnos nagyon sok dolgozó paraszt helytelenül cselekszik akkor, amikor mind a burgonya, mind a kukorica vetőmagot tavasszal válogatja ki. Ha tavasszal válogatjuk ki, akkor a vetőmagunk nagy része mint beteg, fertőzött burgonya kerül ültetésre. Ugyancsak az a helyzet a ku­koricánál, mert ha tavasszal válogatjuk1 ki a legszebb cső­veket ültetni, a valószínűség az, hogy a legszebb csövek azok, mind egyedül voltak a kukoricaszáron, ami rossz tu­lajdonsága a kukoricának. Kukoricavetőmag biztosí­tásánál feltétlen vegyék igénybe a kukorica termelők a heterózis kukorica vetőma­got, melyet kormányzatunk központi készletből biztosít. Több dolgozó paraszttal be­szélgetve a kukorica termé­sekről elmondják, hogy a heterózis kukorica vetőmag felhasználása 20—30 százalék terméstöbbletet jelentett eb­ben az évben is. Például Mohora község­ben Méhes András dolgozó paraszt heterózis kukorica ve­tőmag felhasználásával ter­melt egy katasztrális holdon 40 mázsa csöves kukoricát, A fenti példák is azt bizo­nyítják, hogy a jó talajmun­ka és trágyázás mellett a jó termés egyik alapfeltétele a jó vetőmag biztosítása. TÓTH ALAJOS gazdasági felügyelő Szeptember 30-án átadták a ludányhalászi Alkotmány Termelőszövetkezetnek az új, 50 férőhelyes tehénistállót, amely 310 ezer forint költ seggel épült. akadt néha. Persze voltak jobb sorsban élők is. A tanyai fiatalok élete, a közös konyha veszekedései és az urasági hintóra lopva való felkapaszkodás örömei között élteik. A falusi fia­talok sem dicsekedhettek na­gyobb előnyökkel. Legfel­jebb azzal, hogy vasárnapon­ként az édes elzavarta őket a templomba, mert: majd csak ad az isten jobb életet. Rúgták a rongylabdát, gom- boztak, vagy pénzeztek az árok partján, vagy a temető falánál a fiatalabbak. Az idő­sebbek kártyáztak a kocsmá­ban, s ha”' már sokat ittak, s búsultak, ölre mentek, amiből sokszor lett ember- halál. A paraszt fájdalma az év­ezredes földkérdés úri rész­re való előnye, a nagybirtok uralma tette lehetetlenné a parasztság felemelkedését. Az úri Magyarország nagyon ki­semmizett osztálya volt a parasztság, elhanyagolt a pa­rasztifjúság. A nyomorúságos helyzet a falusi fiatalok életét is tönk­re tette, hiszen 1 millió 600 ezer mezőgazdasági dolgozó­nak egyetlen talpalatnyi föld­je sem volt az úri Magyar- országon. A fiatalokra száz halál leselkedett. A tbc., amelyet „népbetegségnek“ neveztek el, ilyesztő mére­tekben pusztított. Az ország lakossága egyharmadának nem jutott orvosi e1 látás. A falusi gyerekek legtöbbje a tavaszi, őszi dologidőben a munka miatt NEM JÁRHATOTT iskolába, télen pedig azért nem, mert nem volt cipőjük. A kulturális lehetőségekről nem is beszélhetünk. Falun még a ponyvaregényeket is nehezen tudták megszerez­ni, iilmet is csak néhanap­ján láttak, ha kilométereket gyalogoltak egy-egy nagyobb Községig. Megyénkben is a solymo- syak, almássyak, dessewffyek, Prónay báró, gróf Dégenfeld diktálták az életet. Az ő rabszolgájuk volt a paraszt­fiatal. Számtalan példát le­hetne említeni megyénkben is a múlt „paradicsomáról“, ami persze csak ezekre a be­cses urakra vonatkozott. így volt ez Zsúny-pusztán is, ahol Mikolai József és Mélik András földbirtokos urak cselédei nyomorogtak. Itt gür­cölt Hoffmann László is, két fiával, 30 filléres napszá­mért. Mit tudott adni ez az ember gyermekeinek. Még munkát sem, mert az is az uraságtól függött. A régi cse­lédház, ahol csak egy asztal, egy nyitott tűzhely, egy-két szék állt, a földes szoba, ro­zoga ággyal, ma már csak emlék, de intő emlék. A nép hatalomátvétele után gyökeresen MEGVÁLTOZOTT A PARASZTIFJÜSÁG HELYZETE, sorsa is. Földet kapott a pa­rasztság, megvalósult az év­ezredes álom. Lehetőség nyílt a parasztifjúság számára is, hogy az új élet egyik ková­csának szerepét betöltse. Pa- rasztfiataljaink éltek az új élet adta lehetőségekkel, s tízezrek és tízezrek gyako­rolták a munkához, a szóra­kozáshoz, a tanuláshoz való jogot. Kezdet kezdetén a paraszt­fiatalok — de nemcsak ők, hanem általában a »rétegek — elkülönültek az ifjúság tömegeitől, illetve a rétegek egymástól. Megalakultak a különböző ifjúsági szerveze­tek, így a parasztifjúságnál az EPOSZ. Később a DISZ idején, mikor már egységes célkitűzések kerültek előtér­be, a parasztfiatalok is csat­lakoztak ezekhez. Napjaink­ban a KISZ-en belül dolgoz­nak a parasztfiatalok ezrei is. Ma már a parasztfiatalok is sokszorosan megbecsült tagjai országunknak, hiszen munkájuk nélkül — s tegyük hozzá — eredményes mun­kájuk nélkül — mit sem ér­nének eredményeink. Ma tanulhat a parasztfiatal is. S ez feltétlenül fontos, hiszen rengeteg képzett mezőgazda- sági szakemberre van szük­ségünk, céljaink megvalósítá­sához. A parasztfiatalok már meg­becsült tagjai társadalmunk­nak. A korábban említett hat tagú Hoffmann-család is az, s jelenleg 4033 forint a havi jövedelmük, szemben a múlt­tal — ha átszámítva vesszük —, amikor 1629 forint volt. Van már iskolájuk is a fia­taloknak, valamint tánc- és kultúrcsoportjuk. Sok fiatal dolgozik és megtalálta szá­mítását a Dózsa Termelőszö­vetkezetben. Sorolhatnánk a beszédes példákat, hiszen ma már más életet élnek a volt esztergomi érsekség uradal­mában, a mai érsekvadkerti Dimitrov Tsz-ben, Deutsch Sándor földbirtokos úr föld­jein, a palotási Május 1 Tsz- ben, Dejtgron a József Attila Tsz-ben s mindenütt a me­gyében a parasztfiatalok is. Az időszerű mezőgazdasági feladatok megoldásában nagy szerep vár a parasztfiatal­ságra is. Hiszen ha csak ezt az évet vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy 4,6 százalék­kal kell növelnünk a mező- gazdasági termelést, az állat- tenyésztés bruttó hozamát pedig 11,4 százalékkal. Álla­munk sok százmillió forint­tal segíti, hogy mezőgazdasá­gunk előre haladjon a bel­terjes mezőgazdálkodás út­ján. A falusi KISZ-szervezetek többsége működik, szervezeti életet él. A FALUSI SZERVEZETEK NAGY ERÉNYE az egyre nagyobb tért hó­dító öntevékenység, az ele­ven, széles kultúrmunka, a társadalmi munkában való egyre fokozódó részvétel. Azonban a politikai neve­lőmunka javítására, a politi­kai aktivitás növelésére és az egyes falvak társadalmi po­litikai életében vitt szerepük fokozására van szükség. Elő­térbe kell helyezni a min­dennapi termelési, gazdálko­dási, s az ezzel összefüggő szakmai nevelés kérdéseit. Az ifjúság területén, az if­júsági szervezet az, amely a fiatalok nagy részének lehe­tőséget nyújt a kulturális szórakozásokra, a sporttevé­kenységekre. Persze nem mindenki KISZ-tag — mond­ják erre sokan. Igen ez így van, azonban már ma nem az almásiak, solymosiak, stb. kezében van az élet fonala. Megteremtettük a nép töme­gei számára a kultúrát. Kul- túrházak épülnek már a fal­vakban, ahová eljut a Falu­színház is. Megyénkben 1956-ban 78 kultúrotthon volt, amely szám emelkedett az azóta el­telt idő alatt. A film is el­jutott már sok kicsi faluba, míg 1945-ben 24 mozi volt, 1953-ban 104 mozija volt a megyének, 1956-ban már 126, mely szám szintén emelkedett az eltelt időszak alatt. KIÉPÜLT A NÉPMŰVELÉSI HÁLÓZAT. A fejlődés magasabb foka a szocialista szektorok: álla­mi gazdaságok, gépállomás, termelőszövetkezet, mind­mind előrelendítői parasztsá­gunk helyzetének. A KISZ által falun is ki­alakítandó kommunista kö­zösségek már komoly szín­vonalon foglalkoztatják a fa­lusi fiatalokat is. Sportkörök, kultúrházak adnak lehetősé­get falusi fiataljainknak a szórakozáshoz, művelődéshez. A tegnap rongyos paraszt­fiatalja a ma megbecsült em­bere lett. Pádár András szocialista átszervezésének Viszont ebben az esetben is óvnunk kell a gyárak, bá­nyák vezetőit minden itt-ot már tapasztalható túlkapás­tól, amely semmit sem hasz­nált az ügynek. A választások előkészí- tésének kapcsán hang­zanak el olyan hangok, hogj ne nagvon feszegessük mos! ezt a problémát, hogy nem valami nagy dicsőség, kü­lönösen ilyen időszakban s tsz-mozgalommol foglalkozni Ez nézetnek is rossz, gya­korlatinak meg egyenesen ká­ros. A munkásosztálytól me­rőben idegen mindenfajta vá­lasztási fondorlatosság, s munkásosztálynak olyan igaz, az egész dolgozó társadalom érdekében való céljai van­nak, amelyekkel bármikor kiállhat a dolgozó nép elé. A pártnak és kormánynak az az elhatározása, hogy évről évre 'több hús, tej, ruha, rá­dió. s minden egyéb jusson a lakosságnak, az nem a je­lenlegi körülmények között oldható meg. Ahogyan a munkásosztálynak is meg­vannak abban a maga fel­adatai úgy a falu szocialista fejlődése is helyet kapott a tervezésben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a munkásosztály, az egész nép nagy vívmánya, amelyről nemcsak beszélni kell, de mint forradalmi tényt, az elsők között kell említeni! A fejlődés nem áll meg. A párt és a kormány biztos abban, hogy a mun­kásosztály vezetésével a falu is gyorsabban halad majd azon az úton, amely az em­beri fejlődés nagyszerű táv­latait nyitja meg egész né­pünk számára. ßolnn-li riiTiiln

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents