Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-11 / 80. szám

2 NÓGRÁDI NÍPÜJ8AG 1958. október 11. A PÁRTMUNKA TAPASZTALATA Jól egyesítették az ereket Nagybátonyban A régi Nagybátony mel­lett egy új bányaváros nőtt fel. Az utóbbi években ug­rásszerűen emelkedett a bá­nya termelése is. Ehhez pe­dig új emberekre volt szük­ség. Kerülitek ide volt föld­művesek. más iparágban dol­gozók, sőt városból is köl­tözködtek az új bányaváros­ba. Ezeiknek az embereknek a felfogásuk sem egyezik mindenben. Voltak közöttük olyanok, akik 1956. októberé­ben az ellenforradalom sze­kerét tolták. Ez a kommu­nisták munkáját is megne­hezíti. Sokrétűen, több ol­dalról kell az emberekkel foglalkozni. S ennek ellené­re Nagybátonyban ma élő, eleven pártélet folyik, tevé­kenykednek a tömegszerveze­tek. S amint azt Sulyok András elvtárs, a párt kerü­leti instruktora mondotta: —Ilyen tekintélye még so­ha nem volt a pártalapszer- vezeteknek Nagybátonyban mint ma. Éppen az ellen- forradalom után nőtt meg a párt tömegtoefolyása. Ez pe­dig azért van, mert megtisz­títottuk sorainkat, őszinte, nyílt hanggal beszélünk a tömegszervezeti tagokkal, a pártonkívüli dolgozókkal. Valóban így is volt ez. A PÁRTBA AZOKAT VETTÉK fel elsőknek, akik megálltak helyüket az ellenforradalom ideje alatt. De ha akadnak is olyanok, akiknek sikerült átcsúszni az MSZMP-be, ténykedésük kiderült, lelep­lezték őket. így történt ez Bozó István főaknásszal. Re­gős Gyula bányaimesterrel, vagv Szabó Lajossal, az egykori szórási DlSZ-titkár- ral. Ez és a többi intézkedés feltétlen növelte a párt te­kintélyét. De növelte az is, hogy a kommunisták bátran nyúltak a „népszerűtlen” fe­ladatok elvégzéséhez, s ha arra szükség van, most is a bírálat őszinte hangjá­val léonek a párttagság, a pártonkívüliek elé. Nos, így került a leváltás sorsára Takács Imre, a Katalin bá­nyaüzem párttitkára is. Ta­kács elvtárs sokat ivott. Töb­bet a kelleténél. Előfordult nemegyszer, hogy a taggyű­lést sem tudta megtartani: ittas volt. Az ilyen és ehhez hasonló viselkedést a pár- tonikívüliek is megjegyezték. A tagság pedig döntött. Ta­kács elvtárs ilyen magatar­tással nem lehet egy üzemi aiapszervezet párttitkára. A pártonbelül hozott ha­sonló intézkedések a tömeg- szervezetek életében is je­lentős eredményekre vezet­tek. A pártonkívüli dolgo­zók jelentős része a tömeg- szervezetekbe tömörültek, s ma már egy-egy társadalmi, vagy politikai szervezet sok­kal több tagot számlál, mint az ellenforradalom előtt. Hogy miért? Azért, mert a pártszervezetek — soraik megtisztítása után többet és jobban tudnak egy-egy tö­megszervezet életével is fog­lalkozni. A párton kívüliek pedig szívesen veszik, ha a szervezet élén kommunista áll. rendszeresen tájékozód­nak a párt állásfoglalásáról, de ÉRVÉNYESÜL A PÄRT IRÁNYÍTÁSA is A tömegszervezetek tag­jai azzal is számolnak, hogy f így több segítséget kapnak munkájukhoz, sikeresebb ténykedésük. Persze az sem marad el, hogy a pártszerve­zeteket is egyre több pár­tonkívüli keresi fel gondjá­val, bajával, orvoslásra váró ügyével. Ha csak az utóbbi idők eseményeit is nézzük, azt kell látni, hogy a nagybá- tonyi tömegszervezetek — éppen a párt irányításával sóikat dolgoznak. Az MSZBT. rendezésében magyar-szovjet kulturális találkozót tartót-, tak. Megrendezték a kínai és magyar asszonyok talál­kozóját. Komszomolisták jár­tak Szorospatakon. A Ma­gyar Honvédelmi Sportszö­vetség motorosversenyt, ej­tőernyős ugrást szervezett. A Hazafias Népfront élménybe­számolókat tart — legutóbb Laun Ottó, a népfront el­nökhelyettese beszélt a bá- nvaváros fiataljainak: hogyan élt ő a felszabadulás előtt. 64 esztendejével sok keserves emléket tudott felidézni. De lehetne tovább sorolni a tömegszervezetek tevékeny­ségét. Többi között még azt is, hogy a tömegszervezeti vezetők bekapcsolódtak a szülői munkaközösség tény­kedésébe, hogy társadalmi ellenőrzéseket Végeznek es­ténként, éjjelenként szórako­zó helyeken, mulatságokon, mozielőadásokon. A munká­ról pedig beszámolnak a pártszervezetnek. Elmondják mit tettek, mik a terveik. A párt époen ezeknek a tervek­nek végrehajtásához nyújt nagy segítséget hozzáfűz­ve még azt is, hogy a párt mit szeretne ha a tömeg- szervezetek elvégeznék. Mivel a tömegszervezetek a korábbi időkben is igé­nyelték a párt segítségét, a ■kommunisták tanácsát, most a választási munkák idejé­ben is KÖZÖSEN DOLGOZNAK. Az üzemi pártszervezetek minden kommunistát azzal bíztak meg, hogy saját bá­nyatelepükön, községükben, vagy a bányavárosban vé­gezzenek politikai munkát. Ezek a párttagok külön cso­portokat alakítottak, s egy- egy csoporthoz külön fele­lőst neveztek ki. így a vá­lasztási munkát akár Nagy­bátony községében, akár Szoirospatakon, vagy a Bá­nyavárosban a párt irányítja. A Bányavárosban például már háromszor tartottak ki­bővített megbeszélést, ahol értékelték az elvégzett mun­kát, s hibák kijavításával folytatják a választás sikeré­ért megkezdett munkát. A kommunisták a tömegszerve­zeti tagokkal, pártonkívüli aktívákkal járták a lakóhá­zakat. így aztán nemcsak a szénfal mellett, a munkahe­lyeken, hanem a családok­nál is elmondják választási érveiket, agitációjukat. Amellett, hogy az eddig elért eredményeket mondják el, beszélnek a felelősségről is, amel” a választás sikeré­ért terheli a magyar mun­kásosztályt. Érvelnek. Mert néhány műszaki dolgozónál pl. nem elég az, hogy felve­szik a fizetésüket, hogy au­tót vásárolnak, hogy csak az­zal törődnek: hová menjenek szórakozni, kirándulni, ha­nem m-- kell becsülni azt a társadalmi rendszert, amely épeién a műszáki dolgozók­nak is — csakúgy mint má sóiknak — a nyugodt életet biztosítja. Közös összefogás­sal — kommunisták és pár­tonkívüliek — verik vissza az ellensé" hangját is. Akad­nak még Nagybátonyban is olyanok, akik visszamarad­tak az ellenforradalom ide­jéből. Ilyen Kecskés Béla (szivar), akinek nem tet­szik a népidemokráciánk, aki uszít társadalmi rendünk el­len. Ezek ténykedéseit pedig röpevűléseken leplezik le a párttagok, a tömegszerveze­tek tagjai. A NAGYBÁTONYI KOMMUNISTÁK, pártonkívüliek, a tömegszer­vezetek tagjai ebben a nagy munkában — éppen a koráb­bi jó együttműködés ered­ménye képpen eggyé ková- csolódtak. Közös munkájuk első ""ümölcse volt, hogy több mint négy ezren jelen­tek meg az országgyűlési képviselő jelölő gyűlésen, hogy aktívák a tanácstagi jelölő gyűlések, hogy meg­tisztították soraikat: a leg­becsületesebbeket javasolják az országgyűlés és a tanács munkájába. Munkájuk tel­jes gyümölcsét pedig novem­ber 16-án aratják majd, ami a közös munka után nem is marad el. — So — 1643 bányász és családja üdült az idén a salgótarjáni Végétért az üdülési szezon, beköszöntött az ősz. A nyári meleg hónapokban még üdü­lők zajától örömteli szórako­zástól volt hangos a Mátra és a Balaton menti üdülő­helyek sokasága. FIGYELEM! FIGYELEM! A SALGÓTARJÁNI KÉZMŰIPARI VÁLLALAT megnyitotta október 1-től Férfi szabó rendelt részlegét ugyan itt női kosztümöket és kabátokat Ízléses szép kivitelben készít. ELEGÁNS, PONTOS, GYORS munkával állunk a megrendelők rendelkezésére. SALGÓTARJÁN, Május 1-út, Lőrincze-féle üzlethelyiség. Az idei szezonban különö­sen sok bányász és családja vette birtokába az üdülők birodalmát. Eddig csak a salgótarjáni járásból 1643 bá­nyász .illetve bányászfeleség üdült, szórakozott gyermekei­vel nyári pihenője alatt. Az üdülők összköltsége 994 ezer forintba került. Ez azonban a bányász dolgozók zsebét csak 216 ezer forint erejé­ig terhelte. A többit az ál­lam fizette, hogy anyagilag is biztosítsa a dolgozók al­kotmányban foglalt üdülési jogát. Néhány vonással a jelölőgyűlésekről Ha valaki kételkedne, hagy egy jelölőgyűlésen nem fag­gatják meg a jelöltet és ott csak bólogató jánosok ülnek, azok nagyon tévednek. Ékes példa erre Jobbágyi. Mérlegelték, ki lenne a leg­jobb tanácstagnak. Egy né- hányan úgy határoztak, hogy Malik Mihályt jelölik. Ami­kor ezek a saépszámmal megjelent jelölőknek elmond­ták gondolatukat, mély csend következett. A jelölő gyűlés egyik résztvevője törte meg a csendet. — Malik Mihály ezt a bizalmat nem érdemli. 1956- ban olyan magatartást tanú­sított, amely megvonja tőle, hogy vezető legyen. — Mivel mindenki egyetér­tett ezzel, most már közös akarattal és egyhangúlag Kecskés Ferencre esett vá­lasztásuk. Ki szerintük a leg­megfelelőbb a tanácstagság­ra. —XX— Ungi Ferenc igencsak ne­héz helyzetbe került a je­lölőgyűlésen. Kisbágyonban az egyik körzet őt jelölte ta­nács tagjává. A jelölőgyűlés közmegelégedésre egyhan­gúlag szavazott a jelölése mellett. Már mindenki azt gondolta minden rendben van, amikor az asszonyok kö­zül valaki felszólalt. — Én nem javaslom, a je­löléssel nem értek egyet. Megrökönyödve mindenki odakapta a fejét. Ungi felesége volt a felszólaló. De maga az asszonyka is meg­szeppent a szavaival kiváltott nagy érdeklődéstől és mente­getni kezdte magát. \ — Az asszonyok, férfiak között egyelőség van. Tehát szólhatok! — Hát abban nincs is baj, de mi kifogásod van a férjed ellen? — érdeklődött a jelölő­gyűlés elnöke. — Mert ha most megvá­lasztják, soha nem lesz ott­hon. Az emberek tanácstalanok lettek, de az elnök feltalálta magát. —Hát jó! De akkor javas­lom, legyél te tanácstag. A teremben felülkeveredett a jókedv. Az asszonyka is meg- meghátrált. — Hát akkor inkább ma­radjon ő. Akkor este nagyon szorosan egymás mellett mentek haza. Mi a véleménye a választásokról? Című kérdésünkre ismét érkeztek válaszok, amelyeket a következőkben közlünk. SZABÓ ANTAL, kovács mű­helyi művezető, Acélárugyár. — Negyvenkét éve dolgo­zom. Éltem a múlt rendszer­ben, tudom értékelni ezt a rendszert. Meggyőződésem, tv azok az emberek, aki­ket most jelölünk és megvá­lasztunk, szívügyüknek fog­ják tekinteni a nép érdekét. Az ellenforradalom bebizo­nyította, hogy vannak köpö­nyegforgatók, s ezért nekünk többszörös felelősséggel kell megvizsgálni azokat az em­bereket, akiket megválasz­tunk. Nagy a felelősség, de méltán merem mondani, hogy a mostani képviselőink és tanácstagjaink a mi új életünk emberei. Dr. WANK A REZSŐ ügyvéd, Salgótarján. — Az 1958. évi november 16-i képviselő és tanacsvd- lasztások kiírásával pártunk és kormányunk egyfelől ki­fejezésre juttatta azt, hogy az 1956. évi események után országunk társadalmi és gaz­dasági rendjének helyreállí­tása érdekében kifejtett mun­kássága befejezést nyert, hogy országunk minden vonalon konszolidálódott, — A választások feleletet fognak adni arra a kérdésre, hogy pártunk és kormányunk méltó-e a dolgozó nép által beléhelyezett bizalomra és hogy dolgozó népünk, partunk és kormányunk intézkedéseit helyesnek tartja. Ezért van különös jelentősége ennek a választásnak.- De nemcsak belpolitikai síkon jelentős ez az alkot­mányjogi funkció, haneni kül­politikai síkon is. Men a vá­lasz, melyet dologzó népünk az urnák előtt fog megadni pártunknak és kormányunk­nak, válasz lesz az imperia­lista bujtogatóknak is, akik szerint még ma is létezik úgynevezett „magyar kérdés”, akik a békét veszélyeztetik és a szocialista országok test vér- barátságát megbontani igye­keznek. SZENES LÁSZLÓ építésztechnikus, Balassagyarmat. — Könnyű véleményt mon­danom, hiszen a város igen tekintélyes részét még az összeírások alkalmával be­jártam. Éppen ezért jelent­hetem ki, hogy abban a kerületben, amelyben én jár­tam, a szavazójelöltek nagy érdeklődéssel fogadtak és mindenütt, minden házban tisztában voltak a választá­sok jelentőségével. Márpedig ha ez így van, akkor, a dol­gozó népünk azt is tudja, hogy a november 16-i válasz­tás népszavazás lesz a párt és kormány politikája mel­lett és bizalom a jövő mun­kája iránit. És hogy ország- gyűlési képviselőink, tanács­tagjaink az elmúlt eszten­dőkben is a dolgozó nép ér­dekeiért ténykedtek, dolgoz­tak, igazolják azok a véle­mények, amelyeket a vá­lasztóktól hallottunk: váro­sunk legtöbb választó körze­tében régi tanácstagjukat kí­vánják újraválasztani. Ez pedig azt jelenti, hogy a vá­lasztó és a választott egy: a dolgozó nép fia. Dr. MALMOS ISTVÄN, SZTK orvos.- Nem hinném, hogy volna olyan ember, aki a jót fel­cserélné a rosszal. Ez pedig az én véleményemet is kife­jezi. Semmiképp sem lehet vita, hogy mit választanak az emberek. A szocializmus épí- tését-e, avagy a földesúri, grófok, bárók, bánya- és banktulajdonosok országát. A magyar nép már megtanulta, hogy mit jelent az egyik és mit jelent a másik. Ezért minden kétséget kizárva, ezen a választáson is a szocializ­mus építését válastzjalc a magyar munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmisé­giek. — Ez a választás a demok­ratikus országban, demokra­tikus választás lesz. Ezek az emberek, az országgyűlési képviselők, a tanácstagok hús a dolgozó nép húsából, vér a dolgozó nép. véréből. Egyetlen feladatuk, hogy a nép érde­keit képviseljék. Ezeket az embereket nem az önző érv, hanem a nép problémái fog- lakoztatják. S mivel ismerik a mi problémáinkat, tehát ke­resik is az orvoslást. Az újabb válaszokat lapunk következő számában közöl­jük. T ermészetesnek tűnik, hogy a gyárak kapuin nem szerepel a tábla, amely az ott ácsorgó munkástöme­gek tudomására adja, hogy nincs munkásfelvétel. Az még természetesebb a szénbányá­szatnál, hogy nyáron is dol­goznak. nincs szanálás, csök­kent munkanapos hét. Arról nem is beszélve, hogy fizetés­kor nem kell kölcsönért men- , mert az élelemtári és egyéb levonások elvitték a kereseti zömét. De az isi az apák emléke csupán, hogy hét­nyolc éves korban kimarad­tak az iskolából, dolgozni mentek. Ha az 1940-es években lá­togattam volna el a Nemti mellett, lévő Ilona-bányuba, az ott látottakról ezt kellene írnom: Az itt dolgozók lét­száma közel 400 fő. Ez a szám azonban állandóan vál­tozik, s sok bányász már boldognak érzi magát, ha munkája pár hónapig tart. A dolgozók zöme Nemti, Do- rogháza, Mátramindszent és Szuha községekből tevődik össze. Ha a létszámot százalé­kos arányban nézzük, az itt dolgozók 60 százaléka csak időszaki munkás volt. So­kan voltak olyanok, mint Pádár ifj. Mihály, Pádár Sz. József, Bakos Ambrúzs, vagy Kaszás György, akik csak el­vétve kaptak munkát. Mivei négy faluból jártak — s a tá­volság elég nagy volt — már műszakkezdés előtt egy-két órával megindult a gyalogos csoport. Nyáron könnyebb volt, mert mezítláb járva nem kopott a bakancs, de a tél annál keservesebb volt. Talán az össz-dolgozók között 10—15 rendelkezett kerékpár­ral, s ezek már a módosab­bak közé tartoztak. S ha kifáradva, csuromvizesen, vagy fogvacogva az üzembe értek, hamarosan az izzadt­ság verte ki őket. Csillézés, végtelen hosszú szállító-vá­gatokon. A munkahelyen a fő „gép” a csákány volt. S bizony mire „nyélig’- béresei­tek, nem volt ritka, hogy vér csöpögött kezükből. A rob­bantás szigorúan korlátozott volt, ha nem jól dolgozott a lövés, ismét a csákány műkö­döt.. Bár nem volt ritka a vizes munkahely, de gumi­csizma csak a bányamester­nek jutott. Az ott dolgozók szakadt bakancsban, sokszor meggörnyedve termelték a profitot jelentő szenet. Jutott a haszonból bőven mindenki­nek, csak a dolgozó bányá­szoknak nem. otthon ez a szenvedés tovább fokozódott. Sok éleseszű bányászgyerek­nek kellett lemondani a négy elemi után a továbbtanulás­ról. Négyszáz bányász gyer­meke közül a polgári iskolá­ig csak 10-nek a fia jutottéi. Akinek egy kis vályog viskó ja volt, már boldognak érezte magát, de hát az ilyenek na­gyon kis számban voltak. Tíz év alatt nagy eredmény volt, ha 15 bányász épített. S mindez nem csoda, hiszen jó volt, ha legtöbb helyen ke­nyérre jutott. S hogy ez így volt, arra ma is élő bizonyí­tékul szolgálnak a ma Mén- keseri dolgozó idősebb bá­nyászok. Az évek múlnak. Ma már 1958-at írunk. Ma is megvan a bánya, amely négy falu la­kóinak munkát, megélhetést biztosít. Igaz, már nem Róna­bánya, hanem Ménkes. Nem egyszerű névváltozásról van szó, s nem is arról, hogy a két bánya nincs egymásssal közeli szomszédságban. A vál­tozást 1945. jelentette, ami­kor ebben az országban a hatalom a munkásosztályé lett. 1947-ben kezdték feltár­ni a bányát, s egy év lefor­gása alatt már megindulha­tott a széntermelés. S azóta mind a mai napig is, a 18 évvel ezelőtti Ilona-bányán dolgozott 400 bányász állandó munkát kapott, nem fenyegeti őket az elbocsátás, a szanálás veszélye. S nemcsak ez a 400 hanem a fiatalok közül is kö­zel 300 fiatal talált itt mun­kalehetőséget. Talán még el kell mondani azt is, hogy a bányának nemcsak a neve helye változott meg. De meg­változott a munka is. A régi törzsbányászok szinte iskolát jártak Ménkesen. Itt ismer­kedtek meg a rakodógéppel (melytől sírva váltak meg), a fúrógéppel, a kaparóval, a gumiszalaggal, s a korszerű biztosítás különböző fajtáival. S nemcsak megismerkedtek, hanem jó barátokká is vál­tak. Ezekből a gépekből nem­csak mutatóba van egy-kettő, darabszámúk 69, értékük meg­haladja a 2 millió forintot. Tanultak az itt lévők is. Bakos Ambruzs és Kaszás György az egykori munka- nélküliek ma lőmesterek. A fiatal nemzedék is biztatóan halad. Pál Gyula és Tóth Gyula b., akik itt kezdték a bányász mesterséget, ma mű­szakiak. Pál Gyula aknász lett, Tóth Gyula lőmester. unkahelyükre gépkocsi szállítja a bányászo­kat, nem fáradnak ti a hosz- szú gyaloglástól. De az sem ritka, aki saját motorkerék­párján jár. Mert a négy fa­luban már közel 100 bányász­nak van motorkerékpárja. A fizetést ma is várják, mint egykor, de ma ez nem bosszú­ságot okoz. Jut a pénzből mindenre. Uj falurészek nő­nek gombamódra. Egy év alatt átlagosan 100 bányász épít gyöilyörű családi házat. Ma átlagosan 350—400 fia­tal bányászgyerek tanul. S nem gond már a csa­ládban a gyerek sem. Már hat bányász fia lett mérnök, különböző középiskolákban. A ménkesi bányászok ezekben a napokban a választásokra készülnek. Vá­lasztási agitációs, érvekért nem kell a szomszédba menniök. Saját életükön mérik le a 13 év eredményeit. Amiről 13 év előtt álmodni sem mertek,, ma valósággá vált. HORTOBÁGYI ANDRÁS Saját életükön mérhetik...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents