Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-04 / 78. szám
6 NÓGRÁDI NÉPOJSAG 1958. október 4. £mkez született zok az esték soha nem vesznek a _ feledés homályába. Bár a száguldó évek [sok-sok emléket hagynak maguk mögött, de ha mindmegannyi el is kopik ez megmarad, ;olyan csillogásálban, minit ahogy a gyer- •mek nyiladozó agya felfogja a különöset, 'a magikapót. . Hogy miért? Kiitudná ezt. Talán azok a iifojtott és sejtelmes tanyai esték préselték :úgy az agyba, amikor sötétbe burkolod ztak a fájdalmas arcú cselédiházak, a környező er- idők mintha felsőhajtottak volna s csupán a 'keménytalpú bakancsok jelezték, hogy emberek élnek, és esténként mentek szótlanúl ja tanya szélén félszemnyi ablakú házacskákéba, amely elnyelte őket. Oda telepedtek a ’kőből rakott tűzhely mellé. Körbe, szorosan. Egy akácrögöt dobtak a parázsra, amely [szikrát pattintva lángra kapott és széttolta á homályt a házban. Ez a fény égette be iaz emléket? Mert a nappal lehongasztott tekintetű embereik itt feltartották fejüket. Az [arcuk sem volt olyan fakó és szemükben mintegy kis tükörben táncolt az akácrög •lángja.’ Hol mosolyba szaladt szőrös arcuk, •hol meg hosszú árnyékot vetett mélyenfutó ráncuk. . Szótlanok voltak, csak egy beszelt, Bata ;pál ő is halkra fogta a szót, mégis mintha harsogott volna. Szava félreverte az emberekből áradó nehéz istállószagot, és napsugarat vitt a fojtott levegőjű kis konyhába. ; — Nézzétek ez a gyerek akkor született. •És megfogta a majd maroknyi fejet, majd megsimogatta szemével a sütő mellé szőrűd 'asszonyt. — így volt a kastély, akár itt, fenn a dombon. Csak az nagyobb volt. Grófi. Ott [laktunk a majorban, egy dülledező hazban. Itt vártuk a gyerek születését. Elhalkult a szava. Az akácrög is fáradtan [pislogott. Vetették rá még egyet, s a feléledt tűzzel útra Ikélt a gondolat. —Ekkor jöt híre, hogy Losoncot felgyújtották a fehérek. Kiszaggatták a dunnákat, kiszórták az utcára. Mikor a várost pehely borította, a négy sarkán tüzet gyújtották. [Messzire világítottak a lángoik és világánál •jöttek ránk, mint a veszedelem. Halk dorombolással járt a szó, de felmelegítette az alvadó vért és vitte őket vissza, vissza az elmúlt időkbe. * — • ?y asszony vajúdott a deszkákból ösz- szeácsolt ágyon. Kinn felvonított a szél és csapkodta a gróf elhagyott kastélyának ablakát. Lenn a kis házban az ablak- csapódásra megrezdült a lámpa sápadt fénye. Nehéz léptek közeledtek. Felnyílt az ajtó, s egy ember lépett a szobába. Az ajtónál megállt, tágranyílt szeme. A fáradság már ráncokat vont arcára. Az asszony kapkodva lélegzett. Az ember figyelte őt. Halkan, hogy zajt ne csapjon, fegyverét a sarokba állította, letette .kerék Ikatonasapkáját, mire csapzott haja szemébe hullott. Hátra tolta az előrehulló szálakat s lábújhegyen az ágyhoz ment. —Nemsokára jön a bába — törölgette az asszony izzadt homlokát. — És ha a fehérek jönnek? — nyögött fel az asszony. Az ember összeharapta fogát, hogy megcsikordult. — Azok ide nem jönnek! — nyugtatta. Odakint gyorsan közelgő lódobogás hallatszott. Valaki hajszolta lovát, majd egymást követő kiáltások hallatszottak, de a vonító szél elverte értelmét. A kiáltás birokra kelt a széllel és már érteni lehetett. — Fegyverbe! Fegyverbe! Fegyverbe! A lovas kiáltott és eldübörgött az ablak alatt. Az asszony szorította az ember kezét. — Menj a bábáért! Hozd a bábát! — lihegte s összeharapta száját, hogy elfojtsa a felszabaduló fájdalmát. Odakint megismétlődtek a kiáltások. — Fegyverbe emberek! Fegyverbe! Jönnek a fehérek! Rohanó léptek zuhogtak az udvaron, lónyerítés viaskodott a sikongó széllel. Lovas- kocsi csörömpölt, egy kutya ijedten csaholt. A szél vonított és becsapva a kastély ablakát csörömpölve hullottak, alá az üvegszilánkok. Távolról egy tompa dübörgés rázta meg az éjszakát. Az ember felkapta fejét, megállt lélegzete és figyelt. Kezével fogta az asszony fejét. Ekkor egy éles villogás, mintha kettészakította volna a házat. Az asszony belekapaszkodott a férfi kezébe és szorította, mint egy acélikapocs. Éles csattanás rázta ,meg a földet. A ház, mintha ki akarna for- jdulini helyéről, megingott. Az asszony felsi- Ikoltott. — A fehérek . . . Az ember csillapította az asszonyt, s remegő kezével megtörölte kíntól izzadt hóm: ldkát. — A kastély mögé csapott. Ott vannak tüzérek, azokat lövik. — Hozd a bábát, mert meghalok! A kastély mögött is feldübörögtek az[ ágyúk. A lövés után egyre halkult a löve-[ gek elvonuló viliágára. Az ember felugrott,: felkapta fegyverét s kirohant a sötétbe. A szél bele vágott arcába. Felkapta fejét. Tá-[ volban piros volt az ég alja: „Ég Losonc” riadt fel benne a gondolat és a házak falához lapulva rohant a falu felé. Távolban tompa dübörgéssel felmordult a hegyalja, és egy felvillanó fény kapkodott a sötétben. A kastély mögül éles csattanás- sal válaszoltak az ágyúk. A lövegek sikon- gása ott keresztezte egymást a maior felett. De Bata Pali csak azt hallotta: „Hozd a bábát, mert meghalok!” ég javában dübörögtek az ágyúk, amikor maga után vonszolva a kövér asszonyt lihegve belépett a szobába. Batáné utolsókban volt, s alig hallhatóan nyöszörgött. A bába asszony dohogott. • — Jókor gondoltad meg magad! — és rá-i kiáltott az ajtóban ügyetlenül topogó Bafcára i — Mit állsz ott?! Vizet! j Bata felriadt. Mint aki szárnyra kap, do-: bo-tt a tűzre s egy nagy fazekat tett a kány-[ hára. Megint feldübörögtek az ágyúk és si- kongtak a lövedékek. A robbanástól remegett a ház. Batánét rángatta a sírógörcs, Ba-i ta pedig megmeredt és a bábát figyelte, aki; felkapta fejét, s mosolyt erőltetett magára. [ — Ne sírj, díszlövésekkel jön a világra! Bata megkönnyebbülten fellélegzett és egy kis mosoly elmélyítette ráncait. A bába rákiáltott: — Mit állsz itt? Miért nem mégy dolgodra! Oda, ahol a többiek vannak! — És a gyerek . . . ? — dadogta. — Mire megvirrad, itt lesz. Menj. a te nyakad meg a gyerekét is elvágják, ha ide engeditek őket. Bata Pali kilépett az éjszakába. Magához szorította fegyverét, s elindult, amerre sűrűn ropogtak a fegyverek. Hajnalra elcsendesedett minden. A szél is, mintha kimerült volna, már csak erőtlenül legyingetetit. Egy lovas katona bandukolt az! erdő széli úton. A lova mélyen aláhajtva, a[ katona pedig félálomban meg-megbicsaklott[ a ló hátán. Mögöttük szétszórtan bandukol-: tak a többiek. De az egyik maga mögött hagyva a többieket sietett előre,. Szemhéja vörösen égett az álmatlanságtól. Kabátja megszakadozott. Vörösőr szalagja lecsúszott, amint megfáradt testét kari ával segítette hazafelé. A major szélén, ahogy ereje bírta, kocogásba kezdett. Megállt a ház előtt és hallgatódzott. Csend volt. A hegy mögül félve pislogott ki a nap. Csak a kastély ablaka koppant olykor, de az is mintha fáradt lett volna már. Gyereksírás hallatszott odabéntről. Bate arcán szétszaladt a mosoly, felsóhajtott és belépett. A bábaasszony egy sarokba vetett pokrócon aludt. A feltörő napfény az ágyra szórta fényét. Az asszony arca sáoadt volt. Most látszott, hogy még fiatal. Fáradtan az ajtó felé fordította fejét és egy törődött mosollyal simogatta emberét. — Fiú. Szép fekete fiú ... — és csak mosolygott, mosolygott, miközben szeme sár kán legördült esy könnycsepp. A napfény már teliesen elárasztotta a felforgatott kis szobát. Bata kiugrott az udvarra és a közelgő többiek felé kiáltotta: — Hé, emberek! Jó emberek! Fiam született! Amazok felkapták fejüket és meggyorsították lépteiket. A bábaasszony is felébredt, kászálódni kezdett, miközben dohogott magában. Ki akart nézni az udvarra, de már nem tudott, mert az emberek ott tolongtak az ajtóban. — Ide he nem jöhettek! Nézzétek kívülről! — és tuszkolta az embereket kifelé, akik már ellepték az ablakot is. Valaki tréfás kedvvel elkiálltotta magát: — Éljen a Tanácsköztársaság legifjabb polgára! — Éljen! — kiáltották nevetve. Batáné fáradt arca is felfrissült a mosolytól. Az udvar felől erélyesen utat kértek. Ketten tolakodtak terhűkkel előre és a ház közepére egy fürdőkádat tettek. — Eddig a gróf fürdőit benne, most már fürödjön a gyerek! — mondta az egyik, majd félve odalépett az ágyhoz és egy piros szalaggal átkötötte a pólyát. Megint nevettek, aztán elszéledtek. Csend lett a majorban, csak a kastély ablakával játszott most már gúnyos kedvvel a szél. mesélő elhallgatott. A hallgatás egy mély sóhajba szaladt. Az alkácrög is leégett. Aztán összeszedték magúikat és szétszéledtek. A tanyára ráköszöntött az éj. Bobál Gyula Vízszintes: 1. Az anód másik neve. 13. Romániai város. 14. Fordított határrag. 15. Ver- di-opera. 16. Rába m.-hangzói. 18. A szél sebességét mérő készülék neve. 21. Irány. 22. IEM. 24. Török hivatali rang. 25. Divat. 26. Kambodzsa része! 27. Régi filmkomikus. 29. megfelelő létszámban. 32 Lopta vala. 33. Fogda. 35. Kínai név. 36. Névelővel: régi váltópénz. 38. Klasszikus költőnk egyik neve. 39. Szibériai folyó. 41. Csillag - németül. 42. Fordított férfinév. 45. Kikapósak m.-hangzói. 46. Kerti növény. 47. Asztal németül - kiejtve. 49. Vissza: mutató- szó. 51. Szélesre nyit. 52. Távirati hang. 54. Heves megyei község. 56. Papírmérték. 57. Nem sima. 61. Francia regényíró volt. 63. Olasz város. 64. Csehszlovák pénzegy ség. 66. Az ital. 67. Vonatkozó névmás. 68. Vissza: szovjet folyó. 69. Mutatószó. 70. Fedd. 72. Atmoszféra rövidítése. 73. Felkiáltószó. 74. Férfi becenév. 76. Tetőfedő anyag. 78. Latin kettősbetű. 79. Fordított tagadószó. 80. Súlymér- ték-egység. 83. Török név. 85 A másik oldalra zuhanás, 88. Mutatószó. 89. Vissza: a másik oldalra helyez. 91. Ennek vezére volt Spartacus. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ 1958 X. 4. Függőleges: 1. „Népszerű sláger. 2. Fordított névelő. 3. Harag — latinul. 4. Tudománya, ismerete. 5. Nem ismerik. 6. Klasszikus én. 7. Lom ikerszava. 8. Klasszikus drámaírónk. 9. Tulajdonod. 10. Radar m.- hangzói. 11. Oda szélei. 12. Közmondás (folyt, vízsz. 43, függ. 44, vízsz. 59. sz. sorokban). 17. Rabló, tolvaj. 19. Szór, szer, szőr németül. 20. Mutatószó. 21. Kotró. 23. Konzervatív. 26. Keletázsiai államba való. 28. NTNÖ. 30. Nem kell több. 31. Híres filmszínésznő egyik neve. 32. Vissza: innivaló. 43. ÖY. 37. Garas szélei. 39. Kis házikó. 40. Fordított ital. 43. Időhatározó szó. 46. Nem ez. 48. Mesgye. 50. Női becenév. 51. Ital. 52. Női becenév. 53. Nem valóság. 55. Női név. 56. Erőművéről híres városunk. 59. Vissza: szibériai folyó. 60. N. 62. Rab - keverve. 64. Időszak. 65. Menyasz- szony. 68. Bepillant. 71. Európai nép. 74. Előkelő, csinos. 75. Igevégződés. 76. Olasz folyó. 77. Kocka - latinul. 79. Vissza: 48-as tábornok. 81. Fehérnemű. 82. Ali - keverve. 84. ITD. 86. Tara felé. 87. Ételízesítő. 89. Zára fele. 90. Távirati hang. Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget. Beküldendő: vízsz. 1, 91, függ. 1, 12 (folyt, vízsz. 43, függ. 44, vízsz. 59. sz. sorokban), valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ- szelvény. Beküldési határidői október 8. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Tatjána levele Anyeginhez. Könyvjutalmat nyertek: Csert Erzsébet Balassagyarmat, Dénes: János Szécsény, Bibók László. Salgótarján. A könyveket postán küldjük el! INTO PÉLDA... Ismét öt évre ítélték a sikkasztó Koza Sándort — A salgótarjáni járásbíróság több hetes tárgyalás után pénteken mondott ítéletet. Koza Sándor salgótarjáni lakos, a megyei kórház volt könyvelési csoportvezetőjének sikkasztási bűnperében. Koza alig néhány hónap alatt ismét több mint 52 000 forintot sikkasztott el a társadalmi tulajdonból, amelyet saját céljára — elsősorban lumpolásra használt el. Koza Sándor sikkasztási bűnügyének tárgyalásakor nagyon érdekes adatok kerü - tek napvilágra. Érdekes azért, mert Koza Sándort nép- köztársaságunk törvényei értelmében korábban már 5 esztendőre büntették: ugyancsak sikkasztásért. S amellett, hogy ez a sikkasztási bűnper újabb érdekességgel is szolgál, feltétlen intő példának kell, hogy álljon vállalataink, hivatalaink felsőbb vezetése feléHogyan is történhetett meg az, hogy Koza újabb sikkasztást kövessen el? Talán mindjárt itt elöljáróban le kell szögezni, hogy Koza Sándor tipikus ember. Tipikus, aki kis iskolai végzettsége mellett — talán VIII általános iskola — képzettségét meghaladó munkakör betöltésére képes. Pontosan ezért kerülhetett évekkel ezelőtt az Acélárugyárba, ahol mindjárt fontos beosztást bíztak rá. Koza visszaélt beosztásával, s a bűnözés útjára lépett. Bűnszövetkezetben több mint 60 000 forintot sikkasztott e1, amiért akkor is 5 esztendős börtönbüntetéssel sújtották. A büntetés letöltése közben Koza jól viselkedhetett a börtönben, mert idő előtt szabadlábra helyezték. Mintha előre kiszámította volna, hogyan lehet újabb beosztásba kerülni. Ügy is cselekedett, hogy ez a terve mielőbb sikerüljön. Először ugyanis fizikai munkán kezdte, majd bizonyára ismerett- sége révén feljebb és feljebb tornázta magát: Salgótarjánban, a kórház könyvelési csoportjának vezetője lett. Beosztásában ahelyett, hogy a pénz kezelését, a könyvelési tételek helyességét vizsgálta volna, maga is foglalkozott pénzkezeléssel. Mivel azonban az ellenőrzés felháborítóan gyenge volt — egyenlő volt a semmivel — Koza az első adandó alkalmat arra használta, hogy megdézsmálja a dolgozó nép pénzét, a bűnözés útjára lépett. Manipulációi sikerültek. Hozzányúlt ahhoz a pénzhez, amelyet a véradók kalória pótlására, útiköltségeire utalták ki. Amikor ennek „elszámolása“' sikerült, a kórház letéti számláját is dézsmálta, sőt, nem számolt el a dolgozók ebédhozzájárulásával, de a kocsmába vándorolt a vágott állatok bőréért juttatott pénz is. Estéről estére súlyos ezreseket szórt el szórakozásra, később pedig már nappal is ki-ki járt munkahelyéről, ahová ha egyáltalán vissza is ment, már részegsége miatt használhatatlanná vált. S érdekes, felelős vezetői még ekkor sem vették észre Koza életében a bekövetkezett változást- A pénz vámolását csak egy tételes vizsgálat derítette fel, míg a bíróság mintegy 52 000 forintot rótt Koza „sikkasztási számlájára“. Intő példa kell legyen Koza Sándor esete. Mert Koza bűnösségének megállapítása mellett feltétlen kell arról az erkölcsi felelősségről is beszélni, amely ebben az esetben a kórház egyikmásik vezető emberét is terheli. Hiszen ha a kórház személyzeti vezetője nem „siklik“ el Koza büntetett előélete felett, akkor nem helyezik olyan munkakörbe, ahol egyszer már sikkasztást — mégpedig nem is akármilyen ösz- szegűt — követett el. Vagy ha már ezt a mulasztást el is. követte, feltétlen a- körmére kellett volna Kozának nézni; vajon mit is csinál, mennyire használt néki korábbi büntetése. Nem! Ehelyett hagyták* hogy dézsmálja a közösség, a társadalom vagyonát. Feltétlen beszélni kell — s legyen ez is intő példa vállalataink felé — a főkönyvelő hanyag, nemtörődöm munkájáról is. Hiszen tudhatta, hogy Koza sikkasztott már, s ahelyett, hogy szigorú ellenőrzést gyakorolt volna Koza munkája felett, engedte, hogy a legnagyobb dzsungel uralkodjék: az elszámolásoknál. A zavarosban pedig könnyű halászni, s Kozának hosszabb ideig sikerültek is a „fogások“. Éppen ezért az erkölcsi felelősség alól az ellenőrzést elmulasztott személyek sem bújhatnak ki. Mert éppen az ellenőrzés hiánya adott elsősorban alkalmat Koza sikkasztásához. A salgótarjáni járásbíróság az enyhítő és súlyosbító körülményeket alaposan figyelembe véve hozta meg ítéletét. Koza Sándort a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntettében mondotta ki bűnösnek. Ezért Koz.it 5 év börtönbüntetéssel és 5 év mellék- bűn letésscl sújtotta. Ugyanakkor kötelezte az okozott kár megtérítésére. Az ítélet nem jogerős. nxttui «wswiPOTweweMiieeei A TE LAPOD, olvasd, terjeszd
