Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-04 / 78. szám
1958. október 4. NÓGRÁDI NEPÜJSÁG 7 Kilenc éve alakult meg a Német Demokratikus Köztársaság Egy ország — két világ KIK INTÉZIK A NÉMET NÉP SORSÁT? A bonni szövetségi gyűlésben 147 konszernigazgató és nagy vállakozó, 84 hivatalnok és hivatásos tiszt, 55 nagybirtokos és kulák ül — ugyanaz a társaság, amely profitra és hatalomra törekedve már kétszer háborúba hajszolta a német népet. Három munkás is tagja a szövetésgi gyűlésnek, — ennyit mégiscsak meg kell tűrniök körükben, elvégre a munkásság a lakosság többségét alkotja. De az egyetlen pártot, amely következetesen képviseli a munkásság érdekeit, a Német Kommunista Pártot betiltották — ugyanúgy, mint Hitler alatt. Nyugat-Németországban a választók minden négy évben egyszer „szabadon” dönthetnek, vajon a monopoltőke jelöltjeire adják-e szavazatukat, akik uralkodnak, s úgy cselekednek, hogy a népet meg se kérdezik, avagy az úgynevezett ellenzék jelöltjeire, akik beszélnek, de nem tesznek semmit. Az NDK Népi Kamarájának összetétele: 262 munkás, 43 paraszt, 78 alkalmazott, 40 iplaros és 43 értelmiségi. Ez híven tükrözi a lakosság társadalmi összetételét. HOL ÉRVÉNYESÜL A NÉP AKARATA? Nyugat-Németországban egy éve tartottak választásokat. A választási Ígéretek zöme feledésbe merült., vagy megszegték. Ezzel szemben sok olyan dolgot valósítottak meg, amit sohasem terjesztettek a nép elé jóváhagyás végett: a hadkötelezettséget, az atomfegyverkezést, az árak emelését, az élet drágulását. Nem egy szövetségi gyűlési képviselő ideje nagyrészét a Bundestag éttermében tölti, a monopolistákat várva, akik bxísásan megfizetik őket, hogy egy bizonyos törvény ellen, vagy mellett szavazzanak. A Keresztény-Demokrata Unió választási felhívásában egyetlen szó sem volt az atom fegyverkezésről. A nép nem akarja, 80 százaléka kijelentette, hogy ellenzi, a lakosok milliói tiltakoztak és tüntettek ellene — de ki törődik a nép véleményével? A Keresztény-Demokrata Unió választási felhívásában egyetlen szó sem volt a tömeges elbocsátásról, csökkentett munkaidőről, az árak és lakbérek emeléséről. — Egy héttel a választások után nyilvánosságra hozták az első áremeléseket, ezt követte a többi. A többséget kapott Keresztény-Demokrata Unió választási felhívása békéről beszélt — s aki ma a béke mellett sikraszáll, azt üldözik, börtönbe vetik. A népnek a szavazás után már a legcsekélyebb beleszólása sincs a politikába. Ha megkísérli azt befolyásolni, mint az atomfegyverkezés elleni népi mozgalom esetében, a bíróságot, a rendőrséget, az egész államapparátust felvonultatják ellene. A népet távol tartják az állam irányításától, az a nagy hadikonszernek és bankok urainak, millimosainak és multimilliomosok kezében van. A Német Demokratikus Köztársaság a lakosság részvétele az állam igazgatásában nem korlátozódik a szavazat leadására, hanem nap mint nap megvalósul a gyakorlatban. A nyugatnémet kénviselőktől eltérően a népi kamarai képviselők továbbra is folytatják eredeti foglalkozásukat, ott dolgoznak választóik körében mint élmunkások, termelőszövetkezeti tagok, iharosok, vagy értelmiségi munkakörben, jo példát mutatva és új eredményekre ösztönözve. 200 000 dolgozó működik mint népképviselő a helyi szervekben, több mint 1000 000 dolgozó tagja a népképviseletek állandó bizottságainak. 46 000 dolgozó népi ülnök, 120 000 szülői munkaközösségek tagja. Ezeken a százezreken keresztül irányítja a nép saját maga sorsát. A népképviselők kötelesek választóiknak számot adni arról, hogyan teljesítették meg- bizatásaiklat. Ha nem tesznek eleget megbízatásaiknak. visszahívhatók. A múlt évi választások alkalmával több tízezer népképviselő számolt be munkájáról közel két és fél millió választó előtt. KÉT ELLENKEZŐ IRÁNYZAT Egy nyugatnémet vélemény- kutató intézet körkérdésére a megkérdezettek 47 százaléka azt válaszolta, hogy fél az élettől. A fiatalok körében még riasztóbb a helyzet: a megkérdezettek 74 százaléka fél a holnaptól. Ennek okát a Német Egység Bizottság nemrégiben így jellemezte: „Mert Nyugat-Németországban semmibeveszik a szabadságot és a demokráciát, mert önkény, üldözés és terror uralkodik, mert a gazdasági válság miatt egyre csökken a lakosság életszínvonala, mert az általános erkölcstelenség talaján ijesztő mértékben növekszik a bűnözés aránya és eluralkodik a korrupció." A Ruhr-vidéken, ahol 12 millió tonna kőszén hever a bányákban immár rendszerré vált a kényszerű munkaszűn- napok beiktatása. A nyugatnémet bányász szakszervezet adatai szerint ez év februárja óta 1 132 587 műszakkal, illetve 26,6 millió D márkával rövidítették meg ilymódon a ruhrvicféki bányászok kerer setét. A Német Demokratikus Köztársaságban nincs munkanélküliség, nincs létbizonytalanság. Az ipari munkások és alkalmazottak átlag- keresete 1950-től 1957-ig 265 D-márkáról 409 márkára növekedett. (1 D-márka kb. 5 Ft.) Ugyanakkor la kiskereskedelmi árak és a szolgáltatások díjai átlag 35.5 százalékkal csökkentek. A lakosság jólétének növekedéséről miseim tanúskodhat jobban, mint hogy (a takarékbetétek egy főre eső átlaga az 1950 évi 69 márkával szemben 1957-ben már 509 márka volt. A dolgozók jó munkája eredményeként a kormány ez év májusában újabb béremeléseket és árcsökkentéseket léptetett életbe. Ezek évi 2.8 milliárd D-márkával növelték a lakosság vásárlóerejét. nococoa» > Tények és számok a Szovjetunió és hazánk gazdasági kapcsolatáról Még két esztendő távlatából is emlékszünk rá, hogy az ellenforradalom előkészítésének egyik legjellemzőbb vonása a rágalmazás volt. A politika Don Basiliói nem is mindig a fülbesúgás módszereit választották, hogy aláássák a néphatalom és a párt tekintélyét, de különösen sokat beszéltek a Szovjetunióról, mint a Magyar Népköztársaság „elnyomójáról”’. S amikor a puszta szavak, az állandóan kitalált újabb és újabb rágalmak nem váltották ki az általuk kívánt hatást, előkerültek a — tisztesség ne essék, szólván — konkrét tények. Az ellenforradalom különböző rendű és rangú előkészítői Magyarország és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatairól véltek tudni kompromittáló adatokat, amelyek célja az volt, hogy bebizonyítsák: a szoros kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok elsősorban a Szovjetuniónak jelentenek előnyt. Sajnos, — a párt egyes vezetőinek az ország vezetésében elkövetett hibái miatt •- az ellenforradalom látszólagos „tényekkel” alátámasztott kitalálásai mélyebb nyomokat hagytak, mint a kommunisták érvelése. S bár erről nem most szólunk először, s bár a legdurvább hazugságok azóta széthullottak, a revizionista tételek nemzetközi fellépte ismét parancsolóan írja elő, hogy a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataink dolgában tiszta vizet öntsünk a pohárba, még egyszer mondjuk el — mi az igazság. Azt kevesen tudják, hogy Magyarország és a Szovjetunió között már a felszabadulás előtt is volt külkereskedelmi kapcsolat. Igaz, ez olyan jelentéktelen volt — 1930-ban az ország összkivite- lének a 0,03 százaléka, összbe- hozatalának 0,38 százaléka —, hogy szinte szóra sem érdemes. Bár 1935-ben az exportban volt valami változás, mert ebben az esztendőben az összkivitel 0,44 százaléka bonyolódott a Szovjetunióval. Ugyanakkor az ország egész importjának mindössze 0,03 százaléka. Ez az arány lényegében 1941-ig változatlan maradt. Ez az áruforgalom gyapot, azbeszt, nyersvas és vasöntvény egyetlen mennyiségű behozatalát; lucernamag, vas- és acélrúd, különféle motorok kivitelét jelentette. Amint a két ország általános kapcsolatában is a felszabadulás hozott kedvező változást, éppúgy a külkereskedelemben is. A két ország között az első kereskedelmi megállapodás alig négy hónappal a felszabadulás után, 1945. aug. 17-én jött létre. Ez a 22 hónapra szóló egyezmény lehetővé tette, hogy 1946-ban a már 1935-ös évhez képest a két ország forgalma meghússzorozódjon. Az áruforgalom a két ország között esztendőről-esztendő-e növekedett. 1956-ban ez a forgalom összbehozatalunk 28,2 százalékát, összkivitelünk 32,2 százalékát tette ki. Érdemes megfigyelni, hogy a felszabadulást követő 12 évben hogyan alakult az import és az export a legfőbb ágazatokban. Ügy gondoljuk, ezúttal joggal elmondhatjuk: ezek a számok önmagukért beszélnek. A legszembetűnőbb, hogy 1956-ban a nyersanyagimport elérte a 85 százalékot, míg az export több mint 558 százaléka gép és gépi berendezés. Amíg például 1945—1946-ban a mezőgazdasági termékek jelentették a Szovjetunióba irányuló kivitelünk több, mint a felét, azóta folyamatosan csökkent, 1956-ban alig több, mint egy tizedét alkotta. A tények további ismertetése előtt röviden arról is kell szólni, miért jellemzőek ezek a számok, s miért bizonyítanak olyan gazdasági kapcsolatokat, amelyek csak szocialista viszonyok között lehetségesek. Aki egy kicsit is a szamok mélyére néz és rendszeres újságolvasó, az tudhatja, hogy a világban a kereskedelmi kapcsolatok fő irányítója: a haszon. Senki nem mondhatja, hogy a szocialista orGromikó beszéde az ENSZ közgyűlésén Az ENSZ közgyűlésének hétfő délelőtti ülésén felszólalt A. A. Gromiiko szovjet külügyminiszter, a szovjet küldöttség vezetője. Beszédében az amerikai és az angol csapatok Libanonból, illetve Jordániából való sürgős kivonásának szükségességével foglalkozott. A szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta: az Egyesült Nemzetek rendkívüli közgyűlésének azt a döntését, hogy az amerikai és angol csapatokat vonják ki Libanonból, illetve Jordániából, még nem teljesítették. Az amerikai és angol csapatok változatlanul ott vannak cvwxwvwxwvw cA. @iehiz/aaák néphadsereg napja Csehszlovákia ez évben október 5-én ünnepli a Néphadsereg Napját. Tizennégy évvel ezelőtt, 1944. október 6-án szágok kereskedelmében nem érvényesül a kölcsönös előnyök elve. * Természetesen igen, hiszen egyetlen szocialista ország sem jótékonysági szervezet. De azt is mindenki tudja, hogy a tőkés államok — elsősorban a jelentős tőkével rendelkező országokra gondolunk —, a kisebb, a bizonyos mértékig támogatásra szoruló országoktól nem gépeket és gépi berendezéseket, tehát többségében munkaigényes termékeket szoktak vásárolni tőkéjük, vagy árujuk ellenében, hanem a mindig olcsóbb nyersanyagot, mezőgazdasági terméket, vagy félkészárut. A munkaigényes árukat pedig rendszerint ők adják cserébe a számukra szoros hasznot: biztosító nyersanyagért és hasonló termékért. Hiszen csak ez teszi lehetővé, hogy például a belga monopóliumok haszna a Kongóban befektetett tőkéből nem ritkán elérje az évi 400 százalékot. Közismert tény az is, hogy Anglia a két világháború közötti 20 évben esztendőnként mintegy 200 millió font sterlinget, vagyis csaknem egy- milliárd dollár hasznot zsebelt be India rovására. A Szovjetunió és Magyarország közötti áruforgalom fő jelemzője éppen a fordított. Magyarország túlnyomó- részt ipari készárut szállít a Szovjetuniónak, s ennek ellenértékeként nagyobb részben ipari nyersanyagokat hoz be. Mindebből világos, hogy az áruforgalomnak ez a szerkezete Magyarország számára az előnyösebb. ezekben az országokban, bár kivonásukról nagy propagandazajt csaptak. Az Egyesült Államok és Anglia álláspontja teljesen jogossá teszi azt a követelést, hogy az angol és az amerikai csapatok kivonásának kérdését, tehát a közel-keleti angolamerikai agresszióból származó következmények megszüntetésének kérdését önálló kérdésként tűzzék a közgyűlés napirendjére. * A Reuter jelentése szerint a délutáni ülésen felszólalt Henry Cabot-Lodge, az amerikai küldöttség vezetője is, MADÁCH IMRE: Csak béke béke* Új még a sír, szent halma niég kopár, Halottjának még vérzik kebele, Ki a szabadság kétségbeesett Végső küzdésében elvéreze. Hős szelleme még el sem nyugodott, Szárny suttogása most is hullik ott, S ti alkudoztok már a békeért, Odaadva minden elvet és szent vért. Nem féltek-é, nem féltek-é pulyák, Hogy a halottak átkot mondanak, S melyet kikoldulátok, békétek Elváltozik halál nyugalmának? Küzdés az élet, nyugvás a halál; Ha nyári égen fergeteg is áll, Mit féltek! így virul fel a vidék, S ha itt-ott fújt is, nem nagy veszteség. Ti tömjénnel vívjátok az eget, Mit döngetéssel vívott a titán; Ti fényleni kívántok, s égni nem, Mit a rothadt fa tud maga csupán, örüljetek csak békéteknek hát, Mint féreg, ha oroszlánt Dérben lát. Tenyésszetek. Én küzdve bukhatom, De a sorssal sohasem alkuszom. * Madách Imre megyénk szülöttje. 1823. január 21-én Alsó-Sztre- gován látta meg a napot, 1864. október 4-én, 94 esztendővel ezelőtt halt meg. Fenti versét, a dicsőséges szabadságküzdelmet elsirató fájdalmas versét annak bukása után irta. léptek a felszabadító szovjet fegyveres erők és az oldalukon harcoló csehszlovák egységek először csehszlovák földre a kelet-szlovákiai Duk- la-szorosnál. A közös harcban és közös véráldozattal kivívott duklai győzelem a szovjet—csehszlovák barátság és katonai szövetség jelképe lett. Október 5-én a lakosság széles tömegei a hadsereg tagjaival együtt ünnepük meg a Néphadsereg Napját. A hadsereg napjának sportünnepségein részt vesznek a szövetséges országok, köztük Magyarország katonai sportolói is. aki vitába szállt Gromiko kijelentéseivel. Az ülést ezután péntekre napolták el. Októberi Tizenhármán voltak. Magyarok. Hősök. 1849 október 6-án haltak i ( meg Aradon. Az aradi vértanúk ki-í i végzésének példátlan gaz-( 1 tette nem volt egyedülálló^ vérszomjas, bosszút li-j i hegő bécsi udvar meg-í i torló intézkedéseinek so-< l rában — de a legfájdal-í masabb ez volt. A dicső-} i séges szabadságharc tizen- l három legkiválóbb tábor-4 i nokának sorsa teljesedettJ ; t>e. Milyen nemes sziveké , dobogása állt meg örökre!í Értük lobognak a gyász > fekete lobogói azóta is^ minden október 6-án, Ér-: i tűk, akik az annyi hősi- j l ességet és önfeláldozó ha- 2 í zaszeretetet mutató ma-» 1 gyár nép élére álltak 1848 j I forradalmi tavaszán, akik j ! °ly sok és nagyszerű győ-1 felemre vezették katonái- ' I kát a nemzet élet-halál | 1 harcában, az 1848—49-es \ \ szabadságharcban. Értük, ‘ , akiknek volt hitük és 5 |volt bátorságuk az „újral I csendes Európá”-ban a* I harcot egyedül tovább- 9 1 folytató nemzet mellett azs 1 utolsónapig kitártjaid A, 1 nem a magyarság J 1 külön harca, hanem az? (egész Európa egyetemes^ 1 harcának része volt hjala-j jdásért — és ez csak nö-? jveli dicsőségüket. Meny- ) nyi büszkeséggel idézzük? ■ fel mindig e harcot! Mert? >a magyarság és a haladást ; egyet jelentett, hazafiság ^ ) és internacionalizmus egyet' > jelentett. És mert ez így t ! volt, október 6-a gyásza ? I sem csupán magyar gyász.?? Bár bátran léptek elé-s ' be, a halál gondolata azjj ' ő nagy szívüket is meg-! ’ dobogtatta, mert e m b e-S r e k voltaki, Damjanich •" utolsó szava a haza volt,! mert h a ala f i a k voltak.! ; Nagysándor József elfúl-; i ladó hangon a szabadság í got kiáltotta, mert a 5 ^szabadság harcosai I voltak. Embernek is, ha-? , zafinak is, szabadság-? hősöknek is — a leg-| [ nagyobbak közül. Emlékezzünk az aradi? tizenhárom vértanúra újra? I meg újra! Vigyázzunk,? j hogy október 6 bitófái so-7 i> hasé magasodhassanak aj , magyar népre! Emlékezzünk ma is, bár? ; a magyar nép mai har-í i ca nem magános fáklya £ 1 lobogása többé. ^CK8QScK9C8CK8K^aí<aicak»<^ Több mint 100 000 forintos költséggel bővítették a nő- tincsi művelődési otthont. A társadalmi munka értéke megközelíti az 50 000 forint ot. A kibővített művelődési otthont rövidesen átadják rendeltetésének. ÉM. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Salgótarján, ácsokat keres azonnali felvételre
