Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-17 / 73. szám

a fala ! Szocializmus útján Sikerekben gazdag évtized Ezekben a napokban van tíz éve, hogy a Magyar Kom­munista Párt felhívása után hazánkban is megalakultak az első termelőszövetkezetek. Ugyanis pártunk a Szovjetu­nió tapasztalata alapján a dolgozók érdekeit tartva szemeiéit a termelőszövetke­zeti mozgalom politikájával egy szebb, jobb, boldogabb életet akart biztosítani a Horthy fasizmus alatt leg­jobban elnyomott agrárpro­letárok, kisparasztok és nem «tolsó sorban a középparasz­tok számára. Azok számára, »kik az ország 14000 nagy- gazdaságában cseléd- és nap­számosként dolgoztak a 2 000 000 törpe és kisbirtokos számára, akiknek az élete alig volt jobb mint a másfél millió nyomorban tengődő gaz­dasági cseléd és mezőgazda- sági munkásé. 1945 április 4-e után a szovjet hadsereg győzelme nemcsak a fasizmus uralmá­nak végét jelentette, hanem egyben lehetővé tette a ma­gyar nép számára azt, hogy maga vegye 'kezébe sorsá­nak irányítását. A párt felhívására 1948-ban sorba alakultak az önkéntes szövetkezések, a boldogabb élet megteremtésére. Ettől »z időtől kezdve az ország egész területén, így megyénk­ben is hétről-hétre több köz­ségből (Bércéi. Kecskédpusz- ta, Kozárd, Nagylóc stb.) je­lentették be a dolgozó pa­rasztok újonan földhöz jut- tatottak szövetkezési szándé­kukat. A fejlődés már me­gyénkben is oly mérvű volt, hogy 1956 október előtt már 100 községben több mint 3 000 dolgozó paraszt család találta meg új életét a szö­vetkezetekben. Igaz, hogy ellenségeink nem nézték ezt jó szemmel, mert a mozga­lom életében két ízben is meg akarták gátolni ezt, a dolgozó parasztok új szoci­alista vívmányát. Dolgozó A hugyagi dolgozó parasz­tok közül is egyre többen ér­tik meg a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét. Közülük néhányan már úgy tervez­nek, hogy az ősszel közösbe viszik földjüket, termelőszö­vetkezetet alakítanak. A termelőszövetkezeti elő- Ikészítő bizottság 12 taggal parasztságunk ennek a két= megrázkódtatásnak ellenére ! kiállt az ellenforradalom ide-s jén is, amit bizonyít töhbp termelőszövetkezetünk: Ma-| gyargée, Varsány stb., ahol g megvédték a gazdaságukat^ ha szükség volt rá még fegy-g verrel is a kézben. Ma márf: elmondhatjuk, hogy tényle-á gesen gyökeret ver megyénk =§ falvaiban a szövetkezés gon-§| dolata. Ezt demonstrálták |j megyénkben az elmúlt va-g sárnap megtartott jubiláló ésg ünnepi közgyűlések is,= ahol termelőszövetkezeti tagok 1 egyénileg dolgozó parasztok g nagy elismeréssel beszéltek =| a szövetkezetek gazdálkodó- ^ sáról, eredményeiről. Nemi egy helyen elmondták, hogy ! terméseredményekben gaz- s dálkodásban, összefogásban s magasan felül múlják azg egyéni gazdaságokat. Ma már a régi nincstele-g neknek, gazdasági cselédek- g nek, kisparasztoknak me- j§ gyénk területén is milliomos 1 gazdaságaik vannak. Meg-i szűntek a cselédsorsi közös = konyhák, mert a milliomos! gazdaságokból olyan jöve-g delmet tudnak biztosítani^ maguknak, hogy nem kerülg különösebb nehézségbe egy! családi ház felépítése. A mozgalom 10 éves tör-g ténete megdöntötte az ellen-! ség elriasztó csajka, cseléd-! sors, stb. meséit. Mert ag szövetkezeteink tagjai, dol-g gozó parasztok saját szemük-g kei győződhetnek meg a szö-g vetkezetek fölényéről, nad-g rágszíj parcellákkal szemben.! Tíz év történelem szem-! pontjából igen kis idő, hág azonban ezt a hatalmas vál-g tozást értékeljük, amely or-g szagunk, társadalmunk éle-! tében bekövetkezett, akkorg azt a feladatot tűzhetjük ma-g gunk elé, hogy ezen az útong fokozottabban és gyorsabb! ütemben haladunk előre ag mezőgazdaság szocialista át-g szervezéséért. most alakult meg a község­ben. Tagjai olyanok, mint Sándor János (rici), a közsé­gi pártszervezet titkára, Bor­da István, Havas Ottó, meg a többiek, akik eddig 3—5 holdon gazdálkodtak. Ügy tervezik, ha a taglétszám el­éri legalább a harmincat, megalakítják Hugyag első termelőszövetkezetét. János bácsi gondja Ünneplő ruhába öltözött Varga János bácsi, a szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Terme­lőszövetkezet elnöke. Arcán különös izgalom tükröződik. Megkérdeztük, miért ez a nagy sürgés-forgás a termelő- szövetkezet portáján. János bácsi megköszörüve torkát elmondja: — Nagy napot ünnepelünk ma. A termelőszövetkezeti mozgalom tíz éves évforduló­ját. Nem mi kezdtünk tíz éve, hanem a mozgalom indult akkor, .amelynek mi is harco­sai vagyunk. — Hogyan emlékezik János bácsi közvetlen a megalakulás utáni időkre? — Hát úgy, hogy nehéz idők voltak azok. Bár 1951-et ír­tunk, mégis nehezen indul­tunk. A szó szóró# értelmé­ben küszködtünk. Nem min­den ember értette meg még akkor a termelőszövetkezet lé­nyegét. Nagyon sokan azt gon­dolták, azzal, ha belépnek, mindent megtesznek, s itt már dolgozni sem kell. Eleinte ki­nevettek a falusiak, mert ga­zosak voltak földjeink, s ke­vés volt a termésünk. Ezt mi szégyeltük, össszefogtunk és ma már elmondhatjuk, ered­ményeink alapján tiszteletet, megbecsülést szereztünk a termelőszövetkezeti mozgalom­nak. — Jelenleg milyen lehető­ségeik vannak a tovább fej­lődésre? — őszintén megmondhat­juk, elértük, hogy most már tagjaink lennének, csak föld nincs. A jelenlegi 26 tag, 130 kh. szántón gazdálkodik. Ügy lenne jó, ha minden tagra legalább 10 kh. szántó jutna, így több termésünk és pén­zünk lehetne. — Mi lesz a községi tartalék területekkel? — Sajnos nem sok van, mindössze talán 15—16 kh. In­nen nem sok földre számít­hatunk. Továbbfejlődésünk útja az lenne, ha földdel ren­delkező tagok jönnének kö­zénk. 4IIIIIIII!IIIII!IIIIIII|II|I|||||||||||||||||!||||||||!||||||||||||||||||||!|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||!!!!UJ||||||||||||||||||||||||||||||'^ Termelőszövetkezeti előkészítő bizottság alakult Hugyagon Egy jubiláló tsz-nél A szövetkezet udvara csen- <des, alig látni valakit az itte­niek közül, pedig 26 ember dolgozik egyetértésben, közös ^erővel. Az országúton, Zsuny- puszta felől sűrű porfelhőt kavarva, vontató dübörög. A pótkocsin, liszteszsákok, téte­lén lisztes-ruhás emberek. Be­fordul a traktor az útról, s megáll az egyik épület előtt. Serényen hozzálátnak, s né­hány perc múlva nincs egy -zsák sem a pótkocsin. Az emberek homlokán az izzadtságtól az odaszállt liszt ‘kovásszá válik. Erősen oda­tapad, úgy mint ezek az em­berek odatapadtak a Cserhát <egyik zeg-zúgos völgyébe, ahol *ez a puszta van, a Haladás Termelőszövetkezet birodal­ma. Agócs Mihály, a tsz. elnöke, nincs a rakodó emberek kö­zött. „Csak estére jön haza iíecskédpusztára — mondja az •egyik szikár fiatalember. Ott maradt Zsunypusztán, a ter- 'ményforgalmi raktárnál. Ott Pan most dolga.” De gyerünk utána. Néhány perc, máris látjuk a mosoly­gós arcú embert. Mi másról <eshetne mostanában szó mint n szövetkezet tíz éves évfor­dulójáról, mert hát tíz éves a Hcecskédpusztaiak közös gazda­sága, a Haladás Termelőszö­vetkezet. — Akkor alakultunk — mondja az elnök, — amikor a magyar falvak a csajka mesé­vel voltak tele. Mindenki ir­tózott a kolhoztól, a csajká­tól. — Maguk mégis meg merték próbálni? — Meg, mert nem hittük el ezt a buta mesét. Amikor hazajöttem a fogságból, el­mondtam a pusztaiaknak, hogyan dolgozik a szovjet paraszt. Az embereknek meg­tetszett a közös munka gondo­lata. Hát így alakult a mi szö­vetkezetünk — mondja nevet­ve. — Hogy mi volt a vagyo­nunk? — kérdezi szinte önma­gától. — A nagy épületek, de azok is tönkretéve. — Kezdődött a közös mun­ka.. Rendbehoztuk az istálló­kat. Uj arculatot kapott a ta­nya. Már nem olyan puszta, mint korábban volt. Most tíz év után az istál­lókban hízott marhák, az ólakban disznók, malacok, a juhhodályban gyapjút termelő juhok... Az előbb említett vontató is az övéké, meg a 24 kalapá­csos daráló is. Érdekes volt e kis tsz .tíz éves működése. Először a Sándor -pusztán megalakult tsz-el egyesültek, majd azután a zsunypusztai termelőszö­vetkezettel. Az együttműkö­dést az ellenforradalom ron­totta meg. — Hogy mégis mi volt a szétválás oka? — Talán az állandó nézet- eltérés a két puszta között. A zsunypusztaiak azt gondol­ták a kecskédpusztaiak nem csinálnak semmit. A kecské- diek ugyanezt gondolták zsunypusztai szomszédjaik­ról. Hogy ne az utcán beszél­gessünk Agócs elvtárssal, be­invitál a zsunyiak irodájába. Hellyel kínál, mintha otthon lenne. — Most már beszélgethe­tünk nyugodtan — mondja. Beszélgetünk is. — Ebben az évben négy új tag lépett be a Haladás Ter­melőszövetkezetbe. A holló­kői gazdák is gondolkodnak. Hogy mi lesz, azt még egyi­künk sem tudja. Két tsz. között is választ­hatnak. Majd abba mennek, amelyik jobban dolgozik, vagy talán egyikbe sem. Alakíta­nak egy újat. Ez még a jövő titka. Közben belép Szelcsik elv­társ, a gazda, a zsúnypusztai Dózsa Tsz .elnöke. Barátsá­gosan kezet ráznak. Együtt emlékeznek arra, mi is volt tíz évvel ezelőtt. Az íjLerhát r()ál tíz efzteíideje Magas, vékony ember Gerhát Pál, a ber- celi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja. Fiatalos külseje után ítélve nem is hinné az ember, hogy már tíz esztendeje dolgozik a közösben. Élete annyira összeforrott már a termelőszövetkezettel, hogy más munkát el sem tud képzelni magának. Még 1948-at írtunk, amikor a párt hívó szavára, a falu bátrabb emberei összefogtak és termelőszövetkezetben próbáltak * boldo­gulni. Bercelen a falu hajdani cselédjei álltak össze, hogy megpróbálják ők is a közös mun­kát. Kilenc család indult el, 62 hold földdel. Ügy gondolták, az első esztendők nehezek lesznek ugyan — de bízva saját erejükben — majd kilábalnak a nehézségekből. Amolyan iskolafélének szánták ezt a berceliek, hogy megmutassák, igazán boldogulni csaik a kö­zösben lehet. Geilhát Pál azoki közé az emberek közé tar. tozik, akik a születendő termelőszövetkezet bölcsőjénél bábáskodtak. Emberekkel be­szélgetett, hívta maguk közé. Ha meghallotta, hogy néhány ember azt rebesgeti: — Ha nekem szólnának, mennék én is ... — fogta magát, rövid idő múlva megjelent a portán, s vitte magával ezeket az embereket is a megkezdett útra. Az első esztendőben a szántást a falu dol­gos gazdái végezték el, mivel a termelőszö­vetkezet tagjainak szerszámjuk, igájuk nem volt. A pénzt, a szántási munka díját a gaz­dák közül többen el sem fogadták. — Nem kell, — legyintettek. — Ezzel is se­gítünk bennetek ... mondotta nem egy gazda. így alakult, formálóditt Bercelen a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Birkóztak a ne- nehézségekkel, több-kevesebb sikerrel. Az 1952- es esztendő nagyon nehéz volt. A sok termé­szetbeni fizetgetés elvitte a gabonát annyira, hogy a tagoknak még a fejadagra sem fu­totta. Zúgtak is érte, hogyne zúgtak volna, de azért a büszkeségük nem engedte, hogy mutassák ezt. őket ne csúfolja, nevesse senki. Meg aztán arra gondoltak, sokkal többet is kibírtak már, majd csak meglesz ez az esz­tendő is. Gerháték is csak a fogukat szorí­tották össze, amikor otthon a gyerekek ke­nyeret kértek. — Most nincs — próbálta csíttitani az asz­szony — de majd hozok nemsokára— s ment a boltba kenyérért. A kívülállók csak akkor kezdtek gyanakodni, hogy a tsz-ben valami baj van, amikor egyre több Vörös Csillag belit láttak a boltból kijönni, hónuk alatt kenyérrel. Na de azért nem volt ilyen minden esz­tendő. A termelőszövetkezet útja mindig feljebb és feljebb ívelt. Amikor már szépen erősödtek, gyarapodtak, akkor jött az ellen- forradalom. Sokan faképnél hagyták őket. A számítóbbak már azt is számba vették, meny­nyit tesz ki a tsz. közös vagyona, mennyi jut egy-egy családnak, ha kilép. Hat-nyolc-tíz- ezer forintban számoltak. Az előrelátóbbak, a nemcsak a mának élő emberek, a termelő- szövetkezet védelmére keltek. — Nem lesz ez így jó — mondogatták, ha összetalálkoztak. Nem is hagyták annyiban a dolgot. Gerhát Pál is, ahogy egyszer össze­akadt Blaskó Péterrel, így szólt: — Te Péter, nem jó ez így, hogy vinni akarnak mindent. Megy szét a csoport ... Beszélj te is az emberekkel, te ismerős vagy a falubeliek között. A felvilágosító szavak nem maradtak ered­ménytelenek. fta lassan is, mégis csak ráéb­redtek az emberek: — Már most hagyjuk itt a közöst, amikor ennyire haladtunk? kérdezgették. S maradtak. Kettőzött erővel láttak munkához, hogy hely­re hozzák a károkat. Sikerült is nekik. Most már a termelőszövetkezetben egyre szebbé, jobbá válik életük. Gerháték is két-szoba, konyhás lakásukat szépen berendezték. Bú­toruk, szép szőnyegjük, függönyeik vannak. Nemrégen megvették a házat is. Ezen kívül a hat gyerek is rendesen, szépen jár. Hogy mit hoz az idei esztendő, biztosan nem tudják, de a 35 forint munkaegységen­ként meglesz. Az elkövetkezendő esztendők elé pedig bizakodva tekintenek. Gazdaságukat új üzemágakkal bővítik, amelyek mind-mind jelentősebben növelik a munkaegység értékét. Gerhát Pál pedig a termelőszövetkezet egyik tagja, kormánykitüntetést kapott. Ak­kor tűzték mellére a megtisztelő „Kiváló szö­vetkezeti tag” jelvényt, amikor szerte az or­szágban a termelőszövetkezteti mozgalom fennállásának tíz éves évfordulóját ünnepel­ték. V1NCZE ISTVÁNNÉ Essel is a munkaegység értéke növekszik A varsányi Dózsa Termelő- szövetkezet tagsága ez év márciusában 11 tinót vásárolt hizlalás céljából. Amikor az állatokat hizlalni kezdték, azonnal leszerződték, hogy élni tudjanak a szerződés- kötés nyújtotta kedvezmé­nyekkel. A varsányiak jól számítot­tak, mert az álatok havi súly- gyarapodása egyedenként 30— 40 kg között ingadozik, s így mire átadják az állatokat, meglesz az átlagos 5 mázsás súly. Dicsérendő munkát végez akkori új tagok jó része már megöregedett. Bunda József bácsi már 71. évét tapossa, mégis most is eldolgozgat a szőlőben, ö volt a Sándor-ta- nyai tsz. első alapító tagja. Homoga János bácsi párt tit­kár, idős ember, de még dol­gozgat ma is. Ugyan így van Sziberi Józsi bácsi is. Meg­becsülik ezeket az idős tago­kat a fiatalabbak, mert az hasznos tanácsaikra, életta­pasztalataikra szükségük van. — Mi van a fiatalokkal? Egyszerre keten is válaszol­nak — Mi lenne? Kiállnak az iskolából és máris találnak munkát a tsz-ben. Egyedül Nagy János került el innen a gépállomásra, de a sem sza­kadt el a két tsz-től. Általá­ban itt dolgozgat kora tavasz­tól, késő őszig, mert hát ő a mi fiúnk, tudja még gondola­tunkat is. A két elnök mintha régen látták volna egymást, nem bírnak elszakadni egymástól. Szelcsik elvtárs nevetve mondja: — meglenne a két tsz együtt is, ha a két elnök job­ban megértené egymást. Ez viccnek még csak el­megy ,de másnak nem, mert a két tsz. állandóan segíti egy­mást. Ez az ő tízéves fenn­állásuk titka. Ez a barátság hozza mégegyszer össze a két testvér termelőszövetkezetet. KATA JÁNOS Bárány János bácsi, aki bár 68 éves már, mégis az elő­írásoknak megfelelően kezeli a rábízott marhákat. A tsz- tagok véleménye az, hogy jö­vőre 20 tinót hizlalnak majd. Nagyon szépek a termelő- szövetkezet szerződött üszői is, pedig teljesen a legelőn tartják. A huszonhét üszőre Racskó István visel gondot. cd jó iz&mazód&k Tóth István, cserhátsurányi dolgozó paraszt hét és fél holdon gazdálkodik. Va­sárnap találkoz­tunk vele Bérce­ién, eljött ő is a többiekkel, hogy együtt örüljön, szórakozzon a ter­melőszövetkezet fennállásának 10 éves évfordulóján. — A cserhátsu- ranyi termelőszö­vetkezet elnöke hívott, hogy jöjjek el az ünnepélyre, így kerültem ide, — mondja. — Mert jóba vagyunk mi nagyon a termelő- szövetkezettel. Is­merem az embe­reket, gyakran já­rok oda, meg az­tán, ha úgy adó­dik, tőlük kérek gazdasági felszere­lést is, ami né­kem éppen hiány­zik. Szép az ered­ményük nagyon, jóval többet értek el, mint én egye­dül, az egy pár lóval. Csak hát valahogy úgy va­gyok vele, hogy az olyan parasz­tok, min én — már korra gon­dolom — még nin­csenek a szövet­kezetben. Engem már többen meg is szóltak, hogy paktálok velük, nagyon jó a viszo­nyunk. Dehát nem rossz emberek ók — Hogy én mi­kor jogok belép­ni? — kérdi szinte önmagától. — Még nem tudom, majd ha többen men­nek ... Mert azt már hídja, hogy ez út előbb-utóbb oda vezet. V. J.-né \ termelőszövetkezeti tagok anyagi helyzete mindenü lehetővé tette, hogy új csalá di házakat építsenek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents