Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)
1958-09-17 / 73. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 17, A tanító néni TlZPERC szünet van. A tanulók, kisdiákok az udvaron játszanak, mikor megérkeztünk az általános iskolába. Egy pillanatig a tarka gyermeksereget figyeljük. Mellettünk pöttöm, elsős leánykák labdáznak, távolabb fiúk hancúroznak. élvezik a napfényt, a szünetet. — Egv fiatal tanítónénit keresünk — szóltam ilven közvetlenül, gyermek nyelven egyik idősebb oedaeóCTusnak. miután kölesönösen bemutatkoztunk. Néhány m'llanat múlva komoly tekintetű, nyúlánk leány léoett, elénk. Arcán halvány moso’v. hangiában kis izgatottság. Kicsit furcsán érzi még magát új munkakörében. Néhány nania tanít, s amellett ő is sokat tanul. — Gimnáziumban érettségiztem és minden vágyam az volt. hogy taníthassak — mondja, s csillogó szemével megsimogatja a játszó gyermeksereget. Magyar-történelem szakos tanár akart lenni, s ielentke- zett is a budapesti Tudományegyetemre. Segítőtársa volt is, aki szintén hajlamú ember. édesapia pedagógus Édesania is nedagóeus ná- lyára lénett. ott hagyva korábbi állását s leánya tudta nélkül, meglepetésként neki is elkészíttette a szerződést. Az volt számára talán a leeboldogabb nao. amikor közölte vele, hoev tanítani fog. Izgatottan kereste térképén azt. a Nó<*rád megyei kis falut. ahol maid tervei megvalósulnak, ió-a, szénre nevelheti a kis palántákat. — Szeptember 8-án érkeztem a faluba. Kíváncsian figyeltem a tájat, az embereket, hiszen alföldi vagyok, így számomra élmény volt minden. Az igazgatónő, kartársnő, a kollégák kedvesen fogadtak. Nagyon boldog voltam. Néhány napja tanít még csupán, minden figyelmét, szinte teljes valóját betölti az iskola, a diákok. Az első napra izgatottan készült!, sokáig ismételgette magában az igazgatónő utasításait. felelevenedtek benne a kartársak jótanácsai. — Módszertan, pedagógia, lélektan, mind-mind új fogalom volt számomra. De sikerült az első bemutatkozás, s az első óra után magamra találtam, nyugodtan magyaráztam az „enyémeknek”, a II. osztálynak — meséli, s a hangján érezni őszinte örömét. Sokat tanul, képesítőre készül. Még kezdeti problémákkal küzködik. de az idősebb kollégák seeítik munkájában. Mégis úgy érzi, hogy az idősebb kartársak talán k’cs’t bátran, gondolkozás nélkül „felülről” kezelik. Nagyon pontosan, rendesen végzi, s akarja végezni munkáját. Azt akarja, hogy bátran bízzanak munkájában az idősebbek. Szabad idejét önműveléssel, olvasással tölti. — Szentesen kényelmes, szórakozási lehetőségekkel teli életem volt. De nem bántam mea választásom, ez volt egyik célom az életben, felcserélte a szülői ház kényelmét. s elment egv távoli kis faluba, ahol jelenleg még mozi sincs, mert érezte talán, hogy szívében, lelkében a hivatástudat hangja követel. Még az iskolában is kialakulatlan sok minden. Három tantermes az iskola, most készül a negyedik. Jó lenne, ha a hideg, esős idők megérkezése előtt befejeznék a munkálatokat. Még nem volt ideje ismerkedni az emberekkel, de már tervezi a szülők meglátogatását. Nem képzett pedagógus, de tudja, hogy milyen fontos az iskola és a szülök jó kapcsolata. Ö LESZ a falu népkönyvtárosa is. Rövidesen átveszi az eléggé szerény könyvtár vezetését. Szeretné rászoktatni az embereket a rendszeres olvasására. Meleg hangon emlékezik gimnáziumbeli élményeire, kedvenc könyveire; nagyon szereti az irodalmat. Van az iskolának szertára is, amelyet szintén ő fog vezetni. Izgalommal, várakozással tekint új megbízatásai elé. örül. mert úgy érzi, bíznak benne, s ezt az előlegezett bizalmat eredményes munkával akarja viszonozni, ö is bízik a tantestületben, s kéri segítségüket, tapasztalatukat. — Remélem, sikerülnek további terveim is. Igyekszem megvalósítani a kitűzött célokat. Kicsit távolabbra is gondolok — mondja és elpirul. A legtisztább emberi érzés, a szerelem az ő szívébe is befészkelődött... A fiatalember most államvizsgázik az agráregyetemen, s úgy tervezik, hogy két év múlva, mire a tanító „néni” is kész pedagógus lesz, házasságot kötnek. TOVÁBBRA is falun szeretne tanítani, Komoly, megfontolt tervek, amelyeket elmondott nekünk. Valóban egy komoly leány tervei, aki megértette az élet értelmét, s becsületesen dolgozik azért, hogy a társadalom, s egyéni céljai megvalósuljanak. Eredményes munkát, tanító „néni”! Pádár András 99 SÓBÁLVÁNY66 balassagyarmati bemutatója elé Ez a cikk nem azért íródik, hogy a kritikus szemével boncasztalra téve értékelje a film erősségét és gyengéit. — Nem azért, hogy az író, rendező, operatőr és színész munkáját vizsgálja. Ügy gondolom, elsősorban ez azoknak lesz a feladata, akiknek és akikről a film szól. Egy-két gondolatot azonban nem árt a balassagyarmati bemutató előtt felvetni. Annál is inkább, mert ez az új magyar film az idei Karlovy- Vary filmfesztiválon díjat nyert és ezzel is gazdagította szocialista filmgyártásunk nemzetközi hírnevét. Tíz éve államosított filmgyártásunk 110—120 alkotása között a Sóbálvány előkelő helyet foglal el. A zsűri a díj odaítélésénél elsősorban témájáért, bátor probléma felvetéséért díjazta filmünket. S ez így is van. A Sóbálványnak ez a legnagyobb erőssége. Egy orvos magáratalálásá- nak történetét mondja el, mely a háború utolsó napjaiban és a felszabadulás utáni hónapokban játszódik. A film megtekintése közben önkéntelenül is eszünkbe jutnak az 1956-os ellenforradalmi események és az ezt követő helyzet. Értelmiségünk egyes rétegeinek alkalmazkodása, helykeresése népi demokratikus rendszerünkben. Thurzó Gábor, a film írója merészen tárja fel ezt a kérdést és próbál is arra választ adni. Minden bizonnyal sok szó esik még a filmről értelmiségünk körében. Természetes a vita hevében ne feledkezzünk meg a film hibáiról sem. Filmművészetünk fejlődése megköveteli ezt. KÁLOVITS GÉZA 3Cön íjaiimertetéi Lev Kantorovics: A hegyi ordas (Kossuth) A szerző ebben az elbeszélésben bemutatja azt a harcot, amelyet a kirgiz nép az Októberi Forradalom győzelme után az orosz néppel együtt a szovjet hatalom megszilárdulásáért vívott. Az elbeszélés érdekes és izgalmas. A szerző különösen élénken és szemléltetően írja le az ütközeteket. Nagyon érdekes a könyv fő hősének, Ruténnak jellemalakulása. Az író a bolsevik harcosok mellett bemutatja a bájokat és mullákat, akik nagyon jól értenek ahhoz, hogyan kell az egyszerű nép vallásos érzületét saját önző érdekeinek megfelelően kihasználni. — Jó ütemben halad Mo- horán a háromtantermes iskola építése, amelyet 100 ezer forintos állami támogatás mellett községfejlesztési alapból fedeznek. MOLNÁR BÉLA: Vak nénike A Semmi ül a két szemén, s nem ismeri mi a fény. Vékony, fehér botján át fut szívéig a világ. Ügy kellene már a fény, hogy ne lenne oly szegény! Ügy kellene már a nap, három napnál hamarabb. Látni az új óvodát, az épülő faluját. Tört ablakon törne be a sok színű nyár heve! Nem ismeri mi a kék, sárga, piros ... Cinegét sem látott még az ágon fürdőzni a napsugáron; csillag is ha beleül két szemébe: elmerül. Nem látta még mi a nyár, eső után szivárványt; gyémántot sem látott még unokája két szemén. XJgy kellene már a fény, hogy ne lenne ily szegény ... Gondolatok a szökőkútnál Legyen szeszélyes, szeles, vagy forró a délután, jól esik a hűs, frissítő, suhanó kis szellő, amit a főtéri szökőkút küld az arrajárónak. A merész ívben magasba szökkenő, csillogó keskeny vízsugarak visszapattanva a sugárszülő kövekre vízporrá esnek szét, amelyen színes szivárványruhát ölt a kényes- kedő délutáni napsugár. — Meglepetten, megdobbanó szívvel, átmelegítő boldog érzéssel torpanok meg az új csodánál, Salgótarján szökőkút- jánál. Készülő, szépülő új parkunk közepén ő született meg először. Csodálattal és örömmel nézem a szökőkutat amelyet Salgótarján éleiét és környezetét szebbnek akaró dolgos, feltörekvő népe hívott életre. Nézem a szökőkutat, körülötte a csillogó szemű embereket és egymást követSzedik a burgonyát Az idei nyár jól érlelte a kapásokat. Megkezdődött gazdag termés betakarítása ve törnek fel bennem a gondolatok. Képek suhannak át filmszerűen a múltból. Kis pol- gárista vagyok, megyek az iskolába. Az állomásról kiérve a csupasz, szürkén szomorú főtérre, rokkant, ízléstelen katonaszobrot látok, a szerencsétlen szimbólum-katonát, az imperialista háború vágóhídra vonszoltját, akinek a végsőkig züllött úri Magyarország felső tízezrei bizonytalan érdekei miatt kellett elpusztulnia. Az iskola körül tócsás terület, nyomorult földbevájt viskók, amelyeket üzleteknek csúfolnak. A leverő gondolatok és képek végtelen sora továbbvonul és új képek, új gondolatok keletkeznek, szépek, lélekemelőek. Salgótarján új, modern negyedei, átépítései a város s az itt élő nép felemelkedése, magára találása. öreg munkások állnak a szökőkút előtt, féltőn őrizve és keményen rászólva a virágágyra lépőkre. Annyi aggódó, féltő atyai szeretet s kemény boldog, büszkeség sugárzik róluk, hogy csak meghatottak tudok rájuk nézni. Mikor vége van ráérő időmnek, boldog, jóleső érzéssel távozom a szökőkúttól. Elhatároztam, hogy sokat fogok itt rajzolgatni a parkban. KELEMEN ILONA KSH dolgozó A RÁDIÓ Monológ AZ IPOLY TÉLEN Králik Andor pedagógus-fes tőművész szeptember 15-én zárult nagysikerű kiállításának egyik értékes képe í Hát hallott má’ ilyen csu- Ifondáros irigy világot az em- *ber? Azon zsémbelnek, hogy lén nagyhangú, bömbölő rádiót ovettem. Hát osztán? Akinek ?nem tetszik, azt üsse meg a \guta, vagy csukja be az ablakát, legfeljebb az is vesz imagának. Nem igaz? En akikor is hallgatom, mert nincs tfáintosabb dolog anná‘, mint )így vasárnap délelőtt végig- fheveredni a rekamén és hallgatni, mit mond a Kossuth. i Szentemre, csuda jó dolog. — lAz is igaz, hogy megdógozik ;érette az ember. Mert jó summa volt. Csípős árat kért ■ a keravill. Megadtam, má‘ jnem csak a magam passziója ■ miatt, hanem a lyány ked; viért. Olyan nagyon szereti Ja büdös amikor az a Vámosi l kanyarint ja, hogy: Nekünk ;találkozni kellett válahun...“ ]Még a nagy kamasz fiam is iképes vele táncolni. Pedig ki> viselte a katonaidejét is. — JMondom ... > Irigy az emberiség. De csak jgyünnének velem a Hányására. Megtudnák, mi a magyarok isteni. Meg ám. Izzad az lember az egész sikta alatt, ?megeszi a méreg. Hun csille mines, hun ácsolatfa. Akkor kerülget aztán igazában a guta, mikor a törszttő‘ gyiin- nek. Ott lábatlankodnak, kérdezősködnek, okvetetlenked- nek. De háromra a kvantumnak meg kell lenni. Meg is van. Hát ebbő’ telt nekem rádióra. Ejnye, no. Vénülök má‘. — Sokat bes&élek össze-vissza. — Ahelyett, hogy az igazit mondanám. Mert nem azt akartam én elejibe‘ se mondani, hogy van nekem egy MócáVt rádióm, dehogy is dicsekedek. Mondom, ott fekszek én vasárnap délelőtt a rekamén. Szól a Kossuth — mert leginkább ezt szeretem hallgatni —, hogy most a zenerajongók műsora következik, hát csak gyüjjön, mondom, mert legénykoromba‘ én magam is nagy bolondja vótam a muzsikálásnak. A bányász rezesben fújtam a b-trombitát. — Mondja csak egyszer: — Egyik kíváncsi zenerajongónk, Száraz István határőr azt kérdezi, miféle szignál van a műsor elején. Má‘ úgy morfondíroztam magamba“, hogy ejnye fiam, de buta katona vagy, hogy azt se tudod, hogy ez a jelzés amire gyünni kell a mókának. De a rádiósok olyan szépen megmondták, hogy érdemes vót hallgatni. Ekkor eszmélkedtem fel én is, hogy ejnye, hiszen én is határőr, vagyishát határvadász vótam valamikor. Méghozzá a legjavából a „tizen- hármasokná“. De rég vót má‘ az, alig emlékszem visz- sza. Azt azér‘ nem felejtem el, hogy egyszer nagyon kibabrált velem a hadnagyunk, hogy a tűz égesse meg a fajtáját. Mondom, nagy zenebolond vótam, a kiskésit neki. Egy cimborámmal kerüttem egybe, Muccs Józsival. Mondtam egy este neki: — Te Jozsó, olyan hamvábahótt banda ez, hallod-e. Kéne valami vig- ság. Ö is azt mondja: — kéne cimbora. — No, csinájjuk... A hetven oltárján neki, egy álló hétig minden perc arra ment, hogy faragtuk a citerát. Húrokat is szereztünk. Méghozzá közös pénzbü‘. Olyan sima hangja volt, mint a parancsolat. A nóta is kikanyarodott belüle fáintosan. Egy nap nem vót semmi baj, másnap se. Harmad-e, vagy negyednap beállít a hadnagyunk. Henceg, pattog, mint akinek taplót tettek a nadrágjába. — Még mondtam is magamba: — No, ez megmarhult. — De meg is. Elkezdett ordítozni, hogy ez laktanya, és nem orfeum, se verklis ház, s hogp ne óbégassunk, mint a kehes szamarak. Meg hogy mit gondolunk mink, tán mahónap egy egész cigánybanda telepedik a laktanyába. Azzal fogta és a földhöz verte a citerát. Égesse meg a tűz a fajtáját. Ilyenek vótak. No. Most meg a rádióval is pajtásságban vannak. Egyszerű standbeli határőr csak a maga szakállára küldözgeti a levelet és azt meg bemondja a Kossuth. Biztos még rádiójuk is van nekik, ott a laktanyában. De legyen is. Lefogadnám erre a Mócártra e, hogy együtt hallgatják a hadnagyukkal, Tudom, mert a Szöllősi gyerek mesélte, hogy is van most náluk, már százados a betyár. Ha találkoznék azzal a Száraz Istvánnal, azzal a határvadász, vagy határőr gyerekkel, szentuccse megmondanám neki, csak srófolja ő is jó hangosra azt a rádiót, hogy hallják meg az irigyek, hogy a rádió nem úri passzió. Még azt is megsúgnám neki, hogy csak parolázzon, komázzon tovább a Kossuth-tal, én is iratok majd egy levelet a lyánnyal, megiratom, hogy egyszer azért játszák el az én nótámat is ... Mert ugye, má‘ van ez a Mócárt, hát az enyémet is játsza el, legalább egyszer ... — rf —
